2009. október 14., szerda

Rishikesh-i emlékek

Ha jól emlékszem, 2000-ben jártam először Rishikesh-ben. Indiai utazásaim története 1993-ban kezdődött, amikor is első huzamra 7 hetet töltöttem ott szerzetestársaimmal. 1990 és 1997 között hét évig voltam szerzetes, utána megházasodtam. A Krisna-tudatban a szerzetesek (brahmacsárík) a templomokban lakó önkéntesek, és így az indiai utazásokra nem akkor került sor, amikor kedvem szottyant, hanem amikor vittek.

Szerencsémre nem kell panaszkodni, mert évente-kétévente kijutottam. Ilyenkor általában három fő szent helyet látogatunk meg, az egyik Mayapur, ami Nyugat-Bengálban, a Gangesz partján fekszik, és Sri Caitanya Mahaprabhu születési helye. Róla nevezett el a lelki tanítómesterem Gauranga Das-nak. A másik Jagannatha Puri, Orissza államban fekszik, a Bengáli-öböl partján. Tenger! Ezt is imádom természetesen, bár a fő templomba a külföldieket következetesen nem engedik be, még a krisnásokat sem. A harmadik szent hely pedig Vrindavana, Krisna születési helye, ez Delhi és Jaipur között fekszik kb. félúton.

Általában tavasszal szoktunk menni, február-március környékén. Vrindavan viszonylag közel fekszik a Rajasthani-sivataghoz, így március vége -április eleje felé már 40-50 fok is van napközben, és csontszáraz a levegő, fúj a forró sivatagi szél. Ilyenkor a tehetősebbek kiruccannak északra, Haridwar és Rishikesh környékére egy pár hétre hűsölni. Én azt hiszem, 2000-ben vagy 2002-ben jutottam el először Rishikesh-be. Sajnos elvesztettem a fonalat, hogy hányszor voltam eddig Indiában, úgyhogy pontosan csak a 2006-os úttól kezdve emlékszem a dolgokra.

Tehát első látogatásunkkor a lelki tanítómesterem, Sivarama Maharaja kíséretében érkeztünk, és kb egy hetet töltöttünk itt. Minden szent helynek megvan a maga hangulata, és egyébként is egész Indiát imádom, de Rishikesh különösen cool és nyugodt. Nem csak a hegyek közül előtörő Gangesz hűs hullámai miatt, ami a völgyben a folyó felett fújó szellőt is frissé és üdévé teszi, hanem a hegyek, a sok jóga-asram és szádhu miatt is.

Állítólag a védikus időkben (kb kétmillió éve, ha hihetünk a Rámájánának), Bharata, Ráma öccse itt végezte a lemondását, és Ráma, valamint Laksmana is jártak erre zarándokútjuk során. A városka, amelyben összesen kb 85 ezren laknak, a Gangesz két oldalán fekszik. A jógás övezet a város északi csücskén van, itt szerintem összesen pár ezer ember lakik. A felső övezet két parton elterülő részét két híd öti össze, a Ráma-dzsula és a Laksman-dzsula (angolosan jhula). A 70-es évekig állítólag kötélhíd volt mindkettő, aztán lecserélték drótkötelesre, de még ma is legfeljebb motorral vagy biciklivel lehet átközlekedni rajta. A legtöbben gyalogosan szelik át a Gangesz felett ívelő kecses hidakat. A hidak eredetijét Ráma és Laksman alkották meg, a nyílvesszőiket egymásba lőve.

A Rishikesh szó Visnu egyik nevére, Hrisikesh-re (az érzékek urára) utal, illetve a Rishik (bölcsek) hajára (késa). A Gangesz két partján elterülő hegyekben nagyon sok barlang van, és ott laknak a jógik és a meditáló szádhuk. Mivel a hajukat nem vágják, jó hosszúra megnő és berasztásodik. Azt is mondják, hogy a jógik tapaszból (lemondásból) származó ereje a hajukban lakik, amit egy nagy varkocsban a fejük tetejére tekernek. Ma már talán kevesebb a konkrét barlanglakó, mert a tigrisek is azért látogatják a környéket, elég félelmetes kint éjszakázni a dzsungelben.

Delhiből jöttünk vonattal (indiai intercity), és Haridwarban szálltunk le. Ez kb. 220 kilométeres út. Onnan még 24 kilométer taxival, és meg is voltunk. Eddig mindig a felső híd (Laksman-dzsula) közelében lévő Tapovan Resort-ban laktunk, mert innen a hátsó utakon könnyen fel lehet túrázni a Gangesz partján egy kis hűsölésre, fürdésre, meditációra.

2006-ban is csináltunk egy India-túrát négyen Bogyóval, Gyuszkóval és Gopállal. Ekkor egy hetet töltöttünk Rishikesh-ben, mielőtt nekiindultunk a Himalájának, ahol négy szent helyet jártunk be. Erről majd valamikor külön írok. A képen a Himlája-túra végén állunk a Tapovan előtt, az idegenvezetőnk, Sanjay és a sofőrünk, Raju társaságában.

Ekkor már volt jóga, ájurvédikus masszázs, miegymás. A fenti meditációs kép is 2006-ban készült. 2006 novemberében még visszatértem Rishikesh-be Dimitrijjel, a siófoki Calendula klinika vezetőjével. Ekkor találkoztunk Nishuval, aki most Siófokon tart Iyengar-jógát, illetve Dr. Arun Guptával, aki pedig a Calendulában kamatoztatja orvosi ismereteit.

2006-ban már javában jógáztam, és az őszi kirándulás után el is kezdtem oktatni itthon. 2008-ban ismét két hetet töltöttünk Rishikesh-ben, ez volt az első indiai jógatáborunk, és ekkor kezdtünk Astangára járni Kamal Singh-hez. Remélem, még visszatérhetek hozzá gyakorolni. A későbbi blogbejegyzésekben szeretném felidézni egy-egy emlékezetes motívumát a Rishikesh-i ott-tartózkodásaimnak.

3 megjegyzés:

Asszem írta...

Szia!

Ha van kedved írhatnál egyszer arról is, hogyan találtál rá pont az astangára (illetve korábban az agnira).

üdv,
A.

Névtelen írta...

Haribol Gauranga das,

Még több úti bejegyzést. Öröm olvasni őket :)

István

Gauranga Das írta...

Lesz, lesz. Minden indiai élményemet szeretném feldolgozni lassacskán, visszamenőleg is.