2012. március 29., csütörtök

Jóga vs Calisthenics

A napokban kaptam egy hozzászólást a "Spártai has" című blogbejegyzésemhez, amely a következő volt:


"Kedves Gauranga!

Azon gondolkodom, mennyire becsületes egy jógaoktatónak más (nem jóga) mozgásokkal, sportokkal kocka-hasúra, fitnesz-izomzatúra kidolgoznia magát. Eljön a gyanútlan jógázó és esetleg nem csak a szamádhi a kizárólagos célja, hanem mondjuk egy egészséges, jól kidolgozott test is. Már csak hogy szép egyenesen tudja tartani a törzsét Padmasana-ban, pránájama alatt. ;-) Jár az alkalmakra, keményen dolgozik, laza lesz, vékony lesz, a pocak is lemegy, de a nagyobb izomzat, a kocka-has csak nem jön, mert pl. olyan alkat, hogy ehhez kifejezett calisthenics, vagy súlyzós-gépes gyakorlatokra lenne szüksége. Nem érezheti-e magát becsapva, ha kiderül, hogy oktatója sem kizárólag az Adho Mukha Svanasana, a Surya Namaskar, vagy a vinyasa-k miatt lett ilyen fejlett izomzatú? Ezen túl a nagy erőfeszítés a kocka-has irányába nem eredményez-e egy túlzottan test-centrikus, gimnasztika jellegű "jógázást", túlzott testhez kötődést, cél-elterelődést a jóga tanulónál? Hová tűnik figyelmének fókuszából az elme hullámzásainak lecsendesítése?

Te, aki elég sportosan élsz, ugyanakkor a jóga sem merül feledésbe :) , hogyan oldod fel ezeket a tanítványaidnál? Nagyon végletesen gondolkozom?

Üdv,
Gábor"

Kulturáltan megfogalmazott hozzászólás, így van kedvem válaszolni rá. Nos, énrólam mindenki (legalábbis aki a blogomat olvassa) tudja, hogy a napi jógagyakorlás mellett számos más sportot űzök: görkori, futás, úszás, Muay Thai, Beast Training. Sóval én nem rejtem véka alá, hogy a jógától szálkás az lehet az ember, de dokkmunkás felsőtestre nem igazán számíthat, hacsak nincsenek olyan különleges genetikai adottságai, hogy eleve spártai harcosként emelkedett ki az anyukája méhéből. Az emberek céljai különbözőek, és még az életük előrehaladtával is változnak. Nevezhetjük ezeket edzés-céloknak, bár a jóga nem edzés, nem is sport. A jóga nem csak a testünket és a szervezetünk működését formálja, hanem a gondolkodásunkat, a jellemünket, a lelkünket is. Feltéve, ha hagyjuk, és ha tudatosítjuk azokat a célokat, amiket szeretnénk elérni vele.

Mondok egy példát, csak hogy elkanyarodjunk egy kicsit a calistheincs-től, aztán rögtön visszatérünk rá. Egyes emberek fogynak a melegben történő intenzív jógázástól, de másoknak nem megy ez anélkül, hogy az étrendjüket megváltoztatnák. Ha jóga után rendszeresen betolsz egy Big Mac-menüt, akkor sem a zsírégető, sem a méregtelenítő hatását nem igazán hagyod érvényesülni. De még talán az álmod sem lesz nyugodt. Én a táplálkozás fontosságát sem rejtem véka alá, sőt, saját magam olyan étrendet követek, ami a legelvetemültebb fogyókúrázóknak is maximum rémálmában jön elő, méghozzá nem pár hete, hanem hónapok óta, és nem is tervezek visszatérni a szénhidrát-függő életmódra.

Szóval a jóga egy eszköz, mégpedig hatékony eszköz, amivel sok mindent el lehet érni, de nem mindent. Számomra a jóga nem egy kizárólagos rendszer, és nem tekintek senkire sem úgy, hogy lealacsonyítja magát, ha a jógán kívül bármilyen más "tökéletlenebb" mozgásformát is űz. Azt, hogy milyen maximális fittségi állapotot lehet kihozni magunkból a jóga-gyakorlatok segítségével, az Iron-jóga órán szoktuk tesztelni. De nem bánom, ha valaki ezeken kívül még mást is gyakorol, a saját testsúlyos gyakorlatok pedig igazán a kedvenceim közé tartoznak.

A Calisthenics egy görög eredetű szó, és "szép erő"-nek fordíthatnánk, ha szó szerint akarnánk. Minden korban voltak erős emberek, birkózók, harcosok, akiknek a testedzés nem első sorban esztétikai kérdés, sokkal inkább létkérdés volt. És amellett, hogy szép izomzatra tettek szert ezekkel a gyakorlatokkal, az izomzatuk funkcionális is maradt. Vagyis nem csak erősek voltak az izmaik, de gyorsnak, hajlékonynak, mobilisnak is kellett lenniük, és megfelelő koordinációval kellett rendelkezniük. Erre pedig kiválóak a calisthenics-gyakorlatok, akár a korábban említett hasprogramot vesszük, akár a fekvőtámaszt, guggolást, húzódzkodást, vagy akár a homokzsákedzést, ami az utóbbi időben szintén igencsak megtetszett. Az astangások, Iyengar és a fegyencedzősök nagy kedvencéről, a hídba történő hátrahajlásról és visszajövetelről pedig nem is beszélve.

És ezt tudták az ókori görögök, a rómaiak, a perzsák, az egyiptomiak, és az indiaiak is. Éppen a napokban fejeztem be a szakdolgozatomat a jógamester-szakra, ahol az astanga történelmi gyökereit dolgozom fel. Kutatásaim során kiderült, hogy mind az astanga, mind az összes ászana-gyakorlási irányzat nagyon sok ponton összefonódik az indiai birkózók által alkalmazott calisthenics-gyakorlatokkal. Nem kevés indiai izompacsirta volt az elmúlt 100-200 évben, akik az izomzatuk fejlesztése mellett az ászanák gyakorlására is komoly hangsúlyt fejtettek. Én csak az ő nyomdokaikat követem. Mindez persze erősítheti a test-tudatot, de mellékesen megjegyzem, hogy az ember egy vézna vagy kövér testtel is ugyanúgy azonosíthatja magát, csak éppen az nem lesz olyan egészséges és esztétikus, mint egy díjbirkózó robusztus izomzata. Manapság persze nem kell terheket cipelni, falra mászni és nagy távolságokra eljutni gyalog, így az izomzatunk funkcióját vesztette. Meditálni vagy a számítógép előtt görnyedni pedig csenevész izomzattal is lehet. Az emberi szervezet súlyának jelentős része mégis izom (kellene hogy legyen), így érdemes gondoskodni róla, és használni, a kedvenc testmozgásunk által okozott örömről és a közben termelődő boldogság-hormonokról nem is beszélve. Pár száz éve még nem a vézna bölcsész-test volt a szépségideál, az értelmiségiek is úgy néztek ki, mint egy gályarab. Lásd a mellékelt képen Rodin Gondolkodóját. Csak manapság lustultak el az emberek annyira, hogy izmokat maximum a tévé vagy a videojáték képernyőjén látnak, ha a tükörbe néznak, akkor csak bőr vagy háj köszön vissza rájuk.

Persze mindenki választhat, ha hozzám jön astangázni, akkor valamennyire meg fog erősödni. Akinek ez sem elég, annak irány a húzódzkodórúd és a boxzsák, de akinek elég, az szépen fog kinézni és egészséges lesz a napi astanga-gyakorlástól is. Akinek meg sok, az szerencsére talál számtalan olyan óratípust a tucatszámra nyíló új jógastúdió kínálatában, ami könnyebb fajsúlyú, mint az Atma Center kiképzőtisztjeinek órái, több benne a nyújtás, stresszoldás, relaxáció, meditáció. Minden van, csak tudni kell választani. És mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mi az a testmozgás, jógastílus, és diéta, ami neki beválik, és amivel ő eléri a céljait, és boldog lesz. Én csak ebben próbálok mindenkinek segíteni, de abban nem szívesen működök közre, ha valaki csak becsapni akarja önmagát, vagy elaltatni a lelkiismeretét. Igen, a jóga nem a fájdalomról szól, de ha életed végéig gyakorolni akarod, akkor meg kell barátkozni a fájdalom érzésével. Meg kell szeretni, sőt, meg kell tanulni élvezni, persze nem ész nélkül, hanem tudatosan, hogy az egyensúly és a fókusz azért megmaradjon. Mindenkinek jó gyakorlást mára, énrám már itt kacsingat a húzódzkodórúd az erkélyemen! :-)

3 megjegyzés:

gabim írta...

Értem, köszi szépen a választ!
Tehát nem érezhetik magukat becsapva a tanítványaid, mert elmondod nekik, hogy nem csak jóga van a háttérben, hanem sok egyéb calisthenics is. Végülis a beszéd hasznos tud lenni. :)
Az teljesen igaz, hogy "az ember egy vézna vagy kövér testtel is ugyanúgy azonosíthatja magát", a túlzott testhez kötődést "a másik oldal" is létrehozhatja. A jógaórán úgyis jógáztok, tehát ott helyre lehet billenni a szamádhi felé. :)
"Kutatásaim során kiderült, hogy mind az astanga, mind az összes ászana-gyakorlási irányzat nagyon sok ponton összefonódik az indiai birkózók által alkalmazott calisthenics-gyakorlatokkal.": ha van egy kis publikus része ezeknek a kutatásoknak, akárcsak blog szintű mélységig is, ez érdekelne.
Ilyesmire gondolok pl. (ezek csak általam kitalált mondatok): "Az eredeti jógik igazából olyasmik lehettek, mint ma a Kusthi birkózók és nem kizárólag jóga gyakorlatokat végeztek, hanem gyakorolták mellette az alábbi testmozgásokat is, angol felsorolásban: Gadas (maces), Joris (Heavy Clubs), Nals (Stone Weights), Gar Nal (Stone Wheels), Sumtola (Indian Barbells), Mudgals (Indian Clubs), Mallakhamb (The Wrestlers’s Pillar), Dands and Baithaks (Bodyweight Exercises), Rope Climbing. A harcművészetek sem álltak távol tőlük, pl. a Kalaripayattu és a Shirayan Vajramutthi. A később Kínába látogató bölcs, Bodhidharma (akitől szinte az összes ázsiai eredetű harcművészet származtatja magát) is ezen jógik jeles képviselője volt.".
Ha szól ilyesmikről a szakdolgozat, olvashatunk majd erről is a hasábjaidon?

Gauranga Das írta...

Le lesz közölve, amint beadtam.

gabim írta...

De jó, örülök!