2019. május 17., péntek

A kettősségek világa és a gyógyerő

Tegnap volt az utolsó dobkör a tavaszi szezonban Oguzzal. Néhány jó erős dal után egy hangsátorral kezdtünk. Felálltunk egy körben, doboltunk, és énekeltünk, illetve hangokat adtunk ki. Én a gyógyító erőért imádkoztam leginkább, ez valahogy visszatérő témám, és amióta többen jönnek hengterápiás kezelésekre, szükségem is van a szellemek felhatalmazására, hogy minél több mindenkinek tudjak segíteni. Az elején az énekeknél egy nagy, fájó gombócot éreztem a torkomban, de ez fokozatosan oldódott a hangsátorban. Az Életfát láttam, majd érkeztek a gyógyítók. Először a Jaguár-papot láttam, a két izzó jaguár-szemét, és a foltos fejét, mely néha átváltott koromfeketébe. Utána megérkezett a Hathor gyógyító is, majd a sárkányom, és végül Yuna, az ausztrál sámánlány. Négyszög alakzatban helyezkedtek el a kör közepén, és közöttük egy áldozati tűz kezdett felragyogni. Mindannyian a tüzet táplálták különböző gyógynövényekkel és felajánlásokkal, fújták és a kezükkel simogatták. Én valamiféle indián kántálásba kezdtem, de nem tartalmazott konkrét szavakat, csak héjjahózásból állt. A tűz egyre jobban felizzott, fényesebb és melegebb volt, de nem bántó, pusztító, inkább simogató, gyógyító hatása volt. De azért a testem alaposan felmelegedett, meg szerintem a többieké is. 

A hangsátor végén elhalt a dobpergés és az énekhangok is, és Oguz azt mondta, hogy lélegezzünk mélyeket. Én először nagy belégzéseket és kilégzéseket vettem, majd elkezdtem pumpálni a levegőt, mint a transzlégzésnél. De érdekes módon azt éreztem, hogy minél jobban belemegyek, annál kevésbé kell erőlködnöm. Oguz azt mondta, hogy repüljünk, de én inkább lebegtem, bár ott voltak az erőállataim is, a sas és a holló és beleszállt a testembe és a szárnyaikra kaptak. Szóval azt éreztem, hogy fokozatosan feloldódnak a kettősségek. A testem egyszerre volt nehéz, és súlytalan, és fokozatosan kiterjedt, hogy az egész teret betöltse. Feloldódtak a határok az Én, a belső világom, és a külvilág között. Oguz azt mondta, hogy háromszor tartsuk vissza a levegőt egyre hosszabb ideig. Én azonban azt éreztem, hogy nem kell lélegeznem, vagyis igazából mindegy, hogy belélegzek, kilélegzek, vagy éppen nem lélegzek. Feloldódott a különbség a légzésfázisok között is, és határtalan békét, megnyugvást, elfogadást éreztem. 

Ekkor Oguz azt mondta, hogy feküdjünk le a földre, és küldjük el mindazt, amire már nincs szükségünk az Égbe, az égi paripán. Az égi paripa, mely megjelent, nagyon szép volt. Tejfehéren, üvegszerűen ragyogott, és ugyanakkor gyöngyházfényben, szivárványszínekben tündökölt. A fején volt egy nagy csavaros unikornis-szarv, de mellette két hatalmas, aranyfényben ragyogó Csodaszarvas-agancs is volt. Hófehér, világító sörénye és farka mindenfelé lebegett az égben. Két hatalmas szárnya is volt, és én, illetve az általam elengedni kívánt dolgok a hátán ültünk a szárnyai előtt. A lónak nyolc lába volt, mint Odin Sleipnir lovának. Egy dobozkát tartottam a kezemben, és abban voltak a kettősségeim, a kétségeim, melyeket el kellett engednem. Nem tudtam, hogy hová megyünk, de végül Odinhoz érkeztünk ismét, és nézett az arcomba. Jobb szeme helyén sötét lyuk, bal szeme kékesen világított. Ismét nyújtotta felém a rúnákat, mint jó múltkorában, amiről azóta meg is feledkeztem egy kicsit. Ötvenkilenc rúna-szimbólumot kell megkapnom tőle, és azok jelentését is, illetve használatának módját. 

Most megmutatta az első szimbólumot, ami három nyílból vagy ékből állt. Itt látható. A szimbólum a kettősségektől való megszabadulást és az egyhegyű elme kialakítását segíti elő. Egy kőbe kell vésni, és valószínűleg jóslásra és gyógyításra is lehet használni, de ez majd még ki kell, hogy alakuljon. 

Utána még énekeltünk egy-két dalt, majd egy rövid szünet következett. A szünet után csak doboltunk egy jó darabig, és lélekvisszíhívás-gyakorlatot végeztünk. Mivel a múltkor már megkaptam azt az üzenetet, hogy nem az elveszett lélekrészeimet kell keresni, hanem a múltban általam birtokolt tudást és képességeket, valahogy ismét a gyógyító képesség gondolata jelent meg bennem. Egy olyan képet láttam, amely valamikor a múltban játszódott. Rátettem a kezeimet agy beteg mellkasára, akinek megállt a szíve, és a szellemek a kezeimen keresztül olyan erőt küldtek a mellkasába, amitől a szíve újra elkezdett dobogni, mint egy elektrosokk hatására. Valóban jó lenne ilyen gyógyerővel rendelkezni ebben az életemben is. Utána egy ragyogó háromszöget láttam magam előtt, melynek a csúcsa felfelé mutatott, és az Isten szeme szimbólumra hasonlított, csak nem szem volt benne, hanem ragyogó fényesség. Az égből fokozatosan leereszkedett egy fekete héromszög, melynek a csúcsa lefelé mutatott, és a kettő egymásba olvadt, egy hexagrammát, vagy Dávid-csillagot alkotva. A Fény és az Árnyék pedig összeelegyedett, de ugyanakkor különállóak is maradtak, mint a Jin-jang jelben. A két háromszög a férfi és női isteni princípiumot, a Tudatot és a Teremtőt képviseli. A hexagrammán belül megjelent egy pentagramma, mert a kettő valahogy mértanilag levezethető egymásból. A szakrális geometria szimbolikáján keresztül ismerhetők meg e két alakzat energiái. Ez volt a zárókép, és utána lassan befejeződött a dobkör, egy-két búcsúzó dallal.

2019. május 16., csütörtök

Az elme tétlensége és aktivitása

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A negyedik akadály, a lustaság a passzivitás (tamasz) túlsúlyára utal az elmében, és a kapha túlsúlyára a testben. Érdekes, hogy a jóga nem elégszik meg azzal, hogy valakit lustának nevez, hanem először elismeri, hogy a motiváció hiánya egy technikai akadály, majd konstruktív módon vizsgálja annak mechanizmusát. Fizikai szinten a lustaságot a kapha elem dominanciája okozza. Emiatt úgy tűnik, hogy az illető nehézkes és ezt nagyon hatékonyan lehet kezelni pránájáma és krijá technikákkal. Az uddzsájí pránájáma, szúrja bhédana, naulí, kapálabhátí mind hatékonyan csökkentik a fölös kaphát és dinamikusabbá, szenvedélyesebbé teszik a gyakorlót. Az elmében jelenlévő túlzott tamaszt (passzivitást) a kapálabhátí és a bhásztriká légzésekkel tudjuk eloszlatni. E két utóbbi technika használható a belső tűz (agni) megtisztítására és felélesztésére, ami szintén megszünteti a passzivitást (tamaszt).
Egy másik technika a tétlenség (tamasz) csökkentésére az elmében a külső légzésvisszatartásokból (kumbhakákból) áll, melyek a szimpatikus idegrendszer túlsúlyát eredményezik. Emellett növelhetjük a belégzés hosszát, ami erősíti az aktivitást (radzsaszt) és csökkenti a tétlenséget (tamaszt). A kapha és a tamasz csökkentésének másik módja a napi szenvedélyes Ashtanga vinyásza gyakorlás, melyet az első két könyvemben írtam le: „Ashtanga-jóga: gyakorlás és filozófia”, valamint „Ashtanga-jóga, a középső sorozat: mitológia, anatómia és gyakorlás. Ezen kívül, ha az isteni teremtő erő dinamikus aspektusán meditálunk, mely sohasem pihen, hanem mindig újrateremti a világot és az összes lényt, szintén csökkenti az elme hajlamát a passzivitásra. Ebben a kontextusban fontos, hogy ne csak a csendességen meditáljunk. A csendesség egy remek tulajdonság, de a csendességből, mint középpontból kiindulva, az Isteni teremtő erő végtelen kreativitásban és a formák változatosságában fejeződik ki. Fontos, hogy ezt a teljességet és kreativitást is beintegráljuk a meditációba; máskülönben, ha csak az ürességen és csendességen meditálunk, az elmében megnövekedhet a tamasz (passzivitás). Ez pedig képessé tesz bennünket arra is, hogy megvalósítsuk Isten aktív, kreatív, dinamikus aspketusát. Végső soron a jógi szabad szeretne lenni, akkor is, ha ül és a csendet élvezi, és akkor is, amikor aktív a világban."
Megjegyzés: A Teljesség megéléséhez egyaránt kell meditálnunk Isten aktív és inaktív aspektusán is. Az aktivitás a duális megnyilvánulásokban fejeződik ki (prakriti és purusa, szaguna Brahman, férfi és női isteni formák, és a Vaikuntha, azaz a spirituális világ változatossága). Mindezeken meditálva és a bhakti vagy a széva (önzetlen szolgálat) folyamatán keresztül a testét és az érzékeit is lefoglalva az Abszolút duális megnyilvánulásaihoz tud kapcsolódni, melyeket a radzsasz anyagi minőségével jellemezhetnénk (bár a radzsasz tiszta formájában nem gyakran nyilvánul meg). Ezt a szabídzsa (maggal vagy tárggyal rendelkező) szamádhi állapotában képes megtapasztalni, míg a nonduális aspektus (nirguna Brahman) megegyezik a jógi nirbídzsa (mag vagy tárgy nélküli) szamádhi állapotával, ahol a Tudatban, mint önnön természetében nyugszik. A Tudat minősítések és megkülönböztetések nélküli önazonosságot jelent, ahol az Én és az Abszolút, a mikrokozmosz és a makrokozmosz feloldódik a nagy Egységben. Ennek megtapasztalása a niródha (felfüggesztett) elmeállapotban történik, ami a tamasz (passzivitás) abszolút kifejeződése is egyben (persze a tudatlanság, vagyis avidjá befedettségétől mentesen). A jógi képessége, hogy szabadon tudjon mozogni a tárgy nélküli és tárggyal rendelkező szamádhi állapotai között, pedig a szattva (egyensúly) állapotának teljes kifejeződése, melyet suddha-szattvának is neveznek a szanszkrit írások. A jógikus meditáció technikája inkább a passzív elmeállapotot helyezi előtérbe, míg például a sámánutazás vagy lélekutazás technikái az aktivitást, mozgást, a Teremtések és isteni megnyilvánulások összességének megtapasztalását teszi lehetővé megváltozott tudatállapotban.)

2019. május 15., szerda

A szakrális nőiség

Az utóbbi néhány ezer évben a nők valahogy háttérbe szorultak a spiritualitás és a szakralitás területén, és azóta is az egyenjogúságukat keresik. A női egyenjogúsággal szerintem két probléma van: az egyik az, hogy nem az anyagi dolgokban kellene versenyezni a férfiakkal, mert anyagi szinten egyes dolgokban néha a nők jobbak, néha pedig a férfiak. Sőt, nem is kellene versenyezni, mert a verseny általában egóból, bizonyítási vágyból születik. Míg ha a spiritualitás területére tévedünk, akkor pontosan az egó feladása lenne a cél, így valójában a spirituális szinten sem kellene a nőknek harcolni az egyenlőségért, hanem a férfiaknak kellene ezt egyre jobban felismerniük. 

Az utóbbi öt-hatezer év alatt a férfiaknak társadalmi, gazdasági, politikai és spirituális szinten is sikerült annyira háttérbe szorítaniuk a nőket, hogy innen most már el kell indulni visszafelé, az arany közép felé. Szinte minden intézményesült vallásra (ahol az isten vagy a fő isten vagy fő próféta vagy fő guru természetesen férfi) jellemző az a fajta hátrányos diszkrimináció a nőkkel szemben, amit a Krisna-tudatban és az indiai kultúrában is sok szempontból megtapasztaltam. 

A Krisna-tudatban a nők a menstruációt "piszkosságnak" nevezik, és tisztaságot igénylő papi teendőket nem láthatnak el ezeken a napokon. Megjegyzendő, hogy a legtöbb indiai templomban a nők nem is végezhetnek papi feladatokat, tehát némi lazulás már tapasztalható azért. Egyébként is azt tanították nekünk a nőkről, hogy a férfiaknál koszosabbak, büdösebbek és kilencszer kéjesebbek. Megjegyzem ezt nem tapasztaltam, de persze könnyű a férfiaknak az összes szexuális sóvárgásuk miatti bűntudatukat a nőkre fogni. Az indiai kultúrában a nő nem élhet függetlenül, és nem válhat el, mert akkor a társadalom kiközösíti. Amíg nem házasodott meg (amiről az apja dönti el, hogy kivel házasodhat össze), addig engedelmességgel tartozik az apjának vagy a bátyjának, még ha nagykorú is. Amint férjhez megy, a férje lesz a "főnöke", tehát nem egyenrangúak. Amikor pedig megöregszik és megözvegyül, akkor a felnőtt fia dönti el helyette a dolgokat. A nők nem lehetnek guruk a Krisna-tudatban, bár erre vannak törekvések. Indiában több híres női guru és szent is van, ami egy kellemes színfolt a sok maszkulin szvámí mellett. E hátrányos megkülönböztetések ellenére azt látjuk, hogy a spirituális eseményeken, különböző lelki gyakorlatokon, ünnepeken, zarándoklatokon, sokkal több nő vesz részt, mint amennyi férfi. Azt is tudjuk, hogy egy nő elméje mennyire erős tud lenni - számos olyan fogadalmat, aszkézist elvégeznek, amit egy férfi kétszer is meggondolna. 

A női szexualitásnak és az anyaságnak számos szakrális aspektusa van, amiről kevesen tudnak, és arról is, hogy a nő szerepe a férfi spirituális fejlődésében is mennyire fontos lehet. Ketten haladni az úton nem könnyű, de sokkal könnyebb, mint egyedül. Az azték jóslatok beszélnek arról, hogy amikor az emberiség hatodik Napja felvirrad (ez 2012-ben volt, amikor az ötödik Nap korszaka véget ért, és kb 5200 évig fog tartani), akkor az Emberiség egy spirituális Aranykorba lép fokozatosan, ami sok-sok ember spirituális ébredését jelenti. Ebben az ébredési folyamatban a nők jelentős szerepet fognak játszani, és az a polaritás, ami az ötödik Nap alatt a férfiak, a negyedik Nap alatt pedig a nők irányába tolódott el, ki fog egyensúlyozódni. Így a nők és a férfiak a jövő évtizedekben, századokban karöltve és egyenjogúan fognak haladni a spirituális úton, mivel nem csak a Nap, hanem a Hold áldásaira is szükségünk van a felébredéshez. Az egymás közötti különbségek elismerése és elfogadása olyan szoros szeretet-köteléket fog létrehozni a férfiak és a nők között, amiben a versengés és az egyenjogúság hajszolása érvényét veszíti. Az Élet tisztelete az Atyaisten és Anyaistennő tiszteletében fog kiteljesedni. 

2019. május 14., kedd

A szoláris és lunáris túlsúly problémái

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az első akadály, a betegség, egy fizikai akadály. Az ájurvéda leírása szerint a betegséget a három dósa: váta, pitta és kapha egyensúlyzavara okozza. Ezeket a fogalmakat néha a levegő, epe és nyálka szavakkal fordítják, de a fordítások általában annyira nevetségesen leegyszerűsítik e fogalmakat, hogy általában jobb egy idegen kifejezést használni, amit az ember egyáltalán nem ért, mint egy olyan lefordított kifejezést, mely elvesztette értelmét. Bár a felszínen a három dósa egyensúlyzavarát tekinthetjük a betegség okának, végső soron még ez az egyensúlyzavar is az elméből ered. A jógi a fizikai terápia (gyógynövényeket, étrendet, a betegséget előidéző körülmények megváltoztatása, és ászana) és a pránájáma keverékét használja a dósák egyensúlyának helyreállításához (például a szúrja bhédanát a felfokozott váta; az uddzsájí kumbhakát a felfokozott kapha; illetve a sítalít, sítkarít és a csandra bhédanát a felfokozott pitta lecsökkentésére (mindezeket a pránájáma-technikákat ismertettem a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben). Helyes gondolat az is, hogy a jógában a bhávanát (kultivációt) és a szankalpát (elhatározást) is használták a betegségek mentális eredetének kezelésére.
A második akadály, a merevség ahhoz kapcsolódik, amikor túlzott mennyiségű életerő (prána) áramlik a nap-energiavezetékbe, mely a jobb orrlyukhoz (pingalá) kötődik. A merevségnek ugyancsak van egy fizikai komponense, melyet az ászana segítségével igyekszünk megszüntetni. Bár a merevséget mindenhol tapasztalhatjuk, legmélyebben a szív körüli karakterpajzs formájában fejeződik ki, mely által a szív ugyanolyan merev és áthatolhatatlan érzetet kelt, mint a bordakosár. Az egyéb ászanák mellett a fő terápia a hátrahajlító pózokból állna. Mentális értelemben a merevség abban fejeződik ki, hogy csak a saját igazunkat látjuk, és képtelenek vagyunk elfogadni a megértésünkön kívül álló egyéb igazságokat. Pránikus szinten ezt szoláris attitűdnek nevezzük, amit a jobb orrnyíláson keresztül áramló túlzott levegő jellemez. Általában véve a nádí sódhana az a pránájáma, amivel ki lehet javítani ezt az állapotot, de ha a szoláris dominancia erős ás makacs, akkor csandra bhédana pránájámával kell próbálkozni, melynek során az összes belégzést a bal orrlyukon keresztül vesszük, míg a kilégzéseket a jobbon keresztül. Ez csökkenti a fundamentalizmust és fejleszti a relativizmust (vagyis azt a képességet, hogy elfogadjuk mások nézeteit). Emellett a jóga mentális beavatkozást is javasolna, vagyis olyan gondolati minták erősítését, melyek mások nézeteinek elfogadásához vezetnek (ez a bhávana és szankalpa mentális gyakorlata lenne).
A harmadik akadály, a kétségek az előző akadály, vagyis a merevség tükörképe. Arra utal, hogy túl sok prána áramlik az ídában, a bal orrlyukban. Ez lunáris attitűdöt eredményez, ami azt jelenti, hogy mindenben látjuk az igazságot és elkezdjük azt gondolni, hogy az igazság egy relatív dolog. Ez végső soron bénult állapothoz vezet, melyben teljességgel képtelenek vagyunk eldönteni, hogy mit tegyünk. Pránikus szinten ez az akadály a szúrja bhédana pránájáma alkalmazásával távolítható el, melynek során minden belégzést a jobb orrlyukon keresztül veszünk, a kilégzéseket pedig a balon keresztül. Ez növeli a fundamentalizmust, vagyis az önbizalmat a döntéseinkben, és csökkenti a relativizmust. Fizikai szinten a kétség az erő hiányában fejeződik ki. Az erő hiánya gyakran a törzs-izmokkal áll kapcsolatban; ettől még erősnek nézhet ki az illető, de a felszínes erő a túlzottan lágy törzset igyekszik védeni. A fizikai szinten a jóga a törzserősítő gyakorlatok és a testsúlyt tartó ászanák (pl. kartámaszok) segítéségével korrigálja ezt az akadályt. Ezek azt a benyomást keltik, hogy az illetőnek „van gerince”, azaz nem hajol meg a nehézségek előtt, van belső meggyőződése, és nem kételkedik. A jóga a kétségek mentális összetevőjét is megcélozza. A meditáció által kapcsolatba kerülünk a belső lényünkkel és megtanulunk bízni az intuíciónkban. A magas szintű döntéseket nem lehet csak az alapján meghozni, hogy mérlegre tesszük a pró és kontra érveket (bár ez lehet a folyamat része). A magas szintű döntéseket a szív hangjára hallgatva hozhatjuk meg. A meditáció növeli a képességünket, hogy meghalljuk és meghallgassuk ezt a hangot.

2019. május 13., hétfő

A Smaragdtábla titkai

Hermész Triszmegisztosz alakjáról és az egyiptomi Thoth-al való esetleges azonosságáról már írtam a múlt héten, most talán idekívánkozik némi információ a műveiről, melyek közül a leghíresebb a Smaragdtábla. Az alábbiakban erről közlök némi olvasnivalót.

Hamvas Béla az alábbiakat írja a Smaragdtábla eredetéről és szerzőségéről:
„...A smaragdtábla az őskori (spirituális) hagyomány nagy és jellegzetes műve... Latin nyelven maradt fenn. Egyesek szerint görög szövege is volt, de elveszett... A Tabula smaragdina tizenhárom mondat. Szerzője a szöveg szerint Harmész Triszmegisztosz (Háromszor a legnagyobb Hermész). Hermész nevét a gnosztikusok és az alexandriai iratok jól ismerik. A legvalószínűbb hipotézis, hogy egyiptomi származású ember volt, bár a név nem személynév, hanem úgynevezett beavatási fokozat. Lehet, hogy Thoth volt, Thoth pedig az egyiptomi leviták magas kasztja, mint Iránban a Zarathrusztra, vagy Indiában a Risi. Ma úgy mondhatnánk, hogy mester volt. Kora bizonytalan. Vannak, akik a keletkezését az özönvíz után, az első generáció idejére teszik, de nem tudni, hogy a Krisztus előtt 8000-ben, vagy a 12000-ben történt özönvízre gondolnak-e? Hermész Triszmegisztos Tekintélye igen nagy volt. Felőle még az (keresztény) egyházatyák is különös tisztelettel beszélnek. Az Alexandriai korból egész sereg, főként dialogizált értekezés maradt fenn. A gyűjtemény általában a Corpus Hermeticum neve alatt ismeretes. Ezek az értekezések – ha töredékesen is - világosan jelzik, hogy valamely Beavatás oktató művei.”
Az alábbiakaban az eredeti latin szöveget közlöm Hamvas Béla fordításával.

Tabula Smaragdina (Hamvas Béla fordítása)
1 . Verum, sine mendatio, certum et verissimum.
Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.
Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unis: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione.
És ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

4. Pater eiust est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est.
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic.
Ő a theleszma, az egész világ nemzője.

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram.
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, sauviter, cum magno ingenio.
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.

8. Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas.
A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit.
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. Sic mundus cratus est.
A világot így teremtették.

11. Hic adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic.
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

12. taque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi.
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. Completum est quod dixi de operatio solis.
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

Alább pedig Hermész Corpus Hermeticumának rövid összefoglalóját olvashatjuk, 48 pontba szedve.
Hermész Triszmegisztosz: 48 alapelv összefoglalása Tatiosz tanítására
1. Minden test mozgatott; csak az anyagtalan mozdulatlan.
2. Minden test átalakul, de nem mind oszlik fel.
3. Minden élőlény létrejött; de nem mind halandó (ahogy nem is mind halhatatlan).
4. Ami bomlékony megszűnhet; ami felbomolhatatlan, (az változhatatlan; ami változhatatlan), az örök.
5. Ami folyamatosan keletkezik, az folyamatosan pusztul, de ami csak egyszer született, nem bomlik fel és nem alakul át semmi mássá.
6. Először Isten, másodszor Kozmosz és harmadszor az Ember.
7. A Kozmosz az Emberért és az Ember az Istenért.
8. A lélek érző része halandó; értelmi része halhatatlan.
9. Ami csak létezik, változásnak kitett; (de nem minden létező szüntethető meg). (minden lét kettős; egy lét sem állandó).
10. Minden lét felruházható mozgással; egyedül a nemlét mozdíthatatlan.
11. Nem minden dolgot mozgat (kelti életre) lélek, de ami mozog, azt a lélek mozgatja (kelti életre).
12. Minden ami érző, passzívan ösztönzött (és átmeneti); egyedül az értelem mentes a passzív befolyástól.
13. Minden, ami szenved, élvezethez is jut (lévén halandó); minden ami élvezethez jut, szenvedni fog.
14. Nem minden test betegszik meg; de minden megbetegedett test bomlékony.
15. Istenben értelem van, az értelemben indítóok.
16. Semmi valós nincs a megtestesülőben; semmi hamis az anyagtalanban.
17. Minden ami létrejött, változásnak kitett; de nem minden létrejött szüntethető meg.
18. Semmi jó sincs a földön; ahogy semmi gonosz a mennyben.
19. Isten jó; az ember rossz.
20. A jó az akarat folytán támad; a gonosz az akarat ellenére.
21. Az Istenek azon dolgokat választották, melyek jók; az emberek a rosszakat, mert azokat hitték jónak.
22. A törvénynek való engedelmesség egyetértés Istennel; a törvénytelenség harc ellene.
23. Isten törvénye az erény; az ember törvénye az erkölcstelenség.
24. A kozmosz számára az idő körkörös mozgás; az ember számára az idő pusztulás.
25. A mennyben minden változhatatlan; a földön semmi sem állandó.
26. A mennyben így nincs megkötöttség; a földön nincs szabadság.
27. Semmi sem ismeretlen a mennyben, a földön semmi sem tudott.
28. A mennyei nem lép érintkezésbe a földivel, de a földi érintkezik a mennyeivel.
29. Minden feddhetetlen a mennyben; a földön semmi sincs hiba nélkül.
30. A halhatatlan nincs passzív befolyásnak (zavaró szenvedélyeknek) kitéve; csupán a halandó az, mely passzívan ösztönzött (szenvedélyektől zavart)
31. Ami nemzett nem mindig halandó; de ami halandó, az mindig olyasmi, ami nemzett.
32. A bomlandó testnek két létezési szakasza van; a fogantatástól a születésig (növekedés) és a születéstől a halálig (csökkenés); az örök valóságnak ellenben egy időszaka van, az egységben-lét.
33. A bomlékony testek nőnek és csökkenek; az örökkévalók nem növekszenek, ahogy nem is csökkennek.
34. A bomlékony dolgok ellentéteikké alakulnak át (tovább oszthatatlan elemekké); az örökkévalók vagy önmagukba, vagy a hasonlóba.
35. A születés a pusztulás kezdete; a pusztulás a születésé.
36. Ami végződik az kezdődik; ami kezdődik, annak egyszer vége is lesz.
37. A létezők közül egyesek testek, mások formák vagy erők. A forma és az erő anyagtalan, de testben van.
38. A halhatatlan semmit sem fogad be a halandóból, de a halandó befogad a halhatatlanból.
39. A halandó nem vesz fel halhatatlan testet, de a halhatatlan felveszi a halandó testet.
40. Az erők nem felfelé, hanem lefelé működnek.
41. Ami a földön van nem válik hasznára a mennybélinek, de minden ami a mennyben van, használ a földinek.
42. A menny az ősi elem; a föld a legutolsó elemek között.
43. A Gondviselés Isten rendelkezése; a Szükségszerűség a Gondviselés eszköze.
44. A véletlenszerűség rendszertelen mozgás; a képesség erő, mely rendezetten hat.
45. Mi más Isten, mint változtathatatlan Jó? És mi az ember, ha nem változékony rossz?
46. A föld okszerűtlen, a menny ésszerű.
47. A menny halhatatlan létet hordoz, a föld megszűnő testeket.
48. A mennyei dolgok az égi erők (Gondviselés) hatása alatt állnak; a földi dolgok a (Szükségszerűségnek) alávettetek.

"Tekints egy gyermek lelkére, fiam, egy lélekre, mely még nem azonosult forrásától való különválásával; mert teste még kicsi, s nem növekedett teljes terjedelművé. Mily gyönyörű is egészében egy ilyen lélek, mint ez! Még nem szennyezik testi szenvedélyek; s alig vált el a Kozmosz lelkétől. Amikor viszont a testnek terjedelme megnőtt, s lehúzta már a lelket anyagi tömegébe, mindez a felejtést idézi elő; és így a lélek elválik a széptől és a Jótól, s már nem részesedik többé belőlük; sőt eme felejtéssel a lélek romlottá válik. Mikor azonban az emberek feladják a testet, a folyamat megfordul. A lélek felemelkedik a saját helyére, és elválik az életerőtől; s az értelem is elválik a lélektől. Így az értelem, mely a természetében isteni, megszabadul burkaitól; s magához véve a tűztestet, keresztülvándorol a tér egészén, hátrahagyva a lelket, hogy megítélhessék, és elnyerje büntetését érdemeinek megfelelően."

A Smaragdtábla tanításainak állítólag létezik egy tizenöt táblából álló változata, melyet M. Doreal kapott meg médiumi közlés formájában, Az ő változatát magyarázatokkal itt olvashatjátok:
I. Smaragdtábla - Az Atlantiszi Thoth története

II. Smaragdtábla - Az Amenti Csarnok termei

III. Smaragdtábla - A bölcsesség kulcsa

IV. Smaragdtábla - A Megszületett Tér

V. Smaragdtábla - Unal lakója

VI. Smaragdtábla - A mágia kulcsa

VII. Smaragdtábla - A hét Úr

VIII. Smaragdtábla - A misztériumok kulcsa

IX. Smaragdtábla - A tértől való szabadulás kulcsa

X. Smaragdtábla - Az idő kulcsa

XI. Smaragdtábla - A fent és a lent kulcsa

XII. Smaragdtábla - Az ok és okozat törvénye és a Prófécia kulcsa

XIII. Smaragdtábla - Élet és Halál kulcsai

XIV. Kiegészítő Smaragdtábla - A Jelképek

XV. Kiegészítő Smaragdtábla - A Titkok Titka

M. Doreal eredeti könyve Thoth smaragdtábláiról innen letölthető pdf formátumban. Hermész Triszmegisztos Corpus Hermeticumának magyar fordítását pedig itt találjátok meg pdf formátumban. Remélem, hogy érdekes és tanulságos olvasmányokat találtok ebben a bejegyzésben is!

2019. május 12., vasárnap

A sírsászana gyakorlása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
  1. "A lábujjakkal spicceljünk, a combizmokat és a vádlikat pedig nyújtsuk.
  2. Lassan lélegezzünk be és ki mélyen, miközben érezzük a levegő súrlódását a torkunkban. A kilégzés végén a hasunkat jól be kell húzni (uddíjána bandham).
Megjegyzés: Az ászana megfelelő eredményessége érdekében szükséges a szabályozott légzés, vagyis legyen minél hosszabb és finomabb, mert az általános, felszínes légzés semmi hasznot nem ad. (Ha az Úr Anantapadmanábhára koncentrálunk, az még több hasznot hoz). Az ászana, pránájáma és dhjána kombinációja adja a megfelelő hasznot. Ezzel kapcsolatban olvassuk el Patandzsalí Jóga-szútrájának 2.47 aforizmáját, Vacsaszpati Misra és Bála Ramodászin kommentárjaival. Az első héten az időtartam ne haladja meg a hat belégzést és kilégzést. Ne tartsuk vissza a légzésünket. Az uddíjána bandhát eleinte végezzük csak napi egyszer. Minden héten hozzáadhatunk négyet a belégzések és kilégzések számához, így lassan növelve az ászana időtartamát.
  1. Miután bevégeztük a légzésköröket, lassan engedjük le a lábainkat. Eleinte a térdeket esetleg be kell hajlítani, de ahogy a gyakorlásunk fejlődik, egyenes térddel is el tudjuk végezni.
  2. Feküdjünk hanyatt ellazulva, és pihenjünk legalább három percig.
Megjegyzés: A 190 font (86 kg) fölötti túlsúlyos emberek csak azután kezdjenek hozzá a sírsászanához, hogy a testsúlyuk le lett csökkentve.)
(A Jóga-makaranda második kötetében Krishnamacharya 19-től kezdi az ászanák sorszámozását, én azonban a folyamatosság megőrzése érdekében 44-től folytatom, ahol az előző kötet ászanái véget értek. Krishnamacharya itt a sírsászana fal melletti gyakorlását javasolja kezdőknek, de a fal nélkül is gyakorolhatjuk a fent felsorolt lépéseket, és akkor hamarabb sikerülni fog a helyes végrehajtás. Krishnamacharya itt felhívja a figyelmet a bandhák és a szabályozott (uddzsájí) légzés alkalmazására a sírsászana közben. Az Ashtanga vinyásza gyakorlási rendszernél ugyanezt az elvet alkalmazzuk mindegyik ászana közben. Azt is kiemeli, hogy az ászanák közben végzett meditáció még inkább fokozza a gyakorlás eredményességét. A fenti magyarázatban említett Anantapadmanábha az Úr Visnu azon formája, melyet Mysore-ban imádnak. Krishnamacharya a sírsászana befejezése után három perc vízszintes testhelyzetben végzett pihenést javasol, de ezt az Ashtanga vinyásza rendszerben bálászanában, azaz csecsemőpózban szoktuk végezni. A túlsúlyos embereknek nem ajánlja a sírsászana gyakorlását, mivel több egészségügyi kockázata is lehet. Jellemző Krishnamacharya megközelítésére, hogy a 86 kg feletti férfiakat már túlsúlyosként kezelte, és a tanítványaival is nagyon szigorú volt a testsúlyuk tekintetében.)

-->

2019. május 11., szombat

Sírsászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"44. Sírsászana (fejenállás)
Ezt az ászanát azért nevezik így, mert az egész testünket a fejünkön támasztjuk. Más névváltozatban kapálászanának vagy brahmászanának is nevezik. E három azonban némileg eltér egymástól a technika és a belőle származó haszon tekintetében. Ezeket a különbségeket egy guru személyes útmutatása alatt kell megtanulni. Ez az ászana sok betegség esetében hasznos, és helyesen az „ászanák királyának” is nevezik.
Technika:
  1. Helyezzünk el valami puhát, például egy párnát, összehajtogatott takarót vagy szőnyeget a talajra a fal mellé.
  2. Térdeljünk le szemben a fallal.
  3. Kulcsoljuk össze az ujjainkat, felfelé mutató hüvelykujjal, és helyezzük el a kezünket kb. négy hüvelyknyire a faltól. A könyököket helyezzük a párnára, nem nagyobb, mint egy láb távolságra.
  4. Hajlítsuk be a nyakunkat és helyezzük el szilárdan a fejünk tetejét a párnára az összefont ujjak belsejébe. A hüvelykujjainkkal nyomjuk a fülünk mögötti részt.
  5. Tartsuk csukva a szemeinket.
  6. Emeljük meg a csípőt, amíg a térdeink ki nem egyenesednek, és sétáljunk be a lábainkkal minél közelebb. A nagylábujjak, a lábfejeink, és a térdek legyenek egymás mellett. Most a hátunk a falhoz ér.
  7. Vegyünk két mély levegőt.
  8. Emeljük fel mindkét lábunkat egyszerre a levegőbe, függőleges helyzetbe. A nagylábujjak és a térdek összeérnek. A hátunkkal támaszkodhatunk a falnak. Egyenesítsük ki a hátunkat úgy, hogy az egész testünk kizárólag a fejtetőn nyugodjon a fal támasztéka nélkül.
Megjegyzés: Kezdők számára nehéz lesz egyenesen felemelni a lábakat, a térdek behajlítása nélkül, és egy másik ember segítségére lehet szükség. Szükség esetén behajlíthatjuk a térdünket, és közelebb hozhatjuk a testünkhöz, a hátunk még mindig legyen a falnál, és a lábainkat kis ugrással vihetjük a fejünk fölé, miközben a térdek még mindig be vannak hajlítva. Ezután lassan egyenesítsük ki a lábainkat, a térdeket és a lábujjainkat tartsuk egymás mellett, és spicceljünk."

2019. május 10., péntek

A Tollaskígyó piramisának titkai



Tegnapelőtti blogbejegyzésemben írtam arról, hogy a közép-amerikai kultúrák Tollaskígyóját egyesek az atlantiszi (később egyiptomi) Thoth istennel azonosítják. Az azték és a maja kultúrában is fontos szerepet töltött be, és több templomot, illetve piramis-szerű építményt is szenteltek neki. Az egyik híres ilyen szakrális építmény a Teotihuacánban található Quetzalcoatl-templom vagy piramis. Most ennek titkairól lesz szó. A Quetzalcoatl tiszteletére épített piramis hét lépcsős, stukkó-díszein két fő istenségük: Quetzalcoatl és Tlaloc ábrázolása váltakozik egymással. (Tlaloc tengeristent mindig sárkányként ábrázolták.)

A Quetzalcoatl szó Tollaskígyót jelent nahuatl nyelven, és a Kr.e. 1. század körülről találjuk az első feljegyzéseket róla Teotihuacánból. A maják ugyanezt az istenséget Kukulkán vagy Gukumatz néven imádták. Az aztékok a szél, levegő és a tudás isteneként imádták. A Vénusz bolygóhoz, a hajnalhoz, a kereskedelemhez, művészetekhez, kézművességhez is kapcsolódik személyisége. Az azték papok és a spirituális tudás patrónus-istensége is volt. Quetztalcoatl szövetségese Tlaloc, az eső istene volt, aki egy tengeri sárkány képében jelent meg, az ikertestvére pedig Xolotl, aki a halottak kísérője volt, és egy nagy kutya képében imádták. Riválisai Tezcatlipoca (az éjszakai ég istene, janguár-isten) és Huitzilopochtli (a Napisten) voltak.

A Tollaskígyó temploma

A Tollaskígyó temploma a harmadik legmagasabb piramis Teotihuacánban, a Nap-és a Hold-piramis után áll méretben. Hat szintű építmény, melyet Quetzalcoatl és Tlaloc fejeinek domborművei díszítenek. A piramis ikonográfiája és díszítései az azték teremtésmítoszokat elevenítik meg. A templom körül több, mint kétszáz, szertartásosan eltemetett csontváz maradványaira bukkantak, melyek vélhetőleg harcosok és nemesek temetkezési helyei voltak, fegyvereikkel, díszeikkel, használati tárgyaikkal együtt.

A földalatti járat és kamrák titkai

2003-ban egy szerencsés mexikói régész, Sergio Gomez Chavez egy heves záporokkal tarkított időszak után egy nyílást fedezett fel a földben, néhány méterre a piramis talapzatától. Amikor belenézett a zseblámpájával, nem látta az alját, így megkérte a munkásokat, hogy engedjék le egy kötélen a csatornába. A teljesen körkörös, vagyis mesterségesen épített kútnyílás tizennégy méter mély volt, és az alján Gomez két járat nyílását fedezte fel, melyek észak-déli irányba indultak, és hatalmas kövekkel voltak elzárva. A járatok feltárásához engedélyt kellett kapni, ami majdnem hat évbe telt. Eközben Gomeznek sikerült egy 3D-szkennerrel felszerelt robotot juttatnia a törmelékkel sűrűn eltömött járatokba, így kiderült, hopgy a járat egészen a Tollaskí-gyó-piramis alá ér be. A feltárások 2009-ben kezdődtek, és a 103 méter hosszú járat végén még három lezárt kamrát is találtak. Egy 30 régészből álló csapat dolgozott kézi erővel a feltárásokon, egészen 2015-ig. Több, mint ezer tonna törmeléket és hordalékos talajt távolítottak el a járatból kézi erővel, és mintegy 75000 műtárgyat találtak, tisztítottak meg és rekonstruáltak. A folyosók falát magnetit, pirit és hematit berakások díszítették,melyek fáklyával megvilágítva az éjszakai égbolt hatását keltették. A járatokban több szát gömböt is találtak, melyek agyagból készültek, és pirittel voltak beburkolva. Mintegy 2000 évvel ezelőtt, amikor a járatokat lezárták Teotihuacán akkori lakói, a golyók is valószínűleg még csillogtak a sötétben a rájuk vetődő fáklyafénynél. A járatban számtalan kagylót, agyagedényt és emberi bőrt is találtak. Voltak drágakövekkel kirakott famaszkok, nyakláncok, gyűrűk, krokodil- és emberi fejek zöld kőből, szem alakú kristályok, jaguár-szobrok.

A járat egyik részén még egy "terepasztalt" is találtak, mely egy hegyes tájat ábrázolt, folyékony higany-tavakkal. A higany nem párolog el, viszont folyékony marad, és ha óvatlan betolakodók hozzáérnek, akkor megmérgezi őket. A járat végén négy, zöldkőből készült szobrot találtak, melyek közül kettő még az eredeti pozíciójában, kissé hátradöntve állt, a piramis csúcsa felé nézve, ahol az Alsó, Középső és Felső Világ találkozott. A szobrokról azt sejtik a kutatók, hogy Teotihuacán város alapító sámánjainak szobrai lehetnek. A város főbb uralkodóinak sírhelyeit is remélték megtalálni a járatban, de egyelőre csak rituális objektumokra bukkantak, amelyeknek azonban talán még Indiana Jones is örült volna. Az sem kizárt, hogy a föld alatti járat igazából beavatási célokat szolgált, az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan.

2019. május 9., csütörtök

Akadályok a jóga gyakorlásában

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Amikor Patandzsalí azt mondja, hogy a jógi karmája nem pozitív, negatív vagy kevert, akkor arra utal, hogy a karma mindhárom típusa további karmát hoz létre a cselekvő számára. Ha rossz cselekedeteket végzek, akkor a jövőben szenvedni fogok. Ha jó tetteket végzek, akkor a jövőben élvezni fogok. De igazából a kettő keveréke lesz. A jógi azonban nem tapasztalja ezt a hármat, mert a tetteit nem a személyes érdek motiválja. Nem arra gondol: „Hogyan teremthetek kellemes jövőt magamnak?” Amikor döntést kell hoznia, a jógi misztikus állapotba kerül és a tudata szerint cselekszik, nem pedig az akaraterő vagy az ésszerűség által vezérelve. Ez azt jelenti, hogy a jógi meghódol egy nála nagyobb erőnek, és megengedi, hogy ez az erő hozza meg a döntést: „Ennek kell történnie.” Ahhoz, hogy ezt megértsük, nem a gondolkodáson vagy érvelésen, hanem a misztikus összekapcsolódjon keresztül vezet az út. A jógi Isten szolgálatába helyezi magát, és ez az erő, mely megteremti és megerősíti az életet, nem a szűkös, egyéni egoisztikus érdek alapján cselekszik.
Azt azonban meg kell jegyezni, hogy csupán az, hogy ez az erő megerősíti az életet, nem jelenti azt, hogy nem okozhatja valaminek a pusztulását vagy valakinek a halálát. A misztikus egyesüléséből származó semmilyen tett nem lehet destruktív, mert az erő, amiben egyesülünk, maga az Élet. Azok a tettek, melyek ebből az egyesülésből erednek, a személyes motivációval ellentétben nem hoznak létre egyéni karmát. Ennek mély vonatkozásai vannak a kollektív és ökológiai karma tekintetében. Közösen hoztuk létre a negatív karmát, pontosan annak a doktrínának köszönhetően, mely azt mondja, hogy szűk látókörű, egoisztikus és önző döntéseket kell hoznunk, melyek csak a saját magunk, a pénztárcánk és a közvetlen családunk érdekeit szolgálják. A Globális Falu új világában az önös érdek alapján hozott döntések nem fognak működni. Ha rövidlátó módon csak a személyes élvezetre gondolunk, olyan döntéseket hozhatunk, melyek negatív módon befolyásolnak másokat, a közösséget, vagy a természetet; és ez a negatív hatás gyorsan visszatér hozzánk, mint ahogy a karmikus bumeráng elkerülhetetlenül szokott. Így az önző döntések gyorsan önpusztítóvá válnak. Amikor elengedjük az egyéni karmát és olyan döntéseket hozunk, melyek a misztikus összekapcsolódásból származnak, a tudatból, azáltal lehetővé tesszük, hogy a szeretet és a határtalan kreativitás ereje rajtunk keresztül működjön. Így cselekedhetünk anélkül, hogy karmát hoznánk létre, és hogy minden érző lény hasznára váljon.

A Jóga-szútra által ismertetett akadályok

Miután megtárgyaltuk a feltételekhez kötöttséget és a karmát, mint az akadályok általános forrását, foglalkozzunk most azokkal az egyedi akadályokkal, melyeket a Jóga-szútra ismertet. Az 1.30. szútrában találjuk a jóga akadályainak felsorolását: betegség, merevség, kétség, lustaság, érzéki élvezet, hamis nézetek, képtelenség egy szint elérésére, valamint képtelenség annak megtartására. A jóga az emberi lény három szintjét vagy rétegét különbözteti meg, melyben ezek az akadályok találhatók, vagyis a testet, a lélegzetet (amit pránikus buroknak is neveznek), és az elmét. Ahhoz, hogy mindhárom rétegből el tudjuk távolítani az akadályokat, az ászana (test), a pránájáma (lélegzet) és a meditáció (elme) együttes alkalmazása javasolt. Itt egy rövid összefoglalót adok arról, hogyan hárítják el a jógik ezeket az egyes akadályokat, e három terápiás módszer kombinációit alkalmazva. Ez a rész valamennyire technikai, de azzal a céllal ismertetem, hogy megmutassam, mennyire mélyen kívánja átalakítani a jóga az emberi lényt."

-->

2019. május 8., szerda

Az atlantiszi Thoth kalandjai

Ígértem már magamnak és nektek is egy kis összefoglalót arról, hogy Thoth isten (legalábbis Egyiptomban annak tekintették) miként jelent meg különböző korokban és kultúrákban. Az alábbi információk egy része persze nem egyezik meg a "hivatalos" történettudomány álláspontjával, mégis intuitíve úgy érzem, hogy nagyjából fedik a valós történéseket. A cikkben szereplő szövegeket internetes forrásokból gyűjtöttem, persze jó lenne egy nagyobb kutatást is rászánni az ügyre, de az most nem megvalósítható részemről.

Egyiptom

Az egyiptomi papok szemében Thoth a nyelv, az írás és a matematika feltalálója. Átfogó tudást tulajdonítanak neki az asztronómia területén, és úgy gondolják, ő teremtette az állatövet. A nappalt és az éjszakát tizenkét-tizenkét órára osztotta. Megmutatta a parasztoknak, hogyan kell kimérni a szántóföldet, hogy kell a megfelelő mederbe terelni a csatornákat. A papokat kioktatta arra, hogyan kell bizonyos tervek szerint építeni az istenek és uralkodók templomait. Még az „isteni szó” ismeretével is felruházták; „nagy varázslónak”, „időmérőnek” titulálták.

A Thothról szóló leírások nem csak a különböző tudományokban általa átadott meghatározó ismeretekre térnek ki, de, mint sok más egyiptomi istent is, rendkívüli testi jegyekkel ruházzák fel: A Mágikus papirusz 500-ban olvasható a következő vers:

"Üdv neked, te 7 rőfös pávián, akinek szeme arany és akinek ajka tűz és minden szava parázs."

Thotnak ez a jellemzése, mint óriás „pávián”, a hermopoliszi Amon-templomban lévő Merenptah király-féle síremléken is olvasható:

"Eléd lépek (a király elé) egy nagy fehér pávián képében."

Ezen adatok szerint Thoth majdnem három és fél méter magas lett volna. Más szövegekben — például a Nacht-nebof király idejéből származó síremléken — Thoth mint „kétszer olyan nagy” jelenik meg, később „háromszor nagyobb”.

Thoth a bölcsesség, a mágikus szavak istene és Hórusz bal szeme az egyiptomi mitológiában. A Hold isteni megszemélyesítőjét íbisz-horgas, holdsarlóra emlékeztető csőrrel ábrázolták. A hold az újjászületés egyik jelképe, míg az afrikai íbiszmadár a mai napig is az “egyetemes tudatosság” szimbóluma a piramisok hazájában. Thoth nevéhez 42 könyv köthető, amelyekben említést tesz a vízözön előtti időszakról, az emberiség ősi tudásáról és jövőjéről. A feddhetetlen szavú, megkérdőjelezhetetlen bölcsességű mitikus alakot Ozirisz, az első Egyiptomban uralkodó fáraó titkáraként is emlegették:

“Ozirisz nagy becsben tartotta Hermészt (Thothot), éleseszűsége és találékonysága miatt. Hermész megtanította az embereket tagoltan beszélni, olyan dolgoknak adott nevet, amelyeknek korábban nem volt nevük, feltalálta a betűket, bevezette az istenek tiszteletét, feltalálta az aritmetikát, a zenét és a szobrászatot és megalkotta az asztronómia rendszerét. Ő volt Ozirisz titkos írnoka, aki bármiről is volt szó, változtatás nélkül elfogadta Hermész tanácsait.”

A Smaragdtábla

A fenti idézetben is láttuk, hogy Thothot Hermésszel, vagyis Zeusz és Maia nimfa fiával, a görög istenek hírnökével is azonosították. A két istenalak valahol egybeolvadt a legendás, vagy inkább mitikus Hermész Triszmegisztosz személyében. Sok mindenki egyenesen Thoth-tal azonosítja. Bár Hermész munkássága több kötetre tehető, amiből sajnos nem sok minden maradt fenn hitelesíthető formában, a leghíresebb a Smaragdtábla című műve, melyet állítólag Nagy Sándor idejében találtak meg Hermész Triszmegisztosz sírjában, a hagyományok szerint múmiájának kezében volt a híres Tabula Smaragdina, melyen a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. Mivel a titkos tanítások alkimista célokat is szolgáltak, Severus római császár minden misztikus írást összegyűjtött, és Nagy Sándor sírkamrájába temettetett, Diocletianus pedig elpusztította valamennyi, Egyiptomból származó alkimista könyvet. Így az egykor híres Hermész Könyvek évszázadokra eltűntek….

A Tabula Smaragdina néven ismertté vált táblák sorait, Hermész Triszmegistosz jegyezte le Kr. e. 3600 körül. A beavatott mesterek szerint, ez a tizenkét táblából álló ’könyv’ foglalja össze az egész világ bölcsességét. A táblák tartalma titkos, de nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk csak a beavatott hermetikus mágusok számára válik nyilvánvalóvá. A Smaragdtáblával kapcsolatos tanításokról majd egy külön blogban beszámolok még.


Atlantiszi örökség

Egyes kutatók szerint Thoth, vagyis Hermész Triszmegistosz egy atlantiszi örökséget birtokló pap király és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált. Egyes feltételezések szerint a Nagy Kheopsz piramist szintén ő építtette, hogy a bölcsességet és Atlantisz mágikus birodalmának örökségét elrejthesse a világi tudástól elszigetelve.

Hermész Triszmegisztos különféle testekben, de azonos tudással jelent meg, hasonlóan a Dalai Lámához. Mások azt tartják, hogy a mágia segítségével legyőzte a halált és csak akkor távozott a földi megtestesüléséből, amikor ennek elérkezett az ideje. Miután végleg kilépett a testéből, az egyiptomi panteonban is helyet foglalt. A bölcsesség isteneként, a tudás feljegyzőjeként tartották számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy isten megtestesülése volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott, és ők őrizték a Nagy Piramist.

A táblákon az ókori Atlantisz írásjegyeivel feljegyezve olyan gondolatok találhatóak, melyek értelme három síkon válik világossá. Az anyag szintjén a betűk nyernek értelmet, képessé válunk olvasni a sorokat. A tudat síkján megértjük a szavakat, amiket olvasunk, így azok összefüggést nyernek. A felettes síkon pedig képessé válunk arra, hogy a leírtakat értve azokat belső tudássá tegyük, alkalmazzuk is. A táblákat aranyszínű, nem azonosítható ötvözetből készült abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat pedig egy ugyanilyen anyagból való pálca tartja össze.

Az alkimista hagyomány szerint Hermész Triszmegisztosz testamentuma olvasható ezeken a táblákon. Szerintük ez minden szent könyv alapja, az első olyan isteni kinyilatkoztatás, ami az emberek birtokába jutott és mindegyik, azóta keletkezett szentiratnak az alapját is ez képezi. Sokféle fordításuk és adaptációjuk ismert, feltehetően Szírián és Palesztinán keresztül jutott el Európába.
Nehéz lenne megállapítani, hogy Thoth hány különböző formában öltött testet, vagy pedig újjászületés nélkül hány évszázadig (évezredig?) volt jelen a földön, tehát hogy például Egyiptomban Thothként vagy Görögországban Hermészként ugyanabban a testben volt-e jelen, minden esetre sokan feltételezik a folytonosságot, mint ahogyan azt is, hogy Thoth eredetileg Atlantiszról származik, és onnan mentette át a spirituális tudást Egyiptomba.

Az egyiptomi Thoth életét egészen az atlantiszi idők kezdetéig nyomon követhetjük. 52.000 évvel ezelőtt rájött arra, hogyan lehet folyamatosan tudatosnak maradni ugyanazon testben anélkül, hogy a halál véget vetne az élet áradásának. Életének folyamata Atlantisz egész időszakán végigvonult, s 16000 éven át tartó uralkodója volt az országnak. Azokban az időkben a Chiquetet Arlich Vomalites nevet viselte. Valódi neve Arlich Vomalites volt, a Chiquetet pedig egy címet jelöl, mely annyit tesz: „a bölcsesség keresője”, mert Thoth­nak valóban feltett szándéka volt, hogy bölccsé válik. Miután Atlantisz elsüllyedt, Arlich Vomalites­nek és más fejlett lényeknek mintegy 6000 évet kellett várakozniuk, mielőtt a civilizációt újra alapíthatták volna.

Amikor Egyiptom éledezni kezdett, magát Thoth­nak nevezve a nyilvánosság elé lépett, s ezt a nevet az egyiptomi idők végezetéig megtartotta. Amikor az egyiptomi kultúra csillaga leáldozott, Thoth a másik nagy civilizációt, a görög kultúra fejlődését indította meg. A Görögországból származó Pitagorosz írt arról, hogy Thoth kézen fogta őt, a Nagy Piramis alá vezette és megismertette a geometria törvényszerűségével és a Valóság természetével. Miután a görög civilizációt Pitagorosz munkája nyomán fejlődésnek indult, Thoth nyomban megjelent a görög kultúra színpadán, ekkor már Hermészként, ám még mindig ugyanabban a testben. Tehát Arlich Vomalites, Thoth és Hermész egy és ugyanaz a személy.

Tollaskígyó

Egyes kutatók az alábbiakban folytatják Thoth történetét: miután Thoth befejezte tevékenységét Egyiptomban és Görögországban, nyugat felé vette az útját, és néhány hívével, valamint a smaragdtáblákkal áthajózott Mexikóba. Közép- és Dél-Amerikában (utóbbi esetében a nyugati partok mentén az Andok-kultúrákban) legalább nyolc kultúrhéroszt tiszteltek istenként, akik írásbeliséget hoztak az embereknek. Többségükben a „keleti tenger” felől érkeztek, vagyis az Atlanti-óceán felől. Legjelentősebb mind közül Quetzalcoatl volt, akiről biztosan tudjuk, hogy THULE szigetéről jött. Amit megvalósított Mexikóban, az már megvolt Thulén, tehát visszafelé haladva az időben következtethetünk Thule kultúrájára. A mexikóiak egy grandiózus építkezés stílusát követték, a piramisok, templomok, paloták Thule-i mintára épülhettek. Az évezredekkel később megjelenő toltékok Miktlán szigetéről érkeztek, ott is lehetett magaskultúra, és főleg az volt Atlantisz/Aztlánon, ahonnan az aztékok származtatták magukat. A tolték-építkezés mégis a thulei stílus folytatásának tűnik. Quetzalcoatl szimbóluma az arany-vörös, vagy kék–zöld tollú madár volt; – és a Hold, Hajnalcsillag isteneként tisztelték, tehát a matriarchátus őskorában élt, a Hold-kultusz idején (az őskor Kr. e. kb. 3000-ig tartott). Az ősi Chiapas/Mesika (Mexikó) partján lépett szárazföldre, szellemi és anyagi kultúrát teremtett az őslakosság számára. Megtanította az embereket városok, templomok építésére, növények termesztésére, hasznos kézműves mesterségekre, egészségügyi előírásokat foganatosított. Tanította őket a tudományokra, művészetekre, gyógyfüvek alkalmazására, az asszonyokat gyermekeik nevelésére. 

Törvényeket alkotott, államot alapított, betiltotta a borzalmas emberáldozat szokását, mely őelőtte és távozása után is dívott, sőt félelmetes méreteket öltött. Volt ünnep, amikor az azték Tenochtitlánban több száz áldozatnak tépték ki elevenen a szívét. Háborúkat indítottak, hogy rabszolgákat biztosítsanak az ünnepek szörnyű rítusaihoz. Quetzalcoatl az örök béke megteremtésén, a háború megszüntetésén munkálkodott, ő maga a harcnak még a gondolatától is iszonyodott. Megreformálta a vallást, melynek alapeszméjeként a szeretetet hirdette. Hogy mely nép között fejtette ki nevelő tevékenységét, kiket tanított? Ezt biztosan senki nem tudja, a szerzők óvakodnak, hogy állást foglaljanak. Valószínűleg, hogy egy vegyes összetételű, minden irányból ide települt, de alapvetően olmék; később a lassan terjeszkedő, tért hódító maja faj lehetett a 15 térség alapnépessége, de már előttük is élhettek itt ismeretlen eredetű népek. (Így volt ez Tiahuanacon is, ahol az őslakos népet a később odatelepültek nem ismerték.) Az első őskultúrákat, melyek sok esetben fejlettebbek voltak az utánuk következőknél, általában egy „öregebb”, azaz régibb kultúrájú (!) nép hozta létre. Quetzalcoatl áldásos kultúrtevékenysége indította el azt a fejlődést, melyből a fényűző világváros és városállam, Teotihuacan kiépült (feltárt maradványai a mai Mexikó várostól 80 kilométerre fekszenek Hidalgo államban).

Az azték vallás alapja a napistenbe vetett hit. Ő HUITZILOPOCHTLI: a főisten, a fő bálvány, a háborúk ura, a nemzet oltalmazója. Neki áldoztak embereket, s az áldozatok szíve, vére is őt illette. Mondáik szerint érte teremtődött az első 400 ember a világon, mégpedig azért, hogy az ő táplálékai legyenek. Ünnepei májusban, július végén és a téli napéjegyenlőségkor voltak.

Ezen napisten elődje QUETZALCOATL volt, akit a maják Tollaskígyónak is neveztek. Ő volt a Nappal legközelebbi kapcsolatban, ő a teremtő. Neki köszönhetik az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, s keletre menekült. Az aztékok innen sokáig visszavárták, de mivel nem akarták a többi isten kegyeit elveszíteni, inkább nekik hódoltak tovább. Quetzalcoatl tisztelete mégis megmaradt, elsősorban a kereskedők körében, akik igazi istenüknek továbbra is a Tollaskígyót tisztelték.

Tollaskígyó visszatér

Miután Thoth meghagyta az aztékoknak, hogy vissza fog térni, lelkesen várták. A jóslat szerint Toth, azaz Quetzalcoatl fehér bőrű és szakállas férfi formájában tér majd vissza, ami jelentősen elütött az aztékok megjelenésétől. Hernan Cortés spanyol konkvisztádor mondhatni jó időben és jó irányból szállt partra Mexikóban, mert az akor uralkodó Montezuma király simán a visszatérő Tollaskígyónak hitte Cortést.

Miután Cortés 1519 tavaszán néhány száz emberével partra szállt Közép-Amerikában, a fénykorát élő Azték birodalom egy szempillantás alatt összeomlott. Bár ezt a hirtelen hanyatlást sokan a spanyolok technikai fölényének tudják be, a valóságban II. Montezuma király (ur. 1502-1520) hatalmát nem fegyverrel, hanem a diplomácia segítségével döntötték meg: Cortés ugyanis hamar felismerte, hogy az aztékok által meghódított törzsek hasznos szerepet játszhatnak célja elérésében, a hatalmas birodalom kifosztásában.

A spanyolok az indiánok támogatásának köszönhetően néhány hónap alatt eljutottak Tenochtitlánig, az Azték birodalom százezres népességű fővárosáig, ahol Montezuma nagy tisztelettel fogadta őket, ugyanis a régi jóslat nyomán meg volt győződve arról, hogy a fehér bőrű látogatókat Quetzalcoatl isten küldte hozzá. A királynak azonban hamarosan csalódnia kellett, ugyanis Cortés gátlástalanul kihasználta jóindulatát: túszul ejtette Montezumát és elfoglalta a várost, ahonnan 1520 nyarán menekülnie kellett, mivel az aztékok fellázadtak ellene. A Tollaskígyó piramisa alatt Teotihuacánban nemrégiben tártak fel egy érdekes titkos kamrát, de erről már egy következő bejegyzésben fogok írni.