2018. október 12., péntek

Az emberiség-tudat

A hét sámáni tudatszint második szintjének leírása következik, Dirk Gillabel cikke alapján.

"Az emberiség egy, és minden ember hasonló, ami a teremtésüket illeti." /Bartolome de las Casas/

A legtöbb ember egocentrikus életet él. A világuk saját maguk körül forog, a saját boldogságuk elérésére és vágyaik kielégítésére törekszenek. Máris nagy lépést tettünk előre, ha hátrahagytuk önmagunk által kreált védőburkunkat. Kezdünk tudatossá válni arról, hogy az Emberiség részét alkotjuk. Egy intelligens lények alkotta hatalmas csoport részének lenni privilégium. Az egó hajlamos azt gondolni, hogy ő a cselekvő, és minden, amineki hiszi magát, a saját tetteinek eredményéből származik. Büszke az eredményeire és a sikereire. Amikor az egónk kudarcot él át, akkor a külvilágot okolja. Nem érti meg, hogy életének egy részét a korlátozott látásmódján túli dolgok befolyásolják. Fontos, hogy ezt megértsük. Az egó úgy láthatja, hogy minden más lénytől független, de a valóságban ez nem így van. Az emberiség része vagyunk ezen a bolygón, és mint ilyenek, fizikai és finom szinten is kapcsolatban állunk más emberekkel. Érdemes elolvasni C.G. Jung könyveit a kollektív tudatalattiról. A kollektív tudatalatti az emberiség által valaha átélt összes élmény gyűjtőhelye, mely mindannyiunkban jelen van. Nem csak azokat az állati ösztönöket és vágyakat biztosítja, melyek elengedhetetlenek a fajunk fennmaradásához, hanem mindent, ami intelligens lényekké tesz bennünket. A kollektív tudattalan a potenciálok hatalmas tárháza, mely arra vár, hogy használják 
 azok, akik be mernek lépni a birodalmába. 

A kollektív tudattalanhoz az álmokon, az álom és ébrenlét közötti tudatállapotokon, az intuíción, a transzon és a meditáción keresztül léphetünk kapcsolatba. De vigyázzunk, mert nem minden, amit ott találunk, lesz rózsaillatú! Felkészültnek kell lennünk, hogy szembenézzünk az alvilág démonaival. Sok ember fél szembenézni az emberiség belső démonaival. Fontos megértenünk, hogy minden, amivel találkozunk, a saját lényünk visszatükröződése. A jó, a rossz és a csúf is. Amivel találkozunk, azok alapvetően csak energia-formák. Egyesek közülük kellemesek, ezért jónak nevezzük őket. Egyesek pedig kellemetlenek, ezért rossznak vagy gonosznak tekintjük őket. Amikor tudatosítjuk a tudattalant, akkor olyannak kell elfogadni az energiákat, amilyenek. Az univerzumban semmi sem jó vagy rossz, ezek a fogalmak csak a mi tapasztalatainkra értelmezhetőek.

Nem ritka, hogy démonokkal vagy az ördöggel találkozunk a meditáció közben, vagy amikor bármilyen módszerrel belépünk a kollektív tudattalanba. Keresztül kell látnunk a fátylakon, a maszkokon, és a formákon, fel kell ismerni a mögöttük rejlő energiát, és fel kell tenni a kérdést, hogy miért jelenik meg előttünk. A legtöbbször olyan formákkal találkozunk, melyek a saját magunkban elnyomott energiákat képviselik. De ezek az energiák nem csak ránk jellemzőek, mindenki más is rendelkezik velük. Mivel ugyanazokban a frusztrációkban, félelmekben stb. osztozunk, könnyen befolyásolnak bennünket mások érzelmei és energiái, néha öntudatlanul is. Embernek lenni annyit jelent, hogy mindenben részt veszünk, amit mások átélnek. Nem csak finom energetikai szinten kapcsolódunk össze másokkal és a tapasztalásaikkal, hanem ezek folyamatosan befolyásolnak is bennünket. C.G.Jung felismerte, hogy az embert erősen befolyásolják a kollektív tudattalan archetípusai. Úgy értelmezte, hogy az archetípusok az emberiség által születése óta újra és újra megismétlődő élményenkből épülnek fel.

Az egó szeret irányítani, és e fejezet olvasása egy kicsit kellemetlenül érintheti. Annak érdekében, hogy haladni tudjunk az evolúciónkban, az egót fokozatosan kell feloldani, és a tudatunkat ki kell terjeszteni. Az emberiség-tudat két szinten terjedhet ki: a genetikai tudat és a karmikus tudat szintjén.

A genetikai tudat az egész emberiség élményeit jelenti legalább harminc millió évre viszamenőleg. Az elmúlt néhány évtizedben hatalmasat fejlődött a genetika tudománya. Mivel jelenleg materialista társadalomban élünk, a gének spirituális aspektusával nem sokan foglalkoznak. A gének a szüleink és őseink energetikai információját is hordozzák. Rupert Sheldrake "morfogenetikus mezőnek" nevezte a korábbi generációktól származó emlékekből és bölcsességből álló energetikai információt. Így öröklődik nemzedékről nemzedékre a tapasztalat, tudás, tehetség és bölcsesség. A Mozart család egy jó példa, az egész család zenei tehetséggel volt megáldva, és számos híres zenész került ki tagjai közül. Ugyanez igaz a pszichikus képességekre. A tisztánlátás és más természetfeletti képességek gyakran nemzedékről nemzedékre örkölődnek.

A genetikai tudatot azáltal is fejleszthetjük, ha temetőben sétálunk. A lassan bomló testek nagyon erős energiákat hoznak létre a sírokban. Érzékeljük ezeket az energiákat, és hogy milyenek voltak ezek az emberek! Vagy csak érzékeljük az egész temetőt! A temető az emberi élet mementója. Az élet jön és megy, és rajta hagyja lenyomatát a természeten. A temetők sajátságos energiával rendelkeznek, és ha erős a pszichénk, akkor rendszeres látogatással fejleszthetjük az irántuk való érzékenységünket. Persze résen kell lenni: figyeljük meg, érzékeljük az ott jelen lévő energiákat, de ne szívjuk magunkba! Ez bármilyen helyzetre igaz a hétköznapi életben is.

A szent helyek meglátogatása ugyanúgy javasolt, például Európában vagy más helyeken is ősi, megalitikus kőépítmények jelzik a Föld szakrális pontjait. Egyes ilyen helyek most is nagyon aktívak, és a közönséges emberek is érzik az energiájukat. Látogassuk meg az ottani templomokat, ketedrálisokat, mert sok keresztény tamplom korábbi, pogány szent helyekre épült, kihasználva a hely energiaörvényét.

Tudjiunk meg többet a saját őseinkről, és hogy milyen tehetségeik vagy traumáik voltak. A genetikai örökségünk felfedezése arra bíztathat bennünket, hogy olyan tehetséget fejlesszünk ki, amire eddig nem fordítottunk figyelmet. Ha az ősök traumáit is örököltük (például a családban húzódó fizikai vagy mentális betegségek formájában), akkor ideje foglalkozni a kérdéssel, és megváltoztatni ezt az egészségtelen energiát. I
gazságtalanságnak gondolhatnánk, hogy olyan traumán kell dolgoznunk, ami nem is a sajátumnk. De gondoljunk rá eképp: mielőtt újjászülettünk, okkal választottuk ezt a testet és ezt a családot. Az élet egy iskola. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a fejlődés útján, meg kell tanulnunk a leckéket. A jelenlegi inkarnációnkat részint azért választottuk, mert előző inkarnációinkban ezt készítettük elő. Ez pedig elvezet a második aspektushoz: a karmikus tudathoz.

A karmikus tudat mély hatást gyakorol az életünkre. A karma az ok és okozat összefüggését jelenti. Az univerzum úgy épül fel, hogy minden egyes tett egy hatást eredményez, amely egy másikat, majd az egy másikat, stb. Bármit is teszünk, annak mindig van következménye, jó vagy rossz, ez már a nézőpontunktól is függ. A múltbeli inkarnációinkban végrehajtott tetteink nem csak a jelenlegi személyiségünket alakították ki, hanem a legfontosabb eseményeket is, amelyek megtörténtek vagy meg fognak történni velünk. Igen, van szabad akaratunk is, de az korlátozott. A személyiségünk típusát a bolygók helyzete is mutatja a születésünk pillanatában. Az a sorsunk, hogy találkozzunk bizonyos emberekkel, és megtörténjenek velünk bizonyos események, a múltbeli tetteinknek megfelelően. Azért vagyunk a Földön, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Mindaddig, amíg nem fedeztük fel valódi, belső Önvalónkat, a karma kerekéhez láncolva maradunk, örökké körben forogva az élőlények evolúciós folyamatában. Az életünkön, álmainkon, problémáinkon, képességeinken és tehetségeinken meditálva, hasonló gondolkodású emberekkel beszélve és spirituális konyveket olvasva kapcsolatba kerülhetünk múlt életeink energiáival. A múltunk emlékei mélyen a tudatalattinkban élnek, az általában okozati vagy "kauzális" testnek nevezett rétegben. A tisztánlátók is elérhetik ezt a testet. A múlt életeink ismerete annyiban hasznos, hogy segítehet bizonyos dolgok tisztázásában a jelenlegi életünkben, különösen, ha szeretnénk megérteni, hogy miért történik velünk ez vagy az.

Az is hasznos dolog, ha felfedjük az előző életeinkben birtokolt tehetségünket és továbbfejlesztjük azt. A pszichikus érzékenységgel rendelkező emberek általában több előző életükben rendelkeztek már ezekkel a képességekkel. Bár a rendkívüli képességek sok mindenki számára vonzóak, egy figyelmeztetést nem árt észben tartani. A múltban, különösen az ősi kultúrák misztikus templomaiban a pszichikus érzékenységgel megáldott embereket gyakran egy bizonyos képesség extrém mértékű kifejlesztésére képezték ki. Ez hasznára vált az adott papi rendnek, mert jól tudták alkalmazni az illető képességeit, de őbenne általában felborult az egyensúly. Manapság is van sok médium, akik mentális zavarokkal küszködnek. Ez a karmájuk része. Mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy mit teszünk, és az milyen következményekkel jár!

Emberi lényként különböző karmákban veszünk részt. A személyes karmánk a jelenlegi és összes előző életünket felöleli. Vannak azután embercsoportokra, például nemzetekre vagy emberfajtákra vonatkozó karmák. Az emberiségnek is megvan a saját karmája, amint idővel fejlődik ezen a bolygón. Ezért fontos, hogy tudatossá váljunk az emberiség evolúciójának történetéről. Nem arról, amit a tankönyvekben olvasunk, hiszen az pusztán világi emberekre vonatkozó adatok halmaza. Azt kell megértenünk, hogyan jött létre az emberiség és hogyan fejlődött az Ember. Az ember eredete ezen a földön sokszínű. Amikor a föld még csak kihűlőfélben volt, már ott voltak bizonyos lelkek az éteri szinten, akik fokozatosan "sűrűsödtek be", hogy fizikai testet kaphassanak. Voltak lelkek, akik állati testbe kerültek, és emberit formáltak belőle. Az idők folyamán más bolygókról is érkeztek emberi lények. A földet mindig is a lassan fejlődő emberiség, és a más bolygókról érkező, fejlettebb lények népesítették be, akik segítőként vagy vezetőként érkeztek ide.

A lemuriai kultúra idején az ember primitív tudatossággal rendelkezett a dolgokról és eseményekről, de nem volt emlékezete. A pillanatban élt, és egy volt a környezetével. Érzékelte, megértette és kommunikált a természettel azáltal, hogy érezte, mi történik az élő formákon belül. Nem volt nyelvezete, de elénekelte, amit érzett. A dalait a természetből vett őshangok alkották. A lemuriaiak nyílt kontaktusban voltak a más bolygókról származó, fizikai és éterikus lényekkel, és elfogadták azok irányítását.

Az őket követő atlantiszi kultúra kifejlesztette a memóriát és a képekben való gondolkodás képességét. Az atlantiszi ember kifelé irányította a tudatát, és elkezdte kidolgozni a nyelvet. Ahogy növekedett az érzelmi teste, először jelent meg az önző szeretet és az egoizmus. Az atlantiszi társadalmat egy kis elit réteg vezette. Tudós papjaik magasan fejlett tudományra tettek szert. Kutatólaboratóriumaik általában a föld alatt voltak, hpogy megőrizhessék titkaikat a közönség előtt. Bár az atlantisziak is még kapcsolatban álltak a földönkívüliekkel, az atlantiszi, egoizmussal színezett intellektus fejlődése azt okozta, hogy fokozatosan elfordultak a földönkívüli irányítástól. Amikor elfordultak a vezetőiktől, az emberiség megszerezte szabad akaratát. A szabad akarat azonban a tévedés lehetőségét is magában hordozza. Az emberiség kiesett a Paradicsomból. Irányítás nélkül, az egójától megvakított emberiség elveszett a hibák labirintusában.

Most már az atlantisz utáni időket éljük. Az ember intellektusa kifejlődött, de a memória rovására. Kiterjedt az öntudata, de vele együtt az egoizmusa is. Figyelmét főként a fizikai test és a fizikai világ köti le. Alig tudatos az őt körülvevő spirituális erőkről, melyek akkor is hatnak rá, ha nem tudatos róluk. Jelen pillanatban az ember mejdnem teljesen elveszítette kapcsolatát a spirituális valóságokkal.

Azért fontos, hogy megismerjük az emberiség evolúcióját, mert annak termékei vagyunk. Tudnunk kell a helyünket és az időnket ebben az evolúciós folyamatban. A tudás hatalom. A természet nem bocsátja meg a tudatlanságot. Még fontosabb, hogy kapcsolatba kerüljünk ezekkel az energiákkal. Az egész emberiség története bennünk található. Amikor vágre sikerül visszaállítanunk a kapcsolatunkat az Emberiséggel, annak történetével, múltjával és jelenével, érzelmeivel, gondoloataival és érzéseivel, akkor állunk készen arra, hogy továbblépjünk a tudat következő szintjére, a kétéltű tudatra.

2018. október 11., csütörtök

A dhauti krijá levegővel és vízzel

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A rossz váta, pitta és kapha megszüntetése érdekében gyakorolnunk kell a jógászanát és ismernünk kell a jógához kapcsolódó hat krijá gyakorlását.
Ezekről az ászanákról és krijákról sok részlet található számos upanisadban és jóga-szövegben. A régi szövegekből származó anyag lényegét itt is megemlítem.
Kriják: hatféle krijá létezik: 1. dhauti krijá, 2. baszti krijá, 3. neti krijá, 4. naulí krijá, 5. trátaka krijá és 6. kapálabhátí krijá.
I. Dhauti krijá
Négyféle dhauti krijá létezik: antar dhautidanta dhautihrid dhauti és múla sódhana dhauti
1. Antar dhauti: Ennek is négy fajtája létezik: váta szára dhautivári szára dhautivahni szára dhautibahiskritam dhauti
(a) Váta szára dhauti: Ehhez tartsuk úgy a szánkat, mint a varjú csőrét, és fokozatosan szívjuk be a levegőt. Utána csukjuk be a szánkat, és nyeljük le a beszívott levegőt. Ezután hagyjuk, hogy a levegő megtöltse a gyomrunkat, és hullámoztassuk jobbra és balra, mintha átmosnánk vele a gyomrot. Ezután ürítsük ki a testünkből a végbélen vagy az orron keresztül.
Az egyszeri gyakorlás még nem elegendő ahhoz, a beszívott levegőt ki tudjuk üríteni a végbélen keresztül. Sok napig kell gyakorolni kihagyás nélkül, naponta legalább huszonötször ismételve. Így néhány nap utén képesek leszünk a végbélen keresztül kiüríteni a levegőt. 
Akiknek erre nincs idejük, a récsakán, vagyis a kilégzésen keresztül is kiüríthetik a levegőt, az orron át lassan és óvatosan kieresztve. Ennek is sok haszna van. A váta szára dhauti rádzsa-jógához tartozik. 
Hatásai: megszünteti az összes szívbetegséget, javítja a vérkeringést és az emésztési képességet.
(Ennél a tisztító gyakorlatnál fontos, hogy amikor „isszuk” a levegőt, akkor ne a tüdőbe szívjuk be, hanem a gyomorba, mintha lenyelnénk valamit. Amikor a gyomor megtelt levegővel, akkor böfögésszerű kilégzéssel kell kiüríteni, de nagyon fokozatosan. A gyakorlottabbak a végbélen keresztül is ki tudják üríteni a lenyelt levegőt, és így az egész bélcsatornát „átszellőzteti”. Meglepő módon Krishnamacharya a rádzsa-jógához sorolja a tisztító krijákat, valószínűleg azért, mert még a meditációt végző fejlett jógiknak is szükségük van rá.)
(b) Vári szára dhauti: igyunk tiszta, meleg vizet addig, amíg a gyomrunk meg nem telik és a víz majdnem a nyakunkig ér. Forgassuk meg jobbra és balra, föl és le a vizet a gyomrunkban. Utána erőteljesen húzzuk be a hasunkat és nyomjuk ki a vizet a végbélnyíláson keresztül. Ez a laja jógához tartozik. Ezt a kriját akkor tudjuk elsajátítani, ha naponta többször gyakoroljuk. 
Hatásai: eltávolítja a lerakódásokat és tisztátalanságokat a csontrendszerből, valamint az ízületekből és a csontok, idegek csomópontjaiból. Ragyogóvá teszi a testet és erősíti a dzsáthára agnit. Ez a rádzsa jógához tartozik.
(A gyomor megtöltése meleg vízzel nagyon hasznos helyi méregtelenítő hatást vált ki. Ha még kezdők vagyunk, akkor könnyebb hányással eltávolítani a gyomorba került vizet. A csontok, csontvelő és idegek méregtelenítését azonban csak a fent leírt módon, a végbélen keresztül kiürítve érhetjük el.)

2018. október 10., szerda

A személyes tudat

A sámáni tudat hét szintje közül most az elsőt fogjuk ismertetni Dirk Gillabel cikke nyomán.

"Ébredj, kedves, ébredj!
Nagy sokára, nyisd ki a szemed!
Ébredj, hagyd hátra illuzórikus álmod!
Ostobaság mindig csak aludni!
/Swami Muktananda/

Megtettük az első nagy lépést a spirituális fejlődésünkben. Feltettük magunknak a kérdést: "Mit is keresek én itt?" Mindig is ott volt ez az érzés a felszín alatt, ami néha kényelmetlen érzést, nyugtalanságot okozott. Jézus azt mondta: "Aki keres, az keressen addig, amíg nem talál. Amikor talál, akkor bajba kerül. Amikor bajba kerül, akkor meg fog lepődni, és Minden felett fog uralkodni."

Ebben az életünkben mindig keresők voltunk. Ez a sorsunk. Mielőtt testet öltöttünk, a lányegünk, a Magasabb Énünk egy olyan személyiségként akart testet ölteni, aki az élete során fokozatosan eljut a lelki értékek felébresztéséhez. A személyiségünk rendelkezik a kíváncsiság, eltökéltség, spirituális érdeklődés és talán a misztikus élmények áldásaival is. Ez fokozatosan elvezethet benünket annak megtapasztalásához, hogy létezünk. Bár ez nagyon egyszerűen hangzik, a legtöbb embernek csak halvány sejtelme van arról, hogy létezik. Úgy élik az életüket, mintha álmodnának. Lankadatlanul törtetnek az anyagi célok és az érzéki élvezetek eléréséért, de nem tudatosak önmagukról az azonnali élvezeten túl. Az élet elillan, és mielőtt ráébrednének, a halál eltörli jelentéktelen életüket.

A lelki útra való ráébredés a fontos kérdések feltevésével kezdődik: "Mit keresek én itt? Mi az élet lényege? Ki vagyok én? Elkezdünk gondolkodni a saját személyes életünkről. Így tapasztaljuk meg a tudat hét rétege közül az elsőt: a személyes tudatot. Kik vagyunk ebben az inkarnációnkban? Minden egyes inkarnációban magunkra öltünk egy személyiséget. A személyiségünk mindannak a terméke, ami ebben vagy az előző életünkben történt velünk. 


Az egész a fogantatással kezdődik. A körülmények, a szüleink érzelmei és érzései a szent pillanatban, meghatározzák azt az alapvető energiaminőséget, amelyhez a lelkünk kapcsolódik a megtermékenyített sejtben. Miközben a testünk növekszik az anyaméhben, mindent rögzít, ami az anyánkkal történik. Az örömöt, a bánatot, a dühöt és a frusztrációt, minden egyes érzelmet átél a lelkünk. Eleinte még nem tulajdonítunk akkora jelentőséget ezeknek az impulzusoknak, mivel akkor még erős kapcsolatban állunk a lelki birodalommal. A terhesség első hónapjaiban kétharmadig még kapcsolatban vagyunk a kozmosszal. Ahogy a szívünk erősödik, már csak a kapcsolat egyharmada marad meg. A szívverésünk további függetlenséget eredményze az anyánktól. A születéssel a kozmosszal való kapcsolat általában teljesen elveszik. Az ember kötelessége, hogy újra felébressze és megerősítse ezt a kapcsolatot. 

A születés nagyon fontos esemény. Kilenc hónapig az anyánk meleg méhében lebegtünk és a kozmosz hűs fényében fürödtünk. A szülőcsatornán való keresztülhaladás hatalmas megpróbáltatást jelent, de mégsem készít fel arra, ami idekint vár bennünket. A gravitáció hirtelen elkezdi húzni a testünket, kezek érnek a bőrünkhöz, nem is túl gyengéden. Vakító fények és fülsiketítő zajok 
fogadnak. Fejjel lefelé lógatva kiegyenesítik a gerincünket, ami pokolian fáj. De mindneki örül a fájdalmunknak. Nem ismernek jobbat, mert elveszítették a kapcsolatukat a természettel és önmagukkal. Az orvos nem tudja, mit érez a baba. Sok a beteg és kevés az idő. A születés tehát általában nagy trauma, ami mély nyomot hagy finom lelkünkben. Szerencsére a "természetes szülés" irénti érdeklődés, amikor a trauma a lehető legkisebb, egyre növekszik. Sokan dolgoznak ezen a területen. Ha a születésünk nem volt természetes, érdemes elolvasni Francois LeBoyer "Birth Without Violence" című könyvét, hogy megértsük, min mentünk át, amikor beléptünk ebbe a fizikai világba. 

Ha esetleg úgy születtünk meg, hogy rajtunk volt a magzatburok, akkor az spirituális adottságokat ígér. Amikor a baba burokban születik meg, akkor az egyén erős pszichikus képességekkel fog rendelkezni, például látnok lesz. A normális szülés nehéz és hosszú, és a gyermek károsodhat az oxigénhiány miatt. A természetfeletti észlelésért felelős sejtek ilyenkor elpusztulhatnak, és soha nem regenerálódnak. A burokban születés nem csak védi a babát, hanem e sejtek pusztulását is megakadályozza. Ha a magzatburok csak a válláig takarja be az újszülöttet, akkor a spirituális képességek valamivel gyengébbek. A múltban a burokban született emberek gyakran részesültek sámáni beavatásban, hogy tovább fejleszthesség spirituális kéepsségeiket.

A születésünk pillanatára tehát a testünket és a lelkünket már kilenc hónapja átjárták a külső világ energiái. Amikor megszületünk és elválasztódunk az anyánktől, különálló egyéniséggé válunk. Az univerzum helyet csinált nekünk, és ellátott a csak ránk jellemző személyiségjegyekkel. Mindezt a horoszkópunkból is megismerhetjük. Bár a horoszkóp a lélekről szól, fontos információkat közöl a személyiségünk tendenciáiról. Nem szabad elfeledni, hogy nem létezik pozitív vagy negatív minta. Minden a helyzettől és a szándékainktól függ. Például, ha jó a beszédkészségünk, az előnyt jelenthet a társadalmi érvényesülésben, de azt is jelentheti, hogy nehezen tudunk csöndben maradni, amikor kell. Minden az egyensúlyról szól és arról, hogyan tudjuk használni a tehetségünket és a hajlamainkat. 

Ne feledjük, hogy a legfontosabb dolgok már meg vannak határozva. A Magasabb Énünk választotta ki ezt az életet, mielőtt megszülettünk. Ebből alakul ki a horoszkóp. A Magasabb Énünk választotta a születése pillanatát, hogy bizonyos asztrológiai minőséget öltsön magára. A horoszkópunk tehát bizonyos lelki minőségek felfedezését teszi lehetővé. Az élet lényege a tanulás. Azokat a leckéket, melyket az elmúlt életeinkben nem tanultunk meg, most kell úrjatanulnunk. A jelenlegi személységünk lehetővé teszi, hogy felimserjük a hajlamainkat és a problémáinkat, melyeket ki kell egyensúlyozni, harmonizálni kell. Nézzünk bele a lelkünk tükrébe, és értsük meg, kik vagyunk a személyiségünk jegyeiből. Legyünk őszinték és óvakodjunk az elme trükkjeitől, mert be akar majd csapni. Sok esetben nem fog tetszeni az, amire bukkanunk, és sok esetben fájdalmas lesz. De ne feledjük feltenni a kérdést: mi vesztenivalónk van?

Sokféle módon ismerhetjük meg önmagunkat. Viszgálhatjuk az álmainkat. Az álmok nem hazudnak. Amikor a test fáradt, és aludni tér, a lélek feldolgozza az előző nap eseményeit, érzelmeit és gondolatait. Az álmok szomibolikusan képviselik azt, ami bennünk zajlik. Minden este elalvás előtt programozzuk be magunknak ezt: "Amikor felébredek, minden álmom minden részletére emlékezni fogok." Fokozatosan egyre több álomra fogunk emlékezni, akár hét-nyolc álomra egy éjszaka. Minden álmot írjunk le felébredés után egy papírra. Később naplóba foglalhatjuk az álmainkat, magyarázatokkal vagy kommentárokkal együtt. Hamarosan észre fogjuk venni, hogy bizonyos álmainkat nem fogjuk szeretni erőszakos vagy szexuális tartalmuk miatt, vagy azért, mert ártó hajlamra utalnak, vagy ismételten áldozatok vagyunk álmunkban. Az álmok sokszor nem hízelegnek. Megmutatják azt, hogy kik vagyunk, és mik a gyengéink. Az elménk eleinte azt fogja mondani, hogy ne írjunk le bizonyos részleteket, vagy változtassunk rajta. De ne engedjünk neki. Fel kell ismernünk énünk kellemes és kellemetlen oldalait is. Emlékezzünk, nem vagyunk azonosak velük, ezek csak a hajlamaink. Isteni személyek vagyunk, és a személyiségünk csupán egy jármű, amin ebben az inkarnációnkban utazunk. Mint egy autónak, folyamatos javításra van szüksége. Fontos, hogy az álom minden részletét leírjuk. Ha leírjuk, azzal teljes tudatosságba hozhatjuk rejtett, tudatalatti tendenciáinkat. Az álom elemzésével és szimbólumainak értelmezésével felismerjük a problémákat.

A következő lépés az, hogy megváltoztassuk az álmainkat. Igen, ezt is képesek vagyunk megtenni. Ha ismételten megtámadnak álmunkban, akkor ki akarunk lépni az áldozat szerepéből. Hunyjuk be a szemünket, és éljük át újra az álmot, ez alkalommal tudatosan. Változtassuk meg az álmot, forduljunk meg, nézzünk szembe a támadónkkal és öljük meg. Igen, öljük meg szeretettel. Az álombéli támadó olyan energiát képvisel a lelkünkben, amely elnyomja a képességet, hogy kiálljunk önmagunkért. Amikor az elménkben megöljük ezt a támadót, azzal eloszlatjuk ezt a korlátozó energiát. Ekkor a támadó jószándékú energiává fog átváltozni, és barátként fog megjelenni álmunkban. Az energia nem vész el, csak átalakul. Így kedvező energiává tudjuk alakítani. Tehát, amikor áalmunkban ellenséges erőket ölünk meg, tegyük azt szeretettel vagy szükségből, de sohasem dühös érzelmekkel telítve. Lehet, hogy csak többszöri próbálkozásra sikerül megváltoztatni az álmunkat, de az eredmény garantált.

Önmagunk megismerése a spirituális evolúció kulcsa. "Ismerd meg önmagad, és meg fogod ismerni Istent" (a delphoi jósda felirata). Minden, ami az életünk első húsz évében történt, az lényünk alapjába épült, azon egyszerű oknál fogva, hogy gyermekként nem voltunk képesek megvédeni magunkat a külső behatásoktól. Felnőttkorunkba érve megtanultunk védekezni, de addigra az elménk már tele van a szüleink, az iskola és a ránk ható egyéb személyek által belevésett programokkal. Ez az életesményekre is igaz. A gyermekkorban elkövetett szexuális abúzus például mély hatással van a lélekre egész hátralévő életére. Az újjászületés folyamata, melyet Leonadr Orr dolgozott ki, jó módszer a múltunk érzelmi blokkjainak felszínre hozására, átélésére és feloldására. Hatására az eredendő trauma feloldódik és a születés tudatalatti benyomását gyengéd és felébresztő eseménnyé alakítja át.

Emlékezzünk vissza gyermekkorunkra és arra, hogy mik történtek velünk. Minden jelenlegi kapcsolatunk azon alapul, ahogy a kapcsolatunk fejlődött az anyánkkal és az apánkkal. A gyermek jellemét nagyrészt a környezete alakítja. Úgy fogja fel, hogy "így működik a világ", a világ többi részét ugyanolyannak gondolva, mint azt, amit megtapasztal maga körül. Így fejlődik ki a jelleme. Ha a szülei bántalmazzák, akkor azt fogja gondolni, hogy a bántalmazás az túlélés egyetlen módja ebben a világban, és később ő is bántalmazni fog másokat. Vagy pedig elfogadja az áldozat szerepét, és mindig ki fogják használni. Milyen volt a tapasztalatunk a szüleinkkel és a testvéreinkkel? Mit tettek velünk, ami nem tetszett nekünk, vagy traumatizált minket? Egy-egy egyszerű mondat: "Olyan idegesítő kis vakarcs vagy!" "Soha nem akartalak, csak baleset voltál!" messzemenő rombolást végezhet. Ha egy gyermeket ártatlanul hibáztatnak, az nagy bűntodatot építhet fel benne. Keressük meg az ilyen elfeledett traumákat, és felfedezhetjük, hogyan befolyásolják viselkedésünket a jelenben. Nagyon fontos, hogy megbocsássunk azoknak, akik megbántottak. Nem mindig könnyű, de ha nem bocsátunk meg, akkor megmarad bennünk a fájdalom, a sértődöttség, bűntudat, félelem is. Nem fontos, hogy személyesen is megmondjuk nekik. A megbocsátásnak belül kell bekövetkeznie. Legyünk igazak és őszinték önmagunkkal szemben. Amikor megbocsátunk azoknak, akik megbántottak, valóban éreznünk kell a megbocsátást. A megbocsátás a megszabadulást hozza mindezektől a negatív érzelmektől, gondolatoktól és félelmektől.

Gondolkodjunk el ezen a szón: félelem. Ki az, aki félelem nélküli? Én? Persze, hogy nem. Azt gondolhatom, hogy igen, de ez csak a büszkeség. Mindannyiunknak vannak félelmei. A félelmeink a felszín alatt bújkálnak, és minden lehetőséget megragadnak, hogy kifejezzék magukat. Félelem az el nem fogadástól, a hatóságoktól, attól, hogy megbántanak, hogy elveszítjük a társunkat, félelem a sérüléstől, a lista vég nélküli. Egyes félelmek ösztönösek, és a túlélésünket szolgálják ezen a bolygón. A legtöbb félelem azonban, amit az életünk alatt létrehoztunk, pszichológiai erdetű. A félelem megnyomorít és korlátoz, elveszi az élet örömét. Állítsunk össze egy listát az összes félelmünkről, még a kicsinek és jelentéktelennek tűnőkről is. Legyünk őszinték, és fogadjuk el a félelmeinket! Az elfogadás a felépülés felé vezető első lépés. A kovetkező lépés az elengedés. Többféle megközelítás létezik a félelmek elengedésére, például a Gestalt terápia, vagy a Rolfing masszázs, Bach virágterápia, homeopátia, stb.


Ne feledjük - bármilyen történésnek az életünkben van célja: hogy tudatossá váljunk belső egyensúlytalanságainkról. Igazán el kell jutnunk a problémáink vagy a félelmeink gyökeréig, és tennünk kell velük valamit. A mások által kieszközölt gyógyulás csupán átmeneti megoldás, ha nem változtatjuk meg a mögöttes okot. A betegség vagy félelem idővel vissza fog térni. A valódi gyógyulást csak önmagunktól várhatjuk. Ezért meg kell értenünk, hogy kik vagyunk ebben az életünkben, és mi az életfeladatunk. Miből áll a személyiségünk, mik az egyensúlytalanságaink, a félelmeink. Minden nap dolgoznunk kell rajtuk. Kemény lesz a munka, de az eredmény megéri: képesek leszünk megvalósítani valódi potenciálunkat, megérthetjük fénylény természetünket ezen a földön.

Most, hogy felfedeztük gazdag belső világunkat, még ha nem is tökéletes, tudatossá válhatunk arról, hogy milyen a kapcsolatunk másokkal, hogyan hatunk egymásra mindazokkal az emberekkel, akik az egész emberiséget alkotják. Senki nincs elszigetelve, mindannyian összekapcsolódunk. Most már készen állunk a tudat második lépcsőfokának megmászására, az Emberiség-tudatra.

2018. október 9., kedd

A vájuk áramlása és az egészség

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3.6 A satkriják vizsgálatáról szóló rész

Amikor a test megszületik, a természeténél fogva tartalmazza a vátát, a pittát és a kaphát. A megfelelő vájuk a hozzájuk rendelt nádíkban tartózkodnak az előírt módon. Ha a vájuk nem megfelelően áramlanak az adott nádíban és útvonalon, akkor a test megbetegszik és az élet veszélybe kerül.” (Garbha Upanisad)
Ha szeretnénk kigyógyulni egy betegségből, még ha azt is feltételezzük, hogy többféle orvosság létezik rá, ahhoz, hogy az orvosságok hassanak, a vájunak akadályok nélkül, megfelelően kell áramlania a testünkben. Amikor a váju szancsaram (a krama szerint) megfelelő, akkor még az orvosságok alkalmazása is feleslegessé válik. A pránájáma gyakorlata nagyon fontos ahhoz, hogy a váju szancsaram (a kramaszerint) megfelelő legyen, hogy a nádík minden nap meg legyenek tisztítva, és a vér megfelelően áramoljon a nádíkban. Ez a krijá nagyon fontos a testben lévőváju szancsaram támogatásában. Ha a pránájámát sikerre akarjuk vinni, nem lehet felborulva a vátapitta vagy kapha aránya a testünkben. Ha a váju szancsaram nem megfelelő, ha a vátapitta vagy kapha megnövekszik, akkor a testünk elkezd remegni, légszomj, valamint puffadás alakul ki. Az ízületekben és a nádíkban betegség vagy fájdalom alakul ki, ha a váju áramlása nem megfelelő, és az élethossz fokozatosan lecsökken.
(Az ájurvéda szerint a testünk működését fizikai és energetikai szinten három dósa, vagyis biológiai erő szabályozza: váta (levegős elem), pitta (tüzes elem), és kapha (nyálkás elem). E három erő megfelelő aránya elengedhetetlen az egészség megtartásához. Az egészséges arány azonban a különböző karmával rendelkező emberek esetében egyéni, tehát nem pontosan 1/3 arányú, hanem egy vagy két dósa domináns. A dósák arányát és működését folyamatosan változtatják a külső és belső körülmények, melyek a váju szancsaramot, vagyis az életlevegők áramlását is befolyásolják. Ha a szervezet nem képes megfelelő válaszreakciót adni a külső és belső ingerekre, akkor a dósák egészséges, egyénre jellemző aránya tartósan felborul, ami betegségekhez vezet. A pránájáma szerepe a dósák működésében kettős: egyrészt a pránájáma gyakorlása sokkal nehezebb, ha a dósák aránya kibillent, és a szervezet nem egészséges. Másrészt bizonyos pránájáma gyakorlatok végzése önmagában képes hatást gyakorolni a dósák egyensúlyára.)

2018. október 8., hétfő

A sámáni tudat hét szintje

A hetes szám sokszor felbukkan a különböző misztikus hagyományokban a beavatási folyamattal kapcsolatban. Tudjuk azt, hogy hét fő csakra van a jóga- és a tantra-hagyomány szerint, és mindegyik csakrához bizonyos pszichológiai funkciók kapcsoldónak, melyek aktiválódnak a Kundaliní felemelkedésekor. Ez az első aspektus, ami a hét beavatás vagy tudatszint esetében megvizsgálható. Erről olvashatunk Hiroshi Motoyama "Minden, amit a csakrákról tudni lehet" című könyvében, illetve Harish Dzsohari "A csakrák" című könyvében. Ehhez valamennyire lazán kapcsolódik az egyiptomi hét beavatásról szóló tanítás, melyről Elisabeth Haich "Beavatás" című könyvében olvashatunk. A hét beavatásról, szintén a jóga megközelítésében egy másik értekezést is olvashatunk Kaczvinszky József tollából "A hét beavatás" címmel. És végül a negyedik forrás, amit az alábbiakban részletesebben is szeretnék közölni, főleg, mivel magyar nyelven még nem elérhető úgy, mint az előző négy forrásmű, a sámáni tudat hét szintjéről szól. Ezt a tudást Dirk Gillabell honlapján (soul-guidance.com) olvashatjuk el angol nyelven, és alább fogom prezentálni magyarul is.

"Bár ennek a tudásnak korábban csak a sámánok voltak birtokában, az emberiség javát szem előtt tartva itt most minden spirituális kereső elé akarom tárni. 1989-ben találkoztam egy magyar sámánnal, Soós Jóskával Atwerpenben, Belgiumban, aki egyéni és csoportos "samanizációval" segített az embereken. Az évek során sokat tanultam tőle, olyan dolgokat is, amiket semmilyen könyvben nem olvastam a sámánizmusról. Köztük volt a tudat hét szintjének rendszere. Bár nem beszélt róla sokat, annyira hasznos rendszernek tűnt, hogy saját magam is utánajártam. Elkezdtem megérteni, hogy korábbi spirituális élményeim egy része megfelelt ezeknek a szinteknek. Ezen felül elkezdtem látni a párhuzamokat más sámánok és spirituális keresők tapasztalatai között. A legtöbb vallásos vagy ezoterikus doktrína ismeri némelyik szintet, de nem az összeset, vagy éppenséggel csak egyet hangsúlyoz. Ebben a könyvben mind a hét tudatszintet bemutatom, melyek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az emberi megtapasztalás teljes rendszerében, és mindenki számára hozzáférhetőek. Ezt a könyvet előadások formájában írtam meg, részletesen elmagyarázva mindegyik szintet és azt, hogyan tapasztalhatjuk meg őket.

Bevezetés

Mi különbözteti meg az embert az állattól? Az, hogy tudatos önmagáról. Képes önvizsgálatot tartani és analizálni azt, ami történik vele, hogyan hat rá a környezete, és hogyan tudja megváltoztatni a tudatát. Az ember a történelem előtti időktől kezdve tapasztalta, hogy képes megváltoztatni a tudatát és belépni egy másik létállapotba. Ezáltal képes volt felfedezni és megtapasztalni más birodalmakat, lényeket és energiákat. Annak a határtalan hálózatnak a részeként tekintett magára, amelyet Isten font, hogy kifejezze magát a rejtélyes univerzumban. A képességet, hogy kapcsolatba lépjen az univerzum különböző szintjeivel, a tudata tette lehetővé.

Isten a feltételek nélküli tudat. Örök, önmagában nyugvó és végtelen potenciállal rendelkezik. Az emberi agy képtelen felfogni az isteni tudatot. Amikor Isten saját magán meditált, egy másik tudat, Siva nyilvánult meg. Siva tudatossá vált a formájáról, a dinamikus aspektusáról Saktiról. Így felismerte Önmagát, mint a megfigyelőt és a megfigyelés tárgyát. Ezzel együtt megtörtént a kozmosz teremtése, és a tudat feltételekhez kötötté vált. Létrejött a polarizáció, mely megzavarta az egyensúlyi állapotot. Isten a tudat statikus aspektusává vált. Ezt a statikus aspektust nevezik Sivának, vagyis az egyéni tudatnak, mely önnön dinamikus aspektusára, vagyis Saktira tekint. Sakti a megnyilvánult tudat. Ebből létrejött az első vibráció, a teremtés hangja, az Aum, vagyis a Világ. Így kezdődött a tudat hét szintje. idővel a tudat az emberi testben találta magát, teljes tudatlanságban, különálló fizikai lénynek tekintve magát egy külsődleges világban, melynek látszólag semmi köze nem volt ahhoz, aminek gondolta magát. Bár úgy tekinthetjük, hogy mindez az idők kezdetén történt, igazából minden pillanatban történik. Az idő csupán egy látszólagos fizikai dimenzió. Az sem igaz, hogy "odakint" történik, mert mindenhol, azaz bennünk is történik. Minden élőlényben jelen van az összes tudati szint, és el is érhetjük őket. Amit a teremtett külvilágként tapasztalunk, azt önmagunkon belül is megtapasztalhatjuk. A tudat megismerése állt az összes misztikus hagyomány, a sámánok és a jógik kutatásának középpontjában. Mindannyian képesek vagyunk a tudatunk kitágítására."

Az egyes szintek ismertetése a további posztokban fog következni.

2018. október 7., vasárnap

A ganda bhérundászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A póz felvételéhez feszíteni kell a gerincfeszítő izmokat, a combhajlítókat és a farizmot, viszont amikor a talpaink a földre értek, akkor igyekezzünk ellazítani a hátulsó mozgásláncot, és az egyensúly, illetve a bokakulcsolás révén fenntartani a pózt. A pózt csak a test elülső oldalának megfelelő nyitottsága esetén tudjuk sikeresen végrehajtani. Ha nem megy még eléggé mélyre a hátrahajlítás, akkor ne erőltessük a póz végrehajtását.

Rávezető változatok

viparíta salabhászana végzésével kezdhetjük e póz előkészítését, fokozatosan mélyebbre engedve a lábainkat. Természetesen a skorpió különböző változatai, illetve a hatodik sorozatban korábban végrehajtott hátrahajlító gyakorlatok is jó rávezetők erre a rendkívül nehéz pózra, melynek tökéletes végrehajtása akár éveken keresztül tartó gyakorlást is igényelhet. Haladó változat: Engedjük le magunkat a pózba tírjang-mukhóttánászanából, majd egyenesedjünk vissza álló helyzetbe. Ennél a végrehajtásnál némileg változik a vinyásza számolás.

Egészségügyi hatások

Csökkenti a fájdalmat a nyakban, vállakban, csípőben, derékban, combokban és a lábban
Tonizálja a gerincet és a hasi szerveket
Mobilizálja a csípőket és a derekunkat
Fejleszti az egyensúlyérzetet
Csökkenti a mentális stresszt és fizikai kimerültséget
Javítja a felső mirigyek (csecsemőmirigy, pajzsmirigy, agyalapi, tobozmirigy) vérellátását és funkcióját
Javítja a légzést, nyújtja a mellkast és a tüdőt
Mobilizálja a vállövet
Felfrissíti az egész testünket és elménket
Csökkenti a menstruációs fájdalmakat
Csökkenti a fejfájást
Tonizálja a nyakat, csökkenti a tokát és az arc ráncosodását

Ellenjavallatok: A nyak, vállak, karok, csukló, bordák, csípő vagy gerinc sérülései; terhesség, hasi vagy sérv-műtét.

2018. október 6., szombat

Ganda bhérundászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ganda bhérundászana (félelmetes arc-póz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

Ezt a pózt opcionálisan már gyakorolhattuk az Ashtanga harmadik sorozatában, a viparíta salabhászana után. Itt azonban megismételhetjük akkor is, ha már korábban gyakoroltuk. A hátrahajlító ászanák méltó befejezése ez a póz. A ganda arcot jelent, a bhérunda pedig félelmeteset. A hindu mitológia szerint egy mágikus erővel bíró, két fejjel rendelkező sasra is utal a póz neve, mely ereje teljében van.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre lefelé néző kutyapózból feküdjünk hasra, és helyezzük be a két tenyerünket a hasunk alá kinyújtott állapotban, tenyérrel lefelé. 

Astau: Kilégzésre emeljük fel a lábunkat és a törzset viparíta salabhászanába, majd a térdet behajlítva engedjük tovább a fejünk irányába, illetve a fülek mellé. Amikor azt érezzük, hogy a súlypont a mellkasunkról kezd egyre inkább áttevődni az állunkra, akkor előrehozhatjuk a karjainkat a törzs mellé, majd behajlíthatjuk könyökben, hogy a kézfejeink a füleink mellé kerüljenek. Amikor a lábfejeink a talaj közelébe értek, fogjuk meg a lábujjakat, majd a bokánkat a kezeinkkel, és igyekezzünk a teljes talpakat a talajra helyezni. A bokák a füleinket, illetve az arcunkat fogják nyomni oldalról. Hajtsunk vére öt mély légzést a pózban. 

Nava: A következő belégzésre engedjük el a lábfejeinket, majd lassan egyenesítsük ki a térdeket és a törzsünket a viparíta salabhászanába
Dasa: Kilégzésre hozzuk a tenyereket a vállunk alá, és ereszkedjünk hátra csaturanga dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

2018. október 5., péntek

A halhatatlanság elérése

Sok legenda szól arról, hogy miképpen érheti el a halandó élőlény a halhatatlanságot. A zavar abból fakad, amikor egy testen belüli életünket szeretnénk végtelenül meghosszabbítani. A test ugyanis múlandó, a lélek viszont örök és elpusztíthatatlan. Krisna is azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy ami megszületett (a test), annak számára biztos a halál, míg a megszületetlen (a lélek) örökkévaló és halhatatlan. A jóga módszereivel valóban meghosszabíthatjuk a test élethosszát is valamennyivel, például manapság is vannak olyan jógik, akik megérik a több száz éves kort. A fizikai, földi test halandóságát azonban nem lehet a végtelenségig kitolni. A magasabb bolygókon vannak olyan élőlények, akiknek a teste sokkal finomabb szerkezetű, mint a miénk, és annak az élethossza is sokkal több. 

Drunvalo Melchizedek az "Élet Virága" könyvben viszont arról beszél, hogy a halhatatlanság valójában  nem azt jelenti, hogy a testünk nem hal meg, hanem azt, hogy a test cseréjével és az újjászületés folyamatával nem törlődnek az előző élethez kötődő emlékeink, vagy nem kerülnek olyan mélyre a tudatalattiba, mint a hétköznapi emberek esetében. Természetesen az egyéni lélek nem képes a mindentudásnak olyan szintjére, mint az Ísvara. Krisna is mondja, hogy Ő az összes előző születésére emlékezik, ám Ardzsuna nem mindegyikre. De ha fel tudnánk lépni a tudatosságnak arra a szintjére, hogy minden olyan előző életbeli emlékünkhöz szabadon hozzáférnénk, amelyek a spirituális fejlődésünk szempontjából fontosak, mert ez az a tudás, amit életről életre halmozunk. Ha emlékeznénk előző életeinkre, akkor a test elhagyása és az újjászületés egy másik testben olyan lenne, mint amikor este lefekszünk, és másnap reggel felkelünk, de emlékezünk mindenre, ami előző este történt. Ha reggelente totális amnéziában ébrednénk, akkor mindent újra meg újra meg kellene tanulnunk.

A tudatunk tisztításával és a rezgésszámunk emelésével fokozatosan hozzáférhetünk ahhoz a tudáshoz és tapasztalathoz, amit előző életünkben már megszereztünk. Erre remek példa Haich Erzsébet "Beavatás" című könyve. Ő is meditációs és légzőgyakorlatok eredményeképpen kapta vissza előző életeinek emlékeit, de persze nem az összeset, csak azokat, amelyek fontosak voltak jelenlegi inkarnációjának történései szempontjából. Az előző életbeli emlékek közül tehát azok a fontosak, amelyek érthetőbb perspektívába helyezik a jelenlegi életünk eseményeit, a megoldásra váró, karmikus feladatokat és a spirituális fejlődés útját. Ehhez azonban nem elegendő az, hogy előző életbeli regressziókra járunk, hanem sokkal fontosabb, hogy jelen életünkben elmélyedjünk a spirituális gyakorlatokban. Ennek hatására leszünk képesek annyira megtisztítani a tudatunkat, hogy teljes vagy legalább maximális tudatossággal lépjünk át a halál kapuján, és onnan folytathassuk a spirituális fejlődést következő életünkben, ahol ezt életünk végén abbahagytuk.  

2018. október 4., csütörtök

A nádík elhelyezkedése

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

(A nádík pontos elhelyezkedésével kapcsolatban a legjobb forrásgyűjtemény Hiroshi Motoyama „Theories of the Chakras” című könyvében található. Ő hét különböző jóga-upanisad és klasszikus jógaírás (Dzsábála-darsana Upanisad, Júga-csudámaní Upanisad, Jóga-síkhá Upanisad, Góraksa-sataka, Sziddha-sziddhánta-paddhatí, Sándilja Upanisad, Sat-csakra-nirúpana) által közölt információkat összesíti a nádík lefutásával kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy Krishnamacharya főként a Góraksa-satakában közölt információra támaszkodik a fenti leírásban. Bár vannak eltérések az egyes források között) az alábbi módon határozhatjuk meg a tíz fő nádí kezdő- és végpontjait:
  1. Szusumná nádí – a múládhárából indul ki, és a fejtetőn (brahma-randhra) végződik.Ezen belül található a vadzsrá és csitriní nádí.
  2. Ídá – A szusumná bal oldalán indul ki a múládhárából, és a bal orrlyukban végződik.
  3. Pingalá – a szusumná jobb oldalán indul ki a múládhárából, és a jobb orrlyukban végződik.
  4. Gándhárí – a köldöktől vagy kandától a bal szemig.
  5. Hasztidzsihvá – a köldöktől vagy kandától a jobb szemig.
  6. Púsá - a köldöktől vagy kandától a bal fülig.
  7. Jasaszviní - a köldöktől vagy kandától a jobb fülig.
  8. Alambusá - a köldöktől vagy kandától a szájig.
  9. Guhú - a köldöktől vagy kandától a péniszig vagy a klitoriszig.
  10. Sankhiní – a köldöktől vagy kandától a végbélig vagy a múládháráig.
    Ezek az írások az alábbi nádíkat nevesítik még: szaraszvatí, váruní, pajaszviní, súrá, visvódarí, szaumjá,dzsihvá, ráká, csitrá, vilambá.)

2018. október 3., szerda

Holgrafikus memória

Ezt az elméletet az "Élet Virága" könyvben olvastam, és úgy gondolom, hogy lehet benne valami. leaglábbis ez megmagyarázná az Ákása-krónika keletkezését és létezését. Induljunk ki abból, hogyan működik a mi memóriánk, vagy emlékezőképességünk. Az előző életeinkben átélt élményekre általában egyáltalán nem emlékezünk, és abból, amit ebben az életünkben éltünk át, gyakran csak foszlányaink vannak. Még az is kiesik néha, amit szánt szándékkal megtanultunk annak idején. A holografikus memória ezzel szemben az emlékképek és tanult információk teljesen tudatos bevésését jelenti az elmében, amelyik bármikor szabadon visszaidézhető. Ráadásul egy populáción, vagy közösségen belüli egyedek nem csak a saját emlékeikben tudnak szabadon olvasni, hanem a közösség összes tagjáéban. Tehát ha én elolvasok egy könyvet és rájövök valamire, akkor másoknak mér nem kell ezt megtenniük, mert közvetlenül hozzá tudnak férni az általam átélt emlékképekhez is. Sőt, mintegy háromdimenziós, mozgó filmként bele tudnak lépni (persze csak nézőként), és minden oldalról meg tudják szemlélni, tapintani, ízlelni stb. Milyen jó lenne például, ha számomra is elérhető lenne az emberiség nagy bölcsei által megformált összes gondolat és következtetés, az eksztázisuk és tudati transzformációik összessége? Igazából ez hozzáférhető is, ha képesek vagyunk felemelni a rezgésünket a megfelelő szintre.

Drunvalo Melchizedek szerint Atlantisz lakói holografikus memóriával rendelkeztek, ezért nem kellett azokban az időkben semmit sem leírni. Ugyanezt olvassuk a Szatja-júga védikus bölcseiről is. Mindenki pontosan tudta, hogy miről is van szó, és gondolom, filozófiai viták sem nagyon voltak. Mindenki haladt a belső megtapasztalása útján. Ehhez képest, amikor az emberiség eljutott az evolúció (vagy inkább devolúció) következő fokára, akkor az emlékeink szétestek, az elménk szétszórttá vált. Érdekes, hogy Drunvalo szerint az ausztrál őslakosok például még rendelkeztek a holografikus memória képességével, meg vélhetően több ősi, törzsi kultúra is. Sőt, a kutatások szerint még az emberszabású majmok egymáshoz közel eső, de földrajzilag elszigetelt (például különböző szigeteken élő) populációi is képesek holografikusan megtanulni az eszközhasználatot. Vagyis amikor egy majom rájön, hogyan kell használni egy egyszerű szerszámot, másnap már az összes fogja tudni használni. Lehetséges, hogy az állatok, növények, sőt az ásványok is bizonyos tekitetben sokkal tudatosabbak, mint mi? Csak éppen nem tudunk olyan könnyen kommunikálni velük, és ezért inkább csak használjuk őket, ahelyett, hogy tanulnánk tőlük. 

A törzsi kultúrák is eljutottak arra a pontra valamikor a történelem során, amikor már csak egyes tagjaik, a képzett és beavatott sámánok tudtak transzállapotba kerülni és kommunikálni az istenekkel. Én azonban azt tapasztalom, hogy egy kis gyakorlással és kellő nyitottsággal, vagy bizalommal az Univerzumban szinte mindenki képes ráhangolódni a magasabb rezgésekre és tudatállapotokra a sámánrévülés vagy a transzlégzés egyszerű technikái segítségével. Tehát fokozatosan mindannyian képessé válunk arra, hogy az evolúció újabb fokára lépjünk, amikor az egyén és az Univerzum lényei vagy tudata közötti korlátok ismét leomlanak, és mindannyian érezzük az egységet, és tanulni tudunk belőle. Persze ez egyrészt választás kérdése is, másrészt arra sem számíthatunk, hogy ez csak úgy, ajándékként hullik majd az ölünkbe. Ennek eléréséhez erőfeszítést kell tenni, gyakorolni kell. Amikor készen állunk rá, akkor a tudás, tudatosság és megtapasztalás újabb és újabb rétegei nyílnak meg előttünk, és egymás után beléphetünk a holografikus emlékezés újabb és újabb dimenzióiba. 

2018. október 2., kedd

A nádík anatómiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3.5 A nádíkról szóló rész

Van egy madártojás méretű húsgombolyag a lingaszthána (a nemi szervek) fölött és a köldök alatt. Ezt a helyet kandaszthánának nevezik. 72000 nádí veszi körül ezt a helyet. Ezek a nádík mind a négy irányban sugároznak és terjednek ki a testben. 
Közülük, tíz nádí bír nagy jelentőséggel. A neveik a következők: 1. ídá, 2. pingalá, 3. szusumná, 4. gándhárí, 5. hasztidzsihvá, 6. púsá, 7. jasaszviní, 8. alambusá, 9. guhú, 10. sankiní. Ez a tíz nádí alkotja az összes többi nádí fő támaszát. Ezért múla nádíknak nevezik őket, illetve kanda tantugálnak. Ezek a nádík a következőképpen helyezkednek el: az ídá nádí az orr bal oldalán helyezkedik el; a pingalá nádí a jobb oldalán; a szusumná nádí a kettő között helyezkedik el; a gándhárí nádí a bal szemben található; a haszti dzsihvá nádí a jobb szemben; a púsá nádí a jobb fülben; a jasaszviní nádí a bal fülben; az alambusá nádí az arcban; a guhú nádí a nemi szervek tövében (linga szthála); a sankiní nádí pedig a múládhárában. Ezen felül, az ídá nádít csandra nádínak is nevezik, a pingalá nádít szúrja nádínak, a szusumná nádít pedig agni nádínak
Ebből a háromból az ídá és a pingalá csak az orrunk hegyéig ér. A szusumná nádí azonban a koponya tetejéig tart (brahmarandhram) és a prána váju mozgását is segíti a szívünkben. 
(A nádík központjának vagy találkozási pontjának számos forrás az alhasban vagy a medencében elhelyezkedő kandát tekinti. Ezt a pontot harának vagy tan tien pontnak, az „Élet kapujának” is nevezik más hagyományokban. Az életünk valahol itt lép be ebbe az inkarnációba, és innen fejlődik ki a magzat teste. A Kundaliní is valahol ebben a pontban, vagy némileg alatta szunnyad, mivel ide helyezte az Anyatermészet ezen reinkarnációs ciklusunk elején. A nádík rendszere az ér- vagy ideghálózathoz hasonlítható, a központból kiindulva fa-szerűen ágaznak el a nádík. A központi nádík azért fontosabbak, mert sok más nádít kötnek össze. A prána vagy életerő nem csak a nádíkban áramlik, hanem ki is sugároz a környező szövetekbe és a test körül is. A csakrák a nádík kapcsolódási pontjainál alakulnak ki, és olyan energiaörvényeket képeznek, melyek a külső és belső energiarendszerek közötti áramlást biztosítják. A hét fő csakra a szusumná mentén helyezkedik el, azokban a pontokban, ahol az ídá és a pingalá keresztezik a test középvonalát.)

2018. október 1., hétfő

Az Istennő kilenc éjszakája

Közeledik a Navarátri, amely Siva hívei számára a Siva-rátri mellett a legfontosabb ünnep. Tavasszal, a Siva-rátri idején ünnepeljük Siva megnyilvánulását ebben a világban és ebben az isteni formában, míg ősszel, a Nava-rátri idején Siva női energiáját, a Saktit, vagyis Párvatí dévít imádjuk. Ezek az Istennő éjszakái. Természetesen az Istennő mindenki számára az isteni energiának azt a női minőségét jelenti, amelyben ő hisz, lehet az a Boldogasszony, Babba Mária, az Ősanya, az Anyatermészet, a Földanya, Holdanya, Kundaliní istennő, Laksmí, Szaraszvatí, Tárá, Ízisz, stb. Október 9-től 18-ig megünnepelhetjük az istennői minőséget, mert ezeken a napokon még közvetlenebbül tudunk kapcsolódni ehhez a transzcendens energiához. 

Az alábbiakban szeretnék pár ötletet adni ahhoz, hogyan ünnepelhetik meg a navarátrit a férfiak, illetve a nők. Kezdjük a férfiakkal: a legjobb alkalom ahhoz, hogy a szívünkhöz közel álló és számunkra legfontosabb nőben felismerjük és elismerjük az Istennő minőségét. A párunk, a feleségünk, az anyánk, a lányunk, vagy éppen a testvérünk, barátunk is lehet az, akit nagyon fontosnak érzünk az életünkben. Adjunk neki valamilyen ajándékot minden este, nem kell, hogy nagy dolgok legyenek. A fontos az, hogy érezze a szeretetünket és az odaadásunkat, és megháláljuk neki mindazt a bőséget, szépséget, boldogságot, szeretetet, amit teremt az életünkben. Adhatunk szakrális tárgyakat, könyvet, ruhát, ékszert, könyvet, képet, de akár egy élményt, masszázst, egy sétát, egy meghitt beszélgetést is nagyra értékel a szeretett nőnk. Ha nem tudjuk értékelni az Istennő jelenlétét a hozzánk legközelebb álló szeretteinkben, akkor a saját szívünkben, vagy valahol messze a transzcendens égen sem fogjuk tudni megtalálni Istent, illetve az Istennőt.

A nők számára a következőt ajánlom: Ha van otthon egy oltárad, akkor helyezz el rajta egy képet vagy szobrot, mely az Istennőnek azt a formáját ábrázolja, amely a legkedvesebb a számodra. Minden este szánj rá valamennyi időt, hogy kifejezd az odaadásodat az Istennő iránt. Így magadban is fel tudod ébreszteni az Istennő minőségét. Ajánlj fel böjtöt, imákat, mantrázz, meditálj, végezz pránájámát légzésvisszatartásokkal, virrassz és tanulmányozd a szentírásokat, vagy hajts végre valamilyen jótékony cselekedetet az Istennő nevében, aki minden élőlény anyja, és mindenki szenvedését enyhíti. Minden nap végezhetsz valami mást is, vagy ugyanazt a szádhanát végigcsinálhatod kilenc napon keresztül. Észre fogod venni, hogy megváltozik az életed. Púdzsát is végezhetsz: ajánlj fel az oltáron füstölőt, mécsest, vizet, gyümölcsöket és virágokat. Akár ezt a mantrát is énekelheted minden nap 108-szor:

Szarva Mangala Mangaljé 
Siva Szarvártha Szádhiké 
Saranjé Trjambaké Gaurí 
Nárájaní Namosztuté

Dzsaja Dzsagadambé!

2018. szeptember 30., vasárnap

A gherandászana C,D gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


Aktív elengedés technikája

Az aktív elengedés technikáját ugyanúgy hajtsuk végre, mint az A és B változatoknál, annyi eltéréssel, hogy a féllótuszban lébő lábat is igyekezzünk minél jobban ellazítani csípőben, bokában, térdben. 

Rávezető változatok

Gyakoroljuk a gherandászana A és B esetében említett rávezető gyakorlatokat, illetve gyakoroljuk a féllótusz pozíciót hason fekvésben is. Ennél a gyakorlatnál a leggyakoribb hiba az, hogy a féllótuszban lévő láb térdét nem engedjük le teljesen, hanem a hasunk alatt tartjuk. A talpnak és a térd belső felének kell a talajt érnie, és a féllótuszban lévő térdnek a nyújtottal egy magasságban kell lennie. Ha megy a féllótusz hason fekve, akkor megpróbálhatjuk hátul átnyúlva megfogni a lábujjunkat, mint az álló féllótusz-pózban. Ha ez is megvan, akkor hátrahajlíthatjuk a törzset kobrapózba. A féllótuszra rávezető összes gyakorlatot végezhetjük, amennyiben nem megy megfelelően. 

Egészségügyi hatások

Javítja a koncentrációs képességet
Nyújtja és erősíti a gerincet
Nyújtja a mellkast, a hasat, a csípőt, a lágyékot, a combokat és a bokát is.
Stimulálja a hasi szerveket
Javítja a mobilitást
Ajánlott cukorbetegek számára
Jó hatással van a hasi problémákra, pl. székrekedést, puffadás.

Ellenjavallatok: Súlyos gerinc- vagy térd-boka sérülés, friss műtétek, magas vagy alacsony vérnyomás, terhesség.

2018. szeptember 29., szombat

Gherandászana C és D

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Gherandászana C, D (Gheranda Risi póza)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)
gherandászana A, B pozíciókhoz képest itt a lábakat és a kezeket keresztezve fogjuk meg. 
Gherandászana C

Szapta: Belégzésre feküdjünk hasra, és kilégzésre helyezzük a jobb lábunkat féllótusz-pózba, majd a jobb kezünkkel nyúljunk át a bal oldalra a hátunk mögött, és fogjuk meg a jobb lábunk nagylábujját. A jobb térd és sarok a talajon marad.
Astau: Nyúljunk hátra a bal kezünkkel, és fogjuk meg a bal lábunk ujjait, majd forgassuk előre a könyökünket. Egyenesítsük a térdet és a könyököt, amennyire lehetséges. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.
Nava-trajódasa: Hajtsuk végre a csatvári-astau vinyászákat a másik oldalra is.
Csaturdasa: Kilégzésre bontsuk a pózt, és emeljük ki magunkat csaturanga-dandászanába.
Pancsadasa: Felfelé néző kutyapóz.
Sódasa: Lefelé néző kutyapóz.
Szaptadasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Astadasa: Kilégzésre engedjük le a mellkast.
Ékónavimsatihi: Belégzésre úrdhva-vriksászana, majd szamaszthiti.

AgherandászanaD-t végezhetjük úgy, hogy a kettő között felmegyünk egészen álló helyzetig, de lefelé néző kutyapózból is folytathatjuk (az előző leírásban a 16. vinyásza) A következőkben ezt a vinyásza számolást közlöm:

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre feküdjünk hasra, és kilégzésre helyezzük a jobb lábunkat féllótusz-pózba, majd a jobb kezünkkel nyúljunk át a bal oldalra a hátunk mögött, és fogjuk meg a jobb lábunk nagylábujját. A jobb térd és sarok a talajon marad.
Astau: Nyúljunk hátra a bal kezünkkel, és fogjuk meg a bal lábunk ujjait, majd forgassuk előre a könyökünket. Ezután engedjük le a bal talpunkat a jobb vállunkra úgy, hogy az alkarunk az állunk alatt halad el. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.
Nava-trajódasa: Hajtsuk végre a csatvári-astau vinyászákata másik oldalra is.
Csaturdasa: Kilégzésre bontsuk a pózt, és emeljük ki magunkatcsaturanga-dandászanába
Pancsadasa: Felfelé néző kutyapóz.
Sódasa: Lefelé néző kutyapóz.

2018. szeptember 28., péntek

Az Ákása-krónika

Több helyen hallottam már említve az Ákása-krónikát, például az Élet Virága könyvben is van róla szó, amikor az egyik egyiptomi uralkodó Ehnaton igyekezett az egyistenhit felé terelni az egyiptomiakat, akik nem értették a viszonyt az általuk imádott különböző isteni formák között. Ebből az esetből úgy tűnik, hogy ha valaki, például egy vallásalapító, nagy tanító, próféta véghez visz bizonyos jelentős dolgokat, akkor ezek "felvésődnek" az Ákása-krónikába, és onnan kezdve az univerzum történelme már könnyebben képes ismételni önmagát. 

Nade térjünk vissza akkor a kérdésre, hogy mi is az az Ákása-krónika, hol található, és mi van benne? Ezekre a kérdésekre nagyjából egy félórás egyéni transzlégzés-terápia alatt kaptam választ, amit én vezettem, a vendég pedig lélegzett. Én közben ütöttem a dobomat, és azt vettem észre, hogy a segítőim valamiféle magasabb világban elhelyezkedő helyre vittek, az általam leírásból ismert helyek közül a legjobban a Tejóceánhoz tudnám hasonlítani. Ide szoktak eljönni a félistenek, ha nagy gáz van, és hívják az Úr Visnut, aki vagy válaszol, vagy nem, vagy megjelenik, vagy nem. Szóval egy tejszerű ködben lebegtünk, és egy nagy könyv jelent meg előttem, az is csak úgy a semmiben lebegett. Öreg, sötétbarna bőrkötése volt, és még egy nagy zár is volt rajta, gondolom azért, hogy az illetéktelenek ne tudják kinyitni. 

Ebben az esetben azonban nyitva volt, és én belenéztem. A könyvben nem kétdimenziós betűk és képek voltak, hanem hármodimenziós, mozgó, élő jelenetek emelkedtek ki a lapokból. Szinte át lehetett élni azt, amiről éppen olvastam. Valami hasonlót láttam a Harry Potter filmben, de itt a "bejátszások" nem csak egy-két percesek voltak, hanem mindegyik oldalon egy szinte végtelen filmet, a karmikus valóság egy-egy dimenziószálát lehetett végignézni. És nem csak háromdimenziós hologramnak tűntek a jelenetek, hanem végtelen mélyen beléjük is lehetett hatolni, mintha a figyelmünkkel és a tudatosságunkkal együtt mélyültek volna a dimenziók. Csak akkor kellett lapozni, ha ugorni akartam egyik témáról a másikra. A következő oldalon mindig az jelent meg, ami éppen engem érdekelt, mintha egy gondolatolvasó könyv lenne.

A könyvben megtalálható volt az egész univerzum összes bolygójának történelme, minden spirituális hagyományuk, a végtelen különféle isteni formák és vallási rendszerek, a spirituális tudás különböző iskolái és tanításai, de ugyanúgy a tudomány vívmányai és az összes művészeti alkotás, a különböző galaktikus kultúrák nyelvei, szimbólum-rendszerei, szokásai, hagyományai mind-mind megtalálhatóak voltak az Ákása-krónikában. Persze azokról a dolgokról nem olvashattam benne, amik az emberek elméjét a hétköznapokban 99 százalékban lekötik, mivel annak az információnak vajmi kevés szerepe van abban, hogy megismerjék a tényleges Önvalójukat. 

Az írott betű vagy képírásos szimbólumrendszerek nem tudják teljesen átadni azt az információmélységet, amit a hang át tud adni. Ezért tanítottak szóban, beszédben, énekben, mantrákban sok ősi kultúrában. De még ennél is szélesebb információátviteli csatorna az, amikor telepatikusan kommunikálunk. Az Ákása-krónika esetében is ez történik, az aktuális információ kép, hang, tapintható forma, illat, íz, érzelem, érzés formájában is megmutatkozik az olvasó előtt, bár ő végig tudatos arról, hogy csak szemtanúként van jelen, és nem avatkozik bele az általa szemlélt eseményekbe.

A különböző témák mellé, amiket meg lehetett ismerni és megtanulni az Ákása-krónikából, számos tanító gyűlt össze az univerzumból. Körbeállták, vagy ülték a könyvet, és segítettek megérteni az adott témával kapcsolatos igazságokat. Ebből is levonhattam a következtetést, hogy a tudást nem elég könyvekből megszerezni, hanem kellenek azok az útmutató személyek, akik meg tudják értetni velünk a tudás adott aspektusát. 

Az Ákása krónika tulajdonképpen az egész Világmindenség holografikus memóriája, és mint ilyen (erről majd a jövő héten fogok írni részletesebben), minden tudás, amit valaki valaha megkapott és megértett, mindenkinek a rendelkezésére áll, ha képes valóban olvasni az Ákása-krónikában. A másik kérdés, ami felmerül: vajon a könyv csak a múltban lezajlott események krónikája-e, vagy pedig a tudati tisztaság bizonyos szintjén lévő emberek ugyanúgy képesek kilépni az idő egydimenzionalitásából, és a jövőbeli eseményekkel kapcsolatos információkat is lehívni. Számos híres jós és jövőbelátó esete az utóbbit támasztaná alá. 

Ezután visszatértünk az Életfához. Most már tudom, hogy létezik az Ákása-krónika, bár az még nem világos, hogy mikor és hogyan fogok tudni majd onnan információkhoz jutni. Minden esetre ígéretes kezdet, a mozaik újabb darabkája került a helyére.

2018. szeptember 27., csütörtök

Ajánlott és kerülendő tettek

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3.4 Az ajánlott és kerülendő tettekről szóló rész 
3.4.1 A kerülendő tevékenységek 
Az alábbi tevékenységeket fel kell adni: hosszú utak, melyek során egy faluban kell éjszakáznunk; fürdés napkelte után; böjt; megterhelő fizikai tevékenység az ászanánés pránájámánkívül; a napi egyszeri étkezés; a nem evés vagy koplalás; alvás étkezés után napközben; a túlzott beszéd; a túlzott szexuális aktivitás; melegedés a tábortűznél; túl közel lenni a tűzhöz; és azután fürödni, hogy rossz szagú olajjal kentük be a testünket.
(Az itt felsorolt kerülendő tettekkel kapcsolatban sokféle kérdés merülhet fel. A mondanivaló lényege a mértékletességben és a rendszeres, szabályozott körülmények fenntartásában van. Ha bármiből (pl. étel, ital, meleg, fürdés, alvás, szex stb.) túl sok vagy túl kevés van, az a dósák (biológiai erők) egyensúlyának felborulásához vezethet, ami pedig akadályozni fogja a jóga-gyakorlásunkat.)
3.4.2 A javasolt tevékenységek
Az alábbi tevékenységeket kell gyakorolni: minden nap keljünk fel korán reggel, 4 órakor és fürödjünk meg egy nagy folyóban. Ha ez nem lehetséges, akkor fürödjünk tiszta, meleg vízben. Együnk délután és este, mindkét időpontban a korábban részletezettek szerint. Együnk mérsékelt mennyiségű puha, édes ételt. Díszítsük testünket a vallási hagyományainknak megfelelő jelekkel, és vegyünk fel tiszta ruhát. Kövessük a társadalmi és vallási előírásainkat és dolgozzunk a dharmánkszerint.
Imádjuk a különböző istenségeket képviselő múrtikat(bálvány vagy szobor). Viseltessünk őszinte és szívből jövő odaadással a gurunk és az idősebbek iránt. Tattvam(az Abszolút Igazság) és sásztram(a szentírások)– e kettőt folyamatosan tanulmányozzuk és kutassuk. Háború idején folyamatosan gyakoroljuk az ászanát, a pránájámátés a korábbi jógángákat. Fürödjünk jó szagú olajokkal. Este együnk tejjel és ghívelkészült ételeket. Ezeket a tetteket kell végrehajtani."