2019. július 10., szerda

A erőállat megtartása

Ez a tegnapelőtti blogbejegyzés témájának folytatása. Hogyan tartsuk meg az erőállatunkat, ha már egyszer sikerült megtalálnunk és felvenni vele a kapcsolatot? Mindenek előtt foglaljuk le különböző feladatokban. Az erőállatok játékos szellemek, és örömüket lelik abban, hogy ha feladatot kapnak. Viszont hogyha sohasem révülünk, nem használjuk őket semmire, nem hívjuk segítségül, akkor elunják magukat, és elhagynak. Márpedig mindenkinek szüksége van legalább egy erőállatra ahhoz, hogy egészségben és teljességben tudjon élni. A sámánoknak sokszor több tucat erőállatuk is van, mert ők sok mindenféle feladatra használják őket és különleges erőiket. 

A sámánrévülés alaptétele is abban rejlik, hogy valamilyen céllal utazunk, amit előre meghatározunk, megfogalmazunk. Ekkor hívjuk segítségül az erőállatot. De érdemes nem csak egyoldalúan kérni tőlük, hanem néha olyankor is találkozni velük, amikor csak vele akarunk lenni, játszunk, táncolunk, örülünk egymásnak. Néha az ilyen találkozások is nagyon tanulságosak. 

Az erőállat szimbolikáját fizikai szinten is megjeleníthetjük magunk körül, a környezetünkben, az oltárunkon. Ha sikerül tollat, csontot, fogat, karmot szerezni egy olyan állattól, amely a szellemvilágban az erőállatunk, azt a sámánok nagy erővel rendelkező talizmánként, erőtárgyként tisztelik, a testükön hordják, vagy a szertartások, gyógyítások közben alkalmazzák. Az erőállat ábrázolása az oltáron, ruhán, használati tárgyakon, sámándobon vagy a tokján, esetleg tetoválás formájában szintén emlékeztethet a kapcsolatunkra vele. 

Az erőállatokat érdemes néha etetni, itatni is. Kivihetünk az erdőbe egy kis ételfelajánlást. Az indiánok dohányt, kukoricalisztet vagy olyan ételt szoktak felajánlani a totemállatoknak, ami az adott állat kedvence. Van, amikor az állat a sámán testén keresztül eszik vagy iszik, és pontosan megmondja neki, hogy mit vegyen magához, amivel az erőállat jóllakik és erőre kap. 

Ha valakivel konfliktusba keveredünk, és ez a konfliktus a szellemi szintre is kiterjed, akkor megesik, hogy az erőállataink egymásnak esnek, de az is megtörténhet, hogy az erőállatunk egy ránk leselkedő veszélytől igyekszik megvédeni bennünket, és ebben a csatában más szellemi erőkkel szembeszállva megsérülhet. Ilyenkor mi magunk is betegséget, legyengült állapotokat élhetünk meg, és magasabb tanítók, gyógyítók vagy sámánok segítségére is szükség lehet, hogy az erőállatunk és vele együtt mi magunk is meggyógyuljunk. Ha az erőállat elkóborolt, akkor is energiavesztést, betegséget élhetünk meg, és ilyenkor a sámán néha azzal éri el a gyógyulásunkat, hogy elhoz nekünk egy új erőállatot. 

Ha kiegyensúlyozott kapcsolat kifejlesztésére törekszünk a szellemvilággal, akkor ezáltal mi is több személyes erőre, nagyobb szabadsági fokra és mélyebb önismeretre teszünk szert. 

2019. július 9., kedd

Evolúció a csakrákon keresztül

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A Jóga-szútrához fűzött kommentárjában Hariharánanda Áranja azt állítja, hogy még az úgynevezett kontroll nélküli (ksipta) elme is egy pontra kihegyezetté válhat, ha képzelt ellenségeinek legyőzésére fókuszál. Ezt azért említem, mert szeretném megkérdőjelezni azt az elképzelést, hogy a meditáció kimerül az elme lelassításában és lecsendesítésében, mint ahogy az ászana célja sem csak annyi, hogy egészségessé, széppé és fiatalosabbá teszi az elmét. Persze az elme lecsendesítése hasznos lehet mindenféle mentális zavar és nehézség esetében, de magasabb célra törekszünk, mint a stressz és a depresszió csökkentése jóga-meditációval. Első célunk a csakrák aktiválása, melyet a Jóga-meditáció című könyvemben evolucionáris agy-újrakapcsolásként írok le. Miután aktiváltuk őket, a Kundalinít (az isteni teremtő erőt) fel kell vezetni ezeken a csakrákon keresztül (több szó lesz még a csakrák közvetlen befolyásáról a szamádhi típusaira a hatodik fejezetben), és attól függően, hogy hol koncentrálódik, meg fogja határozni az élmény fajtáját, amit bárki átél, kezdve a pszichopatától egészen Gautama Buddháig. Ez bátor kijelentésnek tűnik. Amikor elkezdtem a jógát, akkor én is hókuszpókusznak tartottam ezeket az elképzeléseket, ezért meg tudom érteni, ha bárki más így érez. A tanulmányaim, gyakorlásom és tapasztalatom azonban mást mutat.

Úgy gondolom, hogy viszonylag gyors haladásom a szamádhik bizonyos fajtáiban nem lett volna lehetséges anélkül, hogy megtanultam felvezetni a Kundalinít a csakrák aktiválása érdekében. Azt is meg kell említenem, hogy nem az első vagyok, aki ezeket a gondolatokat megfogalmazza. Gopi Krishna, az indiai jógi tizenkét könyvben magyarázza el, hogy a Kundaliní a misztikus állapotok, de ugyanakkor a mentális betegségek, a zsenialitás, és még a gonosz zsenik ereje mögött álló erő. Én csak annyit tettem, hogy kiszélesítettem a megközelítését és elkerültem a buktatókat azáltal, hogy a meditációs gyakorlatot mélyen beépítettem a jóga más aspektusaiba, beleértve az ászanát, a pránájámát, a kriját, múdrát, étrendet és a filozófiát. Gopi Krishna mulasztása, hogy nem gyakorolta a pránájámát, megmagyarázza, miért küzdött évtizedekig a Kundalinível. A csakrák teljes térképét megtalálhatjuk evolucionáris szemszögből bemutatva a Jóga-meditáció 13. fejezetében.

Még a történelem nagy szörnyetegeit, mint Hitlert és Sztálint is ugyanaz a prána hajtotta, ugyanaz az isteni teremtő erő (melyet eben a kontextusban Kundalinínek nevezünk), mely az olyan jóindulatú zseniket irányította, mint Mozart vagy Shakespeare. Rajtuk kívül, akik ezt az erőt az ötödik csakra szintjén, isteni művészetként fejezték ki, a gonosz zseni a legalsó csakrán, a múládhárán keresztül használja ezt az erőt a vált ellenségei megsemmisítése érdekében. Amikor az isteni teremtőerő a gyökércsakrán keresztül fejeződik ki, akkor az állatokban hüllő-szerű élményt vált ki, míg ember esetében a pszichopata tapasztalatát. Ha felemeljük az alhasi csakrába, akkor az emlősökéhez hasonló csordaszellemet eredményez, melyben a nemzetünkön, családunkon, focicsapatunkon vagy a hovatartozás más formáin keresztül határozzuk meg önmagunkat. Ha nem haladjuk meg ezt a pontot, akkor a „másik” megteremtésének csapdájába esünk. Ha valaki egy „másik” klubba, klánba vagy törzsbe tartozik, akkor azt a csoportot fenyegetőnek látjuk. Ha valaki egy „másik” céghez tartozik, akkor az ő területére nyugodtan üríthetjük a mérgező hulladékot vagy háztartási szemetet.

Ha felemeljük a köldökcsakráig, a manupúráig, akkor ugyanez az erő nyilvánul meg a manipuláció, vezetői hajlam, birtoklásvágy, elnyelés és a vagyon felhalmozásának formájában. Ez az emberszabású majmokra jellemző tudat (melyben a hordában elfoglalt pozíció és hatalom által határozzuk meg magunkat) az evolúciónk jelenlegi szintje. Igyekszünk felemelni magunkat mások fölé a vagyon és a személyes hatalom által, és a folyamat során a Föld élővilágát a környezeti katasztrófa szélére hoztuk, magunkat pedig a kihalás szélére. Ezeken a problémákon csak a négy magasabb csakra sorrendben történő aktiválásával kerekedhetünk felül.

2019. július 8., hétfő

Erőállat behívása

Többen kérdezték már tőlem, hogy miképpen találhatják meg a saját erőállatukat és hogyan létesíthetnek kapcsolatot vele. A Facebook oldalamon szoktam posztolni információkat a különböző erőállatok által képviselt archetipikus tulajdonságokról és mitológiai szerepükről is. Azt, hogy melyik állat formájában fog megjelenni a mi erőállatunk, úgy is elkezdhetjük kipuhatolni, hogy ezeket a leírásokat olvassuk. Magyarul Ted Andrews: Az állatok szimbolikája és Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket című könyvekben találhatunk erről sok információt. De persze a modern ember mindent igyekszik intellektuális, bal agyféltekés módszerekkel megoldani, márpedig a szellemvilághoz való kapcsolódásnál sokkal jobban járunk, ha elővesszük jobb agyféltekés, intuitív énünket. Ha gyermekkorunkban volt kedvenc állatunk, plüssállatunk, mesefiguránk, az is egy támpont lehet, bár elképzelhető, hogy ahogy növekszünk és beleágyazódunk a materiális világba, az erőállatunk elkószál, mert nem foglalkozunk vele már gondolatban sem. 

Kik az erőállatok? 

A sámáni világkép három régióra osztja az univerzumot (vagy multiverzumot, ahogy tetszik): Alsó, Felső és Középső Világra. Mi most a középsőben inkarnálódtunk, és az alsó világ az alacsonyabb tudatosságú rétegeket képviseli, ahol ösztönlények és érzelmi energiák lakoznak. Saját énünkön belül ez a tudatalatti, melyben számtalan animisztikus, azaz állati jellemzőkkel bíró archetipikus energia és mintázat lakozik. Az erőállat egy olyan segítő szellemi erő, amely elkísér utunkon, segít eljutni a szellemvilág különböző pontjaira, és sok mindenben segít, például megvéd vagy figyelmeztet, ha veszély leselkedik ránk, erőt ad, ha betegek vagyunk, és segít megtalálni a válaszokat a minket foglalkoztató kérdésekre. Az erőállatok tehát az Alsó Világban laknak és érzelmi energiákat képviselnek, így a kapcsolatunk is elsősorban érzelmi lesz velük, mint ahogy az állatokkal, háziállatokkal szokott lenni. Az erőállat azonban nem lehet háziállat (pl. kecske, birka, tehén, csirke stb.), hanem csak vad vagy félvad, szabad állat, amely a szabadsága miatt rendelkezik erővel, és nekünk is akkor fog segíteni, amikor akar, nem kényszeríthetjük semmire. Ló vagy macska lehet, de egyébként emlős, madár, esetleg hüllő, kétéltű, vízi élőlény is lehet. Mitikus lény, pl. griff, főnix, sárkány, pegazus stb. is eljöhet, mint erőállat. Férgek, rovarok ritkább esetben szoktak erőállatként megjelenni, de erre is van példa. Viszont ha révülés közben fenyegetően, ártó szándékkal közelít felénk egy állat, a fogait vagy a karmait mutogatva, az nem erőállat, hanem egy betegségenergia, mely rovarok, csúszómászók vagy förtelmes szörnyek alakját is felveheti. Ezt az energiát a beavatott sámán el tudja távolítani, semlegesíteni tudja. Az erőállat mindig kíváncsian, barátsággal közelít, még ha kell is esetleg idő, hogy kialakuljon köztünk a bizalom. 

Hogyan találhatjuk meg az erőállatunkat? 

Azok, akik mindig materiális, külső tudatállapotban tartózkodnak, és semmiféle kapcsolatot nem létesítenek a szellemvilággal, általában a "mugli" kategóriába sorolhatók. Ha megtanuljuk és gyakoroljuk azokat a technikákat, melyekkel megváltoztathatjuk a tudatállapotunkat, és érzékennyé válhatunk a szellemvilág jelenlétére, akkor elindulunk a "tudóvá" és "látóvá" válás útján, melynek során önmagunkat is teljesebben ismerhetjük meg. Ehhez érdemes elsajátítani a sámárévülés vagy lélekutazás technikáját. Ez egy olyan transzállapot, melyet hangszerek (pl. sámándob, doromb, csörgő stb.) ritmikus hangjára vagy a légzés, tánc, böjt stb. segítségével érünk el. Egyes kultúrákban pszichiaktív hatású mesternövényeket is alkalmaznak arra, hogy a sámán felvegye a kapcsolatot a szellemvilággal. Ha sikerült eljutni a révült állapotba, akkor megkereshetjük az Életfát vagy Világfát, mely egy ősi szimbólum, és minden élő és tudatos megnyilvánulást összekapcsol ebben az univerzumban. Az Életfa tövénél vagy környékén keressünk egy föld alá vezető lejáratot, odút, barlangot, víztükröt, vagyis olyan természetes helyet, melyen keresztül lejuthatunk az Alsó Világba. Amikor ez sikerült, akkor hívjuk az erőállatunkat. Ha szerencsénk van, egy vagy több állat is megjelenhet. Gyakran a szemeit, arcát látjuk először nagyon közelről, esetleg a jelenlétét vagy a lehelletét, szimatolását érezzük magunkon.  Ha többször, legalább négyszer megjelenik egy utazás során, vagy több utazás alatt is visszatér, akkor ő a mi erőállatunk, vagy hajlandó annak szegődni. Megszólíthatjuk, átölelhetjük, beengedhetjük a testünkbe vagy beléphetünk az övébe. Lehet vele játszani, ismerkedni, kommunikálni. Kérdezzük meg tőle, hogy miben tud segíteni nekünk, és milyen különleges képességei vannak. Lehet, hogy a nevét is megmondja. Különböző helyekre tud elvinni, például a madarak a Felső Világba szeretnek utazni, a földön járó állatok a Középsőbe, és a hüllők, halak az Alsó Világba. 

A szellemvilág lényeihez történő kapcsolódást mindenképpen érdemes az erőállatokkal kezdeni, mert ők kapcsolatba hoznak az alsó énünk szunnyadó ösztönerőivel, segítenek a tudatalatti munkában, és "bejárásuk" van a felső világokba is, tehát ha tanítót, felső világbeli segítőket (pl. angyalokat) szeretnénk keresni magunknak, akkor abban is segíteni fognak. valamint figyelmeztetnek, ha éppen egy "angyalbőrbe" bújt démon akarna rászedni bennünket. A különböző ősi mitológiákban az isteneknek és a félisteneknek is voltak állati segítői, szállító járművei. 

A cikk folytatásában arról lesz szó, hogyan ápoljuk a kapcsolatunkat az erőállatunkkal, és hogyan tartsuk meg az erőállatunkat hosszú ideig. 

2019. július 7., vasárnap

Ardha matszjéndrászana B

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"62. Ardha-matszjéndrászana
B rész
Technika:
  1. Üljünk egyenesen, mindkét lábunkat kinyújtva előre. Hajlítsuk be az egyik lábunkat, mondjuk a jobbat, és hozzuk a lábunkat az ülőcsont alá. A térdünk külső oldala és a combunk érjen a földhöz. Hajlítsuk be a bal lábunkat és helyezzük a bal talpunkat a jobb térdünk jobb oldalára. A bal talpunk szilárdan legyen a talajon, a bal lábszárunk pedig függőleges legyen a talajra.
  2. Kilégzésre csavarjuk el a törzsünket balra és a jobb kart hozzuk ki a bal combon kívülre, a bal térdünk érjen a jobb felkar külső részéhez, és a jobb kezünk ujjaival kapaszkodjunk a bal lábunkba.
Megjegyzés: figyeljünk oda rá, hogy a jobb könyökünk sérülésének elkerülése érdekében a könyökünknek minél lejeb kell lennie a bal térdhez képest. Figyeljük meg az illusztrációt és jegyezzük meg a pozíciót.
  1. Vigyük hátra a bal kezünket úgy, hogy az ujjaink a jobb combunkhoz érjenek. Figyeljünk rá, hogy a gerincünk legyen egyenes.
  2. Fordítsuk el a fejünket balra úgy, hogy az állunk a bal vállunk felé forduljon.
  3. Vegyünk három mély levegőt.
  4. Ismételjük meg a másik oldalon.
Megjegyzés: A mély lélegzetvételeket végezzük lélegzetvisszatartás és a tüdők erőltetése nélkül. Változatképpen, hogy valamennyire megkönnyítsük az ászanát, a jobb sarkunkat, ahelyett, hogy az ülőcsont alá tennénk, tehetjük valamennyire balra, hogy könnyebb legyen egyensúlyozni.
Hatásai: Hasi fájdalmak esetében különösen hasznos. Gyorsan lefogyasztja a derekunkat.
(Az ardha-matszjéndrászana B vinyászái álló helyzetből:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába.
Astau: Kilégzésre helyezzük a jobb talpunkat a bal ülőcsont alá, majd a bal talpunkat helyezzük a jobb térd külső oldalán a talajra. Forduljunk ki balra, és a jobb kezünkkel fogjuk a bal belső talpélet, a bal kezünkkel pedig a jobb combot. Végezzünk el néhány mély légzést az ardha-matszjéndrászana szthitiben.
Nava: Belégzésre forduljunk vissza, bontsuk a kézkulcsolásokat, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába.
Csaturdasa: Kilégzésre helyezzük a jobb talpunkat a jobb ülőcsont alá, majd a jobb talpunkat helyezzük a bal térd külső oldalán a talajra. Forduljunk ki jobbra, és a bal kezünkkel fogjuk a jobb belső talpélet, a jobb kezünkkel pedig a bal combot. Végezzünk el néhány mély légzést az ardha-matszjéndrászana szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre forduljunk vissza, bontsuk a kézkulcsolásokat, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. július 6., szombat

Ardha matszjéndrászana A

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"61. Ardha-matszjéndrászana
A rész
Technika:
  1. Üljünk egyenesen, mindkét lábunkat nyújtsuk ki előre.
  2. Hajlítsuk be az egyik lábunkat, mondjuk a jobbat térdben, és helyezzük a jobb talpunkat a bal combra úgy, hogy a jobb lábunk sarka olyan közel essen a köldökhöz, amennyire lehetséges. Álljunk ellen annak a tendenciának, hogy a kinyújtott lábunk kiforduljon balra. Bal lábfejünk maradjon merőleges a földre. A térdeink között ne legyen nagyobb távolság, mint 12 hüvelyk.
  3. Lélegezzünk ki lassan, és forgassuk el a törzsünket balra, egyenesen tartva a gerincet. Vigyük hátra a bal kezünket úgy, hogy az ujjainkkal elérjük a jobb lábszárat a bokánk fölött.
  4. Fordítsuk el a fejünket balra úgy, hogy az állunk a bal vállunk fölé kerüljön.
  5. Nyújtsuk ki a jobb karunkat és fogjuk meg a jobb tenyerünkkel a bal lábfejünk külső oldalát. A jobb kezünk ujjai érintsék a bal lábunk talpát. Ebben a pozícióban a lapockák és a jobb kar egyenes vonalon lesznek.
  6. Nézzünk az orrhegyünkre, ha házasok vagyunk. Nőtlen emberek nézhetnek a két szemöldök közé.
  7. Vegyünk mély levegőket, kezdő szinten nem többet háromnál. Lassan emelhetjük a légzések számát tizenkettőre, ahogy a gyakorálsunk fejlődik.
  8. Ismételjük meg a másik oldalon is.
Megjegyzés: Fontos, hogy az ellenpózt hajtsuk végre nem sokkal a fenti ászana elvégzése után. Az ellenpóz a baddha padmászana, melyet később ismertetek.
(Az ardha-matszjéndrászana A vinyászái álló helyzetből:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába.
Astau: Kilégzésre helyezzük féllótusz pozícióba a jobb lábunkat, majd forduljunk ki balra, és a jobb kezünkkel fogjuk a bal külső talpélet, a bal kezünkkel pedig a jobb lábszárat. Végezzünk el néhány mély légzést az ardha-matszjéndrászana szthitiben.
Nava: Belégzésre forduljunk vissza, bontsuk a kézkulcsolásokat, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába.
Csaturdasa: Kilégzésre helyezzük féllótusz pozícióba a bal lábunkat, majd forduljunk ki balra, és a bal kezünkkel fogjuk a jobb külső talpélet, a jobb kezünkkel pedig a bal lábszárat. Végezzünk el néhány mély légzést az ardha-matszjéndrászana szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre forduljunk vissza, bontsuk a kézkulcsolásokat, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. július 5., péntek

Lélekcsere

A lélek általában a karmája szerint ölt testet, és a karmájának megfelelő ideig él benne, utána pedig elhagyja azt és meghal. A halál és az újabb testetöltés között több-kevesebb idő telhet el, de azokban az esetekben, amikor valaki súlyos bűnöket követett el, például megölt valakit, vagy öngyilkos lett, megtörténhet, hogy hosszú ideig nem kap újabb fizikai testet, de ugyanakkor nem tud felemelkedni a magasabb világokba sem, ahol mindenki finomfizikai testben, prána- vagy fény- vagy hangtestben létezik. Az ilyen feketemágusok lelke megpróbál újabb testet szerezni magának, és az alábbiakban ennek lehetőségeiről, veszélyeiről szeretnék írni.

Senki sem szeretné elveszíteni a saját lelkét, és a testét önként átadni egy másik léleknek. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a tudatunk természetes védekező mechanizmusai gyengébben működnek, és egy nagy hatalmú, rossz szándékú lélek ezt kihasználhatja. Ilyen eset a halál, haldoklás, vagy a kóma állapota. Megtörténhet, hogy a halott feltámad, és tovább éli az életét, mintha mi sem történt volna. A kómából is ki lehet jönni, esetenként tíz-húsz év elteltével is. Ha a "magához térő" lélek merőben más tulajdonságokat, szokásokat mutat, mint aki meghalt vagy kómába került, akkor fennállhat a lélekcsere esete. Ez különösen akkor lehet probléma, ha az új "jövevény" valóban egy gonosz lélek, és folytatja ártalmas tevékenységét, ami miatt előzőleg elveszítette a testét. Az ilyen esetek nagyon ritkák, és nehezen megoldható helyzetet teremthetnek. Sankarácsárja és egyes buddhista sziddhák életéből is olvashatunk erre példát, amikor kiléptek a saját testükből, és beléptek egy haldokló testébe, majd néhány év vagy hónap múlva visszatértek a saját testükbe, a "gazdatest" pedig meghalt. Tehát misztikus jógik is képesek arra, hogy belépjenek más testébe, de ők nem szoktak visszaélni ezzel a képességükkel. 

A magzatok is jobban ki vannak téve ilyen támadásoknak a terhesség hónapjai alatt, persze a szülő itt legfeljebb azt konstatálja, ha a magzat valami miatt elhal, és az anyuka elvetél. Abban az esetben, ha sikeres volt a lélekcsere, azt, hogy az "eredeti" lélek született-e meg a gyermekünkként, vagy valaki kicserélte, nem igazán tudjuk megállapítani, mert egyiküket sem ismertük előtte. 

Az ősi magyar hitvilágban és sok, sámánhitet követő nép kultúrájában is úgy tekintették, hogy az embernek két lelke van: a szusz, mely a "helyhez kötött" lélek, és az "isz", ez pedig a "szabad" lélek. Amikor alszunk és álmodunk, akkor a szusz a testükben marad, hiszen akkor is lélegzünk, és életjelenségeket produkálunk. De ugyanakkor nem vagyunk tudatosak a testünkről, hanem más dimenziókban, valóságokban utazunk. Az isz ilyenkor kilép a testből és elindul az álomúton a szellemvilágba. Sokszor tapasztalhatunk olyat, hogy amikor vissza akarunk térni a testünkbe, és fel akarunk ébredni, akkor nem tudunk megmozdulni, újra átvenni az irányítást a testünk fölött. Ezt alvási paralízisnek is nevezi a szakirodalom. Vannak olyanok, akik meditáció, révülés végeztével élik meg ugyanezt az ólmos érzetet, hogy nehezen tudnak visszalépni a testükbe. 

Ilyenkor megtörténhet, hogy egy szellemlény akadályozza a visszalépésünket, bár a legtöbb esetben komoly zavart nem képes okozni. Álmunkban is meglátogathatnak erősebb, zavaró szellemek, de érzékenyebb, védtelenebb emberek elméjébe is beférkőzhetnek "társbérlőként" Ilyenkor a vendég-szellem is akarja használni a testünket, ezért megtörténhet, hogy rávesz olyan szokásokra, amelyekhez előtte nem vonzódtunk, például dohányzás, alkohol fogyasztása stb. Az egészséges elmével és életerővel rendelkező ember persze általában észleli az idegen jelenlétet, és meg is tud szabadulni tőle az akaratereje segítségével, de előfordulhat, hogy egy sámán vagy beavatott személy segítségére van szüksége hozzá. Vigyázzunk tehát a lelkünkre, és mindig tudatosan húzzuk meg a határainkat!

2019. július 4., csütörtök

A jóga fraktálja

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Meditáció

A jóga-technikák harmadik fő kategóriája a meditáció. Nem elszigetelt diszciplinaként kell gyakorolni, hanem a többivel kombinálva és összekapcsolva. Ha külön tesszük, akkor a technikák haszna arra a körre korlátozódik, amelyikkel foglalkoznak, például az ászana a testre hat. Ahhoz, hogy össze tudjuk kapcsolni, a meditációt az ászana és a légzés tudatos meghosszabbítása (lelassítása), illetve visszatartása (pránájáma) rendszerén belül kell gyakorolni. Ez azt jelenti, hogy nem elég csak passzívan nézni a légzést, hogy meditáljunk; a meditáció struktúrájának önmagában kell tartalmaznia a légzés lelassításának mechanizmusait. A jóga-meditációnak ugyanazokat az elemeket és elveket kell magába foglalnia, mint a jógapózoknak vagy a jóga-légzésnek; a három együtt egy olyan módszert alkot, amely erőteljes eredményeket hoz.

Nagy részletességgel leírtan a jóga-meditációt egy korábbi könyvben és itt csak egy rövid összefoglalót fogok adni. A „Jóga-meditáció a mantrák, csakrák és a Kundaliní segítségével a spirituális szabadság eléréséért” című könyvemben leírtam a jóga-technikák Mandelbrot-hasonlatát. A Mandelbrot-halmazt a néhai matemetikusról, Benoit Mandelbrotról nevezték el. Ennek geometriai formája a fraktál, egy komplex minta, mely ugyanúgy vagy majdnem ugyanúgy néz ki, bármilyen messziről vagy közelről nézzük is. Minél mélyebbre és mélyebbre merülünk a fraktálban, annál inkább újra és újra ismétlődnek ugyanazok a mintázatok.

Az ászana például csak akkor hatékony, ha a bandhákkal (energiazárakkal), jógikus légzéssel, fókuszponttal (dristi), koncentrációval (dháraná) stb. együtt végezzük. Ugyanennek a mintázatnak az ismétlődését látjuk, amikor mélyebbre nézünk, a pránájámába. Egy ászanában kell végezni, alkalmazva az energiazárat, a fókuszpontot, a mantrát (hanghullámot), múdrát (energiapecsétet), stb. Amikor a következő szintre koncentrálunk, a pratjáhárára (függetlenség a külső stimulusoktól), ugyanúgy igaz ez a mintázat. A külső stimulusoktól való mentességet a jóga ágainak együttes alkalmazásával érhetjük el. Ászanában végezzük, pránájámával, a bandha, múdrá, mantra, vizualizáció stb. alkalmazásával együtt. A jóga két utolsó foka, a dhjána (meditáció) és a szamádhi (elmerülés) hasonlóképpen nem különálló gyakorlatok, hanem a jóga-technikák meglévő szövedékének mélyebb rétegei, melyekben ugyanazt a mintázatot és részleteket fedezzük fel, újra és újra."

2019. július 3., szerda

Érkező lélek fogadása

A múltkori, lélekkísérésről szóló blogom folytatása következik bizonyos értelemben. A halál és a születés, vagy újjászületés az Élet nevű érme két oldala. Ahogy Krisna mondja a Bhagavad-gítában: "A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül." A születés, a lélek testetöltése tehát ugyanolyan természetes folyamat ebben a világban, mint a halál, a halandó test elhagyása. Ezért érdemes a lélek eljövetelével, földi testbe való leszületésével kapcsoltban is fejleszteni a tudatosságunkat és megfelelően üdvözölni. 

1. A fogantatás, a terhesség megállapítása sok párnál várva várt esemény. A nem várt terhesség esetében is helyesebben cselekszünk karmikusan, ha világra segítjük a születendő lelket, és támogatjuk életében, amennyire tudjuk. A spirituális fejlődés, tudatosodás a felelősség felvállalásáról szól, elsősorban saját tetteink következményeinek tekintetében. Az abortusz karmikus terhe megegyező lehet az emberölésével, vagy az öngyilkosságéval, bár ezt a modern világban sokan kényelmesen félremagyarázzák, élettelen szövetnek tekintve a magzati testben lévő lelket. Maradjunk most a lélek testetöltésének ortodox magyarázatánál. 

2. A lélek olyan szülők gyermekeként fog megszületni, akik karmája az övével kompatibilis, de ezen belül néha lehet választási lehetősége. Vannak olyan reinkarnációs emlékek, amikor valakinek sok párt megmutattak testetöltése előtt, és ő választotta ki a jelenlegi szüleit. Amikor közeledik a fogantatás pillanata, az érzékenyebb szülők érezhetik az új jövevény jelenlétét körülöttük, hiszen már feléjük gravitál. A klasszikus hindu felfogás szerint a lelkek a gabonába kerülnek az eső által a magasabb világokból, majd a férfi testébe kerülnek, amikor megeszi a gabonát. Végül a megtermékenyítés pillanatában, amikor a spermium behatol a petesejtbe, a lélek is beleköltözik, és elindul az Életnek nevezett biológiai ciklus, a baba testének kialakulása. 

3. A lélek már a petesejtbe költözést és a terhesség teljes időszakát is tudatosan éli meg, bár ilyenkor a testével való kapcsolata még lazább, mint a születése után. A "mozgó lélek", mely álomkor is kilép a testünkből, ilyenkor még a kozmikus szférákat járja, és készül a kilépésre a fizikai világba. Mindazonáltal a baba emlékezhet minden olyan eseményre, érzelemre, traumára, ami a magzati lét alatt éri. Nem kell ilyenkor minden áron arra törekedni, hogy kapcsolatot teremtsünk a baba lelkével, elegendő az, ha pozitív érzelmekkel gondolunk rá, és biztosítjuk a szeretetünkről és a védelmünkről. A szülők hangja, simogatása, szeretete ugyanúgy hatással van a fejlődő lélekre, mint a szülők veszekedése, a negatív érzelmek, stresszes élethelyzetek, vagy csak az, ha a szülő nem várja boldogan, hanem nyűgnek éli meg a terhességet.

4. A különböző természeti népek sokféle tilalmat javasoltak a kismamának, hogy védje a zsenge magzatot a negatív hatásoktól. A fizikai túlterhelés és a stresszes helyzetek mellett érdemes elkerülni a sötét, baljós helyeket, temetőket, kórházakat, háborús övezeteket stb. ahol kóborló szellemek, rosszindulatú entitások támadhatják meg a magzat lelkét. Ezek a paraziták megnyomorgathatják a baba lelkét, elrabolhatják egy részét, sőt előfordulhat az is, hogy teljesen elviszik a baba lelkét, és akkor a baba meghal, vagy pedig kilökik a lelket a testből, és beleköltöznek. Ez ritkán történik meg, és az ilyen "lélekcserékről" egy következő blogban fogok írni. Sok esetben végeznek védelmező szertartásokat vagy adnak olyan amuletteket az anyukának, ami a baba lelkét védi az asztrális támadásoktól.

5. Manapság divatba jött az "elhalt ikerterhességgel" kapcsolatos oldások, családállítások erőltetése, de nekem van egy olyan sejtésem, hogy ez sokkal több esetben csak kitaláció, mint ahányszor ténylegesen megtörtént. Ha dokumentálható az ikerterhesség, és az egyik magzat valóban elhal, és el kell távolítani, ami orvosilag ritka, akkor ezt osszuk meg a gyermekünkkel a jövőben, hogy segítsük a trauma feldolgozását. Általában már a terhesség megállapításakor kiderül, hogy egy vagy több szívhangot hall-e az orvos. Van, amikor az ezzel foglalkozó ezó "segítők" kimagyarázzák, hogy a magzat csak pár napig vagy pillanatig élt, és az ő elvesztése miatt nem működnek a dolgok az életünkben. Ilyen esetekben viszont szintén nem lenne indokolt bűntodatot érezni az áthaladó lélek elvesztése miatt. Elegendő annak a bűntodatnak a feloldása is, amit valóban kiváltottak bizonyos traumatikus események az életünkben, segítőként nem az lenne a feladatunk, hogy még további, fiktív okokat kreáljunk a bűntudat számára.

6. Ahogy a baba növekszik, és közeledik a megszületés időpontja, egyre jobban érezteti jelenlétét, és ilyenkor is szükséges a türelem, szeretet, és annak az érzésnek az erősítése, hogy várjuk a világba, és itt is biztonságot fogunk teremteni a számára. Bárhogy is történjen a szülés, akár korán, kórházban, akár programozva, orvosi beavatkozásokkal, akár, természetes úton, vagy otthon, jó ötlet, ha az apuka is jelen van a szülésnél. Ez az ő kötödését is erősíteni fogja a babához és az anyukához is. A szülés egy nagyon őszinte és meghitt, meghatározó pillanat a nők életében. Minden támogatást meg kell adni nekik, és persze jó, ha ott van a szakképesített személyek mellett olyan bába, dúla, aki a születés spirituális oldalába is be van avatva. Különböző szertartásokat szoktak elvégezni a köldökzsnór elvágásának pillanat előtt, például szent vízzel, tárgyakkal, étellel áldják meg a babát, vagy megmutatják az isteneknek. Érdemes feljegyezni az asztrológiailag fontos időpontokat: a fogantatás, a baba kibújása és a köldökzsinór elvágása időpontját, mert ezekre később szükség lehet.

7. A születés utáni napokat-heteket az anyuka és a pici baba elvonulva szokták tölteni, a nagy rokoni látogatásokat érdemes kicsit későbbre halasztani. A baba idegrendszere és immunrendszere az első napokban-hetekben hiperérzékeny, és fokozatosan kell hozzászoktatni minden újhoz, amivel találkozik ebben a világban. A sok testi kontaktus az anyával és az apukával szintén meghatározó, a bőr közvetlen érintkezése sok érzelmi támaszt ad a babának. 

8. És végül, de nem utolsósorban, a szülővé válás útján egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni: az a legjobb, ha félretesszük az erős elvárásainkat a gyermekeinkkel szemben, és önmagunkkal, mint szülővel szemben is. A feladatunk inkább az, hogy megismerjük a lelket, aki hozzánk érkezett, és hagyjuk, hogy kibontakozzon az egyénisége, az életfeladata, a saját magával hozott karmikus erők és lehetőségek. Ne tekintsünk mindenre úgy, hogy tőlünk örökölte, mert minden gyermeknek saját sorsa van. Már nagyon kis korukban elkezdenek megmutatkozni azok az egyéni sajátosságok, képességek, tudások, melyeket az előző életükből hoztak magukkal. Ne akarjuk elfojtani ezeket, és minden áron a saját hasonlóságunkra vagy elvárásaink szerint formázni a gyermeket. Ő nem egy gyurmagolyó, hanem egy bimbózó virág. Meglepődhetünk, amikor egy "öreg lélek" születik meg a gyermekünkként, aki már sok-sok tapasztalattal rendelkezik, és gyakran még mi is nagyon sokat tanulhatunk tőle. 

2019. július 2., kedd

A prána és az elme

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Amikor a szövetek krónikus prána-hiányban szenvednek, sokkal nagyobb az esélye a krónikus betegségek kialakulásának és megtelepedésének. Ennek a prána-hiánynak az oka a tudatalatti elme, vagy más szavakkal a személyiségünkkel kapcsolatos problémák, melyek oka a múltbeli tetteinkben (karmánkban) rejlik. Amikor tudatába kerülünk ezeknek a gyengeségeknek, gyakorolhatjuk a prána-légzést és feltölthetjük pránával ezeket a szöveteket. A jóga-írások kijelentik, hogy elméletileg bármilyen betegséget legyőzhetünk, ha elérjük a pránájáma feletti irányítást. Mág ha létezett is a prána uralásának ez a tökéletes szintje a múltban, sarlatánságnak tűnne nekem, ha kijelenteném, hogy ezzel a módszerrel nagyon könnyen meggyógyíthatjuk magunkat. Ezen kívül az öndiagnózisra irányuló képességeinket se becsüljük fölé. Azt javaslom, hogy ne kizárólagosan csak az ilyen gyógyeljárásokat gyakoroljuk, hanem kombináljuk a gyógyászat nyugati és más tradicionális formáival.
A pránájáma is elősegíti a prána egyenletes eloszlatását a testben. Ez a kévala kumbhakában, a pránájáma csúcsán történik meg. Ezt a felfüggesztés spontán módon jön létre, amikor a pránájáma egyéb gyakorlatait már elsajátítottuk. Patandzsalí a negyedik pránájámának nevezi a kévala kumbhakát (Jóga-szútra 2.51), mely elvezet a szamádhihoz. Egy másik fontos jóga-szöveg, a Hatha Tatva Kaumudí szerint a szamádhiban a prána egyenletesen oszlik el a testben (HTK 51.32). Ez a mentális tevékenység hiányának köszönhető. Az elme és annak feltételekhez kötöttsége idézi elő a rpána egyenetlen eloszlását a testben. Hasonlítsuk össze ezt az ájurvédikus szövegekkel, melyek szerint az elme (ádhi) az összes betegség (vjádhi) alapvető oka. Az elme normális állapotában nem csak megakadályozza a szamádhit, hanem a testben is betegséget és végső soron annak megsemmisülését okozza. A 2.52. szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy amikor elérjük a pránájámát, a jóga akadályai elhárulnak és visszaáll az elme eredeti állapota (a szattva). Ekkor a jógi már sikert érhet el a jóga magasabb ágaiban, például a meditációban.
K: Mit jelent a gyakorlásunk elmélyítése?
V: A meditációban a légzéshossz növelésére törekszünk azáltal, hogy növeljük az egyes csakrákban kimondott mantrák számát. Az így nyert időt arra használjuk, hogy vizualizáljuk a csakra színét, a jantráját, a jantra színét, a szirmok számát stb. Ez is egy példája annak, ahogy „ráközelítünk a gyakorlás szövedékére”, és ugyanez történik a légzésvisszatartás alatt is a pránájáma közben."

2019. július 1., hétfő

Odin táltos lova

Most volt egy kis szünet a szimbólumok átadásában, mivel fesztiválokon voltam és sok koncertet tartottam. De előre lett vetítve, hogy a következő szimbólum, amit megkapok Odintól, nyolclábó lovával, a Sleipnirrel lesz kapcsolatos. Ez alkalommal éppen egy egyéni kezelést végeztem, ahol a vendégnek is nagyon erős és részletes, szinte beavatás-szerű látomásai voltak, én pedig megláttam odin nyolclábű szürke pejkóját, Szleipnirt, és ő hívott, hogy üljek a hátára, mert megyün Odinhoz. Az eddig kapott kilenc szimbólumot igyekszem minál gyakrabban használni, a gongra is fel szoktam rajzolni őket, ütővel, illetve a kezelt személyekre is kivetítem, amitől úgy érzem, hogy erősödik a gyógyító folyamat hatékonysága. Szóval Szleipnir hátán szárnyalva jártuk be a felső világokat, mígnem Aszgardba érkeztünk. Érdekes módon én úgy láttam, hogy nem csak nyolc lába volt, hanem két szárnya is, és a homlokán egy szswrv is csavarodott, vagyis a pegazusok és unikornisok jellemzőit is viselte. Ahogy belovagoltunk Aszgard erődítményébe és a Valhalla csarnokába, Odin elé kerültünk. 

Egy nagyon szép szimbólumot rajzolt le fénylő vonalakkal a levegőbe, majd a derekamra tekerte, mint egy övet. Itt látható a képen, talán látezik valami hasonló a magyar vagy az északi népi motívumokban is. A kereszteződő vonalak nyolc vége Szleipnir nyolc lábát jelképezi. odin azt mondta: "Ez nyolclábú táltos lovam szimbóluma, és ha kivetíted a derekadra vagy valaki máséra, akkor megkapod a lovam erejét, mely a kilenc világban bárhová el tud vinni a szél segességénél gyorsabban, és vissza is tud hozni onnan épségben. Ha bármilyen veszély leselkedik rátok, akkor átugorja, és semmilyen ártó erő nem képes utolérni. Ez a szimbólum tehát a szellemvilágban való közlekedést, és a céljaink elérését is elősegíti, például, ha a jövőben tervezünk valamit, és nem tiszta a kép, akkor el tud vinni a jövőbe vagy a múltba is, hogy jobban lássuk a helyzetet. A rúna-szimbólum vörös háttér előtt szürke színben jelent meg. 

Ezzel búcsút is intettünk Odinnak, és Szlepinir visszavitt az Életfához, én pedig folytattam a dolbolást, amíg vége nem lett a kezelésnek. Általában fél órát szoktam dobolni, és előtte fél órát gongozok. A vendég, aki közben ott feküdt, szintén kapott fénylő szimbólumokat a torkára, a homlokára és a tenyereire. Nem ritka, hogy a szellemvilág szimbólumokban kommunikál velünk, és ezeknek utána több és több dimenziójába tudunk behatolni, ahogy használjuk az energetikájukat. 

Álljon most itt egy kis összefoglaló Szleipnir mitológiai szerepéről a Wikipédiából:

"Szleipnir (Sleipner, ó-norvégül Sleipnir) a skandináv mitológiában Odin szürke, erős, nyolclábú lova. Szleipnir gyorsabb, mint bármely más ló, s a szélnél gyorsabban tud vágtázni. Földön, vízen és levegőben is tud haladni. Odin nagyon szereti a lovát és a legendák szerint ő az, aki a Valhallába viszi a háborúban elesett harcosokat. A jósnő, Sigrdrivomal szerint Odin rúnákat faragott Szleipnir fogaira. Szleipnir apja Svadilfari, egy hegyi óriás (Bergrese)hatalmas fekete ménje. Ez az óriás felajánlotta, hogy épít egy erődöt az istenek otthona, Asgard körül. Ha sikerül felépítenie az erődöt egy szezon alatt, fizetségként a Napot, a Holdat és feleségnek Freyja istennőt kérte. Az istenek nem hitték, hogy meg tudja csinálni, és elfogadták a követeléseit. De Svadilfari erős, és az ő segítségével úgy néz ki, mintha a óriásnak mégis sikerülni fog. Az istenek kezdtek nyugtalankodni, és elküldték a ravasz Lokit, hogy valamiképpen hátráltassa az óriást. Loki egy gyönyörű szürke kancává válik, elcsábítja Svadilfarit a gazdájától és hagyja, hogy a mén meghágja. Loki hamarosan megszüli a varázslatos csikót, Szleipnirt. Az óriásnak lova nélkül nem sikerül időben elvégezni a feladatát. Loki visszaalakul embernek, és a lovat (Szleipnir) később Odinnak adja.

Szleipnir nem Loki egyetlen gyermeke, testvérei a nagy és rendkívül erős farkas, Fenrir (Fenrisulven), és Jormungandr (Midgard kígyó), amely egyre növekszik, amíg körbe nem éri a földet. Van egy nővére is, Hel, aki szépséges az egyik oldalán, de élettelen, mint egy halott a másikon. Szleipnir találkozik féltestvérével az alvilágban, ahova Odin száműzte azt, hogy a holtak úrnője legyen. De Fenrir farkas az istenek és a sötétség erői közötti utolsó csatában (Ragnarök) megöli Szleipnirt, és elnyeli őt Odinnal együtt.

Az óriás Rungnir fogadást köt Odinnal, hogy ő és lova gyorsabb, mint Odin és Szleipnir. Rungnir elveszíti a fogadást, és később elesik a Thor elleni harcban. A Ragnarökben Hermod és Szleipnir lemennek az alvilágba, hogy megmentsék Baldrot és Odint. A kilenc nap és kilenc éjszaka vágtatnak földön, tengeren és égen keresztül, hogy elérjenek az alvilág kapujához, amit Hél kutyája Garm őrzött. Szleipnir bátran átugrik Garmon. Egyre mélyebbre mennek Hel birodalmába, mély szakadékok és meggyötört lelkek hada között. Még lejjebb találkoznak köpködő kígyókkal és Nidhogg sárkánnyal, aki a vérüket szívja a földi vétkezőknek. Végül elérnek az alvilág királynőjéhez, Helhez, aki megígéri, hogy kiadja Baldrot, ha minden teremtmény a földön ejt egy könnycseppet érte. Mindenki sírt, egy magányos, öreg óriásnő (Töck) kivételével, így Baldr továbbra is Hel birodalmában marad a végső csatáig. Azt mondják, hogy a gazdák mindig meghagyták az utolsó köteg gabonát Szleipnirnek abban a reményben, hogy így Odin nem károsítja meg őket, amikor arra jár.

Néhány régi Gotlandon talált kő egy jól felszerelt lovast ábrázol nyolclábú lován. Feltételezhető, hogy ezek a képek Szleipnirt jelenítik meg. Szleipnir nyolc lába úgy is értelmezhető, mint a sebesség metaforája. Vannak azonban példák a szibériai sámánoknál, akikről azt mondták, hogy vannak nyolc lábú lovaik, amivel eljutnak a mennybe és az alvilágba."

2019. június 30., vasárnap

Bhékászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"60. Bhékászana (békapóz)
Technika:
  1. Álljunk egyenesen, zárt és egyenes lábakkal. Nyújtsuk ki a karjainkat lefelé és kulcsoljuk össze az ujjainkat a hátunk mögött. Belégzés közben hajlítsuk hátra a nyakunkat és a gerincet, amennyire lehetséges.
  2. Kilégzés közben egyenesítsük ki a hátunkat és a nyakunkat és ismét egyenesedjünk fel. Engedjük el az ujjak kulcsolását, és belégzés közben emeljük a karikat (egyenesen tartva őket) a testünk oldala mellett és emeljük a fejünk fölé, ismét kulcsoljuk az ujjainkat, és a tenyereinket fordítsuk felfelé.
  3. Kilégzés közben hajlítsuk ne a testünket csípőben és helyezzük a tenyereinket a talajra a lábaink két oldala mellett, amennyire hátra csak tudjuk. A térdeinket ne hajlítsuk be.
  4. Tartsuk a tenyereinket szilárdan a talajon és belégzés közben ugorjuk hátra, amennyire tudunk, mindkét lábunkkal, hajlítsuk be a könyökeinket és feküdjünk le a talajra kinyújtott lábakkal, összezárt térdekkel, és kinyújtott lábujjakkal. A rüsztünk érjen a talajhoz. A mellkasunkat és a fejünket emeljük meg.
  5. Kilégzés közben hajlítsuk be a lábainkat térdben és fogjuk meg a lábfejeinket a kezeinkkel úgy, hogy a tenyerünk a rüsztön legyen. Nyomjuk lefelé a lábainkat, hogy a sarkunk a talajra érjen a testünk mindkét oldalán, amilyen közel csak lehetséges. Tanulmányozzuk a fényképet.
  6. Belégzés közben emeljük meg a mellkasunkat és halítsuk hátra a nyakunkat, amennyire csak lehetséges.
  7. Vegyünk néhány mély levegőt, csak lassú belégzésekkel és kilégzésekkel, légzésvisszatartás nélkül.
  8. Térjünk vissza a 4. lépés végén leírt pozícióba, a mozdulatokat visszafelé végezve. Emeljük meg a testünket, egyenesen tartva, mint egy deszkát, a lábujjakon és a tenyereken támaszkodva. Emeljük meg a csípőt és egyenesítsük ki a karjainkat anélkül, hogy elmozdítanánk a tenyereinket, és hozzuk a fejünket a karok közé. Most ugorjunk előre mindkét lábbal és hozzuk őket a tenyerek közé. Egyenesítsük ki a lábainkat, és érintsük a homlokunkat a térdünkhöz. Kilégzésre engedjük le a karjainkat, és térjünk vissza álló helyzetbe.
Hatásai: megszünteti a hátfájást és a hasfájást. Tonizálja a veséket és a hólyagot.
(A bhékászana vinyászái a modern Ashtanga vinyásza jóga szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, majd belégzésre feküdjünk hasra.
Pancsa: Kilégzésre hajlítsuk be a lábainkat és helyezzük a két tenyerünket a rüsztökre, előrenéző ujjakkal. Nyomjuk le a lábfejeinket a combok két oldala mellett, a mellkast és a fejünket pedig emeljük ki és hajlítsuk hátra. Ez a bhékászana szthiti.
Sad: Kilégzésre engedjük el a lábfejeinket, és emeljük ki magunkat csaturanga-dandászanába.
Szapta: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astau: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Nava: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Dasa: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Ékádasa: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. június 29., szombat

Bharadvádzsászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"59. Bharadvádzsászana (Bharadvádzsa bölcs póza)
Technika:
  1. Üljünk egy összehajtogatott puha anyagra, és nyújtsuk ki az egyik lábunkat előre, a másikat pedig hajtsuk hátra térdben úgy, hogy a lábfejünk közel legyen a fenekünkhöz, a talpunk felfelé nézzen, a lábujjaink legyenek nyújtva, és a rüsztünk a ruhához érjen. A térdeink legyenek olyan közel, amennyire csak lehetséges. Kinyújtott lábunk lábfeje nézzen felfelé, legyen a földön és ne dőljön semelyik oldalra sem. A testünk legyen egyenes és a gerincünket nyőjtsuk ki, hajtsuk végre az állzárat.
  2. Hajlítsuk be a kinyújtott lábat (mondjuk a jobbat) térdben, és hozzuk a jobb sarkunkat minél közelebb a köldökünkhöz. A jobb térdünk érjen a talajhoz. Mindkét térdünk legyen olyan közel egymáshoz, amennyire lehetséges.
  3. Vigyük körbe a jobb kezünket a hátunk mögött, és fpgrjuk meg a jobb lábunka nagylábujját. A tenyerünk érjen a rüszthöz.
  4. Bal kezünk tenyerét helyezzük a ruhára a jobb combon kívül. A kezünk legyen nyújtva, ne hajlítsuk be könyékben. Bal csuklónk érjen a jobb comb külső oldalához.
  5. Csavarjuk el a törzsünket jobbra. Fordítsuk el a fejünket úgy, hogy az állunk a bal váll fölé kerüljön.
  6. Lélegezzünk be és ki mélyen, és tartsunk légzésszünetet mindkettő után. A kumbhakam mindkét fajtájára szükség van. Lassan növelhetjük a mély légzésciklusok számát, 12-ről 48-ra.
  7. Ismételjük meg a másik lábunkkal is.
Megjegyzés: hasi műtét esetén a póz végzése ellenjavallott.
(A modern Ashtanga vinyásza jógában a fejet a törzs csavarási irányáűval egy irányba forgatják, míg Krishnamacharya ezt fordítva tanította. Soroljuk fel a bharadvádzsászana vinyászáit álló helyzetből is:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre tírjangmukha-ékapáda-pascsimóttánászanába, vagyis a jobb lábunkat egyből vírászana pozícióba hajlítva érkezzünk meg ülő helyzetbe.
Astau: Kilégzésre hajlítsuk be a bal lábat térdben, és helyezzük féllótusz pózba. Fogjuk meg a nagylábujjunkat hátulról a bal kézzel, majd a jobb tenyerünket támasszuka talajara a bal térd külső oldalán és forgassuk el az egész törzsünket és a fejünket is balra. Lélegezzünk mélyeket a bharadvádzsászanában légzésvisszatartásokkal.
Nava: Belégzésre bontsuk a kulcsolást, és enesítsük ki a bal lábunkat. Majd kilégzésre helyezzük a tenyereinket a talajra a csípők mellett.
Dasa: Belégzésre emeljük ki magunkat a levegőbe (utpluthi), majd vigyük hátra a lábainkat a tenyereink között, lehetőleg a talaj érintése nélkül. Ennél a hátraugrásnál a jobb lábat nem kell kiegyenesíteni és előrehozni, csak megemelni behajított térddel, majd a másikkal együtt kinyújtani csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Csaturdasa: Belégzésre ugorjunk előre tírjangmukha-ékapáda-pascsimóttánászanába, vagyis a jobb lábunkat egyből vírászana pozícióba hajlítva érkezzünk meg ülő helyzetbe.
Pancsadasa: Kilégzésre hajlítsuk be a jobb lábat térdben, és helyezzük féllótusz pózba. Fogjuk meg a nagylábujjunkat hátulról a bal kézzel, majd a jobb tenyerünket támasszuk a talajara a bal térd külső oldalán és forgassuk el az egész törzsünket és a fejünket is balra. Lélegezzünk mélyeket a bharadvádzsászanában légzésvisszatartásokkal.
Sódasa: Belégzésre bontsuk a kulcsolást, és egyenesítsük ki a jobb lábunkat. Majd kilégzésre helyezzük a tenyereinket a talajra a csípők mellett.
Szaptadasa: Belégzésre emeljük ki magunkat a levegőbe (utpluthi vagy utthita-dandászana), majd vigyük hátra a lábainkat a tenyereink között, lehetőleg a talaj érintése nélkül, és érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Astadasa: Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Navadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Vimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánádszanába.
Ékavimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Dvávimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. június 28., péntek

Egyéni lélekkísérés

A halál az Élet része. Bármikor előfordulhat az, hogy meghal valamelyik közeli hozzátartozónk vagy más valaki, akár úgy, hogy jelen is vagyunk ebben a fontos pillanatban. A világ spirituális kultúráiban nagy fontosságot tulajdonítottak a halál pillanatának. Mindenki egész életében készült rá, és amikor el kellett indulni a Nagy Utazásra, akkor a lelki vezető, sámán, tudó, beavatott személy elkísérte útján a e lelket a következő állomására. Manapság viszont előfordulhat ilyen vagy olyan körülmények miatt, hogy nem tudunk elhívni senkit, akire kompetensen rá tudnánk bízni a lélekkísérést és a halállal kapcsolatos szertartások elvégzését. Így jó, hogyha magunk is tisztában vagyunk vele, hogy mit kell ilyenkor tenni. Kultúrától, vallástól függetlenül közösek a törvények, melyek a lelkek vándorlását, útját szabályozzák, így a saját kultúránkhoz, hitünkhöz igazítva is elvégezhetjük őket. Néhány pontban igyekszem összefoglalni, hogy mit javaslok, az alapján, amit a Szfinx tanított nekem a hétvégén. 

1. Ha érezzük, hogy közeledik valakinek a halála, és ő is tudja már, akkor mindenképpen kérjük meg, hogy mondja el a végakaratát. Akkor tud békében elmenni, ha számot vetett az életével, lezárta az itteni feladatait, legyen szó akár vagyonról, akár kötelezettségekről, vagy másfajta hagyatékról. A legjobb, ha teljesíteni tudjuk rokonunk végakaratát. Azt is fontos megtudni, hogy miképpen képzeli el a temetését, mi legyen a testével: a tudománynak akarja ajándékozni, hamvasztást kér, vagy temetést ilyen vagy olyan szertartásrend szerint. A teste az, amit majd el kell engednie, és ha nem kapja meg a kért végtisztességet, akkor ez nehezeben fog neki menni. 

2. A haldoklás, a halálhoz vezető közvetlen út nagyon fontos felkészülési időszak. Ilyenkor jó, ha mindenki meg tudja látogatni a haldoklót, aki fontos neki, és el tudnak búcsúzni, se nem marasztalják, se nem éreztetik vele, hogy már terhükre van. A haldokló testére, teste köré a szobába érdemes minél több szakrális tárgyat, erőtárgyat tenni, vagy olyan dolgokat, amik számára fontos emlékek. Az ima, virrasztás, együttlét, dobolás, spirituális zene, minden, ami a lelki valósághoz kapcsolja, nagyon jó ilyenkor. A világi ingereket érdemes minimálisra csökkenteni, hiszen éppen itthagyni készül ezt a világot.

3. Ha tehetjük, és a haldokló is beleegyezik, még a halála előtt olvassuk fel neki az útravaló irodalmat, például a Tibeti, Egyiptomi vagy Hindu halottaskönyvet. Állítólag magyar halottaskönyv is létezik, de még nem olvastam. A keresztény kultúrában nem adnak túlzottan részletes útmutatást a lélek számára, pedig hasznos lenne. Talán az egyetlen részletesebb látomás-mű e kultúrkörön belül Emmanuel Swedenborg "Menny és Pokol" című kötete. Sok törzsi kultúrában szóban adták át az idősek, tudók azokat az imákat, dalokat, verseket, melyek a lelket készítették fel a túlvilági utazásra. Ha nem sikerül felolvasni ezt a halál beállta előtt, akkor tegyük meg a halál után, a ravatalozáskor, vagy legkésőbb a temetés/hamvasztás után.

4. A halál pillanatának megfigyelése, megjegyzése, a halott testelhagyásának részletei (pl. kileheli a lelkét, vagy rémület tölti el, görcsbe rándul a teste, stb.) sokat elárulnak arról, hová fog tartani a lélek, miután elhagyta ezt a testet. Ezt azonban még segíthetjük a halál utáni rítusok végrehajtásával. Megesik az is, hogy a haldokló már látja a korábban elhunyt rokonait vagy más, test nélküli lényeket, akik a következő világ felé kalauzolják és várják, hogy megérkezzen túlvilági helyére.

5. Ravatalozás. Ha nem tudott mindenki elbúcsúzni a halottól, akkor érdemes erre lehetőséget adni a temetés vagy hamvasztás előtt, akár egy rövid időre szervezni egy búcsúztatást, de lehet ez egy egész éjszakai virrasztás is. A halott lélek ilyenkor még a test közelében bolyong és fontos a számára, hogy mindenki elbúcsúztassa ebből a világból. A test megfürdetése, felöltöztetése, díszítése a végtisztesség része, nem csak fölösleges ceremónia. A testnek a halál után végig kell haladnia a négy elemmel való eggyé váláson, hogy a lélek még békésebben tudja elengedni.

6. Temetés/hamvasztás. A testtel kapcsolatban a halott végakarata szerint kell eljárni. A hamvasztás, illetve koporsóba zárás előtt is elhelyezhetünk még szakrális tárgyakat, virágokat, számunkra vagy számára fontos használati tárgyakat a test mellett. Ez a régi korokban is szokás volt, számos sírban találtak fegyvereket, használati tárgyakat, akár komplett szoba-berendezéseket, mert a rokonok a halott rendelkezésére akarták bocsátani mindazt, amire a túlvilágon szüksége lehet. Pőrén és nincstelenül temetni vagy hamvasztani valakit nem a legjobb dolog. A hamvasztásnál a test egyesül a tűzzel, és a hamvakat a halott kérése szerint elhelyezhetjük sírban, vagy szétszórhatjuk a Természetben, folyóvízben. Így a földi maradványok eggyé válnak a Föld, Levegő és Víz elemmel is. A temetésnél nem csak földgöröngyöt érdemes a sírba dobni, de egy kis vizet és lángot is, megyek a négy elemet képviselik.

7. Étel-italáldozat. A temetés után sok helyen halotti tort szoktak tartani, melynél azonban van, hogy nem a halottra gondolnak az útján, hanem saját magukat sajnálják és vigasztalják evéssel. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a halottnak étel- és italáldozatot mutassunk be. Egy róla készült fénykép elé helyezzük az ételeket, amiket neki áldozunk, mert ezekből fog táplálkozni a köztes létben. Ha egy halott nem kapott étel-italáldozatot legalább egyszer, akkor nagy eséllyel éhes szellem lesz belőle, aki megreked a köztes létben, és itt fog bolyongani köztünk, mert nem tud tovább menni. Az ételben legyen gabonaféleség (pl. búza, árpa, zab, rozs, rizs) és más ételek, a halott ízlése szerint elkészítve. Italként vizet vagy más italokat is lehet felajánlani. Az egyiptomiak például gabonát, áldozati húsokat és bort ajánlottak fel a halottaiknak. Mindezek az ételek meg voltak szentelve, tehát előtte az isteneknek ajánlották fel, nem csak élvezeti ételekről van itt szó. A halottnak felajánlott ételt ne egye meg se ember, se állat, hanem vigyük ki az erdőbe, és temessük el. Az étel-italáldozatot legalább egyszer végre kell hajtani, de lehet többször, akár tizenkétszer vagy huszonnyolcszor is. A hagyományok szerint ugyanis a lélek legalább egy hónapig vagy egy évig fog a köztes létben tartózkodni, ahol az áldozatokkal tud jóllakni.

8. Lélekkísérés. Ez a halotti szertartás legbensőségesebb, legspirituálisabb része, de ha megfelelő fontosságot tulajdonítunk a folyamatnak, akkor mi és képesek leszünk rá. Az ókori kultúrák szerint a lelket általában valamilyen járművön (hajón, égi bárkán, repülő eszközön, égi szekéren) viszik el a szellemi segítők a Túlvilágra és a következő testetöltése felé. A halál bekövetkezte és a temetés után üljünk le legalább fél órára, de hosszabb időt is szentelhetünk a folyamatnak. Kapcsolódjunk össze a szellemvilággal sámándob, csörgő, a légzésünk vagy valamilyen ritmikus hang, mantra segítségével, és hívjuk a szellemi segítőket a járművel, hogy jöjjenek el a halott lelkéért. Lehet, hogy angyalszerű lényeket vagy más, antropomorf, istenszerű fénylényeket látunk majd, akik a bárkán ülnek. Vagy legalább egy égi vezető, sámán érkezik, és erőállatokat is láthatunk. Kérjünk védelmet magunk és a halott lelke számára, mert a haláleseménykor mindenki védtelenebb az asztrális támadásokkal szemben. Nem szeretnénk, ha minket megszállna valamilyen ártó szellem, vagy a halott szellemét zavarná. Amikor megérkezett a bárka, akkor hívjuk vagy vigyük fel a halott lelkét a bárkára, és tartsunk vele. Gyakran úgy láthatjuk, mintha egy folyón haladnánk a Túlvilág, a Holtak Birodalma felé, vagy az égen repülünk egy magasabb világ felé. A Túlvilágon általában a meghalt rokonai várják a halottat, és üdvözlik, bevezetik a faluba/lakhelyére, ahol egy időt el fog tölteni. Fontos, hogy a halott lelke megértse, hogy meghalt, és az lesz az új otthona, különben nem tud belépni a Holtak Birodalmába. Az is előfordulhat, ha nagyon spirituális volt az élete, hogy egyből egy magasabb világba kerül, és fényes angyal/tündérszerű lények fogják körülvenni egy édenkerthez hasonló helyen. Ha megérkezett oda, ahová kell, akkor látni fogjuk az arcán a nyugalmat és a boldogságot. Ekkor visszatérhetünk a földi valóságunkba, a halottkísérést sikeresen elvégeztük. A lélek általában egy hónap, egy év vagy még hosszabb idő után fog csak újra testet ölteni, reinkarnálódni, annyi időt töltve a köztes létben, amennyire szüksége van feldolgozni ezt az életét, és felkészülni a következőre.

9. A halottainkról megemlékezhetünk minden évben gyertyalánggal, virágok, ételek faljánlásával, kapcsolódva az őseink erejéhez, bölcsességéhez és áldásaihoz.