2017. november 20., hétfő

A nyers vegán étrend öt tévhite 1. rész

Múlt heti cikkemben felvázoltam azt, hogy miért érdemes megállni a vegán étrendnél, és nem továbblépni a nyers vegánra. Vannak, akiknek még a főtt ételekkel gazdagított vegán étrend sem válik be. Persze itt be lehet dobni azt az érvet, hogy "nem jól csinálta", és kihagyott valamit az étrendjéből. És valóban, minél változatosabban étkezünk a növényi világon belül, annál esélyesebb, hogy sikerül biztosítani a tápanyagok java részét a szervezetünk számára (talán az olyan kivételekkel, mint az elegendő D-vitamin és B-12), de már a vegán étrendet is nagyon könnyű rosszul csinálni, és így kiéheztetni a szervezetünket bizonyos tápanyagokra, vagy felborítani az anyagcserénket és a hormonháztartásunkat. Persze lehet kísérletezni a superfoodokkal, a glutén kizárásával, de nagy az esély rá, hogy ha a főtt ételeket is elhagyjuk, akkor annyira lekorlátozódik a felhasznált alapanyagok száma, hogy drasztikusan megnő a hiánybetegségek kialakulásának esélye. És ne feledjük azt a tényt, hogy mindenkinek más az egészségi állapota, és az emésztése, tehát nem fog ugyanúgy működni mindenkinél ugyanaz az étrend. Vannak, akik egy vagy több év vegán étkezés után visszahozzák az étrendjükbe a tejterméket vagy a tojást, és így jobban érzik magukat. De valószínű, hogy az emberiség 99%-ának sikerülne megoldani az egészséges étrendjét húsfogyasztás nélkül, ha hajlandóak volnának rá.

 1. Tévhit: A főzés elpusztítja a tápanyagokat

Biztos, hogy a nyers ételek tele vannak tápanyagokkal. De a főzés megpuhítja a bennük található rostokat és sejtfalakat, és így az étel tápanyagai hozzáférhetőbbé válnak, mint nyers formájában. A főtt paradicsomban például ötszörös a likopén biológiai hasznosulása a nyershez képest. A főtt répa béta-karotin tartalma is könnyebben felszívódik, mint a nyersé. Egy tányér leves több tápanyagot tartalmaz, mint az azt alkotó nyers répa, hagyma, karalábé és krumpli összessége. 

A főzéssel bizonyos vegyületek koncentrációja is lecsökken, melyek akadályozzák az olyan ásványok felszívódását, mint a cink, vas, kalcium és magnézium. A főtt spenótból például jobban felszívódik a vas és a kalcium, mint a nyersből.

El kell ismerni, hogy bizonyos tápanyagok elvesznek a főzés során, például a C-vitamin és bizonyos B-vitaminok. Tehát érdemes belőni a nyers és főtt ételek arányát az egyéni emésztésünknek megfelelően, mert így "mindkét világból a legjobban" kapjuk meg, ahogy Jennifer Nelson, a Mayo Klinika dietetikus osztályvezetője.

Ha túlfőzzük vagy elégetjük az ételeket, az problémát okozhat. Egy szétfőtt zöldség tápanyag-tartalma valóban csekély, a sütés közben megégett zöldségben vagy húsban pedig rákkeltő anyagok keletkeznek. A megoldás azonban nem a főzés teljes elkerülése, hanem a párolás, vajgy az olajon futtatás, enyhe grillezés és a levesek hangsúlyozása.

A nyers ételek fermentálása vagy turmixolása is elősegíti a tápanyagok felszívódását, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a főzés egy ősi művészet, ami emészthetőbbé és táplálóbbá teszi az ételeket.

Az ételek prána-tartalmával kapcsolatban pedig hitvitát lehet folytatni, de egzakt módon megmérni azt egyelőre még nem képes a tudomány.

2. Tévhit: a főzés elpusztítja az enzimeket

Ez valóban így van, de nincs jelentősége. Igen, az enzimek elpusztulnak a hő hatására. De az ember saját maga állítja elő azokat az emésztőenzimeket, amelyek elősegítik az ételek lebontását. Az egész elmélet logikája ott bukik meg, hogy többségben vannak azok az emberek, akik főtt ételt esznek, mégis meg tudják emészteni. A nyers vegán elképzeléssel szemben, a nyers ételekben található enzimek java része elpusztul az emberi bélrendszer savas közegében. Csak egy töredékük jut el épségben a vékonybélbe. Az olyan erjesztett ételek, mint a savanyúkáposzta, hatékonyabban bejuttatják az enzimeket a vékonybélbe. Nem lehet nullának tekinteni a szerepüket az emésztésben, de eléggé minimális. 

A nyers ételek enzim-elméletét Edward Howell alkotta meg 1940-ben, és java részt az 1920-30-as években végzett kutatásokra támaszkodott könyvében. Ma már tudjuk azonban, hogy szinte minden tápanyag az vékonybélben szívódik fel, az emberi szervezet által szintetizált epe és a hasnyálmirigy által termelt enzimek segítségével. 

Howell egy olyan elméletet is felállított, hogy az emberi szervezet véges mennyiségű enzimmel rendelkezik, és amikor ezek elfogynak, akkor nem lesz utánpótlás. Azt azonban nem tudta megmondani, hol tárolja az emberi szervezet ezt a születéskor elraktározott enzimkészletet. A valóság azonban az, hogy a szervezetünk egész életünkben termeli az enzimeket.

(folyt. köv.)

2017. november 19., vasárnap

Misztikus erők a Jóga-szútrában

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A sziddhik Patandzsalí nyolcfokú jógájában


Maharisi Patandzsalí ismerteti a jóga gyakorlásának nyolc fokozatát a Jóga-szútrában, és felsorolja azokat az eredményeket vagy rendkívüli képességeket, amikre a jógi szert tehet a különböző fokozatok tökéletes elsajátításával. Az első fokozat az öt jama (tilalom), a második pedig az öt nijama (előírás). A 2.35-45. szótrákban ismerteti azokat a képességeket, melyeket az öt jama és nijama tökéletes gyakorlásával érhet el a jógi.

1. Ahimszá (erőszakmentesség) – a jógi jelenlétében minden ellenségeskedés megszűnik (pl. nem támadják meg vadállatok vagy ártó szándékú emberek)
2. Szatjam (igazmondás) – tettei és azok eredményei összhangban lesznek szavaival (vagyis képes betartani minden ígéretét, és kimondott szavai (átok vagy áldás) valósággá válnak)
3. Asztéja (nem-lopás) – minden drágakővé válik (vagyis nem szenved hiányt az anyagi javakban)
4. Brahmacsarja (szexuális önmegtartóztatás) – életerőre (vírja) tesz szert (az immunitása és vitalitása, élethossza növekszik)
5. Aparigraha (mentesség a birtoklásvágytól) – megismeri múlt és jövőbeni születéseit
6. Saucsa (tisztaság) – fizikai szinten saját testünk védelmezése és mások általi be nem szennyezettség (immunitás a fertőző betegségekkel szemben); az elme tisztításából öröm, egyhegyűség, az érzékek feletti uralom és készenlét az önvaló megismerésére
7. Szantósa (elégedettség) – felülmúlhatatlan örömöt eredményez
8. Tapasz (lemondás) – elpusztítja a tisztátalanságokat, a test és az érzékszervek tökéletessége
9. Szvádhjája (az önvaló tanulmányozása) – összekapcsolódás a választott istenséggel (ísta-dévatával)
10. Ísvara-pranidhána (odaadás Isten iránt) – szamádhi

Az ászana-gyakorlás eredményeit Patandzsalí a 2.46-48. versekben ismerteti: stabilitás, könnyedség, az erőfeszítés megszűnése, meditáció a végtelenen, az ellentétpárok hatásának megszűnése.

A pránájáma gyakorlásának hatásai (2.49-52): a belégzés és kilégzés nyugtalanságának megszűnése, a légzés hosszú és finom, szabályozott lesz, a múltbeli karma magjai megpörkölődnek (erre a csaturtha szó utal), és az önvaló ragyogásának befedettsége megszűnik. A pránájáma (pontosabban a hosszan kitartott kumbhaka) az első olyan fokozat, amely képes a karma feloldására.

A pratjáhára gyakorlásának eredménye az érzékek feletti legfelsőbb uralom (2.55). A további három fokozatot (dháraná – koncentráció, dhjána – meditáció és szamádhi – transz, elmerülés) Patandzsalí egy gyakorlatnak tekinti, és szamjamának nevezi. A Jóga-szútra harmadik fejezetének jelentős részét annak szenteli, hogy a különböző meditációs tárgyakra irányított szamjama által elérhető sziddhiket vagy vibhútikat (rendkívüli képességeket) ismerteti. Alább összefoglaljuk ezeket, először a meditáció tárgyát, majd az eredményét feltüntetve.

1. A tárgyak háromféle átalakulására irányított szamjama – a múlt és a jövő ismerete (3.16)
2. A szóra, az általa jelölt tárgyra és mögöttes jelentéstartalmára irányított szamjama – minden lény kommunikációjának megértése (3.17)
3. A szamszkárákra irányított szamjama – előző születésekkel kapcsolatos tudás (3.18)
4. Másvalaki gondolataira irányított szamjama – az elméje megismerése (3.19)
5. A saját testünkre irányított szamjama – láthatatlanná válás (3.21)
6. A barátságra, együttérzésre, örömre irányított szamjama – a pozitív gondolkodás és érzelmek ereje (3.24)
7. Az erőre irányított szamjama – erő (3.25)
8. Az intellektusra irányított szamjama – a tágyak belső sajátosságainak megismerése (3.26)
9. A Napra irányított szamjama – a kozmosz ismerete (3.27)
10. A Holdra irányított szamjama – a csillagok elrendezése (3.28)
11. A Sarkcsillagra irányított szamjama – a csillagok mozgása (3.29)
12. Manipúra-csakra – az orvostudomány ismerete (3.30)
13. Visuddhi-csakra – az éhség és szomjúság megszűnése (3.31)
14. Anáhata-csakra – a test és az elme szilárdsága (3.32)
15. Ágjá-csakra – a sziddhák megpillantása (3.33)
16. A fényre irányított szamjama – minden megismerése (3.34)
17. Szív – az elme megértése (3.35)
18. A tudatra irányított szamjama – az önvaló ismerete, megvilágosodás, természetfeletti érzékelés (látás, hallás, érintés, szaglás, ízlelés, 3.36-37)
19. Az elme változásainak ismeretére irányított szamjama – belépés mások testébe (3.39)
20. Udána váju – nem éri víz, sár és eső, halálakor felemelkedik (3.40)
21. Szamána váju – ragyogó test (3.41)
22. Űr és hallás közötti kapcsolat – isteni hallás (3.42)
23. Űr és test közötti kapcsolat – lebegés, űrutazás (3.43)
24. A testnélkülin történő meditáció (Naropa jógáihoz hasonló módszer) – megszűnnek a szenvedések, a karma gyümölcsei, az elme tamasz és radzsasz általi befedettsége (3.44)
25. Az elemek attribútumaira irányított szamjama – az elemek mesterévé válik (nyolc sziddhi, 3.45-46)
26. A testre irányított szamjama – szépség, erő, kecsesség, gyémántkeménység (3.47)
27. A megértés folyamatára irányított szamjama – az érzékek feletti uralom, asztrális projekció, testen kívüli utazás (3.48-49)

Itt befejeződik a sziddhik felsorolása, ám Patandzsalí még beszúr egy figyelmeztetést a 3.38-as szútrában: „Mindezek erőknek tűnnek a hullámzó elme számára, de valójában a szamádhit akadályozó tényezők.” A sziddhik tehát a meditáció sikerét jelzik, de valójában csak melléktermékek, melyek megjelenésének nem szabad megzavarnia a jógit a felszabadulás felé való törekvésben. A 4.1-es szútrában arra is rávilágít, hogy a sziddhik ötféle módon érhetők el: az előző születés, gyógynövények, mantrák, lemondások és a szamádhi által. A hindu pantheonban Ganésa és Hanumán azok a félistenek, akik rendelkeznek a nyolc sziddhivel, és képesek megadni azokat a híveiknek.

2017. november 18., szombat

Misztikus erő a számkhjában és a buddhizmusban

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A számkhja-jóga sziddhijei

A jóga-darsanával közeli rokonságban álló számkhja filozófia alapítója, Kapila a Tattva-szamászában szintén nyolc sziddhiről, azaz misztikus képességről beszél, melyek elérése által a gyakorló megszabadul a tudatlanság fájdalmától, tudásra tesz szert, és megtapasztalja a boldogságot. A Számkhja-káriká 51. versében a következőképpen vannak ismertetve ezek a sziddhik:

1. Úha – az előző születések szamszkárái alapján a gyakorló eléri a létezés huszonnégy tattvájáról (eleméről) szóló tudást, miután megvizsgálta a teremtés tudatos és nem-tudatos, meghatározható és meghatározhatatlan összetevőit.
2. Sabda – a megvilágosodott személytől hallás útján kapott tudás (guru-upadésa).
3. Addhjána – a Védák és a kiegészítő szövegek tanulmányozása által nyert tudás.
4. Szuhrit-prápti – A jószívű személyektől nyert tudás, akik együttérzésből terjesztik azt.
5. Dána – az a tudás, melyet a saját szükségleteinktől függetlenül nyerünk, miközben a legmagasabb tudást keresőket segítjük.
6. Adhjátmika-duhkha-hán – megszabadulás a fájdalomtól, csalódástól, stb., melyek a spirituális, metafizikai, vagy misztikus tudás és tapasztalat hiányából fakadnak.
7. Adhibhautika duhkha-hán – megszabadulás attól a fájdalomtól, mely a különböző anyagi nyereségek iránti ragaszkodásból fakad.
8. Adhidavika duhkha-hán – megszabadulás attól a fájdalomtól, ami a sorsból vagy a sorsra való hagyatkozásból fakad.

Aki eléri ezt a nyolc sziddhit, az megszabadul a tudatlanság fájdalmas állapotától, és eléri a legnagyobb tudást és boldogságot. A szánkhja célja az, hogy a gyakorló megszüntesse a fizikai és mentális fájdalom minden fajtáját, és elérje a felszabadulást.

Naropa hat jógája

A vadzsrájána buddhizmusban Naropa hat jógájaként vagy hat dharmájaként ismert az az egymást követkő meditációs gyakorlatokból álló rendszer, melynek lépcsőfokait elvégezve a gyakorló különböző rendkívüli képességekre tesz szert. A hat gyakorlat a következő:

tummo (csandálí) – a belső hő jógája
gyulü (májákája) – az illuzórikus test jógája
ősel (prabhászvara) – a ragyogó fény jógája
milam (szvapnadarsana) – az álom jógája
bardó (antarábhava) – a köztes lét jógája
phowa (szankránti) – a tudat átlépése a Buddha-létbe

A tummo (belső hő fejlesztése) gyakorlásának eredményeképpen a gyakorlók a hidegben is folytatni tudják a meditációt, mert a testük nem hűl ki. E gyakorlat kiterjesztése a karmamúdrá, mely egy női gyakorlóval történő valós vagy képzelt szexuális egyesülést foglal magába. Mindkettőben a légzőgyakorlatok, az energiacsatornákon történő meditáció és a Kundaliní energia felemelése játssza a főszerepet.

A hat lépés végső soron a test elhagyására és az újjászületés ciklusából való kilépésre készíti fel a gyakorlót, amit tekinthetünk misztikus képességnek, de ugyanakkor a buddhista gyakorló végcélja is egyben. A phowa gyakorlásának egyik válfaja az, amikor a gyakorló egy frissen meghalt ember testébe juttatja a tudatát. Egy másik élő ember elméjének irányítása szintén a phowa, ösel és gyulü gyakorlatok kombinációjaként válik lehetségessé.

2017. november 17., péntek

Egészséges-e a nyers vegán étrend?

Régen volt már táplálkozással kapcsolatos blogbejegyzés, úgyhogy most következzék egy ilyen is! Megszokhattuk már, hogy az étkezés terén sok mindenki kész egyenesen vallásháborút indítani azért, amiben ő hisz és amit ő követ, azokkal szemben, akik máshogyan étkeznek, és a saját diétájuk mellé gyártanak ideológiát. Az egyes diéták kitalálói által terjesztett, gyakran áltudományos szlogenek mellett érdemes áttekinteni a tudományos publikációkat is az adott étrend mellett vagy ellene. Én már lassan öt éve vagyok vegán, de nem tértem át a nyers vegán étkezésre. Az alábbiakban olvashattok arról, hogy miért, és hogy milyen tévhitek terjengenek a nyers étkezéssel kapcsolatban. Az eredeti cikk szerzője Christopher Vanjek, a livescience.com szerzője. 

A jó egészség felé vezető út fontos építőköve a megfelelő étrend, de zsákutcák is akadnak rajta bőven. Az olyan diéták, mint a vegetáriánus vagy a mediterrán étrend, már komoly tudományos háttérrel rendelkeznek, de még a teljesen vegán étrendet is egyre több tudós és táplálkozási szakértő támogatja. A nyers vegán étrend hívei szerint azonban a főzés természetellenes és egészségtelen. Egyre több celeb tér rá a nyers étkezésre, és a hétköznapi emberek közül is sokan kitörő lelkesedéssel számolnak be a nyert étrenddel elért sikereikről. 

Elképzelhető azonban, hogy a jó egészséghez vezető úton a nyers vegán étrendre való átállás egy U-kanyarnak felel meg. Ha valaki már vegetáriánus vagy vegán, nem sokat nyerhet vele, ha teljes nyers étrendre vált, de sokat veszíthet. Még azok az orvosok is, akik vegánok és ezt javasolják a pácienseinken, óva intenek a nyers étrendtől. Miért? Elsődlegesen azért, mert ha nyers étrendre váltunk, azzal számos növényi ételt kizárunk az étkezésünkből (gabonaféléket, hüvelyeseket, fűszereket és bizonyos zöldségeket). Ráadásul fölöslegesen tesszük ezt, mert a legtöbb elv, amire a nyers vegánok az étrendjüket alapozzák, tudományos szempontból tévhit. 

Mi az a nyers vegán étrend?

Olyan növényi alapú étrendről beszélünk, amelyben az ételt nem főzik, azaz nem hevítik 40 Celsius foknál melegebbre az elkészítés során. Az ételeket vagy frissen eszik, vagy alacsony hőfokon aszalják, vagy erjesztik. 

Ennek az az elképzelés az oka, hogy a 40 foknál jobban felhevített ételben nem csak a tápanyagok semmisülnek meg, hanem az étel mérgezővé és nehezebben emészthetővé válik. A nyers vegánok szerint a főzés megöli az ételt. A nyers vegánok szerint a nyers étel élő, a főtt pedig halott. Azt mondják, hogy az élő, azaz nyers ételek tele vannak életerővel, vagyis csível, pránával. A halott, vagy főtt ételekben szerintük nincs prána és sokkal kevesebb a tápanyag is. A különböző zöldturmixok kulcsszerepet játszanak a nyers étekzésben. A jövő héten sorra vesszük azt az öt tévhitet, melyre a nyers étkezés hívei erőteljesen alapozzák a nézeteiket. 

(folyt. köv.)

2017. november 16., csütörtök

A szívcsakra jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Egyes hallucinogén drogok segítségével rövid időre mesterségesen megnyithatók a magasabb csakrák, de a manipúra és az anáhata előzetes megnyitása nélkül ez szintén skizofréniát és más pszichotikus állapotokat eredményez, és sok esetben ezt visszaesés követi a spirituális úton.

Az a képesség, hogy tudatosan az anáhatába tudja helyezni a pránáját, nagy előnyt jelent a gyakorló számára. Segít abban, hogy megtartsuk a szívünket a központban, és kapcsolatban maradjunk a Gondviseléssel a próbatételek és nehézségek közben. Abban is segít, hogy megosszuk másokkal az eredményeinket, amikor éppen sikeresek vagyunk és a világ tetején érezzük magunkat. A konfliktusok kezelése során os fontos, hogy az anáhatába tudjuk helyezni a pránát. Ez segít megérteni, hogy a velünk szemben álló személy szükségletei nagyon hasonlóak a miénkhez, vagy a csoportéhoz, amibe tartozunk.

Ha az anáhata ennyire nagyszerű, akkor nem tudja-e megoldani az összes problémánkat és a szeretet és béke paradicsommá változtatni a világot? Miért kell az összes csakrán végiglélegezni meditáció közben? Miért nem csak az anáhatán meditálunk, és semmi máson? A közhiedelemmel ellentétben, az szívcsakra nem mindig a legmegfelelőbb a meditációhoz. Ha Churchill vagy Roosevelt főként a szívcsakrán meditált volna az 1940-es években, nem kizárt, hogy ma mindenki szvasztikát hordana a homlokán. Az anáhata hatalmas lépés az emberi evolúció útján, de csak akkor vezethet sikerhez, ha az előző lépéseket is megtettük.

A manipúrához hasonlóan, az anáhata is radzsaszikus csakra. A két alsó csakra tamaszikus, és mivel a túlélésre, az utódnemzésre és az egyszerű, emlősökre jellemző társadalmi struktúrákra koncentrál, a múltunkat képviseli. A manipúra és az anáhata a jelenlegi helyzetünket képviseli, ezen belül a manipúra az összetett emberi társadalmi struktúrákért felelős, melyek elsősorban azon alapulnak, hogy a társadalom a hiányos erőforrásokért folytatott küzdelem köré szerveződik, és az egyéneket fizetéssel jutalmazza vagy bírsággal bünteti, ha nem igazodnak a többséghez. Még mindig valamennyire a jövőben fénylik az anáhata, a szeretetet, együttműködést és a múlt sebeinek begyógyítását hordozva, melyeket az alsóbb csakrák iránti megszállottság bizonyára létrehozott bennünk. Mindkét csakra radzsaszikus. A radzsasz energiát ad, és szükségünk van e két csakra energialöketére, hogy átsegítsük az emberiséget azon a hídon, mely átíveli a bennünk lakozó állat és isteni lényeg közötti szakadékot. Ahhoz, hogy átkeljünk ezen a hídon, magunk mögött kell hagyni a múlt mozdulatlanságát és nagy energiákat kell mobilizálnunk. Ez abban a sok stresszben és feszültségben is megmutatkozik, aminek a modern társadalom kiteszi magát."

2017. november 15., szerda

Mit kezdjünk a vágyainkkal?

Az anyagi világbeli létezés egyik alapvető sajátossága az, hogy az elménk tele van vágyakkal. Ennek van, aki örül, és van, aki bosszankodik miatta. A legtöbb vallás vagy spirituális út az anyagi vágyaink feladását tűzi ki feltételül a felszabadulás, vagy az örök boldogság elérése feltételeként. Ha nem tudjuk végleg feladni az anyagi ragaszkodásainkat, akkor nem tapasztalhatjuk meg a legmagasabb spiritualitás eksztázisát, mely az ezt megtapasztalt transzcendentalisták szerint nem hasonlítható semmilyen átmeneti, anyagi élvezethez.

Mi is a baj az anyagi vágyakkal? Nem árt, ha tisztában vagyunk ezzel, még akkor is, ha jelen pillanatban még nem állunk készen arra, hogy minden ragaszkodásunkról lemondjunk. Az egyik baj az, hogy az anyagi vágyak és az anyagi élvezet, amire irányulnak, átmenetiek. Vagyis ha sikerül összekapcsolni az érzékeinket a hőn áhított érzéktárggyal, akkor a belőle származó öröm átmeneti. Amikor kielégülünk, akkor a vágy alábbhagy, de csak addig, amíg újra be nem köszönt az élvezet utáni szomj. Így a sóvárgás és a kielégülés utáni érdektelenség között oszcillálunk, és sohasem mondhatjuk el, hogy ez az a pillanat, amikor tökéletesen boldogok vagyunk. És ha azt is érezzük esetleg egy-egy röpke másodpercig, az hamar elszáll. 

A másik probléma az, hogy az érzéki élvezetből származó boldogság nem elég mély. Hogy mi az elég mély? Valójában az, aminek nincs korlátja, mint például egy feneketlen mély tenger, melynek sohasem érünk az aljára, bármilyen mélyre merülünk is. Az anyagi élvezetben általában elég hamar beleütközünk egy falba, amikor is újra és újra próbáljuk megismételni azt az élményt, ami első alkalommal olyan erősen magával ragadott, de minél többször ismételjük, annál inkább megkopik és unalmassá válik. Erre az egyik megoldás az, amikor változtatunk valamilyen körülményen, például újabb és újabb ételeket kóstolunk meg, amikor a megszokott ízek már unalmasak. Még a kedvenc ételünkből sem tudunk végtelen mennyiséget megenni, mert az érzékszerveink és a testünk kifáradnak. Az érzékszervek és a fizikai test korlátai tehát az élvezet mélységének is korlátot szabnak.

Ugyanakkor az anyagi világbeli tapasztalatok és érzékszervi benyomások sokaságának pontosan az a célja, hogy kiábrándítsák a lelket az anyagi boldogság illúziójából. De amíg ez nem történik meg, addig a lélek nem képes őszintén lemondani a ragaszkodásairól. Ebben az esetben is el lehet indulni a spiritualitás útján, és jellemző módon bizonyos szabályok és korlátozások követésével segíthetjük meg az anyagi vágyakról való lemondás folyamatát. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a spirituális útra lépve is őszintének kell lennünk a saját helyzetünket illetően. Ha túlzottan szigorú szabályokat vezetünk be, amiket nem fogunk tudni őszintén követni, vagy a spiritualista "egó" elhiteti velünk, hogy fejlettebbek vagyunk, mint ahol valóban tartunk, akkor a lemondásból könnyen egyfajta képmutató önbecsapás lehet, ami nem segíti elő a fejlődésünket. Ilyenkor hamis módon, külsődlegesen lemondunk valamiről, amire az elménkben még erősen vágyunk, de nem merünk utat engedni a vágyunknak. A vágy ezáltal nem tud kitisztulni, hanem a következő életünkben még erősebben fog jelentkezni.

Tehát, ha megvonjuk magunktól az érzéki élvezetet, de azon vesszük észre magunkat, hogy egyre erősebben meditálunk rajta, az akadályozni fogja a lelki gyakorlatunkat. Ugyanakkor ez mutatja azt is, hogy az elme mekkora erővel rendelkezik. Képzeljük el, ha egész életünkben a meditáció transzcendentális tárgyára (például Isten valamelyik formájára vagy nevére) rögzítjük az elménket meditáció közben, akkor mennyire erős lesz a vágyunk, hogy elérjük a meditációnk tárgyát a következő életünkben, vagy még ebben az életben. Viszont, ha az anyagi vágyak mindig eltérítik a figyelmünket meditáció közben, akkor meg kell találnunk a helyes egyensúlyt a lemondás és a kontrollált érzéki élvezet között.

Vannak olyanok is, akik megtapasztalják, hogy az elmében végzett érzékkielégítés sokkal erősebb élményt ad, mint az érzékszervek és az érzéktárgyak közötti kapcsolatból származó öröm. Ők a mentális érzékkielégítés különböző formáit választják: például a testen kívüli élményeket, a misztikus képességek fejlesztését, különböző tudatmódosító, hallucinogén anyagok használatát vagy a meditáció olyan formáit, melynek célja nem az önvaló megtisztítása és megtapasztalása, hanem az anyagi valóság finomabb szintjeinek megtapasztalása. A filozófiai témákon történő vég nélküli vita is ebbe a kategóriába sorolható. Vannak emberek, akik szeretik hallgatni a saját hangjukat, és okosakat mondani vagy írni, de az egész nem viszi őket közelebb az önvalójukhoz. 

Nem baj tehát, ha anyagi vágyaink vannak, de amellett, hogy ezeket megpróbáljuk valamennyire kontrollált és szattvikus módon kielégíteni, szorítsunk helyet az életünkben a spiritualitásnak is, és dolgozzunk az anyagi tetteink eredményéről való lemondás jegyében. Ha a munkánk eredményét felajánljuk valamilyen spirituális célra, akkor fokozatosan megszűnik a ragaszkodásunk az iránt, hogy egyedül mi magunk élvezzük a tetteink gyümölcsét. Krisna megtanítja a tettek általi felszabadulás elérésének művészetét a Bhagavad-gítában, és mindenki azon a szinten gyakorolhatja ezt, ahol éppen tartózkodik. 

2017. november 14., kedd

A visnu-granthi hatása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Bár az emberiség nagy spirituális vezetői, például Mahatma Gandhi, Martin Luther King vagy Nelson Mandela aktiválták a szívcsakrájukat és megadták a valódi emberiség vízióját, legtöbb jelenlegi vezetőnknek még fejlődnie kell eddig a pontig. Ha úgy tekintünk az emberi lényre, mint egy ígéretre, egy hídra, mely összeköti az állat és Isten közötti szakadékot, akkor a szívcsakra lesz e híd közepe. Itt tűnik az emberi lény a legbizonytalanabbnak, a legsérülékenyebbnek és a legértékesebbnek is. Mert ha megnézzük a szív e nagy tanítóit, Gandhit, Kinget vagy magát Jézust, azt látjuk, hogy sokukkal saját embertársaink végeztek. Abban a pillanatban, amikor az emberi élet a legemberibbé válik, annyira utópisztikusnak tűnik számunkra, hogy hajlamosak leszünk elpusztítani. De ezek a tanítók megmutatták, hogy pontosan ebbe az irányba kell mutatnia az emberiség evolúciójának. Míg a múládhára ellenfélnek vagy fenyegetésnek lát másokat, a szvádhisthána a biztonságot keresi másokban, a manipúra pedig a követőket, az anáhata az önzetlen szeretet adásának szemszögéből viszonyul másokhoz. 

Fontos, hogy megnyissuk az anáhatát, miután aktiváltuk a manipúrát, de mielőtt mozgásba hoztuk volna a magasabb csakrákat. Ha anélkül nyitjuk meg az anáhatát, hogy előtte stimuláltuk volna a manipúrát, akkor esélyes, hogy ki fognak használni bennünket. Ha viszont anélkül nyitjuk meg a magasabb csakrákat, hogy előzetesen aktiváltuk volna az anáhatát, akkor esélyes, hogy szektavezérré válunk. Mert ha valaki megértette a szent Törvényt (visuddha csakra) és isteni tudásra tett szert (ágjá csakra), és ezt kombinálja a vállalkozó szellemmel (manipúra csakra), de nélkülözi az adás, szolgálat, megbocsájtás és együttérzés örömét (anáhata csakra), az egy öncélú kultuszt eredményezhet, ahol a követők csak annyiban számítanak, amennyire képesek meghizlalni a vezető pénztárcáját vagy növelni a befolyását. Semmilyen spirituális tanítás vagy tanító nem igazán értékes anélkül, hogy képes lenne önzetlenül szolgálni a tanítványát.

A blokkolt anáhata szintén a visnu-granthi hatása, vagyis annak az erőnek a megkötő hatása, mely fenntartja az emberiséget. Ha a visnu-granthi nagyon erős, akkor egyszerre leblokkolhatja a manipúra és anáhata csakrákat is. Ha ez a helyzet, akkor ne alkalmazzunk magasabb spirituális gyakorlatokat (mint például a meditáció a tudaton vagy a magasabb csakrákon), amíg nem sikerült megnyitni ezeket a középső csakrákat. Ha véletlenül megnyílnak a felsőbb csakrák, miközben a visnu-granthi blokkolja a két középsőt, akkor esélyes a skizofrénia kialakulása. A skizofrénia azt jelenti, hogy az ember olyan erőteljes tudás birtokába kerül, amit nem képes beépíteni az életébe. Amikor megnyílik a manipúra és az anáhata, akkor kezelni tudjuk a legtöbb dolgot, amit az élet ránk dob. A szívcsakra elősegíti azt a képességet, hogy alárendeljük magunkat egy magasabb intelligenciának és erőnek."

2017. november 13., hétfő

A Halál

Szeretet - Idő - Halál. Elérkeztünk a hármas princípium utolsó témájához. Senki sem szeretne meghalni, mindenki igyekszik megnyújtani az életét, amennyire lehet, vagy legalábbis elodázni a halála pillanatát, amit persze nem is tudunk, hogy mikor következik be. Ezért mondta Buddha, hogy azt hiszed, hogy van időd, de valójában nem tudod, hogy mennyi van. Csak a spiritualisták és a jógik viszonylag szűk rétege nem fél a haláltól, sőt, tudatosan készül rá- Nem mondanám, hogy kifejezetten várja, mert a felkészüléshez is idő kell. 

A jógát sokan a halhatatlanság tudományaként aposztrofálják, amibe valamilyen szinten beletartozik az egészség és a fiatalosság megőrzése, valamint a fizikai test élethosszának megnyújtása, de ez nem egy öncélú dolog, nem azért tesszük ezt, mert félünk a haláltól, vagy minél több élvezetet akarunk meríteni a testünkből. Akárhogy is sáfárkodik az ember az egészségével, az élet második fele már egyre kevésbé szól a kényelemről és az élvezetekről. A test képessége, hogy élvezze az érzékszervi ingereket, fokozatosan csökken. Ez egy természetes folyamat, és pontosan azt a célt szolgálja, hogy az anyagi ragaszkodások helyett inkább a spiritualitásra koncentráljunk életünk alkonyán. 

A jógi tehát valódi értelemben úgy törekszik a halhatatlanság elérésére, hogy igyekszik megismerni és megvalósítani önnön örök spirituális azonosságát, mely számára nem létezik a halál. Ha a testtel azonosítjuk magunkat, az mindenképpen meg fog halni. De ha megtapasztaljuk azonosságunkat a lélekkel, az örök önvalóval, akkor örökké fogunk élni, mivel a lélek elpusztíthatatlan. 

Az emberek azért félnek a haláltól, mert nem tudják, mi van utána, sőt, sokan azt gondolják, hogy semmi nincs, mert a testtel azonosítják magukat, így annak elpusztulása maga a vég számukra. Vannak olyanok is, akik hisznek a halál utáni lét valamilyen formájában, de ők a bűneik következményeitől tartanak, amelyek haláluk után utolérik őket. Ez valóban igaz is, a karma törvénye életeken keresztül is átível, de mindez nem olyan módon történik, mint ahogy a kereszténységben elképzelik: a jók elérik az örök boldogságot a mennyben, míg a bűnösök örök kárhozatra jutnak. 

Nos valóban, az elkövetett tettek visszahatásait nem olyan könnyű semlegesíteni, de azzal vigasztalódhatunk, hogy a büntetés is véges és átmeneti, vagyis ha le is kell mennünk a pokol vagy az alsóbb létformák mélyére, és szenvednünk kell azért a szenvedésért cserébe, amit másoknak okoztunk, ennek is egyszer vége szakad, és újra lehetőséget kapunk a fejlődésre. Az örök boldogságot is elérhetjük, de ezt a védánta és a jóga-filozófia a móksa vagy kaivalja, azaz felszabadult állapotként írja le. Amikor a jógi eléri a felszabadulást, akkor visszatér eredeti spirituális önvalójába, és ki-ki hite szerint Isten társaságában tölti az örökkévalóságot, vagy eggyé válik Isten testével vagy a Brahman ragyogással. 

Bár anyagi szinten jó biznisznek tűnhet az élet meghosszabbítását ígérgetni, és sokan fizetnének komolyabb pénzeket is azért, hogy kigyógyuljanak egy halálos betegségből, vagy egy kicsit meghosszabbítsák a fizikai testük létét, a valódi örök lét a spirituális szint elérésével válik lehetővé, és persze ezt sem adják ingyen. De aki hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül és odaadással gyakorolja a jógát, az minden bizonnyal hamar eléri ezt a legmagasabb szintet.

2017. november 12., vasárnap

A misztikus képességek

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ahogy a belső Istennő, a Kundaliní elér egy bizonyos csakrát, az a csakra intenzíven vibrálni kezd. Amikor pedig továbbhalad, a gyakorló a mély üresség állapotát éli meg az adott csakrában, ami később tiszta tudatossággá alakul át. A Kundaliní ugyanis megtisztítja és felemeli az adott energiaközpont rezgését, mintegy összhangba hozza a kozmikus természettel (a prakritivel), és így a csakra rezgése és az általa uralt elem elmerül az univerzális Tudat végtelen szövedékében, legalábbis addig, amíg a Kundaliní ébren marad. A gyakorlás során megtapasztaljuk, hogy Pakrití Déví, (vagyis a Kundaliní) felül tud emelkedni az egyes központokon, de ugyanakkor meg is szilárdul bennük. Felemelkedik, hogy egyesüljön Sivával, a Purusával a szahszrárában, és utána alászáll, kiterjesztve az univerzális tudatosságot az alsóbb szintekre. Az "aranytest", vagy dzsívanmukti szamádhi állapota azon ritka lelkekre jellemző, akik szilárdan állnak az átmeneti szinten, de egyidejűleg transzcendensek is hozzá képest. Ez azt is jelenti, hogy a fizikai testük halhatatlanná vélik, egy olyan, fizikai dimenziókkal is rendelkező fénytestté, melyre nem a szokásos módon érvényesek a természet törvényei.

A krijá-jóga azon technikáit, melyekkel ez az állapot elérhető, az elmerülés jógájának (laja-jóga) nevezik, és az ősi bölcsek nagy becsben tartották. A Kulárnava-tantra (9.36) szerint:

"Tízmillió rituális imádat egyenlő egy himnusszal, tízmillió himnusz egyenlő egy mantra eléneklésével, tízmillió mantra egyenlő egy meditációval, és tízmillió meditáció egyenlő egy elmerüléssel (lajával)."

Amikor a jóginak sikerül megtisztítania és az irányítása alá vonnia az öt őselemet, akkor olyan misztikus képességekre tehet szert, mint a távolbalátás, távolbahallás, telepátia és csalhatatlan intuíció. A Gheranda szamhitá szerint: " Ha a föld elemre koncentráljuk a pránát, akkor elérjük az elme szilárdságát; ha a víz elemre, akkor elviselhetetlen szenvedésektől és bűnös visszahatásoktól szabadulunk meg; ha a tűz elemre, akkor megszabadulunk a halálfélelemtől; ha a levegő elemre, akkor képesek leszünk repülve közlekedni; ha pedig az éter elemre, az megnyitja a felszabadulás kapuit."

A misztikus képességek kategóriái

A Puránákban és számos más írásban is megtalálhatjuk a különböző misztikus képességek felsorolását. Az asta-sziddhi, vagyis a nyolc elsődleges sziddhi a következő: animá (a test méretének lecsökkentése egy atom méretére); mahimá (a test máretének növelése az univerzum határáig); garimá (a test súlyának végtelen növelése); laghimá (a test súlytalanná tétele); prápti (korlátlan helyváltoztatás képessége); prákámja (a vágyaink beteljesítésének képessége); ísitvá ( uralkodás a természet elemei felett); vasitvá (felülemelkedés a gunákon - az anyagi minőségeken); káma-avasájitá (bármilyen tárgy megszerzése bárhonnan).

A Bhágavata Purána szerint a jóga és a meditáció gyakorlása által még öt misztikus képességet lehet elérni. Ezeket a harcosok sziddhijeinek is nevezik: trikálagjatvam (a múlt, jelen és jövő ismerete); advandvam (közömbösség a hideg-meleg és más kettősségek iránt); para-csitta-ádi-abhigjatá (mások elméjének és gondolatainak ismerete); agni-arka-ambu-visa-ádínám pratisztambhah (ellenállás a tűz, nap, víz, méreg és egyéb elemek hatásainak); aparádzsajah (legyőzhetetlenség).

A Bhágavata Puránában Krisna tíz másodlagos sziddhit is felsorol: anúrmimattvam (közömbösség az éhséggel, szomjúsággal és egyéb testi késztetésekkel szemben); dúrasravana (távoli dolgok hallása); dúradarsanam (távoli dolgok látása); manódzsavah (helyváltoztatás az elme erejével és sebességével); kámarúpam (a test formájának tetszőleges megváltoztatása); parakája pravésanam (belépés mások testébe); szvaccshanda mritjuh (a halál időpontjának tetszőleges megválasztása); dévánám szaha-krídá-anudarsanam (a félistenek játékainak megpillantása és részvétel bennük); jathá szankalpah szamsziddhih (amit elhatároz, az beteljesül); ágjápratihatá gatih (az általa kiadott parancs beteljesül).

2017. november 11., szombat

A sziddhászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Sziddhászana (tökéletes póz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)


A sziddhászana neve a sziddha (tökéletes) vagy sziddhi (misztikus képesség, erő) szóból eredeztethető. A Jóga-szútra és a későbbi jóga-irodalom is beszámol azokról a sziddhikről, melyekre a jógi sikeres gyakorlása melléktermékeként szert tehet. Mielőtt számba vennénk ezeket a rendkívüli képességeket, érdemes egy kicsit boncolgatni azt, hogyan fejlődhetnek ki ezek a jóga gyakorlása közben. A krijá tantra jóga gyakorlásával elérhető misztikus erők az anyagi teremtés őselemei feletti kontroll elsajátításából származnak. A sziddhák (dél-indiai bölcsek, lásd később) írásaikban burkoltan utalnak a misztikus képességekre és kifejlesztésük módjaira. Ezt a titokzatos fogalmazásmódot, mely a Védák és Puránák, valamint a későbbi írások sok részére jellemző, szandhábhászának nevezik. A burkolt kifejezésmódot nem csak azért használják, mert az ilyen erőkkel bíró személyek saját magukra is veszélyt hozhatnak, ha óvatlanul cselekszenek, hanem azért is, mert az erőkkel vissza lehet élni.

A szent szövegek csupán útmutatóul szolgálnak azokhoz a képességekhez, melyeket egy élő mestertől kell elsajátítani. Egy könyv, bármennyire szent is, nem helyettesíti a gurut. A képesített guruk készen állnak arra, hogy vezessék azokat a lelkeket, akik megtisztították a motivációjukat, az energiájukat és a tudatukat a krijá, tantra és a jóga gyakorlása által. Ha egy gyakorlót elvakít az illúzió, akkor félre fogja vezetni azokat a követőit, akiknek nincs megkülönböztető képességük. Egy sziddhát azonban nem lehet félrevezetni. A sziddhák a gyakorlásból származó energiájuk egy negyedét kiosztják azok között, akik alkalmasak rá. Egy sziddha pontosan tudja, hogy kinek adja át a saktiját, mert könnyen meg tudja állapítani, hogy ki mennyire tiszta.

Ahhoz, hogy alkalmassá váljunk a sziddhik kifejlesztésére, meg kell tisztítanunk a testünket, a pránánkat és az elménket, az egónkat pedig fel kell oldanunk a Kozmikus Énben. A démonikus egó képtelen befogadni a spirituális nektárt (a szómát), de az őszinte léleknek nincs félnivalója. Még a relatív gyengeség és tudatlanság állapotában is, amikor a lelket az illúzió (májá) rétegei fedik be, az őszinte lélek a tökéletes mestere védelme alatt áll. Az igazság keresője képes felülemelkedni a hamisságon. A félelem ellenszere a szeretet.


Az univerzum öt őselemből épül fel: föld, víz, tűz, levegő és éter. Ezeket az elemeket titokzatosság lengi körül. A sziddhák felfedezték, hogy az őselemekről szóló tudás megszerzése bölcsességhez (gjána), felszabaduláshoz (mukti), misztikus erőkhöz (sziddhi) és végső soron a születés és halál körforgásán történő felülemelkedéshez (dzsíva-szamádhi) vezet.


Az öt őselem merőben különbözik a kémiában ismert vegyelemektől, magának az anyagnak, a szubatomikus részecskéknek és az enegriának a különböző minőségeit, állapotait képviselik, és a teremtés játéka során nyilvánulnak meg az univerzumokban. A Védák is beszélnek az öt őselemről, és ezek az elemek a tantra és jóga által ismert misztikus erők alapjai.


A jóga és a tantra tanai szerint az öt őselem az öt alsó csakrához kapcsolódik. A csakrákkal kapcsolatos különböző műveletek azonban általában nem elegendőek az elemek fölötti uralom megszerzéséhez. Ehhez el kell sajátítani azokat a krijákat (tisztító eljárásokat), melyeket a jógik és tantrikusok évszázadokon keresztül alkalmaztak. A kriják helyes és hosszan tartó, fókuszált alkalmazása által lesz képes a gyakorló megtisztítani az őselemeket a saját testén belül. Az élet célja az Önvaló megtapasztalása, melyhez a hatha-jóga, a mantrák, a kriják, a pránájáma, a Kundaliní felébresztésén, valamint a tantrikus és jógikus gyakorlatok teljes eszköztárának alkalmazásán keresztül vezet az út. A koncentráció (dháraná), meditáció (dhjána), és az elmerülés (szamádhi) együttes alkalmazása, valamint a guru-parampará és a sziddhák (az öt elem mesterei) kegye elengedhetetlen a sziddhik eléréséhez. A krijá, tantra és jóga gyakorlása a tudat kitágítását és a feltétel nélküli szeretet kifejlesztését célozza, mely által a gyakorló megtapasztalhatja az univerzális eksztázist (vigjána-szamádhi).