2017. április 8., szombat

A parivrittászana B gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok

A póz rávezető gyakorlatai a kézenállás, a híd, a dropback, illetve az úgynevezett tiktakk-gyakorlat, amelyben lefelé néző kutyából kézenállásba, majd hídba ereszkedünk, és visszajövünk belőle. Ez utóbbit, valamint a hidat is végezhetjük egylábas változatban. Természetesen a mandalászana A változatnál említett rávezető gyakorlatok is hasznosak lehetnek. A rávezető gyakorlatok után itt is a talajszinten kezdjük el a körbesétálás gyakorlását, és tegyük meg a kör akkora részét a lábainkkal a talajon, amekkorát tudunk, az oldalsó részeken pedig ugorjunk át. Az oldalsó hajlékonyság fejlesztéséhez az ardhacsandrászana (álló oldalra hajlítás) és a kézenállásban oldalra hajlítás egy remek póz.

Egészségügyi hatások
A gyakorlat élénkíti az anyagcserét, javítja az emésztést.
A gerincfeszítő izmokat is lenyújtja és erősíti
A szív munkáját is megkönnyíti
Csökkenti a depressziót, megnyugtatja az elmét
Erősíti a karokat, lábakat, a vállakat, a törzs és a hát izmait
Nyújtja a törzs oldalait
Nyitja a mellkast és a csípőt
Csökkenti az alagút-szindrómát a csuklóban és az alkarban
Stimulálja a pajzsmirigyet és a mellékpajzsmirigyet
Tisztává teszi az elmét
Csökkenti a stresszt, depressziót és szorongást

Ellenjavallatok: Fejfájás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri panaszok, gerincproblémák, a csípőízület, a karok, vállak, csuklók problémái, csontritkulás, hasi vagy lágyéksérvek, menstruáció és terhesség esetén kerülendő a póz gyakorlása.

2017. április 7., péntek

Ragaszkodás és felelősség

Vannak felelősségteljes emberek, és felelőtlenek is. A skála a két véglet között mozog, de mindenki viszonyul valahogy a kötelezettségeihez. Az emberi élet első lényeges feladata az, hogy megértsük: vannak kötelezettségeink. Ezeket akkor is végre kell hajtani, ha van kedvünk hozzá, és akkor is ha éppen nincs. A védikus parancsolatok szerint az embernek van kötelessége a saját teste, a hozzátartozói, a rábízott emberek (beosztottak, alkalmazottak stb.), az általános emberek, a hazája és Isten (vagy önnön lelke) iránt. 

A felelőtlen emberek igyekeznek minél több kötöttséget, felelősséget vállalni, és rendre nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek. Sok esetben még saját magukra sem tudnak felelősséget vállalni, így valaki másra hárul a fenntartásuk, ellátásuk terhe, vagy pedig valamilyen szociális intézménybe, tébolydába, börtönbe kerülnek. Az anyagi kötelezettségeket felrúgó embereknek van egy szűk osztálya, ezek pedig a szentek, vallási megszállottak, illetve az anyagtól teljes mértékben elszakadt emberek. Őket egyszerűen nem érdeklik az anyagi dolgok, és úgy tekintik, hogy elegendő, ha teljesítik spirituális kötelességeiket Isten felé, és ezzel minden teljes. Ha valaki ténylegesen eléri a spirituális felszabadulás szintjét, akkor képes őszintén feladni az anyagi kötelességeit, mivel már nem köti meg semmilyen ragaszkodás. 

A kötelességek egyik alapja tehát a ragaszkodás. Ragaszkodunk a testünkhöz, ezért fenntartjuk. Ragaszkodunk a családunkhoz, ezért gondoskodunk róluk. Ragaszkodunk a hazánkhoz, ezért megvédjük azt. Ragaszkodunk az anyagi jóléthez, ezért dolgozunk, hogy előteremtsük az anyagi javakat. Krisna azonban arra tanít, hogy a költelességeinket ragaszkodás nélkül kell végeznünk, máskülönben illúzióba esünk, és saját magunkat fogjuk a tetteink végrehajtójának tekinteni. Ennek az a következménye, hogy jogot formálunk a tetteink eredményére, és ha az élvezetes, akkor élvezni akarjuk, ha pedig szenvedéssel teli, akkor szenvedünk tőle. A ragaszkodástól mentes cselekvés tehát sok szenvedéstől menthet meg minket. 

A kötelességünk mértékét gyakran a ragaszkodásunk miatt nem tudjuk helyesen felbecsülni, és túlzottan irányítani akarunk mindent, vagy pedig teljesítménykényszeressé válunk, és mások elvárásainak próbálunk minden áron eleget tenni, még ha azok megalapozatlanok is. De időnként saját magunkkal szemben támasztunk olyan elvárásokat, melyeknek nem tudunk eleget tenni, és így örökösen elégedetlenek vagyunk, vagy pedig bűntudat marcangol. 

A ragaszkodás csökkentése vagy legalább egészséges mértékben tartása segít abban, hogy ne érezzük magunkat felelőssnek olyan dolgokban, amelyekről nem tehetünk, vagy amelyekben megtettünk minden tőlünk telhetőt. A múltbeli döntéseinkkel kapcsolatos bűntudat vagy a mulasztásainkon való kesergés pedig végképp zsákutca, hiszen a múlttal már nem tudunk mit kezdeni. legfeljebb a jövőre vonatkozóan vonhatunk le következtetéseket belőle, és más esetben bölcsebben viselkedhetünk. De azt, hogy egy múltbeli helyzetért milyen felelősség terhel bennünket, úgyis a karma törvénye fogja meghatározni. Ha végig kell szenvednünk valamilyen negatív következményt a jövőben, akkor azt úgysem tudjuk elkerülni, nem érdemes a félelem béklyóiban vergődni. De minden egyes jövőbeni dőntésünkben lehetünk tudatosabbak, és viselkedhetünk úgy, hogy csökkenteni tudjuk saját magunk és mások szenvedését, bár ezt az anyagi világban nem tudjuk teljesen kizárni, sem kiszámítani. Isten, vagy a Karma útjai kifürkészhetetlenek. 

2017. április 6., csütörtök

A csakrák tő-mantrái

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A bídzsa-mantrák eredete

A Jóga-sikhá Upanisad szerint a Kundaliní mantra formájában fejezi ki magát (2-9). Ennek megértéséhez először meg kell értenünk azt a tényt, hogy az egyes csakrák/lótuszok egy-egy bizonyos bioplazmikus hanghullámból (mantrából) létrejövő energiaközpontok. A mantráknak különböző kategóriái léteznek, de az, amit mi most meg fogunk vizsgálni, a bídzsáksara (mag- vagy gyökér-szótag). A bídzsáksarák olyan hanghullámok, amelyek a természet elemeit és az emberi létezés és tapasztalat szintjeit képviselik.

Ahhoz, hogy megértsük a használatukat, röviden össze kell foglalnunk az eredetüket. A kezdetben, az ősrobbanás előtt, mely az univerzum létrejöttéhez vezetett, csak a mély valóság létezett, melyet a fizikusok az Egyesített Mezőnek neveznek. Az upanisadokban az Egyesített Mezőt a Brahmannak (határtalan tudatnak) nevezik. A határtalan tudat olyan, mint egy tükör, mely mindent visszatükröz, de az ősrobbanás előtt nem volt mit visszatükröznie. Mint ahogyan egy tükörben nem jelenik meg semmi, ha egy üres univerzumban tartózkodik, a Brahman megnyilvánította az univerzumot, hogy kinyilvánítsa visszatükröző vagy tudatosító természetét.

A Brahmant határtalan, korlátlan potenciálként is értelmezhetjük. Bármit képes megnyilvánítani, és meg is teszi. Bármi, ami létrejöhet, létre fog jönni. Így az újabb és újabb univerzumok megnyilvánítása a Brahman határtalan potenciáljának vagy kreativitásának kifejezéseként értelmezhető."

Megjegyzés: Véleményem szerint Maehle szükségtelenül és zavaróan keveri bele az ősrobbanás és az Egyesített Mező elméletét a védikus teremtéselméletbe, melyet a szánkhja és a Védánta filozófia taglal. Az Egyesített Mező az elméleti fizika paramétereivel körülírható, bár többféle megközelítése létezik. Ezzel szemben a Brahman, vagyis a tiszta Tudat semmiféle fizikai jellemzővel nem írható le, sőt, egyáltalában nem rendelkezik tulajdonságokkal. Ilyen formán a szánkhja örök kettősségéből az Egyesített mező sokkal inkább vonatkozhat a prakriti (természet) megnyilvánult vagy ősállapotára, mint a purusára (a Brahmanra). Hogy a prakriti és a purusa egy és ugyanaz, vagy pedig két örök elv, a monista és dualista védikus filozófusok örök vitatémája. Hovatovább, a szánkhja teremtéselméletének leírásakor egy precízen tervezett rendszer alapján nyilvánulnak meg egymásból a teremtés elemei, és nem egy kaotikus ősrobbanás formájában. Az ősrobbanás elve az anyagból véletlenszerű evolúciós folyamat által kialakuló tudat elméletéhez sokkal jobban illeszkedne, mint a mindenható és teljesen tudatos Brahman által indukált teremtési folyamatba.

2017. április 5., szerda

Ösztrogén-dominancia - a népbetegség

Az élelmiszerekben található ösztrogénszerű vagy ösztrogenizáló hatást kiváltó anyagokról szóló elmélkedésem kapcsán már említésre került az ösztrogén-dominancia nevű betegség vagy tünetegyüttes, amely modern korunkban járványszerűen sújtja mind a férfi, mind a női lakosságot. Alábbi bejegyzésemben azt igyekeztem kideríteni, hogy miben is áll ez az egyensúlyzavar, mik a tünetei, és mi okozza.

Az ösztrogéndominancia kialakulása

A nők hormonális egészségét az ösztrogén és a progeszteron, e két fontos hormon megfelelő aránya, egyensúlya határozza meg elsősorban. Ahogy a ciklus első felében az ösztrogén szintje többszörös a progeszteronhoz képest, úgy a ciklus második felében a progeszteronnak a megfelelő mértékben kell dominálnia. Ekkor lehet csak beszélni ösztrogén-progeszteron egyensúlyról. Ösztrogéntúlsúlyban szenvedő nőknél a normális aránytól komoly eltérések tapasztalhatók, azaz a ciklus második felében is az ösztrogén marad az úr, amely igen veszélyes állapotot teremt és tart fenn.

Az ösztrogén az első számú női nemi hormon, és a nőies alkat, a mellek, a méh kifejlődése, a terhesség képessége mind e hormonnak köszönhető. Az ösztrogén elsősorban a petefészekben termelődik, és legfőbb hatása a „szaporítás és növesztés”, a sejtburjánzás, a mennyiség létrehozása, amely például a méhnyálkahártya vastagságának növekedésében nyilvánul meg. Ha nincs egyensúly, és az ösztrogén mellől hiányzik a megfelelő mennyiségű progeszteron, akkor ez a burjánzás kórossá válhat, és túlburjánzott méhnyálkahártya, bő vérzés, jóindulatú sejtszaporulat, de akár daganat is lehet a következmény.

A progeszteron fontossága jóval túlmutat a terhességben játszott szerepénél. Nőben és férfiben egyaránt az egyetlen hormon, amely képes egyensúlyt tartani az ösztrogénnel. Mintha „egymás kezét fogva” szabályoznák a szervezet működését. A progeszteron termelődésének feltétele nőkben az ovuláció (tüszőrepedés) megtörténte. Ha az ovuláció nem történik meg minden ciklusban (anovuláció), vagy az ovuláció után nem kielégítő a progeszteron-termelődés mértéke, akkor előbb vagy utóbb kialakul az ösztrogén dominancia állapota.

Az ösztrogén dominancia az az állapot, amikor az ösztrogén túlsúlyba kerül a progeszteronhoz képest. Alacsony progeszteronszint esetén törvényszerű az ösztrogén dominancia kialakulása, mivel ilyenkor még a normál ösztrogénszint is relatív túlsúlyt jelent.

Az ösztrogén férfiaknál a herében, a mellékvesében és a zsírszövetekben termelődik. A tesztoszteron egy része is ösztrogénné alakul át. Progeszteron is termelődik a férfiak szervezetében. Szintje általában 60 vagy 70 éves korukig nagyjából azonos marad. Ha az ösztrogénszint a progeszteronhoz viszonyítva túl magas, a férfiaknál is kialakulhat ösztrogén dominancia.

Az életkor előrehaladtával a hormonok mennyisége csökken. Ha a 35-70 év közötti kort vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy a progeszteron 75%-kal, míg az ösztrogén csupán 35%-kal csökken. Fajlagosan több ösztrogén van a progeszteronhoz viszonyítva. Ez a jelenség komoly egyensúlyzavarhoz vezet, ösztrogéndominancia lép fel.

A két hormon így hozza egyensúlyba a szervezetünket:

  • Az ösztrogén lelassítja a pajzsmirigy funkciókat, ezáltal a szervezet a tápenergiát zsírrá alakítja. A progeszteron viszont a zsírt energiává alakítja, tehát progeszteron nélkül igen nehéz lefogyni.
  • Az ösztrogén visszatartja a sót és a folyadékot, a progeszteron természetes vízhajtó.
  • Az ösztrogén depressziót és fejfájást okozhat, mert az agyban mikro-ödémákat okoz. A progeszteron a vízhajtás miatt éppen a depresszió ellen hat.
  • Az ösztrogén növeli a vér sűrűségét, a progeszteron normalizálja.
  • Az ösztrogén csökkenti az oxigént a szövetekben, ami a szövetek elsalakosodásához vezet. A progeszteron viszont helyreállítja az oxigénszintet.
  • Az ösztrogén növeli a méh- és a mellrák rizikóját. A progeszteron pedig bizonyítottan csökkenti.
  • Az ösztrogén, ha nincs elegendő progeszteron jelen, azzal a hatással van a mellékpajzsmirigyre, hogy nem termel kalcitonint, ami ahhoz kell, hogy a csontépítő sejtek elegendő kalciumot kapjanak. Fellép a csontritkulás.
  • Az ösztrogén csökkenti a vérerek tónusát, ami magas vérnyomást eredményez. A progeszteron helyreállítja azt.

Egy egészséges férfit a tesztoszteron szintje védi meg a xeno-ösztrogénektől (külső ösztrogénektől) Amint a tesztoszteron szint elkezd csökkenni (Tesztoszteron-DHT), a xeno-ösztrogének úgy képesek teret hódítani maguknak a férfi szervezetében.

Az egyértelmű és félreérthetetlen jele a férfiakban kialakuló ösztrogén dominanciának, a kóros mellnövekedés, azaz a gynecomastia. Ha ezt tapasztaljuk, egyértelműen alacsony a férfi progeszteron és tesztoszteron szintje és ennek köszönhetően képes kívülről bejutni és teret hódítani a xeno-ösztrogén (ösztrogént mimikáló vegyületek).

Réges-rég tudjuk, hogy a prosztata az ösztradiol, a progeszteron és a tesztoszteron befolyása alatt áll és azt is, hogy a kor előrehaladtával csökken a férfiak progeszteron és tesztoszteron szintje.

Viszont, ha ebben az állapotban valamiért az ösztradiol szintje nem csökken, hanem stagnál vagy esetleg még növekszik is (külső hatásra), akkor bizony ez a férfi ösztrogén dominanciában szenved.

Ha a férfi szervezetében megemelkedik az ösztrogén hormon szintje (női nemi hormon, ami a férfi szervezetben is jelen van, csak kisebb mértékben), úgynevezett ösztrogén dominancia alakul ki, akkor a tesztoszteron hormon (férfi nemi hormon) átalakul dihidro-tesztoszteronná (DHT).

A dihidro-tesztoszteron (DHT) egy androgén hormon (szteroid hím nemi hormon), amely elsősorban a prosztatában szintetizálódik, egy ún. 5 alpha reduktáz enzim hatására. Ez az enzim pedig akkor aktivizálódik, ha a férfi szervezetében ösztrogén dominancia alakul ki!

A DHT-val az a baj, hogy 3-szor erősebb affinitása van az androgén receptorok felé, mint a tesztoszteronnak és kb. 15-20-szor nagyobb affinitása a mellékvese által termelt egyéb androgén hormonokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy ennyivel erőszakosabban képes kapcsolódni azokhoz a hormon receptorokhoz, amelyek amúgy a tesztoszteronnak lennének fenntartva a sejtekben.

Ha az ösztrogén dominancia hatására a tesztoszteron rossz bontása miatt a DHT szint megemelkedik, akkor az fejtetői kopaszodást, prosztata megnagyobbodást, prosztata rákot tud okozni, mellette libidó csökkenést, a sperma minőségi-mennyiségi romlását és elhízást is.

Az ideális TTE (tesztoszteron) DHT (dihidro-tesztoszteron) arány a férfi szervezetben 20:1-hez. Ez labor eredménnyel ellenőrizhető.

Tehát a probléma fő okozója az ösztrogén dominancia. Valójában kétféle módon is létrejöhet ösztrogén dominancia. Túl sok ösztrogén jut a szervezetbe, és/vagy az ösztrogén hatást ellensúlyozó progeszteron hormon szintje csökken le, ezzel ún. relatív ösztrogén dominanciát kialakítva. A TTE/DHT, illetve ösztrogén/progeszteron aránya laboratóriumi nyálteszttel könnyen megállapítható.

Az ösztrogéndominancia tünetei

Az ösztrogéntúlsúly azért káros a szervezet számára, mert az eredetileg „barátságos" hormon egy határon túl már „ellenséggé” válik. Ezért hívják az ösztrogént "az élet és a halál angyalának" is, mert a női lét szépségein túl számos kóros állapot kialakulásáért is felelős, és túlsúlya idővel nemcsak a női, de más szövetekben is bajt okoz. Az ösztrogéndominancia nőkben szerteágazó tüneteket produkál, amelyek közül a leggyakoribbak az alábbiak:

▪ menstruációs zavarok, rendszertelen és fájdalmas vérzés
▪ mellfeszülés, emlőcsomók, petefészekciszták, méhnyálkahártya túlburjánzás
▪ nőgyógyászati fertőzések, gyulladások, allergiák
▪ pattanások, szőrösödés, hajhullás
▪ alvászavarok, álmatlanság, kimerültség
▪ ingerlékenység, szorongás, depresszió, csökkent nemi vágy
▪ pajzsmirigyműködési zavarok
▪ emésztési zavarok, édesség utáni vágy
▪ folyadékvisszatartás, ödéma
▪ meddőség, vetélés, korai menopauza
▪ csontritkulás, ízületi panaszok
▪ jó‐ és rosszindulatú daganatok
▪ makacs súlygyarapodás, hasi és csípőtáji elhízás

Az ösztrogéndominancia azonban nemcsak a nőket, de a férfiakat, valamint az idősebbeket és a gyerekeket is érinti.

Férfiakban az alábbi tünetek jelentkezhetnek:

▪ potenciazavarok, csökkent nemi vágy, terméketlenség
▪ prosztatanagyobbodás, gyulladás, vizelési problémák, rosszindulatú folyamat
▪ testszőrzet csökkenés, hajhullás, fejtetői kopaszodás
▪ súlygyarapodás, hasi elhízás, emlőnagyobbodás
▪ csontritkulás, ízületi fájdalmak, izomgyengeség
▪ motivációhiány, ingerlékenység, alvászavarok

Az ösztrogéndominanciát kiváltó tényezők

Xeno-ösztrogén hatás – olyan vegyszerek, melyek szervezetünkbe jutva a bőrön, orrnyálkahártyán vagy emésztőrendszeren keresztül képesek mimikálni az ösztrogént, illetve megzavarni és felborítani hormonháztartásunkat. A következő termékekben találhatóak meg mindennapi életünkben:
Mosó és tisztítószerek (főleg klór származékok), PVC, laminált parketta bevonata, festékek, oldószerek, hígítók, lakkok, rovarirtók, permetszerek, gyomirtók, műanyagok (hő hatására BPA szabadul fel belőlük), stb…
Fogamzásgátlók használata – tabletták, hüvelygyűrű, tapaszok, injekciók és méhen belüli eszközök. Szintetikus hormonpótlás (HRT) – menopauzás korosztálynál vagy idősödő férfiaknál alkalmazott szintetikus (testidegen) hormonpótlás. Ezek a hormonok és fogamzásgtlók a szervezetbők kiürülve szintén növelik a környezet és az ivóvíz xeno-ösztrogén szintjét.
 
Túl sok ösztrogén-bevitel táplálékból. Erről már beszéltünk, ráadásul a finomított szénhidrátok, a cukrok és édesítőszerek, valamint a nem bio eredetű növényi és állati élelmiszerek is tartalmazhatnak különböző eredetű ösztrogényszerű vegyületeket. A feldolgozott élelmiszerek és az alkoholfogyasztás is felboríthatja a horminháztartást. 
Krónikus stressz – krónikus stressz alatt erőteljes igény van a kortizolra (kortizol=stressz hormon), ami pedig csökkenti a progeszteront, mivel a progeszteron egy része konvertálódik át kortizollá, hogy a mellékvese nem kielégítő termelését támogassa.
Mellékvese fáradtság – a fáradt mellékvesék nem tudnak elegendő kortizolt előállítani (kortizol=stressz hormon + gyulladáscsökkentő), így a szervezet a progeszteronból igyekszik azt pótolni

Szegényes étrend – általában magas szénhidrát fogyasztás, transz-zsírok fogyasztása – margarin és hidrogénezett olajok
Tápanyag hiányosságok – főleg magnézium, cink, réz, Omega 3, karotinoidok, szelén, D, E és B komplex vitaminok hiánya vagy elégtelen bevitele
Sárgatest (luteális) elégtelenség – nem kielégítő progeszteron-termelődés ovulációt követően.
Anovulációs ciklusok (anovuláció=nincs ovuláció) – ciklusok, amelyekben nem történik meg az ovuláció, azaz a tüszőrepedés, ennek következtében nincs progeszteron-termelődés.
Kóros elhízás – menopauzás nőkben és elhízott férfiakban az ösztrogént a zsírsejtek termelik. Minél több zsír, annál több ösztrogén.
Mozgáshiány
Gyógyszerek
Évszakfüggő fényhiány – D-vitamin hiány

2017. április 4., kedd

A csakrák lótuszainak iránya

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Nagyon fontos különbség abban, hogy csakrákként vagy padmákként (lótuszként) tekintünk az energiaközpontokra, az, hogy a lótuszok érzékenyek az irányra. Amíg él, a lótuszvirág felfelé fordul, a fény és a nap felé. Ha pedig elpusztul, akkor lefelé lóg. Hasonlóképpen, a finomfizikai testünk lótuszhoz hasonló energiaközpontjai mindig a nap, vagyis a Kundaliní felé fordulnak (Sat-csakra-nirúpana, 7 vers, Púrnánanda kommentárja). A spirituálisan szendergő állapotban lévő emberben a lótuszok lefelé fordulnak, és zártak, mint a lótusz rügyei. Ez azt a tényt képviseli, hogy ebben az állapotban a Kundaliní a legalacsonyabb energiaközpontban szunnyad. Szundaradéva Hatha-tattva Kaumudíja szerint a csakrákat felfelé kell fordítani a meditációban tett folyamatos erőfeszítéssel (25.2). A spirituális ébredés állapotában lévő személy esetében a padmák felfelé fordulnak, a felemelt Kundaliní irányába, mint ahogy a virág köszönti a napot.

Talán észrevehettük T. Krishnamacharya és más indiai tanítók fényképein, hogy nem teszik teljesen össze a tenyereiket üdvözléskor, hanem korsószerűen összeérintik az ujjaikat. Ez a szív nyíló lótuszét képviseli. Azt üzeni: „Bárcsak megnyílna a szívem lótusza!”

Amikor látjuk vagy vizualizáljuk a lótuszokat, mindig úgy kell látnunk őket, hogy felfelé fordulnak, a felemelt Kundaliní felé. Amit látunk, azzá válunk, a gondolat teremti meg a valóságot. Ha azt látjuk, hogy a lótuszok felfelé fordulnak, az húzóerőt fog gyakorolni a Kundaliníre, amely elősegíti a felemelését. A csakrák/lótuszok legtöbb képi ábrázolásán a szusumná mentén látjuk őket, előrefelé fordulva. Azért ábrázolják őket így, hogy belepillanthassunk a nyitott virágba, és lássuk a szirmok számát és az egyéb részleteket, például a jantrát. Azonban nem így kell vizualizálni őket, hanem oldalnézetben, úgy, hogy felfelé fordulnak, mintha a szusumná egy fonál volna, melyet az egyes virágok közepén húzunk át függőlegesen. A meditációban fölfelé, a koronacsakra felé fordulva kell vizualizálnunk a lótuszokat, mivel a célunk a Kundaliní felemelése a gravitáció ellenében."

2017. április 3., hétfő

Siker vagy sikertelenség?

Melyik a jobb? Sokan gondolkodás nélkül rávágnák, hogy inkább lennének sikeresek, mint sikertelenek. De vajon melyik mennyire és hogyan fejleszti a jellemünket? Egyáltalán, hogyan határozzuk meg azt, hogy valaki sikeres-e abban, amit csinál, vagy pedig sikertelen? A népszerűségében? Abban, hogy mennyi pénzt keres vele? Esetleg abban, hogy mennyire szereti azt, amit csinál, és mennyire boldog, miközben teszi? Ha mindezek alapján összehasonlítunk két embert, akkor az egyik sikeresnek fogja érezni magát a másikhoz képest, a másik pedig sikertelennek, jelentéktelennek a sikeressel szemben. Ebből jön azután az irigykedés, a kritika, a hibakeresés. Sokan ugyanis nem érzik magukat biztonságban egy másik, náluk sikeresebb ember jelenlétében, mert tudat alatt vagy akár tudatosan is szembesülnek a saját kudarcaikkal, helytelen döntéseikkel vagy lustaságukkal. 

A sikernek megvan az az előnye, hogy beteljesülést okoz, és lehetőséget teremt a további sikerek elérésére, megvalósítására. Például elképzelhető, hogy valaki nagyon tehetséges, és remek ötletei vannak, de pénz híján nem képes megvalósítani azokat, és hiányzik belőle a türelem, aki tartás vagy éppen az üzleti érzék ahhoz, hogy megteremtse a sikere minimális anyagi alapjait. Például, ha valaki egy edző, vagy jógaoktató, akkor nem elég, hogy jól ért a saját munkájához. Emellett még profi menedzsernek és marketing-szakembernek is kell lennie ahhoz, hogy mások szemében is sikeresnek mondhassa magát, és valóban tömegeket érjen el. Persze az más kérdés, hogy a tömegek kielégítésére tett törekvésben nem sikkadnak-e el bizonyos szakmai értékek. 

A sikeres emberek ugyanakkor gyakran függővé válnak a sikertől, és ha valamilyen oknál fogva lejár a "jó karmájuk" és veszítenek a népszerűségükből, az mélyen megviseli őket, hiszen elsősorban a társadalmi befolyásukkal, népszerűségükkel azonosítják magukat, és nem azzal a tevékenységgel, amit végeznek, pláne nem azzal, hogy a tevékenységükben elért fejlődés már önmagában elégedetté tegye őket. A siker ugyanakkor felfuvalkodottá teheti az egót is, mivel az ember többnek, jobbnak gondolja magát alulmaradt vetélytársainál, és elveszíti a visszacsatolást a környezetétől. A siker tehát rövid távon elősegítheti a jelem fejlődését, ám hosszú távon csak azok képesek a helyén kezelni, akik már érettebb spirituális személyiségek. Ugyanakkor képesek lesznek értékelni, felfedezni és segíteni a kevésbé sikeres tehetségeket, akikben esetleg őszinte szemmel ők is látják, hogy mekkora potenciál rejlik. Ehhez, ahogy Maehle mondta, a köldökcsakra mellett a szívcsakra nyitottságára is szükség van, máskülönben az illető nem tud túllépni saját egocentrizmusán.

Na és a sikertelenség? Persze, ha valamivel foglalkozunk, haladni akarunk valamerre, és csak kudarcot a kudarcra halmozunk, az nem túl lelkesítő, és elveszíthetjük a motivációnkat. Persze ez önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem ezt az utat kellene járnunk, legfeljebb azt, hogy még sokkal több erőfeszítést kellene beletennünk, mint amennyit eddig gondoltunk.

A fő dolog az, hogy szeressük azt, amit csinálunk, és próbáljuk meg függetleníteni a motivációnkat az elért sikerektől vagy kudarcoktól. Ahogy Krisna is mondja a Bhagavad-gítában, az igazi bölcs egyformán motivált a sikerben és a sikertelenségben, a győzelemben és a kudarcban. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor a jellemünk biztosan erősödni fog. Ha útközben feladjuk, akkor még egy kudarcélménnyel leszünk csak gazdagabbak, és nem látjuk meg az alagút végét, ahol a siker vagy beteljesülés várt volna ránk. Ha valaki igazi odaadással képes tenni azt, amit választott, és nem befolyásolja az, hogy mennyire népszerű vagy sikeres, az egyre közelebb juthat a lelki tökéletesség eléréséhez. Ezért mondja Krisna is, hogy kötelességből kell cselekedni, és nem szabad ragaszkodni a tetteink eredményéhez vagy éppen eredménytelenségéhez.

2017. április 2., vasárnap

Parivrittászana B

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Parivrittászana B (körforgás-póz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A parivrittászana B annyiban tér el az A-tól, hogy a forgást nem fejenállásban, hanem kézenállásban végezzük. Ez a változat, nyitott vállak és csípők esetén kevesebb mobilitást igényel a derék és a törzs izmai részéről, mivel az ívhez e két másik főízület is hozzátesz, és a törzsünk is messzebb van a talajtól. Viszont az alátámasztás kevésbé stabil, mint a fejenállás esetében.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre lefelé néző kutyapózból ugorjunk fel kézállásba.
Astau: Kilégzésre ereszkedjünk hátra hídpozícióba, majd végezzünk el egy belégzést. Kilégzésre induljunk el az óramutató járásával ellentétes irányba a lábakkal, majd lépjünk át a jobb lábunkkal a bal felett és fordítsuk lefelé a medencét, végül érkezzünk meg lefelé néz kutyapózba. Belégzésre haladjunk tovább a kör mentán,majd a bal lábunkkal lépjünk át a jobb fölött, és fordítsuk felfelé a medencénket. A belégzés végére érkezzünk meg ismét hídpozícióba. Végezzünk el három kört az óramutatóval ellentétes irányba. Ezután végezzünk el három kört az óramutatóval megegyező irányba is.
Nava: Belégzésre emeljük ki magunkat ismét kézenállásba.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz

Aktív elengedés technikája


Mivel a törzs itt magasabban van, mint a parivrittászana A-ban, a törzs stabilitására is nagyobb szükségünk lesz, hogy fenntartsuk a pózt és a körmozgást. Ahogy fordulunk a törzzsel, fokozatosan kell ellazítani a felülre kerülő izmokat és egyidejűleg megfeszíteni az alul levőket, ami sokkal nagyobb odafigyelést igényel, mint egy statikus póz kivitelezése.

2017. április 1., szombat

A parivrittászana A gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

Ez egy aktív, dinamikus gyakorlat, mely a törzs hajlékonyságát minden irányban és szögben próbára teszi. Emiatt inkább vinyászának nevezhetjük, mintsem ászanának. Ahhoz, hogy el tudjuk sajátítani ezt a gyakorlatot, nagyon fontos, hogy a légzéssel együtt tudjunk mozogni, mivel a mellkas és a gerinc formája és mozgása szoros összefüggésben áll a belégzéssel és a kilégzéssel. Először az óramutatóval ellentétes irányba indulunk a viparíta-dandászanából, és ahogy a test kikanyarodik oldalra, kilélegzünk, majd a jobb lábunkkal átlépve a bal fölött elsétálunk lefelé néző kutya, vagyis inkább delfinpózig (mivel a fejünk végig fejenállásban van a talajon. Innen belégzésre tovább indulhatunk a jobb könyökünk körül a viparíta-dandászanába, és a bal lábbal átlépünk a jobb fölött, majd egyidejűleg a medencénket is fölfelé fordítjuk. Ez a mozdulat sokkal nehezebb, mint a kör első felében az átlépés és a medence lefelé fordítása. A könyököket igyekezzünk végig a talajba nyomva tartani, és nagyon óvatosan közelítsük meg e póz gyakorlását. Azt, hogy rendelkezünk-e a póz végrehajtásához elegendő hajlékonysággal törzsben és csípőben, egy tapasztalt tanárnak kell megállapítania. Ha a szükséges képességek még hiányoznak, akkor inkább a rávezető gyakorlatokkal kell próbálkozni. Ellenkező esetben a gyakorlat túlerőltetése a gerinc és a porckorongok sérüléseihez, illetve a törzs különböző izmainak húzódásához vezethet.

Rávezető változatok

A póz rávezető gyakorlatai a fejenállás, a sírsászana D (hátrahajlítással), illetve a viparíta-dandászana kétlábas és egylábas változatai. Mielőtt elkezdjük a mandalászana gyakorlását, sajátítsuk el a viparíta-dandászanába hátraereszkedést és visszajövetelt, ezt akár többször is ismételjük oda-vissza, hogy gördülékenyen menjen. Ezek után gyakoroljuk a viparíta-dandászanát gyertyapózból indítva, illetve az előre-hátra tiktakk-mozgást gyertyapózban. Utána gyakoroljuk a teljes kört jobbra és balra gyertyapózban. Ha ez megy, akkor nekikezdhetünk a kör gyakorlásához fejenállásban. Ehhez ideális esetben jó volna egy magasított körperem közepében fejenállni, mert azon könnyebben körbe tudunk sétálni, mivel kevesebb hajlékonyságot igényel. Utána fokozatosan csökkenteni kell a magasítás mértékét, amíg el nem érjük a talajszintet. Természetesen a legtöbb gyakorló számára ilyen lehetőségek nem adottak. Így a rávezető gyakorlatok után egyből a talajszinten kell megkezdeni a gyakorlást, és tegyük meg a kör akkora részét a lábainkkal a talajon, amekkorát tudunk, az oldalsó részeken pedig ugorjunk át. Az oldalsó hajlékonyság fejlesztéséhez az ardhacsandrászana (álló oldalra hajlítás) egy remek póz.

Egészségügyi hatások

Erőteljesen masszírozza a hasüregi szerveket
A fejtetőtől a lábujjakig terjedően minden izmot megnyújt
Stimulálja a nyirokrendszert és az immunrendszert
Fiatalítja a mellkas izmait és a tüdőt
Jó hatású asztma esetén
Javítja a vérkeringést és a pajzsmirigy-funkciót
Nyújtja és mobilizálja a csípőt és a gerincet
Megelőzi a csontritkulás és a porckorongsérv kialakulását (csak egészséges gerinc és csontsűrűség esetén alkalmazható).

Ellenjavallatok: A mandalászana egy nagyon intenzív gyakorlat, ezért a gyakorlónak minden tekintetben egészségesnek kell lennie. Fejfájás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri panaszok, gerincproblémák, a csípőízület problémái, csontritkulás, hasi vagy lágyéksérvek, menstruáció és terhesség esetén kerülendő a póz gyakorlása.