2011. január 26., szerda

Légy hű önmagadhoz

Sokan olvassák a blogomat, és azok közül, akik ezt rendszeresen teszik, bizonyára sokan vannak, akik nem hinnék el, ha én azt mondanám, hogy mindenkit szeretek, és nem gyűlölök senkit sem. Szóval most itt szeretnék egy gyakorlati útmutatót adni ahhoz, hogy a számomra mit jelent az, hogy mindenkit szeretek, és hogyan lehet (vagy érdemes) ezt szerintem gyakorolni.


Az első és legfontosabb pont az őszinteség. Mindenkinek van egyéni álláspontja, véleménye, illetve itt álljunk meg egy pillanatra. Nekem van. És még ha változik is idővel, azt hiszem, azért van benne egy konzisztencia, vagyis érthető, hogyan formálódik a tudatom, a személyiségem, az engem érő hatások következtében. Ezt a következetességet a jóga-oktatásomban és a szemléletmódban is követni igyekszem, amit átadok. Szóval az embernek elsősorban önmagához kell őszintének és igaznak lennie, akkor válik szerethetővé. És ha nem vagy szerethető, akkor te sem fogsz tudni másokat szeretni, mert ez egy önkéntes és kölcsönös dolog. Persze lehet egyoldalúan is szeretni, anélkül, hogy viszonzást várnánk el, de ez a legtöbb esetben egyfajta ráerőltetés a másikra. Van, amikor valaki elfogadja a szeretetet és nem viszonozza, sőt, nem is érzi lekötelezettnek vagy hálásnak magát. Ilyen esetben az önzetlen adás nem vezet jóra, mert elrontja azt, aki kapja, és még önzőbbé teszi.


Az egyéni álláspontunk, meggyőződésünk persze nem biztos, hogy minden esetben ez egyetemes abszolút igazság, és még ha véletlenül az is, nem biztos, hogy mások ezt így fogják látni. Szóval meg kell tanulni elfogadni a másságot, és nem csak azt szeretni a másikban, amiben hasonló hozzánk. Sok esetben pontosan az motiválja a szeretetet, hogy a másikban azokhoz a tulajdonságokhoz vonzódunk, amik belőlünk hiányoznak, vagy amiket fejleszteni szeretnénk. És csak azokat tudjuk szeretni, csak azok tudnak bennünket viszontszeretni, akik szintén el tudják fogadni a mi egyéni értékrendünket, még ha az övéké nem is egyezik meg teljesen a miénkkel. 


Például, ha valaki engem nyíltan kritizál, vagyis szemtől szembe felhívja a figyelmemet valamilyen hibámra, akkor az nem az ellenségem, hanem a barátom, mert szerencsés esetben nem az irigység, féltékenység vagy kisebbrendűségi érzés motiválja a szavait, hanem az a vágy, hogy lehetőséget adjon nekem a fejlődésre. Ha képes vagyok túllépni az egómon, és kívül helyezkedni a saját bűvkörömön, akkor elgondolkodhatok azon, hogy mit tudok tenni azokkal a dolgokkal, amikre az illető felhívja a figyelmemet.


Nos, engem is gyakran ér az a vád, hogy más irányzatokat, jógaiskolákat vagy esetleg oktatókat kritizálok. Tisztázzunk le egy dolgot: szerintem minden tradicionális, vagy még modern irányzatnak is megvan a létjogosultsága, a közönsége, és a legtöbbször, amit tanítanak benne, az szakmailag is helyes és elfogadható. Néha becsúsznak olyan dolgok, amiket én kifogásolhatónak vagy éppen veszélyesnek vélek, de ezekről általában csak személyes tapasztalatok szerzése után szoktam nyilatkozni. Tehát biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek úgy kell gyakorolnia a jógát, ahogy én teszem, vagy én tanítom. De akinek ez a stílus bejön, az megkaphatja tőlem azt, amit igényel. 


Amikor egy-egy oktató óráját vagy workshopját értékelem, amin voltam, ez általában szubjektív vélemény, és az én értékrendem szűrőjén keresztül közelítem meg. Attól még másoknak mást fog jelenteni ugyanaz az oktató vagy az órája. De az nem kenyerem, hogy mindenkit mézes-mázas szavakkal dícsérjek, csak azért, hogy én is ugyanebben reménykedjek. Ha valakinek nem tetszik az órám, az bátran mondja meg, én is megmondom, ha valami nem tetszik. Mert vannak kóklerek és szélhámosok is, az őszinte és törekvő oktatók mellett. Én azt gondolom, hogy igenis fontos a szakmai színvonal, és ha nem látom, hogy egy oktató maradéktalanul törekszik erre, vagy elkomolytalankodja az oktatást, azt szóvá teszem, mert az egész szakmára rossz fényt vetít ezzel.  


Lehet, hogy ez úgy tűnik, hogy megosztó a véleményem, és valakit elítélek, de nem ítélem el, hiszen mindenki saját maga hozza a döntéseit az életében, és vannak komoly emberek, meg vannak komolytalanok. Vannak vezetők és vannak lúzerek. De azt ne feledjük el, hogy a kritika énnálam mindig építő szándékú, mert nem gondolom, hogy bárki is reménytelen eset lenne, és nem tudna előrelépni a saját személyes spirituális evolúciójában. 


A másik dolog, és ez egy jógaoktatónál rendkívül fontos, hogy nekem a szeretet nem azt jelenti, hogy kikényszerítek valamiféle kizárólagos hűséget vagy rajongást azoktól, akik hozzám járnak jógázni. Ezért is vagyok óvatos a "tanítvány" szó használatával. Én a spontán kapcsolatok híve vagyok, ha valaki úgy érzi, hogy kaphat tőlem valami értékeset, annak minden lehetőséget megadok, de ha megváltozik a hangulata (mert ilyen is van, az emberi kapcsolatok sajnos átmenetiek), akkor nem törekszem arra, hogy mindenáron magamhoz láncoljam. Kolumbusz is azért lett híres, mert áthajózott az óceánon, és nem azért, mert egy kikötőben horgonyzó hajón lakott. A fejlődés mindig változással jár, és erre készen kell állni. A tanítványság másik oldala viszont az, hogy a tanítvány gyakran idealizálja a mestert, olyan tökéletes tulajdonságokat feltételez róla, vagy képzel bele, amikkel az nem rendelkezik, még ha törekszik is rá. És ha ezeket az elvárásokat erősen érezteti a tanárral, akkor egy mesterséges, "eljátszom-a-szerepemet" kapcsolat alakul ki mindkét részről, vagyis tesszük a szépet a másiknak, de ez a szituáció pontosan hogy megöli a valódi fejlődés kölcsönös lehetőségét, amire mindkét félnek szüksége van. 


Szóval mindenki elképzelheti, hogy nekem hogyan kéne viselkednek, mit kéne és nem kéne mondanom vagy csinálnom, mint jógaoktatónak, de nem biztos, hogy én minden esetben meg akarok felelni ezeknek az elvárásoknak. Persze a másik pólus az a "vagyok aki vagyok, fogadj el ilyennek, amilyen vagyok, mert nem vagyok hajlandó változni" - történet, ami pedig szintén nem vezet sehová. Korábban fejtettem ki ugyanis, hogy hajlandónak kell lenni változni, de ez mindkét félre igaz, bármilyen kapcsolatban, és ugyanakkor türelemmel is kell rendelkezni egymás felé. A szeretetteljes kapcsolatokat a dinamizmus élteti, egy statikus kapcsolatot sohasem lehet szeretetnek nevezni. 


Tehát ha eddig eljutunk, hogy önmagunkkal szemben igazak vagyunk, fejlődni akarunk, és valami pozitívat adni másoknak, elvárások nélkül, akkor már nagyon jó úton járunk. Mert mi a gyűlölet? Ahogy ma olvastam egy blogban találóan megfogalmazva: amikor a saját hibáinkat felfedezzük és felnagyítjuk másokban. Nem tudunk másokat jobbá tenni anélkül, hogy a saját csatáinkat nem vívnánk meg. Szóval meg kell tanulnunk felismerni és tudomásul venni a hibák jelenlétét, de nem hagyni, hogy megmaradjanak. Ez olyan, mintha megtanulnánk együtt élni egy betegséggel, ahelyett, hogy megtennénk az erőfeszítést arra, hogy kigyógyuljunk belőle. 


A gyűlölet általában menekvés az elől, amivel nem akarunk szembenézni, aminek nem akarjuk kitenni magunkat. A valódi szeretet csak a gyűlölet és ragaszkodás ellentétpárján való felülemelkedéssel érhető el, és amikor nem gyűlölünk senkit, még azokat sem, akik nem elég fejlettek ahhoz, hogy feladják az irántunk érzett gyűlöletüket vagy irigységüket, akkor van esélyünk arra, hogy igazán értékes emberré váljunk. És akkor sem biztos, hogy könnyű lesz az életünk. Krisztust keresztre feszítették, és sok más spirituális vezetős is számos atrocitás ért. De azért hűek maradtak önmagukhoz és az eszméikhez, még ha nem is tudtak mindenkit elégedetté tenni.

16 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igen gonosz, irigy önző beképzelt és egoista ember vagy.A szeretetről irt szoszeneted ismét csak egy nagy adag hazugságot vetít ki finoman becsomagolva.....
Ráadásul rendkívül kapzsi haszonleső oldaladról is bemutatkoztál nekünk (ismét).Eyal tudna,hogy ilyen ember vagy, be se tenne a lábat az Atma centerbe!

Mindig is egy középszerű Agni- joga tanar fogsz maradni.Ashtangahoz semmi közöd nincsen ,mert te csak a bemocskolósahoz, lejaratásához értesz.Szegyeld magad mohokam!

egy csalódott jogi

ayogi írta...

Csalódott jógi: az van kint, mint ami bent. Ha te ezt látod G-ról, az rólad árulkodik. Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet valamilyen hiba ezen a világon. Ez a Gítában van leírva. Lehet hogy G nem hibátlan, ahogy egyikünk sem az, de amit csinál, az őszinte és tiszteletreméltó. Az ilyen ítélkezéseket szerintem inkább tartsd magadban, mert semmilyen konstruktív eredményre nem vezet.

Gauranga Das írta...

Kedves Csalódott jógi! Ha jól tévedek, ismét Getához van szerencsém, aki már egy másik blogban is hasonló hangnemben őrangyalkodott felettem. Nem tagadom, vannak kritikusaim, de ez a hangnem tényleg eléggé kirívó, és én magam nem kockáztatnék meg ilyen megnyilvánulást sehol sem, pedig híresen nagy a szám. Éspedig azért, mert tisztában vagyok vele, hogy saját magamról mutatnék be szegénységi bizonyítványt azáltal, hogy ilyen módon nyilvánulok meg, aminek a mögöttes okainak analizálásától most eltekintenék. Helyette inkább hadd mondjam el a saját álláspontomat azzal kapcsolatban, hogy kinek mi köze van az astangához: Szerintem bárki, aki akár egy astanga órára betette a lábát valahová, vagy az interneten található bármely videó alapján egyszer otthon kipróbálta, annak már van köze az astangához, és hogy szereti-e vagy nem, az az ő személyes ügye. Engem magával ragadott ez a rendszer, és próbálok fejlődni benne. Ugyanakkor azért is próbálok tenni, hogy mindezt megosszam másokkal, az óráimon, és a blogomban is. Hogy ezt ki milyen módon értékeli, az megint csak az ő személyes ügye. Eyal workshopjáról annyit kell tudnod, hogy mint minden külföldi előadóval, vele is közösen egyeztetjük az árakat. Most az ő kérésére majdnem a felére csökkentettük azokat, hogy minél többen eljöhessenek.Nekem, mint stúdió-tulajdonosnak anyagilag végülis teljesen mindegy, hogy mennyibe kerülnek a workshopok, mert a befolyt összeg 90%-át így is az előadó kapja meg. Ezek után pedig egyetlen kérdésem van hozzád, mint ahogy az eddigi névtelen kommentátoraimhoz is volt: mutatkozz be, mondd el, ki vagy, mit csinálsz, hogy jobban megérthessünk, megszerethessünk. Peace, nővérem!

Manorama írta...

Kedves névtelen jógi!

Ritkán szólok fel mostanában blog fórumokon - még ha szinte mindegyiket követem is - de neked sikerült elérned ezt nálam :)

Én nem Gauranga prabhu egyik "követője" vagyok, de nagyon régóta ismerjük egymást. Amiről te írsz az a motivációját kérdőjelezi meg. És ezzel kapcsolatban a Gauranga prabhu védelmébe kell, hogy álljak. Nem akarom megváltoztatni a véleményed, jogod van hozzá, hogy azt gondolj amit akarsz. De mások miatt szeretném megírni az enyémet is. Végül - még - mindketten megtehetjük :)

Lehet, hogy a kommunikációs stílusával, hangnemével sok esetben nem értek egyet. De mindezek ellenére tisztelem és nagyra értékelem, amit a jóga magyarországi ismertetése érdekében tesz. Talán az egyik legaktívabb közösségi médiás képviselője. Emellett bhaktaként is nagyra értékelem. Mohóság helyett én az odaadását látom, amelyben nemes célokra szánja adományait.

Ha csak a mozaik darabok alapján próbálunk véleményt alkotni sok mindent hiányosan fogunk látni. Nézzük a teljes képet és vegyünk inkább példát róla. Sokat lehet tőle tanulni. :)

Névtelen írta...

Véleményt a tettek alapján formálunk. Nehéz valakinek megítélni a személyiségét. Szerencsére Gauranga már régóta ítélget meg másokat, ezért érdemes belekukkantani korábbi írásaiba - pl. mit írt Pórffy Csabáról:

"Utána Csabi konnyed stílusban elkezdett minket az Uddzsájíra tanítani. Nos, én eddig azt hittem, hogy én rövideket lélegzem, de Csabi kb kétszer olyan gyorsan vette a levegőt, mint én. A belégzései rövidek voltak, és az orrában fütyültek, a kilégzését beledörögte a mikrofonba, mint Darth Vader. (…) A Szúrja-namaszkár B-be egy légzésciklussal többet rakott, így nem jött ki 17-re a vinyásza. Nem tudom, hol tanulta ez az Astangát, de Mysore-ban biztos elhajtották volna. Nem csak Sarath, de még Ajay is. A vinyászák előtt szét kellett rakni a lábunkat lebegőülésben, ezt sem vágtam, hogy mire szolgált. Csináltatott egy úgynevezett "fél" vinyászát, ami maximum egy negyed volt, mert letetted a kezedet, szétdobtad a lábadat a levegőben, megemelted a csípődet, és vissza. Ez amolyan nyugdíjas változata a rendes fél vinyászának (…) Szerintem egy kicsit elkomolytalankodta az órát, de végülis nem bántam, fotózgattam jobbra-balra."

Jó látni, hogy nem sértődtél meg annó, hanem önkritikát gyakoroltál, és most már biztosan Mysore-ban sem hajtanának el.

Meg az is szépen látszik, hogy Gauranga önzetlenül kiáll a barátai mellett. De vajon mit csinál azokkal, akik valamiért nem szimpatikusak?

Névtelen írta...

ayogi-nak:Miert nyalizol folyamatosan Gauranganak?Ha olyan eros Gauranga akkor majd megvedi magat...(hahah)Kulonben a szemedbe is elmondom a velemenyemet rola!Csalodott yogi-nak sok mindenben igaza van ,meg ha a hangvetele nem is sikeredett fenyesre!

ayogi írta...

Nyalizás? Lehet hogy te így látod, ez téged minősít. Tudod, az én köreimben az emberek kiállnak a barátaik mellett.

Névtelennek: pontosan úgy tettem anno ahogy G írja a bejegyzésében. Önkritikát gyakoroltam és igyekeztem kijavítani ami kijavításra szorult. Gyűlölködés helyett a másik utat választottam, és azóta se bántam meg.

Szabolcs írta...

Kedves Mindenki!

Sajnálattal látom, hogy az astanga jógával kapcsolatos fórumokon (blogokon, különösen itt, illetve a fészbukon) milyen stílusú kommunikáció uralkodott el.

Gauranga, nem a szakmai, vagy egyéb véleményedet, beállítódásodat vitatom, hanem a stílust. Jó, hogy megvan a saját véleményed az életstílusokról (vegetarianizmus, húsevés, paleo tápláékozás, vagy akár vallások, stb.), jógairányzatokról, illetve az egyéb jógával kapcsolatos dolgokról (tradicionalitás, gyakorlás körülményei - hideg/meleg, stb.), mert így tudatosan választasz. Azzal is egyetértek, és örülök neki, hogy megosztod a publikummal, mert így sok információ tud cserélődni, lehet rá reflektálni. Azt viszont sajnálattal látom, hogy ez sokszor társul negatív felhangokkal, minősítésekkel. Lehet, hogy ezeket te nem így éled meg, mégis a hatásuk egyértelmű.

A kommentek minőségéről inkább nem is nagyon nyilatkoznék, bár nem vagyok meglepődve, hogy Gauranga minősítgetései időnként indulatokat szülnek, mégis jógás blogra kommentelőktől azért ennél lényegesen többet vártam...

Nekem személy szerint sokat jelent a magyarországi astanga helyzete, és örülök, hogy az utóbbi években egyre ismertebb. Ebben nagy szerepe van Gaurangának, és ezért hálás is vagyok. De úgy látom, hogy emelett elkezdett kialakulni egy negatív kommunikáció is, ami ha nem vigyázunk (többesszám értve mindenkire: Garuanga, kommentelők, stb.), lassan elkerülhetetlen "védjegye" lesz a magyarországi astanga netes megjelenésének, és ennek közvetett hatásai jelentekzhetnek a való életben is. Ebben a körökben ezt nevezhetjük karmának is :)

Nem célom senkit utasítani, kioktatni, őrangyalkodni, stb... ez csak egy kérés, amit vagy megfogadtok, vagy nem, de én úgy látom, hogy a dolgok nem jó irányba haladnak.

Köszönettel,
Szentes Szabolcs

Névtelen írta...

Nézzük akkor ezt a Gauranga-jelenséget. Előrebocsátom, hogy Gauranga tevékenysége mindenképpen pozitív valamilyen szinten, hiszen jógának nevezett gimnasztikai rendszerek révén olyan emberekkel is megismertette az ászanákat, akik amúgy jó eséllyel sosem kerültek volna kapcsolatba a jógagyakorlatokkal, nemhogy fizikai, semmilyen szinten sem.

Amit viszont nagyon negatív dolognak tartok, és várható volt, hogy emiatt előbb-utóbb borul a bili, és elszakad a cérna, az az, hogy G. meghonosította a köcsögözős, büdösadvaitahívőzős (G.D. szóhasználata) gyűlöletbeszédet a magyar jóga-szcénában. Óriási hiba volt ezt hagyni szerintem, és óriási hiba volt, hogy ez ellen a magyar jógaegyesületek, jógaoktatók nem léptek fel egységesen és határozottan, hasonlóan nagy nyilvánosság előtt, a kezdetektől fogva.

Gauranga szakmai felkészültségét a korábbi, gerincre vonatkozó publikációi jól jellemzik, erről nincs mit mondani.

(Ezek után bennem egyébként más téren is kétségek merülnek fel, pl. rendelkeznek-e a hot yoga órákon, a profitmaximalizálás miatt túlzsúfolt, párás termekben gyakorló emberek sportorvosi igazolással, hogy részt vehetnek egy ilyen, a keringési rendszert extrém módon túlterhelő sportfoglalkozáson, vagy esetleg meg kell várni egy WB-hoz hasonló tragédiát, hogy felfigyeljenek erre is a hatóságok.)

De hát amíg Gauranga Das „nemes célokra szánja adományait”, addig nyilván az egyháza is kiáll mellette, és áldását adja minderre. Köszönöm egyébként Manorama hozzászólását, csak megerősítette azt, ami már eddig is nyilvánvaló volt számomra a „krisnás-közeli” jógastúdiók működésével kapcsolatban.

Visszatérve az egészre, most már így alakult, fogadjuk el, hogy ez is része a magyar jógaéletnek. Ne bántsuk hát Gaurangát, törődjünk bele, hogy ő a magyar jógaceleb-botrányhős Bikramunk: kicsi, kopasz, de a MIÉNK! :))

Ezek után nyugodtan lehet engem is hülyézni, köcsögözni, ip-nyomozással és veréssel fenyegetni, nem zavar különösebben, részemről nem ér meg ennyit az egész, hogy idegeskedjek miatta. A jóga több ezer éve fennmaradt, túlélt sok dolgot, túl fogja élni Gaurangát is. Peace!

Gauranga Das munkásságához pedig további sok sikert kívánok!

The real punisher

Névtelen írta...

ajogi: bocs a minositesert, tiszteletben tartom a velemenyedet. Te igy gondolod, en ezt maskent latom. egy kozosseg vagyunk, nincs ertelme a sardobalasnak. Es amugy sem a te tevekenyseged csapta ki nalam a biztositekot.....

Bea írta...

Szabolcsnak igaza van. Egyébként néha úgy tűnik Gauranga mintha csak szeretnél megfelelni az "én őszinte vagyok, megmondom amit gondolok" manapság divatos jelmondatnak és azt gondolod ez mindenre feljogosít.Az őszinteség fontos Gauranga, de ha benned tényleg ez van ...(büdös advaitázás, köcsögözés meg hasonlók)az meg más kérdés hogy néhány kommentelő társam pont azt utálja benned ami benne is megvan, úgy látszik oktatni mindenki akar csak tanulni nem tud. Lehet hogy azzal hogy túl szigorú voltál magadhoz (talán a vallásod miatt, talán mindig is ilyen voltál)és másoktól is azt a perfekcionizmust (életstílust is belevéve) várod el amit magadtól (naná). Szapulással viszont nem éred el az emberek szívét.

ayogi írta...

Nevtelen: köszi, nem vettem magamra. Tényleg fontos felismerés hogy egy közösség vagyunk, ha mi jógások kicsiben nem tudunk békében élni, hogy taníthatnánk ugyanezt másoknak? Én is sok mindent másképp csinálnék már bizonyos idő távlatából, a fő hogy tanuljunk a hibáinkból.

Gauranga Das írta...

Hát ez szép kör volt gyerekek. Egyébként itt ismét megragadnám az alkalmat, hogy feltegyem azt a kérdést, amit már sokszor feltettem. Miért van az, hogy Manorama, Csabi és Szabi vállalják a véleményüket, és nevesítik magukat, míg a többi (nem is tudom hirtelen, hogy egy-e vagy több) kritikus hangvételű hozzászóló továbbra is az ismeretlenség homályába burkolózik? Az igazat megvallva a fenti három nevesített véleményt ezerszer többre értékelem, mint az álneveken bújkáló sumákokét, akiket akármeddig szapulhatok, akkor sem mernek előjönni a sötétből és megmutatni a valódi arcukat. Tehát a kérdésem továbbra is az, hogy miért?

Erika írta...

Szerintem akik ilyen minősíthetetlen stílusban jellemzik Gaurangát egész egyszerűen irigyek rá. Irigyek a tudására, az energiájára és a sikereire. Ha a kapzsiság vezérelné, miért vezeti egyáltalán a blogját? Hogy az összes tudást, tapasztalatot ingyen tegye elérhetővé bárki számára? Aki rendszeresen olvassa tudja, hogy felér egy oktatókönyvvel az otthoni gyakorláshoz. Aki eljár az óráira tisztában van vele, hogy ott nem üres bikramos üvöltözéseket hallhat, hanem maximális segítséget a gyakorlatok elsajátításához. Az órák ára nagyon baráti, a minősége más jógatermekhez képest egyedülálló.
És csak pár szóban, hogy mennyiben változtatta meg az életemet, amióta odajárok: Gyerekkorom óta fájt a hátam, már 14 éves koromban isiászom volt, ami időről időre megkeserítette az életemet. Csupán három hónapja jártam az órákra (előtte calaneticseztem, aerobicoztam, bodyztam mindhiába) de egycsapásra megszűnt a hátfájásom. Fél éve jógáztam és végre várandós lettem. Akkor ugyan felfüggesztettem a gyakorlást melegben, de a terhességem alatt egyszer sem fájdult meg a hátam. Ezt a jógának és nem utolsó sorban Gaurangának köszönhetem, azért, mert megmutatta az utat.

Bea írta...

Nincs jelentősége a nevemnek, nem ismersz, semmit nem jelentene neked, én meg egyszerűen nem szeretem a világhálón mindenhol szertepotyogtatni a nyomomat. Lehet hogy levelet küldök neked legközelebb, az talán megfelelőbb, úgyis neked szántam a véleményemet, nem a mindenkinek.

Névtelen írta...

Gauranga, szerintem ha annó nem fenyegettétek volna meg a Facebookon egy volt vitapartneredet, sokkal többen vállalnák a veled egyet nem értők közül is a nevüket, gondolom.

Amúgy ez a sportorvosi vizsgálatos felvetés elég érdekes, e fölött szerintem nem kéne elsiklani...