2019. augusztus 30., péntek

Ometeotl - az új kristálykoponya

A hétvégén egy nagyon erős szertartáson voltam, ami vagy két napra földhöz vágott. Ezzel majdnem egyidőben, hétfőn érkezett hozzám egy új kristályokoponya, mely piritből van, és Peruból származik. A pirit, mely rézhez vagy aranyhoz hasonló kristályos ásvány, vegyileg vas-szulfit, vallásos tárgyak készítésének alapanyaga volt az azték, maja, tolték kultúrákban. Amikor az első kristálykoponyát megszereztem, utána valamivel kialakult a kép bennem: hét különböző színű kristálykoponya, középen egy nagyobbal. A nagyobb egy narancssárga-liala színátmenetes fluorid koponya lett Kínából, míg a kisebbek közül egyelőre a hegyikristály és a pirit van meg. Az első kettő után az az információ is jött, hogy ezeken a kopnyákon keresztül különböző maja jaguár-istenek fognak kommunikálni velem. A hegyikristály Balam, a jaguár-pap, aki át tud változni emberből jaguárrá és vissza. A fluorit koponya Akbal, vagyis az Éjféli Nap, a földi tűz istene is egyben. A mostani koponyára azt hittem hogy L isten, vagyis az Alvilág ura lesz, akit EkChuának is neveznek. L isten fő "szakterületei" a vagyon, kereskedelem, földművelés (különösen a kakaó és a kukorica istenségének tekintik), valamint a varázslás, samanizálás, és a háborúk istene is. 

Szóval meg voltam győződve előre, hogy ő lesz, aki a pirit koponyán keresztül kommunikálni fog. Amikor kapok egy újabb koponyát, mindig le szoktam ülni, füstölőt ajánlok, és elkezdek dobolni, hogy kapcsolatot teremtsek vele. Nos, hát ő nem kellette annyit magát, mint Akbal, már az első két révülésnél is ontotta az információkat magáról. Amikor megkérdeztem, hogy mi a neve, akkor többször tisztán ez a szó jelent meg a tudatomban: Ometeotl. "Ez a neved? Nem EkChua vagy?" De igen, én vagyok az Alvilág jaguár ura is, de ugyanakkor Ometeotl is vagyok. Az anyagi és a lélekerőt képviselem egyszerre, és minden kettősség ura vagyok: élet és halál, múlt és jövő, és ezeket a kibékíthetetlennek tűnő ellenpólusokat kapcsolom össze egy egészbe." Meg is döbbentem, amikor elkezdtem utánaolvasni, hogy mit is jelent az Ometeotl szó. Egyrészt ez egy azték istennév, tehát nem maja, viszont ott is vitatják, hogy valóban használták-e ezt a szót az azték birodalomban, vagy későbbi találmány. Minden esetre a két elsődleges ős-istent, Ometecuhtlit és Omecihuatl-t képviseli, vagyis Ometeotl a "Kettő-isten", az eredeti női és férfi teremtő minőség egyesülését, kombinációját jelenti. Anélkül, hogy belebonyolódnánk az azték mitológiába (majd később), valóban képviseli a látszólag ellentmondó minőségek (nevezzük akár jinnek és jangnak) kombinációját, mely összekapcsolódva a teljes Egészet alkotja. Ma már aktívan segített a gyógyításban is, nagyon erős kioldódások voltak. Úgy látszik, a tudatalattiban mélyen tárolt traumák és blokkok kioldásában nagy szerepe van, mert ezek akadályozhatják az embert a kiteljesedésben és bizonyos vágyainak megvalósításában, anélkül, hogy tudna róluk. 

Délután dobkörön is voltam. Ott is hasonló érzések törtek rám. Ahogy a három koponyát egyszerre láttam az alsó, középső és felső világban, úgy a dobkörön is a hangsátornál a jelennel, régmúlttal és a közeli jövővel kapcsolatban is szinte egyszerre jöttek a képek. Megjelent például ez a kígyófejű istenség, akit az aztékok Koatlikvének neveznek, és ő a vetés és aratás, a múlt és jövő, a halál és újjászületés istennője egyben, tulajdonképpen Ometeotl női párja, ha lehet ezt még így tovább fokozni. Mindkettejükről írok majd egy kicsit részletesebben. A hangsátor gyakorlat alatt eleinte azt éreztem, hogy mindenki benne van a maga folyamatában, de nem igazán foglalkozunk egymással, nem alakul ki a közös erőtér. Erre válaszként Oguz körtáncba rendezett minket, és ahogy együtt léptünk, lélegeztünk, hajlongtunk, akkor már kialakult ez a közös erőkör, ami akár hegyeket is képes elmozdítani. nekem továbbra is azték és maja képek jöttek be, sok ember, akik táncolva áldoznak az isteneiknek, egészen az emberáldozatig bezárólag, és a szent labdajátékot játsszák, aminek az a vége, hogy a vesztes csapat tagjai lesznek az "áldozati alapanyagok". A mai kor emberét persze elborzasztja az emberáldozat gondolata, és én magam is az erőszakmentesség híve vagyok. Az élmény azonban annyira behúzott, mint már máskor is, hogy valahogy át tudtam érezni az áldozati rítus szakralitását, és ítélkezés nélkül tudtam jelen lenni az élményben, ezzel egyidőben pedig megbékéltem a többiek lelkében játszódó folyamatokkal is. Láttam a mexikói piramiskokat, a föléjük magasodó Tollaskígyót és Tlaloc istent, mint már korábban is dobkörön, és a lobogó tüzeket is. 

Végül a körtánc megállt, és mi kimerülve rogytunk a földre, mindenki hanyatt feküdt. Ekkor csak a légzésünkre figyeltünk, és én egészen légiesnek éreztem magamat, mintha mi is az égbe szálltunk volna a csatában elesett harcosok és a feláldozott emberek fénylő lelkével együtt. Ekkor még Oguz mondta, hogy képzeljünk el egy nagy tüzet, és váljunk eggyé vele, de én már akkor olyan megbékélésben voltam, hogy el is feledkeztem a tűzről. Sok útmutatást kaptam a közeljövőben előttem álló programokkal, szertartásokkal kapcsolatban is, amiért nagyon hálás vagyok, mint ahogyan a törzsi élményért is, amit együtt átéltünk. 

Nincsenek megjegyzések: