2012. január 18., szerda

Gyereket szültél? Get over it!

Minden nő életében eljön a pillanat - helyesbítek, a legtöbb nő életében eljön a pillanat, amikor szeretne anyuka lenni. Ehhez persze ideális esetben kell egy apukának alkalmas férjet is találni, és az manapság nem mindig könnyű feladat, ezt elismerem. Sajnos az is tény, hogy egyre több nő kitolja a gyerekvállalást 30-35, néha 40 éves koráig, ha nem azért, mert addig keresi a megfelelő partnert, akkor azért, mert munkamániás, és hajtja a karriert. Persze az is igaz, hogy olyan férfit még nehezebb találni manapság, aki az előző kritériumnak is megfelel, és még anyagi biztonságot is képes teremteni a családja számára. De álmodozni azért lehet :-). 


Ha viszont a jelölt megvan, de a nő tényleg munkamániás, akkor ez az első dolog, amivel tönkreteheti a kapcsolatát. Ha a munka az első, és a férj csak a második, abból könnyen konfliktusok lehetnek. Mai blogbejegyzésünk témája azonban nem ez, hanem a gyerekszülés, inkább ne kalandozzunk el! Szóval tételezzük fel, hogy megszületett a kicsike, mindenki örül. Ilyenkor természetesen az anyuka élete megváltozik, és az első időszakban biztos, hogy a gyerek kerül az első helyre. Az ilyen anyukák számára érzelmileg, fizikailag, és logisztikailag is néha egy kicsit nehéz visszatérni a rendszeres jóga-gyakorláshoz, éppen ezért nagyon tisztelem azokat az anyukákat, akik minél előbb meglépik ezt az üdvözítő lépést. 


Elmondom, hogy miért gondolom ezt, annál is inkább, mert nem egy kisgyermekes anyuka jár jógázni, akik már előtte is tolták, vagy éppen szülés után kaptak rá, mert rájöttek, hogy 15-20 kilóval nehezebben egy kicsit másmilyen az élet. Első körben szeretnék eloszlatni egy tévhitet: nyugodtan jöhetnek szoptatós anyukák Agnira és meg Hot Ashtangára is, nem fogják beleizzadni a méreganyagot az anyatejbe! Ha boldognak, életerősnek és egészségesnek érzed magadat, és nem szakad le a derekad, annak te is örülsz, meg a baba is, hát még a férjed! Szülés után 2-3 héttel már nyugodtan el lehet kezdeni jógázni, ha az egyéb szervezési problémákat sikerült megoldani, nyugodtan gyertek, még ha le is ragad jóga közben a szemetek a kialvatlanságtól!


Szóval az ember, főleg az első gyerek után, hajlamos azt gondolni, hogy most már örökre megváltozott a világ, és a gyermeket, mint valami kis Buddhát, éjjel-nappal tutujgatni kell, hogy az embernek egy perce sem marad önmagára, meg a férjére sem. Szerintem ez egy rendkívül veszélyes hozzáállás, bár azt nem állíthatom, hogy minden kapcsolat tönkremegy bele, de az biztos, hogy rendkívüli mértékben próbára teszi a férjek türelmét ez az időszak, és szinte kivétel nélkül mindegyik azért szurkol, hogy minél előbb vége legyen, és minden visszatérjen a rendes kerákvágásba.


Amikor a férj azt látja, hogy eddig volt egy felesége, most pedig egy karikás szemű, lehányt pizsamában és zsíros hajjal közlekedő, 20 kilóval nehezebb anyuka és egy üvöltő csecsemő színesíti a hétköznapjait, akkor csak abban tud reménykedni, hogy ez az állapot nem fog állandósulni. Most egy kicsit sarkítva fogalmazok természetesen, mert egy gyerek nagy öröm, az biztos, de ha a feleség a férjét maradandóan lecseréli a gyerekre, annak nem mindig szokott jó vége lenni. 


A férj a továbbiakban is szeretne egy csinos, ápolt, kedves, törődő feleséget az oldalán, lehetőleg olyan méretekben és súlyban, mint amilyen az esküvőjük napján volt, és nem a kimosatlan gyerekruhák között gázolva a mosatlan edények között turkálni a konyhában, hogy valami vacsorát összeüssön magának, ha éhes, mert a feleség mér a picivel a karjában réges rég álomba zuhant, de az éjszaka folyamán még kb ötször felkel és felszólítja a férjet, hogy ringassa a szerelmük gyümölcsét.


Szerintem azt is érdemes fontolóra venni, hogy a gyermek sem fogja elhanyagolva érezni magát attól, hogy az anyuka néha rábízza a nagyira vagy egy bébiszitterre, vagy akár az apukára, és elszalad a jógastúdióba izzadni egyet, vagy leszalad az edzőterembe egy kicsit kardiózni. És minél hamarabb helyre tudjuk hozni az egyensúlyt a saját biológiánkban és az életünkben is, annál esélyesebb, hogy minden családtag boldog és elégedett lesz. Tudom, hogy a lustaság mindig kifogásokat kerestet az emberrel, és a gyerek az egy remek kifogás, de higgyétek el, kedves anyukák, nem jártok jól, mert még az is megeshet, hogy 3-4 éves korában a saját gyereketek markolja meg a hájat a hasatokon, és parancsol rátok, hogy fogyjatok le! Elnézést kérek, hogy ha most egy férfi perspektívájából beszéltem, de az ember nem mindig látja kívülről magát, néha csak akkor, amikor már késő. Szóval matracra fel, superhero anyukák!

5 megjegyzés:

Dóra írta...

Alapvetően egyetértek, ha nem is ennyire jógaspecifikusan. Én is azt látom, hogy a környezetemben aki gyereket szül, nagy részüknek életük maradék 95%-a teljesen megszűnik évekre, ha nem örökre. Ez nem normális, nem is lehet az, és nem mint nem szült nő akarok beleszólni, laikusnak könnyű alapon: én otthon nem ezt láttam, az én anyukám (aki nem szuperhős, csak épp annyira, amennyire minden normális nő...) nem így csinálta. Egyébként engem nagyon érdekelne, hogy az olyan nőknek, akik teljesen belefeledkeznek az anyaságba, hogyan lesz második gyereke?...

És most jön a DE. Az a legszomorúbb, hogy ennek az egésznek nem sok köze a gyerekhez, se a nőkhöz. Amit leírtál, kis változtatással 10-ből 9 pasira is el lehet mondani. Onnét lehet megismerni az aránylag fiatal férjet, hogy rendre vagy 20 kilóval több, mint mielőtt megnősült, a legminimálisabb dolgot se teszi meg otthon (mondjuk, eleve nem értem, hogy miért akkora kunszt elmosogatni, főleg, ha valakit zavar a szennyes edény, meg hétvégén ki lehet takarítani a lakást is, ehhez sem kell diploma meg szakképesítés), sőt a gyerekkel is csak akkor hajlandó foglalkozni, amikor a dolog már kellőképp interaktív - meg amikor kedve szottyan. Kevés bicskanyitogatóbb dolog van egyébként, mint mikor a kedves férj hazajön, és kb az első kérdés, hogy mi a vacsora, a másik, hogy miért van ekkora kupi. (Opcionális kiegészítés: "De hát itthon voltál egész nap, mi a fenét csináltál?...") Az esetek elég nagy részében okkal nincs vacsora és okkal van kupi, és ha a dolog nem is helyes így, az ilyen stílusú számonkérés az égvilágon semmit nem lendít előre a dolgok menetén.

Igaz, hogy a gyereknevelés nem napi 24 órás feladat, legalábbis nem az agyi és fizikai kapacitást 100%-ig lekötő értelemben, ahogy azt az anyukák hajlamosak beállítani, de az is biztos, hogy több, mint napi 8 óra, amennyit az átlag apuka dolgozik, aki ráadásul feltehetőleg többet aludt az éjjel, mint a neje. Kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a feminizmus, de én azt gondolom, tény és való, hogy randa dolog, ha egy nő elhagyja magát a szülés után, de ő legalább szült egy gyereket, van mire fogni :)

Szóval, hogy összesítsem ezt a meglehetősen céltalannak tűnő kirohanást, én azt gondolom, hogy amint te is megírtad, egy nő adjon magára, csináljon mást is a gyereknevelésen túl, amint fizikailag képes rá ÉS ebben a kedves férjek legyenek szívesek tevékenyen asszisztálni, mert rájuk is baromira ráférne, ha kitörnének a jó magyar klisékből, miszerint ki-ki a maga módján tojik rá magas ívben, hogy a másiknak vannak igényei és hogy neki is kéne legyenek magával szemben. Mert ha csak annyi történik, amire itt a nőszemélyeket buzdítod, hogy minden friss anyuka ráncba szedi magát két hét alatt és onnantól parallel 120%-on csinálja a gyereknevelést, a háztartást, sőt, hamar vissza is megy dolgozni - hát, egyrészt beleroppan, ha meg mégis bírja, férjét (aki ezzel szemben annyit tud felmutatni, hogy napi 8-10 órát dolgozik, és?...) finoman fölösleges tényezőnek fogja érezni ebben az idilli rendben igen hamar :) Szóval először mindenki söprögessen a saját portáján, mert igények aztán lennének ám mindkét oldalról, ne tessék félni.

Elnézést, hogy kicsit eltérítettem a témát, de legalább jó sokat is hablatyoltam :)

Gauranga Das írta...

Ja persze, a lusta és kövér férfiakba nehéz beleszeretni, vagy pedig hamar kiszeret belőlük az ember lánya :-) Ilyen is van, nem mondtam egy szóval sem, hogy a férfiember tökéletes :-) Jól kell tudni választani, a többi az nevelés kérdése :-). Mindenki érvényesítse csak nyugodtan az igényeit, live your dreams! :-)

Dóra írta...

Ez rendben is van, csak épp a két fél igényei nem épp egyenlő mértékben vannak társadalmilag beágyazva. Ettől vagyok például én is egy kiállhatatlan, követelődző perszóna (senki nem mondta, de gondolják!! :D).

Egyébként nem az volt a mondanivalóm lényege, hogy "minden férfi disznó", hanem, hogy amit tanácsoltál, az csak részben múlik a nők magukkal szembeni igényességén, igen jelentős mértékben függ életük párjának kooperációjától is. (De amúgy teljesen jogos.)

Zsuzsi da Budapest írta...

Dórának maximálisan igaza van.
Az nem normális, hogy kismamák, anyák tömegei vannak elképesztően lestrapálva. Könnyű őket hibáztatni, DE ez nem a belső igény hiányából fakad náluk, Gouranga. Ez a gyerekgondozás és háztartási munka igazságos megosztásának a hiányából fakad. Ami itt van, Magyarországon, egyszerűen embertelen.

Névtelen írta...

Ezért sem akarok soha gyereket szülni…