2019. szeptember 13., péntek

A kőszobor lelke

Ma csináltam két kezelést az Atmában, utána megtartottam egy jógaórát és mentem dobkörre Oguzhoz. A kezeléseknél érdekes módon, illetve inkább úgy gondolom, hogy természetes módon, sokkal inkább a vendégnek szoktak megmutatni dolgokat a szellemek, mint nekem. Én néha csak foszlányokat kapok, látok, ami általában kiegészíti a vendég utazási élményeit. De az Odintól kapott szimbólumokat szorgalmasan alkalmazom, mér csak azért is hogy, minél jobban megjegyezzem őket. 

A dobkörön érdekes telihold utáni, napéjegyenlőség előtti, köztes állapotot érzékeltem. Közrejátszhatott ebben talán az is, hogy a hétvégén tartottam két sámándobos utazást a Vegetáriánus Fesztiválon, és egy jól sikerült Földanya-szertartást a Mackó-barlangban. Ez eléggé ki is vette a spirituális erőimet, így töltekezni jöttem a dobkörre. Az "Ősz, ködösödő ősz" dal alatt őszi avar borította erdei táj jelent meg előttem, amelyben spirál alakzatban, forgószél-szerűen táncoltak a levelek, mintha több, levélörvénybe burkolózott szellem járta volna őszi nász-halál-újjászületés táncát az erdőben. Utána folytatódtak a dalok, és a "zsálya, zsálya" dalnál érdekes módon jelent meg előttem a zsálya szelleme. Először egy kis cserje volt, utána liánok kezdtek kikúszni belőle, érdekes hálózatot alkotva a térben, majd a zsálya sok-sok más virág és növény alakját kezdte fölvenni. Pont a napokban jelent meg egy gondolat a fejemben: "Mi volna, ha az élővilág hirtelen kipusztulna az egész Földön?" És ez talán a válasz volt: Isten odateremtene egy sámánt a kongó Földre (akit a dalban a "bába" szó képvisel), és a sámán addig bűbűjoskodna, amíg egy zsályatőből egy egész dzsungelt nem hozna létre, hiszen a szellemvilág a hétköznapi gondolkodásunk számára felfoghatatlan erőkkel rendelkezik, melyek a háttérben munkálkodnak. 

Elkezdtük az első gyakorlatot: ülve révültünk, Oguz dobolt. Az volt a téma, hogy az elkövetkező időszakban mi lesz majd a legfontosabb az életünkben, mire kell koncentrálnunk. Oguz dobjának hangja mellett mindenki halkan, középhangosan hangokat adott ki, ami leginkább egyfajta torokénekbe olvadt össze. Először egy azték piramis jelent meg a szemem előtt, és egy kristálykoponya, majd még több koponyát láttam, és már nem csak kristályból készülteket, hanem valódi emberi koponyákat, csókolózó csontvázakat és ehhez hasonlókat. Igazából nem állt össze a kép, hogy mi is lesz ebből, de a koponyák amúgy is vonzanak mostanság, meg az azték piramisok is. 


Még néhány dal után állva folytattuk, és a két kezünket ökölbe szorítva a mellkasunkra tettük, majd elkezdtünk lélegezni és énekelgetni Oguz dobjának hangjára. Itt létrává kellett válni a föld és az ég között, ez volt a feladat. Először mongol motívumok, kardok, pajzsok, lovas íjászok, sólyomröptető katonák és sámánok jeletek meg előttem. Láttam szép mintás jurtákat, aranysújtásos kaftánokat meg mindent, ami egy szép mongol történelmi film kelléke lehetne. A táj is nagyon szép volt. A gyakorlat vége felé mér elkezdtem egy fölfelé irányuló spirálmozgást érzékelni, mintha felülről láttam volna a tűzvörös sárkányomat, amint dugóhúzó-szerű mozgással tol engem felfelé az égi szférák, Tengri birodalma felé. Ekkor Oguz kissé begyorsított, és azt mondta, hogy tegyük a kezeinket a fejünk fölé, és úgy folytassuk a légzést. Ekkor eszembe jutott az, hogy Huszti Sanyi pont a múlt héten jelentette be, hogy nem fog több transzlégzést tartani, és így szomorúan vettem tudomásul, hogy nem lesz kihez mennem. Kissé szomorúan és bátortalanul, de elkezdtem most intenzíven lélegezni, és pár perc után éreztem a lüktetést a halántékomban, és a bizsergést a kezeimben is. Azért folytattam a légzést, és a végén már egy nagy, üres csőnek éreztem magamat, amelybe behívtam a szellemi erőket, hogy közvetíthessek a földi világ és a szellemvilág között. A végén a földre rogytam, és kőszobornak éreztem magamat. Először Dzsingisz Kán kőszobraként láttam magamat, majd egy Húsvét-szigeteki nagy obeliszkként, és végül valamilyen tengerbe süllyedt, arccal lefelé fordított istenszobor voltam. Megéreztem azt, hogy a szobroknak is van lelkük, és amikor a szobrász elkészíti, akkor meghívja azt a lényt, hogy a szoborban lakjon. Indiában és más helyeken is istenszobrokat állítanak fel a templomokban, és ruhával, virággal, ékszerekkel díszítik, valamint ételt, italt ajánlanak neki, szórakoztatják. Biztos, hogy a szobrokban lakó szellemek kommunikálnak azokkal, akik nem csak kődarabnak nézik őket. 


A gyakorlat utolsó részében hason feküdtünk, fejjel az oltár felé, és az őseinket kellett hívni hét nemzedékre visszamenőleg. Hívtam az őseimet, bár nagymamáim és nagypapáim szüleire már nem igazán emlékszem vissza. De azt láttam, hogy jöttek az őseim, és elkezdtünk táncolni az életfám körül. Utána még újabb köröket láttam a belső körön kívül, A második körben indiai ruhában lévő rokonaim voltak, akik ez előző inkarnációmban voltak az őseim, és még további öt előző életemhez kapcsolódó rokonok köre is megjelent az Életfa körül. Utána az jutott eszembe, hogy párhuzamos valóságok is lehetnek, ahol én szintén létezem, és ott is vannak őseim. Ekkor azt láttam, hogy több és több életfa van, amely körül ott táncolnak az őseim körökben. És ekkor még csak a saját őseimre koncentráltam, másokét és a bennünket összekötő közös ősöket nem is figyeltem meg. Ezzel a képpel zárult az utazás, még feküdtünk hason egy darabig, majd felültünk és néhány további dallal zártuk a mai dobkört. 

2019. szeptember 12., csütörtök

Az Ige és az ÓM mantra

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A saját életemben Isten hangja eleinte nagyon halvány volt. Valójában az ok, amiért nem hallottam, a fejemben keringő gondolatok által okozott zaj volt. Úgy találtam, hogy az ísvara-pranidhána – a meghódolás Isten előtt – az elcsendesedés leghatékonyabb módja. Az egyik kedvenc meditációs technikám az, hogy csak hallgatok és egyre csendesebb leszek, hogy mindent meghallhassak, amit Isten mond. És ez nem csak a külső fülünkre vonatkozik, hanem a belsőre is. Minél több a csend belül, annál hangosabb lesz Isten szava.
Az 1.27-es szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy Isten a szent Óm szótagban fejeződik ki. Egyes jóga-tudósok szerint Patandzsalí nam támogatja azt az elképzelést, hogy Isten teremtette a világot. Áldás rájuk! Valójában ezt és még többet is állít. Patandzsalí szerint nem létezik más, csak Isten. Amikor leülünk és kiejtjük az Óm szótagot, akkor tulajdonképpen döngicsélünk. Ezért egyes kommentátorok, akik ezt a szútrát olvassák, egy személyt képzelnek el (ebben az esetben az ísvarát), aki halhatatlan és mindentudó, de mégis a sarokban ül és döngicsél. Az Óm nem ezt jelenti. Az Óm azt jelenti, hogy mindenütt jelenlévő (Omnipresent), mindentudó (Omniscient), és mindenható (Omnipotent). Ez az atommag körül keringő elektronok hangja; a Higgins-bozonok ütközése a Hadron-gyorsítóban; a valaha született összes baba első kiáltása és az utolsó lehelet, melyet a halálos ágyunkon kiadunk. A napunk hangja, amint szupernovaként robban fel négy vagy ötmilliárd év múlva, amikor elvileg hamuvá égeti csodálatos Föld bolygónkat. A paradicsommadár hangja napfelkeltekor és a Titanic hangja, amint nekimegy a jéghegynek. Beethoven kilencedik szimfóniájának hangja, valamint a puskagolyóé, ami megölte Martin Luther Kinget. A Hirosimára dobott atombomba hangja, vagy Louis Armstrong „What a beautiful world” dala. A rajongó szerető dala és a politikus hazugsága, a tektonikus lemezek eltolódásának recsegése és az óceán felé haladó folyók robaja. Minden bűntudat, szégyen, hírnév, dicsőség, szeretet és kudarc pillanatának hangja az összes lényével kombinálva, aki valaha létezett vagy létezni fog. A szél, tűz, víz, föld és az űr hangja. A Buddha csendje a bódhi-fa alatt, és Jézus hangja, amint azt mondja: „Kelj fel, Lázár!”. Egy masszív intelligencia hangja, mely mindenné átalakítja magát, miközben csodálatosan változatlan marad a folyamat során. Ez minden. A civilizációnk felemelkedése és bukása, minden, amit tudunk, nem tudunk, és sohasem fogunk tudni – mindez az ÓM. Az összes civilizáció ismerete, melyek valaha léteztek, melyek az űrben vannak szétszórva és melyek majd a jövőben nyilvánulnak meg – mindez az ÓM.
Minden anyag és az energia minden formája annak az egy jelenlétnek a rezgésmintája, mely mindenhol, mindenben jelen van és mely mindenben, mindenként fejezi ki magát. Ez az egy jelenlét fejeződik ki a mozgási energia, potenciális energia, elektromos energia és a mágnesesség formájában. Ez az Alfa, az Omega, minden jelenség és lény kezdete, közepe és vége. Ez a „Légy csendes, és tudd, hogy Én vagyok Isten.”
A jóga kísérleti dolog. Az Ómot meg kell tapasztalni és nem a szavakkal bűvészkető tudósok segítségével kell megérteni. Ha megtapasztaltuk az ÓM-ot, akkor feldereng az a megértés, hogy sohasem volt, soha nincs és nem is lesz semmi valódi, ami nem Isten. „Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és az Ige Isten vala.” Ez az ÓM valódi jelentése. Ennek az elsődleges rezgésmintának a segítségével alakul át Isten a megnyilvánulások, az anyagi univerzum és minden lény formájába. Eben a szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy nincs más, mint Isten. Ezt az állítást nem érthetjük meg intellektuálisan. Olyan közelről kell megtapasztalni, hogy a hajunk égnek álljon, a légzésünk megálljon, és a szívünk ki akarjon ugrani a mellkasunkból."

2019. szeptember 11., szerda

A védelem kristálya

Ma egy egyéni kezelést végeztem, és a vendégemnek szükség lett volna egy védelmező szimbólumra asztrális támadások ellen. Ha valaki érzékeny a szellemvilág iránt, akkor jobban teszi, ha felvértezi magát, mert bármikor érheti valamilyen támadás, vagy ráakaszkodhat egy olyan entitás, aki nem igazán segítő szándékkal közelít. Egyébként az ilyen támadásoknak azok is ki vannak téve, akik kevésbé érzékenyek, csak talán ritkábban, mert az érzéketlenségük egyben erősebbé, ellenállóbbá teszi az aurájukat a szellemlényekkel szemben. Vagy pedig elkezdik birizgálni őket, de mivel nem reagálnak semmit, ezért ráunnak, és otthagyják. 

Szóval a vendégem meglehetősen érzékeny természetű, és feljött ez a kérdés. Én mindegyik szimbólumot szoktam használni a kezeléseknél, amiket Odintól eddig kaptam, de eddig csak kettő olyan van, amit kifejezetten védelmi célokra is lehet használni. Az egyik a háromélű csatabárd, melyet gyorsan pörgetve magunk körül egy védelmi erőteret tudunk létrehozni, illetve el tudjuk vágni a felénk irányuló támadásokat. A másik pedig a "háború" szimbólum, melybe "beülve, mint egy nyílba vagy rakétába, át tudjuk törni az ellenállást, vagy pedig biztonságos helyre tudjuk juttatni magunkat. Feltettem azonban a kérdést Odinnak, hogy melyik szimbólum adja a legerősebb védelmet az asztrális támadások ellen. 

Az utazás egészen pontosan úgy zajlott, hogy a farkasommal felnyargaltunk a szivárványhídon Asgardig, és ott látogattuk meg Odint. Amikor feltettem neki a kérdést, akkor átnyújtott egy rúnát, amelyen egy sokszögű mértani ábra volt. Én először megzavarodtam, mert általában arra számítok, hogy olyan szimbólumot fogok kapni, amelyet eddig még nem ismertem máshonnan sem. Ilyenkor viszont azt gondolom, hogy én képzelődök, és ezért igyekszem elhessegetni a képet, és még egyszer ráhangolódni az új szimbólumra. Amikor sikerült kiürítenem az elmémből az elvárásokat és a kétségeket is, akkor Odin újból megmutatta a rúnát, amelyen egy hatszög volt, és mindegyik csúcsa össze volt kötve mindegyikkel, mint egy kristályrács. 

Odin elmagyarázta: Rajzolj két szabályos háromszöget, az egyik csúcsával lefelé fordul (ez az isteni férfierő), a másik pedig csúcsával felfelé fordul (ez az isteni női erő). Ha a középpontjukat egymásra helyezed, akkor megkapod azt a szent formát, melyben egyesül a férfi- és a női erő (a hinduizmusban ez a Síva-Sakti-jantra, a zsidó hagyományban a Dávid-csillag). Utána a háromszögek minden egyes csúcsát kösd össze az összes többivel, és ez a szimbólum meg fog védeni minden asztrális támadástól. Ha térben képzeled magad köré, akkor a csillag-tetraéder csúcsait kell ugyanilyen módon összekötni. 

Ez a Metatron-kocka! - nyilallt belém a felismerés. Ezt a szimbólumot már ismertem az Élet Virága könyvből, de most Odin is egyértelműen ennek a kettő- illetve háromdimenziós változatát mutatta meg. A mértani alakzat a térben egy olyan kockának a formáját adja ki, melynek minden sarka össze van kötve a hét másikkal egy egyenessel. Ez a kocka alakú kristályszerkezet több, a természetben előforduló ásvány struktúrájában is megjelenik, például a gyémánt- és a sókristályokban is. A gyémánt a legkeményebb anyag, és mindennel szemben ellenálló, míg a só a víz hatására feloldódik és elegyedik benne, de attól még nagy erővel rendelkezik. Egyébként sokszor ajánlanak sós vizet is az asztrális és éteri szennyeződések eltávolításához. A Metatron-kocka és a gyémánt (szanszkrit nyelven vadzsra) szimbolikájáról még külön írok, mert bár idekapcsolódnak, Odin nem beszélt róluk közvetlenül. A rácsmintát sötétkék háttér előtt naranccsárga színnel kell kirajzolni a test vagy a védeni szánt tárgy/személy/terület köré.

2019. szeptember 10., kedd

Kolumbusz hajója

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az 1.26-os szútrában Patandzsalí azt mondja: „A Legfelsőbb Lény az összes többi tanító tanítója, mivel az Egyet nem korlátozza az idő.” Patandzsalí azt mondja, hogy az összes szakrális hagyomány az egy Istentől ered. Bármilyen hosszú is legyen egy valódi szakrális tradíció hagyománya, az eredeti kútforrása mindig Isten. Az emberiség szakrális hagyományai és annak az őstudásnak a java, ami képessé tett bennünket a természettel harmóniában élésre, isteni kinyilatkoztatáson alapul. Ez a szútra arra utal, hogy tisztelnünk kell ezeket az ősi tanításokat. Azt is jelenti, hogy mivel az eredeti és legősibb tanító örök és független az időtől, most is itt van. Ezt a Bhagavad-gítá is alátámasztja, amikor Krisna azt mondja Ardzsúnának: „Ezt a legősibb tudást, amit korábban megtanítottam Vivaszvának és Manunak, mivel elveszett az idők hosszú sora alatt, most ismét megtanítom neked.” (Bhagavad-gítá 4.1-3.) Az Isten iránti szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy befogadjuk az általa közvetített tudást. Ez a közvetítés mindig zajlik. Isten számára lehetetlen, hogy távol tartsa őket tőlünk, mert Ő a tiszta szeretet. Mi vagyunk azok, akik nem figyelnek. Az istenszeretet azt jelenti, hogy eljuttatjuk magunkat arra a szintre, ahol meg tudjuk hallani azt, amit mond. Isten szeretete az a frekvencia, ami által megnyílunk a szépség, szeretet, intelligencia és szabadság üzenetének, amit folyamatosan küld felénk.
Az egyik mód, ahogyan ez átadásra kerül számunkra, a képességünk, hogy felfedezzük a szépséget és a harmóniát, különösen a Természetben. Mégis megpróbálunk minden tőlünk telhetőt, hogy megsemmisítsük. Könnyű meglátni Istent egy ködös napfelkeltében az esőerdő felett, de nehezebb meglátni a betondzsungelben, melyeket mi hoztunk létre, és tele vannak bűnözéssel, frusztrációval, erőszakkal, szorongással, depresszióval és szennyeződéssel. Jelenleg Istent igyekszünk elkendőzni a saját szemünk elől azáltal, hogy a törvényei ellen megyünk.
Ha őszintén gyakoroljuk a jógát, Isten nem tehet mást, mint hogy felénk fordul és tanít. És pontosan annak mértékében fog tanítani, amennyire képesek vagyunk megvalósítani Őt. Nem tud tanítani, ha elutasítjuk, ez nem történhet máshogy. Azt mondják, hogy amikor Kolumbusz és Cook kapitány először elérték a messzi partokat, a bennszülöttek nem látták az európai hajókat. Ezt az állítást nem tudjuk ellenőrizni, de van értelme. Azért nem látták a hajókat, mert nem volt még tapasztalatuk ilyen hajókról. Ugyanez a helyzet Istennel. Itt van a hangja, de a fejünkben lévő zaj annyira elvonja a figyelmünket, hogy nem halljuk. Mindenre és mindenkire hallgatunk, de még annak az elképzelését is elveszítettük, hogy létezik egy isteni tanító, aki mindig tanít bennünket. Nagy hajók kötnek ki a partjainkon, mégsem látjuk őket."

2019. szeptember 9., hétfő

A félelmek elégetése

A napokban le akartam ülni egy kicsit révülni, és útmutatást kérni egy olyan gyakorlathoz, mely a félelmeinktől való megszabadulásban tud segíteni. A révülés során Huginn, a holló jelent meg először, és egészen közel jött hozzám, annyira, hogy csak a jobb szemét láttam, majd a szeme szinte "beszívott", és rajta keresztül eljutottam egy sötét barlangba, ahol magamat láttam, amint egy meditációt gyakorlok. Ennek a leírását fogom itt most közreadni. Ki fogom próbálni, és javaslom, hogy ti is tegyétek meg, ha van hozzá bátorságotok! :-D

Keress egy barlangot, vagy egy olyan helyet, ahol nincs senki, és teljes sötétség uralkodik akkor is, ha kinyitod a szemedet. Ülj le, és addig bámulj a sötétbe, amíg nem látsz egy átlátszó buborékot magad előtt. jelenítsd meg saját magadat a buborékon belül, és idézd fel mindazokat az élményeket az életedben, melyek erős félelemmel, szorongással, pánikkal töltöttek el. játszd le magad előtt a jeleneteket, és igyekezz minél jobban átélni az érzéseket, de közben végig kívülről szemlélve magadat a jelenetben, ahogy ülsz a barlangban és nézed a buborékot. Amikor minden felidézhető kép lepergett a szemed előtt, vagy olyanok is feljöttek, amikre nem is emlékeztél, akkor képzelj el egy kis fénypontot a buborék közepén, egy szikrát, amelyből lassan egy pislákoló gyertyaláng lesz, majd egy lobogó tűz, mely fokozatosan betölti az egész buborékot, majd kilép belőle, és a barlangot is betölti. Végül a lobogó lángokban hamuvá égnek a képek, a félelmek és a hozzájuk kapcsolódó érzések, és a barlang szétrobban, majd a sötétség teljesen eltűnik, és a Fény gömbje elkezd kiterjedni, fokozatosan magába foglalva az egész Univerzumot és a Világmindenséget. Lebegj a fényben és a nyugalomban, ameddig jólesik, majd engedd el a képet, és térj vissza az Itt és a Most valóságába. 


Haladó változat

Ezt a változatot későbbi gyakorlásra érdemes halasztani, amikor a félelmeinkkel való szembenézés már nem vált ki olyan dermesztő hidegérzetet, és nem akarjuk disszociálni magunkat a megélt élményeinktől, hanem maradéktalanul fel akarjuk dolgozni őket. E második változat végzéséhez nem árt, ha van némi jártasságunk a Belső Tűz meditációban is. 

Amikor elképzeltük a gömböt, és minden lehetséges félelmünket megjelenítettük benne, akkor kezdjük el magunkba szívni az egész gömböt a légzésünkkel együtt. Az a célunk, hogy már ne magunk előtt lássuk a gömböt a sötétben lebegni, hanem azt érezzük, hogy belép a testünkbe és belülről kitölti azt. Ha ezt valóban sikerült végrehajtanunk, akkor az összes félelemérzetet egyszerre éljük át. Ekkor kezdjük a tűz felébresztését, de ne kívül, hanem a köldökünk mögött képzeljük el a kis szikrát a hasüregünkben. Folytassuk a tűz élesztését mindaddig, amíg be nem tölti a testünket, majd a barlangot, majd az Univerzumot és végül mindent. Ahogy tágul a tűzgömb, fokozatosan tisztul finomodik, és átalakul Fénnyé, melyben feloldódunk. A béke és lebegés állapotának elérése jelzi azt, hogy a félelemenergiák elégtek, és sikerült átalakítani őket Fénnyé. Az emléksúlyok levételének ennél a módszerénél az emlékélmény maga nem törlődik, hiszen nem is az a cél, hanem az, hogy tudatosítsuk, feldolgozzuk, és megszűnjön a kondicionáló hatása. Ezen túl már könnyedebben, triggerfolyamatok nélkül tudjuk felidézni ugyanezeket az emlékeket, arra gondolva, hogy mit tanultunk meg belőlük, és hogyan erősítették meg a személyiségünket. 

Amikor mindkét verziót párhuzamosan végignéztem, a kép lassan eltávolodott, és én valahogy kikerültem Huginn szeméből. Az Életfa tövében búcsúztam az erőállataimtól és segítőimtől, megköszönve a segítséget. 

2019. szeptember 8., vasárnap

Pascsimóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"69A. Pascsimóttánászana
Technika:
1. Üljünk le a földre, és nyújtsuk ki előre mindkét lábunkat, a térdeket tartsuk összezárva, a lábfejeink pedig legyenek merőlegesek a földre. Üljünk egyenes, függőleges törzzsel.
2. Nyújtsuk ki a karjainkat és fogjuk meg a lábainkat úgy, hogy a tenyreink a lábujjainkon nyugodjanak, az ujjaink pedig a talpainkon legyenek.
3. Nyomjuk az állunkat a mellkashoz, létrehozva az állzárat.
4. Kilégzés közben hajlítsuk előre a törzset csípőből, egyenes háttal, amíg a homlokunk nem ér a térdünkhöz.
Megjegyzés: Kezdők számára nehéz lehet a talpak elérése a tenyerekkel. De még ha ez sikerül is, akkor nehéz lehet a fejjel elérni a térdeket. Minden törekvést meg kell tenni, hogy ezeket elérjük, de ha nem lehetséges, akkor csak annyira hajtsuk végre ezeket a mozdulatokat, amennyire lehetséges, és kerüljük a fölösleges erőlködést. Az alább ismertetett légzésszabályozással e pozíciók könnyebbé válnak és a gyakorlásunk fejlődni fog. Amikor a gyakorlásunk már fejlettebb, törekedjünk arra, hogy a törzs előrehajlításakor a homlokunk a sípcsonthoz érjen, minél távolabb a térdkalácstól.
5. hajtsunk végre nem több, mint 12 mély légzésciklust. Eleinte kezdjük három mély légzéssel és lassan növeljük 12-ig.
6. Belégzésre emeljük meg a törzset.
Megjegyzés: Az összes "tan" ászana esetében fontos, hogy a kontrapózt azonnal utána hajtsuk végre. Mindegyik ászana után ismertetjük a megfelelő kontrapózt. A "tan" ászanák azok, amelyek nyújtják az idegeket, például a pascsimóttánászana a test hátulsó oldalán nyújtja az idegeket, míg a púrvóttánászana a hozzá tartozó kontrapóz, és a test elülső oldalán nyújtja az idegeket.

A fenti ászana némiképp nehezített változatát ismertetjük alább. Ezt Góraksanáthának tulajdonítják.
Technika:
1. Ugyanaz, mint a pascsimóttánászana esetében.
2. Helyezzük el a tenyereinket előremutató ujjakkal körülbelül 12 hüvelykkel az ülőcsontok mögött és kb. 18 hüvelyk távolságra. Nyújtsuk ki a karokat.
3. Kilégzés közben döntsük előre a törzsünket csípőben, tartsuk egyenesen a gerincet, míg a homlokunk nem ér a térdünkhöz vagy minél lejjebb a sípcsonthoz. Tartsuk együtt a térdeinket és nem emeljük meg a földről.
4. Lélegezzünk mélyen.
5. Belégzés közben emeljük meg a törzset a 2. pozícióba.

69B. Pascsimóttánászana - végső póz

Ezt csak a szarvángászana, halászana, pársva halászana, uttána majúrászana, pascsimóttánászana, púrvóttánászana stb. elsajátítása után gyakorolhatjuk.
Technika:
1. Üljünk le a földre, és nyújtsuk ki előre mindkét lábunkat, a térdeket tartsuk összezárva, a lábfejeink pedig legyenek merőlegesek a földre. Üljünk egyenes, függőleges törzzsel.
2. Kilégzés közben döntsük előre a törzset a lábaink felé csípőből. A jobb kezünkkel fogjuk meg a bal lábunk külső oldalát, a bal kezünkkel pedig a jobb lábunk külső oldalát. Figyelmesen jegyezzük meg a kezek pozícióját a képen. Ebben a pozícióban a jobb vállunk a jobb térdkalácshoz és, és a törzsünk 90 fokkal elfordul balra, így a vállöv merőleges lesz a talajra.
3. Hajtsunk végre három mély légzésciklust.
4. Belégzésre érkezzünk vissza az 1. pozícióhoz.
5. Ismételjük meg a másik oldalra is."
(A pascsimóttánászana vinyászáit azért nem sorolom fel, mert korábban már ismertetve voltak.)

2019. szeptember 7., szombat

Pascsimóttánászana előkészítés

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"69. Pacsimóttánászana (előrehajlítás ülve)

A. Előkészítő gyakorlat
Bár az alább ismertetett gyakorlatot nem írja elő egyik régi ászana-gyűjtemény sem, tapasztalataim alapján rájöttem, hogy ennek a gyakorlatnak az előzetes végzése könnyebbé teszi a pascsimóttánászana és a púrvóttánászana pozíciók elérését.
Technika:
1. Üljünk le a földre, és nyújtsuk ki előre mindkét lábunkat, a térdeket tartsuk összezárva, a lábfejeink pedig legyenek merőlegesek a földre. Üljünk egyenes, függőleges törzzsel.
2. Nyújtsuk ki a karjainkat és fogjuk meg a lábujjainkat a hüvelyk- és mutatóujjunkkal.
3. Kilégzésre döntsük előre a törzset, amennyire lehetséges, de a gerinc maradjon egyenes.
4. Belégzésre emeljük a törzset vissza függőleges helyzetbe, a 2. pontnak megfelelően.
5. Hozzuk a karjainkat oldalsó középtartásba, majd körkörös mozdulattal először emeljük a fejünk fölé, majd engedjük előre, végül pedig hozzuk hátra, és helyezzük a tenyereket a talajra előremutató ujjakkal kb. 12 hüvelykkel a fenekünk mögött és kb. 18 hüvelykre egymástól. A karokat tartsuk nyújtva.
6. Belégzésre emeljük meg a testünket úgy, hogy csak a tenyereinken és a sarkainkon támaszkodunk, és a testünk egyenes, mint egy deszka. Hajlítsuk hátra a fejünket és spicceljünk a lábfejeinkkel.
7. Kilégzésre engedjük le a testünket az 5. pontban leírt helyzetig.
8. Hozzuk a karokat ismét oldalsó középtartásba. Forgassuk fölfelé a tenyereinket, majd emeljük fel a karjainkat függőleges helyzetbe, és végül engedjük le előre, hogy meg tudjuk fogni a nagylábujjainkat a hüvelyk- és mutatóujjunkkal, mint a 2. pontban.
9. Ismételgessük ezt a mozdulatsort szabályos légzéssel.

Megjegyzés: Nehéz lehet, különösen, ha a testünk túlsúlyos,a lábujjak elérése a 2. és 8. pontban, vagy a törzs felemelése a deszkapózba a 6. pontban. Ne kíséreljük meg fölösleges erőlködéssel elérni ezeket a pozíciókat. Elég, ha a lehetséges határokon belül hajtjuk végre a pózt. A 6. pontban a túlzott erőfeszítést a karok remegése jelzi. Gyakorlás által a testünk hajlékony lesz és idővel elérjük a végső pozíciókat is.