2010. szeptember 26., vasárnap

Lúzerek Vol 2. - A Titok nem működik!

Lucas Rockwood-tól kaptam az alábbi emailt, és annyira megtetszett, hogy egy az egyben lefordítom: 


"Láttátok a Titok című filmet? Én igen, És imádtam. Azt hiszem, háromszor is megnéztem. Nagyon jó érzés töltött el a hatására az életemmel, az álmaimmal és a törekvéseimmel kapcsolatban...


De a helyzet az, hogy ez nem működik!


Káprázatos gondolatokat sorakoztat fel a film - a pozitív gondolkodást, a szándékunk meghatározását, a kreatív vizualizációt, a bőség mentalitását - de mindez nem elég.


Soha nem is volt, és soha nem is lesz.


Nap mint nap találkozom csillogó szemű pozitív gondolkodókkal, akiknek soha semmi nem jön össze. Szó szerint semmi. Képtelenek kifizetni a rezsijüket, folyton elkésnek az óráról, nem mennek el a fogorvoshoz... folytathatnám, de inkább leállok.


A világnak NEM több álomra van szüksége, hanem több végrehajtóra! Több emberre, akik reggel felkelnek, amikor megszólal az ébresztőórájuk (ahelyett, hogy négyszer megnyomnák a Szundi gombot). Olyan emberekre van szükségünk, akik több brokkolit és kevesebb sült oldalast esznek. Olyan emberekre, akik komolyan veszik azt, hogy sugárzó egészséget és bőséget hozzanak létre az életükben...


...olyan emberekre, akik NEM FÉLNEK valójában felkelni a díványról, és csinálni valamit!


Készíthetsz "álomtáblát" vagy üldögélhetsz "elképzelve", hogy milyen szeretnéd, hogy legyen a tested és az életed egész nap. Ez jó szórakozás és lelkesítő is, de végső soron semmi értelme, amíg nem is csinálunk valamit.


Hadd mondjak el egy történetet, hogy ez mélyre hatoljon, a bőröd alá.


Az első biciklim egy tömörgumis vörös-fehér Schwinn volt, amit az apukám rakott össze nekem. Bizonyára oldtimer darab volt, de semmiképpen sem egy olyan darab, amin bármelyik gyerek szívesen mutatkozott 1984-ben.


Amilyet én akartam, az egy Predator BMX volt, aminek fekete küllős kereke és metálkék váza volt. A családom akkoriban nem volt tehetős, de ahelyett, hogy üldögéltem volna és nézegettem volna a bicikli képét egy magazinban, remélve, hogy a pozitív gondolkodás tündérei majd megsajnálnak és odaadják nekem álmaim biciklijét, én inkább erőltettem a témát. 


Füvet nyírtam. Takarítottam, kocsit mostam. 


Kilenc hónapomba került, de összegyűjtöttem a 268 dollárt és megvettem magamnak az istenverte járgányt. Kápééért! kedves barátom, ez az igazi Titok!


Nyeld le a büszkeségedet, rántsd fel a csizmádat, és láss munkához! Akarsz valamit? nagyszerű, akkor tegyél komoly erőfeszítést azért, hogy elérd. 


és hogy miért mondom el mindezt:


Meglehetősen hajlékony ürge vagyok, de ez nem varázslat. Találtam egy rendszert, ami működik - jógapózokat, diétát, étrendet - és addig követtem a rendszert, amíg el nem értem a kívánt eredményt. 


A régi testem olyan volt, mint a tömörkerekes Schwinn. Rá lehetett nézni, de holtbiztos voltam benne, hogy nem ezen a járgányon akarok cangázni egész életemben. De most már megvan a BMX...


Maradj hajlékony, Lucas."


Ennyi. Szerintem nem is kell kommentelni. Inkább gyakoroljunk!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igazad van. Egyetértek.

Silent Flash írta...

Igazad van... Neked igaz. Másnak talán nem. Egyetlen rendszer sem működik, ha valamelyik elemét elhagyjuk. A pozitív gondolatok építő hatással hatnak... Nem arról szól a dolog, hogy ücsörögj és közben majd a pozitív gondolataid helyetted cselekszenek. Mondok két példát:
- Belefogok gebedni, mire lefutom ezt a 25 km-t.
- Hálás és boldog vagyok, hogy egészséges vagyok és ma ismét futhatok egy jót. Ismét kizárhatom a streszt, feszültséget... Visszatérhetek belső világomba. :)