2009. augusztus 14., péntek

Jóga - csak természetesen!










Az alábbi képösszeállítást nagyon mulatságosnak találtam, és gondoltam, hogy közreadom. De egyben tanulságos is, mert ezek után senkinek sem lehet kifogása, hogy nem tud jógázni. A legtöbb akadályt az elménk teremti, amikor azt gondoljuk, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, veszélyes, kényelmetlen, fáj. Félünk, ragaszkodunk, és nem vagyunk hajlandóak elengedni magunkat.

Tehát nagyon fontos a tudatállapot, jelentős mértékben befolyásolja a fizikai szintünk működését is. Az alábbi, megvilágosodott (illuminált) állapotban lévő jógik feladták minden ragaszkodásukat, és elengedték magukat. Ezen pózokat egy józan jógi esetenként csak komoly gyakorlás után képes végrehajtani. Tehát bele kell lazulni.

Persze nem azt mondom, hogy csontrészegen jöjjetek órára, mert nem is foglak beengedni benneteket. Egyébként is az alkohol-fogyasztás ellenkezik az ahimsza elvével, mivel mérgezzük a testünket. A meditációhoz pedig minél tisztább tudatállapot kell. Azt mondják, hogy ha hipnotikus állapotba juttatunk valakit, akkor is meg tud csinálni sok mindent, amit éberen nem tudna. Azt nem tudom, hogy hajlékonysági teszteket végeztek-e, mert ha nem, akkor szívesen bekapcsolódnék. Azt viszont tudom, hogy pl. egy hipnotizált embert a hullamerevség állapotába lehet hozni, vagyis ha alátámasztod a tarkójánál és a sarkánál fogva fekvő állapotban, akkor simán a levegőben marad, sőt, még terhelni is lehet.

A halál beálltával ugyanez a helyzet. Amikor a lélek elhagyja a testet, akkor a friss hulla teljesen hajlékony. Persze később beáll a hullamerevség, és ahogy a szövetek száradnak ki, a halottat már mozdítani sem lehet. Érdekes (bár kissé bizarr) részlet, hogy Indiában, amikor a halottakat égetik a máglyán, akkor a hőhatás miatt az inak összehúzódnak, és a fekvő állapotban lévő hulla "felül", mielőtt szétporladna.

Azt is hallottam még, hogy az önmegvalósított szintet elért szentek (vagyis azok, akiknek az elméjét már nem befolyásolja a három kötőerő) esetében a halál után nem következik be a hullamerevség, sőt, olyan szentekről is hallottam beszámolót, akikenk a teste balzsamozás nélkül is évszázadokig egyben maradt, nem indult bomlásnak, sőt, kellemes illatot áraszt. Úgy néznek ki, mintha csak aludnának.

David Life és Sharon Gannon Jivamukti Yoga című könyvükben azt is megjegyzik, hogy az önmegvalósított leklek (dzsívanmukták, innen a jógairányzatuk neve) teste az életük során is végig laza, nem is kell gyakorolniuk, akkor sem merevedik vissza. Ezek szerint én még messze járok ettől, mert ha pl. túlerőltetem a derekamat, egyből bemerevedik, nem bírok felállni a hídból. Illetve a hamstringek túlzott igénybevétele után másnap szintén nem olyan könnyű az előrehajlás. Úgyhogy nem árt a gyakorlás, amíg végleg meg nem szabadulunk az elme akadályaitól.

Mindez az elmefuttatás azt kívánat alátámasztani, hogy a jóga nem puszta tornagyakorlatok gyűjteménye, hanem egy komplex módszer, amely egyszerre hat fizikai és mentális, illetve lelki szinten. A tudat fejlődésének során a test működése is olyan módon változik, ami hétköznapi halandó számára csodaszámba megy. Addig is gyakoroljunk, ki az Astangát, ki a vodka-jógát. Sokféle út létezik ...

3 megjegyzés:

Perla írta...

Szia Gauranga!
Biztos voltam benne, hogy valami nagyszerű gondolatmenetet ki fognak belőled váltani ezek a képek...Megint tanultam..:-))
Kellemes hétvégét kívánok!

G írta...

Neil Barker mondta az anatómia workshop-ján, hogy valójában az idegek "nem engedik", hogy bármilyen ászanába könnyedén belemenjünk, hiszen altatás alatt bárkit bármilyen bózba be lehet csomagolni. És hogy a gyakorlás valójában az idegrendszerrel való "egyezkedés", amely közben feldolgozzuk mindazt a tudatalatti tartalmat, amelyek miatt ezt vagy azt a pózt nem vagyunk képesek "megcsinálni".

G írta...

pontosítok a nervous system szót használta, talán az idegek nem a legmegfelelőbb fordítása ennek