2009. május 16., szombat

Óm mantra


Az Óm transzcendentális hangvibráció, az univerzum első hangja. A védikus filozófia szerint az Abszolút Igazság három aspektusban tapasztalható meg: Brahman, Paramátmá és Bhagaván. Az első aspektus, a személytelen Brahman az Óm hangvibrácó formájában nyulvánul meg ebben az univerzumban, és ezért az Óm vibrálásával elérhetjük a Brahman tudatállapotot.

Az Ómot Pránavának is nevezik, ami azt jelenti, hogy fenntartja az életet és jelen van a légzésben. Az Óm mantra a tudat négy állapotát is képviseli: ébrenlét, álom, mélyalvás és a Turíja, vagyis a negyedik tudatállapot, ami túl van ezeken. Az A hang az ébrenlét tudatállapotát jelzi. Az U az alvás tudatállapotát, az M pedig a mélyalvást. Az Óm utáni csend a tudat negyedik állapotát jelzi.

Az Óm szimbólum is hasonlóképpen tartalmazza e négy tudatállapotot. Az ébrenlétet, és ezzel együtt az anyagi szintet az alsó és a bal oldali kunkorok, az A betű képviseli. Az álmot, és ezzel együtt a mentális, finomfizikai szintet a jobb oldali, vízszintes kunkor, vagyis az U betű képviseli. A csandra, vagyis a szimbólum tetején levő fekvő félhold a mélyalvás tudatállapotát jelzi. Ebben az állapotban a lélek nem tudatos a létezéséről sem. Ezt az állapotot szeretnék elérni a buddhisták, és ezt nevezik nirvánának, vagyis kilobbanásnak. A lélek örök, és nem képes megsemmisülni, de elfeledkezhet létezéséről a szusupti, vagyis a mélyalvás tudatállapotában. Az anuszvára, vagyis a szimbólum fölött elhelyezkedő pont a végtelenül parányi lelket, a Brahmant képviseli, és ezzel együtt a negyedik tudatállapotot, amikor a lélek az eredeti, transzcendens önvalóját tapasztalja.

Az Óm képviseli a hindu szentháromságot: A - Brahmá (teremtés), U- Visnu (fenntartás), M - Siva (pusztítás), és ezzel együtt minden hármas aspektust, pl. múlt, jelen, jövő, vagy a három gunát (anyagi minőséget): radzsasz (szenvedély), szattva (jóság) és tamasz (tudatlanság).

Az Óm mantrát vibrálhatjuk csendben (elmében), például relaxáció vagy pránájáma közben, a légzés ritmusára, vagy a belégzés, kilégzés és légzésvisszatartás ütemét számolva, vagy vibrálhatjuk hangosan. Ilyenkor a hangokat fokozatosan kell egymásba olvasztani: aaa-ooo-uuu-mmm. A rezgésnek a fejünk közepéből, a korona-és homlokcsakra találkozásából kell kiindulnia, és végig kell rezonálnia a gerinc mentén. Énekelhetjük is az Om-ot különböző hangmagasságokban.

A Mándúkja Upanisad a következőképpen magyarázza az Óm jelentését:

1. Harih Óm! Az Óm a világ, az egész univerzum, minden létező. Tisztán megmagyarázva: Minden, ami a múlt, a jelen, vagy a jövő, igazából az Óm. És bármi más, ami az idő hármas felosztásán túl van, szintén az Óm.

2. Mindez valójában a Brahman. Az Átman (egyéni lélek) a Brahman. Az Átman négy negyedre oszlik.

3. Az első negyed a Vaisvánara, amely az ébrenlét állapotában létezik, amely tudatos a külső tárgyakról, hét testrésze van, tizenkilenc szája, és a durva fizikai tárgyakat tapasztalja.

4. A második negyed a Taidzsjasza, amely az álom állapotában létezik, amely tudatos a belső tárgyakról, hét testrésze van, tizenkilenc szája, és a finom fizikai tárgyakat tapasztalja.

5. A mélyalvás állapota az, amelyben az alvó nem vágyik semmilyen tárgyra és nem is lát semmilyen álmot. Ez a harmadik negyed a Pardzsnyá, amely a mélyalvás állapotában létezik, amelyben minden tapasztalat egyesül, amely igazából a tudat összessége, amely gyönyörteli és a gyönyört tapasztalja, és amelyik az álomról és ébrenlétről alkotott tudáshoz vezető ajtó.

6. Ő mindennek az Ura. Ő mindennnek a tudója. Ő a belső irányító. Ő mindennek a forrása, mert Belőle származik az összes lény, és benne merülnek el végül.

7. A Turíja nem az, amelyik tadatos a belső (szubjektív) világról, és nem is az, amelyik a külső (objektív) világról tudatos, sem az, amelyik mindkettőről tudatos, sem az, amelyik a tudat összessége. Nem a tudat, és nem a tudat hiánya. Érzékelhetetlen, elmondhatatlan, megnevezhetetlen, felfoghatatlan és leírhatatlan. Ő a tudat lényege, amely az önvalóként a három állapotban megnyilvánul, minden jelenség megszűnése, a teljes béke, teljes gyönyör és mentes a kettősségektől. Ezt nevezik Turíjának, vagyis a tudat negyedik állapotának. Ez az Átman, és ezt kell megvalósítani.

8. Ugyanez az Átman, amely eddig négy negyedre osztottként volt leírva, most az Óm szempontjából lesz leírva. Az Óm is betűkre oszlik. Az Átman negyedei ugyanazok, mint az Óm betűi, és az Óm betűi ugyanazok, mint az Átman negyedei. A betűk az A, U és M.

9. A Vaisvánara Átman, amelyik az ébrenlét állapotában létezik, az A, az Óm első betűje, mivel mindent átható, és az első betű. Annak, aki ezt tudja, minden vágya beteljesül, és az első lesz a legnagyobbak között.

10. A Taidzsjasza Átman, amelyik az álom állapotában létezik, az U, az Óm második betűje, mivel magasabbrendű és a középső. Az, aki ezt tudja, magasabbrendű tudásra tesz szert, mindenki egyenlően bűnik vele, és a családjában senki sem lesz tudatlan a Brahmanról.

11. A Pardzsnyá Átman, amelyik a mélyalvás állapotában létezik, az M, az Óm harmadik betűje, mivel a mértéket jelzi, és minden benne oldódik fel. Az, aki ezt tudja, képes mindent megmérni, és mindent képes befogadni.

12. A Turíja (a negyedik negyed) részek és kapcsolatok nélküli, benne minden jelenség megszűnik, teljes jósággal rendelkezik és mentes a kettősségektől. Ez az Óm az Átman maga. Az, aki ezt tudja, önvalóját az Átmanba meríti.

1 megjegyzés:

Saci írta...

Ez nagyon érdekes! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen mélyfilozófia van egy ilyen egyszerű hanggyakorlat mögött. Ezt is meg kéne tanulni rendesen...