2019. augusztus 6., kedd

Isten nem antropomorf!

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"4. Fejezet
A készenlét a szamádhira és a kegy
Ez a fejezet arról szól, hogyan szenteljük magunkat Istennek és hogy mi ennek a jelentősége a szamádhi szempontjából. Már tíz éve jógáztam, de még mindig nagyon nehéznek találtam ennek a dolognak a megemésztését, és természetesen megértem, ha ez az olvasóknak is nehézséget okoz. Mivel szigorú katolikus neveltetésben részesültem (ami nem a katolicizmus elítélése akar lenni általánosságban), minden vallásos dologhoz negatív módon álltam hozzá, és úgy találtam, hogy sok modern ember osztozik a mély bizalmatlanságnak ebben a sebében. A korai időszakban erős émelygést éreztem, amikor bizonyos indiai tanáraim, akik bhakták voltak, elkezdtek beszélni az odaadás fontosságáról. Ha az olvasó úgy találja, hogy nehezen tud viszonyulni az Isten iránti szeretetről szóló anyaghoz, akkor nyugodtan átugorhatja ezt a fejezetet és visszatérhet, amikor késznek érzi magát rá.
Isten nem antropomorf
Az istenről alkotott elképzelésünkkel kapcsolatos probléma az, hogy azt gondoljuk, tudjuk, milyen Isten de ez nem igaz. Csupán megfordítottuk azt a kijelentést, hogy "isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert", és azt állítjuk, hogy Isten az ember képére lett teremtve. Antropomorfizáltuk Istent. Mivel kivetítettük emberi egónkat Istenre, a kapcsolatunk Istennel zátonyra futott. Úgy gondolunk Istenre, mint valami távoli és ingerlékeny zsarnokra, aki a felhők felett ül és nem foglalkozik velünk (legfeljebb néha agyoncsap valakit egy villámmal vagy időről időre küld egy özönvizet), mert mi is így viszonyulunk egymáshoz. Azonban az állítás, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, a következőket jelenti:
- Tiszta tudatosság (melyet néha léleknek vagy Önvalónak nevezünk)
- Énség vagy az én-érzet, vagyis annak tudása, hogy élőlényként létezünk.
- Az anyag (amit Indiában Prakritinek, vagyis Természetnek neveznek), ami azt jelenti, hogy van egy testünk.
- És van egy elménk, mely gondoskodik a testünk életben maradásáról.
A különbség köztünk és Isten között az, hogy Isten teste, az univerzumok teljes összessége határtalan és örök; Isten Én-sége pedig mindenhol jelenlévő és mindenható ezekben az univerzumokban. Mi viszont olyan testtel rendelkezünk, melyet korlátoz az idő és a tér, és törődnünk kell annak életben maradásával. és itt esünk bele a testtel való azonosítás csapdájába, ami azt jelenti, hogy a mi "Én-ségünket" megszínezik a fizikai test korlátai. A test korlátait ismerve elhisszük, hogy a tudatunk is korlátozott. Általában ezt nevezzük "egónak" vagy "eltorzult egónak" vagy akár "egoizmusnak". Ez a babonás hit abban, hogy elkülönült élőlények vagyunk, akik egy ellenséges vagy közömbös univerzumban élünk, melyben korlátozorr erőforrásokért kell küzdenünk más hasonlóan robotszerű élőlényekkel, akiket ugyanezek az önző gének hajtanak.
Ezt az eltorzult egoizmust kivetítjük az Istenről alkotott elképzelésünkre. De Isten, bár rendelkezik Én-séggel vagy élőlény-séggel, mégsem rendelkezik olyan korlátozott vagy korlátozó egóval, mint mi. Ennek következményeit nem sokan értették meg. Mivel Isten határtalan, örök és forma nélküli, nem rendelkezik olyan egóval, melytől távol kellene tartani a kegyet, vagy mellyel kedvezne egy embernek, törzsnek vagy nemzetnek egy másikkal szemben. Kivetítettük Istenre a saját fizikai korlátainkból fakadó elképzeléseinket; és ebből alakult ki az "Isten" fogalma, aki fösvény, aki visszatartja a kegyét, és aki nem szeret, vagy nem törődik velünk. Ez a hibás gondolkodásmód eredményezi az önutálatunkat és önmagunkkal kapcsolatos kishitűségünket."

2019. augusztus 5., hétfő

Lélekgyógyászat

A sámánság és általában a holisztikus, természeti hagyományok összefüggő egységként kezelik a test-elme-lélek rendszerét. Sok olyan hagyomány is létezik, melyben a lelket vagy a tudatot több funkcionális egységből állónak tekintik, de erről majd később lesz több szó. Tekinthetünk erre úgy is, mint a finomfizikai test különböző aurarétegeire vagy a csakrák által vezérelt tudati dimenziókra. A pszichofizikai rendszernek, vagy mikrokozmosznak harmonikusan kell működnie és reagálnia a környezet, vagy a makrokozmosz ingereire és behatásaira. Ennek az egyensúlynak a visszaállítására törekszik a sámán. 

A sámán lélekgyógyászati tevékenysége egyrészt abból a feltételezésből vagy megfigyelésből indul ki, hogy a kliens lelki egyensúlya valamilyen trauma, stressz, életmódbeli sajátosság vagy a kapcsolataiban megélt zavar, fáradtság, túlterheltség stb. következtében megbomlott, és az egyensúly helyreállítására a makrokozmosz (a hármas tagozódású Alsó, Felső, Középső Világ és annak lakói, valamint a minden élő tudatosságot sszekapcsoló Világfa) és a mikrokozmosz (a kliens belső világa, tudatalattija, az elméjében, aurájában jelen lévő zavaró energiák, betegségdémonok) közötti szerves kapcsolatról szóló ismereteit, valamint a szelemvilág erőivel való szoros kapcsolatát használja fel. 

Van, amikor a beteg testéből el kell távolítani, "ki kell szívni" a betegségenergiát, van, amikor az elveszett lélekrészeit kell visszahozni, vagy éppenséggel az elkóborolt erőallatát kell visszaszerezni. Az is megtörténhet, hogy a beteg súlyosabb károsító entitások vagy negatív befolyásolás hatása alatt van. A számos szellemi segítővel rendelkező sámán ebben az esetben is segítségül tudja hívni a szellemvilág neki engedemleskedő erőit, hogy helyreállítsák a rendet. 

A legtöbb esetben azonban önmagunk megbetegítésének hátterében a tudatalattinkban rejtező, feldolgozatlan traumák vagy önkorlátozó gondolati minták, hiedelemrendszerek állnak, melyek feltételekhez kötött természetünket is alkotják.  Ezek felismerésében és feloldásában is segítséget nyújthatunk sámáni eszközökkel, de nem lehet a gyógyulás minden felelősségét a sámánra testálni. A kliensnek egyenrangú partnerként kell elkezdenie az önismereti munkát a nála jártasabb sámán, tudó ember útmutatásai alapján. 

A lelkünk meggyógyulását elsősorban akarni kell, és hinni is kell benne, hogy kigyógyulhatunk traumáinkból és kényszeres gondolkodási sémáinkból. Ezután viszont tenni is kell érte, és a sámán ebben az esetben inkább katalizátorként van jelen, mint ahogy a szellemvilág erőitől sem várhatjuk el, hogy varázsütésszerűen szüntessék meg a problémáinkat, anélkül, hogy saját magunk erőfeszítést tennénk a karmánk és a tudatunk módosítására. 

A sámángyógyászat alapja nálam egy önismereti lélekutazás, melynek során a kliens gyógyító erőt, útmutatást is kaphat a szellemvilágtól, de a blokkok, traumák oldódása is gyakran bekövetkezik egy vagy több alkalom alatt. A munka persze sohasem ér véget, de ahogy a tolték számmisztika tartja, egy viszonylag rövidebb, összefüggő időszakaszon belül elvégzett négy kezelés már tartós előrelépést hozhat sok mindenben. Hogyan is zajlik nálam egy ilyen egyéni lélekutazás?

Miután időpontot egyeztettünk a klienssel, eljön az összességében 90 perces találkozóra, és elmondja, milyen panaszai vannak, vagy milyen problémák foglalkoztatják. Ezek az első spontán megnyilatkozások sokat segítenek nekem, hogy feltérképezzem a tudatalattiban az egyes életterületekez kapcsolódó blokkokat.

Ezután a kliens lefekszik, én pedig füstölőt gyújtok, és körbefüstölöm, körbecsörgőzöm a klienst (szándékosan nem írok beteget, hogy ne erősítsük a betegség- vagy áldozat-tudatunkat. Bizonyos értelemben mindannyian betegnek tekinthetjük magunkat, ugyanakkor eredendően mindannyian rendelkezünk elegendő életerővel az egészséges és tartalmas élet végigéléséhez), majd a dorombon kezdek játszani. Ilyenkor szoktam létrehozni a szakrális teret, melyben biztonságosan tudunk foglalkozni a belső munkával, és melyben bízva a kliens veszély nélkül megnyithatja lelkét a szellemvilág felé. Meghívom az erőállataimat és a szellemi segítőimet, majd a gongon kezdek játszani. 

A kis és nagy wind gong megnyitja és behangolja az auránkat az elkövetkezendő lélekutazás hatékony kihasználására. Vannak, akik már a gong hangja alatt látomásokat kapnak, vagy erős energiaáramláskat, hőérzetet, különböző testi tüneteket érzékelnek. Van olyan is, amikor a kliens teljesen elveszíti a testérzeteket, és a fizikai testét hátrahagyva egy belső lélekutazásra indul. A gong hangja nagyon jól ráhangol az Alsó Világba történő utazásra, a tudatalattinkkal, a múltbeli emlékekkel, traumákkal, és az állati ős-ösztöneinkkel, elnyomott érzelmeinkkel végzett munkára. 

Fél óra gongos utazás után elkezdek játszani a sámándobomon. Ilyenkor én is gyakran élek meg a kliens állapotával kapcsolatos látomásokat, melyek vagy összhangban vannak a kliens által megélt élményekkel, vagy esetleg eltérhetnek tőle, de a kezelés utáni megbeszéléskor általában össze szokott állni a teljes kép kettőnk megéléseiből. Van, amikor a szellemek nem engednek látni bizonyos dolgokat, de van olyan is, amikor megmutatják azt is, aminek befogadására a kliens még nem áll készen, és ezért nem közlöm vele. Az érzékenyebb kliensek esetenként teljes Alsó/Felső/Középső világbeli utazást élnek át, és néha még beavatási élményeken is átmennek. Ezt annak tulajdonítom, hogy ők már "készen állnak" arra, hogy a szellemvilág kapcsolatba lépjen velük. Mások, akik még nem annyira érzékenyek, néha testérzeteket, csakra-érzeteket, energiaáramlásokat, vagy éppen színeket, érzelmek feltörését élik meg. Mindezeket hagyni kell kibontakozni, és nem kell feltétlenül megtervezni az egész utazást, vagy pedig erős elvárásokkal belemenni a folyamatba. Mindenki azt kapja, amire szüksége van, és amire készen áll. 

Szerencsés esetben, ha a kilens karmája is lehetővé teszi, a tünetek enyhülnek vagy megszűnnek, de ami szerintem fontosabb eredmény, hogy sokan elindulnak az önismeret és a tudatosság fejlődésének útján, és elkezdik a kezükbe venni a saját életüket és sorsukat, kikerülve az áldozat-mentalitás béklyójából és a tudatlanság hatása alól, mely eddig nem engedte, hogy felismerjék az összefüggést a betegségük vagy boldogtalanságuk és azokat kiváltó oksági tényezők között. 

2019. augusztus 4., vasárnap

Kancsjászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"71. Kancsjászana
Ez a pásászana kontrapóza és közvetlenül utána kell végrehajtani.
Technika
1. Az 1. és 2. lépések megegyeznek a pásászanáéval.
2. nyissuk szét a lábainkat. Hajlítsuk előre a törzset és kulcsoljuk körbe a karjainkat a lábszárak alatt a testünk háta mögött (a derekunknál) összeakasztva az ujjakat. Tanulmányozzuk a fotót.
3. Lélegezzünk be és ki.
4. Térjünk vissza az 1. lépés végének pozíciójához, és hajtsuk végre a pásászana 6, 7 és 8. lépését."
(A kancsjászanát Iyengar rendszerében málászanának nevezik, és B.N.S. Iyengar a pásászana előtt végzendő pózként tantotta ezt az ászanát. A kancsjászana vinyászái a modern rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre guggoló pozícióba, a teljes talpaink maradjanak a talajon. Nyissuk szét a térdeinket és kulcsoljuk a karjainkat a lábszárak alatt és a derekunk mögött. Hajtsunk végre öt-tíz mély lélegzetvételt a kancsjászana szthitiben.
Astau: Belégzésre bontsuk a pózt, és helyezzük a két tenyerünket a padlóra a talpaink két oldalán.
Nava: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Trajódasa: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Csaturdasa: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. augusztus 3., szombat

Pásászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"70. Pásászana (kötélpóz)
Ezt az ászanát azért nevezik így, mert megköti a vitális folyadékot (a spermát és a petesejtet).
Technika
1. Álljunk egyenesen, összezárt lábakkal. Kulcsoljuk össze az ujjainkat és nyújtózkodjunk a karokkal a fejünk fölé, felfelé fordított tenyerekkel.
2. Hozzuk a nyakunkat és a gerincet vissza a függőleges helyzetbe, de a karjaink még mindig legyenek nyújtva a fejünk fölött. Kilégzés közben hajlítsuk be a térdünket és guggoljunk le a sarkunkra. A talpunk maradjon szilárdan a talajon, a térdeink legyenek összezárva, a gerincünk pedig egyenes. A combjaink legyenek minél közelebb a mellkashoz.
3. Kilégzésre fordítsuk a törzsünket balra, továbbra is egyenesen tartva a gerincet. Bontsuk az ujjak kulcsolását és engedjük le a karjainkat. Vigyük a jobb karunkat körbe a bal térd körül a hátunk mögé. A bal karunkat is vigyük hátra és fogjuk meg vele a jobb csuklót. Fordítsuk jobbra a fejünket úgy, hogy az állunk a jobb vállunk fölé kerüljön, de ne érjen hozzá.
4. Vegyünk négy mély levegőt légzésvisszatartás nélkül.
5. Fordítsuk előre a fejünket, hozzuk vissza előre a karjainkat, forgassuk vissza a törzsünket és ismételjük meg a pózt a másik oldalra is.
6. Nyújtsuk a karjainkat a fejünk fölé összekulcsolt ujjakkal és felfelé fordított tenyerekkel. Belégzésre álljunk fel.
7. Kilégzésre hajlítsuk előre a törzset és helyezzük el a tenyereinket a lábaink két oldala mellett, amennyire hátra tudjuk. A lábainkat ne hajlítsuk be, hanem tartsuk egyenesen. A homlokunk érjen a térdkalácsokhoz.
8. Belégzésre térjünk vissza a rendes álló helyzethez.
Megjegyzés: Az ászana teljes hasznának elérése érdekében az 1, 3., 6., 7 és 8. lépések fontosak. A kontrapózt, a kancsjászanát azonnal a pásászana után kell végezni.
(A pásászana vinyászái a modern rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre guggoló pozícióba, összezárt térdekkel és a teljes talpakkal a talajon. Fordítsuk ki a törzset balra, és kilégzésre kulcsoljunk a jobb karral a két lábszár alatt, megfogva a jobb csuklót. Krishnamacharya módszerével ellentétben a fejünket ne jobbra, hanem balra forgassuk ki. Hajtsunk végre öt-tíz mély lélegzetvételt a pásászana szthitiben.
Astau: Belégzésre bontsuk a pózt, de maradjunk guggoló pozícióban. Fordítsuk ki a törzset jobbra, és kilégzésre kulcsoljunk a bal karral a két lábszár alatt, megfogva a jobb csuklót. A fejünket forgassuk ki balra. Hajtsunk végre öt-tíz mély lélegzetvételt a pásászana szthitiben.
Nava: Belégzésre bontsuk a pózt, és helyezzük a két tenyerünkt a padlóra a talpaink két oldalán.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésrefelfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Csaturdasa: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Pancsadasa: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. augusztus 2., péntek

Nap tüze pirkad 4. rész

Beszámoló Oguz nyári elvonulásáról, Cserkútpuszta, augusztus 4, vasárnap (4. nap)

Elkövetkezett az elvonulás negyedik napja. Az éjszaka egészen békésen telt, bár a pelék megint rajcsúroztak a szobában, illetve szerintem egy döglött pele is lehet valahol a sarokban, a kacathalmaz alatt, mert minduntalan megcsapja az orromat a dögszag. Éjjel már nem esett, úgy látszik, két nap alatt kieste magát az eső. Csak a falevelekről csöpörészett lefelé a víz. Reggel napsütésre ébredtünk, és ismét böjttel kezdtünk. Most már mindenképpen meg akartuk csinálni az izzasztókunyhó szert, úgyhogy Oguz kiadta a parancsot, hogy kezdjük meg az előkészületeket.

Kihordtuk a pokrócokat a házból, és befedtük a kunyhót, majd a tüzet is előkészítettük, Hoztunk még fát az erdőből, ment a favágás és a fűrészelés. A kövek bekerültek a farakás közepébe, bár én pont lemaradtam a kövek behelyezéséről. De a tűzgyújtásnál már ott voltam, egy kis idő kellett, amíg lángra kaptak a fák, amik kívülről nedvesek voltak az esőzés miatt.

Amikor leégett a tűz, átöltöztünk a kunyhózós ruhába, és felkészültünk a bemenetelre. Én ajánlottam dohányt a hét irány istenei és erői felé, és odatettem a kunyhó tetejére egy medált, amit itt az elvonuláson akartam megszentelni. Körbefüstölőztük magunkat, majd bementünk a kunyhóba. Nagyjából a kunyhó közepe felé ültem, ami meleg hely szokott lenni. De mivel Oguz inkább a bejárathoz közel rakta a köveket, és a kunyhó elég széles is volt, nem volt kibírhatatlan az élmény ott sem. Négy körös volt a kunyhó, jó sok vízzel. Az első kör végén azt láttam, mintha egy kígyó jött volna be a sátorba, a feje a kövek fölött gomolygó gőz volt, a teste pedig a fénycsóva, amelyik az ajtótól a kövekig szűrődött be.

A második körben volt egy szellemutazás, amihez hanyatt feküdtem, hogy jobban tudjak révülni. Jöttek az erőállataim és a tanítóim, köztük Thoth is, akivel újonnan kerültem kapcsolatba a hétvégén. Szép tájakon, hegyeken, tengereken suhantam keresztül, majd egy fénylő, háromszög alakú kapuhoz értem. Átlebegtem a kapunk, és egy lilás fénybe értem, mely azt sugározta: “Megbékélés”. Magamba szívtam ezt a minőséget, és továbbhaladtam. A következő kapun túl éjkék fényvilág várt, mely ezt súgta: “Titkos tudás”. Ebbe is belemerültem. Újabb kapu jött, és világoskék színbe kerültem. “Szabadság” - jött az újabb üzenet, és szárnyaló madarakat láttam a világoskék égben. Újabb kapun haladtam át, és a zöld szín vált uralkodóvá. “Élet” - mindenhová kúszó indák, zöld levelek, papagájok, hernyók és békák alkottak egy trópusi esőerdőt a lecsukott szemeim előtt, az Élet mindent átható mivoltát és erejét mutatva, melybe belekapcsolódva erőt meríthetek belőle.

Újabb kapu, és egy sárga világba kerültem. “Fény” - ezt a minőséget közvetítette felém ez a mindent átjáró, bevilágító sárga napsugár-özön. A fény a lélek tudása, tudatossága, eredendő magasztossága. Újabb kapun haladtam át, és a narancssárga szín vált urralkodóvá. “Hő” - ez volt a minősége. Éreztem, ahogy a Nap felszínén lángol a plazma, és ahogy a Földanya szívében lüktet a magma, az olvadt kőzet, mutatva az anyagban rejlő tüzet légnemű és szilárd állapotában is. Végül beléptünk az utolsó kapun, amely egy vörös világba vezetett. “Tűz, tűz, tűz” - elérkeztünk ez egész elvonulásunk uralkodó minőségéhez, a tűz transzformációs erejéhez, mely elégeti a tisztátalanságokat, és megedzi, nemesíti az acélt és az akaraterőt. Véget ért a kör, és ismét felültem.

Jöttek az újabb kövek, a Nagyapák, újabb imakörök hangzottak el, és sok víz került a kövekre. Négy kör után hirtelen vége lett a szertartásnak, és az emberek elindultak kifelé a kunyhóból. Én még bent maradtam hanyatt fekve, és csukott szemeim előtt nagy madarakat láttam tovaszállni a kékes-sárga égen. Egy idő múlva Oguz szólt, hogy jöjjünk ki a kunyhóból, és gyűljünk a tűz köré. Mielőtt bementünk a kunyhóba, említette, hogy létezik hét körös, hetvenhét köves kunyhó is, most egy olyat is kibírtam volna szerintem. Vagy egy parázsonjárást közvetlenül a kunyhó után, de az nem jött össze ez alkalommal. Nappal nem annyira jó parázson járni, mert nem látszik, hogy mennyire izzik a parázs, esténként meg esett az eső. Éppen ezért az erőállat-tánc is elmaradt. Amikor körbeálltuk a tüzet, Oguz mondta, hogy lezárásképpen ajánljunk fel mindent az Égnek, és én egy égbe vezető parázsszőnyeget vizionáltam, amin felsétáltam.

Eljött az ebéd, majd a pakolás, rendrakás és búcsúzkodás ideje. Vissza a civilizációba! Köszönöm Oguznak és a csapat többi tagjának is a jelenlétet, a közös teret és a megélt élményeket. Folytatjuk az utat!

2019. augusztus 1., csütörtök

A gyakorlás sikeressége

Újabb részlet Gregr Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Tapasz (képesség a kényelmetlenség elviselésére)
A tapasz az az erő, mellyel el tudjuk kerülni a szükségtelen tetteket. Számos modern problémánk megszűnne létezni, ha abbahagynánk a fölösleges tettek végzését, mint például a szükségtelen célok hajszolását vagy olyan dolgok kimondását, amit később megbánunk. A tapasz az az erő, mellyel a spirituális evolúciónkat elősegítő és megszilárdító tetteket hajtunk végre. Amikor fejlődünk, egyes részeink előreszáguldanak, míg más részeink, melyek számára kényelmes a jelen helyzet, visszatartanak a fejlődésben. A tapasz az a képesség, hogy fenn tudjuk tartani ezt a súrlódást és a diszkomfort ellenére is bátran haladjunk előre.

Szvádhjája (a tényleges önvaló keresése)

Az önvaló tanulmányozása azt jelenti, hogy az önvalót helyezzük az első helyre. Az őszinteség abban rejlik, hogy a valódi lényegünket keressük a kicsinyes időtöltések helyett, amikkel a modern társadalom igyekszik lekötni a figyelmünket. Celebeket ünneplünk ahelyett, hogy a saját életünk jelentőségét felismernénk Isten elérésében. Tévét nézünk és videojátékokat játszunk ahelyett, hogy saját magunk teremtenénk az életünket. A sporttal és unaloműző műsorokkal szórakoztatjuk magunkat, ami annak a jele, hogy nem élünk igazán. Azért múlatjuk az időt, mert unatkozunk, amíg el nem jön a halálunk órája, amikor is az elvesztegetett életünket siratjuk. Végkimerülésig dolgozunk, hogy megteremtsük a jólétet, és az eredmény idegösszeroppanás, depresszió vagy halálos betegség. Kik vagyunk? Mi a valódi azonosságunk? Mi az életünk célja? A szvádhjája e kérdések megválaszolását helyezi előtérbe, melyet nem adhatunk fel, még ha a valódi természetünk felfedésére irányuló ismételt kísérletek is kudarcot vallanak. A szvádhjája az az elhatározás, hogy e kutatás szolgálatának szenteljük az életünket.

Ísvara pranidhána (Önmagunk Isten szolgálatába helyezése)

Erről a 4. fejezetben fogok részletesebben írni. Meghódolni Isten előtt annak három aspektusában - a Transzcendens Isten (nirguna Brahman, vagy az Atya), az Immanens Isten (az Univerzum vagy az Isteni Teremtőerő, a Sakti vagy az Anya), és az egyén (vagy Purusa, a Fiú) szentháromságában - azt jelenti, hogy az egész megnyilvánult kozmoszt Isten testének tekintjük és úgy bánunk vele, minden élőlénnyel Isten gyermekeiként bánunk, és a saját tudatunkat a Transzcendens Istenkét tapasztaljuk meg, melyen keresztül bensőségesen kapcsolódunk és eggyé válunk Istennel.

Anélkül is elérhetjük a szamádhit, hogy mindezeket a kiegészítő technikákat alkalmaznánk, de minél többet hagyunk ki belőlük, annál lassabban érjük el a sikert. Ezek az ágak vagy technikák egyike sem eredményezi önmagában a szamádhit. Minél több területet fedünk le, annál esélyesebb a siker. Patandzsalí az 1.14. szútrában foglalja össze a megfelelő hozzáállást mindezekhez a gyakorlatokhoz: "A gyakorlás akkor szilárdul meg, ha hosszú időn keresztül, megszakítások nélkül és odaadással végezzük." Még ha a jóga összes ágában is szilárdak vagyunk, ne várjuk a gyors sikert, hanem tartsuk fenn a gyakorlásunkat örömmel és az Isten iránti szolgálat hangulatában, amíg el nem érjük a sikert, bármennyi ideig is tartson."

-->