2018. október 19., péntek

A gyémánt piramis

Tanítások az Ősök Útján, 2018.10.21., Királykút

Elérkezett a sámántanfolyam második napja, bár én már az elsőn is eléggé kifáradtam, és álomtalanul aludtam reggel hétig. Egy kis reggeli után belefogtunk az első gyakorlatba, ami a hangsátor volt. Ezt már végeztük dobkörön, a lényege az, hogy mindenki feláll egy körbe az oltár körül, és hangszeren játszik, valamint hangokat ad ki. Egy idő múlva a hangok egy hagsátorba olvadnak össze, és erős gyógyító erőteret hoznak létre. Én is elkezdtem dobolni a többiekkel együtt, majd az énekhangomatt próbálgattam. Először a magasabb és mélyebb torokéneket próbáltam, majd valamiért az jutott eszembe, hogy a csakrákhoz próbáljam igazítani a hangrezgésemet.

Az alsó csakrával kezdtem, és megkerestem azt a mély hangot, aminél a leginkább éreztem, hogy rezonál a csakrával. Azután felfelé haladtam, a szexcsakránál, majd a köldökcsakránál adtam ki erőteljesebb hangot. A szívcsakránál és a torokcsakránál egészen sajátságos dallamok jöttek elő, de a torokcsakra, mint mindig, nehezen ment. Eleve az énekelésnél is hamar el szokott menni a hangom. A harmadik szem-csakránál valamiféle búgás jött elő, amely az egész fejemet betöltötte és megrezegtette, a koronacsakra frekvenciáját pedig mér nehéz volt elérni, valahogy túl magasnak tűnt. Utána visszatértem a torokcsakrához, és már erőteljesebben ment az ének, de megismétlődött nagyjából ugyanaz a dallam és hangnem, mint az előbb, amikor ott jártam. A hangsátor után közvetlenül jött egy páros gyakorlat, ez pedig diád gyakorlat volt. 

Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy választunk egy párt magunknak, leülünk vele szemben, meggyújtunk egy gyertyát kettőnk között, egymás bal szemébe nézünk, és felváltva azt kérdezzük egymástól, hogy "Mondd meg nekem, ki vagy te?", majd azt válaszoljuk, ami legelsőre jön. Nem egy könnyű gyakorlat, be is voltam parázva tőle, amikor Balázs mondta este, hogy ez lesz ma. De mire odaértünk, sikerült letenni a paráimat, és nyugodtan néztem Adrienn szemébe, akivel a gyakorlatot végeztük. Miután az összes közhelyet elpufogtattam ("lélek vagyok, jelenlét vagyok, a tudatosság vagyok, stb."), az elménk elkezdett vándorolni hegyen-völgyön, az univerzumban, a három világban, és különböző természeti jelenségekkel azonosítottuk magunkat, valamint különböző minőségekkel, tulajdonságokkal, feladatokkal. Amikor éppen kezdtem volna már elszállni az abszolutizáló megfogalmazások irányába, valami mindig visszarántott az esendőség és tökéletlenség szintjére, így ezt az oldalamat is tudatosítani kellett. Bennem nem annyira kavart fel érzelmeket vagy traumákat ez a gyakorlat, hanem inkább a téren és időn túli, "maradandó" fogalmakba igyekeztem kapaszkodni. A "flow" élmény hullámokban jött, néha elakadtunk, és elfelejtettük feltenni a kérdést egymásnak, vagy csak bambultunk a másik szemébe. De nekem sokszor volt olyan is, hogy már előre legyártottam a válaszokat a következő körre, csak hogy biztonságban érezzem magamat. Persze egymés rezgésére, válaszaira is réhangolódtunk, és volt, amikor az vitt bennünket újabb és újabb irányokba. Ezt a gyakorlatot többféle kérdéssel is el lehet végezni, úgyhogy majd lehet, hogy még előveszem valamikor. 

A megosztó kör után ismét egy fekvő sámándobos utazás következett. A feladat hasonló volt, mint tegnap, hogy menjünk le a lejáratunknál az alsó világba, keressük meg az erőállatunkat, és tegyünk fel neki egy kérdést. Az én kérdésem az volt, hogy "Mi az a része a személyiségemnek, amit nem tudok elfogadni?" Ez alkalommal sikerült majdnem végig benne maradni a koncentrációban, és nem aludtam el. Ismét felkerestem a tegnap talált lejáratot (lásd a felső képen), és hívtam a farkasomat. Most nem is egyedül jött, hanem egy egész falkával, és együtt indultunk lefelé a lejáraton. Nem voltak lépcsők, hanem enyhén lankásan mentünk lefelé. Majd kiértünk egy erdei tisztásra, ahol egy terített asztal várt bennünket mindenféle finomságokkal megrakva. Már mindannyian frakaséhesek voltunk, de amikor rá akartuk vetni magunkat az ételre, akkor eltűnt az egész. Az egyik régi parám az, hogy nem jutok elegendő ételhez, bár ezt mostanában azért sikerül egy kicsit letenni. 

A második jelentben hirtelen egyedül maradtam az erdőben, az egész falka eltűnt mellőlem. Ugyanaz a kellemetlen félelem és bizonytalanság fogott el, mint tegnap az erdőben, amikor mindenki eltűnt, és nem tudtam, hogy visszajönnek-e. A magánytól való félelem szintén valós parám. A harmadik jelenetben az avaron feküdtem, szemmagasságban voltak a lehullott falevelek. Tudtam, hogy meghaltam, és ott marad a testem, hogy lassan átadja magát az enyészetnek. A halálfélelem is nyilván ott van még bennem, de ez alkalommal igazából nem a félelmeimre voltam kíváncsi, hanem arra, hogy vannak-e olyan vonásai a személyiségemnek, amikről nem vagyok hajlandó tudomást venni. Ekkor egy kis szünet után egy földalatti tóhoz értünk, amely mögött egy ajtó volt. Tudtam, hogy egy sárkány van az ajtó mögött, és meg kell küzdenem vele. Az ajtó tetején volt egy nyílás, és azon kidugta a középső fejét, de olyan volt, mintha egy kalodába lenne bezárva. Szóval egyáltalán nem tűnt veszélyesnek. Végül fogtam a kardomat, és egy suhintással levágtam a fejét, mert tudtam, hogy meg kell ölnöm. A levágott fej a lábaimhoz esett, és a nyakában lévő erekből különböző dolgok folytak ki: önzés, egó és kétely. Utána a farkasommal együtt ihattunk a tó vizéből, és hirtelen kikerültünk a föld alatti barlangból, és az égen kezdtünk nyargalni. Fénysávok voltak az égen egymás alatt, mint a zebra csíkjai, és egyikről a másikra ugrottunk, egyre nagyobbakat. Majd a farkasom el is tűnt, és a sárkányom jelent meg, aki hátulról szokott átölelni, és vele repültünk. 

Ebéd után újabb gyakorlat következett, méghozzá kint a szabadban. Újra fel kellett keresni az erőhelyünket, és felajánlást kellett vinni a szellemeknek. Kaptunk egy csipet pipadohányt, és én vittem egy almát is. Odatettem a felajánlást az Életfám tövében lévő lyukhoz, és doromboltam egy picit. Majd el kellett indulni, és keresni egy erőtárgyat, egy kő, csont, fadarab vagy valamilyen tartósabb tárgy formájában. Ekkor az oroszlánom jött segíteni, aki egyiptomi illetőségű, és mindig valami Egyiptommal kapcsolatos történésben szokott részt venni. Elindultunk a széles úton, mert a nagy oroszlán csak ott fért el, és ő mindig a királyi úton jár. Jó messzire mentünk, és végül átkeltünk a patakon. 

Nekem közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy egy piramis alakú követ kell találnom, mert az lesz az erőtárgyam. A patak túloldalán is kerestem köveket, de nem találtam semmi érdemlegeset. A patakmederben végül találtam néhány érdekesebb formájú követ, de nem éreztem azt, hogy bármelyik hívna. Ugyanakkor azt sem tartottam elfogadhatónak, hogy "zsákmány" nélkül térek vissza. Végül, amikor elengedtem ezt a dolgot, hogy esetleg kudarcot vallok, és üres kézzel fordulok vissza, akkor találtam egy nagyon szép részt a patakban, ahogy egy kis tóvá szélesedik ki (lásd a képet), és a patakmederben volt egy nagy lapos kő. Ráguggoltam a kőre, az oroszlán pedig velem szemben állt a patak fölött. Nyugodtan, méltóságteljesen. Megkérdeztem tőle, hogy most akkor mi a teendő, ha már ilyen magabiztosan elhozott idáig. Ekkor észrevettem, hogy az oroszlánom nyakában egy nagy gyémánt-piramis lóg egy aranyláncon. Ezt adta oda nekem, és éreztem a súlyát a tenyereimben. Ahogy ott guggoltam, a kezemben a nem evilági piramissal, elgondolkodtam, hogy hová is tehetném, és végül a dorombomba rejtettem. A doromb már az erőfánál is erősebben szólt, azután pedig még inkább. 

Most már úgy éreztem, hogy visszaindulhatok, és visszafelé menet még egy kis piramist is építettem kövekből a pataktól nem messze. Egy másik úton indultam visszafelé, és találtam egy jó kis fahusángot, amiből pedig csörgőbotot fogok készíteni. Így amikor visszatértünk, és mindenki odatette az erőtárgyait az oltárhoz, én a dorombomat tettem oda. Az utolsó előtti gyakorlat ismét egy páros gyakorlat volt, ezt Gáborral végeztük. Leültünk egymásnak háttal, és Oguz dobolt kétszer tizenöt percet. Az első felvonásban én bújtam el az erőállatom segítségével, és Gábor talált meg, majd megfordítottuk a folyamatot. Hát itt csak néhány átfedés volt a kettőnk látomása között, de érdekes élmény volt. Én a gizai nagy piramis beavató kamrájába bújtam az oroszlánommal, és három kis piramist hagytam ott jelként az Életfánál. Gábor azonban az Életfára mászott fel utánam, és ott kapta el a lábamat. Ezt pont én is érzékeltem a saját meditációmban. Amikor visszatértünk az Életfához, akkor még megfürödtünk az Élet tavában, majd észrevettük, hogy a három kis piramisból tűzoszlopok törnek elő, és megnyilvánult három istenség: Hórusz, Ízisz és Thot. Hórusz a homlokomhoz érintettem a "Hórusz szeme" jelet, Ízisz az orrom alá dugta az ankh-ot, Thot pedig egy hangvillát érintett a fejem búbjához. Azután Gábort is beavatásban akarták részesíteni, de mivel csak hárman voltak, odahívták az oroszlánomat, aki negyedikként leült a szfinx-pózba, és négyen egy fénypiramist hoztak létre Gábor körül, melynek az energiája átjárta. Később Gábor a második utazás végén látott is egy piramist. 

A második utazásban Gábor bújt el, mint kiderült, először egy kristály-geódában, majd vízként alászállt a föld mélyére, és végül egy gilisztával megetette magát, az pedig belemászott egy almába. itt kellett volna megtalálnom őt. Hagyott három jelet nekem, de én nem azokat vettem észre, hanem a következő utazáson vettem részt: Elindultunk az alsó világban a farkasommal, és egy várfal-szerű képződmény mellett haladtunk el, ahol láttam egy kivilágított ablakot. A szobában egy szerzetes térdelt egy komód előtt, és imádkozott. Ebből arra gondoltam, hogy Gábor valamilyen templomban rejtőzködhet. Tovább indultunk kelet felé, és egy fakeresztet találtunk az erdőben. Innen gondoltam, hogy keresztény templomban kell keresni. Végül a harmadik jel egy kehely alakú, félkörös koszorú volt az erdőben, amiről Babba Máriára asszociáltam, és az ő templomába indultunk. Mint utóbb megnéztem az interneten, Csíksomlyóban van a templom ebben a világban. Amikor odaértünk, jó alaposan körülnéztem az oltár körül, de nem találtam ott Gábort, majd az orgonasípok felé fordultam, és felfedeztem, hogy összement, és bebújt az egyik orgonasípba. Ott Ómozott, és élvezte, ahogy visszhangzik a síp. Én is bebújtam egy-két sípba, doromboztam és torokénekeltem odabent, majd visszaindultunk az Életfához. Ott aztán nagy játék kezdődött, mindkettőnkben felébredt a belső gyermek. Ugrándoztunk, cigánykereket hánytunk, liánokon hintáztunk, kavicsokat dobáltunk, és az erőállatainkat ugrattuk veszőkarikákon keresztül. Utána hallottuk Oguz visszahívó dobhangját. Gábor az első utazásban látott egy Szűz Mária-ikont, és amikor én megtaláltam a másodikban, akkor gyermeknek látott engem. Tehát voltak átfedések, de még gyakorolni kell. Az utolsó dobolásnál a szívünköz tartottuk az erőtárgyat, majd rákérdeztünk, hogyan kell használni. Végül egy záró kör után elindultunk hazafelé, mert eléggé késő lett. Türelmetlenül várom a következő hétvégét januárban.

2018. október 18., csütörtök

A fej nyílásainak tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"2. Danta dhautiennek négy változata létezik: dantamúla dhautidzsihvamúla-dhautikarna dhauti és kapálántra dhauti.

(a) Dantamúla dhautiMossunk fogat minden nap a mandzsana vagy kakkali növény levével, vagy tiszta agyaggal. Utána öblítsük ki a szánkat és mossuk ki tiszta, szűrt vízzel.
Hatásai: Megszünteti a rossz leheletet és a szájszagot, és megerősíti a fogakat.
(b) Dzsihva dhautiErőteljesen kaparjuk le a nyelvünket a jobb kezünk három ujjával, a hüvelykujjat és a kisujjat kivéve a szánkból. Köpjük ki a nyálkát, ami lejön a nyelvünkről a kaparás után. Ezután mossuk meg a nyelvünket vízzel, gargarizáljunk és öblítsük ki a szánkat. Ezután dörzsöljük be a nyelvünket tehénvajjal. Ezután pedig fogjuk meg a nyelvünk csúcsát egy kis acélcsipesszel, és fokozatosan húzzuk kifelé. Ez csak a hatha-jógiknak való. 
Hatásai: Ha minden nap végezzük reggel és este, kimaradás nélkül, akkor ez fel fog készíteni a khecsarí múdrához. Megszünteti a nyelv összes betegségét és tisztább lesz a beszédünk. 
(A nyelv tisztítását az ujjainknál hatékonyabban el tudjuk végezni egy acél vagy réz nyelvkaparóval. A khecsarí múdrához általában teljesen át kell vágni a nyelv alatti ínt, vagy annyira meg kell hosszabbítani a nyelvünket, hogy felérjen az orrgarat csúcsáig. Ehhez fokozatos módszereket szoktak ajánlani.)
(c) Karna dhautiA füleinket a következő módon tisztítsuk meg: szorítsuk össze a mutató és gyűrűs ujjunkat, dugjuk be a fülükbe, és forgassuk körbe.
Hatásai: Megszünteti a süketséget. Megakadályozza a betegségek belépését a fülünkbe, és megadja az erőt a belső nádam (hang) hallásához.
(Ez a módszer valószínűleg nem lesz célravezető abban az esetben, ha a két ujjunk nem fér bele a fülnyílásunkba. Erre az esetre a kövirózsa-olajba mártott fültisztító pálcika is teljes mértékben megteszi.)
(d) Kapálántra dhautiA jobb kéz hüvelykujját használva dörzsöljük minden nap a nyelvünk tövét alulról.
Hatásai: Ha minden nap gyakoroljuk ezt a kriját reggel, közvetlenül ébredés után és este vagy délután az evés után, akkor eltávolítja a kapha dósát, megtisztítja a nádíkat és jó látást fog eredményezni."

2018. október 17., szerda

Az Ősök útján

Tanítások az Ősök Útján 1. nap 2018.10.20, Királykút

Megkezdődött utam az Ősök útján - Illetve már egy jó ideje megkezdődött, de most formálisan is elkezdtem tanulni a sámánizmus technikáit Majercsik János Oguztól. Tizennégyen vagyunk ebben a csoportban, kétéves képzést kezdtünk meg Oguz irányítása alatt, ami alatt kilencszer fogunk találkozni, az utolsó egy négynapos látomáskeresés szertartás lesz. Szombaton délelőtt érkeztünk meg Diósjenőre, és innen jöttünk fel Királykútra, az erdőbe. A bemutatkozó kör után énekeltünk egy kicsit, majd a sámánizmusról és az oltár összeállításáról volt szó. Ebéd közben még egy nevet is kapott a csoport: mi vagyunk a Griff csoport. Nekem erről egyből a Roxfort varázslóiskola Griffendale-háza jutott eszembe.

Ebéd után volt az elsőgyakorlati feladat: lejárót kellett keresni, melyen el tudunk indulni az alsó világba. Én ezt mindig az Életfán keresztül tettem, egy képzeletbeli helyen, de Oguz azt mondta, hogy jó dolog a fizikai valóságban is találni egy ilyen helyet, és azt használni kiindulópontnak. Egy koncentrikus körbe álltunk az erdőközepén, és mindenki kifelé nézett. A szarvas-nézés technikáját gyakoroltuk, ami abból áll, hogy kiválasztunk egy pontot, és azon tartjuk a tekintetünket, közben egyre jobban ellazulunk, és egyre több dolgot veszünk észre a környezetében. Én is igyekeztem rálazulni, bár könnyezett a szemem, de elindultam arrafelé, amerre úgy éreztem, hogy hív az erdő. Végül segítségül hívtam a farkasomat, és egy fához irányított, melynek a tövében, a gyökerei között volt egy szép lyuk. Ezt lehet majd lejáratnak használni az alsó világba. Doromboztam egy kicsit a fa előtt, és be is révültem, mert azt éreztem, hogy a farkasommal bemegyünk a nyílásba, ami belülről enyhén lankásan lejt lefelé, és szép, világító drágakövekkel van kirakva. Az alagúton keresztül eljutottunk egy földalatti tóig, amelybe lemerülve még lehetett volna tovább menni lefelé, de mivel most nem ez volt a feladat, így visszatértem, és átöleltem a fát. Nagyon jó energiája volt, szép, sudár, egyenes törzse, és a tetejét sem láttam. Az utazásaim közben látott Életfa földi másának is tekinthettem. 

Visszaindultam a tisztásra, ahonnan elindultunk a lejáratok keresésére, és még doromboztam egy darabig, mert úgy értettem, hogy itt fogunk találkozni a gyakorlat után. Elkezdett eluralkodni rajtam valami félelem, hogy nem találom a társaimat, mert egy jó darabig senki sem jött vissza. Sokan megéltek egyébként valamiféle félelmeket az erdőben. A csapat fele végül visszaérkezett, de aztán kisütöttük, hogy a vadászháznál kell találkozni, így visszasétáltunk az úton. A többiek már valóban ott voltak, bár nem láttuk őket visszamenni az erdőben. A megosztó kör után vacsora következett, és a vacsora után jött a következőgyakorlat. Megálltunk az oltár körül a közös szobában, és Oguz elkezdett csörgőzni, majd dobolni, egyenként körbejárva minket. Ezalatt a legfontosabb erőállatunkat igyekeztünk behívni, bár Oguz azt mondta, hogy ne nagyon görcsöljünk rá.

Nekem kb tavaly ilyenkor elsőutazásomkor a sas jelent meg, és most is egy szempárt láttam meg magam előtt. Először kékesen világított a sötétben, majd zöldre váltott. Nem tudtam eldönteni, hogy kígyóval vagy hüllővel nézek éppen farkasszemet, de végül megmutatta az egész fejét, és a sasom volt. Hatalmas testét is megmutatta, kitárva tűzszínűszárnyait. Mint már sokszor, a hátára szálltam, és elindultunk a csillagok útján, egészen fel a Göncölszekér csillagaiig. Minél magasabbra repültünk, annál nagyobb lett a sas, míg végül már csak pár szárnycsapást kellett megtennünk az egyik csillagtól a másikig. A csillagok körüli repkedés után visszatértünk a földre, és mintha időutazáson vettem volna részt, különbözőősi kontinensek fölött repültünk: Egyiptom, Atlantisz, Lemuria, és még előtte, amikor az összes kontinens egy összefüggőföldrész volt. Ősi kultúrákat láttunk, melyekben a Napot imádták sas formájában. Dél-Amerikában, Afrikában, Egyiptomban, Indiában áldozati tűzoszlopok emelkedtek az égbe, és mi spirálszerűen belerepültünk, majd kiemelkedtünk belőlük. Ismét láttam a sas fejét, a jobb szeme a Nap volt, a bal szeme a Hold, a tollainak hegyén pedig csillagok voltak. Egy pillanatra felvette Ízisz formáját is, két nagy szárnyával állt, női testtel és a feje tetején a napkoronggal. Azt is megmutatta, hogy ha a tollát meditációban végighúzom valakinek a szeme felett, akkor kigyógyul a szembetegségeiből.

Ismét a levegőbe emelkedtünk, és a sas szemével láttam az alattam elsuhanó tájat, ha egyetlen pontra fókuszáltam, akkor az nagyon kiélesedett, míg minden más elmosódott körülötte. Ezzel arra tanított, hogy sohase tévessze szem elől a célomat, és így a figyelmemet elterelődolgok elhomályosodnak, és jelentőségüket veszítik. Végül ismét elindultunk a Naphoz. Körberepültük, majd belerepültünk a Nap bolygóba. Innen egyenesen Sivalokára kerültünk, az univerzumon kívülre. A Kailása szent hegyen lakik az Úr Siva, és a sasom a hegy lábáig vitt, majd azt mondta, hogy innen már nem tud tovább vinni, egyedül kell feljutnom a csúcsra, ha el akarom érni Sivát. Mivel úgy éreztem, hogy ezzel együtt az anyagi világbeli létezésem is véget érne, és van itt még dolgom, inkább nem másztam fel, hanem elindultam visszafelé.

Ezután rögtön következett a második gyakorlat, ahol a behívott erőállattal kellett leereszkedni az alsó világba, vagy pedig egyedül lemenni, és ott megtalálni az erőállatunkat. A sassal sohasem szoktunk az alsó világba utazni, oda mindig a farkas visz. Most is megjelent a farkas, és felidéztem magamban a fát, amit délután találtam. Valamilyen oknál fogva a tövében lévőnyílás átalakult egy emberi szájjá, a fa törzze pedig egy emberi arc vagy maszk volt. Nem volt annyira ijesztő, úgyhogy bementem azért. Hét lépcsőn kellett volna lemenni a mélybe, de csak arra emlékszem, hogy a negyedikig jutottam el, és utána belealudtam az utazásba. Egész héten nem pihentem ki magamat, és itt már lefáradtam az eddigi élményektől. Valamikor a dobolás vége felé tért vissza ismét a figyelmem, és elölről kezdhettem a dolgot, elindultam lefelé a farkassal, de ismét csak a negyedik lépcsőfokig jutottam. Ekkor Oguz már játszotta a visszahívó "mantrát", és így lassan visszajöttünk a külsővalóságba. Lehet, hogy az is nehezítette ezt a második utazásomat, hogy nem volt tiszta, miért megyünk le, hiszen az erőállatom már megvolt. Minden esetre ezután a megosztó kör után véget is vetettünk a napnak, és elmentünk aludni.

2018. október 16., kedd

A dhauti további fajtái

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"(c) Vahniszára dhautiHúzzuk be a hasunkat és a köldöküket úgy, hogy odanyomódjon a gerincoszlophoz, utána pedig toljuk ki. Ismételjük meg ezt többször. Miközben behúzzuk a hasunkat, végezzünk récsaka kumbhakát, amikor kitoljuk, akkor pedig púraka kumbhakát. Ezt evés előtt gyakoroljuk. Ha evés után szeretnénk gyakorolni, akkor várjunk legalább három órát, máskülönben veszélyes lehet. Ezt a gyakorlatot minden nap kell végezni, napi 84 alkalommal ismételve. Ez a rádzsa-jógához tartozik.
Hatásai: Megszünteti az összes hasi betegséget, és erősíti a dzsáthára agnit (emésztési tüzet), nagy mértékben segít a jógábhjászínak.
(A gyakorlat a bhásztrikához, vagyis fújtató légzéshez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a vahniszára vagy agniszára kriját légzésszünettel kell végrehajtani. Az alábbi változatokban gyakorolhatjuk a kriját: 1) fújjuk ki az összes levegőt a tüdőből, és végezzünk kumbhakát, majd a légzésszünet alatt többször húzzuk be az egész hasfalat és a rekeszizmot, és lazítsuk el felváltva. 2) szívjuk tele a tüdőt levegővel, tartsuk bent, és toljuk ki a hasfalat (közben a dzsálándhára és a múla bandha legyen aktív), majd lazítsuk el többször egymás után. c) végezzünk közbülső légzésvisszatartást egy fél belégzés vagy kilégzés után, és gyakoroljuk váltogatva a hasfal behúzását és kitolását.)
(d) Bahiskrita dhautiFormázzuk egy varjú csőrét a szánkkal, és szívjunk be annyi levegőt, amennyit csak bírunk. Tartsuk bent a levegőt (kumbhaka) és utána lélegezzük ki az orrnyílásokon keresztül. Ez csak azok számára ajánlott, akik most kezdik a récsaka kumbhaka gyakorlását. Ezt ismételjük meg napi huszonöt alkalommal. Vagy reggel, evés előtt végezzük, vagy este, ugyancsak evés előtt. Ha helyesen növeljük ennek a gyakorlatát, akkor kifejleszthetjük a képességet a hosszú légzésvisszatartásokra. Nem csak ezt, hanem megtanuljuk autmatikusan kiengedni a levegőt a végbélnyíláson keresztül. Amikor már tudunk kilélegezni a végbélnyíláson keresztül, akkor ne az orrunkon keresztül fújjuk ki a levegőt. Ha ezzel a gyakorlattal kifejlesztettük a képességet a másfél órás légzésvisszatartásra, folytassuk a következőkkel: Álljunk a vízbe köldökmagasságig, majd nagyon óvatosan és körültekintően nyomjuk ki a vastagbelünket a végbélnyíláson keresztül, melyben a sakti nádí helyezkedik el az alhasban a múládhára csakráig. Tisztítsuk meg vízzel, amíg tiszta nem lesz, és utána nyomjuk vissza a végbélnyíláson keresztül.
Figyelmeztetés: Ez a krijá csak a hatha-jógiknak való, és nem a rádzsa-jógiknaklaja-jógiknak vagy mantra-jógiknak.
Hatásai: elpusztítja a test összes tisztátalanságát. Nem csak ragyogóvá teszi a testet, hanem azt is megakadályozza, hogy a betegségek befészkeljék magukat a testbe."
(Ez a gyakorlat extrémnek tűnhet a legtöbb ember számára. Szerencsére hasonló hatással bír a később ismertetésre kerülő baszti krijá is, ahol vízzel vagy levegővel mossuk át a vastagbelet.)

2018. október 15., hétfő

A gyógyító kristály használata

A sámáni hagyományban minden sámán előbb-utóbb szert tesz néhány erőtárgyra. Ezek olyan tárgyak, amelyek szakrális jelentőséggel bírnak, vagy nagy energiával rendelkeznek. A sámán ezeket a tárgyakat magánál tartja, az oltárára helyezi, vagy a szertartások közben használja. Nemrégiben szereztem egy hegyikristályt, és kíváncsi voltam rá, hogyan kellene használni a sámánutazások közben. Oguz azt mondta, hogy ne használjak egy erőtárgyat addig, amíg nem egyértelmű a számomra, hogy mit kell kezdeni vele. A krstályokról annyit mondott, hogy bármilyen energiát felerősítenek, amit keresztüláramoltatunk rajtuk, és ezért a napfény és a forrásvíz segítségével kell tisztítani őket.

Mai dobolásom közben ezt a kérdést tettem fel az erőállataimnak: hogyan használjam a hegyikristályt? A sas jelent meg, és láttam, hogy a szeme és a csőre helyén a hegyikristály jelent meg, és vakítóan világos fényt árasztott. A kristály egy prizmához hasonlóan képes az összes szín- és energiafrekvenciát közvetíteni, tehát ha ki akarunk választani egy bizonyos színű pránát vagy életenergiát, akkor azt is fel tudjuk erősíteni vele, és a test vagy az aura bizonyos részeibe tudjuk juttatni.

A szemek, fülek, hangszálak, és általában az érzékszervek gyógyítására, élesítésére lehet használni, valamint a csontokat, ízületeket is lehet erősíteni vele. Azt is megmutatta a sas, hogy ha valahol szennyezett energiát vagy sötétséget látok az utazásom közben, akkor azt a hegyikristállyal lehet széthasítani, és eloszlatni. Miután megmutatta a használatát, a Nap felé repült vele, és a kristályt ragyogó módon átjárták a napsugarak, illetve a csőrében fogva a kristályt elrepült egy folyó felett, és belemártotta a vízbe. Tehát a nappal és vízzel történő tisztítást is megmutatta. 

Arra is emlékeztetett, hogy a nyári transzlégzés során egy mélyen a föld alatt lévő kristálycsarnokba kerültem, ahol az ízületeimbe kristályok repültek. Ezáltal nem csak az ízületeim lettek megerősítve, hanem alkalmassá váltam nagyobb mennyiségű magas rezgésszámú energia befogadására és tárolására is az energiarendszerem csomópontjaiban. Bár a gyógyítások során nem igazán szoktam azt látni, hogy az energia az én központjaimon keresztül áramlik, inkább az erőállatok foglalaltoskodnak közvetlenül a beteggel, megtörténhet, hogy még használnom kell a saját energiarendszeremet is valamilyen beavatakozásra vagy egyéb műveletre. Az is lényeges, hogy amikor sámánutazásban vagyok, akkor a testem és az energiarendszerem mennyire merül ki ettől. Gyanítom, hogy ha magasabb a rezgésszámom, akkor könnyebben fogom bírni az ilyen jellegű terhelést is. A bemutató után visszatértünk az Életfához, és azt hiszem, a hegyikristályom ma a házioltáramon, Garuda lábainál fog éjszakázni. 

2018. október 14., vasárnap

A terpesz-kézállás gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok

Az A pozíciót, tehát a terpesz-kézenállást fal mellett is gyakorolhatjuk, hassal és háttal a fal felé is kipróbálhatjuk. Természetesen az összes kézenállás-variáció (fallal és anélkül) jó rávezető lehet. A törzs és a lábak terpeszben történő forgatását fejenállásban, illetve gyertyapózban is gyakorolhatjuk. Alkartámaszban nem olyan könnyű megvalósítani a gyakorlást, illetve a terpesztést függőleges medencével, de megkísérelhetjük. Haladó változatok: Mindkét kézenállás-változatot kipróbálhatjuk egykezes változatban, ám annak begyakorlása nagy kitartást igényel.

Egészségügyi hatások

Fejleszti az egyensúlyérzéket
Ellensúlyozza a gravitáció hatását a gerincre
Erősíti az agyi vérkeringést
Aktiválja a nyakunk izmait
Tehermentesíti a lábakat és az ágyék területét, regenerálja azok szöveteit
A fordított testhelyzet mélyítik a légzést és elősegítik, hogy több széndioxid ürüljön ki a szövetekből
Erősíti a hasfalat, törzsizmokat, a csuklót, a karokat, vállakat és a hátizmokat. 
felfrissíti az elmét, és megváltoztatja a perspektívánkat
Növeli az önbizalmat, a koncentrációs képességet, valamint a test és elme összehangoltságát
Oldja a stresszt, csökkenti a depressziót
Aktiválja a tenyércsakrákat
Erővel tölti fel a szellemet
Elősegíti a Kundaliní és a pránafelemelkedését a múládhárábóla koronacsakra felé
Összekapcsol a Magasabb Önvalóval, a Föld összes élőlényével, és az Univerzum isteni energiájával.

Ellenjavallatok: A hát, vállak, nyakak, könyökök, vagy csuklók sérülése, fejfájás, szívbetegségek, magas vérnyomás, menstruáció. Terhesség esetén sem javasolt, csak gyakorlott jógásoknak. A az utolsó trimeszter vége felé azért nem tanácsos huzamosabb ideig fordított pózokban tartózkodni, mert ha a baba befordult fejjel lefelé a szülőcsatornába, akkor megzavarhatja a gravitációs erő megfordulása, és keresztbe fordulhat.

2018. október 13., szombat

Úrdhva praszárita pádászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Úrdhva-praszárita pádászana A, B (felfordított lábterpesztő póz)
Dristi: nászágrai

A hátrahajlító pózok után egy rövid kézenállás-sorozat következik. Az első póz a kézenállás oldalterpeszben, majd ebben egy csípőfordítás következik. A kézenállások aktiválják a törzs izomzatát, és erősítik annak stabilitását a semleges helyzetben, vagyis a mély hátrahajlítások után újra egyenes gerinccel dolgozunk. 

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre lefelé néző kutyapózból ugorjunk fel kézenállásba, és terpesszük szét a lábakat oldalsó helyzetbe, a lábfej spiccel. Ha oldalnézetből nézzük a pózt, akkor a lábak, a medence, a törzs és a karok maradjanak egy síkban, tehát ne pucsítsunk, és a combokat se forgassuk lefelé. A nagylábujjak is mutassanak a plafon felé. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban (úrdhva-praszárita pádászana A), majd ereszkedjünk le a pózból. 
Astau: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékádasa: Belégzésre ismét ugorjunk fel terpesz-kézenállásba, majd kilégzésre forgassuk el a medencénket és a lábainkat az óramutatóval megegyező irányba ütközésig, úgy, hogy egyforma magasságban maradjon a két lábfej. Belégzésre térjünk vissza a kiinduló oldalterpeszbe, majd kilégzésre forgassuk a törzset és a lábainkat tovább, ütközésig. Ez egy ismétlés. Térjünk vissza középre, és hajtsunk végre ebből még öt kört.
Dvádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga dandászanába.
Trajódasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Csaturdasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Megjegyzés: Megtehetjük azt is, hogy az úrdhva-praszárita pádászana A befejeztével nem ereszkedünk le csaturangába, hanem közvetlenül nekilátunk a B változat gyakorlásának. Ebben az esetben az astaunava és dasa vinyászákat ki lehet hagyni.

Aktív elengedés technikája

A kézenállás stabilitása mindig azon múlik, hogy a törzsizomzat aktiválása és az izomkontroll mellett kialakul-e az a fajta érzékenység, mellyel az apró súlyponteltolódásokra reagálni tud az egyensúlyi állapot fenntartása mellett.