2017. augusztus 30., szerda

A dósák és az elme minőségei 2. rész

A tegnapelőtti cikkben a három dósa pszichológiai tulajdonságairól és a meditációra való alkalmasságukról beszéltünk. Most pedig kerítsünk sort az elme három minőségének megismerésére, melyek tulajdonképpen függetlenek a dósáktól és az ájurvédikus testalkattól. A három minőség (guna) a szattva (jóság), radzsasz (szenvedély) és tamasz (sötétség). 

Tamasz - sötétségnek vagy tudatlanságnak is fordítják, a legalacsonyabb kötőerő. jellemzői a lustaság, tétlenség, az öntudatosság, céltudatosság hiánya, az alvás, a pusztulás és az éberség hiánya. 

Radzsasz - a szenvedély minőségének jellemzője a változás, az alkotás, a teremtés és a munka gyümölcseihez fűződő erős ragaszkodás. A radzsazsikus ember tevékeny, de élvezni akarja munkája gyümölcsét, és frusztrált lesz, ha kudarc vagy veszteség éri. Erős érzelmei és egója van.

Szattva - ez a legmagasabb, legtisztább minőség, az egyensúly és állandóság kötőereje. Elősegíti a tudás művelését, az intellektus tisztítását és az elme egy pontra szegezését meditáció közben. A jógi célja, hogy szattvikussá tegye az elméjét és az intellektusát, mert ezáltal válik alkalmassá a meditációra. 

Ha nagyon szeretnék párhuzamot vonni a dósák és a gunák között, akkor a kapha mozdulatlansága tamaszikus tulajdonság, a pitta változékonysága radzsaszikus tulajdonság, míg a váta könnyedsége szattvikus tulajdonság. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a váta testalkatúaknak a legkönnyebb kifejleszteni a szattvikus elmét. mindhárom testalkagt-típus számára sajátos kihívások nehezíthetik a szattvikus, egy pontra szegezett elmeállapot elérését. A hétköznapi életben az elménk háromféle állapotban szokott lenni: 

Ksipta (szétszórt): ebben az állapotban az elme ide-oda csapong, és képtelen huzamosabb ideig egy dologra koncentrálni. Ezt az állapotot a radzsasz dominálja, és a váta, valamint a pitta testalkatú emberekre is jellemző lehet.

Múdha (tompa): ebben az állapotban az elme tétlenségbe merül, és semmiféle produktív munkát nem képes végrehajtani. A múdha elmére a tamasz domináns hatása nehezedik, erre leginkább a kapha alkatú emberek hajlamosak.

Viksipta (oszcilláló): ebben az állapotban a szattva némi hatása mér felfedezhető, de a másik két guna befolyása még mindig erős. Éppen ezért az elme képes egy darabig egy dologra koncentrálni,d e utána átvált egy másikra. A váta testalkatúakra jellemző, hogy párhuzamosan több dologgal foglalkoznak (például 2-3 könyvet olvasnak váltogatva vagy több tv-csatornát néznek egyszerre), és ezért egyikre sem tudnak teljes hatékonysággal koncentrálni.  A pitta alkatúakra inkább a megszállottság lehet jellemző, azonban egy bizonyos dolog iránti túlzott lelkesedésük hamar kilobbanhat, és utána másik célt kell keresniük, ami motiválja őket. A viksipta elmeállapotban sok mindent el lehet érni és meg lehet valósítani, legyen szó akár intellektuális vagy egyéb alkotó, produktív erőfeszítésről, az ember mégsem érzi magát állandóan boldognak.

A többé-kevésbé állandó boldogságérzet akkor valósul meg, ha sikerült az elménket és az intlellektusunkat túlnyomó részt szattvikussá tenni, és az elménk elérte az ékágra (egyhegyű) állapotot, melyben képes meditálni, vagy egy dologra koncentrálni huzamosabb ideig. A szattva állandóságot és kiegyensúlyozottságot jelent, amikor az ember tervez és képes megvalósítani a terveit. Az elme öt állapotáról még további részleteket ismerhetünk meg a következő blogbejegyzésben. 

Nincsenek megjegyzések: