2017. április 13., csütörtök

A csakrák mantrái

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"De mielőtt felvezetnénk a Kundalinít, fel kell ébresztenünk a csakrákat, vagyis az evolúciós agyköröket. Felébresztésükhöz ugyanazokat a mágikus szótagokat fogjuk használni, melyeket a Nagy Istennő használt a létrehozásukhoz. Ezek a szótagok abszolút jelentőséggel bírnak, és nem lehet játszadozni velük. A szótagok csökkenő sorrendben:

Óm
Ham
Jam
Ram
Vam
Lam

Az Óm a kozmikus intelligenciát és a harmadik szem csakrát (ágjá) képviseli.
A Ham a teret/étert és a torokcsakrát (visuddha) képviseli.
A Jam a levegőt és a szívcsakrát (anáhata) képviseli.
A Ram a tüzet és a köldökcsakrát (manipúra) képviseli.
A Vam a vizet és a szakrális csakrát (szvádhisthána) képviseli.
A Lam a földet és a gyökércsakrát (múládhára) képviseli.

Megjegyzés: Az M-re végződő szótagok, mint a Lam, a legtöbb csakrát megrezegtetik, különösen a köldök, szív és torokcsakrát. Ezeket kell legelőször megnyitni. Ugyanezeket a szótagokat NG hanggal a végén is ki lehet ejteni. Ezt anuszvárának (nazalizációnak) nevezik a szanszkritban. Míg az Ómot általában M-mel ejtik ki, ha nazalizáljuk, akkor Óng lesz belőle. Az NG-re végződő mantrák az M-re végződők magasabb oktávjait jelentik. Ha az anuszvárával ejtjük ki a tő-mantrákat, például LANG, akkor ezek inkább a lágy szájpadlás fölött elhelyezkedő hat csakrához kapcsolódnak. Ezeket csak akkor szabad használni, ha az M-re végződő mantrák már meghozták az eredményüket, és az összes csakra fel lett ébresztve a visuddháig (torokcsakráig) bezárólag."

2017. április 12., szerda

Egy pillanat az örökkévalóságban

A reinkarnáció elmélete nem hiedelem, hanem tudományos tény, mely a lélek és az anyga alapvető különbségében gyökerezik.  Annak ellenére, hogy a legtöbben nem tudunk visszaemlékezni előző születéseinkre, lelkünk már számtalan testen vándorolt keresztül, és jelenlegi testetöltésünk is igazából csak egy pillanat az örökkévaló létünkben. 

Az elménk azonban hajlamos a pillanatnyi eseményekre reagálni, és ilyenkor elveszünk a múlandóság szövevényében. Folyamatosan a múlt miatt bánkódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és így nem tudunk teljesen tudatosak lenni a jelen pillanatról, és megtapasztalni, megérteni annak állandóságát változékonyságában. A Bhagavad-gítá kimondja: a lélek örök, a test pedig múlandó, ezért nem érdemes bánkódni sem az élő, sem a halott felett. Ragaszkodásunk miatt azonban néha nehezünkre esik így látni a dolgokat, főleg, ha egy hozzánk közeli, szeretett személyről van szó. 

A születés önmagában sem egy könnyű élmény, a babának is küzdenie kell, hogy a világra tudjon jönni. A védikus írások szerint a méhen belüli kilenc hónap és a megszületés olyan mély nyomot hagy a lélekben, hogy ennek hatására megfeledkezik előző születéseiről. Bár azt is olvashatjuk, hogy az anyaméhen belül a gyermek visszaemlékszik előző testetöltéseire, és imádkozik Istenhez, hogy kijöhessen a méh fogságából.

Minden esetre mi azt látjuk, hogy ahogy a gyermek cseperedik és növekszik, úgy érnek be értelmi képességei, és kíváncsivá válik az élet nagy kérdéseire: Honnan jöttem? Hová tartok? Mi lesz a halálom után? Hogyan jött létre ez a világ, és hogy kerültem bele? Hogyan találhatom meg a teljes és maradandó boldogságot? Hogyan szüntethetem meg a szenvedésemet?

Aki szerencsés, az az élete során sokat tanulhat a Végső Valóságról és önnön spirituális természetéről. Ha sikerül megtisztítania a tudatát a jóga vagy a lelki gyakorlatok segítségével, akkor meg is tapasztalhatja mindazt, vagy egy részét annak, amit a bölcsektől hallott. Ebben az esetben felkészültebben várhatja a halált, amely minden figyelmeztetés nélkül, bármelyik pillanatban beköszönthet. 

Örökkévaló létünk szempontjából csupán egy pillanat ez az élet, melyet számtalan másik pillanat fog követni, mindaddig, amíg meg nem tanulunk mindent, amire szükségünk van az öntudatra ébredéshez, és el nem égetjük a karmánk utolsó terméseit is. Ahogy a Bhágavatam mondja, az lelkeket összesodorja a karma hullámzása, mint ahogyan a hínárok verődnek egy csomóba egy kis időre, majd örökre különválnak útjaik. 

2017. április 11., kedd

A transzcendens és immanens Isten

Újabb részlet a Meditáció-könyvből:

"Annak érdekében, hogy megnyilvánítsa az univerzumot, a Brahmannak polárissá kellett változnia. Az egyik pólus a tiszta tudat és tudatosság maradt, és örökké változatlan maradt abban a folyamatban, melyen a másik pólus keresztülment. Ez a pólus a transzcendens isten. A másik pólus az immanens Isten, mely a Brahman látható aspektusa. A jógában ezt a pólust gyakran Saktinak nevezik. Míg Isten transzcendens aspektusa statikus, az immanens aspektusa dinamikus és folyamatos áramlásban van. Van egy mondás, mely szerint „A nő előjoga, hogy megváltoztassa a véleményét”, míg a férfiakról gyakran azt gondolják, hogy sohasem változnak a nézeteik. E nemi sajátosságok miatt a transzcendens Istenre tradicionálisan férfiként gondolnak (sok jóga-iskolában az Úr Sivának nevezik), míg a dinamikus pólust, mely minden pillanatban újrateremti magát, Saktival, az Anyaistennővel azonosítják.

Az isteni teremtőerő (prakriti) első megnyilvánulása a kozmikus intelligencia (buddhi), és abból árad ki a tér (ákása), levegő (váju), tűz (agni), víz (apasz) és végül a föld (prithvi). Ez a hat lépés alkotja a kozmosz megnyilvánulásának jógikus felfogását. Azonban ugyanez a hat lépés megismétlődik az emberi testben és az emberi lényben. Hermész Triszmegisztosz alkímista Smaragdtáblája szerint „Ahogy lent, úgy fent és ahogy fent, úgy lent”, amit az alkimista tradícióban úgy magyaráznak, hogy „amint bent, úgy kint és amint kint, úgy bent”. Az emberi lény mikrokozmosza az univerzum makrokozmoszának tükörképe.

Miközben a kristályosodás hat lépését megismételte az emberi testben, a Nagy Istennő hat bioplazmikus hanghullámot hozott éltre, és eközben létrehozta a csakrákat /lótuszokat az emberi lényben. E folyamat végén a Nagy Istennő szenderegni tért a gerinc tövénél elhelyezkedő gyökércsakrában. Általában Saktiként emlegetjük, amikor a világ teremtőjeként gondolunk rá, és ebben a tekintetben leereszkedőnek fogjuk fel. Amikor felébresztjük és felfelé vezetjük a gerinc mentén, akkor Kundalinínek (feltekeredettnek) nevezzük. Azért nevezik így, mert rugóként feltekeredve várakozik a gerinc tövénél, arra várva, hogy felébresszék, és így ki tudja bontakoztatni minden lény potenciálját. Mikor az isteni kreativitásként tekintünk rá, akkor prakritinek nevezzük; amikor az isteni életerőként tekintünk rá, akkor pránának nevezzük; azonban mindezek a kifejezések ugyanazt az immanens Istent írják le. Fontos, hogy ne névtelen és hatalmas energiaként tekintsünk a Kundaliníre, hanem a bennünk lakozó legmélyebb isteni potenciálként, mely annak a határtalan teremtő erőnek, az Istennőnek a kifejeződése, mely az egész univerzumot létrehozta."

2017. április 10., hétfő

Minden elmúlik

Ha jártatok már Indiában, vagy a Távol-keleten, akkor minden bizonnyal találkoztatok olyan emberekkel, akiken látszott, hogy semmi sem tudja megingatni őket a nyugalmukban, és látszólag mintha közömbösek lennének az élet történéseivel kapcsolatban. Ezzel szemben mi, a nyugati emberek, nap mint nap a különböző szélsőségek között hánykolódunk, egyszer kitörő örömöt élünk át, amikor valami jó történik velünk, egyszer pedig kétségbe esünk, ha valamilyen kellemetlen helyzetbe keveredünk. 

A keleti ember egy vezérelvet követ, amely képes felülemelni őt a mindennapok hullámzásán: az, hogy minden elmúlik egyszer. Mivel a keleti filozófiák szerint nem érdemes nagyon izgulni az átmeneti, múlandó dolgok miatt, a keleti ember inkább az Örökkévalóság, a lélek felé fordítja a tekintetét. A szenvedélyes, radzsaszikus mentalitású nyugati ember persze ezt könnyen összetéveszti egyfajta flegmasággal vagy nemtörődömséggel, ami inkább a tamaszikus, tudatlanságban lévő elme sajátja. 

Viszont a szattva, vagyis a jóság, világosság kötőereje éppenséggel az aktivitáson és passzivitáson túli állandóságra törekszik, és arra, amiről már korábban is ejtettem szót, hogy az ember a munka eredményéhez nem ragaszkodva, kötelességből végezze a tevékenységeit. Ha az örök lélek szempontjából próbáljuk nézni a hétköznapi történéseinket, azok szinte jelentéktelenné zsugorodnak. Ez persze nem egyfajta nihilizmust jelent, hanem azt, hogy az örök lélek dolgait előtérbe helyezzük az anyagi test és az anyagi világ örök változékonyságával szemben. 

A lélektől nem lehet elvenni semmit, mivel elpusztíthatatlan, és önmagában tökéletes, tiszta tudat, és éppen ezért nem is lehet hozzátenni semmit. Az erőfeszítésünk csupán abból áll, hogy megtisztítsuk az önmagunkról és másokról alkotott felfogást az átmeneti és hamis külső burkolatoktól. Az egó persze nem abban az értelemben hamis, hogy nem létezik, vagy csupán az illúzió terméke. Az egónk és az ahhoz kapcsolódó karmikus visszahatások tárháza esetenként nagyon is kemény, megkövesedett burkolatokat képes létrehozni, melyek szinte lehetetlenné vagy nagyon lassúvá teszik a spirituális evolúciót. Persze a spirituális fejlődésünk útjában álló akadályok is előbb vagy utóbb szertefoszlanak, hiszen, mint minden anyagi dolog, ezek is átmenetiek. Ha így szemléljük az életünket, akkor könnyebben túl tudunk lendülni a kudarcokon és a sikertelenségen, és türelmesebbé fogunk válni. 

2017. április 9., vasárnap

A Jónidandászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Jóni Dandászana (Siva és Sakti póza)

A „jóni” szó a női nemi szervre, a hüvelyre vonatkozik, míg a „danda” szó botot jelent, de a férfi nemi szerv analógiájaként is értelmezhető. A szó szerinti fordítás helyett ezért ebben az esetben Siva és Sakti (Párvatí) egyesülésére utaló kifejezésként értelmeztem a póz elnevezését. Az indiai mitológia szerint az eredeti Férfi elv a Purusa, akit Visnu, Siva és az összes isteni inkarnáció vagy kiterjedés képvisel, illetve az egyéni lelkeket (dzsívátmá) vagy a Brahmant is a Purusával azonosnak tekintik. A Prakriti pedig az egyetemes Női elv, a Természet, vagy az Isteni Energia különböző megtestesüléseire vonatkoztatják. Ide tartozik az összes női istenség, és a vaisnava filozófusok szerint maguk az egyéni lelkek is, melyek Visnu kiáradásai vagy parányi részei, és ezért női természettel rendelkeznek. Éppen ezért a spiritualitástól elválaszthatatlan a Férfi és Női elvek egyesülése vagy összekapcsolódása. A vaisnava filozófusok szerint az egyéni tudat egyesül vagy összekapcsolódik a Legfelsőbb Tudattal az isteni szeretetben, míg a Tantra, illetve a Rádzsa-jóga megközelítésében az egyéni tudat a Kundaliní Sakti segítségével érheti el a felszabadulást. A tantra-írások szerint minden fő csakrában jelen van Siva és Sakti egy bizonyos formája, és az ő egyesülésük során képes a Kundaliní áthatolni a csakrákon és a hozzájuk kapcsolódó granthikon (kötöttségeken). A szahaszrára csakrába érve a Kundaliní feloldódik a Prakritiben, míg az egyéni Tudat Siva áldásával megszabadul az egó általi kötöttségektől és megállapodik önnön természetében.

A spirituális megvilágosodás kétféle módon közelíthető meg. Az egyik az, amikor a Sakti felébred, felkúszik a szusumnán és egyesül Sivával a szahaszrára csakrában. Siva a magasabb, kozmikus tudatot képviseli, míg Sakti az energia evolúcióját. Ez a koncepció a Kundaliní jóga alapja.

A másik értelmezés az, hogy a tudat találkozik a Saktival, és ezt Sivarátrinak nevezik. A Sivarátri arra utal, hogy az anyagi létezés szintjén ébresztjük fel a tudatosságunkat és az evolúció magasabb pontján egyesülünk Saktival. Ezért használják a rátri, azaz éjszaka kifejezést. Mit jelent a tudat éjszakája és nappala? Amikor az egyén tapasztalja a létezést, a körülötte lévő objektív valóságot, az a tudat nappala. A tudat éjszakája az, amikor a tudat önmagában van, és nem él át objektív tapasztalatokat. Nem hallunk, látunk, érzünk vagy tudunk semmit. Az idő, tér és az objektivitás – az elme három minősége – érvényét veszíti. Csak a tudat marad. Ez a lélek éjszakája, a megvilágosodást közvetlenül megelőző állapot. Tehát a Sivarátri a szamádhi állapotát jelenti, de eleinte ez a szamádhi alacsonyabb szintjeire fog vonatkozni.

Siva története úgy szól, hogy az erdőben élt és elment, hogy feleségül vegye Párvatít, a Himalája lányát, aki a havas csúcsokon élt. Ő volt a szellemek és démonok mestere, guruja, és így ők is felvonultak a házassági menetében. Egyeseknek a feje hátulján volt az egyik szeme, másoknak nem is volt szeme, vagy a hasán volt. Egyeseknek egy füle volt, másoknak hatalmas elefántfüle, vagy csak lyukak volta a füle helyén. Egyesek egy lábon jártak, mások hármon.

Párvatí családja eléjük küldött egy fogadóbizottságot, hogy elvezessék őket Párvatí házához, de amikor megpillantották Sivát és félelmetes társait, akkor ijedtükben hazaszaladtak. Utána elszörnyedve mondták el Párvatínak, hogy mit láttak. „Siva borzasztó! Egy bikán érkezett, meztelenül, és a teste hamuval van bekenve. Az egész testét kígyók borítják, és a társai félelmetesek.” Párvatí anyukája felháborodott, metn nem akarta, hogy ilyen veje legyen. Pűrvatí azonban nyugodt és eltökélt maradt.

Amikor az Úr Siva menete belépett a himalájai királyságba, Ő és rút társai mind ragyogó isteni lényekké változtak, akiknek szép arca, finom ruhái voltak és illatos virágok díszítették őket. Az összes démon vonzó emberré változott. Mindez egy szempillantás alatt történt, és így zajlott le az esküvő.

2017. április 8., szombat

A parivrittászana B gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok

A póz rávezető gyakorlatai a kézenállás, a híd, a dropback, illetve az úgynevezett tiktakk-gyakorlat, amelyben lefelé néző kutyából kézenállásba, majd hídba ereszkedünk, és visszajövünk belőle. Ez utóbbit, valamint a hidat is végezhetjük egylábas változatban. Természetesen a mandalászana A változatnál említett rávezető gyakorlatok is hasznosak lehetnek. A rávezető gyakorlatok után itt is a talajszinten kezdjük el a körbesétálás gyakorlását, és tegyük meg a kör akkora részét a lábainkkal a talajon, amekkorát tudunk, az oldalsó részeken pedig ugorjunk át. Az oldalsó hajlékonyság fejlesztéséhez az ardhacsandrászana (álló oldalra hajlítás) és a kézenállásban oldalra hajlítás egy remek póz.

Egészségügyi hatások
A gyakorlat élénkíti az anyagcserét, javítja az emésztést.
A gerincfeszítő izmokat is lenyújtja és erősíti
A szív munkáját is megkönnyíti
Csökkenti a depressziót, megnyugtatja az elmét
Erősíti a karokat, lábakat, a vállakat, a törzs és a hát izmait
Nyújtja a törzs oldalait
Nyitja a mellkast és a csípőt
Csökkenti az alagút-szindrómát a csuklóban és az alkarban
Stimulálja a pajzsmirigyet és a mellékpajzsmirigyet
Tisztává teszi az elmét
Csökkenti a stresszt, depressziót és szorongást

Ellenjavallatok: Fejfájás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri panaszok, gerincproblémák, a csípőízület, a karok, vállak, csuklók problémái, csontritkulás, hasi vagy lágyéksérvek, menstruáció és terhesség esetén kerülendő a póz gyakorlása.

2017. április 7., péntek

Ragaszkodás és felelősség

Vannak felelősségteljes emberek, és felelőtlenek is. A skála a két véglet között mozog, de mindenki viszonyul valahogy a kötelezettségeihez. Az emberi élet első lényeges feladata az, hogy megértsük: vannak kötelezettségeink. Ezeket akkor is végre kell hajtani, ha van kedvünk hozzá, és akkor is ha éppen nincs. A védikus parancsolatok szerint az embernek van kötelessége a saját teste, a hozzátartozói, a rábízott emberek (beosztottak, alkalmazottak stb.), az általános emberek, a hazája és Isten (vagy önnön lelke) iránt. 

A felelőtlen emberek igyekeznek minél több kötöttséget, felelősséget vállalni, és rendre nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek. Sok esetben még saját magukra sem tudnak felelősséget vállalni, így valaki másra hárul a fenntartásuk, ellátásuk terhe, vagy pedig valamilyen szociális intézménybe, tébolydába, börtönbe kerülnek. Az anyagi kötelezettségeket felrúgó embereknek van egy szűk osztálya, ezek pedig a szentek, vallási megszállottak, illetve az anyagtól teljes mértékben elszakadt emberek. Őket egyszerűen nem érdeklik az anyagi dolgok, és úgy tekintik, hogy elegendő, ha teljesítik spirituális kötelességeiket Isten felé, és ezzel minden teljes. Ha valaki ténylegesen eléri a spirituális felszabadulás szintjét, akkor képes őszintén feladni az anyagi kötelességeit, mivel már nem köti meg semmilyen ragaszkodás. 

A kötelességek egyik alapja tehát a ragaszkodás. Ragaszkodunk a testünkhöz, ezért fenntartjuk. Ragaszkodunk a családunkhoz, ezért gondoskodunk róluk. Ragaszkodunk a hazánkhoz, ezért megvédjük azt. Ragaszkodunk az anyagi jóléthez, ezért dolgozunk, hogy előteremtsük az anyagi javakat. Krisna azonban arra tanít, hogy a költelességeinket ragaszkodás nélkül kell végeznünk, máskülönben illúzióba esünk, és saját magunkat fogjuk a tetteink végrehajtójának tekinteni. Ennek az a következménye, hogy jogot formálunk a tetteink eredményére, és ha az élvezetes, akkor élvezni akarjuk, ha pedig szenvedéssel teli, akkor szenvedünk tőle. A ragaszkodástól mentes cselekvés tehát sok szenvedéstől menthet meg minket. 

A kötelességünk mértékét gyakran a ragaszkodásunk miatt nem tudjuk helyesen felbecsülni, és túlzottan irányítani akarunk mindent, vagy pedig teljesítménykényszeressé válunk, és mások elvárásainak próbálunk minden áron eleget tenni, még ha azok megalapozatlanok is. De időnként saját magunkkal szemben támasztunk olyan elvárásokat, melyeknek nem tudunk eleget tenni, és így örökösen elégedetlenek vagyunk, vagy pedig bűntudat marcangol. 

A ragaszkodás csökkentése vagy legalább egészséges mértékben tartása segít abban, hogy ne érezzük magunkat felelőssnek olyan dolgokban, amelyekről nem tehetünk, vagy amelyekben megtettünk minden tőlünk telhetőt. A múltbeli döntéseinkkel kapcsolatos bűntudat vagy a mulasztásainkon való kesergés pedig végképp zsákutca, hiszen a múlttal már nem tudunk mit kezdeni. legfeljebb a jövőre vonatkozóan vonhatunk le következtetéseket belőle, és más esetben bölcsebben viselkedhetünk. De azt, hogy egy múltbeli helyzetért milyen felelősség terhel bennünket, úgyis a karma törvénye fogja meghatározni. Ha végig kell szenvednünk valamilyen negatív következményt a jövőben, akkor azt úgysem tudjuk elkerülni, nem érdemes a félelem béklyóiban vergődni. De minden egyes jövőbeni dőntésünkben lehetünk tudatosabbak, és viselkedhetünk úgy, hogy csökkenteni tudjuk saját magunk és mások szenvedését, bár ezt az anyagi világban nem tudjuk teljesen kizárni, sem kiszámítani. Isten, vagy a Karma útjai kifürkészhetetlenek. 

2017. április 6., csütörtök

A csakrák tő-mantrái

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A bídzsa-mantrák eredete

A Jóga-sikhá Upanisad szerint a Kundaliní mantra formájában fejezi ki magát (2-9). Ennek megértéséhez először meg kell értenünk azt a tényt, hogy az egyes csakrák/lótuszok egy-egy bizonyos bioplazmikus hanghullámból (mantrából) létrejövő energiaközpontok. A mantráknak különböző kategóriái léteznek, de az, amit mi most meg fogunk vizsgálni, a bídzsáksara (mag- vagy gyökér-szótag). A bídzsáksarák olyan hanghullámok, amelyek a természet elemeit és az emberi létezés és tapasztalat szintjeit képviselik.

Ahhoz, hogy megértsük a használatukat, röviden össze kell foglalnunk az eredetüket. A kezdetben, az ősrobbanás előtt, mely az univerzum létrejöttéhez vezetett, csak a mély valóság létezett, melyet a fizikusok az Egyesített Mezőnek neveznek. Az upanisadokban az Egyesített Mezőt a Brahmannak (határtalan tudatnak) nevezik. A határtalan tudat olyan, mint egy tükör, mely mindent visszatükröz, de az ősrobbanás előtt nem volt mit visszatükröznie. Mint ahogyan egy tükörben nem jelenik meg semmi, ha egy üres univerzumban tartózkodik, a Brahman megnyilvánította az univerzumot, hogy kinyilvánítsa visszatükröző vagy tudatosító természetét.

A Brahmant határtalan, korlátlan potenciálként is értelmezhetjük. Bármit képes megnyilvánítani, és meg is teszi. Bármi, ami létrejöhet, létre fog jönni. Így az újabb és újabb univerzumok megnyilvánítása a Brahman határtalan potenciáljának vagy kreativitásának kifejezéseként értelmezhető."

Megjegyzés: Véleményem szerint Maehle szükségtelenül és zavaróan keveri bele az ősrobbanás és az Egyesített Mező elméletét a védikus teremtéselméletbe, melyet a szánkhja és a Védánta filozófia taglal. Az Egyesített Mező az elméleti fizika paramétereivel körülírható, bár többféle megközelítése létezik. Ezzel szemben a Brahman, vagyis a tiszta Tudat semmiféle fizikai jellemzővel nem írható le, sőt, egyáltalában nem rendelkezik tulajdonságokkal. Ilyen formán a szánkhja örök kettősségéből az Egyesített mező sokkal inkább vonatkozhat a prakriti (természet) megnyilvánult vagy ősállapotára, mint a purusára (a Brahmanra). Hogy a prakriti és a purusa egy és ugyanaz, vagy pedig két örök elv, a monista és dualista védikus filozófusok örök vitatémája. Hovatovább, a szánkhja teremtéselméletének leírásakor egy precízen tervezett rendszer alapján nyilvánulnak meg egymásból a teremtés elemei, és nem egy kaotikus ősrobbanás formájában. Az ősrobbanás elve az anyagból véletlenszerű evolúciós folyamat által kialakuló tudat elméletéhez sokkal jobban illeszkedne, mint a mindenható és teljesen tudatos Brahman által indukált teremtési folyamatba.

2017. április 5., szerda

Ösztrogén-dominancia - a népbetegség

Az élelmiszerekben található ösztrogénszerű vagy ösztrogenizáló hatást kiváltó anyagokról szóló elmélkedésem kapcsán már említésre került az ösztrogén-dominancia nevű betegség vagy tünetegyüttes, amely modern korunkban járványszerűen sújtja mind a férfi, mind a női lakosságot. Alábbi bejegyzésemben azt igyekeztem kideríteni, hogy miben is áll ez az egyensúlyzavar, mik a tünetei, és mi okozza.

Az ösztrogéndominancia kialakulása

A nők hormonális egészségét az ösztrogén és a progeszteron, e két fontos hormon megfelelő aránya, egyensúlya határozza meg elsősorban. Ahogy a ciklus első felében az ösztrogén szintje többszörös a progeszteronhoz képest, úgy a ciklus második felében a progeszteronnak a megfelelő mértékben kell dominálnia. Ekkor lehet csak beszélni ösztrogén-progeszteron egyensúlyról. Ösztrogéntúlsúlyban szenvedő nőknél a normális aránytól komoly eltérések tapasztalhatók, azaz a ciklus második felében is az ösztrogén marad az úr, amely igen veszélyes állapotot teremt és tart fenn.

Az ösztrogén az első számú női nemi hormon, és a nőies alkat, a mellek, a méh kifejlődése, a terhesség képessége mind e hormonnak köszönhető. Az ösztrogén elsősorban a petefészekben termelődik, és legfőbb hatása a „szaporítás és növesztés”, a sejtburjánzás, a mennyiség létrehozása, amely például a méhnyálkahártya vastagságának növekedésében nyilvánul meg. Ha nincs egyensúly, és az ösztrogén mellől hiányzik a megfelelő mennyiségű progeszteron, akkor ez a burjánzás kórossá válhat, és túlburjánzott méhnyálkahártya, bő vérzés, jóindulatú sejtszaporulat, de akár daganat is lehet a következmény.

A progeszteron fontossága jóval túlmutat a terhességben játszott szerepénél. Nőben és férfiben egyaránt az egyetlen hormon, amely képes egyensúlyt tartani az ösztrogénnel. Mintha „egymás kezét fogva” szabályoznák a szervezet működését. A progeszteron termelődésének feltétele nőkben az ovuláció (tüszőrepedés) megtörténte. Ha az ovuláció nem történik meg minden ciklusban (anovuláció), vagy az ovuláció után nem kielégítő a progeszteron-termelődés mértéke, akkor előbb vagy utóbb kialakul az ösztrogén dominancia állapota.

Az ösztrogén dominancia az az állapot, amikor az ösztrogén túlsúlyba kerül a progeszteronhoz képest. Alacsony progeszteronszint esetén törvényszerű az ösztrogén dominancia kialakulása, mivel ilyenkor még a normál ösztrogénszint is relatív túlsúlyt jelent.

Az ösztrogén férfiaknál a herében, a mellékvesében és a zsírszövetekben termelődik. A tesztoszteron egy része is ösztrogénné alakul át. Progeszteron is termelődik a férfiak szervezetében. Szintje általában 60 vagy 70 éves korukig nagyjából azonos marad. Ha az ösztrogénszint a progeszteronhoz viszonyítva túl magas, a férfiaknál is kialakulhat ösztrogén dominancia.

Az életkor előrehaladtával a hormonok mennyisége csökken. Ha a 35-70 év közötti kort vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy a progeszteron 75%-kal, míg az ösztrogén csupán 35%-kal csökken. Fajlagosan több ösztrogén van a progeszteronhoz viszonyítva. Ez a jelenség komoly egyensúlyzavarhoz vezet, ösztrogéndominancia lép fel.

A két hormon így hozza egyensúlyba a szervezetünket:

  • Az ösztrogén lelassítja a pajzsmirigy funkciókat, ezáltal a szervezet a tápenergiát zsírrá alakítja. A progeszteron viszont a zsírt energiává alakítja, tehát progeszteron nélkül igen nehéz lefogyni.
  • Az ösztrogén visszatartja a sót és a folyadékot, a progeszteron természetes vízhajtó.
  • Az ösztrogén depressziót és fejfájást okozhat, mert az agyban mikro-ödémákat okoz. A progeszteron a vízhajtás miatt éppen a depresszió ellen hat.
  • Az ösztrogén növeli a vér sűrűségét, a progeszteron normalizálja.
  • Az ösztrogén csökkenti az oxigént a szövetekben, ami a szövetek elsalakosodásához vezet. A progeszteron viszont helyreállítja az oxigénszintet.
  • Az ösztrogén növeli a méh- és a mellrák rizikóját. A progeszteron pedig bizonyítottan csökkenti.
  • Az ösztrogén, ha nincs elegendő progeszteron jelen, azzal a hatással van a mellékpajzsmirigyre, hogy nem termel kalcitonint, ami ahhoz kell, hogy a csontépítő sejtek elegendő kalciumot kapjanak. Fellép a csontritkulás.
  • Az ösztrogén csökkenti a vérerek tónusát, ami magas vérnyomást eredményez. A progeszteron helyreállítja azt.

Egy egészséges férfit a tesztoszteron szintje védi meg a xeno-ösztrogénektől (külső ösztrogénektől) Amint a tesztoszteron szint elkezd csökkenni (Tesztoszteron-DHT), a xeno-ösztrogének úgy képesek teret hódítani maguknak a férfi szervezetében.

Az egyértelmű és félreérthetetlen jele a férfiakban kialakuló ösztrogén dominanciának, a kóros mellnövekedés, azaz a gynecomastia. Ha ezt tapasztaljuk, egyértelműen alacsony a férfi progeszteron és tesztoszteron szintje és ennek köszönhetően képes kívülről bejutni és teret hódítani a xeno-ösztrogén (ösztrogént mimikáló vegyületek).

Réges-rég tudjuk, hogy a prosztata az ösztradiol, a progeszteron és a tesztoszteron befolyása alatt áll és azt is, hogy a kor előrehaladtával csökken a férfiak progeszteron és tesztoszteron szintje.

Viszont, ha ebben az állapotban valamiért az ösztradiol szintje nem csökken, hanem stagnál vagy esetleg még növekszik is (külső hatásra), akkor bizony ez a férfi ösztrogén dominanciában szenved.

Ha a férfi szervezetében megemelkedik az ösztrogén hormon szintje (női nemi hormon, ami a férfi szervezetben is jelen van, csak kisebb mértékben), úgynevezett ösztrogén dominancia alakul ki, akkor a tesztoszteron hormon (férfi nemi hormon) átalakul dihidro-tesztoszteronná (DHT).

A dihidro-tesztoszteron (DHT) egy androgén hormon (szteroid hím nemi hormon), amely elsősorban a prosztatában szintetizálódik, egy ún. 5 alpha reduktáz enzim hatására. Ez az enzim pedig akkor aktivizálódik, ha a férfi szervezetében ösztrogén dominancia alakul ki!

A DHT-val az a baj, hogy 3-szor erősebb affinitása van az androgén receptorok felé, mint a tesztoszteronnak és kb. 15-20-szor nagyobb affinitása a mellékvese által termelt egyéb androgén hormonokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy ennyivel erőszakosabban képes kapcsolódni azokhoz a hormon receptorokhoz, amelyek amúgy a tesztoszteronnak lennének fenntartva a sejtekben.

Ha az ösztrogén dominancia hatására a tesztoszteron rossz bontása miatt a DHT szint megemelkedik, akkor az fejtetői kopaszodást, prosztata megnagyobbodást, prosztata rákot tud okozni, mellette libidó csökkenést, a sperma minőségi-mennyiségi romlását és elhízást is.

Az ideális TTE (tesztoszteron) DHT (dihidro-tesztoszteron) arány a férfi szervezetben 20:1-hez. Ez labor eredménnyel ellenőrizhető.

Tehát a probléma fő okozója az ösztrogén dominancia. Valójában kétféle módon is létrejöhet ösztrogén dominancia. Túl sok ösztrogén jut a szervezetbe, és/vagy az ösztrogén hatást ellensúlyozó progeszteron hormon szintje csökken le, ezzel ún. relatív ösztrogén dominanciát kialakítva. A TTE/DHT, illetve ösztrogén/progeszteron aránya laboratóriumi nyálteszttel könnyen megállapítható.

Az ösztrogéndominancia tünetei

Az ösztrogéntúlsúly azért káros a szervezet számára, mert az eredetileg „barátságos" hormon egy határon túl már „ellenséggé” válik. Ezért hívják az ösztrogént "az élet és a halál angyalának" is, mert a női lét szépségein túl számos kóros állapot kialakulásáért is felelős, és túlsúlya idővel nemcsak a női, de más szövetekben is bajt okoz. Az ösztrogéndominancia nőkben szerteágazó tüneteket produkál, amelyek közül a leggyakoribbak az alábbiak:

▪ menstruációs zavarok, rendszertelen és fájdalmas vérzés
▪ mellfeszülés, emlőcsomók, petefészekciszták, méhnyálkahártya túlburjánzás
▪ nőgyógyászati fertőzések, gyulladások, allergiák
▪ pattanások, szőrösödés, hajhullás
▪ alvászavarok, álmatlanság, kimerültség
▪ ingerlékenység, szorongás, depresszió, csökkent nemi vágy
▪ pajzsmirigyműködési zavarok
▪ emésztési zavarok, édesség utáni vágy
▪ folyadékvisszatartás, ödéma
▪ meddőség, vetélés, korai menopauza
▪ csontritkulás, ízületi panaszok
▪ jó‐ és rosszindulatú daganatok
▪ makacs súlygyarapodás, hasi és csípőtáji elhízás

Az ösztrogéndominancia azonban nemcsak a nőket, de a férfiakat, valamint az idősebbeket és a gyerekeket is érinti.

Férfiakban az alábbi tünetek jelentkezhetnek:

▪ potenciazavarok, csökkent nemi vágy, terméketlenség
▪ prosztatanagyobbodás, gyulladás, vizelési problémák, rosszindulatú folyamat
▪ testszőrzet csökkenés, hajhullás, fejtetői kopaszodás
▪ súlygyarapodás, hasi elhízás, emlőnagyobbodás
▪ csontritkulás, ízületi fájdalmak, izomgyengeség
▪ motivációhiány, ingerlékenység, alvászavarok

Az ösztrogéndominanciát kiváltó tényezők

Xeno-ösztrogén hatás – olyan vegyszerek, melyek szervezetünkbe jutva a bőrön, orrnyálkahártyán vagy emésztőrendszeren keresztül képesek mimikálni az ösztrogént, illetve megzavarni és felborítani hormonháztartásunkat. A következő termékekben találhatóak meg mindennapi életünkben:
Mosó és tisztítószerek (főleg klór származékok), PVC, laminált parketta bevonata, festékek, oldószerek, hígítók, lakkok, rovarirtók, permetszerek, gyomirtók, műanyagok (hő hatására BPA szabadul fel belőlük), stb…
Fogamzásgátlók használata – tabletták, hüvelygyűrű, tapaszok, injekciók és méhen belüli eszközök. Szintetikus hormonpótlás (HRT) – menopauzás korosztálynál vagy idősödő férfiaknál alkalmazott szintetikus (testidegen) hormonpótlás. Ezek a hormonok és fogamzásgtlók a szervezetbők kiürülve szintén növelik a környezet és az ivóvíz xeno-ösztrogén szintjét.
 
Túl sok ösztrogén-bevitel táplálékból. Erről már beszéltünk, ráadásul a finomított szénhidrátok, a cukrok és édesítőszerek, valamint a nem bio eredetű növényi és állati élelmiszerek is tartalmazhatnak különböző eredetű ösztrogényszerű vegyületeket. A feldolgozott élelmiszerek és az alkoholfogyasztás is felboríthatja a horminháztartást. 
Krónikus stressz – krónikus stressz alatt erőteljes igény van a kortizolra (kortizol=stressz hormon), ami pedig csökkenti a progeszteront, mivel a progeszteron egy része konvertálódik át kortizollá, hogy a mellékvese nem kielégítő termelését támogassa.
Mellékvese fáradtság – a fáradt mellékvesék nem tudnak elegendő kortizolt előállítani (kortizol=stressz hormon + gyulladáscsökkentő), így a szervezet a progeszteronból igyekszik azt pótolni

Szegényes étrend – általában magas szénhidrát fogyasztás, transz-zsírok fogyasztása – margarin és hidrogénezett olajok
Tápanyag hiányosságok – főleg magnézium, cink, réz, Omega 3, karotinoidok, szelén, D, E és B komplex vitaminok hiánya vagy elégtelen bevitele
Sárgatest (luteális) elégtelenség – nem kielégítő progeszteron-termelődés ovulációt követően.
Anovulációs ciklusok (anovuláció=nincs ovuláció) – ciklusok, amelyekben nem történik meg az ovuláció, azaz a tüszőrepedés, ennek következtében nincs progeszteron-termelődés.
Kóros elhízás – menopauzás nőkben és elhízott férfiakban az ösztrogént a zsírsejtek termelik. Minél több zsír, annál több ösztrogén.
Mozgáshiány
Gyógyszerek
Évszakfüggő fényhiány – D-vitamin hiány

2017. április 4., kedd

A csakrák lótuszainak iránya

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Nagyon fontos különbség abban, hogy csakrákként vagy padmákként (lótuszként) tekintünk az energiaközpontokra, az, hogy a lótuszok érzékenyek az irányra. Amíg él, a lótuszvirág felfelé fordul, a fény és a nap felé. Ha pedig elpusztul, akkor lefelé lóg. Hasonlóképpen, a finomfizikai testünk lótuszhoz hasonló energiaközpontjai mindig a nap, vagyis a Kundaliní felé fordulnak (Sat-csakra-nirúpana, 7 vers, Púrnánanda kommentárja). A spirituálisan szendergő állapotban lévő emberben a lótuszok lefelé fordulnak, és zártak, mint a lótusz rügyei. Ez azt a tényt képviseli, hogy ebben az állapotban a Kundaliní a legalacsonyabb energiaközpontban szunnyad. Szundaradéva Hatha-tattva Kaumudíja szerint a csakrákat felfelé kell fordítani a meditációban tett folyamatos erőfeszítéssel (25.2). A spirituális ébredés állapotában lévő személy esetében a padmák felfelé fordulnak, a felemelt Kundaliní irányába, mint ahogy a virág köszönti a napot.

Talán észrevehettük T. Krishnamacharya és más indiai tanítók fényképein, hogy nem teszik teljesen össze a tenyereiket üdvözléskor, hanem korsószerűen összeérintik az ujjaikat. Ez a szív nyíló lótuszét képviseli. Azt üzeni: „Bárcsak megnyílna a szívem lótusza!”

Amikor látjuk vagy vizualizáljuk a lótuszokat, mindig úgy kell látnunk őket, hogy felfelé fordulnak, a felemelt Kundaliní felé. Amit látunk, azzá válunk, a gondolat teremti meg a valóságot. Ha azt látjuk, hogy a lótuszok felfelé fordulnak, az húzóerőt fog gyakorolni a Kundaliníre, amely elősegíti a felemelését. A csakrák/lótuszok legtöbb képi ábrázolásán a szusumná mentén látjuk őket, előrefelé fordulva. Azért ábrázolják őket így, hogy belepillanthassunk a nyitott virágba, és lássuk a szirmok számát és az egyéb részleteket, például a jantrát. Azonban nem így kell vizualizálni őket, hanem oldalnézetben, úgy, hogy felfelé fordulnak, mintha a szusumná egy fonál volna, melyet az egyes virágok közepén húzunk át függőlegesen. A meditációban fölfelé, a koronacsakra felé fordulva kell vizualizálnunk a lótuszokat, mivel a célunk a Kundaliní felemelése a gravitáció ellenében."

2017. április 3., hétfő

Siker vagy sikertelenség?

Melyik a jobb? Sokan gondolkodás nélkül rávágnák, hogy inkább lennének sikeresek, mint sikertelenek. De vajon melyik mennyire és hogyan fejleszti a jellemünket? Egyáltalán, hogyan határozzuk meg azt, hogy valaki sikeres-e abban, amit csinál, vagy pedig sikertelen? A népszerűségében? Abban, hogy mennyi pénzt keres vele? Esetleg abban, hogy mennyire szereti azt, amit csinál, és mennyire boldog, miközben teszi? Ha mindezek alapján összehasonlítunk két embert, akkor az egyik sikeresnek fogja érezni magát a másikhoz képest, a másik pedig sikertelennek, jelentéktelennek a sikeressel szemben. Ebből jön azután az irigykedés, a kritika, a hibakeresés. Sokan ugyanis nem érzik magukat biztonságban egy másik, náluk sikeresebb ember jelenlétében, mert tudat alatt vagy akár tudatosan is szembesülnek a saját kudarcaikkal, helytelen döntéseikkel vagy lustaságukkal. 

A sikernek megvan az az előnye, hogy beteljesülést okoz, és lehetőséget teremt a további sikerek elérésére, megvalósítására. Például elképzelhető, hogy valaki nagyon tehetséges, és remek ötletei vannak, de pénz híján nem képes megvalósítani azokat, és hiányzik belőle a türelem, aki tartás vagy éppen az üzleti érzék ahhoz, hogy megteremtse a sikere minimális anyagi alapjait. Például, ha valaki egy edző, vagy jógaoktató, akkor nem elég, hogy jól ért a saját munkájához. Emellett még profi menedzsernek és marketing-szakembernek is kell lennie ahhoz, hogy mások szemében is sikeresnek mondhassa magát, és valóban tömegeket érjen el. Persze az más kérdés, hogy a tömegek kielégítésére tett törekvésben nem sikkadnak-e el bizonyos szakmai értékek. 

A sikeres emberek ugyanakkor gyakran függővé válnak a sikertől, és ha valamilyen oknál fogva lejár a "jó karmájuk" és veszítenek a népszerűségükből, az mélyen megviseli őket, hiszen elsősorban a társadalmi befolyásukkal, népszerűségükkel azonosítják magukat, és nem azzal a tevékenységgel, amit végeznek, pláne nem azzal, hogy a tevékenységükben elért fejlődés már önmagában elégedetté tegye őket. A siker ugyanakkor felfuvalkodottá teheti az egót is, mivel az ember többnek, jobbnak gondolja magát alulmaradt vetélytársainál, és elveszíti a visszacsatolást a környezetétől. A siker tehát rövid távon elősegítheti a jelem fejlődését, ám hosszú távon csak azok képesek a helyén kezelni, akik már érettebb spirituális személyiségek. Ugyanakkor képesek lesznek értékelni, felfedezni és segíteni a kevésbé sikeres tehetségeket, akikben esetleg őszinte szemmel ők is látják, hogy mekkora potenciál rejlik. Ehhez, ahogy Maehle mondta, a köldökcsakra mellett a szívcsakra nyitottságára is szükség van, máskülönben az illető nem tud túllépni saját egocentrizmusán.

Na és a sikertelenség? Persze, ha valamivel foglalkozunk, haladni akarunk valamerre, és csak kudarcot a kudarcra halmozunk, az nem túl lelkesítő, és elveszíthetjük a motivációnkat. Persze ez önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem ezt az utat kellene járnunk, legfeljebb azt, hogy még sokkal több erőfeszítést kellene beletennünk, mint amennyit eddig gondoltunk.

A fő dolog az, hogy szeressük azt, amit csinálunk, és próbáljuk meg függetleníteni a motivációnkat az elért sikerektől vagy kudarcoktól. Ahogy Krisna is mondja a Bhagavad-gítában, az igazi bölcs egyformán motivált a sikerben és a sikertelenségben, a győzelemben és a kudarcban. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor a jellemünk biztosan erősödni fog. Ha útközben feladjuk, akkor még egy kudarcélménnyel leszünk csak gazdagabbak, és nem látjuk meg az alagút végét, ahol a siker vagy beteljesülés várt volna ránk. Ha valaki igazi odaadással képes tenni azt, amit választott, és nem befolyásolja az, hogy mennyire népszerű vagy sikeres, az egyre közelebb juthat a lelki tökéletesség eléréséhez. Ezért mondja Krisna is, hogy kötelességből kell cselekedni, és nem szabad ragaszkodni a tetteink eredményéhez vagy éppen eredménytelenségéhez.

2017. április 2., vasárnap

Parivrittászana B

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Parivrittászana B (körforgás-póz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A parivrittászana B annyiban tér el az A-tól, hogy a forgást nem fejenállásban, hanem kézenállásban végezzük. Ez a változat, nyitott vállak és csípők esetén kevesebb mobilitást igényel a derék és a törzs izmai részéről, mivel az ívhez e két másik főízület is hozzátesz, és a törzsünk is messzebb van a talajtól. Viszont az alátámasztás kevésbé stabil, mint a fejenállás esetében.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre lefelé néző kutyapózból ugorjunk fel kézállásba.
Astau: Kilégzésre ereszkedjünk hátra hídpozícióba, majd végezzünk el egy belégzést. Kilégzésre induljunk el az óramutató járásával ellentétes irányba a lábakkal, majd lépjünk át a jobb lábunkkal a bal felett és fordítsuk lefelé a medencét, végül érkezzünk meg lefelé néz kutyapózba. Belégzésre haladjunk tovább a kör mentán,majd a bal lábunkkal lépjünk át a jobb fölött, és fordítsuk felfelé a medencénket. A belégzés végére érkezzünk meg ismét hídpozícióba. Végezzünk el három kört az óramutatóval ellentétes irányba. Ezután végezzünk el három kört az óramutatóval megegyező irányba is.
Nava: Belégzésre emeljük ki magunkat ismét kézenállásba.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz

Aktív elengedés technikája


Mivel a törzs itt magasabban van, mint a parivrittászana A-ban, a törzs stabilitására is nagyobb szükségünk lesz, hogy fenntartsuk a pózt és a körmozgást. Ahogy fordulunk a törzzsel, fokozatosan kell ellazítani a felülre kerülő izmokat és egyidejűleg megfeszíteni az alul levőket, ami sokkal nagyobb odafigyelést igényel, mint egy statikus póz kivitelezése.

2017. április 1., szombat

A parivrittászana A gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

Ez egy aktív, dinamikus gyakorlat, mely a törzs hajlékonyságát minden irányban és szögben próbára teszi. Emiatt inkább vinyászának nevezhetjük, mintsem ászanának. Ahhoz, hogy el tudjuk sajátítani ezt a gyakorlatot, nagyon fontos, hogy a légzéssel együtt tudjunk mozogni, mivel a mellkas és a gerinc formája és mozgása szoros összefüggésben áll a belégzéssel és a kilégzéssel. Először az óramutatóval ellentétes irányba indulunk a viparíta-dandászanából, és ahogy a test kikanyarodik oldalra, kilélegzünk, majd a jobb lábunkkal átlépve a bal fölött elsétálunk lefelé néző kutya, vagyis inkább delfinpózig (mivel a fejünk végig fejenállásban van a talajon. Innen belégzésre tovább indulhatunk a jobb könyökünk körül a viparíta-dandászanába, és a bal lábbal átlépünk a jobb fölött, majd egyidejűleg a medencénket is fölfelé fordítjuk. Ez a mozdulat sokkal nehezebb, mint a kör első felében az átlépés és a medence lefelé fordítása. A könyököket igyekezzünk végig a talajba nyomva tartani, és nagyon óvatosan közelítsük meg e póz gyakorlását. Azt, hogy rendelkezünk-e a póz végrehajtásához elegendő hajlékonysággal törzsben és csípőben, egy tapasztalt tanárnak kell megállapítania. Ha a szükséges képességek még hiányoznak, akkor inkább a rávezető gyakorlatokkal kell próbálkozni. Ellenkező esetben a gyakorlat túlerőltetése a gerinc és a porckorongok sérüléseihez, illetve a törzs különböző izmainak húzódásához vezethet.

Rávezető változatok

A póz rávezető gyakorlatai a fejenállás, a sírsászana D (hátrahajlítással), illetve a viparíta-dandászana kétlábas és egylábas változatai. Mielőtt elkezdjük a mandalászana gyakorlását, sajátítsuk el a viparíta-dandászanába hátraereszkedést és visszajövetelt, ezt akár többször is ismételjük oda-vissza, hogy gördülékenyen menjen. Ezek után gyakoroljuk a viparíta-dandászanát gyertyapózból indítva, illetve az előre-hátra tiktakk-mozgást gyertyapózban. Utána gyakoroljuk a teljes kört jobbra és balra gyertyapózban. Ha ez megy, akkor nekikezdhetünk a kör gyakorlásához fejenállásban. Ehhez ideális esetben jó volna egy magasított körperem közepében fejenállni, mert azon könnyebben körbe tudunk sétálni, mivel kevesebb hajlékonyságot igényel. Utána fokozatosan csökkenteni kell a magasítás mértékét, amíg el nem érjük a talajszintet. Természetesen a legtöbb gyakorló számára ilyen lehetőségek nem adottak. Így a rávezető gyakorlatok után egyből a talajszinten kell megkezdeni a gyakorlást, és tegyük meg a kör akkora részét a lábainkkal a talajon, amekkorát tudunk, az oldalsó részeken pedig ugorjunk át. Az oldalsó hajlékonyság fejlesztéséhez az ardhacsandrászana (álló oldalra hajlítás) egy remek póz.

Egészségügyi hatások

Erőteljesen masszírozza a hasüregi szerveket
A fejtetőtől a lábujjakig terjedően minden izmot megnyújt
Stimulálja a nyirokrendszert és az immunrendszert
Fiatalítja a mellkas izmait és a tüdőt
Jó hatású asztma esetén
Javítja a vérkeringést és a pajzsmirigy-funkciót
Nyújtja és mobilizálja a csípőt és a gerincet
Megelőzi a csontritkulás és a porckorongsérv kialakulását (csak egészséges gerinc és csontsűrűség esetén alkalmazható).

Ellenjavallatok: A mandalászana egy nagyon intenzív gyakorlat, ezért a gyakorlónak minden tekintetben egészségesnek kell lennie. Fejfájás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri panaszok, gerincproblémák, a csípőízület problémái, csontritkulás, hasi vagy lágyéksérvek, menstruáció és terhesség esetén kerülendő a póz gyakorlása.


2017. március 31., péntek

Robotszex

Egyes kutatók, főleg a robot-technika rajongói szerint 2050-re már általános dolog lesz az emberek és robotok között létesített szexuális kapcsolat. Nos, végülis férfifejjel gondolkodva: egy robotnő nem mond nemet, nem menstruál, nem fáj a feje, nem megy el a kedve a szextől hetekre vagy hónapokra, és nem vitatkozik a pasival, hogy mit hajlandó megtenni és mit nem. Ezen kívül nem az utolsó helyre helyezi a szexet az összes érzelmi igénye után, hanem készségesen rendelkezésre áll. Mondjuk egy valódi nő szeszélyessége és kiszámíthatatlansága is izgató lehet, de többször mint nem, az történik amit a nő akar, illetve az nem történik meg, amit nem akar, mert azt várja el a férfitől, hogy az alkalmazkodással fejezze ki a szeretetét. 

Persze a romantikus regényekben a szex mindig a szenvedélyes szerelem betetőző aktusa, míg a valós életben a férfiak esetében sokszor egy szükséglet, a nők esetében pedig bizonyos érzelmi igények kifejeződésének eszköze. Na jó, most egyszerűsítettem a dolgot, de az biztos, hogy mindkét nem máshogy viszonyul a szexualitáshoz. A mai világban a szex már nem feltétlenül jár együtt vagy előfeltételezi az érzelmi kapcsolatot, elköteleződést, felelősségvállalást. Lassan a nők is megtanulják különválasztani a testi szeretkezést az érzelmi ragaszkodástól. Hogy ez jó vagy rossz dolog-e, arra sokféle választ lehet adni, mindenesetre ez egy korjelenség. A digitális és szociális média virágkorában az emberek figyelmi képessége sokkal múlandóbb, mint azelőtt. Ma minden felgyorsult és felszínessé vált, a szex, az ismerkedés, a kommunikáció és az élet szinte minden aspektusához fűződő viszonyunk. 

 Minél többet ért meg az ember a saját intelligenciája működéséről, annál hatékonyabb mesterséges intelligencia-programokat képes létrehozni. Ezek a programok képesek tanulni, fejlődni, és akár már a felhasználókat is képesek megtéveszteni azt illetően, hogy valódi emberrel, vagy pedig robottal kommunikálnak. Az ember érzelmi intelligenciája azonban nézeteim szerint nem hogy fejlődne, hanem inkább visszafelé fejlődik és egyre jobban elkorcsosul. És ezért a fent említett média is felelős. Amikor az ember könnyebben és szívesebben létesít kapcsolatot egy képernyővel, mint egy másik emberrel, akkor egy robottal is szívesebben fog szexelni, mint egy másik élő emberrel, akinek vágyai, igényei, gátlásai, komplexusai vannak, és aki szintén a beteljesülést keresi, nem csak a pillanatnyi szexuális öröm formájában. 

A régmúlt korok spirituális hagyományai gyakran isteni, transzcendentális eseményként viszonyultak a szexuális aktushoz, és a szexuális energiát olyan erővel rendelkezőnek tekintették, amely még a tudatunkat is képes felszabadítani az anyag rabsága alól. Bát a szexuális vágy a testetöltésünk oka, a szexuális energiánkat tudatosan használva visszajuthatunk a Forráshoz, az örök lelki síkra. Ehhez pedig hasznos tanító lehet a másik ember örömének keresése a szexuális aktus közepette, és mindazok a nehézségek, konfliktusok, félreértések, melyek a két nem képviselői között adódnak, miközben a boldogságot keresik.

2017. március 30., csütörtök

A csakrák lótusz-természete

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Jágjavalkja megközelítésének magyarázata egyszerű. A bölcs szerint az érzékek azért nyílnak meg az érzéktárgyak felé, mert a prána túlnyúlik a testünk felszínén és szétszóródik, ezért „kifelé élünk”. Ha visszavonjuk a pránát a testünkbe, akkor az érzékek, melyek a pránát követik, szintén visszavonódnak. Az olyan módszereken túl, mint a légzésvisszatartás, a pránát úgy húzhatjuk vissza a testünkbe, ha a testen belül egyik pontból a másikba irányítjuk. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, csupán koncentrálni kell ezekre a pontokra, vagy légzésvisszatartás, vagy nagyon lassú légzés közben. Ebben a fejezetben körüljárjuk Jágjavalkja pratjáhára-módszerét és utána a tizenegyedik fejezetben hozzáadjuk a harmadik réteget, a rádzsa-jóga megközelítését.

A csakrák lótusz-természete

Amikor sikerült kikristályosítani a hat fénygömböt a hatrészes légzéshullám segítségével, valamint aktiválni azokat az Óm mantra segítségével, a következő lépésben megtapasztaljuk a hat gömb lótusz-természetét. A legtöbb jóga-szásztra nem csakráknak (fénykerekeknek) nevezi a csakrákat, hanem padmáknak (lótuszoknak), melyek különböző számú szirommal rendelkeznek, amit a fő energiacsatornák száma határoz meg, amelyek az adott csakrából kiindulnak. A szirmok számával egyelőre nem kell foglalkozni, erre majd később rátérünk.

A lótuszok az energia székhelyei, elhelyezkedési pontjai vagy koncentrációs pontjai. Úgy tudjuk a legjobban megérteni őket, ha az agy, illetve az elme fejlődésének evolúciós lépéseiként tekintünk rájuk. Például valaki számára, akinek zárt a szívcsakrája, nagyon nehéz együttérzőnek lenni egy idegen vagy tőle független ember iránt, viszont a nyitott szívcsakrával rendelkező emberre a fordítottja igaz. Hasonlóképpen, nagyon nehéz igazán spirituálissá válnia annak, akinek csak az alsó két csakrája nyitott, másfelől viszont, egy nyitott harmadik szemmel rendelkező személy számára nehéz nem úgy látni az egész világot, mint Isten testét, és az isteni szeretet kifejeződését. Ha az ilyem embernek a szív- és köldökcsakrája is zárt, van esélye annak, hogy mentális zavarai fognak kialakulni. Ha csak a szívcsakrája zárt, viszont a harmadik szem- és a köldökcsakrája nyitott, jó eséllyel kultusz-vezérré fog válni az illető. Ha pedig az összes csakra nyitott, akkor az illetőből hiteles spirituális vezető válhat."

2017. március 29., szerda

A szója és az ösztrogén

A múltkori, szójával kapcsolatos bejegyzésem nyomán beindultak a kommentek a szója fito-ösztrogén tartalmával kapcsolatosan. Nos, az tény, hogy az emberek jelentős része ösztrogén-dominanciában szenved, de erről majd egy kicsit később beszélünk. Kérdés, hogy a szójafogyasztás összefüggésbe-hozható-e az ösztrogén-dominancia kialakulásával. 

A különböző ételek ösztrogén-tartalmával kapcsolatban számos nézet kering, de nekem egy kutatást sikerült találnom, melyben az egyes étek ösztrogén-tartalmát vizsgálták. A kutatásban az állai eredetű élelmiszerek fitoösztrogéntartalmát vizsgálták összevetve a szójatartalmú ételekkel. A tejtermékek közül a szárított tejpornak (58 mikrogramm/100 g) és az UHT tejszínnek (64) volt a legmagasabb ösztrogén-tartalma. Összehasonlítva a szójatej 9313 mikrogrammot tartalmazott, illetve a szója-alapú bébitápszer 19221-et. A sajtok közül a Cheddar és Cheshire (62) volt a legmagasabb, a tojássárgája 47, a húsok közül a táppal etetett marha (32) és a bárány (35) volt a legmagasabb. Összehasonlítva néhány szójatermékkel: szójafagylalt 13494, szójajoghurt 8286, szójavagdalt 28758, szójaburger 4430, szójavirsli 3994, tempeh 18307, tofu 27150. Egy másik kutatás a növényi ételek fitoösztrogén-tartalmát vizsgálta. Itt a lenmagos kenyér (7540), kevert lisztes kenyér (4798), fánk (2903) végeztek az első helyen. Egyesek még a sört (komló) és a lenmagot is ki szokták emelni, mint fitoösztrogén-forrást. 

A vizsgálatok szerint tehát az állati eredetű élelmiszerek nem túl magas ösztrogén-tartalommal rendelkeznek, illetve a halfélék kifejezetten alacsony értékeket mutatnak. Bár egyes vegán szemléletű orvosok ennek az ellenkezőjét igyekeznek állítani, én még nem láttam ezt konkrét adatokkal igazolva. Elméletileg lehetséges, hogy az állatok húsa, illetve a tejtermékek ösztrogéntartalma magasabb lehet a mértnél, például ha rossz minőségű, génmanipulált szójatakarmánnyal etetik őket, illetve ha kifejezetten hormonkezelésnek vetik alá például a teheneket. De erről nincsenek adataim. 

A kérdés azonban az, hogy valóban veszélyesek-e a fitoösztrogének? A magyar nyelvű cikkek közül a gyógyszerészek által szerkesztett ködpiszkáló blogon találtam végre egy értelmes megközelítést a szójafogyasztással kapcsolatban. A következőket írják a fitoösztrogénekről:

"Mielőtt megválaszolnánk a címben feltett kérdést, érdemes megismerkedni a szóban forgó vegyületcsoporttal. A fitoösztrogén kifejezés általánosságban olyan növényi eredetű vegyületek gyűjtőneve, amelyek képesek a női nemi hormonhoz hasonlóan a szervezet ösztrogénreceptoraihoz kötődni és ott hatást kiváltani, valamint versengenek az emberi szervezetben megtalálható ösztrogénnel. (Az ösztrogén valójában nem egy vegyületet jelöl, hanem azonos hatású, hasonló szerkezetű vegyületek összessége, amelyek fő képviselői a 17-β-ösztradiol, az ösztron és az ösztriol.) A fitoösztrogének hatáserőssége azonban elmarad a szervezetben termelődő ösztrogén hormonokétól, ezért hatásuk akkor kerül előtérbe, amikor a szervezet ösztrogéntermelése csökken, vagyis a női változókor (klimax, menopauza) idején."
Egy olyan feltételezés is létezik, bér ezt talán még nem igazolták kutatásokkal, hogy a megfelelő fitoösztrogén-bevitellel éppenséggel csökkenteni lehet az ösztrogén-dominancia tüneteit, de legalábbis a drasztkusabb hormonkezelés kiváltható vele. az ösztrogéndominanciáról azonban majd egy külön bejegyzésben értekezünk.

A szója vs állati eredetű termékek ösztrogenizáló hatásáról természetesen vannak szélsőséges nézetek is, például itt van egy cikk dr. Michael Gregertől, mely a hús, hal, tojás, csirke és tejtermékek teljes bojkottálására szólít fel (amivel mellesleg egyetértek), illetve egy másik cikk a paleo-diktátor Szendi Gábor tollából, melyben a szóját gyakorlatilag a Sátánnal egyenértékűnek kiáltja ki. Ő több cikkben is ízekre szedi a szóját, úgyhogy ha valaki szeret részrehajló, tudományosan hangzó , de áltudományos cikkeket olvasni, annak ajánlom figyelmébe!


Az igazság természetesen itt is valahol középen van. A túlzott és egyoldalú szójafogyasztásnak lehetnek esetleg káros következményei, bár a naponta 100 g feletti mennyiséget fogyasztó ázsiaiak átlagos egészségi állapota több szempontból jobb, mint az európai vagy amerikai lakosságé. Viszont azt is vegyük figyelembe, hogy az ázsiaiak gyakorlatilag nem fogyasztanak tejterméket, és a húsfogyasztásuk is nagyságrendekkel elmarad az amerikai átlagtól. Ám az emésztőrendszerük is más, én nem kizárt, hogy míg a tejet rosszabbul emésztik, mint a nyugati ember, a szójához már jobban adaptálódott a szervezetük. 

Még két zárógondolat az ösztrogén és étrend kapcsolatáról: a vegán étrendet is lehet nagyon rosszul csinálni, és amellett is kialakulhat az ösztrogén-dominancia. Hogy hogyan és mitúől, ezt majd következő cikkünkben vesszük szemügyre. Másfelől viszont egyáltalán nem kötelező szóját enni, még vegánként sem. Most már van többféle növényi proteintermék is, melyek szója- és búzafehérje-mentesek. Én személy szerint a sárgaborsó-fehérjét nem annyira szeretem, de a rizsfehérje, kendermag- vagy mandulafehérje tejesen megfelelő fehérjeforrás lehet. A szójafogyasztással az alábbi ajánlásokat érdemes figyelembe venni (szintén a ködpiszkáló blogból):  

  • kb. 100 g szóját fogyasszunk maximálisan naponta (50-100 mg fitoösztrogén) az étrend részeként
  • menopauzás panaszok enyhítésére néhány 10 mg izoflavonoid elegendő (kevés szóját építsünk be a mindennapi táplálékba)
  • nagyon erős túlzás a hatását fogamzásgátlókkal összehasonlítani, de gyermekünket lehetőség szerint ne tápláljuk szójatápszerrel (hazánkban nem elterjedt a forgalmazásuk)
  • a szója hirtelen szívhalált okozó hatásával kapcsolatban nincs egyetlen komolyan vehető tudományos közlemény sem.

2017. március 28., kedd

A tizennyolc vitális pont

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"10. Fejezet

10. Törvény: a csakrák mindig a Kundaliní irányába fordulnak.
Jágjavalkja hozzáállása a pratjáhárához

E könyv hatodik fejezetében megismertük Góraksanátha megértését a pratjáhárával (a külső ingerektől való elkülönüléssel) kapcsolatban. A Sándlija Upanisadban (1.69) egy másik módszert ismerhetünk meg, mely a pratjáhára öt típusát foglalja magában. Az alábbi módszereket különbözteti meg:

  • Az érzékek visszavonása az érzéktárgyaktól. (Ez a Jóga-szútra módszere, de konkrétabban ez nem a módszer maga, hanem annak eredménye.)
  • Minden általunk érzékelt dologra úgy tekinteni, mint a tudatra. (Ez a Védánta módszere, melyet például Sankara tanított az Aparóksánubhútiban.)
  • Lemondani a tetteink gyümölcseiről Isten javára. (Ez a bhakti módszere, melyet az Úr Krisna tanít a Bhagavad-gítában.)
  • Teljesen lemondani a világról. (Ez a szerzetesek és aszkéták ösvénye.)
  • Sorrendben felfelé és lefelé koncentrálnia tizennyolc vitális pontra (marmaszthánára) és egyikből a másikba irányítani a pránát. A tizennyolc pont a lábujjak, lábfejek, bokák, a vádli közepe, a vádli teteje, a térdek, a combok, a gát, a nemi szerv, a köldök, a szív, a török, a nyelv, az orr, a szemek, a szemöldökök, a homlok és a fejtető.

Ez utóbbi módszert tanították az olyan ősi bölcsek, mint Vaszistha (Vaszistha-szamhitá 3.61-74) és Jágjavalkja (Jóga-jágjavalkja 8.8-30).Mivel Jágjavalkja közli a legrészletesebb leírást, ebben a könyvben csak Jágjavalkja pratjáhára-módszerének fogjuk nevezni azt. Itt azonban egy fontos különbséggel fogjuk tanítani, amire szintén számos jóga-szöveg utal. Ha a fenti marma-pontok felsorolásánál megnézzük az első hét pontot, ezek a lábakban található akupresszúrás pontokat jelentik, melyek a mi szempontunkból kevés jelentőséggel bírnak. A következő öt pont egybeesik a csakrák elhelyezkedésével. A következő öt pont a fejben található al-csakrákkal azonos, melyeket összefoglaló néven ágjá (harmadik szem) csakrának szoktunk nevezni. A hetedik pont a fejtető, mely a hetedik csakrát jelképezi. Ezt a csakrát, a szahaszrárát csak akkor fogjuk hozzátenni a meditációnkhoz, amikor a légzésvisszatartásokat is hozzáadjuk. Annak érdekében, hogy egy lélegzetvétel alatt végre tudjuk hajtani az egész technikát, A jógában leegyszerűsítjük Jágjavalkja módszerét úgy, hogy a tizennyolc vitális pontos a hat fő csakrára korlátozzuk. Ehhez a listához később hozzátesszük a hetedik csakrát, majd amikor már tökéletesre fejlesztettük a módszer gyakorlását, lebonthatjuk a hatodik csakrát a különböző alcsakráira."

2017. március 27., hétfő

Zagreb Open élménybeszámoló

Idei évünk harmadik versenyére érkeztünk Zágrábba most szombaton. Igor Spoljaric, a zágrábi Sparta Kettlebell Klub vezetője már negyedik alkalommal rendez színvonalas versenyt, mely a WAKSC World Kettlebell Grand Prix rendezvénysorozat egyik állomása is egyben. A Kettlebell Budapest SE színeit ezúttal négyen képviseltük: Sanyi, Emese, Dávid és én. Dávid első alkalommal indult 24 kilós biathlonban, így nagy izgalommal várta, hogy mennek majd neki a szettek. 

A lökéssel kezdtünk, egyszerre álltunk Dáviddal a platformra. Én eddigi legjobb eredményemet, 88 ismétlést hoztam össze, végigdolgozva a tíz percet. Az IUKL EB-re remélem kilencven fölé tudok menni. Dávid is remekelt, 60 ismétlést hozott össze lazán, szintén teljes tíz perces szettet csinálva. Nagy jövő áll még előtte biathlonban. Utánunk Sanyi jött, aki számítógépes munkakörében volt nagy hajrában a héten, így eléggé fáradtan érkezett a versenyre. Így is 87 ismétlést hozott össze, eggyel kevesebbet tavalyi torinói eredményénél. A szakításig volt két órányi pihenőnk.

Azt még kifelejtettem, hogy Denis Vasiljev gyönyörű technikával végrehajtott 131 ismétléses hosszú ciklus-szettjében is gyönyörködhettünk ezen a versenyen. A szakítás előtt mindig izgulni szoktam, remeg kezem-lábam. Most valahogy sikerült úgy bemelegítenem, hogy viszonylag nyugodtan tudtam a paltformra állni, és a bal kézzel kitűzött hatvan ismétlés felé törtettem. 45 ismétlésnél kezdtem érezni, hogy gyengül a fogásom, és a 49-ediknél már váltani is akartam, de pont amikor a jobb kezemmel nyúltam a golyóért, kicsúszott a kezemből. Sajnos így nem folytathattam a szettet. Az EB-n jól lenne legalább 140-et elérni a szakításban. Dávid is kiejtette a golyót, miután a jobb kezével megcsinált 39 ismétlést. Sanyi itt is egyenletesen teljesített, 135 ismétléssel vitte végig a tíz percet. 

Emese 2x16 kg hosszú ciklusban indult, és miután a szett elején odaszóltunk neki, hogy mosolyogjon, lelkesen végigcsinálta az egészet. 73 ismétléssel zárt. Ez volt eddigi legjobb eredménye, nem sokára 100 fölé fog emelkedni.

A nap végén voltak a csapatversenyek. A magyar csapatban nem szerepeltünk, mert túl fáradtak voltunk, de szoros versenyben megnyerték a fiúk a lökés-váltót a zágrábi házigazdákat két ponttal beelőzve. A lányok 12 kg-val szakítottak váltóban, és szintén megnyerték a csapatversenyt. A budapesti versenyzők mellett Kiskunhalas, Győr, és természetesen Kecskemét is képviseltette magát a nemzetközi versenyen. Következő állomás az IUKL EB Lettországban, május közepén. Addig szorgalmasan edzünk!

2017. március 26., vasárnap

Parivrittászana A

Parivrittászana A (körforgás-póz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A hátrahajlító blokk következő póza a parivrittászana A és B. Valójában ezek a pózok, bár hátrahajlításból indulnak, teljes mozgástartományában végigmozgatják a gerincet. Igazából dinamikus, aktív ászanákról van szó. A parivrittászana A-ban fejenállásban letesszük a lábainkat a hátunk mögött, és mindkét irányba (óramutatóval megegyező és ellentétes irányba) is körbesétálunk a lábainkkal a talajon. A parivrittászana B-ben ugyanezt kézenállásból, illetve hídból hajtjuk végre. A póz másik néven mandalászanaként is ismert, mindkét szó a körre, a körmozgásra utal. A kör a teljesség szimbóluma, és a világot (a spirituális és anyagi világot, Istent és a teremtését) is jelképezi. Az önmaga farkába harapó kígyó sok kultúrában a teljesség, a végtelenség, a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega egybeolvadását jelképezi. Ezzel a pózzal is a gerincünk teljes mozgástartományát kihasználva annak teljes uraivá válunk.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre térdelő helyzetbe, majd kilégzésre helyezzük a fejünket a talajba és a kezeinket fűzzük össze, mint a befejező sorozat sírsászana A pózában.
Astau: Belégzésre emeljük ki a lábainkat fejenállásba
Nava: Kilégzésre engedjük le a lábainkat a talajra a hátunk mögött viparíta-dandászanába, majd induljunk el a lábainkkal a talajon az óramutatóval ellentétes irányba. Tegyünk meg három vagy öt kört. Amikor a lábak a lefelé néző kutya pozíciójához közelítenek, akkor lélegezzünk ki, és amikor a viparíta dandászana pozíciójához közelítenek, akkor lélegezzünk be. Ezek után álljunk meg a viparíta dandászanában, majd induljunk el az óramutatóval megegyező irányba a lábainkkal, és ismét tegyünk meg három vagy öt kört. Az utolsó kör után lélegezzünk ki viparíta-dandászanában.
Dasa: Belégzésre emeljük ki magunkat ismét fejenállásba.
Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

2017. március 25., szombat

A parjankászana gyakorlása

 Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A parjankászana a szúpta-vírászanával megegyező módon kerül végrehajtásra az Ashtanga vinyásza rendszerben, azzal a különbséggel, hogy a lábfejek pipálnak és kifelé fordulnak. Így a térdben sokkal erősebb csavarás jön létre, mint a vírászanában. A pózt csak egészséges térdekkel és fájdalommentes végrehajtás esetén érdemes végezni, egyéb esetben módosítani kell. A combok szintén erőteljesebben befelé fordulnak, ezért a combközelítőket el kell lazítani, hogy csökkentsük az esetleges feszültséget a térdízületben. Csak a térdek összezárására kell törekedni. A hasfal behúzásával igyekezzünk a derekunkat közelíteni a talajhoz, de a test többi részét lazítsuk el.

Rávezető gyakorlatok

A vírászana és a szuptavírászana megfelelő rávezető gyakorlatok. Ha ezek már mennek, akkor elkezdhetjük gyakorolni a lábfej kifordítását. Először csak az egyik lábat hajlítsuk be is vigyük ki oldalra a térdünket 9 fokban, mint a parighászanában. Utána hozzuk vissza a térdet a nyújtott láb mellé, és gyakoroljuk a pózt előrehajlításban, ülve és hátrahajlításban is. Csak ezek után gyakoroljuk mindkét lábbal. A parjankászanát csak az Ashtanga vinyásza rendszerben gyakorolják pipáló és kifordított lábfejekkel. Iyengar rendszerében a parjankászanában a láb pozíciója azonos a vírászanával, de a törzset íveljük és kiemeljük a mellkast, a karokat vagy a fej fölött keresztezve, vagy a törzs mellett a könyökökön támasztva, mint a matszjászanában (lásd a felső képet). Haladó változat: ennek továbbfejlesztése lesz a szúpta-bhékászana, mely a második sorozat bhékászanájának megfordított változata. Itt a tenyereinket becsúsztatjuk a lábfejek alá, és a könyökeinkre támaszkodva felnyomjuk azokat a levegőbe, miközben a medencét is kiemeljük. Így csak a térdek, a könyökök és a fejtető érnek a talajhoz (lásd az alsó képet).

Egészségügyi hatások

Megnyitja a mellkast és serkenti a nyirokkeringést, a kulcscsontok alatti nyirokmirigyeket stimulálva
Serkenti a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy funkcióját
Nyújtja a nyaki gerincszakaszt
Kedvező hatással van a hangszálakra, torokra és a nyelvre
Nyújtja a rekeszizmot és nyomást gyakorol a hasi szervekre
Nyújtja a lábat, a négyfejű combizmot és az iliopszoászt


Ellenjavallatok: Nyaki vagy gerincpanaszok, térdsérülés, fejfájás, terhesség, menstruáció.