2015. február 13., péntek

Miért jógázom (még mindig)?

Ma Ashtanga-oktatói tanfolyamot tartottam az Atmában, és nekem szegezték ezt a kérdést. Pontosabban úgy hangzott, hogy mi az, ami még ma is hajt, űz, motivál, lassan több, mint tíz év után. Persze ha tágabb értelemben vesszük a jóga fogalmát, akkor lassan már majdnem harminc éve foglalkoztat a téma. 

Indult ez az egész 17-18 éves koromban az útkeresésemmel, amikor is testépítésbe fogtam otthon, utána jógázni kezdtem Yesudian könyvei alapján, majd télvíz idején nyitott ablaknál pránájámáztam (egy jó kis tüdőgyulladást beszerezve), de nem riadtam vissza a hidegtől, ezért télen hálózsákban aludtam Moszkvában az erkélyünkön, és egy szál gatyában futkároztam meg fürödtem a jeges Moszkva-folyóban, Schirilla mintájára.

Utána elkezdtem minden létező vallási, spirituális és ezó irodalmat tanulmányozni, melynek következtében vegetáriánus lettem - Schirilla Gyuri bácsi azt írta a könyvében, hogy a vegák életük végéig szexuális erejük teljében maradnak, és ez eladta nekem a témát. Valamint Bicsérdy Béláról is sokat írt, aki egy nyersevő erősember volt. Így hát pár hét vegetáriánus lét tuán én is átálltam a nyerskosztra. Az átállás persze meglehetősen intenzív volt: napi hatszori állati fehérje-bevitelről egyik napról a másikra vega lettem. Apám meg megkérdezte, hogy most mit csináljon a rengeteg bélszínnel meg csirkével, ami a mélyhűtőben tornyosul. Azt mondtam nem érdekel, én csak zöldséget eszem.

Az átállásnál kaptam egy jó kis elhúzódó ekcémát, és fogytam több, mint tíz kilót 71-2 kilós gyúrós súlyomból. Igazi jógi-alkat lettem. Közben a filozófiai tanulmányaim vége az lett, hogy elszegődtem a Krisna-hívőkhöz szerzetesnek, és félbehagytam programozói tanulmányaimat a moszkvai egyetemen. Szintén erős váltás, apámék csak kapkodták a fejüket. És mindezt tizenkilenc évesen. Utána jött egy húsz éves krisnás korszak, amely alatt szentül meg voltam győződve róla, hogy ezzel a vallásos folyamattal megfogtam Isten lábát (ami sok esetben tény és való volt, mert beavatott papként én fürdettem a múrtikat, az istenszobrokat, úgyhogy volt áldásban részen bőven.)

A Krisna-tudatos péályafutásom vége felé azonban egymás után jöttek be azok a területek, amik előtte is foglalkoztattak: természetgyógyászat, asztrológia, jóga, és végül az edzés. Közben arra is rájöttem, hogy azért a Krisna-tudattal meglehetősen magasra tettem a mércét önmagam előtt, és nem volt elég a húsz év arra, hogy elérjem az általam elképzelt tökéletes spirituális helyzetet és tiszta tudatállapotot, képmutatóskodni meg nem akartam. Így hát maradtam vegán jógaoktató, akit érdekelnek a jóga magasabb aspektusai is, de egyelőre még kellő tisztelettel és tisztes távolságból méregetem a pránájámát és a meditációt is, ami ugye Krisna-hívőként minden napos lelki gyakorlatom volt. 

Hogy mi űz és mi hajt ebbe az irányba? Elgondolkodtam, de igazából az Jóga-szútra előadás közben önmagamnak is megválaszoltam a kérdést: Az eddig életeim során szerzett tudatalatti benyomások (szamszkárák) és az általuk kialakított feltételekhez kötött természet (vászaná). Vélhetőleg ezért szeretnék erős és egészséges lenni, és legyőzni a korlátaimat, feszegetni a határaimat. Persze nem csak a magam, hanem mások érdekében is igyekszem kamatoztatni a tudásomat és a tapasztalataimat, hiszen úgy érzem, hogy mindenki boldogabb lenne, ha megtenné azt, amit tehet az egészséges táplálkozás és testmozgás terén. Ezért írom minden nap ezt a blogot is, ami nem kis időmet elveszi, és ezért igyekszem a hozzám fordulókat az egészséges életmód, a sport és az önmegismerés útján terelgetni, amennyire engedik. 

Eddigi ismereteim összegzése csupán ennyi: mindenkinek egyéni életutat kell bejárnia, sajátos élményeket, tapasztalatokat kell átélnie ahhoz, hogy továbblépheseen spirituális fejlődése ösvényén. Ez az ösvény sokrétű, kanyargós, és még a látszólag hozzá nem kapcsolódó dolgoknak, eseményeknek is jelentőségük van. Ha szerencsések vagyunk, akkor megértjük, hogy mi a jelentősége mindannak, ami velünk történik, és ami bennünk zajlik, de másokat megítélni már sokkal megalapozatlanabb dolog. Nem tudhatod, hol tart a piros lámpánál kolduló hajléktalan, és hol tart az Audiból kiszálló öltönyös irodista. 

Mindannyian örökké fénylő pontok vagyunk az Univerzum sötétjében, és életünknek egyetlen célja van csupán - hogy visszataláljunk önnön ragyogásunkhoz, és elmerüljünk benne. Szóval ezért jógázom, mert szeretnék én is visszatalálni önmagamhoz.

1 megjegyzés:

Gabor Imolai írta...

A blogért külön köszönet. Rengeteg hasznos információ van itt egy helyen.