2013. április 26., péntek

A szabad akarat nyomában

"Létezik-e szabad akarat?" címmel olvastam egy cikket az Indexen, méghozzá Boldogkői Zsolt tollából, aki elvileg diplomás ember, a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanára. Ehhez képest a cikket először valamiféle angol nyersfordításnak néztem, annyira magyartalan és nyelvtanilag helytelen volt. A gondolatmenetéről nem is beszélve, ami követhetetlen.

Végső soron emberünk a tudomány eszközeivel próbálja megmagyarázni, hogy szabad akarat márpedig nincsen, biorobotok, zombik vagyunk, a törzsi ösztönre, az epigenetikára, a környezeti hatásokra és a neurobiológiára meg még kit tudja mi mindenre hivatkozva. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy az embernek általában nem tetszik a gondolat, hogy a természet dönti el helyette a dolgokat, hiszen szubjektív tudatunkban igenis úgy éljük meg az életünket, hogy van döntési, választási lehetőségünk. Éppen ezért, mondja a szerző, az ember ősidők óta vallásos hiedelmeket fejlesztett ki annak érdekében, hogy önmagát a természet felett álló lénynek tekinthesse, és nem a természet, az evolúció végtermékének.

Erre az érvelésre az a kézefekvő válasz, hogy nem azért van víz, mert szomjasak vagyunk, hanem fordítva, azért vagyunk szomjasak, mert van víz, és a szervezetünknek szüksége van rá. Ugyanez a helyzet a spiritualitással, Isten (vagy ahogy Patandzsali nevezi, Ísvara) létével: Istent nem a mi igényünk hozza létre, hanem azért érezzük szükségét a létezésének a világnézetünkben, mert Isten (vagy a Brahman, vagy a Legfelsőbb, kinek mi a transzcendensről alkotott képe) létezik, és életünk elengedhetetlen részét képezi. Minden spirituális út az önvaló megismerését tűzi ki célul, míg az erőltetetten monista természettudomány a homokba dugja a fejét, és foggal-körömmel ragaszkodva az ősrobbanás, az evolúció, a véletlenszerű kiválasztódás, káosz-elmélet, Heisenberg-féle határozatlansági reláció és egyéb hajuknál fogva előrángatott teremtésmítoszokhoz erőnek erejével megpróbálja a tudatot alárendelni az anyagnak. Kérdem én, minek? 

A monizmus általában nem képes értelmes választ adni a kérdéseinkre, akkor sem, ha anyagelvű, és akkor sem, ha tudatelvű (lásd pl. az advaita filozófiát). Egyik sem képes logikusan megmagyarázni a világ keletkezését, az anyag és tudat kettősségének szimbiózisát. A materializmus a lelket tagadja, míg az advaita az anyagot. Pedig mindkettő itt van, mindkettőt tapasztaljuk, és az is világos, hogy egymással ellentétes tulajdonságokkal bírnak. 

A szerző arra hivatkozik, hogy a mainstream tudomány nem jól tolerálja a dualista elméleteket gyártó tudósokat és filozófusokat. Na és? Attól még a dualizmus, mint világnézeti rendszer öröktől fogva létezik, és meg is tudja válaszolni a kérdéseinket. A szánkhja és a jóga filozófiai rendszere mind a tudat, mind az anyag létezését valóságosnak fogadja el, és a kettő kapcsolatát vizsgálja. Ezzel szemben a cikkben csak erőltetett hitbéli axiómákkal találkozunk, illetve néhány őszinte "Nem tudjuk a választ"-megnyilvánulással, amin valahogy nem csodálkozom.

A szerző végül képtelen megválaszolni a címben feltett kérdést, miszerint létezik-e szabad akarat, vagy sem. A következtetése az, hogy ezt nem tudjuk, de valószínűbb, hogy nincs, csakhogy ezt túl ijesztő lenne elfogadni, ezért az emberiség küzd ellene. Nem megyek bele ennek a kijelentésnek a társadalmi, erkölcsi, stb. stb. vonatkozásaiba, inkább maradjunk a védikus bölcsességnél.

Amit a szerző genetikai hajlamnak és környezeti hatásoknak nevez, azt a jóga filozófiája egyszerű gyűjtőfogalommal, karmának nevezi, melynek különböző rétegei és vetületei vannak. A karma törvényének sem lenne értelme azonban, ha egy determinisztikus rendszer részének tekintenénk. A karma csakis a szabad akarattal egyetemben válik az univerzumot és a benne időző lelkeket irányító univerzális világtörvénnyé. A determinizmus eleme csupán a döntéseinket és azok következményeit elválasztó idő miatt tűnik kézzel foghatónak. Az elme működésében azonban már a kvantumfizikánál is finomabb törvényszerűségek működnek. Éppen azért foglalkozik Patandzsali olyan részletességgel az elme működésével, mert tudja, hogy az elmében rejlik a lehetőség arra, hogy a karmája által determinisztikus módon rángatott "biozombiból" tudatos, felébredt, a szabad akaratát teljes mértékben használni tudó spirituális lénnyé válhasson bárki. 

Pontosan ez az, amiért Patandzsali megtanította az emberiségnek a jóga rendszerét. A jóga fokozatainak alkalmazásával ugyanis ki tudjuk kapcsolni a karma ránk nehezedő kényszerítő erejét, és függetleníteni tudjuk az elménk működését a környezeti hatásoktól. De ha ez nem is következik be egyik napról a másikra, legalább elkezdhetjük megismerni és tudatosítani az elménk működését, persze ezáltal homokszemmé válunk a félelem és a törzsi ösztön által vezérelt társadalmi gépezetben, "hibává a Mátrixban", amit ki kell küszöbölni, ha magától nem vonul ki. 

Azért Boldogkői is pozitív hangon szeretné zárni cikkét, ezért azt mondja, hogy a megoldás a bennünk lakozó destruktív természet felismerése és átalakítása, csak arra nem válaszol, hogy ez minek a hatására fog megtörténni. Én egyedül a jógát és a spiritualitást látom olyan konstruktív transzformáló erőnek, mely ténylegesen képes pozitív, építő hajlammá átalakítani a feltételekhez kötött tudat destruktív tendenciáit.

1 megjegyzés:

erszenyk írta...

Szia Gauranga! ha nyitott vagy az irodalomra, érdemes Nagy Bandó könyvébe, az "András könyve - Fordított teremtésbe" beleolvasni (az elejétől), mert nagyon elgondolkodtató észrevételei vannak ezzel a témával kapcsolatban. Üdv: Krisztián