2010. november 12., péntek

Nem mind arany...

A napokban beszélgettünk éppen egy pár tanárunkkal a "guru-tanítvány" kapcsolatról, és annak nyugati kifejeződéséről. Na jó, ez egy kicsit ezoterikusan hangzott. Maradjunk annyiban, hogy régen az emberek ráértek elmenni egy guruhoz, évekig tanulni tőle, aki személyesen foglalkozott velük, és a tanítvány cserébe szolgálta a gurut, majd az oktatás befejeztével adományt ajánlott fel a gurunak, és búcsút vett tőle.

A nyugati kontextusban viszont a jóga-oktatás valamilyen értelemben véve árucikké,
szolgáltatássá vált. Itt pedig az embernek tudatos fogyasztónak kell lennie, akarva-akaratlanul is ár-érték összehasonlításokat végzünk a különböző workshopok, oktatók, stúdiók között. És én azt gondolom, hogy ez nem is baj, vagyis nem feltétlenül egy rossz dolog. A piaci verseny valamennyire kényszeríti a résztvevőket, hogy fejlesszék önmagukat, a szolgáltatásuk minőségét, és mindezt versenyképes áron adják azoknak, akik erre vevők.

Jó, mindez egy kicsit üzletiesen hangzik, hol van a nagy spirituális
ezo máz a megvilágosodásról meg a karma-fényesítésről? Az igazat megvallva, én nem vagyok a parasztvakítás híve, és azt se szeretem, ha más próbálkozik vele. Sajnos jógás körökben is azt látom, hogy sokkal több a szélhámos, szemfényvesztő, mint az igazi, hiteles oktató, aki szerényen teszi a dolgát, és világosan megmagyarázza az embereknek, hogy mi micsoda, mi mire jó, és mire nem jó. Én a magam részéről szeretem azt, ha az emberek tisztában vannak azzal, hogy mit kapnak az óráimon, és következetesen próbálom javítani a szolgáltatás minőségét. Az elmélettel kapcsolatban pedig a blogomban próbálom eloszlatni a kételyeket, megválaszolni a felmerülő kérdéseket. Tehát, ha a Mennyország kulcsát keresed, akkor elég, ha egyetlen kódot megjegyzel: hotashtanga.com :-).

Éppen két olyan dologgal is szembesültem, ami elindította bennem ezt a
gondolatfolyamot: Rhonda Byrne új könyve, "Az ERŐ" megjelenése, illetve a Life Coaching divathullám begyűrűzése Magyarországra. Na jó, kezdjük az elsővel. Rhonda Byrne a "Titok" című könyv szerzőjeként tett szert világhírnévre (és gondolom nem kevés dohányra). Ezzel be is bizonyította, hogy ismeri a tömeg manipulálsának titkát, és el tudja hitetni a legtöbb emberrel azt, amiben amúgy is szívesen hinnének, hogy erőfeszítés nélkül, csupán álmodozással elérhetjük azt, amire vágyunk.

Hát jelentem alássan, hogy ez nem igaz. Akármennyit álmodozom arról, hogy a lábamat a nyakamba tudom tenni, kőkemény gyakorlás nélkül sohasem fog megvalósulni. Úgy látszik az
újságírónő is érezte érvelésének sutaságát, így megírta hiánypótló művét, "Az ERŐ"-t. Gondolom szigorúan csak az Érő világos oldalával ismerkedik, bár mint Anakin Skywalkertől is tudjuk, az Erő egyik pólusa nem létezhet a másik nélkül :-). Szóval, miután ezó-gurunk belátta, hogy valamit tenni is kellene a boldogságért, nem kisebb dologra vállalkozik, mint hogy az embereknek segítsen legyőzni legősibb ellenségüket, a lustaságot, és megtalálni a motivációt arra, hogy nap mint nap felemeljék a kövér hátsójukat a tévé elől, és elkezdjenek keményen dolgozni a céljaik eléréséért. Nem semmi!

Maradjunk a jógánál: Szeretnél lefogyni, tökéletes egészségre szert tenni, hajlékony, izmos és jó megjelenésű lenni, emellett szeretnél megszabadulni a stressztől, pozitív emberi kapcsolatokat kialakítani, fejleszteni akarod az akaraterődet és a
koncentrációs képességedet? Csak annyit kell tenned, hogy minden nap elvergődsz az Atma Centerig, időben ideérsz az órára és lelkiismeretesen végigcsinálod. A motivációs tréninggel nem foglalkozom, mert aki hajlandó a pénzt kifizetni a bérletért, az már úgyis eljön, aki pedig nem, az szerintem azért sem lesz hajlandó fizetni, hogy meggyőzzem arról, mennyire fontos az, hogy minden nap jógázzon.

És akkor most jön, ami még nem volt: Life Coaching!
 Szintén egy Amerikából importált dolog, ami jó megélhetőséget biztosít néhány karizmatikusabb beszélőkéjű embernek, akik amúgy senkinek a problémáit nem tudják megoldani, mint ahogyan a pszichológusok sem, főleg azok, amelyek önmaguk is problémákkal küszködnek. Mi az a Life Coaching? Én nem tudom, de ha jól sejtem, a coach egy olyan ember, aki az életed összes problémáját megoldja, és felkészít arra, hogy megnyerd a csatáidat, mint egy edző a harcosokat. Aki még többre kíváncsi, annak ajánlom, hogy nézze meg a "How to Be" című filmet, amelyik jól illusztrálja, hogy mennyire mű dologról van szó.

Tehát itt most nem arról szeretnék beszélni, hogy milyen egy jó
Life Coach, mivel az egész folyamatban nem hiszek, inkább arról, hogy ki az, aki biztosan nem alkalmas rá, és garantáltan pénzkidobás, ha ráköltjük. Az én megértésem szerint a különböző életterületek összefüggenek, és az ember legtöbb problémája abból fakad, hogy nincs harmonikus kapcsolatban önmagával és a körülötte lévő emberekkel. Szóval ha egy coach-tól azt várjuk, hogy ezeket a problémákat oldja meg, akkor ez azt feltételezi, hogy neki a saját életében sikerült ezeket megoldania. Vagyis van egy egészséges kapcsolata önmagával, fizikai, mentális és spirituális szinten. A teste egészséges, se nem túlsúlyos, se nem anorex, elegendő mennyiséget mozog, az életmódja és a táplálkozása is kiegyensúlyozott. A személyes kapcsolatai is kiegyensúlyozottak, szerető család veszi körül, sikeresen neveli a gyerekeit, hűséges a házasságban stb. Ha ezek a feltételek hiányoznak, tőlem bizony egy vasat sem fog lehúzni Life Coaching címén!

Még akkor sem, ha az International Coach Academy-n
 végzett, ami a honlapjuk alapján nekem szintén egy mondvacsinált intézménynek tűnik. Mindent összevetve én maradok az eddigieknél: az én coach-om a matrac, mindennap ráállok leckét venni, és kiizzadni magamból a problémáim megoldását, a tökéletesség útján elém háruló akadályok legyőzésének mikéntjét. Amíg a környezetemet teszem felelőssé a saját problémáimért, addig nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni önmagamra sem, nem is beszélve másokról. Azt vettem észre, hogy a jóga érzékennyé tesz, és kifejleszti a hajlandóságot, hogy segítsünk másoknak megoldani a problémáikat, ugyanakkor rájuk hagyva, hogy elfogadják-e a segítségünket. Az önző ember ugye csak a maga problémáival foglalkozik, ám ez még mindig jobb, mint a másokét próbálni megoldani a sajátunk helyett. Ez utóbbi inkább pótcselekvés, menekülés az önmagunkkal való szembenézés elől.

A matracon önmagaddal állsz szemben, mint egy ringben, és a gyakorlás végére eldől, ki nyeri a mai meccset. Szerencsére mindig van visszavágó, és ha sikerül sorozatban legyőznöd önmagadat, lassan képessé válsz arra, hogy másokat is felkészíts ugyanerre a küzdelemre. A vörös sarokban:
Gauranga Das lelke. A kék sarokban: Gauranga Das karmája. Felkészülni... Fight!

6 megjegyzés:

Manorama írta...

Gauranga prabhu, egy szempontból általánosításokban fogalmazol, de ahogy facebookon Csabi is írta - akárhogy is szépítjük ezt - most személy szerint rám irányítod a kritikád. Ezzel nem csak az emberi kapcsolatok etikáját hágod át, de az üzleti etika alapjait is semmibe veszed. A vaisnava etikettről már nem is beszélek.
A módszer ahogy fellépsz bármelyik konkurencia ellen rendszeresen sértő, sorra bántasz meg más jógikat, irányzatokat, melegeket, nőket, stb. Jelen esetben ENGEM is.
Ezzel a támadó, kirekesztő, másokat "fikázó" retorikával nem a kiegyensúlyozott, belső békével megáldott, sikeres jógi képét sugárzod, aki képes másoknak tanácsot adni.
Nem szeretnék egy online vita-háborúba belemenni, csak szeretném felhívni a figyelmed, hogy legalább az alapvető emberi tiszteletet adjuk meg egymásnak és az alapvető társadalmi normákat tartsuk be.

Andrea írta...

Nem akarok senkit védeni, meg lehet elfogult vagyok...de!
Amíg az ember tényleg a környezetétől várja a boldog élet
elérésének titkát, addig kizárólag csak még több kudarc fogja érni és előbb utóbb fusztrált lesz. Ha nem képes önmaga, saját erőből elérni ill. rájönni, hogy ténylegesen mi teszi boldoggá ill. hogy mi a valódi boldogság számára, addig egy life coach sem fog segíteni rajta. A legtöbb támadónak vélt blogbejegyzés, fikázó támadás meg szerintem csak egy vélemény (akinek nem inge, ne vegye magára) és legtöbbször arról szól, hogy a szerző számára mitől nem hiteles valami; esetleg hogyan szűrjük a kóklereket. Attól lesz valaki számomra hiteles a munkájában ill. szolgáltatásában vagy akármiben, aki elkötelezett, keményen dolgozik és látszik rajta, hogy minden rezdülésével imádja amit csinál.
Milyen az, aki bort iszik és vizet prédikál, jógát oktat és húst zabál és nem gyakorol, akupunktúrás fogyást igér és 100kg,
AVON napon jógát ad elő farmerben és pulóverben...ez mind kóklerség!

Névtelen írta...

Andrea,
1. A vélemény és az előítélet az két külön dolog.
2. Gauranga ne takarózzon addig a vélemény szabadságával, amíg ő maga nemhogy más véleményét, de gyakran még mások alapvető emberi méltóságát sem tartja tiszteletben.

ayogi írta...

Kedves Manorama,
szeretném egy kicsit árnyalni a képet, ha már felmerült a nevem. Azért merészeltem a hajdani kommentet tenni, mivel Gaurangával a viszonyunkat annyira barátinak értékelem, amibe belefér egy kis csipkelődés, minden rosszindulat nélkül. A stílustól eltekintve, ami kinek tetszik, kinek nem, Gauranga sokszor irányítja a figyelmet fontos dolgokra, és gyakran igaza is van. Ha engem érint a dolog, akkor elgondolkozom az igazságtartalmán, és elképzelhető hogy még változtatok is. Egyikünk sem tökéletes, mindannyian beláthatjuk az emberi ítélkezés korlátoltságát.
üdv:
Csabi

ayogi írta...

Megmondom miért szeretem Gaurangát: ő olyan szakács, aki meg is eszi amit főz, nem csak dumál róla.

Muniraja írta...

Ez most komoly? Itt arrol a Manoramrol van szo aki tobbszor is a szemembehazudott es a legkevesbe sem tartotta be nekem igereteit nehany hettel miutan szivessegbol A-bol B-be koltoztettuk a tekintelyes pereputtyaval egyutt? O akar LifeCoachoskodni? Raadasul mindemellett meg kiall az egyetemes emberi elvekert is? Remelem felreertem.