2015. március 24., kedd

A múla bandha jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:


"A pránájámában a báhja uddíjána egy haladó gyakorlat, amivel csak akkor lehet foglalkozni, ha az uddíjána bandha előző változatait már megtanultuk. Különösen, ha a dzsálándhára bandhával kombináljuk, a báhja uddíjána erőteljes szívó hatást gyakorol az agyra és a gerincvelőre. A báhja uddíjánát lassan kell elsajátítani a naulí, tádága mudrá és a jóga múdrá közben. A kezdőknek eleinte nem több, mint két vagy három ismétlést kell végezni naponta, majd fokozatosan növelni heteken és hónapokon keresztül.

Az erőteljes nyomásváltozás miatt a báhja uddíjána, mint ahogy a naulí gyakorlása sem ajánlott a nőknek, ha teherbe akarnak esni, illetve menstruáció és terhesség közben sem. Minden időben nagyon hasznos azonban a női szaporítószervek számára. A naulíhoz hasonlóan helyre tudja állítani az előreesett méhet. A báhja uddíjána és a naulí természetes fogamzásgátólként is használható, ha bizonyos jógapózokkal együtt alkalmazzuk.

Múla bandha

A múla bandha gyökér- vagy gátzárat jelent, mivel a gát a gerinc és az idegrendszer gyökere.

Miért a múla bandha?

A Dhjánabindu Upanisad kijelenti, hogy az öregek is megfiatalodnak a múla bandha végzése által (74-75). A Gheranda-szamhitá is egyetért abban, hogy a múla-bandha minden gyengeséget és bizonytalanságot megszüntet (3.12-14), amit a Siva-szamhitá (4.41) is megerősít. A gyengeség és öregedés oka a jóga szerint az életerő elvesztése, és ez a veszteség részlegesen az életerő lefelé áramlásának köszönhető. A múla bandha megóvja az életerőt és felfelé fordítja.

A Jóga-kundaliní Upanisad a múla bandhát az apána-váju felfelé fordítójának nevezi. Azt állítja, hogy az apána-váju felfelé fordítása és a belső tűz fellobantása együttesen arra készteti a Kundalinít, hogy belépjen a lyukába, a központi energiavezetékbe (1.40-46). Ugyanezt a mechanizmust a Hatha-jóga Pradípiká is elmagyarázza (3.60-64). Meg kell jegyeznünk, hogy az apánát a „tűz szintje” magasságába kell emelni, vagyis a manipúra (köldök) csakra szintjére, ahol találkozik az agnival, melyet a váju segítségével kell élénkíteni. Együttesen képesek felébreszteni a Kundalinít. A múla bandhát a múládhára csakra felébresztésére is használják."

2015. március 23., hétfő

Amikor teli a pohár

Az utóbbi időkben több olyan megnyilvánulással is szembetaláltam magamat, mind jógás, mind edzős, főleg kettlebell/girja körökben, amit én személy szerint minősíthetetlennek tartok, és nem engedném meg magamnak senkivel szemben sem, legyen az akár jó szakember, akár dilettáns vagy kezdő. 

Jógás pályafutásom elején én is beleszaladtam abba, hogy egy-két évnyi gyakorlás után mér azt gondoltam, hogy mindent tudok, és van alapom ahhoz, hogy más oktatók munkáját, hozzáértését véleményezzem, kritizáljam, esetleg tiszteletlenül kigúnyoljam. Időközben azonban eltelt tíz év, és ha nem is mondhatom ki egyértelműen, hogy alázatosabbá váltam, de azért valamennyire megértettem, hogy minél többet tanulok a jógáról, annál kevesebbet tudok, annál inkább rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még. Ennek következtében, sokkal kevésbé veszem magamnak a bátorságot vagy érzem a kényszert, hogy másokban felfedezzem a vélt vagy valós hibákat, és főleg szóvá tegyem azokat.

Most is sok dolog van, amivel nem értek egyet, vagy én másképp csinálom, mint a többiek, de ha esetleg érdekel, hogy ők miért úgy tanítják, csinálják azt a dolgot, akkor kulturáltan megkérdezem, hogy mi az oka, és megpróbálom az ő szempontjukból megérteni az álláspontjukat. Így még akár tanulhat is az ember valamit, még ha nem is biztos, hogy nekem ugyanúgy fog működni valami, mint másoknak. Ezt úgy nevezik, hogy a teli pohár vs üres pohár esete. Ha teli a poharad, akkor nem fogsz tudni már több italt tölteni bele, csak kilocsolod a javát ha túlzottan kapálózol vele, miközben a saját igazadat próbálod bizonygatni mindenkinek. 

Ha viszont tanulni, fejlődni szeretnél, akkor érdemes üres pohárral menni, vagyis levetkőzni azt a mentalitást, hogy mindent tudsz, és őszinte kíváncsisággal, nyitottsággal kell megközelíteni másokat. Mindig tudunk tovább fejlődni, és mindig szükségünk van további impulzusokra, azért vagyunk itt. Máskülönben, ha már valóban tökéletesek volnánk, akkor nem lennénk itt ebben a világban, hanem beléptünk volna a spirituális valóságba.

De beszéljünk egy kicsit ezekről a megmondóemberekről, a jóga és az edzés Puzsérjeiről! Először is érdemes azzal kezdeni, hogy a kritika lehet hasznos, építő jellegű, és pozitívan megfogalmazott is. Ehhez azonban a kritizálónak rendelkeznie kell a megfelelő szakmai érettséggel és személyes integritással, illetve segítőkészséggel is. Emellett készen kell állnia arra is, hogy a véleményét nem fogják elfogadni, komolyan venni vagy megfontolni. Sőt, előfordulhat az is, hogy ha nem megefelelő alanyt választasz a kritikádra, hogy felháborodik és ellenséges lesz vele szemben, még akkor is, ha valóban a segítő szándék vezérelt. 

Az azonban teljesen más eset, amikor rosszindulatú, becsmérlő kritikát fogalmazunk meg, amiből sugárzik az, hogy semmibe vesszük a másik munkáját, szakértelmét. Ilyenkor szinte biztos, hogy nem fogja elérni a célját a kritikánk, főleg, hogy nem is az volt a cél,hogy a másikon segítsünk, jobbítsunk, hanem az, hogy saját magunk alá rendeljük, diszkreditáljuk. Az ilyen megnyilvánulások érzésem szerint saját magát a kritizálót minősítik és általában rosszabb fényben állítják be, mint azt, akit éppen támad. Szóval már csak a saját szempontunkból is meggondolandóak az ilyen kirohanások, ha nem akarunk hosszú távon közutálat tárgyává válni.

Sajnos edzői körökben is gyakran látom a szerintem fölöslegesen ordenáré megnyilvánulásokat, melyekben szinte mindig azt sugallja a "szakértő", hogy mindenki más hülye, csak ő tudja, hogyan kell helyesen edzeni. Ez ugyanakkor szűklátókörűségéről is árulkodik, illetve számomra még sok minden másról is.

Amikor valaki velem vagy akár mással kapcsolatban nekiveselkedik egy rosszindulatú kirohanásnak, akkor én mindig elgondolkodom, hogy mi is lehet a motivációja. Az már a legvégső pont, amikor személyeskedésbe megy át a dolog, mert a kritizáló ilyenkor egyérteműen alátámasztja, hogy kifogyott az érvekből, már csak az "ellenfél" személyének diszkreditálásával, rágalmazásával próbálja alátámasztani, hogy az illető nem hiteles. 

Szóval én ilyenkor arra gondolok, hogy az illetőt az irigység, szakmai féltékenység, és az önmagában való bizonytalanság motiválja tudat alatt. Ezt angolul "insecurity"-nek nevezik, és nem csak azt jelenti, hogy valójában nem vagyunk biztosak a saját igazunkban, hanem azt is, hogy az adott dologba vetett fanatikus hitünk bizony még elég törékeny ahhoz, hogy fenyegetve érezzük egy másik álláspont lehetséges igazától. Nem tudom, hogy ez mennyire volt követhető, de a lényeg az, hogy ha agresszíven támadom a másikat, és félelmet akarok kelteni benne (például "ahogy te edzel vagy jógázol, az sérülésveszélyes" stb.), azzal a saját félememet igyekszem leplezni. Magyarul inkább a másik féljen tőlem, mint én tőle. A nagy diktatúrák mindegyike a félelmen alapult, és általában egy olyan személy volt a hierarchia csúcsán, aki nem bírta a kritikát, tele volt gátlásokkal, frusztrációkkal és félelmekkel, és ugyanakkor elég karizmatikus és rosszindulatú volt ahhoz, hogy megtanuljon másokat manipulálni és félelemben tartani. 

Nos, rólam mindenki tudja, hogy a manipulációt nem bírom, és így a megfélemlítést is elítélem. Lehet másokon segíteni, ha hagyják, de igazából mindenkit arra kell nevelni, hogy a saját józan eszét használja arra, hogy megtanulja megkülönböztetni azt, ami hasznos a számára attól, ami haszontalan. És ez az emberekkel is így van, akikkel körülvesszük magunkat. 

Akkor járunk a legjobban, ha őszinte, nyitott, segítőkész emberek vannak körülöttünk, akik megmondják, ha hülyeséget csinálunk, de nem veszik el az önbizalmunkat, és nem félemlítenek meg, hanem motiválnak arra, hogy a legjobban tudjuk kihozni önmagunkból. Ehhez persze nekünk is nyitottnak és alázatosnak kell lennünk, de ugyanakkor nem kell feladni az egyéniségünket és elveszíteni az önmagunkba vetett hitet. 

2015. március 22., vasárnap

Dúrvásza Muni és Ambarísa Mahárádzsa

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ambarisa Mahárádzsa és Durvásza Muni története a Srimad-Bhágavata Puránából

A Védikus időszámítás szerint az univerzum életciklusának körülbelül a felén, a hetedik manvantarában Vaivaszváta Sráddhadeva volt a hetedik Manu. Nabhaga volt a fia, és az unokáját úgy hívták, Nábhága. Az ő fia volt az emelkedett, tiszta bhakta, Ambarisa. Az ő tisztasága még egy bráhmana kikerülhetetlen átkát is el tudta hárítani. Ambarisa Mahárádzsa rendkívül szerencsés lélek volt. Az egész föld felett uralkodott, kimeríthetetlen gazdagság tulajdonosa volt, mégis megvetéssel kezelte az anyagi tulajdonokat. Nagyon szerette az Urat és bhaktáit, de a világra és csábításaira úgy tekintett, mint a szemétre.

Ambarisa Mahárádzsa kívül-belül teljesen elmerült Krsnában. Krsna lótuszvirág lábai mindig jelen voltak tiszta elméjében. Hangja tele volt krsna-kathával. Lelkét a templom tisztogatásával tisztította meg. Fülei állandóan a krsna-kathá nektárját itták, a szemei tele voltak a múrtik gyönyörű képeivel. Nem ismert más illatokat, mint a Krsnának felajánlott tulasziét, a füstölőét és a virágokét. A Krsna által megízlelt ételt élvezte; a templomba és a szent helyekre járt. Ambarisa Mahárádzsa egész lényét átitatta a Krsna-tudat. Nem érdekelte más, csak az, hogy Krsnát elégedetté tegye. Mély vonzalom alakul ki az Úr és tiszta bhaktái iránt abban, aki úgy átitatja a testét, elméjét, érzékeit és szavait az Úr szolgálatában, mint ő.

A miniszterek és a bráhmanák, akik a király jóakarói voltak, tanácsokat adtak Ambarisa Mahárádzsának, hogyan intézze a birodalma ügyeit. A császár személyesen nem végzett vallási szertartásokat, hanem azokat rábízta a bráhmanákra. Távol maradt, hogy elmerülhessen a Legfelsőbb Úr iránti odaadásban. Sri Hari rendkívül elégedett volt Ambarisa odaadásával, és megadta neki Szudarsana-csakrája védelmét, aki mindig kész arra, hogy megvédelmezze az Úr bhaktáit a bajtól. Szudarsana mindig ott volt Ambarisa mellett.

Hogy elégedetté tegyék Krsnát, Ambarisa Mahárádzsa és a királynője egy egész évig megtartották az Ekádasi és Dvádasi fogadalmakat Mathurában, a Jamuná partján. A vrata végén, Kárttika hónapban, egy három éjszakás böjt után Ambarisa megfürdött a Jamunában, és a vrndávani Madhuvanába ment, hogy ott imádja Krsnát. Ambarisa Mahárádzsa elvégezte a mahá-abhisekamot, Krsna nagyszabású fürdetési ceremóniáját, a védikus szertartások szerint, pancsa-gavjával, pancsámrtával, szarvausadhival, mahausadhival, stb. Feldíszítette az Urat ékszerekkel és szép ruhákkal, majd selyemruhákat, teheneket és egyéb értékes ajándékokat adott a bráhmanáknak. Otthon a szádhuk és a bráhmanák között sokmillió ezüstözött és aranyozott szarvú tehenet osztott szét, és nagy lakomát rendezett az összes bráhmana számára.

Miközben a böjt megtörésére készült a sziddhárthan bráhmanák útmutatásai szerint, megérkezett hozzá a misztikus Durvászá Muni. Ambarisa tisztelettel fogadta az emelkedett bölcset. Odaült a muni lábaihoz, és megkérte, tisztelje meg nála a praszádamot. A bölcs kegyesen elfogadta a meghívást, mondván, hogy először be kell fejeznie a napi tisztálkodását, de azután szívesen eszik. El is ment, hogy megfürödjön a Jamunában, majd a szertartásai után mély meditációba merült. Közben már csaknem véget ért Ambarisa számára, hogy megtörje a böjtjét, de nem illik, hogy a vendéglátó a bráhmana vendége előtt egyen. A bráhmanák zavarba jöttek, és hallgattak. Ambarisa úgy döntött, hogy vizet iszik, mert a Védák kijelentik, hogy a vízivást lehet evésnek vagy nem evésnek tekinteni. A bráhmanák egyetértettek. A király a Legfelsőbb Úron meditált, ivott egy kis vizet, és várta a bölcs visszatérését.

Miután Durvászá Muni befejezte a szertartásait, visszatért a palotába. Misztikus erejével látta, hogy a császár vizet ivott, és felháborodott. Szidni kezdte a császárt, aki összetett kezekkel állt előtte. „Nézzétek ezt a kegyetlen embert! Fejedbe szállt a gazdagság büszkesége, azt gondolod, hogy Isten vagy, valójában nem vagy még bhakta sem. Megsértetted a vallás elveit. Először vendégségbe hívsz engem, de most, hogy ettél, és nekem nem adtál, meg foglak büntetni.”

Durvászá Muni kiszakított egy hajszálat a fejéről, és egy démont teremtett. A félelmetes tűz-démon háromágú szigonyt tartott a kezében, dobbantott, megremegtette a földet, de Ambarisa nyugodt maradt. Ezután a Legfelsőbb Úr Szudarsana-csakrája, amely az Úr parancsára máris ott volt Ambarisánál, azonnal elemésztette a démont lángjaiban.
Durvászá Muni elképedt, hogy a démonja megsemmisült. Aztán látta, hogy a baljós Szudarsana feléje rohan. Életét féltve ő is futni kezdett, de akárhová futott, a Szudarsana mindig követte, és perzselte a hátát emésztő hevével. Durvászá menedéket keresett a Szumeru hegy barlangjaiban, az égen, a földön, királyok palotáiban és az óceánban; de akárhova ment, nyomon követte a lángoló korong. Elment Brahmához és Sivához, menedékét könyörgött, de ők elutasították, tudták róla, hogy sértést követett el Ambarísa ellen. Siva azt tanácsolta neki, hódoljon meg a Legfelsőbb Úrnak, Visnunak. Durvászá Muni elhagyta az univerzumot, és belépett Vaikunthába, Sri Nárájana lelki hajlékába, odavetette magát az Úr lábai elé, aki békésen pihent a feleségével, Sri Laksmidevivel, a szerencse istennőjével. Durvászá reszkető testtel, és a Szudarsana hevét állandóan érezve imádkozott az Úr lábainál:
Legfelsőbb Úr! Megsértettem az egyik kedves bhaktádat. Kérlek, bocsáss meg. Ha még a pokol lakója is felszabadul csupán azzal, hogy a nevedet zengi, akkor számodra semmi sem lehetetlen. Kérlek, ments meg.”

Az Úr válaszolt: „Engem teljesen a bhaktáim irányítanak. Nincs szabadságom. Boldogan élek a szívükben. Még a bhaktám bhaktái is nagyon kedvesek Nekem. Nélkülük Én semmi vagyok. A bhaktáim az életem. Én a szeretetüknek a foglya vagyok. Még az ő bhaktáik is nagyon kedvesek nekem. Mivel megsértetted Mahárádzsa Ambarisát, tönkretetted magadat. Ha valaki egy bhakta ellen használja a hatalmát, az csak annak árt, aki alkalmazta. Az alanyt sebzi meg, nem a tárgyat. A lemondás és tanultság kétségkívül jó egy bráhmana számára, de veszélyes annak, aki érdemtelen. Ezért azonnal oda kell menned hozzá, és tőle kell bocsánatot kérned.”

Amint Durvászá Muni megkapta az Úr utasításait, azonnal visszarohant Ambarisa Mahárádzsához, a lábaihoz borult, és szorosan átölelte. A császárt nagyon megzavarta, hogy egy bölcs megérinti a lábait, ezért szívének túláradó részvétével így imádkozott a Szudarsana-csakrához: „Bhakták védelmezője! Minden fegyver megsemmisítője, leghatalmasabb vaisnava, te az istenő erő kiterjedése vagy. Eloszlatod a tudatlanságot, és feltárod az Úr iránti odaadást. Véget vetsz a dzsíva torz látásának, amellyel májá urának képzeli magát, és megadod neki a szolgálat gyönyörű szemléletét a szambandha-gjána formájában. Az Úr téged szeret a legjobban a bhakták közül. Én megbocsátottam neki, kérlek, bocsáss meg te is.”

A Szudarsana-csakra megbékélt, és megmentette Durvászá Munit a perzselő hőség fájdalmától. Durvászá Muni többször is megáldotta Ambarisa Mahárádzsát, mondván:
Kedves királyom, ma megtapasztaltam a bhakták nagyságát, mert bár sértést követtem el, te az én jó szerencsémért imádkoztál. A bhakták számára semmi sem lehetetlen. Csupán a szent név hallása megtisztít. Te olyan kegyes vagy, hogy elnézted a sértésemet, és megmentetted az életemet. Örökre a lekötelezetted vagyok.”
Durvászá Muni elmondta, mennyire hálás Mahárádzsa Ambarisának. A császár az egész idő alatt a bölcs visszatérésére várt, és csaknem egy évig nem evett. Durvászá lábaihoz borult, és kérte, hogy egyen. Bőségesen megvendégelte, majd a bölcs nagy elégedettséggel kérte, hogy a császár is fogyasszon praszádamot:
Kedves királyom, nagyon elégedett vagyok veled. Először azt gondoltam, csak egy közönséges személy vagy. Most már értem, hogy rendkívül emelkedett bhakta vagy. Ezért csupán azzal, hogy látlak, megérintem a lábaidat, és beszélek hozzád, úgy érzem, megtisztultam, és áldott vagyok. Dicsérjenek téged a mennyben és a földön az idők végezetéig.”

2015. március 21., szombat

A dúrvászászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dúrvászászana (Dúrvásza Muni póza)

Dúrvásza Muni egy ősi és hosszú életű bölcs volt, aki fontos szerepet töltött be a Szatja, Trétá és Dvápara-júga alatt. Dúrvásza az Úr Siva inkanációja volt, éppen ennek köszönhette hirtelen természetét, amiről szintén híres volt. Az volt a szokása, hogy mindenkit megátkozott, aki akár csak egy kis hibát vagy tiszteletlenséget is elkövetett ellene. De haragja mindig hamar elszállt, és általában elmondta, hogy mit kell tenni az átok elkerülése érdekében.

Azt mondják, hogy Dúrvásza Muni az Úr Siva inkarnációja volt. Atri Risi és Anaszújá fia volt. Atri Risi az Úr Brahmá emberi fia volt, a felesége pedig lojális és hűséges asszony volt. Egy nap Szaraszvatí istennő Laksmíval és Párvatíval (ők sorrendben Brahmá, Visnu és Siva feleségei) úgy döntött, hogy leteszteli Anaszújá férje iránti hűségét. Mindhárom istennő megkérte a férjét, hogy tesztelje le Anaszújá hűségét.

Anaszújá azonban hűséges maradt, így mindhárom isten kénytelen volt vele maradni, mint a fiai. Egy idő múlva az összes isten és istennő kérésére végül elengedte őket. A három isten azonban megáldotta Anaszúját, mielőtt elment, hogy a kiterjedéseik a fiaiként fognak megszületni. Így Anaszújá megszülte Szómát, Brahmá inkarnációját, Dattátréját, Visnu inkarnációját és Dúrvászát, Siva inkarnációját.

Más legendák szerint Atri risi súlyos lemondásokat végzett feleségével, Anaszújával együtt a Tishkul hegyen, hogy fiuk születhessen. A lemondásuktól elégedetten Brahmá Visnu és Siva megáldotta a bölcset, hogy mindhárom isten a fiaként fog megszületni. Így született meg Szóma, Dattátréja és Dúrvásza.

Dúrvásza Muni mindig próbatételek elé állította a tanítványait. Bár nagy bölcs volt, nem tudott uralkodni a dühe felett, és ez lett a gyengesége. Néha kis dolgokon is nagyon feldühödött, és gondolkodás nélkül átkokat szórt. Például megátkozta Sakuntalát, ami miatt annak nagyon sokat kellett szenvednie. Senki nem menekülhetett a haragja elől, sem az istenek, sem a démonok, sem a közönséges emberek.

Dúrvásza Muni kemény lemondásokat végzet, és ennek eredményeképpen misztikus képességekre tett szert. Egyszer Kuntí királynő elégedetté tette Dúrvásza Munit készséges szolgálatával, és ezért cserébe kapott a bölcstől egy mantrát, amellyel bármelyik általa kiválasztott istent meghívhatta, hogy nemzzen gyereket a méhében. Ennek az áldásnak a következtében született meg az ö Pándava herceg, akik jelentős fordulatot hoztak a történelemben.


Egyszer Dúrvásza Muni úgy döntött, hogy leteszteli az Úr Krisna türelmét. Az Úr Krisna azonban a bölcs legfurcsább kéréseit is türelmesen teljesítette. Egy nap Dúrvásza arra kérte Krisnát, hogy kenje be az egész testét a maradék édesrizzsel. Amikor az Úr Krisna ezt zokszó nélkül megtette, akkor Dúrvásza Muni megáldotta, hogy az egész univerzum szeretetét meg fogja kapni.

2015. március 20., péntek

Útravaló nehéz időkre

Mindannyian haladunk az úton, a karmánk vándorútján. Vannak nehezebb és könnyebb időszakok, és mivel minden viszonylagos, sohasem tudhatjuk, hogy amiben éppen most benne vagyunk, az valóban a legnagyobb próbatétel, vagy csupán egy semmiség, aminek túl nagy feneket kerítettünk. Minden esetre azért ilyenkor jól jön valami kapaszkodó, amiből lelkierőt tudunk meríteni. Nos, itt van néhány gondolat Kiss Gréta cikke alapján, az én átfogalmazásomban:

Minden ember életében vannak nehezebb periódusok: olyan időszakok, amikor padlón vagyunk, felkelni sincs kedvünk és úgy érezzük, nem bírunk tovább küzdeni. Reménytelennek látjuk a helyzetet, pedig a segítség közelebb van, mint hinnénk: bennünk. Ha képesek vagyunk saját magunkat kihúzni a gödörből, semmi sem állhat az utunkba. Ehhez persze tudás kell és lelki erő is, amit úgy nevezünk: a tudás alkalmazása a való életben, vagyis megvalósítás.

Íme 7 igazság, tanács, amely kapaszkodót nyújt – mindig.

1. A fájdalom a fejlődés része

Úgy is mondhatnánk, hogy a próbatételek kötelezőek, a szenvedés viszont opcionális, vagyis attól függ, hogy egy-egy élethelyzetet hogyan látsz, hogyan dolgozol fel. Ha bizonyos dolgokat el kell engedni, akkor el kell engedni, bármennyit is görcsölsz vagy szomorkodsz miatta. ha meg kell változni, akkor meg kell változni, bármennyire is kényelmesnek és biztonságosnak tűnne úgy maradni, ahogy voltál. Kudarcok pedig mindig lesznek, de ez a siker záloga, fel kell állni és tovább kell küzdeni, bármennyiszer is kényszerít térdre az élet. És mindenek előtt tanulni kell a fájdalomból, nem pedig ész nélkül szenvedni a végtelenségig.

2. Az anyagi világban minden átmeneti

Ez egyes helyzetekben (amikor éppen szenvedsz) vigasz lehet, más helyzetekben viszont (amikor éppen boldognak érzed magad) éppenséggel kétségbeejtő. De ez az érem két oldala, és az érem gyakran fordul, ezt meg kell tanulni és el kell fogadni. A bánatot mindig felváltja az öröm, és fordítva. A lényeg - tanulj meg nem ragaszkodni egyikhez sem!

3. Az aggódás és a panaszkodás nem segít

 Jellemzően azok az emberek szeretnek panaszkodni, akik minden problémájukért másokat tesznek felelőssé, holott tudod, hogy a karma törvénye alapján csakis te tehetsz arról, ami történik veled. Emellett az áldozat-szerep egy kényelmes helyzet, ami boldogsághoz ugyan nem fog vezetni, de legalább eltöltöd az időt a siránkozással, ahelyett, hogy tennél valamit a problémáid megoldása érdekében. Ne feledd: aki panaszkodik, az nem cselekszik, aki pedig cselekszik, annak nincs ideje panaszkodni.


4. A lelked „sebhelyei” jelzik, milyen erős vagy

Na ez elég coelhós frázis, de maradjunk annyiban, hogy a megélt viszontagságok érlelik a lelket, azonban nem szabad a sebhelyekhez sem ragaszkodni, sőt, ha büszke vagy rájuk, az esetenként inkább az egódat hizlalja, mintsem hogy a lelki fejlődésedet vinné előbbre. A megtapasztalás persze kell, hogy megérjen a lelked, de végül a sebhelyeket is el kell engedni, hogy felolvadhass a megjelölések nélküli Önvaló tisztaságában.

5. Minden küzdelem egy lépéssel előre visz

Ehhez persze tudni kell, hogy merrefelé állsz arccal, vagyis merre van az előre. Jelölj ki értelmes célokat, amelyek közelebb visznek önmagadhoz, és tégy erőfeszítést, de közben hagyd, hogy az univerzum lehetővé tegye a lehetetlent. Mert ha folyamatosan arra kapod a jelzéseket, hogy nem jó irányba haladsz, akkor a küzdelem nem fog előbbre vinni, ugyanis nem arrafelé kellene menned, amerre törekszel. Ilyenkor ülj le, vegyél egy pár mély levegőt, és gondolkodj el, mi is az életed célja. Nem szégyen segítséget kérni, ha eltévedtél.

6. Ne vedd magadra a másik problémáját!
Az ember sokszor azért foglalkozik mások problémáival, mert úgy tűnik a számára, hogy azokat sokkal könnyebben meg tudja oldani, mint a magáét, vagyis menekül a saját kihívásai elől. Számtalanszor láttam már segítő, nevelő munkakörben, hogy mennyire tudja osztani az észt az, aki közben képtelen a saját életét rendbe tenni és konkrét eredményeket felmutatni. Persze ne légy közömbös, és segíts, amikor kérik, vagy amikor alkalmad van rá. De hagyd meg másoknak a lehetőséget, hogy szembenézzenek a saját démonaikkal, és te is tedd ugyanezt. A példád sokkal nagyobb erejű lesz, mint a szavaid. 

7. A legjobb dolog, amit tehetsz, az, hogy továbbmész

Megállni és feladni - annak nincs értelme. Módszert változtatni, vagy módosítani a céljaidat - annak időnként van értelme. Menj tovább, de ne ragaszkodj azon, hogy melyik úton folytatod a haladást, mert nem az számít, hogy hová jutsz el, és az sem, hogy honnan indultál, és milyen gyorsan haladsz. Valójában csak az számít, hogy mit tapasztaltál meg menet közben, és mi az, ami benned megmaradt, amivel gazdagabbá lett a lelked. Folytasd utadat, amíg körbe nem érsz, és vissza nem térsz önmagadhoz. A teljesség vélt hiányából a teljességig.

És akkor a végére még hét pont, mert bár az eredeti cikkből csak a címmondatokat tartottam meg, ez a lista összefoglalja a lényeget:

1. Gondolkozz pozitívan!

2. Étkezz egészségesen!

3. Sportolj sokat!

4. Aggódj kevesebbet!

5. Dolgozz keményen!

6. Nevess gyakran!

7. Aludj jól!

2015. március 19., csütörtök

A báhja uddíjána és az uddíjána bandha

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Azért, hogy megkülönböztessem az izomösszehúzódással járó uddíjána bandhát (melyet a belégzés, a belső kumbhaka és a kilégzés közben végzünk), a passzív uddíjánától, mely csak a külső (báhja) kumbhaka közben történik, ebben a könyvben báhja uddíjánának neveztem el. Amikor ezt teszem, azt a hagyományt követem, amit tudomásom szerint Shrinivasayogi, a Hatha-ratnávalí szerzője kezdett el (2.56). Ez a szöveg valószínűleg a 17. században keletkezett, és a szerzője tisztában volt vele, hogy különbséget kell tenni az uddíjána és az uddíjána bandha között.

A Jóga-rahaszja szerint a kilégzés után külső (báhja) kumbhakát kell végezni erős uddíjána és dzsálándára bandhával (1.62). A báhja uddíjánára azt mondják, hogy megszünteti a hasi szervek működési zavarait, mint például a cukorbetegség, és megtisztítják a manipúra csakrát. A külső kumbhaka közben történő alkalmazása mellett a naulí krijában és az olyan múdrák közben is használják, mint a tadaga múdrá, jógamúdrá és mahámúdrá. Ez egy passzív gyakorlat, abban az értelemben, hogy a hatását nem a hasizmok összehúzásával érjük el, hanem a felfelé húzó hatás elérésével, amit a torokzár utáni hamis belégzéssel érünk el. Míg az uddíjána bandha előző három aktív változata a paraszimpatikus idegrendszert szokta aktiválni, lelassítja a szívverést és a vérnyomást, addig ez a passzív uddíjána bandha a szimpatikus idegrendszert stimulálja, és felgyorsítja a szívverést. Ezt főleg a mellékvesékre gyakorolt szívó hatáson keresztül éri el. Így segítségével egyensúlyt állíthatunk be a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer között, de a funkciója azt is elmagyarázza, hogy a külső kumbhaka miért nehezebb, mint a belső. A szív hajlamos felgyorsulni és több oxigént igényel, amikor a tüdő teljesen üres. Ez egy másik ok lehet, amiért T. Krishnamacharya olyan nagy hangsúlyt fektetett a dzsálándhára bandha nehéz feladatának végzésére a külső kumbhaka és báhja uddíjána közben. A dzsálándhára bandha ugyanis semlegesítheti a báhja uddíjána szimpatikus hatását.

Míg a többi bandha növeli a hasűri szervekre gyakorolt nyomást, a báhja uddíjána gyorsan lecsökkenti a hasűri nyomást a normálishoz képest. Ha mindkettőt felváltva alkalmazzuk, miközben a belső kumbhakáról a külsőre váltunk és fordítva, masszírozzuk a belső szerveket. Az állott folyadékot kiszivattyúzzuk a szervekből, és friss vért pumpálunk beléjük. Ezáltal elősegítjük a méreganyagok kiürítését és a szervek vitalitását. Ugyanezt mondhatjuk el a tüdő szöveteiről is."

2015. március 18., szerda

Mit tud a deadlift?

Amikor elkezdtem csinálni ezt a gyakorlatot, én is feltettem ezt a kérdést, és egy ismerősöm kapásból ezt válaszolta: "Majdnem mindent." Azóta én is megtapasztaltam ennek az igazát, és lelkesen deadliftezek (más gyakorlatok mellett), egyelőre 130 kg az egyéni csúcsom, ami majdnem a testúlyom kétszerese. Hacsak nem akar valaki erőemelő lenni, akkor a testsúlyának kétszeresével végzett ismétlések bőven elegendők minden célra. 

Én annak idején futással és fekvőtámaszokkal kezdtem az életmódváltást, majd jött a jóga, ami azóta is az életem nagyon fontos részét képezi. A jóga mellett elkezdtem a saját testsúlyos edzést, majd jött a thaibox 3 évig, amit egy kartörést követve abba is hagytam. Azóta, vagyis az utóbbi két évben a jóga és a saját testsúlyos gyakorlatok mellé bejött a girja és a barbell is (olimpiaia rúd, kétkezes súlyzó stb. néven ismert), bár azzal csak alap erőemelő gyakorlatokat szoktam végezni (fekvenyomás, guggolás és a deadlift, magyarul elemelés vagy felhúzás). A súlyemelő-gyakorlatokra annyira nem álltam rá, és mivel mostanában inkább a girja-sport foglalkoztat, valószínűleg nem is fogok. 

Térjünk vissza a deadliftre. A legegyszerűbben egy olimpiai rúddal végezhető, amire eleinte nem is kell tárcsákat rakni, ha még nincs meg az alap kondíciónk. Később tetszőlegesen lehet növelni a terhelést, de persze a súly nagysága ne menjen a technika rovására. Kisebb súllyal is nagyon hasznos gyakorlat. Egykezes súlyzóval, egy vagy két kettlebellel, vagy akár egy homokzsákkal is gyakorolható, bár azon könnyebb a fogás, ha van füle is. 

A legfontosabb szabályok a következők: A törzs ne görnyedjen a felhúzás közben, hanem végig maradjon egyenes. Ehhez a gerincfeszítő izmokat meg kell erősíteni hiperhajlítással vagy jó reggelt-gyakorlattal. A felhúzás kezdetekor döntsük előre a törzset, de főként a térd hajlítása által a csípőt vigyük lefelé és hátra, majd függőleges tengely mentén, illetve a lábakra ráhúzva egyenesedjünk ki, és a lapockákat zárjuk hátrafelé, mintha el akarnánk törni a rudat. Az emelés elsősorban a farizmok és a combok segítségével történik, a törzs és a karok csak stabilizálnak. Ne húzzuk fel a vállakat, és ne is ejtsük előre. Domború háttal ne húzzunk fel, mert tönkre fogjuk tenni a porckorongjainkat. Arra is figyeljünk, hogy a térdek ne dőljenek befelé emelés közben.

Most pedig lássuk, hogy miért is jó ez a gyakorlat?

1. Biztonságos. Ha a fenti szabályokat betartjuk a végrehajtásnál, és nem emelünk erőnkön felüli súlyt, akkor a sérülés veszélye minimális, hiszen a súly nem kerül a fejünk vagy a testünk fölé, és felborulni sem fogunk vele. A fogáserőt persze meg kell erősíteni, mert elképzelhető, hogy a kezünk fárad el először, és kiejtjük a súlyt. Ha odafigyelünk, hogy ne tartózkodjon senki a közelünkben, amikor emelünk, akkor nem fogjuk senki lábára ejteni. A megfelelő gumipadló és a rugalmas tárcsák fontosak ahhoz, hogy a környezetünkben és a felszerelésben se tegyünk kárt.

2. Teljes testes edzés. Nincs még egy olyan gyakorlat, amely olyan intenzív terhelést tud adni a test fő izmaira, mint a deadlift. A vádli, combhajlítók és feszítők, farizmok, hasfal, hátizmok, csuklyásizmok és a karok is egyszerre dolgoznak. A calisthenics gyakorlatokhoz képest az a nagy előnye, hogy plusz ellenáklást kell legyőznünk a karokkal és a lábakkal is egyszerre, míg a húzódzkodás, tolódzkodás stb. közben a láb nincs is a talajon, így nem sok terhelést kap. A terhelés az edzéscéloknak megfelelően szabályozható, így a személyi edzéstől kezdve a csapatsportolókon át a küzdősportig mindenki beiktathatja ezt a gyakorlatot.

3. Emeli a hromoszintet. A fent említett oknál fogva, hogy a teljes testre ad progresszíven szabályozható terhelést, ez az a gyakorlat, ami optimálisan növeli a szervezet tesztoszteron-termelését és növekedési hormon-termelését. Vagyis ha optimális izomszintézisre vágysz tiltott és veszélyes doppingszerek nélkül, akkor a deadliftet mindenképpen vedd be az edzésedbe!

4. Kardió-edzés. Mivel a teljes test izomzata egyszerre dolgozik, a szív és az érrendszer remek kardió-terhelést kap, és ha sok ismétlést végzünk rövid szünetekkel, akkor még az allóképességünk is növekedni fog. Az izomerőt és a hipertrófiát se felejtsük el, tehát míg egy napi 5-10 km-t futó nő feneke lapos lesz, addig a deadliftező és guggoló nő feneke kerek és kemény lesz. De ez a test összes izmára igaz, és nem csak nők esetében.

5. Prehabilitáció. A megfelelően kiválaszott terheléssel és ismétlésszámmal végzett deadlift megerősíti az ízületeket és a körülöttük lévő izmokat, és mivel az ízületi mozgástartomány viszonylag kicsi, stabilizálja az ízületeket, felkészítve őket az extrémebb mozgástartományban végzett egyéb gyakorlatokra. 

6. Funkcionális gyakorlat. A mindennapi életünk során számtalanszor fordul elő, hogy fel kell emelni a földről valamilyen tárgyat, vagy nehéz dolgokat kell ide-oda cipelni. Erre a legjobb felkészítő gyakorlat a deadlift. Ha megfelelően begyakoroljuk a mozgásmintáját és nem félünk növelni a súlyokat, akkor később egy szekrény vagy hűtő odébbmozdítása esetén nem fog becsípődni a derekunk, ami igen kellemetlen tud lenni. 

7. A legjobb zsírégető. Egy kísérletben három csoportot vizsgáltak meg a fogyókúrájuk sikeressége szempontjából. Az első csoport csak diétázott, a második a diéta mellett aerob gyakorlatokat végzett, míg a harmadik diétázott, valamint aerob és súlyzós edzést is végeztek. A harmadik csoport tagjai 35-44%-kal több zsírt égettek el a vizsgált időszak alatt, mint az első kettő tagjai. Mivel a deadlift egyszerre lehet kardió- és erősítő gyakorlat is, az edzés hatékonyságának növelése szempontjából mindenképpen érdemes hetente akár kétszer-háromszor elővenni.

Vannak persze további változatai is, például a sumo deadlift, egylábas római felhúzás, magasra húzás, láb között vagy hát mögött húzás stb. amikkel színesíthetjük a repertoárt, ha már unalmassá válik. De ne feledjük, hogy nem mindig a csili-vili gyakorlatok a leghatékonyabbak, van, amikor az egyszerű mezei alapgyakorlatok visznek a legközelebb a céljainkhoz. Kellemes emelést kívánok mindenkinek!