2010. augusztus 31., kedd

Bővérű Swamik

A minap  a Facebook-on nagy párbeszéd (ha úgy tetszik, vita) kerekedett egy linkből, amit Németh Gergő töltött fel. A link a "Szobrot a szélhámosnak?" című cikkre mutat, amelyben a szerző azt taglalja, hogy a Budapesti Városképvédelmi Bizottság simán megszavazta Shri Chinmoy szobrának felállítását a Gellért-hegyen, holott tudvalevőleg a gurut szexuális botrányok övezték, illetve a súlyemelő-mutatványai során is többször csalt. Nos, nem vállalkozom arra, hogy állást foglaljak a vádak igazát illetően, maradjunk annyiban, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. A Wikipedia cikke szerint több női tanítványa is megvádolta azzal, hogy gyereket nemzett neki, majd abortuszra utasította. Persze a mester ezt tagadta, arra hivatkozva, hogy ő egész életében cölibátusban élt. 


Állapodjunk meg abban is, hogy a jelenségről általánosságban beszélünk, mivel a legtöbb példa esetében nem bizonyítható megdönthetetlenül a tiltott szexuális kapcsolat ténye. Ugyanis a linkre az első reakcióm a következő volt: "Nahát, ha ebbe belekezdenék, egész sorozatot írhatnék: Osho, Swami Rama, Sai Baba, satöbbi satöbbi. Van kínálat rendesen. A legtöbb gurunak nehéz ellenállnia a lába előtt heverő gazdagságnak és tanítványoknak, ami persze azt bizonyítja sajnos, hogy nem felszabadult személyek."


Hirtelen ez a három jutott eszembe, akiket ilyesmivel vádoltak, de ha keresgélnék, biztosan találnék még vagy pár tucatot. A reakciók voltak érdekesek, mert egyesek nem is tartották furcsának, hogy egy swami nemi életet él a tanítványaival, mások feleségeivel, és törvénytelen gyerekeket nemz (akik utána természetesen jogot formálnak a busás örökségre). Én most nem is annyira filozófiai megközelítésből tárgyalnám a dolgot, hanem inkább az erkölcsi és társadalmi vetületét vizsgálnám ebben a bejegyzésben. 


A párbeszéd később fontos filozófiai kérdésekre is kikanyarodott, de azokat majd más bejegyzésekben részletezzük. Néha hajlamosak vagyunk kiragadni a jógát és az indiai spirituális hagyományokat abból a kulturális és társadalmi miliőből, ahol létrejött. Szerintem ez ne mindig célravezető, mert ha spirituálisnak tekintjük a védikus kultúrát, akkor azt is el kellene fogadni, hogy azok az erkölcsi elvek, amelyeket ez a társadalom előtérbe helyez, a spirituális fejlődés alapköveiként szolgálnak.


Való igaz, hogy a 60-as évek hippi-mozgalmának számos vetülete is összekapcsolható az indiai kultúrával (például a kábítószer-használat, a szabad szerelem, a természettel való eggyüttélés), ám ezek a megnyilvánulások az indiai társadalmon belül is elsődlegesen a nágababák életmódját jellemzik, akik abban a kultúrában is kirekesztett státuszban voltak. Nem nehéz meglátni, hogy miért. Az ilyen gyakorlatok jelentősen szétzilálják a társadalom alapintézményét, a családot, és gyakorlatilag lehetetlenné teszik a gyakorlók erkölcsi és törvényi szabályozását.


Osho példáját kiragadva, azokat a "meditációs" gyakorlatokat, amelyeket ő a híveinek előirányzott, az indiai társadalom nem igazán tolerálta, majd később az amerikai sem. A védikus kultúra gyakorlatilag ugyanazokra az elvekre épül, mint a világ bármely vallásos kultúrája. A szexualitást elsődlegesen a házasságon belülre és a gyermeknemzés céljaira korlátozza. Az igaz, hogy mindig is volt prostitúció az indiai társadalomban (is), de nyilván az ember azt várja el, hogy a spirituálisan érett tagok nem ilyen módon elégítik ki szexuális késztetéseiket. Ugyanakkor a cölibátusnak is nagy hagyománya van minden kultúrában. A nemi életről való önkéntes lemondásért cserébe a gyakorló nagy lelki erőre tesz szert, nem csak a hinduizmusban, hanem akár a kereszténységben, a buddhizmusban, de még a sámán-kultuszban is. 


A Védák előírásainak megfelelően a spirituális aspiránsok kétféle családi állapotban lehetnek: vagy családosok, vagy pedig lemondott szerzetesek (swamik). A szannyásza fogadalom azt jelenti, hogy a gyakorló lemond a világi hívságokról és élvezetekről, elsősorban a szexuális életről. Az indiai társadalomban tehát logikus dolog az, hogy ha a Swami nevet viseled, akkor képes vagy uralkodni az érzékeid fölött, és nem esel áldozatul a női tanítványok hódolatának. Aki mégis leesik, azt bukott swaminak, vantaszinak titulálják. A vantaszi azt jelenti: "aki a saját hányadékát eszi". Mivel egyszer már lemondott a nemi életről és az élevezetekről, alacsonyrendűnek találva azokat, ha utána visszatér hozzá, azt egy degradációs folyamatnak tekintik. 


Természetesen a gurusággal járó elismerésről és hatalomról nehéz lemondani, ezért érthető, ha egy swami, ahelyett, hogy nyilvánosan bejelentené bukását, és lemondana posztjáról, inkább megideologizálja tettét saját maga és áldozatai számára, vagy pedig eltitkolja és valamilyen érzelmi módszerekkel rábírja őket az eset(ek) titokban tartására. Az élet eseményeit sokszor könnyebb az értékrendünk megváltoztatásával más megítélésbe helyezni, mint ragaszkodni egy konzisztens értékrendhez, és mindig annak megfelelően cselekedni.  


Mivel a nyugati társadalom már jó ideje elkanyarodott a spiritualitástól, az emberek itt általában nem összefüggésében kezelik a szexualitás, a család és a gyermeknemzés kérdéskörét. Ennek megfelelően egy szabados "swami" itt még simán el tudja adni magát, némi spirituálisan hangzó maszlagot legyártva, és egy kis tantrikus mellékízt keverve hozzá. Ismét Oshót ragadnám ki élénk példaként, aki odáig tolta a határokat, hogy egyenesen csalónak nevezte azokat, akik "mesterségesen" korlátozzák a szexuális késztetéseiket, sőt, a    nemi élet és az Istenszeretet közé egyenlőségjelet tett, illetve azt állította, hogy az elme az orgazmus állapotában szamádhiba merül. Mint látjuk, terve sikerrel járt, mert sorozatos botrányai ellenére, még ma is százezerszámra olvassák a könyveit, és járnak a Pune-i Osho meditációs központba. Óda az igénytelenségnek!


A mai bejegyzés lezárásaképpen, az, hogy valakinek sok millió követője van (ami Indiában nem ritkaság), még nem elegendő ahhoz, hogy bizonyítsa az illető hitelességét spirituális szempontból. Sok esetben inkább éppen hogy a tanítványok igénytelenségét bizonyítja ez, és a guru érzékét ahhoz, hogy kiszolgálja a követők alantas ösztöneit, és a spiritualitás szentségébe emelve legitimizálja azokat. Az ostobák berontanak oda, ahová az angyalok félnek bemenni.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy kicsit a te házad tájékán is sepregessünk, ha már felmerült ez a téma. :)
Mi a véleményed/álláspontod arról, hogy a MKTHK-nél nem gyengén kiborult a bili az utóbbi időben? A kommentek sokkal érdekesebbek, mint a cikk.

http://kezdokrisnas.freeblog.hu/archives/2010/08/02/A_birodalom_vissza_vagna_avagy_ezt_a_blogot_az_egyhaz_legszivesebben_betiltana/

Megjegyzem, a Sri Chinmoy-os cikk tele van állítólagos dolgokkal,és miután a santanás angol cikkre hivatkozással brutálisan beégett a szerző (lásd a kommenteket), innentől nekem nem igazán sikerült az írását komolyan vennem.

Vajrayogi

Gauranga Das írta...

Chinmoyyal kapcsolatban a Wikiről tájékozódtam, a többit nem olvastam. Persze, itt nem arról beszélünk, hogy rá lehet-e bizonyítani, hanem magáról a jelenségről, ami nyilvánvalóan létezik. Az általad említett Kisordas-féle blognál nehéz állást foglalnom, mert én azért nem írnék mindenféléket a saját egyházamról az internetre csupán sértődöttségből. Nyilván, ha megalapozatlannak tartott vádakkal illeti az egyházat egy tagja, akkor az felháborodik és tesz ellene valamit. Visszatérve a swamik és a szex témájára, persze, az ISKCON-guruk esetében is előfordultak ilyen esetek, és a GBC (vezető testület) politikája ilyen esetben az, hogy lemondatja őket a sannyasa és a guru pozícióból. Még az a szerencse, hogy nálunk van egy felügyelő bizottság, amely a guruk munkáját ellenőrzi, míg máshol maguk a guruk a főnökök, és nincs felettük senki, aki intézményileg szankcionálhatná a kihágásaikat. Így sokkal kevésbé ellenőrizhető, hogy mennyire tartják be az elveket.

Kata írta...

Varjayogi, G. bármit ír, , te abba belekötsz. ez miért van?

Névtelen írta...

Kedves Kata,
nyilván elkerülte a figyelmedet, hogy volt, amikor egyetértettem vele, tehát nem felel meg a valóságnak ez az állításod. :))
Másrészt szerintem nem kötekedés az, ha valakinek más véleménye van az adott témáról, és esetleg ki is fejti ezt egy nyilvános fórumon.

Vajrayogi

Névtelen írta...

Kedves Vajrayogi, nekem is kötekedőnek tűnsz a megjegyzéseidben (hasonlítasz Gaurangára) ahogy te is írtad:"Semmi baj nincs a negatív kritikával, viszont ha többeknek is támadásként jön le, esetleg érdemes lenne a stíluson kalibrálni egy kicsit, de ez csak az én véleményem." Persze én is kötekedőnek tűnhetek neked most, úgy látszik a jógások már csak ilyenek.

Névtelen írta...

Kedves Névtelen,

akkor örülök, ha Gaurangára hasonlítok, mert pont ez volt a célom. :) Nyilván meg lehetne sokkal finomabban is fogalmazni a dolgokat, de úgy vettem észre, hogy Gauranga vevő az ilyen nyílt stílusra (őszintén szólva kíváncsi is voltam arra, hogy hogyan reagál, ha valaki "felveszi a kesztyűt"). Másrészt elég komikusan hatna, ha az ő beírásaira valaki elkezdene udvariaskodva, a dolgokat kerülgetve elmondani az ellenkező véleményét, nemdebár?

Megjegyzem, én a párbeszédek alapján úgy láttam, hogy G. egyáltalán nem az a beszűkült gondolkodású, gőgös tuskó, akinek először gondoltam az írásai alapján, sőt, az is lehet, hogy ez a stílus csak egy szerep a részéről, hogy felrázza az olvasókat.

Azt a kitételt velem kapcsolatban, hogy számomra te IS kötekedőnek tűnhetsz, nem igazán értem, ui. SENKIRŐL nem írtam olyat, hogy kötekedne (a kötekedést Kata hozta fel).

Üdv: Vy

Névtelen írta...

Ahogy írod, tényleg lehetne finomabban is fogalmazni(én nem hiszem hogy ez feltétlenül udvariaskodást, véleménykerülgetést jelentene) bár ha te hasonlítani akarsz G-ra akkor ezt elérted, ügyes vagy ráadásul még G-t is segíti hiszen a konfliktust rejtő írásokat többen olvassák. Valld be, igazából G haverja vagy.

Névtelen írta...

Ja, azt nem írtam az előbb, hogy azért gondoltam hogy kötekedőnek tűnhetek én is akár, mert ha az ember ír vmit, akkor sokszor nem talál kivetnivalót a stílusában, másnak meg (vagy akár nekem is később) provokálónak hathat, ezen morfondíroztam amikor írtam neked először.

Imu írta...

Nem ertem, h mi a problema Oshoval. A tantrikus utak egy resze kiemeli az elme nelkuli, tudattal azonosult, orgazmus nelkuli szexualitast, amely rendkivul magas szintu tapasztalat, a fejlodes resze. Itt a szex csupan eszkoz es nem cel. Egybeolvadsz a partnereddel es kozben a mindenseggel.
Igy mar ertheto, h Osho miert tartja "butasagnak" vagy feleslegesnek a szwami fogadalmat? A colibatus nem az egyetlen ut. Attol, pedig h mar nem hajszol kulso elvezeteket, feltetel nelkuli rendkivul magas szintu boldogsaga mar a "belulrol" fakad, a tudat termeszete, attol meg hasznalhatja a szexualitast, mint kulso elemet eszkozkent.

Imu írta...

India muveszetebn is megtalalhatok az erre utalo jelek, a kulonbozo szexualitast abrazolo szobrok...

Névtelen írta...

Igen régi ez a bejegyzés de ennek ellenére reagálok néhány előttem szóló felé. Az ISKCON, mint megannyi más szertevezet egy lehetőség tartalommal,EMBEREKNEK az, hogy ki miként él vele, mennyire képes befogadni azt amit Isten ad, ha szerzetesként él képes e átadott életet élni...ez a kérdés nem más szereti e annyira azt aki létforrása mindennek, hogy elé helyezi minden földi jónak..mindenhol meberek vannak, mint a botrány is mutatja ami kirobbant az ISCKON háza táján, nem baj, persze nyilván jó lenne ha midnenki szentéletű lenne és fedhetetlen..de ez nem lehetséges.. Én az Istent hiszem és nem a világot..innentől kezdve nem számít semmi..Hare Khrisna

Unknown írta...

Amiket állitanak ezekről a jógikról az mind igaz.
Aki nem hiszi járjon utánna ez a véleményem.