2014. szeptember 17., szerda

Opcionális-e a karma?

A napokban találkoztam ezzal az állásfoglalással, éppen a húsevés kapcsán, bár ez másodlagos, hogy aki hisz a karmában, annak számára fontos, hogy mit eszik és hogyan cselekszik, mert tart a visszahatásaitól. Annak számára azonban, aki a májá tanában hisz, vagyis azt gondolja, hogy minden illúzió, nincs jelentősége a karmának, mert az is illúzió.

Én azért úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában nem igaz, és a Védák hagyománya alapján sincs igazából létjogosultsága egy ilyen kijelentésnek, bár Buddha és Sankara óta valóban vannak tanítók, akik az illúzió tanára hivatkozva próbálják aláásni a védikus kijelentések tekintélyét. Mielőtt belemegyünk abba, hogy miért is nem igaz ez az elképzelés, először gondoljuk végig, hogy mi lenne a következménye annak, ha igaz lenne. 

Az ilyen gondolkodásmód egyrészt felelőtlenné teszi az embert, mert ha a döntéseim következménye opcionális, akkor nem kell beismernem, ha tévedtem, és semmi nem is fog arra ösztönözni, hogy kijavítsam a hibámat. Sokkal egyszerűbb letagadni, hogy hibáztam. Márpedig a karma törvényének legfontosabb aspektusa pontosan ez a tanító jelleg, hogy addig ismétlődik egy szituáció, amíg meg nem tanuljuk belőle azt, amit meg kell. 

A másik bajom ezzel a gondolkodásmóddal az, hogy azt sugallja, nem kell semmi erőfeszítést tenned azért, hogy elérd a transzcendens tudatállapotot, hiszen minden erőfeszítés csak az illúzió terméke. 

A harmadik problémám pedig az, hogy az illúzió tana szerint a világ nem valóságos, csupán a képzeletük terméke. Márpedig ha tényleg így volna, akkor semmi gond nem lenne a fenti két következtetéssel, hiszen elképzelni bármit el lehet. 

Ezzel szemben mit mond Patandzsali? Azt mondja, hogy a prakriti (anyagi világ) a látó jelenlététől független léttel bír, vagyis valóságos. Az illúziónk csupán abból áll, hogy azonosítjuk magunkat vele, de ha elérjük a felszabadulást, a prakriti akkor sem szűnik meg létezni. 

Emellett azt mondja, hogy csak az érheti el a sikert a jógában, aki hosszú időn át, megszakítás nélkül és odaadással gyakorol, minden akadályt legyőzve. Nos, ez nem úgy hangzik, mintha nem kellene erőfeszítést tenni hozzá. Inkább úgy hangzik, hogy ha 100% erőfeszítést teszel, akkor Isten kegyelméből még talán el is érheted a sikert. 

Ahhoz pedig, hogy kétségbe vonjuk a karma törvényének érvényességét, kétségbe kell vonunk az Ísvara, vagyis a Legfelsőbb Irányító létezését, aki mindenkit alárendel a karma törvényének. Az illúzió tanába ez persze bőven belefér, hiszen mint ahogy ez a világ, úgy minden, ember alkotta istenkép is csupán az illúzió terméke. 

Az indiai hagyományban násztikának nevezik az istentagadókat, akik kétségbe vonják a Védák kinyilatkoztatásait. Ilyenek például a buddhisták, vagy Sankara követői, bár ők már álcázottabb módon illúzió helyett "szaguna Brahmannak" nevezik Isten különböző formáit. A Védák tekintélyét elfogadó embereket asztikának nevezik. Ez az "aszti", vagyis "van, létezik" létigéből képzett szó. A Védák ortodox követői szerint tehát "Van Isten, aki a Védákat kilehelte". Természetesen egy ilyen hindu követendőnek és önmagára nézve érvényesnek tekinti a Védák előírásait, és hisz abban, hogy ha ezeket megszegi, akkor negatív karmát halmoz föl.

Most pedig térjünk vissza az eredeti kérdésre: opcionális-e a karma? Természetesen nem opcionális, vagyis mindenki ugyanúgy megkapja a tetteinek a visszahatását, attól függetlenül, hogy miben hisz, vagy éppen nem hisz. Éppen ezért az összes védikus bölcs (risi) komoly lemondásokat és lelki gyakorlatokat végzett, hogy elégesse a karmáját, mert tudták, hogy amíg a karma utolsó foszlánya még ideköti őket ehhez a világhoz, nem érhetik el a felszabadulást. Ha pedig egy kicsit is félreléptek, akkor újra belebonyolódnak a karmikus visszahatások szövevényébe. 

Éppen ezért emeli ki Patandzsali, hogy a misztikus erők csupán akadályok a komoly jógi fejlődésének útján. Ha miden karmádat elégetted, akkor érheted el a valódi felszabadulást, nem elég csupán elhinni, hogy a karma illúzió. A mai ember hajlamos a könnyebbik utat választani, vagy ha nincs könnyebbik út, akkor elképzel magának egyet, és meggyőzi magát, hogy az ugyanolyan jó, mint a többi. Ezzel azonban elsősorban önmagunkat csapjuk be, és a saját lelkiismeretünket akarjuk megnyugtatni, ezzel egyidőben megfosztva magunkat a valódi spirituális fejlődés lehetőségétől. Ha egy helyre nem nehéz eljutni, akkor nem is érdemes elindulni oda. Ez a spiritualitással is így van.

2 megjegyzés:

kisbuddha írta...

Buddha szerint a legfontosabb törvény a karma törvénye, vagyis az, hogy minden az ok-okozat kapcsolata szerint történik. Az illúzórikus valóságban is. Tehát nem igaz, hogy aki azt gondolja, hogy minden illúzió, annak a számára nincs jelentősége a karmának. A legjobb példa erre a buddha tanítása. Buddha sosem próbálta aláásni a védikus kijelentések tekintélyét, tehát ez is egy tévedés. A karma nem opcionális: amit teszel, annak következménye van; nincs olan, hogy azt választhatod, hogy nem lesz következménye. Ebben igazad van. Aki megtapasztalja, hogy a világ illúzórikus természetű, annak számára sem igaz, hogy nem kell semmi erőfeszítést tennie azért, hogy elérje a transzcendens tudatállapotot, hiszen minden erőfeszítés csak az illúzió terméke. A legjobb példa erre szintén a buddha tanítása, aki szerint kemény erőfeszítéseket tenni ezekért az eredményekért, és ennek az okait is elmagyarázza. Szintén tévedsz. A karma törvénye nem azt jelenti, hogy addig ismétlődik egy szituáció, amíg meg nem tanuljuk belőle azt, amit meg kell - hanem azt, hogy minden oknak (gondolatnak, cselekedetnek) megvan az okozata (következménye). Az illúzió nem azt jelenti, hogy a világ nem valóságos, s csupán a képzeletük terméke. Nem azt jelenti, hogy az ember képzelődik és elképzeli a világot, hanem azt, hogy a karma negatív eredményei, tisztátalanságai ilyen módon mutatják meg az ember számára a világ milyenségét és minőségét. Buddha is azt tanította, hogy csak az érheti el a sikert a jógában, aki hosszú időn át, megszakítás nélkül és odaadással gyakorol, minden akadályt legyőzve. Viszont nem Isten kegyelmétől teszi ezt függővé, hanem a karmától, vagyis az ok-okozattól, a gyakorlástól és annak eredményétől. nem folytatom, nagyon félrevezető ez az írásod, elég volt ennyi is belőle.

Névtelen írta...

"Éppen ezért emeli ki Patandzsali, hogy a misztikus erők csupán akadályok a komoly jógi fejlődésének útján."
Bocsánat, ez egy hatalmas marhaság. Minden ettól függ, hogy mire használják. Nem tudom, a Patandzali-szövegeket ki és miért írta, de nem gondolta végig az okosságait. A tibeti jógik például a tummo gyakorlásával úgy tudnak meditálni, hogy nem kell a hidegtől és az időjárástól tartaniuk.