2016. szeptember 21., szerda

Félelemalapú döntések

Sok esetben találkozom manapság azzal a környezetemben, hogy valaki a félelmei alapján hoz döntéseket. Nyilván nekem is vannak félelmeim, és bizonyára azok is befolyásolják a döntéseimet, de leginkább tudat alatt. Mert ha sikerül nyakon csípnem egy-egy döntéshelyzet előtt azokat a félelmeket, amelyek bizonyos irányba sodornának, akkor igyekszem ezt tudatosítani és elkülönülni tőle. Ez nem azt jelenti, hogy vakmerőnek kell lenni, vagy "kísérteni kell az Istent". Csupán fel kell ismerni azt, hogy a félelmeink hogyan manipulálnak bennünket, és hogyan igyekszenek megóvni bennünket olyan dolgoktól, amiket esetleg éppenséggel hogy meg kell tapasztalnunk. 

A félelmeink erős kondicionáltságot jelentenek, melytől nem olyan könnyű megszabadulni. Patandzsalí a halálfélelmet az ötféle klésa (szenvedést okozó tényező) egyikeként említi. Krisna is hangsúlyozza, hogy még a lelki tudással rendelkező bölcseket is hatalmába kerítheti a halálfélelem, még akkor is, ha tudják, hogy örök lelkek, és a múlandó anyagi testüket valamikor el kell hagyniuk, amikor a sorsuk úgy hozza. Az önvédelem és az élethez való ragaszkodás alapvető emberi ösztön, melyet nem kell leküzdeni, de mégis csak meg kell tanulnunk nem félni a haláltól, sőt semmitől sem félni. 

Ezt kezdhetjük a kisebb dolgoktól. Például észrevehetjük, hogy azért nem kommunikálunk őszintén valakivel, mert félünk, hogy elveszítjük, vagy valamilyen hátrány ér bennünket amiatt, hogy őszinték vagyunk. De egy képmutató viszony fenntartása még senkit sem vitt közelebb a boldogsághoz vagy az önmegimseréshez. Egy halálos beteg rokonunknak nem merjük megmondani, hogy meg fog halni, mert félünk, hogy megijed. A gyerekeinknek nem merjük megmondani, hogy meghat nagyapa vagy nagymama, mert "még úgysem értenék meg". Vagy benne vagyunk egy kapcsolatban, de egyértelművé vált a számunkra, hogy nem tudunk már semmit sem adni egymásnak, csak sebeket tudunk ejteni, mégis habozunk véget vetni neki, mert "mit gondol a világ", és félünk attól, hogy mi jöhet utána. Az ismeretlen mindig félelmetes, és ezért sokszor foggal-körömmel ragaszkodunk egy megszokott helyzethez, még akkor is, ha szenvedünk benne, mert félünk a bizonytalanságtól, attól, hogy nem lesz semmink és senkink. Csak az nem fél elveszíteni valamit, aki már mindenét elveszítette. Az önkorlátozó döntéseink által viszont számtalan lehetőségtől fosztjuk meg magunkat, melyek segítenének a tovább fejlődésben.

Egy fontos dologot előbb-utóbb meg kell értenünk: a világ nem azért van, hogy boldoggá tegyen bennünket, és akármennyire törekszünk is a boldog életkörülmények megteremtésére és a szenvedés kizárására, ez sohasem fog tökéletesen sikerülni. A világ azért van, hogy tanulni és fejlődni tudjunk, és minden egyes élmény, ami ér bennünket, akár látszólag pozitív, akár negatív, egyetlen célt szolgál: hogy fejlődni tudjunk a megtapasztalt élmények hatására. Ha körbebástyázzuk magunkat a félelmeinkkel, akkor ez a tanulási és fejlődési folyamat fájdalmasan belassul, és egyre görcsösebben fogunk kapaszkodni a vélt boldogságot vagy biztonságot jelentő körülményekbe, miközben megszállottan igyekszünk elkerülni mindazt, ami veszélyes vagy félelmetes lehet. 

Ha lépésről lépésre megtanulunk józanul és reálisan dönteni, akkor lassacskán észre fogjuk venni, hogy a félelmeink elveszítik az erejüket, amellyel eddig az uralmuk alatt tartottak. A felszabadulás felé törekvés egyben a félelmeink leküzdését is jelenti, mert félve nem léphetsz be a spirituális valóság kapuján!

2016. szeptember 20., kedd

Az elme és a lélegzet

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ebből a tiszta energia-állapotból a Sakti elkezdett vibrálni és egyre bonyolultabb rezgésminták alakultak ki, mint például a hanghullámok, fényhullámok és gondolati hullámok. Ezek a hullámok és rezgésminták egyre sűrűbb formában kristályosodtak ki, és így nyilvánultak meg a csillagok, a galaxisok, univerzumok, atomok, molekuláris szerkezetek, az összes vegyi elem és izotópjaik, valamint a levegő, tűz, víz és föld. Fontos megérteni, hogy a teremtés megnyilvánulása a tiszta tudattól kezdve a az intelligencián és energián át a föld és az anyag legsűrűbb elemeiig rezgésminták és hullámok által jött létre. Éppen ezért az egyéni tudat újra felemelkedése a az isteni tudatig leghatékonyabban a hullámok és rezgésminták által jön létre. Egyes hullámok, amiket használni fogunk, a mantráknak nevezett bioplazmikus hanghullámok lesznek. Erről a 10- fejezetben esik bővebben szó. Ebben a fejezetben pedig a légzéshullámok és a gondolati hullámok kölcsönhatására koncentrálunk.

Az ájurvédában az elmét tekintik a fizikai és mentális problémák alapvető okozójának. De magát az elmét a lélegzet működteti. Nézzük meg például egy gyertya lángját, amikor nyitva van az ablak. Lengedezni fog a szélben. Azonban, ha a levegő megáll, akkor a láng is mozdulatlan marad. Itt a lángot az elméhez hasonlíthatjuk, mely ugyanúgy nyugodt, ha nem mozgatja a prána szele. Amikor a prána mozog, akkor az elme is megmozdul. Ebből a megértésből született a pránájáma, a légzés jógikus iskolája. A pránájáma az életerő (prána) irányítását jelenti az elme irányítása érdekében.

A légzés és az elme kapcsolatának megértése eredményezte a dháranát is. A dháraná a gondolatok tudatos irányítását jelenti, ami önmagában az életerő irányításához is vezet, mivel, ahogy számos jóga-írás kijelenti, ahová a vritti (gondolati hullám) megy, oda megy a prána is, és vice versa (Hatha-jóga Pradípiká 4.21-25). Akkor érhetjük el a legnagyobb eséllyel a sikert, ha mindkettőt egyidejűleg az irányításunk alá vonjuk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, fontos, hogy a jóga-meditációt és a jóga-pránájámát ne két teljesen különálló gyakorlatként értelmezzük, hanem az egyik mindig kísérje a másikat. Ha a pránájámát gyakoroljuk, akkor a meditációt is vegyük hozzá, mint kiegészítő gyakorlatot, ahogy rámutattam a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvemben. Másfelől, ha gyakoroljuk a meditációt, akkor kell lennie mellette egy pránájáma-komponensnek is, ami nem csak azt jelenti, hogy megfigyeljük a légzésünket és arra koncentrálunk. Ebből a fejezetből kiderül, hogyan fejlődik ki természetesen a jóga-meditáció a pránájámából."

2016. szeptember 19., hétfő

Kiskunhalas Open Kettlebell verseny

Hát talán azzal kezdeném a szombati, egyébiránt minden tekintetben remekül megszervezett verseny beszámolóját, hogy kéthetente versenyezni azért nem olyan nagy fun. A havi egy is necces, de viszont ritkábban, mint 3 havonta meg nem egészséges. Hogy miért? 2 hete voltunk a Serbia Open versenyen, ahol egész jó eredmények születtek, bár én az ottani teljesítményemmel sem voltam annyira megelégedve. Viszont utána nem volt idő pihengetni, lement egy hét kemény edzés, ezen a héten pedig már csak lazáztunk, hogy kipihenjük magunkat az edzésre. És az idegrendszernek így sem sikerült teljesen regenerálódnia, legalábbis én alulmúltam önmagamat.

Kezdjük akkor magammal: 8 perc, 80 lökés volt betervezve, ehhez képest 5 perc után már az életbenmaradásért küzdöttem, és 66 lökés után le is kellett tennem, mert már képtelen lettem volna még egyszer kilökni a golyókat. Szóval 7 perc, 66 ismétlés volt a lökés szettem. A szakításig majdnem három óránk volt pihenni, de így sem tudtam még a két héttel ezelőtti 109 ismétlésemet sem megcsinálni, 100 ismétlés után elszállt a golyó. Ennyit rólam. Remélem Torinóra jobban összejönnek a tervek! Viszont talán a technikám javult valamelyest, legalábbis úgy éreztem.

Sanyi viszont remekelt, és ennek igazán örülök! Ez volt a második biathlon versenye 24-el, és nagyon sokat javított áprilishoz képest. 8 és fél perc alatt csinált 80 lökést, Torinóra 100 a terv. A szakításban végigcsinálta a tíz percet, 141 ismétléssel végzett. Úgyhogy első lett, én pedig második a súlycsoportomban Barcsik Laci mögött. 

Emese két számban is indult, 2x16 kg-s hosszú ciklusban 46 ismétléssel első helyen végzett, 16 kg-os szakításban pedig 124 ismétléssel a harmadik helyen. Az egyéni flightok után jött a csapatverseny, amelyben 3 fős csapatok indultak, a lányok 2x8 kg-val költek, a fiúk pedig 2x20-al. Emese Anitával és Szilvivel indult közös csapatban, így egy Budapest-Cegléd-Kiskunhalas koprodukciót megvalósítva meg is nyerték az első helyet, 3 perc alatt 280 ismétléssel. A fiúknál mi versenyeztünk Hoffmann Sanyival kiegészítve, a kecskeméti és a kiskunhalasi csapattal. Pár ismétléssel maradtunk le a második helyezett Halas mögött, de így is 139-et csináltunk összesen 9 perc alatt. 20 kilóval csapatversenyezni összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, mint 24-el. 49-et löktem 3 perc alatt, de ma alig van izomláz a hátamban. Hoffmann Sanyi 34-et, Jakab Sanyi pedig 56-ot csinált. 24-el viszont totális meghalás a csapatverseny. Na mindegy, majd megerősödöm, és akkor az is lazán fog menni. 

A terem, a szervezés, a pólók, stb., minden profi volt, reméljük lesz még verseny Kiskunhalason. Külföldi versenyzők is voltak, de biztos, hogy legközelebb még többen jönnek majd. Egy hónapunk van a torinói IGSF VB-ig, addig még bele tudunk tenni négy hét kemény felkészülést. Remélhetőleg ott is jó eredményeket ér el a magyar csapat, 11-en veszünk részt a világbajnokságon. 

2016. szeptember 18., vasárnap

A karakterpáncél

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"Wilhelm Reich munkája az elnyomott szexuális energiával jól példázza ezeket az elveket. Ő fogalmazta meg a „karakter-páncél” elvét, mely izomfeszültség és tartásbeli merevség formájában érezteti az ösztönszintű vágyakból és az egó védő funkcióiból kialakuló „karakter-ellenállást”.

A karakter-páncél Reich szerint olyan védekező mechanizmusok rétegeit jelenti, melyek pszichoszomatikusan áttevődnek a fizikai testre, és és képletesen a geológiai vagy földtörténeti rétegekhez hasonlíthatóak. Mint ilyen, ezek a rétegek a páciens „megkövesedett múltját” mutatják, és általában a legmélyebb feszültségek a legrégebbiek. Reich azt állítja, hogy azok a konfliktusok, melyek az élet bizonyos szakaszában aktívak voltak, tartós nyomot hagynak a személyiségünkben, fizikai és mentális merevség formájában. Mindegyik konfliktus egy réteket képez az egyén karakterében. A karakterstruktúra minden egyes rétege az élettörténete egy része, mely más, vagyis fizikai formában őrződik meg, és továbbra is aktív. Reich megmutatta, hogy a rétegek fellazításával a régi konfliktusok többé-kevésbé könnyen feléleszthetőek. Ha különösen sok réteg volt, és automatikusan funkcionáltak, vagyis egységet alkottak, melyen különösen nehéz volt áthatolni, az élőlényt körülvevő páncélnak tűntek. A páncél lehet felszínes vagy mélyen fekvő, szivacs puhaságú vagy kőkemény. Viszont minden esetben az a funkciója, hogy megvédjen a kellemetlen élményektől.

A reichi pszichológus-iskolák különböző gyakorlatokat fejlesztettek ki, melyek az ászanákra és a múdrákra emlékeztetnek, a felgyülemlett érzelmek, szorongások és elnyomások felszabadítása céljából. Ezek a gyakorlatok a prána felszabadítására fókuszálnak, melyet ők bioenergiának neveznek. Ez pedig sok szempontból emlékeztet a múla bandhára és más jóga-technikákra. Azonban sem az abreaktív, a reichi, vagy a relaxációs terápiák nem alkalmazzák a gát összehúzását, nem beszélve a perineális testről vagy a méhnyakról.

A múla bandha technikája évezredeken keresztül szigorúan őrzött titok volt. A múládhára csakra összehúzása erőteljesebb technika, mint az összes modern pszichológiai technika együttvéve. Gyerekjátéknak tűnnek egy olyan technikához képest, amely végtelen gyönyört, tudást és felszabadulást ígér.

Számos esetet láttunk, amikor a súlyos depresszió gyorsan és érzelmi vagy pszichés trauma nélkül megszűnt a múla bandha gyakorlása által, bár az alanyok közel álltak az öngyilkossághoz. Átéltél a régi emlékeiket, érzelmeiket és élményeiket, de mivel képzettek voltak az elkülönült tudatosság terén, az emlékeik úgy áramlottak a tudatos elmébe és utána onnan ki, mint ahogyan a buborékok ártalmatlanul felemelkednek a víz felszínére és kipukkadnak.

A múla bandhának tehát megvan a potenciálja, hogy megszabadítson bennünket a depressziótól, neurózisoktól és egyéb pszichológiai problémáktól, melyek megmételyezik az életörömünket és megakadályozzák, hogy beteljesítsük a potenciálunkat, a Kundaliní sakti felemelésén keresztül. A múla bandha biztonságos (ha az előírások szerint gyakoroljuk), hatékony és egyszerű. Tisztító hatását is figyelembe véve, mellyel képes „nagytakarítani” a mentális és érzelmi testet, a múla bandha egy olyan technika, mely megnyitja a szabadság, öröm és felszabadulás kapuját."

2016. szeptember 17., szombat

Az akadályok áttörése

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"Ha elképzeljük, hogy a neurózisaink az agyi neuronkapcsolatok fix hálózatából és olyan mentális mechanizmusokból állnak, melyek arra kényszerítenek, hogy előre meghatározott módokon, a környezetünkkel disszonanciában reagáljunk, megérthetjük, hogyan pusztítják el az életünket. E neurális és mentális áramkörök energiája a tudatosságunk mezején kívül esik. A múla bandha és más olyan energiafelszabadító technikák, mint a kundzsala (terápiás hányás) közvetlenül az agyba és az elmébe juttatják a pránikus energiát, melynek következtében a tudatosságunk köre tágul, és ezáltal természetesen tudatossá válunk a neurotikus mintáinkról is.

Amint tudatossá kezdünk válni önmagunkról, elkezdhetünk dolgozni a pozitív változásokon is. A mentális és érzelmi problémák megszüntetése következtében kifejleszthetjük az érzékenységet a belső érzelmi környezetünk iránt. Ezt még tovább lehet fokozni a tudatosság gyakorlásával. Ahogy az érzékenység és a tudatosság kiterjed, a belső látásunk is kiterjed, és így meg tudjuk oldani azokat a mentális problémákat, mivel látjuk a problémák forrását vagy gyökerét. A múla bandha tehát egy módszer, mellyel a gyökerénél vághatjuk át a mentális problémákat, és megalapozhatjuk a mentális egészségünket és jólétünket.

Az akadályok áttörése

A múla bandha egy végtelenül erőteljes technika, mely képes lebontani azokat a merev akadályokat, melyeket az évek során felépítettünk az elménkben, ezáltal megszabadítva minket a mélyen a tudatalattinkban rejtőző konfliktusoktól és komplexusoktól, melyek a modern pszichológia eszközeivel esetleg nehezebben érhetőek el. Ez a múla bandhának a múládhára csakrára és a testben keringő pránákra gyakorolt hatásának köszönhető. A pszichiátria viszont gyógyszerekre és más fizikai folyamatokra vagy a pszichoterápiára hagyatkozik, melyekkel az elme mélységei nem érhetőek el.

Még az abreakciós terápia sem segít egyes betegeken, mint például a súlyosan depressziós egyéneken, akik túlzottan elfojtják az érzelmeiket, és így nem tudnak annyit felszabadítani belőlük, ami meg tudná semmisíteni a depressziós helyzetet. Ez esetenként annak köszönhető, hogy ezek a súlyosabb és hosszú távú állapotok rögzültek a testben és az elmében, és így már nem voltak hozzáférhetőek az abreakció számára, mert az abreakció csak a szabad tudatalattiban lévő információkat hozza a felszínre és távolítja el, viszont nem koncentrál a fizikai stresszorokra."

2016. szeptember 16., péntek

Kajafüggőség

Évek óta használom a Naturize barnarizs-proteint, és néha olvasok jó cikkeket is a honlapjukon. Mint például ez: "Az étel, amit mindenképp kerülnöd kell (ha lapos hasra vágysz)". A cím valóban hatásvadász, én is rákattintottam, hogy aztán kiderüljön, mi is az az egy étel, amit ha kerül az ember, akkor aztán remek formában lesz! Persze a cikkből kiderül, hogy nem egy ilyen étel van, és mindenki számára más. Természetesen a függőséget okozó kajákról van szó, úgyhogy mellébeszéd helyett lássunk egy listát arról, hogy mik is tartoznak bele (legalábbis az én megközelítésemben).

- hús, hal, tojás és minden állati fehérje
- tejtermékek
- cukor és édesítőszerek
- szójatermékek
- olajban sült ételek
- sózott és feldolgozott élelmiszerek
- édességek, sütemények, fagylalt
- gabonatermékek, főleg a gluténtartalmúak (búzaliszt, rozs, árpa)
- tésztafélék, péksütemények, pizzák
- chipsek, kekszek, rágcsélnivalók
- sós, pörkölt magvak

Lehet, hogy éppen kihagytam valamit, de a lényeget értjük. Ezek az ételek jutalmazási mechanizmust indítanak be az agyunkban, és emiatt sokszor nem azért esszük őket, mert szükségük van rá, hanem azért, mert eteti magát. Unalmunkban, a frusztráció vagy a stressz oldására hajlamosak leszünk ilyen ételeket választani, és nem azokat, amelyek valóban esszenciális tápanyagokat biztosítanak a szervezetünk számára. 

Például, ha nincs otthon elegendő változatosságban zöldség, gyümölcs, olajos mag, hüvelyes, és alternatív gabonák vagy superfoodok, akkor hiába volna kedvünk enni valami egészségeset, nem fogunk semmit sem találni a hűtőben. Ha pedig pont a függőséget okozó kajákkal van tele a hűtő, akkor nem csoda, hogy azt fogjuk magunkba tömni, ha kell, ha nem. Ha lusták vagyunk főzni, az is nagy hátrány, mert hamarabb rendelünk egy pizzát a netről, mintsem hogy zöldséglevest főzzünk. 

Az egészséges, funkcionális étkezés tervezést igényel, akkor is, ha magunknak főzünk, deakkor is, ha rendelünk valahonnan, vagy a kettő kombinációját alkalmazzuk. Legalább egy hétre előre tervezd meg, hogy mit fogsz enni reggel, délben és este, vagy ha 4-5 alkalommal eszel, akkor a snackeket is tervezd meg. A legjobb, ha van 20-30 egészséges ételrecept a fejedben, és azokat rotálod, így nem kell sokat gondolkodnod, hogy mit egyél jövő héten. 

Van például sok olyan ismerősöm, akiket én szoktattam rá, hogy minden nap egyenek salátát. Persze a vegán étrend nem abból áll, hogy csak salátát eszünk, de nagyon jól kiegészíti a főtt ételeket. Én például rosszul kezdem érezni magamat, ha néhány napig nem jutok friss zöldségekhez. És ehhez jöhetnek a levesek, főtt, párolt zöldségek, magvak, satöbbi. A lista szinte végtelen.

Nagyon fontos a változatosság, főleg, ha valaki elhatározza, hogy egymás után kiiktatja az étkezéséből a függőséget okozó ételeket, mert akkor arra is erőfezsítést kell tennie, hogy újabb és újabb alapanyagokat ismerjen meg, és próbáljon ki. A vegán étrenddel is azt a hibát követik el a legtöbben, hogy nem étkeznek elég változatosan, nem figyelnek a vitamin- és fehérjepótlásra, és sok esetben megmaradnak a junkfoodok az étrendjükben. Emellett az étkezésnek kielégítőnek kell lennie. Ha nagyon hirtelen vagy szélsőségesen változtatod meg, akkor jó eséllyel nem fogsz kitartani mellette hosszú távon.

Például, ha elhagyod a glutént, akkor kell találni olyan alternatív gabonákat, liszteket, amikből tudsz kenyeret, sütit sütni, vagy köretet készíteni a tészta helyett. A tejtermékkel is ez a helyzet. Én egészen 2013-ig nagyon sok tejterméket fogyasztottam, heti több kilót. De nem lettem izmosabb tőle. Amikor elhagytam a tejtermékeket, akkor rákattantam a tofura, és ha kellett, ha nem, azt ettem, pedig tulajdonképpen semmi íze. Később sikerült elhagyni azt is. De fel kellett kutatnom az olyan növényi fehérjeforrásokat, amelyek elegendő aminosavat biztosítanak az edzésemhez, mert egy rizsprotein-turmix egy nap azért önmagában nem elég. Az alkalmankénti sült ételek vagy nyers vegán édességek, vagy egy sült krumpli, vagy tofus étel elfogyasztása már nem vált ki nálam olyan függőségi rohamot, mint régen. Az ételek glikémiás indexével lehet még foglalkozni, főleg, ha inzulinrezisztens valaki. 

A legfontosabb dolog pedig az, hogy más örömforrásokat találjunk az életben, mint az evés. Ha megtanulunk szeretni, szeretetet adni és elfogadni, akkor könnyebben ki tudunk lábalni a függőségekből, melyeknek a kajafüggőség csupán az egyik kategóriája. 

2016. szeptember 15., csütörtök

Az óceánikus légzés

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"4. Fejezet

4. Törvény: Az óceán-légzés hullámszerű mozgásával elősegíti az óceán-élményt.

A lélegzet és az elme kapcsolata

A Hatha Tatva Kaumudí szerint a kévala kumbhaka – a pránájáma célja – egy olyan állapot, melyben a prána (életerő) egyenletesen oszlik szét az egész testben. Úgy tartják, hogy a kévala kumbhaka automatikusan elevezet a szamádhihoz. Ez is mutatja, hogy mekkora ereje van a lélegzetnek a különböző mentális állapotok elérésében. A Jóga-rahaszja (1.45), melyet T. Krishnamacharya hagyott ránk, azt állítja, hogy nem érhetjük el a meditációt a pránájáma nélkül, mely állítás szintén a légzés fontosságát húzza alá.

Patadzsali több különböző meghatározást ad a pránájámával kapcsolatban, de a jelen kontextusban az első definíció a legfontosabb: „Amikor a pózt megvalósítottuk, a pránájáma gyakorlása következik, mely megszünteti a belégzés és kilégzés zavarait.” (Jóga-szútra 2.49). Utána pedig kijelenti, hogy ezáltal a légzés hosszú és finom lesz (Jóga-szútra 2.50). Patandzsalí itt a légzés lelassítását és finomítását a meditáció előfeltételének tekinti.

Ebben a fejezetben megvizsgáljuk, hogyan kapcsolódik össze a lélegzet és az elme, és hogyan tudjuk ezt a tényt használni a meditáció hatékonyságának növelésére. A meditáció célja az óceánikus érzés vagy óceánikus eksztázis megtapasztalása. Ahogyan az óceánt is a hullámok mozgatják, mi a lélegzet hullámait fogjuk alkalmazni, majd később a gondolati hullámokat a hanghullámokkal kombinálva az óceánikus állapot elérésére. Az óceánikus élmény vagy misztikus élmény pránikus megfelelője az óceánikus lélegzet, ami egy olyan légzéshullám, mely a testünk összes sejtjét eléri és megmozgatja.

Foglaljuk össze röviden az univerzum történetét: Kezdetben csak a Brahman létezett. Annak érdekében, hogy megnyilvánítsa határtalan potenciálját és isteni kreativitását, a Brahman kétpólusúvá vált, melyeket Sivának és Saktinak neveznek. Míg Siva a tiszta tudat (a transzcendens Isten) neve, a Sakti (vagyis az immanens Isten) kezdetben a tiszta energia, tiszta erő vagy prána formájában létezett. Patandzsalí prakritínek nevezi, ami Teremtést jelent."