2017. július 7., péntek

Minden szenvedés gyökere

Patandzsalí szerint a szenvedés elsősorban mentális felfogás következménye, és öt forrása van: avidjá (tudatlanság); aszmitá (egoizmus); rága (ragaszkodás); dvésa (ellenszenv); és abhinivésa (halálfélelem). A további blogbejegyzésekben egy-egy klésát fogunk kielemezni részletesebben, kezdve az avidjával, azaz tudatlansággal, melyet az összes többi klésa gyökerének is neveznek. Vagyis: ha megszüntetjük a tudatlanságot, akkor a többi klésa hatása is megszűnik. A megvilágosodást elérő gyakorló megszabadul a szenvedésektől.

Az avidjá megnyilvánulását nágy formában lehet nyakon csípni hétköznapi életünk során is: az átmeneti és az örök összetévesztése; a tisztátalan és a tiszta összetévesztése; a fájdalom és a szenvedés összetévesztése; valamint az önvaló és a nem-önvaló összetévesztése.

Az átmeneti és az örök

A világgal kapcsolatos tudakozódásunk ott kezdődik, hogy igyekszünk megismerni a dolgok természetét, illetve keressük az állandóságot. Minél tovább élünk, annál inkább rájövünk, hogy minden átmeneti, ami körülvesz bennünket, és minden változik. Eleinte nehezen megy az elengedés, de minél inkább megértjük, hogy csak a lélek örök, tudásunk birtokában könnyebben el fogjuk engedni a múlandó dolgokat.

A tiszta és a tisztátalan

Az anyagi világgal való kontaktus és az érzékszervi működések "beszennyezik" a lelki élőlényt. Természetesen a lelket a valóságban nem lehet beszennyezni, mégis az anyagi tudatállapotban "piszkosnak", bűnösnek, tökéletlennek érezzük magunkat. A jóginak meg kell ismernie a tisztaság és a megtisztulás módzsereit, melyekkel megtisztíthatja a testét, pránáját, érzékszerveit, elméjét, intelliegenciáját, megszabadulhat a hamis egótól és visszatérhet eredeti állapotába, mint tiszta tudat.

A fájdalom és az élvezet

A tudatlan élőlény gyakran összetéveszti azokat a tetteket és élményeket, melyek azonnali élvezetet okoznak, de hosszú távon szenvedést eredményeznek a karmikus visszahatásaik révén, és azokat a tetteket, melyek az elején szenvedésnek tűnnek, ám hosszú távon az önvaló érdekeit szolgálják. Ha egy élményt fájdalmasnak élünk meg, de tanulunk belőle, akkor az az érdekünket szolgálja. Azonban, ha élvezetes, de még mélyebbre taszít a tudatlanságba és a testi azonosításba, akkor hátráltatja a tudati fejlődésünket.

Az önvaló és a hamis azonosság

Az anyagi világba érkezvén a lélek a hamis, átmeneti azonosítások számtalan burkát ölti magára életről életre. Minden tapasztalat és benyomás, ami ér bennünket - a megfelelő tudás birtokában - közelebb visz a hamis azonosságaink felismeréséhez és megszüntetéséhez, valamint eredeti önvalónk megtapasztalásához. Ehhez három dolgot kell gyakorolni: a tudás művelését, a meditációt és a tudatosságot minden egyes tettünkben és pillanatunkban.

2017. július 6., csütörtök

A halál pillanata


Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A zsonglőr transz-szerű állapotba esik, amikor sikeresen zsonglőrködik annyi tárggyal, amennyit a tudatos elméje már nem tud nyomon követni. Hasonlóképpen, G.I. Gourdijeff magasabb tudatállapotot ért el a tanítványainál, amikor olyan táncot kellett végezniük, melyben mindegyik végtagjuk más ütemre mozog és más mozdulatot végez, mint a többi. A tudatos elme többé már nem tudja nyomon követni a történéseket, és belép a „zónába”. Hasonló módon áramlik a rádzsa-jógí elméje felfelé a magasabb tudatállapotok felé, amikor az elmének egyszerre kell nyomon követnie a csakrák színeit, sziromszámát, elemeit (a mahábhútákat), a jantra formáját és a jantra színét. Mivel ehhez az elme teljes feldolgozó kapacitására – a tudatosra és a tudatalattira is – szükség van, az elme meghódol és győzedelmesen megállapodik az itt és most-ban. Ebben az állapotban végre megnyitja magát evolúciós célja – az isteni inspiráció – felé. Ezt újra le fogjuk írni e könyv harmadik részének különböző helyein, amikor a bhakti-jógáról, a meditáció spirituális dimenziójáról lesz szó.

Ahhoz azonban, hogy az elmét eljuttassuk eddig a pontig, meg kell érteni egy dolgot: elengedhetetlen, hogy az összes feladatot mindegyik csakra tekintetében hajtsuk végre, és mindegyik légzésciklus alatt az összes csakrán meditáljunk. Ha mindezeket a feladatokat egymás után hajtjuk végre a csakrákon, és nem egyszerre, nem fogjuk elérni a sikert, vagy csak sokkal később. Itt következik az érvelésem: Ha már volt halál közeli élményünk, akkor észrevehettük, hogy a halál közeledtének pillanatában az elme felfüggesztődik, és az egész életünk leforog kis képkockákban. Úgy tűnik, mintha az örökkévalóságig szemlélhetnénk az életünk minden egyes tettét, és megítélhetjük, hogyan boldogultunk, illetve hogy milyen minőségű döntéseket hoztunk. Ezt a végítélet bibliai koncepciója is tükrözi. Az ítélethozó valójában a saját tudatfeletti elménk, mely a saját fejünkben ül.

Az a képesség, hogy egyszerre jelen tudunk lenni az életünk minden egyes pillanatában, annak köszönhető, hogy a közelgő halál felfüggeszti az elménket, ami által visszakerülünk a tiszta tudat (purusa, átman, az önvaló stb. Ezt érti Patandzsalí a tadá drastu szvarúpé avaszthánam (A látó megállapodik önnön természetében, a tudatban) aforizmában (Jóga-szútra 1.3). Az olyan pillanatokban, mint a halál közeli állapot, hirtelen megértjük, hogy a tudat számára minden egyszerre történik. A tudat azért rendelkezik ezzel a képességgel, mert egyáltalán nem módosítja az érzékszervi információkat, csak tudatos róluk."

2017. július 5., szerda

Jóga és politika

Gyakran felmerül a kérdés, hogy a jóginak kell-e, szabad-e politizálnia. Persze az emberek manapság nem értik pontosan, hogy mit jelent a politizálás. Az alábbiakban a saját álláspontomat fogom leírni a kérdéssel kapcsolatban, amely úgy hiszem, összhangban áll Patandzsalí szellemével és a jóga hagyományával. Persze elképzelhető, hogy az olvasóimnak más lesz a véleménye, ezt kommentben nyugodtan kifejezhetitek. 

Én magam gyakorlatilag 18-19 éves korom óta sokkal inkább érdeklődtem a spiritualitás, mint a politika iránt. Persze Krisna-hívőként az életünket és a szabad vallásgyakorlásunkat, prédikálásunkat valamennyire befolyásolta az aktuális politikai helyzet, de azért igyekeztünk pártfüggetlen, spirituális álláspontot képviselni. Én magam utoljára az úttörő mozgalom tagja voltam, a KISZ már éppen akkor kezdett szétesni, amikor arról lett volna szó, hogy be kell lépni. Párttag pedig nem lettem, sem az akkori egyetlen MSZMP-ben, sem az azóta Magyarországon megjelent különböző pártokban. Sőt, szavazni sem voltam még soha életemben, pedig már 46 éves vagyok. Azt gondolom azonban, hogy egy jóga-gyakorlónak vagy oktatónak természetesen nem tilos részt venni a politikai életben és gyakorolni állampolgári jogait. Nyugodtan elmehet szavazni, arra, akire akar, és akár valamelyik pártba is beléphet, ha éppen kedve tartja. 

Sok ember fejében azonban a "politizálás" nem ezt jelenti, hanem különböző politikai tartalmú vagy irányultságú cikkek, linkek megosztását a közösségi média felületeiken. Többek között ezért is igyekszem egyáltalán nem szánni semmi időt a Facebook hírfolyamom olvasgatására, mert ilyen jellegű megosztásokkal van tele, aminek a legtöbbje ráadásul nem is megbízható sajtótermék, hanem álhír vagy valamilyen lájkvadász kamucikk. Ha valaki követi az én Facebook idővonalamat, akkor tapasztalhatta, hogy én nem szoktam ilyeneket megosztani. Maximum a saját életemről, gyakorlásomról osztok meg képeket, vagy pedig a blogbejegyzéseimet osztom meg. Úgy gondolom, hogy számomra is lealacsonyító volna, ha mindenféle szenzációhajhász politikai bulvárcikket osztogatnék a falamon. 

Szóval szerintem az a legjobb álláspont, ha a jógi apolitikus, vagyis nem érdekli a politika, illetve ha érdekli, akkor sem úszít senkit senki ellen. A politikai megnyilvánulások ugyanis a legtöbbször megosztó jellegűek. Ha nem vagy valaki mellett, akkor az ellensége vagy. Mindig van egy uralmon lévő politikai elit, és van egy ellenzék, akik mindent másképpen akarnak és mindenbe belekötnek. A politikus legtöbbször a félelemalapú manipuláció, vagyis az ellenségkép létrehozása által tud követőket, szavazókat szerezni magának. Ha valami jól sikerül, az az ő érdeme, de ha valami rosszra fordul, akkor mindig van egy bűnbak, akit elő lehet venni, és akit utálni lehet azért, ami nekünk nem tetszik. A jógi viszont az ahimszá elvét igyekszik gyakorolni, ami azt is jelenti, hogy nem tekint senkire sem az ellenségeként. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne védjük meg a hazánkat vagy az otthonunkat, de azt sem, hogy agresszióra agresszióval válaszoljunk. A politikusok közül eddig Gandhi hozzáálása tetszett a legjobban, aki az erőszakmentes passzív ellenállás módszerével végül is letörte a brit gyarmati uralmat, és elérte India függetlenségét. Látva az Indián belül is számos áldozatot követelő vallási viszályokat, erőteljesen törekedett a vallások egyesítésére vagy kibékítésére, hangsúlyozva azok közös értékeit. 

Ez egy valóban jógikus álláspont, hiszen ha az egyik vagy másik vallás mellett kardoskodunk, akkor önkéntelenül is azt hangoztatjuk, hogy a többi vallás hamis vagy félrevezető. Ebből a szempontból a vallási mozgalmak sok rokon vonást mutatnak a politikával. Itt is az érdekek és a hatalom vannak a középpontban, és ha valaki el akarja azt venni tőlünk, akkor nem habozunk agresszióval válaszolni. Számtalan példát lehetne idézni erre bármelyik intézményes történelmi vallással kapcsolatban. 

Talán ezért viselkedik Patandzsalí annyira vallás- és politika-semlegesen, tiszteletben tartva mindenkinek a szabad akaratát és a véleményét, ugyanakkor felhívva a figyelmet arra, hogy a saját véleményünket másokat tiszteletben tartva és nem sértve kell képviselni, és inkább az értéket, a hasonlóságot kell keresni a másként gondolkodókban is, nem pedig a különbözőségeket, és azokat a vonásokat, melyek esetleg a tudatlanságunk miatt félelmet ébresztenek bennünk. 

2017. július 4., kedd

Kulcs a dháranához

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"12. Fejezet

12. Törvény: A pratjáhára elsajátítása erősíti a dháranát, vagyis a meditáció különféle alkotóelemeivel kapcsolatos egyidejű tudatosságot
Ennek a fejezetnek a tartalma is nagyon fontos. Ha mindet elsajátítjuk, akkor jó úton fogunk haladni a meditáció sikeres végzéséhez. Ha pedig túl nagy kihívásnak találjuk e fejezet tartalmát, mint ahogyan a legtöbb ember fogja, akkor haladjunk kis lépésenként, a saját ütemünkben.

Foglaljuk össze röviden az előző fejezet lényeges mondanivalóját: az elménk az érzékszervi információ bemutatója és interpretálója, és annak érdekében, hogy fel tudjuk függeszteni az elménket, az érzékszerveket össze kell kötni az érzéktárgyaikkal. Az elme öt érzékszervi komponense és a hozzájuk kötődő technikák a következők:

  1. Szagló komponens: múla bandha, nászágrai dristi, szantálfüstölő, a nyíló lótuszok illata.
  2. Ízlelő komponens: dzsihva bandha, uddíjána bandha, külső kumbhaka
  3. Vizuális komponens: Csakra-vizualizáció, bhrúmadhja dristi, sambháví múdrá, uddíjána bandha, külső kumbhaka, trátaka Isten formájára.
  4. Tapintó komponens: gjána múdrá, ákása múdrá, sziddhászana és padmászana.
  5. Hang-komponens: a bídzsáksarák, az ísta mantrák, az Óm mantra, bhramarí múdrá, sanmukhí múdrá.
Ha az elme összes különböző komponensét sikerül összekapcsolni a tárgyaikkal, akkor bevégeztük Patandzsalí tanítását a pratjáhárával kapcsolatban, és most már készen állunk a dháranára (koncentrációra). Sikerült megzaboláznunk a tudatalatti elme feldolgozó képességét, mely összehasonlíthatatlanul nagyobb a tudatos elménél. Most ezt a kapacitást a kreatív gondolkodásra és a mély meditációra tudjuk fordítani. Ebben a fejezetben növelni fogjuk az egyes csakrákba kiejtett tő-szótagok számát. Ezáltal még jobban le tudjuk lassítani a légzésünket és még több alkotóelemet tudunk hozzáadni a meditációhoz. A Gheranda szamhitá szerint a dháranát a csakra-vizualizáción keresztül kell gyakorolni (3.68). A Góraksa-sataka (77-88) és Szahadzsánanda Hatha-jóga Mandzsaríja (5.3) is egyetértenek abban, hogy a jógában a meditáció a csakrákon való meditációt jelenti."

2017. július 3., hétfő

Kardióedzés - változatosan

Aki nem szereti mindig ugyanazt csinálni, annak számára a kardióedzés, mint a ciklikus gyakorlatok netovábbja, meglehetősen unalmassá válhat egy idő múlva.  Most arra vonatkozólag szeretnék néhány tanáccsal szolgálni, hogyan tehetjük változatosabbá a kardió-edzéseinket, akkor is, ha csak fogyni vágyunk, vagy a szívünket, állóképességünket szeretnénk erősíteni, és akkor is, ha a kardióedzést egyéb fő sportunk mellett kiegészítésképpen űzzük. 

1. Mi az a karidóedzés?

A kardióedzés olyan gyakorlatok bizonyos időtartamig történő ciklikus végzéséből áll, melyek egyszerre dolgoztatják az alsó és felső végtagok izmait, és bizonyos tartományba emelik és ott tartják a pulzust. Gyakorlatilag, ha van olyan mértékű erőnk és állóképességünk, hogy például egy erőgyakorlatot (mondjuk a kettlebell szakítást) tíz percig vagy még hosszabb ideig tudjuk megállás nélkül végezni, az már önmagában kardióedzésnek tekinthető. De azért maradjunk a valamivel könnyebb gyakorlatoknál. 

2. Mi kell hozzá?

Mivel a kardióedzésben elsősorban a szív terhelésének szabályozására törekszünk, nagyon hasznos kellék lehet egy pulzusmérő szíj. Ma már ezek a mellkasra csatolható mérőegységek egyenesen az okostelefonokra továbbítják az adatokat, és ott nyomon követhetjük a pulzusszám változását, a megtett távot, sebességet, elégetett kalóriát stb. Érdemes beszerezni egyet, ha tényleg szeretnénk eredményeket elérni a kardióedzéseink közben.

3. Futás

A futás minden kardióedzés királya, és a kettlebell sportolók számára is elengedhetetlen. Heti 2-3 hosszabb futóedzést érdemes tartani, lehetőleg pihenőnapokon, de a kettlebell edzések után is érdemes 15-20 percet futni laza tempóban, mivel ez növeli a regeneráció mértékét. Az állóképesség fejlesztésére 5-10 km közötti távot fussunk egyenletes tempóban. Emellett a gyorsasági állókjépesség növelésére az intervallumos futás is ajánlott (pl. 300 m laza, 100 m gyors váltakozva). Ugyanakkor érdemes hetente vagy kéthetente egyszer gyors sebességgel lefutni 3 km-t. A Master of Sport szinthez szükség lesz a Cooper-tesz teljesítésére, ami azt jelenti, hogy 12 percen belül kell lefutni a 3 km-t. 

4. Outdoor kardió

Szép időben az ember szívesen fut, evez, úszik, biciklizik kint, a szabad levegőn. Ez kétségkívül jót tesz a tüdőnek és az egész szervezetnek, de az időjárási viszontagságokat (hideg, meleg, eső, szél stb.) is bele kell számítani az edzésünkbe. Még ha nem is adagolható olyan pontosan a terhelés, mint a teremben, gépeken, érdemes néha kiszakadni a megszokott környezetből és kint edzeni, főleg nyáron.

5. Kardió-mogzások

A következőkben felsorolom azokat a mozgásokat, amiket én szoktam kardióedzés gyanánt végezni a kettlebell edzés után vagy mellette: futás, úszás, Airbike (kar-láb bicikli), evezőgép, ellipszis, ugrókötél, lépcsőn futás, burpee. Ha ezeket váltogatjuk, akkor egyrészt az egész testünk izmai egyenletesen kapnak állóképességi terhelést, másrészt az elménk és az idegrendszerünk is változatosabb impulzusokat kap, mintha mindig csak egyféle kardió-gyakorlatot végeznénk. 

2017. július 2., vasárnap

A tárakszvászana végrehajtása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ebben a pózban folytatódik a kraukacsászanában elkezdődött hátrahajlító motívum, de ugyanakkor elkezdődnek a kézenállás-pózok is, melyek ezután folytatódnak, különböző lábtartásokkal.

Vinyásza számolás

Tárakszvászana A

Szapta: Belégzésre ugorjunk fel lefelé néző kutyapózból kézenállásba, majd hajlítsuk hátra a törzsünket és a lábunkat skorpió-pozícióba. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Astau: Kilégzésre egyenesítsük vissza magunkat kézenállásba, majd ereszkedjünk le csaturanga-dandászanába, minél kevésbé csapódva be a talajba.
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Tárakszvászana B

Ékádasa: Belégzésre ismét ugorjunk fel kézenállásba, de most a bal láb maradjon nyújtva, és csak a jobb lábunkat közelítsük a fejünkhöz. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Dvádasa: Kilégzésre egyenesítsük vissza a behajlított jobb lábunkat és a törzset kézenállásba, majd ereszkedjünk le csaturanga-dandászanába.
Trajódasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Csaturdasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Pancsadasa-astadasa: ismételjük meg az ékádasa-csaturdasa vinyászákat a bal oldalra is.

A tárakszvászana A és B között elegendő a fél vinyásza, ahogy a fenti leírásban szerepel, utána azonban opcionálisan végezhetünk teljes vinyászát is (vagyis álló helyzetig megyünk fel, és onnan kezdjük a következő vinyászát lefelé néző kutyáig).

2017. július 1., szombat

Tárakszvászana - összefoglalás

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Tárakszvászana (Táraka póza)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A tárakszvászana tulajdonképpen egy kézenállásban kivitelezett skorpió-póz. A póz mögötti filozófiai jelentés önmagunk felszabadítása a szádhaná, azaz a rendszeres gyakorlás által. Patandzsalí három dolgot hangsúlyoz, mint a felszabadulás elérésének eszközét: a gyakorlást (abhjásza), a lemondást vagy elkülönülést (vairágja) és az önvalóról szóló tudás (pragjá) megszerzését. A tárakszvászana egy fordított póz, vagyis kézenállásban fejjel lefelé állunk, ugyanúgy, mint a fejenállásban. Ez elősegíti a Kundaliní felébresztését és felvezetését a múládhára feletti nyugvóhelyéről a koronacsakra (szahaszrára) irányába. Menet közben a Kundaliní átszúrja a három granthít (csomót), melyek az önmegvalósítást akadályozó tényezőket képviselik: Brahma-granthí (a múládhára és szvádhisthána területén, a fizikai testtel és a külvilággal való azonosítást jelképezi; Visnu-granthí (a manipúra és az anáhata csakra területén helyezkedik el, és az elménkkel, érzelmeinkkel való azonosítást jelképezi; Rudra-ghanthí (a visuddhi és ágjá csakra területén helyezkedik el, és a hamis egóval (ahankára) való azonosítást jelképezi). Amikor sikerül megszabadulnunk minden hamis azonosítástól, akkor a Kundaliní felemelkedhet az ágjá csakrába, és onnan elérheti a szahaszrárát. A fordított pózokban a gravitáció erejét megfordítjuk, és nem az alsó csakrák felé fogja húzni a Kundalinít, hanem felfelé. A talpak fejre helyezése tovább erősíti a póz „egóromboló” hatását. Amíg az ember magasabb rendűnek tartja a fejét, mint a lábát, addig az egója nem tud túllépni az alá-fölérendeltségi viszonyokon. Amikor a talpunkat ugyanolyan tisztának és Istentől valónak fogadjuk el, mint a koronacsakránkat, azzal kifejezzük az Abszolút előtti meghódolást.

A Táraká névvel kapcsolatos mitológiai alakok ismertetésben Tárakászura és a jaksa hercegnő, aki emberevő ráksaszává változott, az eltorzult emberi természetet és egót jelképezi, melytől Isten megszabadítja a tulajdonosát, amikor megöli. Mivel a lélek elpusztíthatatlan, Isten nem a démonokat magukat ölte meg, hanem a démonikus mentalitásukat, és ezáltal felszabadította őket. Tárá, Brihaszati felesége az emberekre és félistenekre oly jellemző gyarlóságot és ragaszkodást képviseli, melyek szintén az egó megnyilvánulásai. Tárá képes volt beismerni és kijavítani hibáját, ezáltal megszabadult az egója félrevezető irányításától. A tárakszvászana A és B gyakorlása közben tehát azért imádkozhatunk, hogy Isten vegye el az egónkat és a démonikus mentalitásunkat, és szabadítson fel az anyag béklyóiból.

2017. június 30., péntek

Kettlebell Games beszámoló

Július 1-én zajlott a Kettlebell Games verseny Zágrábban, a Giryatrija Gym rendezésében. Az idei verseny a második alkalom, melyre Ivan Denisov is eljött és több számban versenyzett. A verseny sajátossága, hogy nem a klasszikus tíz perces biathlon és hosszú ciklus versenyszámokban lehet indulni, hanem öt és háromperces számokban, egy golyóval  is, illetve fél órás időtartamban van félmaraton és triathlon is (lökés, hosszú ciklus, szakítás 10-10 percben, de csak egy golyóval). Én tavaly 16 kg szakításban csináltam félmaratont, 622 ismétlés jött össze. Idén a 20 kg-val céloztam meg a 600 ismétlést. A versenymezőny már népesebb volt, mint tavaly, a négy budapesti versenyzőn kívül voltak Kiskunhalasról és Kecskemétről, illetve Ceglédről is, de jöttek még lengyelek, osztrákok és szlovének is. 

Sanyi és Dávid 5 perces biathlonban indultak. Dévidnak ez volt a második versenye 24 kg-val. 46-ot lökött, és 76-ot szakított. Sanyi 28 kg-val indult, életében először. Ő is 46-ot lökött és 96-ot szakított. Ezzel az eredménnyel második lett Ivan Denisov után, aki szintén 28 kg-val biathlonozott. Dino, azaz Lékai Dénes most indult élete első versenyén. 20 kg hosszú ciklust csinált öt percben, 57 ismétléssel lett a negyedik. Utána csinált még egy heavy sprintet 36 kg LC-vel, 35 ismétléssel lett hatodik helyezett. 

Én fél óra alatt csináltam 560 szakítást, de már kb a felénél legszívesebben letettem volna. Aztán valahogy átestem a holtponton, váltogattam a kezeket és csak meglett a fél óra! 600 ismétléssel meglett volna a CMS (Mester-jelölt) szint, de ez most elmaradt. Jövőre talán 24 kg-val megpróbálok egy félmaratont. 

A verseny egyébként egy füstös night klubban zajlott, élő DJ-zenére. A levegő lehetett volna kicsit több, de amúgy jó volt a hangulat, és mindenkim lelkesen mérte össze az erejét. Ivan Denisov szintjéig még persze sokat kell fejlődni, de mindig inspiráló látni, ahogy versenyez. Részemről köszönöm a felkészítést edzőmnek, Barcsik Lászlónak, aki szintén ott volt, de mivel eltört a kézfeje, ezért csak bal karral lenyomott fél óra hosszú ciklust 16 kg-val. Most pedig visszatértünk és kezdjük a felkészülést az őszi verseny-szezonra. Nekem még legalább három versenyem lesz ősszel: Serbia Open, Kecskemét Grand Prix és Slovenia Open, Sanyi pedig a szöuli világbajnokságra is készül. Folytatjuk a munkát a BSK Crossfightban. 

2017. június 29., csütörtök

Az elme öt komponense és a meditáció

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Már eleve elkezdtük az elme hang-komponensének megkötését a tő-mantrák (bídzsáksarák) kiejtésén keresztül. Mostanáig mindegyik bídzsáksarát kétszer mondtuk bele mindegyik lótuszba. Ha a megfelelő gyakorlással sikerült elegendő mértékben lelassítanunk a légzésünket, akkor kezdjük el háromszor belemondani a mantrákat mindegyik lótuszba felfelé és lefelé menet is. Ekkor ez lesz a sorrend:

LAM-LAM-LAM
VAM-VAM-VAM
RAM-RAM-RAM
JAM-JAM-JAM
HAM-HAM-HAM
ÓM-ÓM-ÓM

felfelé menet és

ÓM-ÓM-ÓM
HAM-HAM-HAM
JAM-JAM-JAM
RAM-RAM-RAM
VAM-VAM-VAM
LAM-LAM-LAM

lefelé menet.

Ellenőrizzük, hogy ne legyen benne semmi erőlködés! Ha nem tudjuk fenntartani ezt a gyakorlatot, akkor térjünk vissza a kétszeri kiejtéshez. Ha egy mantra kiejtéséhez egy másodpercet vennénk igénybe, akkor egy belégzés 18 másodpercig tartana és ugyanennyi ideig a kilégzés, vagyis egy teljes légzésciklus kb. egy perc kétharmadáig. Mivel ez túl hirtelen változás lenne, érdemes egy kicsit növelni a számolás sebességét és amint kényelmessé válik a légzés lelassítása, ismét lassan csökkenthetjük a sebességet.

Szánjuk rá a megfelelő időt az elme öt komponense feletti uralom megszerzésére, mivel az elme az érzékszervi benyomások befogadója. Ha ezt meg tudjuk tenni, az azt jelenti, hogy függetlenné válunk a külső stimulusoktól (pratjáhára), ami sokat fog mélyíteni a meditációnkon."

2017. június 28., szerda

A boldogság művészete

A boldogságnak egy titka van: meg kell tanulnunk uralkodni az elménk felett. Ez persze nem könnyű, de enélkül bizonyosan nem fog sikerülni a tartós boldogság állapotának elérése, vagy legalábbis annak fenntartása az idő java részében. Ha a tudatunk nem uralkodik az elménk felett, akkor az elménk fog uralkodni a lélek felett, az elme pedig változékony, és alá van vetve a klésáknak, vagyis a szenvedés forrásainak. Ugyanis a klésák (avidjá - tudatlanság, aszmitá - egoizmus, rága - ragaszkodás, dvésa - ellenszenv, abhinivésa - halálfélelem) javarészt az elmében jönnek létre, és az elme téves felfogásainak köszönhetők. 

Amennyiben nem tudunk uralkodni az elménk felett, azt a múltbeli benyomások (szamszkárák), a feltételekhez kötött természetünk (vászaná) és az érzékszervi késztetései fogják irányítani. Ilyen esetben pedig ki vagyunk szolgáltatva az élvezet és szenvedés kettősségének. Ehhez a feladathoz viszont fel kell nőni. Az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy képes megtanulni az elméje feletti kontrollt, persze ezt csak az eredeti klésa, az avidjá (tudatlanság) megszüntetése által érheti el. Ez pedig azt jelenti, hogy tudakozódnia kell az eredeti, spirituális önvalójáról és meg kell valósítania spirituális természetét. Ahogy Patandzsalí mondja, meg kell állapodnia önmagában. 

A felnőttek, vagy nagyobb gyerekek már oktathatók erre, tudják képezni magukat és sikereket is érhetnek el az elme kontrollja terén. A kisebb gyerekek azonban még nem képesek hirtelen felemelkedni a tudatosságnak erre a szintjére, és ezért még annyi elmekontroll sem várható el tőlük, mint egy átlagos felnőttől. A szülő természetesen sajnálja a gyerekét, amikor látja, hogy az az elméjétől szenved és hisztizik, és nagyon nagy türelmet kell tanúsítania, ha lassan meg akarja tanítani a gyermekét ésszerű döntéseket hozni az életében, melyek nem az azonnali jutalmazást, hanem a hosszú távú érdekeit tartják szem előtt, illetve megtanítani felelősséget vállalni a döntéseiért és a tévedéseiért. 

Vannak olyan vélemények, miszerint a meditációt már gyermekkortól kezdve meg kell tanítani. Én azonban azt gondolom, hogy a meditáció nem igazán tanítható, legalábbis csak akkor, amikor valaki valóban készen áll rá. És még a felnőttek között sem mindenki érik meg a meditációra egy vagy akár több élet alatt sem. Viszont a szülő segíthet a gyermekben tudatosítani az összefüggéseket, ha türelmesen megmagyarázza, hogy minek mi lesz a következménye, illetve ha a saját életének a példájával tanítja a gyermeket. Az, hogy a gyermek értékrendjét és helyzetkezelését megfelelő irányba tudja alakítani, már hosszadalmasabb folyamat, ehhez pedig a szülőnek valódi jógivá kell válnia.

2017. június 27., kedd

A hang négy szintje

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A jóga a hangra nem csak hallható megnyilvánulásában tekint, hanem négy különböző szinten. Csak a negyedik szint, a vaikhárí az, amit általában hangként írnánk le, ami a hallható hangot és a hallható tartományon kívül eső hangot, például a denevérek üzeneteit jelenti. A hang harmadik szintjét madhjamának nevezik, és ebbe tartoznak a finomabb hangok, a mantrák. A második szint, a pasjanti, a szent Óm szótag, vagyis az a hang, melyből az összes többi hang és az ősrobbanás is létrejött. A hang elsődleges szintje, a pará az örök szint, melyből az ősrobbanás megnyilvánult, és amelybe ismét beleolvad az univerzum az idő végén. Ezt az őshangot szanszkrit nyelven sabda brahmannak, az isteni szándéknak és potenciálnak nevezik. A Biblia a következőt mondja a pará hangról: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” (János 1.1) A hang tudományát részletesebben az „Ashtanga-jóga: a középhaladó sorozat” című könyvemben tárgyaltam.

A hangérzék megkötése céljából egyszerűen megnöveljük a bídzsáksarák számát csakránként, de számos más lehetőség is van:

  • Ha már elegendő tő-mantrát adtunk hozzá mindegyik csakrához, akkor egy idő múlva átválthatunk az ísta mantránk ismétlésére. Az ísta mantra Istennek ahhoz a formájához szóló mantra, melyet imádunk. Ezzel kapcsolatban a 14. fejezetben adunk majd példákat.
  • Amikor már az ísta mantra is rövid lett, mert annyira sikerült meghosszabbítani a légzésünket, átválthatunk összetettebb mantrákra, például a 24 szótagból álló gájatrí mantrára, Óm bhúr bhurvar shvah tat szavitur varénjam bhargó dévaszja dhímahi dhijó jó nah pracsódaját. Ez egy nagyon erőteljes mantra, és ahhoz, hogy mindegyik csakrába bele tudjuk mondani, nagyon magas szintre kell fejleszteni a képességeinket.
  • Egy másik módszer, amit a jógik a mantra-hanghullámok iránti érzékenység fejlesztésére használnak, a fülek betapasztása méhviasszal vagy vattával. Ezáltal kizárhatjuk a környezeti hanghatásokat és jobban tudunk koncentrálni a mantrákra. Ezt a módszert gyakran használják a nádánuszandhána jóga nevű módszerben, melyben a jógi a belső hangra koncentrál.
  • A fülek elzárásának másik módja a jóní-múdrá. Ezt a múdrát Gheranda Risi is felsorolja a szamádhi elérésének hat módja között (Gheranda szamhitá, 7.7-8). A jóní múdrában a hüvelykujjainkkal zárjuk el a fülünket, a mutatóujjainkkal a szemeinket, a középső ujjainkkal az orrnyílásokat, a gyűrűs és kisujjunkkal pedig a szánkat. Ezek után a kumbhaka közben a belső hangot hallgatjuk. Ezt a múdrát sanmukhí múdrának is nevezik, ami „hat arcot” jelent, a hat csakrára utalva ezzel. Ezt a múdrát is arra használjuk, hogy a hat csakrán meditáljunk a kumbhaka közben, és kizárjunk minden érzékszervi ingert.
  • Bezárhatjuk a füleinket és a zümmögő méhecske hangját is létrehozhatjuk. Ez egy másik erőteljes hang-technika, melyet Gheranda szintén a szamádhi eléréséhez vezető egyik útnak tekint, és bhramarí múdrának nevezik (Gheranda szamhitá, 7.7-8). Bizonyos szövegek bhramarí pránájámaként említik, de ez csak akkor van így, ha kumbhakával együtt gyakoroljuk. Ha kumbhaka nélkül végezzük, akkor bhramarí múdrá. Ebben a múdrában összehúzzuk a torkunkat, és utána gyorsan beszívjuk a levegőt. Ezt azonban máshogy tesszük, mint uddzsájí közben, mivel itt használjuk a hangszálakat, és az „ng” hangot (az anuszvárát) hozzuk létre. Ez úgy hangzik, mintha a „gong” szó végét elnyújtanánk és sokáig zengetnénk. Kilégzésnél is ugyanezt tesszük, de ehhez sokkal kevesebb levegőre van szükség, és ezért sokkal tovább tudjuk nyújtani a hangot. A belégzés közben létrehozott hangot a hím méhecske hangjának nevezik, míg a kilégzés közben létrehozott hangot a nőstény méh hangjának. Úgy látszik, hogy a hímek hangja tompább, mint a nőstény méheké. Ez lehet, hogy amiatt van, hogy a nőstények végzik el az összes nehéz munkát, míg a hímek gyakorlatilag csak hereként funkcionálnak."

2017. június 26., hétfő

Fesztiválszezon

Több fesztivál is esett a júniusi időszakra, amelyeken részt vettem, mint jógaoktató. Az egyik az általunk szervezett Napforduló Jógafesztivál, melyen én magam csak az általam megtartott Detox-jóga óra erejéig tudtam jelen lenni, de amúgy egész nap tartottak órát az atmás oktatók. Idén nem jutott annyi időm ennek a fesztiválnak a megszervezésével foglalkozni, mint az előző években, de azért megvolt, jó volt, és az időjárás is rendben volt. a fesztivál június 18-ra esett, vasárnapra, és a szabad téren, a Margitszigeten tartottuk. Az eső nem esett, és délutánra a Nap is előbújt. Én fél 12-től tartottam Detox-jóga órát, és több, mint 30-an voltak jelen rajta, lelkesen végigcsinálták a sorozatot. legalább tíz másik stúdió tartott még jógás programokat párhuzamosan a réten, így mindenki olyan jógaórát választhatott, amilyen tetszett neki. Még vasárnap délután elindultunk a Balatonra a családdal, de a jógaórák tovább folytatódtak. 

Pár nap nyaralás után a Balaton északi partja felé vettük az irányt, ahol az Everness fesztiválra voltunk hivatalosak. Orsi és Lola tavaly is részt vettek rajta, nekem pedig ez volt az első Everness-élményem. A program új helyszínen debütált, amit még be kellett lakni. Én pénbtek reggel 7-kor tartottam Detox-jógát az Evertest sátorban. Minthogy a szállásunk kb 2 km-re lehetett az Evernessnek otthont adó campingtől, időben elindultam gyalogosan, hogy odaérjek 7-re. Közben komolyabb szélvihar kerekedett, és mire odaértem a Pelso Campingbe, az Evertest sátor félig összedőlt, vagyis pár oszlopa le volt fektetve. Így a jógaórát a füvön tartottuk, a szabad ég alatt, de így is sokan csatlakoztak és végigcsinálták. Utána körülnéztünk a fesztiválon, volt sok ezoterikus sátor és kunyhó, mindenféle árusok, az étel-felhozatal viszont döntő mértékben vegán volt, ami jó hír. 

A fesztiválon volt egy csomó érdekes program, amire szívesen elmentünk volna, de két gyerekkel egy kicsit nehéz volt összehozni a dolgot. Úgyhogy a legtöbb időt a gyerekszigeten töltöttük, meg a játszótéren, de azért egy-két előadás részleteit sikerült elkapni. Orsi is tartott előadást a terhesség közbeni vegetáriánus étrendről, illetve babás jógát is tartott volna vasárnap, ám ez az utolsó nap már ilyen afteresre sikerült, főleg, hogy vasárnap reggel még egy jó kis zuhé is volt. Mindenki a pakolással és a hazautazással volt elfoglalva, így már nem nagyon jutottak el a vasárnap délelőtti programokra. Mi is játszottunk egy kicsit a gyerekekkel, majd néhány árussal még azért kialakítottunk egy-két kapcsolatot a jövőbeni együttműködés reményében. 

Jövőre részletesebb programmal készülünk, lesz előadás és jógaórák, de lehet, hogy még hangterápiás meditáció is lesz. A Jam színpad idén nagyon jó volt, a nagyszínpad is, amit elkaptunk belőle, illetve a hangutazós sátorban szerettem volna kicsit többet lenni, mint amennyit sikerült. Jövőre talán jobban összejön.

2017. június 25., vasárnap

A tarakszvászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A harmadik egy jaksa hercegnő, Táraká, akiből démon lett, és a Rámájana eposz tesz róla említést. Az apja, Szukétu, egy jaksa király tapaszját (lemondást) mutatott be, hogy fia lehessen. Szukétu fiút akart, de Brahmá egy erős és szép leánnyal áldotta meg. Gyönyörű hercegnő volt, akit Szunda, egy aszura király vett feleségül. Két fiuk született, Máricsa és Szubáhu.

Amikor Agasztja Risi halállal átkozta meg Szukétut, Táraká megfogadta, hogy fia, Szubáhu segítségével bosszút áll a bölcsön. Így mindketten kivívták a risi haragját. Agasztja azzal átkozta meg őket, hogy Táraká elveszítette gyönyörű szépségét, és mindketten gonosz ráksaszákká változtak. Táraká félelmetes és csúf emberevő lett. Agasztja átka után Táraká Malaja és Karusha környékén élt, a Gangesz és a Szarajú folyó találkozásánál. Ezt az erdőt Táraká erdejének nevezték el, mert mindenkit félelemben tartott, és minden embert megevett, aki arra járt.

Az átok miatti bosszú gyanánt, Táraká és Szubáhu megpróbált annyi risit zaklatni, amennyit csak tudott, hússal és vérrel terítették be az áldozati tűzhelyeiket. Visvámitra Risi különösen sokat kapott e szennyekből, és végül, amikor nem bírta tovább az üldöztetést, elment Dasarathához, Kósala királyához, hogy segítséget kérjen tőle. A király eleget tett a Risi kérésének, és elküldte két tizenhat éves fiát, Rámát és Laksmanát az erdőbe, hogy megvédjék Visvámitrát és az áldozati oltárát a ráksasza támadásaitól.


Visvámitra a két herceggel együtt elment Táraká erdejébe, és a bölcs arra utasította Rámát, hogy ölje meg a démon-nőt, és így mentse meg a környéket a fenyegetésétől. Ráma nem akarta megölni, mivel egy nő volt. Eleinte csak a karjait vágta le, hogy ne kezdhessen több támadást. Táraká azonban démonikus erejénél fogva eltűnt, megváltoztatta a formáját és továbbra is támadta őket, miközben láthatatlan maradt. Visvámitra azt mondta Rámának, hogy hercegként végre kell hajtania a kötelességét, félretéve személyes ellenérzéseit egy nő megölésével szemben. Ráma gyorsan átlőtte a szívét a nyilaival. Így a fiatal hercegek nem csak Visvámitra, hanem az áldozati arénában jelen lévő összes bölcs áldását megkapták.

2017. június 24., szombat

Tarakszvászana

Újabbb részlet az Ashtanga-könyvből:

Tarakszvászana (Taraka póza)

A táraka tő azt jelenti, hogy felszabadító, megmentő, szem vagy csillag, míg a szva azt jelenti, hogy én, saját magam. A hindu mitológiában három olyan személy is ismert, akinek Táraka volt a neve. Az első Tárakászura, akit Kárttikéja ölt meg. Tárakászura egy nagy hatalmú démon volt, Vadzsranaka fia. Tárakászura többször legyőzte a félisteneket, míg végül a félistenek már attól féltek, hogy elveszítik mennyei királyságukat. Táraka kapott egy áldást, mely szerint csak Siva fia győzheti le. Siva viszont teljesen lemondott jógi volt, akit nem érdekelt a házasságkötés. Végül Kámadéva, a szerelem istene lett megbízva, hogy látogassa meg Sivát. Kámadéva hirtelen tavaszt varázsolt és a kéj nyilával megtörte Siva meditációját. Amikor Siva felocsúdott, Kámadévára vetette tüzes pillantását és hamuvá égette a testét, Kámadéva szelleme, a szerelem esszenciája szétszóródott az egész univerzumban. Végül Siva feleségül vette Párvatít, aki Szatí (Siva első felesége) reinkarnációja volt és Siva örök társa (Ádí-sakti, az eredendő Istennő). Frigyükből megszületett fiuk, Kárttikéja, aki később megölte Tárakászurát és a testvéreit, Szimhamukhant és Szurapadmant, akik hegyekké váltak.

A második alak Táraká, vagy Tárá, Brihaszpati, a félistenek főpapja felesége. Hét fiút és egy lányt szült neki, az egyik fiút Budhának nevezték el, és semleges nemű volt. Csandra (a hold félistene) azt állította, hogy ő Budha apja, de Tárá csak hallgatott. Végül Budha saját maga is feldühödött, és kikövetelte a választ az anyjától, mire az bevallotta, hogy Csandra volt az apja.


Csandra Brihaszpati, a félistenek tanítójának tanítványa volt. Eyg alkalommal Csandra erőnek erejável kényszerítette Brihaszpati feleségét, Tárakát, hogy háljanak együtt, és ebből a nászból született Budha. Amikor Brihaszpati mindezt megtudta, nagyon dühös lett, és háború tört ki Brihasznati és Csandra között. Sukrácsárja, az aszurák tanítója Csandra oldalára állt, míg a félistenek Brihaszpati oldalára. E csata neve Tárákámjam volt, mivel a Tárá utáni vágyakozásból robbant ki. Az Úr Brahmá, a félistenek atyja attól félt, hogy a háború miatt az egész univerzum megsemmisül, ezért meggyőzte Tárát, hogy térjen vissza a férjéhez, Brihaszpatihoz, és így véget vetett a háborúnak. Brihaszpati azonban megátkozta Tárát, hogy semleges nemű fiút hozzon a világra.

2017. június 23., péntek

Dinamikus egyensúly

A múltkori bejegyzésben Gregor Maehle arról beszélt, hogy a meditáció közben a test és az elme izgését-mozgását úgy tudjuk megállítani, ha hallgatunk Isten hangjára, és úgy viszonyulunk a világhoz, hogy jó ahogy van, nem akarunk feltétlenül mindent megváltoztatni. A nyugtalan elme egyik jellemzője ugyanis az, hogy mindig bele akar szólni valamibe, bele akarja "ártani" magát a dolgok folyásába. 

Ez a gondolat, hogy kívül kell vonnunk magunkat a világ látszólag tökéletlen dolgain, és elfogadni azt, hogy semmin nem kell változtatni, némileg ellentmondani látszik a tegnapelőtti blog témájának, a küldetéstudatnak. De az ellentmondás csak látszólagos, hiszen a valódi küldetésünk (nőknek és férfiaknak egyaránt) a spirituális fejlődés, az önvalónk teljes és maradéktalan megtapasztalása. 

Ezen a téren is beleeshetünk azonban abba a hibába, hogy úgy érezzük: valamin változtatnunk kell, fejlődnünk kell, ki kell köszörülni a hibákat, melyek tökéletlen helyzetünkbe juttattak. Ebben segíthet néha az Isten felé fordulás.

A legtöbb vallás szerint Isten, akár immanensnek (a Természetben lakónak), akár transzcendensnek (az Univerzumon túlinak), akár mindkettőnek képzeljük, egy tökéletes, mindenható személy. Tehát valójában nincs szüksége a mi segítségünkre ahhoz, hogy véghezvigye tervét. Mi csupán eszközök, közreműködők lehetünk abban a dologban, ami amúgy is be fog következni. Sőt, a legjobb, ha passzív eszköznek tekintjük magunkat, azaz nem gondoljuk, hogy a végkifejlet a döntésünktől vagy az erőfeszítésünktől, annak tökéletességétől függ. 

Istent tökéletesnek tudjuk látni, és ha hallgatunk az isteni hangra, akkor megtapasztaljuk, hogy minden tökéletes, minden úgy jó, ahogy van. Az ITT és a MOST tökéletesen elegendő számunkra a boldogsághoz és az önmegvalósításhoz. Nincs szükségünk több időre, gyakorlásra, erőfeszítésre, mert az Önvalónk már amúgy is teljesen tökéletes és változatlan, csupán el kell merülnünk benne. Erőfeszítésünk tehát csupán az akadályozó és zavaró tényezők elhárítására korlátozódik, a zavar megszűnése után minden automatikusan megtörténik. Ez a dinamikus egyensúly elve, amikor akár tevékenyek, akár látszólag passzívak vagyunk a világban, a célunk annak felismerése, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és mi a tökéletesség részei vagyunk.

2017. június 22., csütörtök

A hallásérzet megkötése mantrával

Újab részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"
  • Oldalról nézve, a füleknek, a vállaknak és a csípőízületnek egy függőleges vonalon kell lennie. A fejünk ne kerüljön e vonal elé.
  • A medencénket enyhén billentsük előre, hogy hangsúlyozzuk a lumbális hajlatot. ez egy dinamikus egyensúlyt hoz létre, melyben negáljuk a gravitációs erőt (természetesen ez csak ülő helyzetben történik meg, álló helyzetben ugyanez az instrukció nem érvényes). Ha padmászanában (lótusz-pózban) ülünk, a medence előrebillentésével tudjuk stimulálni a múla bandhát, mivel a gát így kapcsolatba kerül a talajjal.
  • Üljünk olyan magasan, ahogyan csak tudunk. Képzeljük el, hogy egy horog van a fejünk legmagasabb pontjához akasztva, és annál fogva húznak miket fölfelé, hogy megnyúljon a gerincoszlopunk.
  • Bármilyen pózban ülünk is, ellenőrizzük, hogy mindkét tenyér és talp el van fordítva a földtől és az ég felé néz. Tehát a széken ülés nem lesz alkalmas.
  • Húzzuk lefelé a lapockáinkat a hátunk mentén, ha előre akarnának esni, akkor húzzuk őket egymás felé. Ezáltal a szívünk nyitott marad, a szívcsakra pedig emelkedett.
Ha arra érzünk hajlamot, akkor használjunk malát a meditációnkhoz. Mindig lépjünk tovább egy gyönggyel, amikor ismét visszatértünk a múládhára csakrához, vagy amikor ismét megkezdjük a belégzést.

11e Gyakorlat: A hallásérzet megkötése azáltal, hogy növeljük a mantrák számát mindegyik csakrában

Az elme végső komponense, melyről itt szót kell ejteni, a hallásérzet. A hang (sabda) a torokcsakrába van kódolva (visuddha csakra), de a jógában a hang nem csak a hallható hangot jelenti, hanem minden fajta rezgésmintát. A visuddha csakra az űr elem (ákása) lakhelye, és az űrre szükség van ahhoz, hogy a rezgésminták létezni tudjanak. Az űr a legalapvetőbb az öt elem közül, és nélküle a többi sem létezhetne. A többi négy elem (föld, víz, tűz és levegő) a rezgésmintákból nyilvánul meg, és ezért a hang (sabda) központi figyelmet kap a jógában, mivel képessé tesz bennünket arra, hogy megteremtsük és átalakítsuk a valóságot. A jóga-technika, mely ezzel a bizonyos témával foglalkozik, a mantra. A mantra szó a man (elme) és a tra (megvédeni és felszabadítani) tövekből áll. A mantra az, ami megvédi az elmét és felszabadít bennünket a feltételekhez kötött lét óceánjából.

2017. június 21., szerda

Mi a küldetésed?

Tegnapelőtti blogbejegyzésemben a férfi- és a női nemiség-esszenciáról volt szó. Femerülhet a kérdés, hogy mi jellemzi ezeket a nemiség-esszenciákat, illetve a hozzájuk kapcsolódó nemi szerepeket? 

A férfi nemiság-esszencia legfontosabb jellemzője a küldetés-tudat. A férfi valami jelentőset szeretne véghezvinni az életében, a karrierjében, a világban. Ha megtalálja, hogy mi a küldetése, akkor igazán kreatívan és aktívan tud dolgozni érte, míg ha még nem talált rá, akkor a munkahelyén csak középszerűen, rutin-jelleggel fog teljesíteni. Nem lesz motivált, hogy továbbfejlődjön, mert nincsenek igazi céljai. Ilyenkor vagy meg kell találnia, hogy mi az, ami igazából a küldetése, vagy pedig a sérült nemiség-esszenciáját kell valahogy helyreállítania. Megeshet, hogy a férfi nem azzal fogja a kenyerét keresni, ami a valódi küldetése, mégis fontos, hogy megtalálja azt, még ha csak hobbiként is űzi. 

A férfi nemiség-esszencia jellemzője tehát az, hogy számára a küldetés az elsőrendű fontosságú dolog, és a család csak a második helyre kerülhet. Ha megróbálja mesterségesen előtérbe helyezni a családot, vagy elveszik a napi csipcsup ügyekben, és szem elől téveszti a valódi célt, akkor a férfi nemiség-esszenciája is a háttérbe szorul, és a női kerül előtérbe. A férfinek tehát nem kell azon erőlködnie, hogy a család legyen számára a legfontosabb, és a nőnek sem kell ezt erőltetnie, máskülönben egy céltalan, "kasztrált" férfi lesz a férjéből.

A női nemiség-esszencia ezzel szemben a boldogság állapotának keresése, a szeretet és a szolgálat. Egy nő sokkal természetesebben alá tudja rendelni az életét a családja szolgálatának, mint ahogy az egy férfitől elvárható. A nő teljesen boldog lehet akkor, ha 20-30-40 évet feláldoz az életéből a gyerekei felnevelésére, és addig nem jut ideje a karrierjét építgetni. Persze manapság van, hogy egyedül kell nevelnie a gyerekeit, és ekkor kénytelen aktiválni a "családfenntartó" üzemmódot is a családról gondoskodó mellett. Sőt, sok nőben megvan az igény, hogy a gyermekei felnevelése mellett azért legyen valamilyen kreatív cél is az életében, és a személyiségét is fejlessze. Nőként tehát tisztáznunk kell magunkban, hogy mi a küldetésünk: a család és a gyereknevelés-e, vagy pedig valami más is emellett.

A karrierjükben sikeres anyák sem lesznek feltétlenül rossz anyák, akik elhanyagolják a gyermekeiket, hiszen a nemi szerepek nem sablonosak és egysíkúak, sőt, minden emberben mindkét nemiség-esszencia ott lakozik, csak az egyik általában domináns, míg a másik alárendelt. 

2017. június 20., kedd

A tapintásérzék beintegrálása a meditációba

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Egy másik eszköz, amit a tapintó érzék bevonására használhatunk a meditációba, a mala. Ha nem akarunk egy előre meghatározott időt fordítani a meditációra, akkor a mala segítségével is számolhatjuk a körök számát. Különösen, ha egy bizonyos isteni formán meditálunk, hasznos lehet, ha egy bizonyos szerkezetű és anyagú malát használunk, mely Istennek az adott formájához kapcsolódik. Például Jézus esetében a rózsafüzér, Visnu esetében a tulaszí fából készült golyók, Siva esetében a rudráksa gyöngyök és Kálí esetében a faragott csont. A mala használata segít, hoz az adott isteni formára tudjuk rögzíteni a figyelmünket. A malák a spirituális koncentrációt is felerősítik. Ha egy ideje használunk és töltünk egy malát, akkor önmagában a megérintése is elő fogja segíteni a meditációs tudatállapot elérését.

Meditációs technika

Üljünk az általunk kiválasztott ászanába, és helyezzük a kezeinket gjána- vagy ákása-múdrába. Adjuk fel a vágyat, hogy mozogjunk vagy hintázzunk, és álljunk ellen a vágynak, hogy mozgassuk a kezeinket. De ez ne legyen egy kívülről ránk kényszerített folyamat, hanem engedjük, hogy belülről jöjjön. Azt a vágyat, hogy izegjünk-mozogjunk, akkor tudjuk feladni, amikor a légzésre, a csakrákra, a mantrára és az elme különböző komponenseit megkötve megvalósítjuk, hogy az egész teremtés már eleve a dinamikus egyensúly állapotában van. A testünk és a kezeink csendje és mozdulatlansága egy mód, hogy Isten üzenetét hallgassuka szívünkben, amely azt mondja, hogy az ITT és a MOST tökéletes, semmit sem kell megváltoztatni.

Az elme mozgás-komponensét, mely a tapintásérzékhez kapcsolódik, azzal kötjük meg, hogy stabil ászanában, például padmászanában vagy sziddhászanában ülünk. Ezeket a pózokat részletesen ismertettük e könyv első fejezetében. A mozgatóérzék az egész testben szétáradó tapintásérezetet jelenti, nem csak a felszínén, hanem a belső szerkezetében is. Az ászanában a meditáció következő aspektusai a fontosak:"

2017. június 19., hétfő

Az ellentétek vonzása

Olvasok egy könyvet a nemi szerepekről, de erről majd bővebben akkor, ha befejeztem. Egyelőre ragadjunk ki belőle egy-két érdekes gondolatot:

Az emberek általában vagy férfi, vagy női nemiség-esszenciával rendelkeznek, illetve viszonylag kevesen vannak olyanok, akiknél a kétféle nemiség-esszencia kiegyenlített módon van jelen. Az ilyen emberek persze nem lesznek túlzottan szenvedélyesek egy kapcsolatban, hiszen a két ellentétes pólus (a férfi és a női nemiség-esszencia) sokkal erősebben hat egymásra, mint két depolarizált személyiség. Ők inkább barátok lesznek, mint szerelmesek. A férfiak kb 80%-ában a férfi nemiség-esszencia dominál, míg a nők esetében a női nemiség-esszencia. Egy férfinek olyan párt érdemes találnia, akiben a női nemiség-esszencia dominál, ha ő ebbe a 80%-ba tartozik. Mi is ez az esszencia? Egy bizonyos kisugárzás, habitus, pszichofizikai struktúra és preferenciák készlete, melyeket majd később rászletesen is megismerünk.

Ha egy férfi nemiség-esszenciával rendelkező férfi olyan nőt talál, akiben a férfi nemiség-esszencia dominál, akkor a "két dudás egy csárdában" effektus jön létre, vagyis mindketten irányítani akarnak, és nem akarják alávetni magukat a másik fél irányításának. Ebből hosszú távon nem nagyon származhat építő jellegű kapcsolat. Hiszen a kapcsolat lényege az, hogy midkét fél tudjon fejlődni spirituálisan, ebben kellene támogatniuk egymást a nemi szerepeikkel és a szexualitásukkal is. Ha a férfi túlzottan teszetoszává válik, és megfutamodik az életében elé kerülő kihívások ellen, akkor a nő védtelennek fogja érezni magát, és autmatikusan aktiválja a férfi nemiség-esszenciáját, azaz például elkezdi építeni a karrierjét és az egzisztenciáját. 

Ha a férfi abba a 10%-ba tartozik, akinél a női nemiség-esszencia dominál, akkor viszont őt eleve a férfiasabb, erőteljes, független nők fogják vonzani, akik "menedzselik" és irányítják őt a kapcsolatban. Az ilyen kapcsolat is tud működni, és a 20. század második felében, valamint a 21. században is sok példát látunk erre. A férfiak nőiesebbek, a nők esetenként férfiasabbak lettek. Ám ne feledjük, ha egy nő szingli, karrierista és önálló egzisztenciája van, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy a férfi nemiség-esszencia dominál benne. Sok esetben az élethelyzet hozza ki ezt belőle, és ha a megfelelő partner mellé kerül, akkor természetes módon előjön a nőies oldala, és remek anyuka, feleség és háziasszony lesz. 

A meleg pároknál is érvényesül ez a polaritás. Itt is akkor fog működni a dolog, ha az egyik fél férfi, a másik pedig női nemiség-esszenciával rendelkezik, mág ha azonos neműek is biológiailag. Ezeket a dominanciákat meg kell tanulni felismerni és megérezni, illetve oda kell figyelni arra, hogy az élethelyzetünk változása hogyan hozhatja elő az alárendelt nemiség-esszenciánkat.