2009. június 30., kedd

Profi ászana fotók









Végre megkaptam ma reggel a fotókat Varga Gábortól, a fotósunktól. Egy párat válogattunk ki, és azokat kiretusálgatta (na nem a lábakat a fej mögé, meg ilyesmit, csak egy-két fotótechnikai hibát javított ki). Tehát amit a képen láttok, az a magyar valóság! Nemsokára fenn lesz az egész kollekció az Atma Center honlapján is, szépiában, illetve a facebook-fiókomban. Ha valaki nem találna a facebookon, gaurangad az azonosítóm, ez alapján megleszek. Tervezzük még a nyáron a további fotózást, elsődlegesen az Agni-jógás gyakorlatsort, valamint az Astanga 1-es sorozatot, amíg meleg van. Majd publikáljuk, ha kész lesz. Addig is gyönyörködjetek ezekben.

Nos, itt alink az Atmás fotógalériához: Galéria

2009. június 26., péntek

A jóga története 3. rész

Paramahansa Yogananda és a Ghosh-hagyomány

Természetesen nem csak a híres tanítványok, de maguk a guruk is elutaztak Nyugatra, Amerikába, hogy India ősi spirituális kincseit megosszák a világ népeivel. A Krija-jóga hagyományának legismertebb mestere Paramahansa Yogananda (1893-1952), aki 1920-ban Amerikába hajózott és megalapította a Self-realization Fellowship-et, melynek célja a meditáció és a spirituális tanítások terjesztése volt. Yogananda önéletrajza („Autobiography of a Yogi”) szintén a spirituális irodalom egyik klasszikusának számít. Yogananda mesterei visszamenőleg: Yukteshwara Giri (1855-1936), Lahiri Mahasaya (1828-1895), Mahavatar Babaji (19. sz. második fele). Paramahansa Yogananda legifjabb öccse Bishnu Charan Ghosh (1903-1970) volt, aki Kalkuttában testépítőket képzett és jógát oktatott. Bátyjával ellentétben, a jóga fizikai oldalát sem hanyagolta el, és iskolájában 84 klasszikus pózt tanított. 1939-ben utazott el Amerikába, és állítólag ő vezette be a Mr. Universe testépítő-versenyeket. Leghíresebb tanítványa Bikram Choudhury (1946-), aki világszerte elterjesztette a Hot Yoga, vagyis a felfűtött teremben végzett hatha-jóga divatját. Emberek ezrei izzadnak ma is világszerte a Bikram-jóga stúdiókban. Ugyancsak Bikram nevéhez fűződik a nemzetközi jógaversenyek rendezése is.










Swami Sivananda és a himalájai jógaiskolák

Swami Sivananda (1887-1963) Tamil Naduban született, és 1924-ben Rishikesh-ben telepedett le. Itt kapott avatást és merült el a lelki gyakorlatokban. Tanítványai számára a hatha-jóga mellett a pránájámát, a Kundaliní-jógát és a meditációt is hangsúlyozta. 1936-ban hozta létre a Divine Life Society nevű karitatív intézményt. Számos világhírű tanítványa közül kiemelkedik Swami Vishnu-devananda (1927-1993), aki nyugaton maghonosította a Sivananda jógát, Swami Satchidananda (1914-2002), aki az integrál-jóga irányzat megalapítója, valamint Swami Satyananda Saraswati (1923-), a Satyananda jógaiskola megalapítója. Ez az irányzat szintén szorosan követ az alapító, Sivananda tanításait. Maharishi Mahesh Yogi (1918-2008) a himalájai Brahmananda Saraswati (1870-1953) tanítványa, és a Transzcendentális Meditáció módszer megalkotója. Ebben a rendszerben a Maharishi által adott mantrák segítségével végzett meditáció a lényeg, a jóga más aspektusait annyira nem hangsúlyozzák.

Swami Bhaktivedanta és a bhakti-jóga kultusz

A bhakti-jóga már a Bhagavad-gítában nagy szerepet kap. Az odaadás és szeretet jógáját Krisna a legmagasztosabb jógafolyamatnak tekinti, és a 15. században megjelenő inkarnációja, Csaitánya Maháprabhu ismét felébreszti a bhakti-kultuszt Nyugat-Bengálban. A bhakti lefgontosabb gyakorlatai a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantra közös éneklése és a templomokban Krisna múrtijának, szoborformájának imádata. Sokan ezért a hindu vallás részének vélik a bhakti hagyományt, míg az egyéb jógaiskolák mesterei sikeresen leválasztották a jógát a hozzá kötődő kultikus elemekről. A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada (1986-1977) volt a bengáli bhakti hagyomány első guruja, aki 1965-ben Amerikába hajózott, és elkezdte oktatni a fiatalokat a szeretet jógájára. Azóta munkájának eredményeképpen több ezer Hare Krisna templom, farmközösség és gyülekezet gyakorolja nap mint nap a bhakti-jóga lélekmelengető gyakorlatait, a közös mantra-éneklést, a szentírások tanulmányozását, a templomi szertartásokat és a főzés jógáját, melynek során az elkészült vegetáriánus ételeket felajánlják Krisnának.

2009. június 24., szerda

A jóga története 2. rész

A Nátha hagyomány és a Hatha-jóga irodalma

A leghíresebb és sokak által a legteljesebbnek, legautentikusabbnak elfogadott jóga-írás a Hatha-jóga-pradípiká. Szerzője Szvámí Szvátmáráma, és keletkezését általában a 14. századra teszik. A mű elején Szvátmáráma tiszteletét fejezi ki az előző tanítóknak, akik között Matszjéndranátha és Górakhnátha neve is felbukkan. Górakhnátha tevékenységét a 11-12. századra teszik. Az ő mestere volt Matszéndanátha, és egy még korábbi mester lehetett Ádínátha, akitől az egész Nátha tradíciót eredeztetik. Egyesek szerint Ádínátha maga az Úr Siva, és ezzel megint a tradíció eredete az idők homályába látszik veszni. Mások Górakhnáth születését a 8. századra teszik, persze az sem kizárt (ha a jógikról szóló mesébe illő beszámolókat szó szerint vesszük), hogy több száz évig élt és tanított. A Nátha hagyomány 84 Mahásziddhát, vagyis tökéletességet elért mestert tart számon, akik lehet, hogy közel egy időben, de lehet, hogy több évszázadon keresztül, egymás után éltek. A nepáli Gurkhák is Górakhnáth-tól eredeztetik a nevüket (ami egyébként tehénpásztort jelent), illetve a Gorakhpur tartomány neve is hozzá kapcsolható. Gorakhnath mester sírhelye a maharashtra-i Ganeshpuri városa mellett található. Állítólag az egész indiai szubkontinenset és a határos országokat is bejárta, így sokfelé vetette el a későbbi modern jóga tanításainak alapjait. Az ő nevéhez kapcsolódik egy vitatott mű, a Góraksa-sataka, mely egyes változatokban száz, más változatokban kétszáz versszakban tárgyalja a meditáció és a kundaliní felébresztésének rejtelmeit. A további két ismert és elismert írás a Gheranda-szamhitá, melynek szerzője Gheranda Muni, és a 15. századra teszik, valamint a Siva-szamhitá, melynek szerzője nem ismert, de a meglehetősen részletes, összefoglaló mű keletkezését a 17-18. századra teszik.

Krishnamacharya (1888-1989) tradíciója

Nagyon sokan Thirumalai Krishnamacharyát tekintik a modern jóga nagyatyjának, mivel ő volt az, aki mind elméleti, mind gyakorlati szempontból nagyon sokat fáradozott a jóga ősi tanításainak felébresztéséért és megismertetéséért Indián belül, majd tanítványai segítségével azon kívül is. 1888-ban született, és 1919-ben rátalált mesterére, Ramamohan Brahmacarira, aki Tibetben, a Kailash hegy lábainál élt. Hét és fél évig tanulta tőle a jóga elméleti és gyakorlati tudományának rejtelmeit, majd visszatért Indiába, ahol még évekig tanulmányozta a védikus filozófia másik öt rendszerét. Krishnamacharya főhadiszállása Mysore-ban volt, és két leghíresebb tanítványát is ott kezdte képezni. BKS Iyengar (1918-) Ksirhnamacharya sógora volt, az 1930-as években kezdett tanulni tőle, 15 évesen. 1952-ben, Yehudi Menuhin meghívására Európába látogatott, és elkezdte oktatni a jógát BKS Iyengar „Light on Yoga” című könyve talán a mai gyakorlók leggyakrabban forgatott alapműve, melyben hűen ismerteti guruja tanításait az ászanák végzésével kapcsolatban. Másik ismert tanítványa K. Pattabhi Jois (1915-2009), aki a mesterétől tanult gyakorlatsorokat a dinamikus átvezető gyakorlatokkal (vinyászákkal) együtt tanította, és megalkotta a ma egyik legelterjedtebb jógastílust, az Astanga Vinyásza jógát. Még egy híres tanítványa volt, aki ráadásul az első külföldi nő volt, akit a jóga titkaiba beavatott. Indra Devi (1899-2002) szintén az 1930-as években találkozott vele, majd az 1960-as évektől kezdve ő mutatta be a jógát először Észak- és Dél-Amerikában. Krishnamacharya tanításainak hagyományait ma Madrasban élő fia, TKV Deshikachar és unokái ápolják.





2009. június 23., kedd

Virancsjászana


A képen egy Virancsjászana variáció látható, de kezdjük az elején. A harmadik sorozatban van egy csomó póz, amelyikben a lábadat a nyakad mögé kell tenni, és utána végre az ember áttérhet a karegyensúlyozásokra, ami az én kedvencem. De utána ismét felbukkan egy lábat-a-nyakba-rakós póz, méghozzá a Virancsjászana A.

Ennek három változata van, amiből az elsőt tudom pillanatnyilag félig megcsinálni. Az első változatnál a bal lábadat berakod féllótuszba, majd a jobbat a nyakad mögé. Ha ott marad, és nem dőlsz el, akkor üdvözlőtartásba teheted a kezedet. A második változatban a bal kezedet felemeled, és hátul a jobbal kulcsolod, amit a jobb oldalad mellett tolsz fel hátra, mint a Gómukhászanában. Tehát a kezeddel átkulcsoltad a nyakad mögött levő lábadat. 5 légzés, és elengedheted. De azért még ne roskadj össze, hanem tedd le a két kezedet a csípőd mellé, és emeld ki magadat. Ha tudsz, előre is dőlhetsz egy kicsit, persze csak annyira, hogy a lábad azért ott maradjon a fejed mögött. Mindezek után jöhet a vinyásza, majd ugyanezt váltott lábbal. Ha már nekem is menni fog, felveszem videóra, mert nagyon szép.

A fekvő változat, amit én csináltam, a szúpta-virancsjászana. Virancsi egyébként az Úr Brahmá neve, biztosan ő is a nyaka mögé tette a lábát, úgy meditált, miközben az univerzumot megteremtette. Ezen is lehet még fejleszteni, például a tenyereket beljebb húzni az állam alá. Van még egy hasonló póz, az a neve, hogy Krisnászana. Annyi a különbség, hogy a nyakad mögött lévő lábad talpát teljesen leteszed a földre, és a másikat (ami most féllótuszban van), behúzod az állad alá. Azt mondják ugyanis, hogy Krisna, amikor az univerzumot elpusztító árvízen egy banyanfa levelén újszülöttként úszott (a nyakad mögött lévő láb olyan, mint a falevél-bölcső), a lábujját a szájába vette, és megízlelte, hogy milyen édes. Megpróbálta megérteni, hogy miért vonzódnak annyira hozzá a jógik, és miért meditálnak évezredeken keresztül a lótuszlábának a körmén. Ha sikerül a póz, megpihenhetsz benne egy kicsit, és elmeditálhatsz ezeken a dolgokon.

2009. június 22., hétfő

A jóga története 1. rész

India hat védikus filozófiai rendszere közül az egyik a jóga-darsana. Érdekes módon, a jóga kifejezés mára egy gyűjtőfogalommá nőtte ki magát, amely az önmegvalósítás különböző folyamatait foglalja magában. Manapság a legtöbb ember a jóga fogalma alatt a hatha-jógát, vagyis az ászanák (különböző jógapózok), a pránájáma (légzőgyakorlatok) és néhány más tisztító gyakorlat végzését érti. A jóga történetének tanulmányozásakor, bár röviden kitérünk az egyéb fontosabb irányzatokra, a hatha-jógát fogjuk a fókuszban tartani.

Indus-völgyi leletek és a legrégebbi jóga-írások

A jóga állomásainak datálása során ugyanabba a nehézségbe ütközünk, mint az indiai történelem szinte minden eseményének keltezése során. A tárgyi leletek viszonylag ritkásak, az írásos emlékek keletkezésének időpontját pedig meglehetősen különbözőképpen jelölik meg az egyes kutatók. A védikus kultúra létezésére utaló legrégebbi feltárt régészeti leletek az Indus-völgyi civilizációhoz kapcsolódnak. A Harappában talált híres pecsétnyomó korát, amely állítólag Pashupati-nathot, az Úr Sivát ábrázolja jógaülésben, körülbelül Kr.e. 3000-re teszik. A modern jógapózok ismeretében azt mondanánk, hagy Siva itt a múlabandhászana nevű pózban ül. Mivel az indus-völgyi írást ezidáig nem sikerült megfejteni, sokkal több részletet (pl. a jelenleg későbbre datált jóga-írások tanításainak nyomát) sajnos jelenleg nem tudunk beazonosítani.

A Védák és a hozzájuk kapcsolódó különböző írások már részletesebb forrásoknak tekinthetők, ám ezek datálása bizonytalan. Az ortodox hagyomány szintén körülbelül ötezer évesre teszi a Mahábhárata eposz cselekményének időszakát. Ennek egyik fejezete, amely Bhagavad-gítáként vált ismertté, Krisna és Ardzsúna párbeszédét tartalmazza a kuruksétrai csata előtt. Ebben Krisna részletesen elmagyarázza a jóga rendszerének alapjait, külön ismertetve a karma-jóga (a tettek jógája, áldozati ceremóniák), a dzsnyána-jóga (a tudás jógája, filozófiai elmélkedés), a dhjána-jóga (a meditáció jógája) és a bhakti-jóga (az odaadás jógája) folyamatait.

Az Upanisadok keletkezését is ugyanerre az időszakra teszi a hagyomány, bár sok kutató több ezer éves időszakra húzza szét a legkorábbinak és viszonylag későbbinek tartott Upanisadok keletkezését, annak ellenére, hogy a bennük található tudás egy nagyjából egységes filozófiai rendszert alkot. Már a korábbi Upanisadok is, pl. a Prasna vagy Mándúkja Upanisad is számos olyan fogalmat tárgyalnak (pl. az Óm mantra, a prána, vagyis életerő), amelyek a jóga rendszerének szerves részét képezik, vannak viszont kifejezetten a jóga és meditáció témájával foglalkozó Upanisadok, pl. Jóga-síkhá, Jóga-csudámaní, Jóga-tattva, Tédzsó-bindu, Dzsábála-darsana Upanisad. Szintén ismert és ősi szövegek a Jóga-jádzsnyavalkja-szamhitá, illetve a Jóga-Vászistha. Bár a történettudomány a Gítánál és az Upanisadoknál későbbre datálja őket, a hagyomány szerint a bennük foglalt tanítások Ráma királyfi idejéből származnak. Az írások keletkezésének megítélésében a tartalmukon kívül sok minden másra nem nagyon hagyatkozhatunk, mivel általában pálmalevelekre jegyezték őket le, és időről időre át kellett másolni, vagyis nem rendelkezünk ténylegesen ősi, korabeli írásos példányokkal.

Patandzsali Jóga-szútrái ás Nathamuni Jóga-rahaszjája

A jógafilozófia atyjának Patandzsalit tartják, aki nyilván az előző mesterek tanításait összegezte 195 aforizmából álló Jóga-szútráiban. Az ő nevéhez fűződik az Astanga-jóga, vagyis a jóga nyolc fokozatú rendszerének lefektetése. Az első négy fokozat a külsődleges gyakorlatokat foglalja össze (jáma – tilalmak; nijáma – előírások; ászana – ülőpozíciók; pránájáma – légzőgyakorlatok), míg a második négy fokozat a belső gyakorlatokat (pratjáhára – befelé fordulás; dháraná – összpontosítás; dhjána – meditáció és szamádhi – transz állapota). Míg az alsó szinteket néhány szútrával elintézi, a meditáció és a hozzá kapcsolódó témák leírása szinte a mű háromnegyedét teszi ki. Patandzsali életét és munkásságát jelenleg a Kr. u. 2. századra teszik, de vannak olyan vélemények is, mely szerint a Kr. előtti 15. században írta a Jóga-szútrákat. A későbbi tanítók korának meghatározása már valamivel könnyebb. A következő jelentős név a jóga tudományában Nathamuni, egy dél-indiai szent, aki a Kr. u. 9. században élt, és akihez a Jóga-rahaszja című, ezidáig elveszettnek hitt mű megírása kapcsolódik. A műre állítólag Thirumalai Krishnamacharya talált rá, és ő jegyezte le a jelenkor számára. Ez a mű már a később keletkezett, ismertebb hatha-jóga írásokhoz hasonlóan tárgyalja az ászanákat, légzőgyakorlatokat és egyéb fontos ismereteket.

2009. június 20., szombat

Sírsászana- fejenállás


A sírsászanát az ászanák királyának is nevezik. Pattabhi Jois szerint, ha begyakoroltad, akár napi három órát is állhatsz fejen. Én azért az óvatosság kedvéért maradnék az 5 percnél. Még egy titkot elmond a Yoga-malában: a fejenállásnál a testsúlynak az alkarokon kell lennie, és nem a fejen. Ily módon tehermentesíteni tudjuk a nyaki gerinccsigolyákat, és elkerüljük a sérüléseket. A lényeg az, hogy a teljes testünket nyújtsuk ki függőlegesre, a lábujjak pontosan a fejtetőnk fölé kerüljenek. Gyakori hiba az, hogy az ember kihomorítja a derekát, és akkor a porckorongokat ismét oldalirányú terhelés éri, és nem stabil a tartás. Utólag visszanézve a fenti videót, nekem is egy kicsit ível a derekam, beljebb kéne húzni a hasamat és a lengőbordákat, a fenekemet pedig a könyökök irányába kivinni. Nos, a gyakorlás a következő sorrendben történik: Az első négyet a befejező gyakorlatsorban szoktam csinálni.

1. Sírsászana A - 25 légzés. A könyökök távolságát ellenőrizni kell, ne legyen több az alkarok hosszánál. Vállszélességben legyen a két könyök, az ujjakat kulcsoljuk össze. A fejtetőt támasszuk a földre, ne a hajvolanat. Mint ahogy a deréki szakasz is hajlamos a hátraívelésre, a nyakunk is. Ezért teljesen függőlegesen kell letámasztani a fejünket. A lábakkal lépkedjünk minél közelebb a fejünkhöz, és a csípőnket toljuk fel. Az a legjobb, ha szinte magától felemelkedik a láb a talajról, mert a súlypont már a fejünk fölött van. Nyomjuk bele a könyököt a földbe, és emeljük lassan tovább a lábunkat. A felemelés és a leeresztés a kritikus, mivel a súlypont elmozdul előre-hátra, és ezt a csípő mozgatásával kell kompenzálni. Kezdők behajlított térddel vigyék föl a lábakat, haladó szinten nyújtott térddel is lehet, bár ezt először a leeresztésnél érdemes gyakorolni. Ha nem vagyunk biztosak magunkban, akkor háttal a fal felé gyakoroljuk, és amikor felmentünk, a sarkunkat (ne a fenekünket!) támasszuk a falhoz, és egyensúlyozzunk. A legjobb, ha itt is teljesen függőleges a test, és térdben behajlítjuk kicsit a lábakat. Ha már magabiztosabbak vagyunk, jöjjünk el a faltól, és a szoba közepén gyakoroljunk. Előtte ellenőrizzük, hogy ha bármerre esünk, nincs-e ott valami bútor, amiben összetörhetjük magunkat. A túl puha talajon nem tudunk rendesen megtámaszkodni, a túl kemény nyomja a fejtetőt.

2. Sírsászana B - 5 légzés. Van, aki ezt 15-ig tartja ki. Akkor kezdjünk neki, ha az A már megy fal nélkül. Kilégzésre eresszük le a lábunkat az első pózból vízszintesig, és tartsuk ki 5-15 légzésig! A csípőt egy kicsit el kell tolni a tarkó irányába, és az alsó hátizmokkal kell ellentartani a lábaknak. Combizom megfeszítve, térdkalácsok felhúzva. Ebben a pózban több súly esik a könyökre, mint az előzőben, bár ott is a könyök- és alkar-támaszt kell hangsúlyozni. Ha megvolt az 5 légzés, lassan eresszük le a lábakat majdnem a földig nyújtott térddel, majd emeljük vissza függőleges helyzetbe. Van, aki ezt a föl-le elemet 5-ször ismétli (kilégzésre le, belégzésre föl).

3. Sírsászana C - 5 légzés. Ha az első kettő ment., akkor visszamegyünk az A pozícióba, és megpróbáljuk kinyomni magunkat az alkarokon, úgy, hogy a fejtető a levegőbe emelkedjék. A póz lényege az, hogy a nyak és a törzs továbbra is függőleges maradjon, ugyanis a legtöbben hajlamosak felemelni a fejüket és hátraíveltetni a gerincet, Ez azonban a Pincsha-majúrászana, és nem a sírsászana. Tehát egyensúlyozzunk az alkarokon, a nyak és a gerinc maradjon függőleges.

4. Sírsászana D - 5 légzés. Ez nem szerepel a Pattabhi-rendszerben, de hozzá lehet tenni előkészítésképpen a 2. sorozatra. Visszaeresztjük a fejünket a földre, és az A pozícióból elkezdjük a gerincet hátrahomorítani, a mellkast előretolni. A térdeket tartsuk nyújtva, amíg a teljes hátrahajítás határát el nem értük. Utána be lehet hajlítani, és a talpakat a tarkóhoz közelíteni. Ha véletlenül sikerülne elérni, akkor ez a Sírsa-pádászana, az 5. sorozatban szerepel. Ezután ereszkedjünk le Bálászanába (gyermekpózba) és pihenjünk.

A következő hét kéztartással végzett fejenállás a 2. sorozat végén bukkan fel. Egészen pontosan először a Mukta-haszta-sírsászana A-B-C-t végzik, azután a Baddha-haszta-sírsászana A-B-C-D-t. Mindegyiket öt légzésig tartják ki, és közte vinyászáznak. Én meg szoktam fordítani, mert nekem így természetesebb, növekvő nehézségi sorrendben elvégezni. Ugyanez a hét fejenállás a 4. sorozat végén is szerepel, itt már az általam preferált sorrendben, de vinyászák nélkül. A kezedet az egyik pozícióból közvetlenül áthelyezed a másikba. Nekem ez még nem megy. De ha már ott vagy, és szépen begyakoroltad, akkor szerintem a hetedik után megpróbálhatod felemelni a kezeidet és a test két oldalához szorítani, és támasz nélkül állni a fejeden egy pár légzésig. Ez Dharma Mittra specialitása, de már Sheshadritól is látták. Addig is a többi hét, vinyászákkal:

5. Baddha-haszta-sírsászana A: ugyanaz, mit a sima sírsászana, csak csaturangába dőlsz belőle.
6. Baddha-haszta-sírsászana B: az alkarok egymáson nyugszanak a homlokod előtt, a hüvelykujj és mutatóujj közé fogod a felkarodat.
7. Baddha-haszta-sírsászana C: Villástargonca, az alkarokat párhuzamosan letámasztod a fejed mellé, majdnem úgy, mint a pincsha-majúrászanában.
8. Baddha-haszta-sírsászana D: Az ujjak végét összeérinted, és a vállgödörbe támasztod. Csak a fejed és a két könyököd van a földön. Egyesek ezt úgy csinálják, hogy a kezükkel a csuklyásizmot fogják meg.

9. Mukta-haszta-sírsászana A: A két tenyér van lent vállszélességben a földön, a fejünk valamivel előrébb, az ujjvégek felé. Kisgyerekek általában ezt a változatot könnyebben megcsinálják, mint a kulcsolást, mert nagy a fejük és rövid a kezük.
10. Mukta-haszta-sírsászana B: A kézhátakat vállszélességben letámasztjuk a földre, a könyököket kinyújtjuk., mintha álló helyzetben vízsznitesig, vagy egy kicsit tovább emelnénk. A felmenetel könnyebb kis terpeszből, mint zárt lábakkal, mivel a póz oldalra instabil. Hasonlóképpen, minél közelebb van a két tenyér, annál könnyebben eldőlhetünk oldalra, annál izgalmasabb.
11. Mukta-haszta-sírsászana C: Ez szokott a legnehezebb lenni. Két oldalra szétnyitjuk a kezeket, könyök nyújtva, a tenyerek a földön, mintha Atlasz tartaná a földgolyót, csak fejjel lefelé. A pózban könnyű előre vagy hátra eldőlni, figyelmesen kell egyensúlyozni. Ha bármikor a gyakorlás során azt érezzük, hogy hátrafelé kezdünk dőlni, és nincs mögöttünk fal, akkor gyorsan gömbölyödjünk össze, hogy megkíméljük a gerincet a földdel való ütközéstől.

Jó gyakorlást mindenkinek!

2009. június 18., csütörtök

Fotó Werk

video

Ma sem unatkoztunk. István megszervezte, hogy 10-re menjünk az egyik ismerőséhez fotózni. Csillaghegyen egy családi ház tetőterében volt a stúdió. Ági, Betti, István és én mentünk, hogy egy pár stúdió minőségű fotót csináljunk.

Amíg a fotós készült, mi is melegítettünk, egy pár napüdvözlettel meg dropback-kel. Közben a kamerámmal csináltunk werk felvételeket, itt van az egyik dropback-em. Utána elkezdtük a fotózást, egyéni meg páros pózokat is csináltunk. Persze a java része nem sikerült annak, amit elterveztünk. Délután, melegben meg tudnám csinálni, de a stúdióban nem ment. Mindenesetre, ami ment, azt szépen lefotózta a srác, Gábornak hívják egyébként, szívesen vállal jóga-fotózást. Ha érdekel valakit, megadjuk az elérhetőségét. Az alábbi képeket szintén az én kamerámmal fotóztuk, miközben Gábor tevékenykedett. Az ő képei persze sokkal profibbak, hamarosan leközöljük őket a honlapon meg a Facebook-on. Addig is itt vannak a werk képek, csak hogy érezzétek a hangulatot. Nyár vége felé tervezünk még egy hosszabb lélegzetvételű fotózást, aki akar, csatlakozhat!

A stúdióból egyenesen a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolára mentünk, ma hívtak be felvételire Ágival a jógamester-szakra. Pár alap ászanát kellett bemutatni (pascsimóttánászana, dandászana, szukhászana stb.), és egy Rorschach-tesztet kellett megcsinálni. Tíz tintapacát kell megnézni, és elmondani, mit látsz bele a képbe. Ez egy pszichológiai teszt, az őrülteket szűrik ki vele állítólag. Remélem, nem csúszunk el rajta! Ha felvettek, majd beszámolunk róla, hogy milyen a jógamester-képzés a Bhaktin. Most pedig sietünk a délutáni órára.

2009. június 16., kedd

Kezdő Ashtanga tanfolyam június 23-tól


ASHTANGA VINYÁSZA JÓGA TANFOLYAM: NŐKNEK ÉS FÉRFIAKNAK EGYARÁNT!
Próbáltad már?
Ha nem, akkor most induló kezdő tanfolyamunkon az alapoktól indulva ismerkedhetsz meg az Ashtanga jóga gyakorlataival, s jótékony hatásával.
Ha igen, akkor a tanfolyam során elmélyítheted a tudásodat, s tökéletesítheted az ászanák kivitelezését.
Kiknek ajánljuk különösen?
Az ülő, illetve stresszes munkát végzőknek kiváló, mert átmozgatja az izmokat, nyújt, és ellazít.
Ideális kiegészítő lehet sportolóknak, minden részedet átmozgatja, izmaidat megnyújtja, hajlékonyságodat fokozza.
Mit érhetsz el a rendszeres gyakorlással?
A formás, szálkás testalkat (fiúknak széles váll, keskeny csípő; lányoknak keskeny derék, formás fenék…) elérésén túl az Ashtanga hatékonyan segít a szellemi és lelki fejlődésben.

A tanfolyam tematikája:
Az „OM” jelentése, zengetése.

A nyitó és záró mantra éneklése, kiejtése, fordítása. A számok szanszkrit nyelven.

A nyolcfokú Ashtanga jóga magyarázata, rövid története, jelentősége a hétköznapokban.

A légzés, izomzárak(bhandhák) és a tekintet fókuszálása (dristi).

Az Ashtanga jóga gyakorlásának szabályai. Mysore stílusú óra ismertetése. Gyakorlati tanácsok a gyors fejlődés érdekében. Az első sorozat felépítése.

Napüdvözlet A, B elemzése, kezdő és haladó szintű gyakorlása.

Ászana elemzés: az első sorozat összes ászanájának (a csoport összetételétől függően) helyes végrehajtása, kezdő és haladó gyakorlása. Rávezető gyakorlatok ismertetése, „sírós” ászanák. Vinyásza gyakorlás.

A befejező gyakorlatsor jelentősége, helyes gyakorlása.

A pihenés filozófiája

Az órák felépítése: 20 perc elmélet, 70 perc gyakorlat.

A kezdő Ashtanga tanfolyam nyolc foglalkozásból áll, 4 héten keresztül kedden és pénteken 18.30-20.00-ig. Kezdés: június 23, kedd 18.30
Helyszín: Atma Center Buda, II. ker. Bem rakpart 54, fsz. 5. (Margit-híd budai hídfő)
Oktató: Szalai István Astanga-jóga és Agni-jóga oktató
Jelentkezés: Bartakovics Timi, 06305177682, vagy 7860604 (Atma Buda, délutánonként)
Email: timb@freemail.hu
Részvételi díj: 12000 Ft (8x90 perc), melyet az első foglalkozáson vagy előtte kérünk befizetni az Atma Center Budában.
További info: www.atmacenter.hu

Pattabhi és Iyengar

1934-ben az akkor még két ifjú, K. Pattabhi Jois és B.K.S. Iyengar a rettegett – és hamarosan legendás –jógi, T. Krishnamacharya tanítványai voltak. India még mindig brit fennhatóság alatt állt és az indiai maharadzsák még mindig érintetlenül, ám korlátozottan álltak az állam élén. A fényűzésük és a pompájuk továbbra is jelen volt azon igyekezetükkel együtt, hogy ápolják szeretett hazájuk hagyományait, ami az idegen uralom idején egyre inkább előtérbe került. A Mysore-i Maharadzsa, Krishnarajendra Wodeyar, aki kimondottan az ősi, szanszkrit írások fenntartásáról és dokumentálásáról volt híres, hatalmas szeretetet táplált a tradicionális művészet, a zene és a jóga iránt. A mysore-i lakók együtt ünnepelték a fontos vallási ünnepeket a tisztán tartott városban, megőrizték az ősi indiai hagyományt és életvitelt. Ebbe az atmoszférába ágyazva tanult a két fiatal fiú Krishnamacharyától, aki személyesen a Maharadzsa támogatását élvezte. Folytatás>


Hát ennyi. Az aum.hu szerkesztői ugyanis nem járultak hozzá, hogy az egész cikket leközöljem, csak az elejét. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő oldalukon olvasd el az egészet, ha érdekel.

www.aum.hu/index.php/2009/06/legendak-es-oroksegek/

Azért még hozzáteszek egy keveset. Pattabhi Jois és Iyengar ugyanannak a gurunak, Thirumalai Krishnamacarayának a tanítványai, és vélhetően hasonló módon lettek kiképezve is. Mégis érdekes a különbség az általuk oktatott stílusok között. Az ászanák szinte megszólalásig hasonlóak. Gondolom legtöbbünk könyvtárában megvan Iyengar "Jóga új megvilágításban" című műve, mely a modern jóga egyik alapkötete. Amióta az Astangát gyakorlom, egyre inkább rádöbbenek, hogy mennyire hasonló dolgok vannak az ő könyvében is az egyes ászanákkal kapcsolatban. Nekem talán hiányzik egy kicsit, hogy Iyengar tanítányai az ászanák aprólékos anatómiai beállítása közben elsiklanak a helyes légzés, bandha és dristi kérdésköre felett. Szerintem ez tesz teljessé egy ászana-gyakorlást. Még egy kis információ Pattabhi és Iyengar kapcsolatáról Krisnamácsárjával a "Yoga of the Yogi" című könyvből, amelyet Kausthub Desikachar, Krisnamácsárja unokája írt (87-93. old.).

"Krisnamácsárja sok mindent tanított a tanítványoknak a jógasálában, és az, hogy mit választott tananyagnak, a csoport vagy az egyén fókuszától függött, akivel éppen foglalkozott, Nathamuni és Patanjali tanításainak megfelelően. A fiatal srácoknak, akik reggelente és esténként jöttek hozzá, dinamikus pózokat tanított, amelyeket gördülékeny, szervesen összekapcsolódó sorozatokba rendezett. A tanítványoktól elvárta, hogy az összes sorozatot elsajátítsák. Krisnamácsárja jógasálájának két tanítványát, Pattabhi Joist és BKS Iyengar-t ma önmagukban is nagy jóginak tekintik.

Krisnamácsárja fiatal tanítványai gyakran bemutaták előrehaladásukat a királynak, aki idővel megkérte Krisnamácsárját, hogy rögzítse a fiatal tanítványoknak oktatott sorozatokat egy könyvben. Így írta meg Krisnamácsáraj az első könyvét, a Yoga Makarandát (A jóga méze) 1931-ben. A Yoga Makaranda részletezi azokat az ászana-sorozatokat, amelyeket Krisnamácsárja a fiatal fiúknak és lányoknak tanított a jógasálában az 1930-as években. Ezek közül többet ma "Astanga Vinyásza Jóga" néven gyakorolnak, de Krisnamácsárja jógasálájábol erednek.

Krisnamácsárja ebben az időben beutazta Mysore államot, és a jógához kapcsolódó különböző témákról tartott előadásokat, abbéli erőfeszítése részeként, hogy a jógát újre megismertesse az indiaiakkal. Az előadások közben a tanítványok, mint pl. BKS Iyengar vagy Pattabhi Jois segítettek neki a különböző ászanák és sorozatok bemutatásával. Később a saját gyerekei, Desikachar, Sribhasyam és Sri Shubha kísérték el az előadásokra, és mutatták be a pózokat a közönségnek.

A BKS Iyengarral és Pattabhi Jois-sal folytatott beszélgetésekből, valamint a tanítványai és barátai által feljegyzett történetekből egyértelmű, hogy Krisnamácsárja szigorú és igényes tanár volt. Az egyik eset, maleyről Iyengar számolt be, szintén ezt példázza.

"Az egyik bemutatón"- mondja Iyengar - "ketten voltunk tanítványok, akiknek a pózokat kellet bemutatniuk. Nekem némelyik ment, míg Keshava Murthy-nak sok ment jól. Ő volt Krisnamácsárja egyik kedvenc tanítványa. Ő azonban elmenekült a bemutató előtti napon, és így az egész felelősség az én vállamra szakadt. Guruji (Krisnamácsárja) odaadta nekem a pózok listáját, amiket másnap meg kellett csinálni. A bemutató előtt közvetlenül azonban teljesen megváltoztatta a listát. Teljesen kibuktam, de ki se mertem nyitni a számat. Valahogy sikerült mindet megcsinálni, kivéve az utolsót, a Hanumánászanát, ami azért nem ment, mert a rövidnadrágom szára nagyon szűk volt. Amikor ezt mondtam neki, félrehívott oldalra, és kétoldalt betépte a gatyámat, hogy lazább legyen. Utána azt mondta: "Most már meg tudod csinálni." Ilyen intenzív volt a tanárom, Krisnamácsárja."

Meglepődtem ezen a történeten. Mindig nagyon édes embernek ismertem a nagyapámat. Mivel én voltam az unokája, lehet, hogy nekem nem mutatta ezt az oldalát, vagy pedig a korral ő is megváltozott. Egy nemrégi látogatásom alkalmával BKS Iyengar 85. születésnapján, újra rákérdeztem nála Krisnamácsárja szigorúságára, mivel arra voltam kíváncsi, hogy ennek pozitív vagy negatív hatása volt-e.

"Ha Guruji nem lett volna ennyire követelődző" - válaszolt Iyengar, erős és tiszta hangon - "nem lennék ma az, ami vagyok. Ez az intenzitás, amit átadott nekem, ez segített fejlődni a jóga útján. Ezt neki köszönhetem. Bár azokban a napokban fájdalmas érzés volt ezt elfogadni, ma ennek a hasznát élvezem."

Pattabhi Jois hasonló módon nyilatkozott Krisnamácsárjáról. Amikor 2003-ban találkoztam vele, miközben néhány tanítványommal utaztunk, az egyikük megkérdezte, hogy Krisnamácsárja szigorú volt-e vele.

"Nagyon szigorú" - felelte azonnal. Egy pillanatnyi szünet után folytatta: " De csak a dharma (kötelesség) miatt. Azt akarta, hogy a legjobbak legyünk. Ezért volt szigorú. Rákényszerített, hogy tökéletesen csináljuk a vinyászákat. Ha hibáztunk, akkor meg kellett ismételni, amíg nem lett jó. Da a tantermen kívül nagyon kedves ember volt. Megetetett és a sásztrára (szentírásra) tanított."

Lehet, hogy Krisnamácsárja szigorú volt a tanítványokkal, de ez a szigorúság, a fegyelem hangsúlyozása, és az intenzív hozzáállása a tanítás iránti szeretetéből fakadt. Az ő tanára is a legjobbat várta el tőle, és így ő is igyanezt várta el a fiatal tanítványaitól és oktatóitól, arra inspirálva őket, hogy a legmagasabb kaliberű oktatókká váljanak."

Balázs kérdésére válaszolva, hogy milyen vallásúak lehettek, a válaszom az, hogy hinduk mindketten. A tilakjuk (homlokon lévő jel) alapján Iyengar Srí-vaisnava, Pattabhi pedig Saivita vallást követhet, úgy gondolom.

2009. június 14., vasárnap

Öko-beach - Wellbeach beszámoló

Szombat reggel felkerekedtünk Andival, Istvánnal és kis családommal (feleségemmel és kislányommal, Gauranga-lilával), a Gárdonyi Sport Beach-re. Ez egy öko-szemléletű strand, és idén másodszor rendezik az országos Öko-Bio-találkozót. Meglehetősen szeles volt az idő, de legalább a nap sütött. Az előzetes híreszteléssel szemben a hidegfront elmaradt. Tíz óra körül értünk oda, a Diéta és Fitnesz magazin szervezett be bennünket, hogy tartsunk jógaórát, meg horoszkópozzak. Mint várható volt, egyelőre csak a kiállítók voltak ott, egy-két biotermék, és kozmetikum-árus (jó pénzköltési lehetőség a feleségemnek), játszó-jurták, satöbbi. Meg is lepődtem, mennyire elterjedt itthon ez az ősmagyar-díszmagyar hangulat, kucsmás, kaftános férfiak sétálgattak fel-alá, hatalmas íjakkal a kezükben. Volt íjászbemutató is, meg előadások egy nagy sátorban.

11 körül elkezdtek szállingózni az emberek, persze mindenki lecsapott a horoszkópra, meg az egyéb ingyenes tanácsadásra a Diéta-Fitnesz sátorban. Volt testtömeg-analízis, amit mi is kipróbáltunk mindannyian. István és Andi negatívban voltak zsírban, nekem viszont 1.4 kiló zsírfeleslegem van a gép szerint. Nem szabad vacsorázni jóga után. Eredetileg 11-kor és 5-kor tartottunk volna jógaórát, de módosítottuk, kettőkor tartunk egyet, akkor talán lesznek emberek is. A szél közben szüntelenül fújt, úgy éreztem magamat, mint a hunok a sztyeppén. De a nap azért sütött, meg is kapott egy kicsit mindanyiunkat. A Diéta és Fitnesz alkalmazottak nem csak a horoszkópra voltak lelkesek, hanem a jógára is (szerencsére, másképp önmagunknak tartottuk volna az órát).

Kettőkor leterítettük a matracokat a gyepre, és elkezdtük a napüdvözleteket. Rajtam, Istvánon és Andin kívül két D&F alkalmazott, Dóri és Dani, valamint Bea volt ott az órán, aki amúgy is rendszeresen jár az Atmába. Az Agni-jógás gyakorlatokat csináltuk végig, 15 légzésig kitartva. A többi ember csak nézelődött, fotózgattak. Velünk egyidőben volt a hunok íjász-bemutatója is, meg Váradi Tibor előadása a sátorban. Szerencsére a jómagyar siratós zenét kikapcsoltók legalább a jógaóra idejére, amúgy egész nap hallgathattuk a "Sír a kutya, ne ugassál" és hasonló jellegű kesergőket. Hat óráig még nyomtam a horoszkópokat, alig akartak elengedni. Közben befutott Liza is Budapestről, aki direkt az öt órási jógára jött le, és csalódottan vette tudomásul, hogy már nem lesz, mert ugye az emberek is szétszéledtek. Meghívtuk, hogy jöjjön le Fonyódra velünk, de már elígérkezett estére buliba. Mi bevágódtunk a kocsiba, és elindultunk Fonyódra.

A Dam hotel volt a célpont, Fonyódligeten. Itt rendezték meg idén a Wellbeach-et Valicskó Feriék. 20-30 ember lehet itt összesen, éppen az órák után érkeztünk. Bepakoltunk a szobákba, szocialista luxus. Hűtő, TV, minden van. Estére még elmentünk a Sparba, mert éhes volt a csapat. Itt meg persze csirkepaprikás volt a vacsora, nem nagyon illett bele vega étrendünkbe.

Estére grill-partyra készültek (mindenféle italok kíséretében), mi lefektettük a gyereket, aki már felettébb nyűgös volt, mivel kimaradt a délutáni alvása. Kivakartam magamat a koszból a zuhanyzóban, és én is lefeküdtem. Vasárnap 5 körül már fent voltam, elkezdtem készülni a reggeli órára. Héttől kilencig voltunk beütemezve egy teljes hosszúságú Astanga órára. Reggel 20 fok körüli volt a hőmérséklet, lementem gyakorolni.

A biliárdterem és a gyep közül a másodikat választottam, abban a reményben, hogy ha feljebb jön a nap, talán jobban melegít majd. Hétre már egészen magasan járt, de a harmat miatt leesett a hőfok 17 fokra. A pára 70% - ebben kezdtük az órát. Egész sokan jöttek, vagy 13 ember. Ahhoz képest sok, hogy volt, aki hajnali 3-ig bulizott tegnap. Elkezdtük három Óm-mal, majd a napüdvözletekkel. Volt 1-2 ember, aki egész képzett, ügyes volt már, a többiek viszont lelkesen próbálkoztak. Végignyomtuk az egyes sorozatot, a 3/4-énél egy kicsit már pilledt a csapat. Istvánnal ketten igazítottunk, jó kis óra lett. A végén már 41 fokot mutatott a hőmérőm a napon, a pára viszont leesett 30%-ra. Befejeztük egy kis relaxációval, majd három Óm-mal. Egy-két ember a végén már elment reggelizni.

Utánunk Orbán Gábor jött, remekbe szabott kis jógaórát tartott ő is. Mi közben reggeliztünk, lazultunk a napon. Beültem egy masszázsra is a szálkás mexikói masszőrhöz, akit már láttam egy pár wellonline-rendezvényen, hátha összerakja a vállamat. Hétfőn meghúzódott, és mivel nem kíméltem, egészen elkezdett fájni a jobb vállam. Hétvégére egy kicsit tartalékra vettem magamat, remélem hamar helyreáll. A délelőtt lazulással telt, Pinci lányom felfedezte a Balatont, meg a hattyúkat etette. A víztől még kicsit fél, de amúgy állandóan bele akar menni. Almási Csilla is tartott még egy gerinc-tréning órát. Mi közben összeraktuk a délutáni óra anyagát, páros gyakorlatok lesznek levezetésképpen. Találkoztunk egy pár ismerőssel, még ha nem is nagy a létszám. A Mysore-i pool hangulatára emlékeztet a hely, a város után kellemes itt eltölteni egy napot. A többiek ettek, aludtak, én megírtam a blogbejegyzést.

Délután háromkor jött az óránk, Istvánon és Andin kívül még nyolcan voltak, négy párt alkottak. Az elején csináltunk néhány könnyed napüdvözletet, mejd páros jógagyakorlatokat a Contact című könyvből. Ez levezetésnek nagyon jó, vidám óra, sokat nevetett mindenki. Akik nem vettek részt, azok is érdeklődve nézték, és fotóztak. Lassan a Rippel fivéreket is lepipáljuk. Utána Velev Tomi következett még egy záró órával, mi már elindultunk hazafelé. A képen éppen Tomi és Lovász Andi aerobic-oktató mutatja be a repülő-pozíciót. Kalandos hétvége volt, jót tett a levegőváltozás. Budapest után. További képek a Facebook-on.

2009. június 10., szerda

The Journey Home - kötelező olvasmány!

Nemrégiben jelent meg Radhanath Swami önéletrajzi könyve, melynek címe: The Journey Home - Autobiography of an American Swami. Most kaptam kézhez én is, izgalmas olvasmánynak ígérkezik. Radhanath Swami (születési nevén Richard Slavin) 1970-ben, 19 éves egyetemistaként (vagy inkább hippiként, ha úgy jobban esik) Chicago külvárosából elindult egy európai vakációra barátjával, Garyvel, amiből az kerekedett ki, hogy elstoppoltak Indiáig. Több, mint tíz éven keresztül bejárta India szinte összes szent helyét, és találkozott az összes ismert guruval és jógival. Jógikánt élt a Himalája barlangjaiban.

Olyan híres mesterekkel élt együtt, mint Swami Rama, Swami Satchidananda, Jiddu Krishnamurti, Swami Chidananda Saraswati, Maharishi Mahesh, Anandamayee Ma, Tat Walle Baba (a képen), Teréza anya, Swami Muktananda vagy éppen a Dalai Láma. Hosszas lelki keresése végül Vrindávanában, Krisna szülőföldjén ért véget, ahol találkozott azzal a szenttel, akit teljes szívéből el tudott fogadni gurujának, Srila A.C.Bhaktivedanta Swami Prabhupadával.


Részlet a fülszövegből: "Ebben a rendkívüli memoárban, Radhanath Swami színes szövetbe szövi a kalandot, misztikumot és szeretetet. Az olvasók nyomon követhetik Richard Slavin útját Chicago külvárosából a Himalája barlangjaiba, miközben fiatal keresőből elismert lelki vezetővé válik. Az Utazás haza az öntudatosság ébredésének lépéseiről szóló bensőséges beszámoló, és ugyanakkor átható bepillantás a misztikus hagyományok szívébe, és azokba a kihívásokba, melyekkel minden léleknek szembe kell néznie a belső harmónia és Istennel való összekapcsolódás felé vezető úton.

Halál-közeli élményeken, fejlett jógik melletti inaskodáson, és a zarándokutak éveken keresztül tartó bejárásán keresztül, Radhanath Swami végül megérkezik India misztikus kultúrájának belső szentélyébe, és rátalál a szeretetre, amit keresett. Ritka őszinteséggel elmondott mese, melynek során az olvasó belemerül az egyszerre izgalmas, humoros és szívmelengető utazásba."

Radhanath Swami szavai:
"Van egy hely, a legfelsőbb hajlék. Ha valaki eljut oda, az soha többé nem tér vissza ebbe a halandó világba" - Bhagavad-gítá

"Kora reggel, éppen napkelte előtt, amint belenéztem a soha nem nyugvó folyó áramába, Gangesz anya ezer mérföldnyi utazásán merengtem. Hív a tenger, és minden egyes vízcsepp türelmesen folyik az ár mentén az oly távol lévő végcélja felé. Gangesz anya azt tanította nekem, hogy türelemre és kitartásra lesz szükségem, ha el akarom érni a célomat.
Igazából sohasem hagytam abba a töprengést azon, hogy miért hagytam hátra a világi ígéreteket, hogy egyedül egy sziklán üldögéljek a Gangesz közepén, és szigorú böjtöt kényszerítsek magamra. Miért cselekedtem ilyen extrém módokon, mint egy megszállott? Akkoriban nem úgy éreztem, hogy az én választásom volt, inkább úgy, hogy a sors titokzatos keze vezetett utamon ..."

(A képen a szerző 19 éves korában, Indiában)

Amikor nézegettem a könyv képeit, nekem is emlékeimbe villantak a szent helyek, amelyeket bejártunk Rishikesh környékén, a Gangesz forrásánál, a Himalájában. Lehet, hogy egyszer szervezünk majd egy jógatáboros Ganga-safarit, vagyis a Gangesz forrásához felkapaszkodva elindulunk lefelé, és végigkísérjük Gangesz anya útját az óceánig. A hajókázás közben megismerhetjük India sokszínű kultúráját és fontos szent helyeit.

A könyv kapható angol nyelven, korlátozott példányszámban az Atma Center Pest shopjában.

2009. június 9., kedd

Térdszalagok nyújtása


A fenti videón néhány olyan gyakorlatot mutatok be, amelyek elősegítik a belső térdszalagok nyújtását. Ha fáj a térded, különösen a belső térdszalagod, akkor csak nagyon óvatosan kezdd el gyakorolni! Az egyes gyakorlatokat tartsuk ki öt légzésig, vagy tovább, ahogy jól esik! Ha akarunk, csinálhatunk közte vinyászát. Ne feledjük, hogy a vinyásza törli az előző ászanában kialakult energetikai mintát, és lehetőséget ad arra, hogy átnyújtsuk az izmokat, ínszalagokat a következő ászana előtt.

1. Viírászana-szuptavírászana: A két sarkunk között üljünk le a földre. A térdek legyenek összezárva, ülőcsontok a földön. Próbáljuk ellazítani a térdeket! Ha túl kényelmetlen, akkor a lábfejünket fordítsuk befelé, úgy, hogy a két nagylábujj összeérjen, és üljünk rá a talpunkra! A térdeket kissé szét lehet nyitni, ha nem akarjuk annyira terhelni a térdszalagokat. A szupta-vírászanában dőljünk hátra, kulcsoljuk össze az ujjakat, és nyújtsuk ki a kezünket a fejünk fölé! Próbáljuk nyújtani az egész gerincet, és a derekunkat kilégzéskor vigyük lefelé, a talaj felé! A bokát, térdet, csípőt tartsuk továbbra is ellazítva.

2. Parjankászana-szúpta-parjankászana: az előző gyakorlat intenzívebb változata, mivel jobban nyújtja a belső térdszalagot. A boka kifelé fordításával a lábszár elcsavarodik. Ez erőteljesen hat a térdízületre, úgyhogy vigyázzunk ezzel a gyakorlattal. Az Astanga 4. sorozatban szerepel a gyakorlat, bár van, aki az előző lábtartással csinálja. Én is az elsőt szoktam oktatni a kezdő órákon, bár egyesek ösztönösen kifordítják a lábukat. A belső talpélet próbáljuk a földre fektetni, és ellazítani a csípőízületet. Figyeljünk oda, hogy a derekunk ne billenjen előre. Az ülőcsontokat próbáljuk rendesen leengedni a földre. A fekvő változatnál a térdek felemelkednek, amennyiben nem elég laza a bokánk és a térdszalagunk. Óvatosan nyomjuk a térdet lefelé. Lehet váltott lábbal is csinálni. Az egyik térdet kiemeled, a másikat lenyomod.

3. Bhékászana: Előszür az egyik bokát próbáljuk lenyomni a comb külső oldala mellett, úgy, hogy a sarkunk a földhöz érjen, és az átellenes csípő ne emelkedjék föl. Miközben a sarkunkat nyomjuk lefelé, a tenyerünket be kell fordítani ujjakka előre, mintha a karosszék karfáját markolnánk. Az egylábas változatnál a vállak és a mellkas maradjanak a földön. Amikor mindkét lábbal egyszerre csináljuk, próbáljuk megint lenyomni a sarkunkat a földre, és a mellkast emeljük ki. A vállakat vigyük hátra, a lapockákat zárjuk össze, a fejet hajtsuk hátra. A felsőtesttel végezzünk erőteljes hátrahajlítást, így még jobban ránehezedve a sarkunkra. Nézzünk a két szemöldök közé. A gyakorlat a 2. sorozat része.

4. Szúpta-bhékászana: ez már kicsit nehezebb, az 5. sorozatban bukkan fel. Gyakorlatilag ugyanaz, mint az előző, csak a hátunkon fekszünk. Miután hanyatt feküdtünk Vírászanában, támasszuk be a lábfejünket a tenyerekkel, az ujjak megintcsak nézzenek a fülünk felé. Miközben a lábfejünket nyomjuk fölfelé, a könyökünket belenyomjuk a földbe, és a térdeinkkel próbálunk közelebb lépni a fejünkhöz, egy ívet alakítva ki a gerincben. Akkor jó a póz, ha a hátrahajtott fejünk teteje a földet éri. Minél élesebb ívet hozzunk létre a fejtető és a térdek között. A homlokra nézzünk.

5. Góraksászana (tehénpásztor-póz). Egyesek szerint ezt a pózt Górakhnáthról, egy híres jógiról nevezték el. Lényege az, hogy mindkét lábadat egyszerre teszed be abba a pózba, amiben a Dzsánusírsászana C-ben van az egyik. Tehát a talpakat egymáshoz fordítjuk, a lábujjakon pihen a láb, és a sarok a hasunkhoz ér. Akkor szép a póz, ha a két térd leér a földre, és a gerincünk egyenes. Ezért a Dzsánusírsászana C-ben is törekedjünk arra, hogy a behajlított láb térde legyen a földön. Annyi még a nehezítés, hogy a két térd itt majdnem 180 fokot zár be egymással, míg a Dzsánusírsászana C-ben a behajlított térd és a kinyújtott láb között 45 fok van csak. Továbbra is vigyázzunk a térdünkre!

6. Múlabandhászana: A Góraksászanához képest még 90 fokot fordítunk a lábfejünkön, és így a külső talpélek a földre fognak érni. Először fordítsuk be a lábfejeket, és utána próbáljunk ráülni! Ha elegendő mértékben előre tudjuk hozni a sarkunkat, akkor előlről ki is fog látszani. A külső talpéleket is próbáljuk egymáshoz érintve tartani! Akkor szép a gyakorlat, hogyha a belső talpélekkel egyetemben a lábszár belső oldala is a földhöz ér. A térdeket próbáljuk 180 fokban szétnyitni! Ez a gyakorlat is a 4. sorozatban bukkan fel.

Nem kell sietni, fokozatos gyakorlással megnyílnak az ízületek. Ha erőltetjük, abból csak sérülés lesz, ami kellemetlen, meg hátráltatja az előrehaladásunkat. Több Astangást is ismerek, akik térdsérülésekkel küszködnek. Nyilván azért, mert türelmetlenek voltak, és túlerőltették az ízületi szalagokat. A rendszeres, fokozatosan felépített gyakorlással nem csak megnyúlnak a szalagok, hanem meg is erősödnek, és akkor jobban lehet őket terhelni. Ha minduntalan lesérülsz, akkor valamit nem jól csinálsz!

2009. június 7., vasárnap

Mi a Prána?


A prána az univerzális életerő, amely minden élő és tudatos lényt áthat, és a jóga gyakorlása során az a célunk, hogy megtanuljuk uralni a működését. A föld, a víz, a levegő, a Nap, és az ételek mind-mind tartalmaznak pránát. Amikor ezekkel kapcsolatba kerülünk, akkor magunkhoz vesszük a pránát, amelyre ugyanúgy szükségünk van, mint az anyagi testünk sejtjeinek a szerves tápanyagokra.

A légzés, vagyis a pránájáma a jógának az az eszköze, amelyikkel a legközvetlenebb módon képessé válhatunk a prána irányítására. Amikor tudatosan lélegzünk, a testünk összes sejtjét, a finom testünk összes csakráját feltöltjük pránával. Az ászanák gyakorlása segítségével megtisztíthatjuk a nádíkat, vagyis a finom energiacsatornákat, amelyekben a prána kering. Az Astanga-jóga első sorozata a jóga-csikitszá, vagy róga-csikitszá nevet viseli. Mivel a betegségeket a szennyezett prána, valamint fizikai szinten a méreganyagok felhalmozódása idézi elő, a jógi újjászületése a fizikai test betegségektől, méreganyagoktól való megtisztítása által kezdődik el. A második sorozat a nádí-sódhana nevet viseli, itt a cél a finom energiacsatornák megtisztítása. A további sorozatok a szthíra-bhága kategóriájába tartoznak, ami azt jelenti, hogy a jógi megtanulja szilárdan kordában tartani és uralni a felébresztett ppánát, és ezáltal képes könnyedén végrehajtani a nehezebb ászanákat is. A Prasna Upanisadban a következő további tanítást találjuk a pránával kapcsolatban:

3.1. Kausalja megkérdezte Pippaládát: "Mester, hogyan születik a prána? Hogyan hatol be ebbe a testbe, és hogyan lakik ott, ötfelé osztva magát? Hogyan hagyja el? Hogyan tapasztalja meg a külső világot, és hogyan kapcsolja össze a testet, az érzékeket és az elmét?"

3.2. A bölcs így válaszolt:
"Bonyolult kérdéseket teszel fel, de mivel őszintén keresed a Brahman igazságát, válaszolok neked."

3.3.
A prána forrása az Átman, és az ember egész testében szétterjed, mint az árnyéka. A prána az elme tevékenysége miatt lép be a testbe.

A prána kapcsolja össze a leklet az anyagi világ elemeivel, és lehetővé tezsi a léelek számára, hogy tudatával tapasztalja az érzékek, elme és a test működését. Az "árnyék" kifejezés az aurára, a finomfizikai testre utal. A prána viszi a lelket az egyik testből a másikba, az elmével együtt, melyben az előző tettek által létrehozott benyomások (szamszkárák) létrehozzák a következő élethelyzetet.

3.4. Mint ahogyan az uralkodó kinevezi a hivatalnokait, a fő prána is kiosztja a felelősséget az [alárendelt] pránáknak.
3.5. Az Apána a kiválasztás és nemzés szerveiben lakozik. Maga a Prána a szemekben, fülekben, a szájban és az orrban lakik. Középen helyezkedik el a Szamána, amelyik egyenlően osztja szét a táplálékot az összes testrésznek, amelyekben a hét láng fellobban.

A "hét láng" kifejezés a testet alkotó hét szövetben működő agnira (emésztési tűzre) vonatkozik. A szamána a tápanyagokat szállítja a szövetekbe.

3.6.
Az Átman a szívben lakozik. A szívben százegy nádí van. Ezek mindegyikéből szintén száz nádí ered. A száz nádí mindegyikéből hetvenkétezer nádí indul ki. Mindezekben kering a Vjána.
3.7. Így ezek egyikén keresztül viszi ki a lelket az Udána a boldogság világába a jámbor tettek eredményeképpen, és a szenvedés világába a bűnös tettek eredményeképpen. A jámbor és bűnös tettek keverékének eredményeképpen pedig az emberek világába hozza vissza.
A szívből eredő százegy nádí közül az egy a szusumná, amely a szívet a szahaszrára, vagyis a koronacsakra közepén elhelyezkedő brahma-randhrával köti össze. Ha a lélek elérte az önmegvalósítás állapotát, akkor ezen a nádín keresztül hagyja el a testet a halál pillanatában, és nem születik meg újra az anyagi világban.

3.8.
A Nap az univerzum pránája. Amikor felemelkedik, akkor képessé teszi a szemben lévő pránát a látásra. A föld ereje tartja fenn az Apánát az emberben. A Nap és a Föld között elhelyezkedő éter a Szamána, és a mindent átható levegő pedig a Vjána.

A Nap Istent kápviseli az univerzumon belül. A védikus papok ezért a Napon meditálva éneklik a Gájatrí mantrát, az Úr Visnura (Szúrja-nárájana) emlékezve.

3.9. Az Udána a tűz, és ezért az, akinek a testi hője kialszik, meghal, minekutána az érzékek beleolvadnak az elmébe, és a lélek ujjászületik egy másik testben.
3.10. Bármire is gondol az ember a halál pillanatában, az összekapcsolódik a Pránával, amelyik az Udánával és az Átmannal összekapcsolódva elviszi az élőlényt az újjászületés vágyott helyére.

A testi hő kilobbanásával együtt a lélek, az elme és a prána eltávoznak a testből. A védikus tradíció szerint ilyenkor a testet el szokták hamvasztani, hogy a test elemeit ténylegesen átadják a tűz, majd a víz elemeinek. A hamvakat ugyanis egy szent folyóba szórják.

3.11. Annak a bölcs embernek az utódai, aki így ismeri a pránát, sohasem pusztulnak ki, halhatatlanná válik.
3.12. Az ősi bölcsek azt mondják: Az, aki ismeri a prána forrását, hogy hogyan hatol bele a testbe, hogyan tartózkodik ott ötfelé osztva, és hogyan működik, az ilyen ember eléri a halhatatlanságot, igen, a halhatatlanságot.

2009. június 6., szombat

Akarsz 120 évig élni?


A következő történet egy indiai jógiról szól, aki 1960 óta az Egyesült államokban él. Idén töltötte be a százhuszadik életévét. A neve: Swami Buaji Maharaja. A New-York-i jógik jól ismerik, mivel már az 1972-es első nemzetközi jógakonferencián hihetetlen dolgokkal kápráztatta el a közönséget. A szemtanúk szerint döbbenetes jóga-ászanákat mutatott be, a szemén keresztül lélegzett, a nyelvével megérintette a fülét, és tizennégy percig megszakítás nélkül fújta a kagylókürtöt (én tudom, milyen az, kb olyan, mint egy trombitát fújni, egy perc is szép teljesítmény).

Buaji egy dél-indiai kis faluban született, a család tizenhetedik, legkisebb gyerekeként. Nagyon gyenge, nyomorék gyereknek született, és tíz éves korában azt jósolta az orvos, hogy meghal. Meg is halt, legalábbis azt hitték. Elvitték a testét a halottégetőbe, és feltették a máglyára. Amikor meggyújtotték a tüzet, a teste elkezdett remegni. Erre mindenki elfutott, kivéve egy Yogeshwara nevű szádhut, aki magához vette, és himalájai gyógynövényekkel kezelte, valamint elkezdte a jógára tanítani. Tizenhét éves korára tökéletes egészségre tett szert, de a családja kitagadta, nem akarták visszafogadni. Az 1960-as években érkezett Amerikába, a saját lábán, gyalogosan.

17 éves kora óta szigorú szannyászí-életet él. Bár Amerikában megalapította az Indo-American Yoga-Vendanta Society-t, nem sokat foglalkozik a szervezéssel és saját maga reklámozásával. Inkább gyakorol, és tanít, amikor van rá ideje. Egy szerény lakásban él, és az óráiért nem is kér díjat, csak azt fogadja el, amit felajánlanak. Csak akkor eszik, ha valaki ad neki valamit, vagy koplal.

Mi a meditáció? Buaji Maharaja válasza: "Ahhoz, hogy megtudd, mi a meditáció, meg kell tapasztalnod. Lehet tanítani, de nem lehet megmutatni, hogy pontosan mi. Olyan, mint megízlelni a mézet. A méz édes, de ha még nem kóstoltam soha, hogyan tudod elmagyarázni, hogy milyen? Azt mondhatod, hogy olyan, mint a cukor. De akkor miért nem eszel csak cukrot? Amikor megtapasztalod a meditációt, akkor tudod, hogy milyen."

Hogyan kell megvalósítani Istent? Buaji Maharaja válasza: "Isten megvalósításához nincs szükség különleges gyakorlatokra. Mindenhol látom Istent. Ha Isten nem lenne ott, akkor hogyan történne meg az a sok minden? Meg vagyok győződve róla, hogy a betegség, az bűn. Ne öld meg az állatokat, a gyomrod ne legyen temető! Hatha-jógát oktatok, de nem vallom, hogy a Hatha-jóga csupán fizikai tornagyakorlat."

Nos, Swamiji receptjét talán mi is megfogadhatjuk, ha 120 évig akarunk élni. Nyilván kell hozzá egy jó adag jámbor karma, de emellett az életmód sem mindegy. Legyél vegetáriánus, és ne egyél többet a kelleténél. Minden nap gyakorold az ászanáidat, a pránajámát és a meditációt. Bízd magadat Istenre, és ne ragaszkodj semmihez. Így legyőzheted a legnagyobb rizikófaktort, a stresszt. Ne feledjük, hogy Swamiji New York-ban él már 50 éve! Aki volt már ott, tudja, hogy az milyen! Élj cölibátusban, és ne pazarold a pránádat szükségtelen érzékkielégítésre és világi szórakozásra! Persze mindezek után sem biztos, hogy egyáltalán akarunk mi is 120 évig élni. Ha nem tagadta volna ki a családja 17 éves korában, lehet, hogy már az unokái halálát is végignézhette volna. Aztán az öreg test, még ha a legjobb karban is van tartva, csak nem olyan, mint egy fiatal. A szövetek folyamatosan zsugorodnak, száradnak ki, az érzékek gyengülnek. Egyetlen egy dolog van, ami elviselhetővé és széppé teszi az öregkort, Isten megvalósítása. Ha teljes harmóniában és szeretetben élsz Istennel, akkor rá tudod bízni a sorsodat, és mindegy lesz, hogy öreg testben élsz, vagy fiatalban, csak mindig kapcsolatban maradhass Istennel, Krisnával.

"Kezdd a napot szeretettel, töltsd meg a napot szeretettel, töltsd el a napot szeretetben, és fejezd be szeretettel." - ez a gondolat talán Swamiji életének legnagyobb titka, gyakoroljuk mi is, ha tudjuk!

2009. június 4., csütörtök

Sharath és én ...



Kedden órára készültem éppen, mikor bejött egy srác, tisztára indiainak nézett ki. Nagyon ismerős volt az arca. Azt mondta, ki akarja próbálni a jógát, még nem jógázott sose. "Nem fogsz átejteni"-gondoltam magamban, biztos Sharath Rangaswamy jött el inkognitóban, hogy kipróbálja az órámat. Aztán kiderült, hogy nem indiai, hanem portugál, és nem Sharathnak hívják, hanem Rubennek. Azért egész jól ment neki, saját bevallása szerint élete első jógaórája volt. Az Agnit próbálta ki. Mondjuk sokat röplabdázott, meg kung-fuzott, úgyhogy van egy kis alapja. A jógában az a szép, hogy 30-40 évesen sem késő elkezdeni, és akkor is egészen magas szintre lehet fejlődni, ha kitartó vagy. Óra után megkértem, hogy fényképezkedjünk le együtt. Nem értette, miért. Aztán beavattam a titokba, hogy megszólalásig hasonlít egy híres indiai jógaoktatóra. Meg is mutattam neki az interneten, és ő is meglepődött, mennyire hasonlítanak. Csak a hajvonala egy kicsit magasabban kezdődik, mint indiai hasonmásának. Leíratta velem Sharath nevét, honlapját, meg az Ashtanga-jógát. Megígérte, hogy azt is kipróbálja majd. Én pedig megígértem neki, hogy ha elég kitartó lesz, akkor belőle is olyan ügyes jógit faragok, mint Sharathból.

Itt egy szép kép: együtt a család. Pattabhi, a nagypapa, Manju, a fia és Sharath, az unoka. Mindhárman tradicionális papi ruhában vannak.
Amúgy Sharath-tal mindketten 71-esek vagyunk. A különbség annyi, hogy neki volt egy szenzációs nagypapája, aki 17 éves kora óta nyüstöli, és gyakoroltatja minden nap. Én meg csak 30 éves koromban kezdtem rendszeresebben gyakorolni. Nem baj, ami késik, nem múlik, még behozhatom.

Addigis belinkelek egy jó kis Youtube-os videót Sharathról, amint a back-bendinget gyakorolja éppen. Még van mit fejlődnöm idáig! Főleg a Tírjang-mukhóttánászanája nagyon szép.

2009. június 2., kedd

Astanga Ikonok


Srí Thirumalai Krishnamacharya (1888-1989)
A modern jóga nagyatyja, olyan guruk voltak a tanítványai, mint B.K.S. Iyengar, K. Pattabhi Jois, Indra devi és fia, T.K.V. Deshikachar. 1919-1925-ig tanulta a jógát Tibetben gurujától, Ramamohana Brahmacaritól. 1925-től 1955-ig Mysore-ban tanított, a Mysore-i Maharaja palotájában. 1957-től 1989-ig Chennai-ban élt és tanította a jógát és az ájurvédát. Legalább 89 éves koráig rendszeresen gyakorolt. Bővebben: www.kym.org


Srí Krisna Pattabhi Jois (1915-2009)
1927-ben találkozott Krisnamácsárjával, és 1930-tól 1955-ig tanult gurujától. 1937-ben kezdett el oktatni a Mysore-i Maharaja palotájában, majd 1948-tól saját sálát alapított. 2006-ig részt vett az oktatásban, majd rábízta unokájára, Sharath Rangaswamy-ra. 57 éves koráig rendszeresen gyakorolt. Bővebben: www.kpjayi.org


B.N.S. Iyengar (1925-)
Krishnamacharya tanítványa az 1940-50-es évekből. Pattabhi Joistól is tanult 1955 után. 1984-ben kérték fel a Parakala Mutt (a Mysore-i palotában lévő jógaiskola) vezetésére. Nem annyira hangsúlyozza az ászanát, bár a tanítványai simán nyomják az 1-2-3-as sorozatokat. Inkább a pránajámára és a meditációra koncentrál az oktatásában. Bővebben: www.ashtanga.org


Manju Jois (1944-)
Pattabhi Jois legidősebb fia, 1951-ben kezdte az apja kiképezni. 1959-ben elkezdett segíteni az oktatásban. 1975-ben apjával első ízben Amerikába látogatott, és ott is maradt oktatni. Világszerte tart workshopokat. Jelenleg ő a rangidős a családban, bár apja félig-meddig kitagadta a mesés örökségből, mivel Pattabhi akarata ellenére maradt Amerikában első turnéjuk után. Bővebben: www.manjujois.com


V. Sheshadri
1985-ben kezdett el jógázni BNS Iyengar sálájában, bár Pattabhi Joishoz is járt egy pár évig. 1998-ig tanult Iyengarnál. 1996 és 2001 között legalább kilenc jógaversenyen ért el előkelő helyezést. 1994 óta tanít, jelenleg saját sáláját vezeti Mysore-ban fiával, Harish-sal. Nem tudtam kideríteni, hány éves lehet, de olyan 50 körüli. Bővebben: www.sheshadri.com


Sharath Rangaswamy (1971-)
1978-tól1985-ig gyerekkorában gyakorolt nagyapjával, utána egyetemre ment. 1990 óta segédkezik nagyapjának az oktatásban, jelenleg ő a Main Shala és az Astanga-biroldalom örököse, melyet nagyapja létrehozott. Amikor turnézik, anyja, Saraswathi Rangaswamy oktat a K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban. Máskülönben feleségével és lányával ő is Mysore-ban él. Bővebben: www.rsharath.com


Kamal Singh (1982-)
12 éve jógázik, Rishikeshben lakik, a Tattvaa Yogashala vezetője. Az Ashtanga jógát Sheshadritól tanulta, mikor öt évig utazott Indiában, hogy kitanulja a különböző jógastílusokat. Jelenleg első sorozatot, pránájámát és meditációs technikákat tanít. Első Astanga-tanárom, 2008-ban tanultam nála Rishikeshben. Bővebben: www.tattvaayoga.com


Ajay Kumar (1984-)
Tízéves korában kezdett el jógázni BNS Iyengarnál, és állítólag Sheshadrinál is tanult. Jelenleg a Mysore-i szanszkrit egyetemen tanul, és hat éve oktatja az Astanga Vinyásza jógát. Saját sálája van Mysore-ban Sthalam8 néven. Bővebben: www.yogamysore.com