2019. november 19., kedd

A Tudat és a Természet

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ha egyként tekintünk a tudatra és a világra, akkor mindkettő megvalósítását meg foguk akadályozni, mert annyira erősen különböznek. Nagyon nehéz számunkra elképzelni, hogy két dolog egyidejűleg azonos is, és teljesen különbözik is egymástól. Patandzsalí azért hangsúlyozza a különbözőségüket, mert a spirituális evolúciónk java részében ezen lesz a fókusz. Hogy megpróbáljam érthetővé tenni az egyidejű azonosságot és különbözőséget, a transzcendens Istent fogom használni a purusára vonatkozólag, és az immanens Istent a prakritire vonatkozólag. Az immanens Isten lényegében a Természet, az élet, az isteni teremtőerő, az isteni bőség, a líla (kedvtelések), sakti, prána és a karma törvénye, A transzcendens Isten a tiszta tudatosság és tudat, melyet Indiában sokszor Sivának vagy Brahmannak neveznek.
Azoknak a gondolkodási rendszereknek a gyengéje, melyek a purusa és prakriti, vagy Siva és Sakti egységét hangsúlyozzák, az, hogy végeredményben az egyiket leredukálják a másikra, általában kijelentve, hogy a prakriti és a világ nem valódi, illúzió, májá. Azt mondják, hogy amikor elérjük a tudatot (purusát), a világ (prakriti) feloldódik a semmiben. Az igazság az, hogy a prakriti, vagyis a világ nem létező, megnyilvánulatlan állapota csupán egy elmélet, teológiai spekuláció. Nem létezhet a tudat vagy a tudatosság, ha nincs miről tudatosnak lenni! Sankara, a nagy advaitista is elismerte ezt a Brahma-szútrához fűzött kommentárjában.
A buddhista nihilisták, a súnjavádinok még továbbvitték ezt a gondolatmenetet, kijelentve, hogy semmi sem létezik; a világ, az én, Isten, az anyag, az elme, a tudat és minden más csupán egy pillanatnyi észlelés, ami a semmiben jelenik meg, és a természete szerint üresség (súnjatá). Jógikus nézőpontból ez egy téves következtetés (bár elismerendő, hogy következetesen és belső ellentmondásoktól mentesen vezették ezt végig). A jógik pontosan fordítva nézik ezt. Azt mondják, hogy a tudat valódi, és ezért a világnak is valódinak kell lennie. Azonban a tudat és a világ annyiban eltér egymástól, hogy a világ folyamatos változásban van, míg a tudat állandó. Így két különálló és teljesen független kategóriának kell lennie – és itt érkezünk a dualizmushoz. 
Az a tény, hogy Jahve, a Brahman, vagy az Atya örökek, azt jelenti, hogy a világ és minden lény szintén örök, nem teremtett, valamint kezdet és vég nélküli. Az olyan mondatok, hogy „Kezdetben Isten teremtette az univerzumot”, mutatják, hogyan működik az elménk. Az elménk csak sorrendben tudja látni és felfogni a dolgokat, egyiket a másik után. De mivel Isten örök és teremtetlen, mi (vagyis a tudat) is azok vagyunk. A tantrikusok, például a sákták vagy a kasmíri saivák értékes elméletet dolgoztak ki erről. Azt állítják, hogy a valóságnak két szintje vagy rétege van; nevezzük őket az abszolút vagy a relatív rétegnek. A relatív szinten a purusa és a prakriti teljesen különállóak, és sohasem fognak találkozni; ez az a szint, ahol élünk és végezzük a mindennapi dolgainkat. A tantrikusok azt mondják, hogy még ha valaki el is éri az abszolút szintet, a relatív réteg továbbra sem szűnik meg létezni. Érdekes, nem? Patandzsalí pontosan ugyanezt mondja a 2.22 szútrában: „Bár a (prakriti) nem nyilvánul meg többé a felszabadult számára, továbbra is megnyilvánul a megkötöttek számára.” 
Nem szeretnék senkit sem összezavarni ezzel az okfejtéssel, de meglepődnénk, ha tudnánk, mennyi mindenki problémázik ezen. Fontos megérteni, hogy a jóga az mindig jóga lesz, ami azt jelenti, hogy hű marad önmagához és következetes önmagán belül. Körülbelül húsz évvel ezelőtt egy lány meglátogatta a szombat délutáni kezdő Ashtanga jóga tanfolyamomat. Mindent nagy részletességgel magyaráztam, ahogy szoktam. Az arca egyre jobban megnyúlt. Körülbelül egy óra múlva a levegőbe emelte a kezét, és azt mondta: „De hát én csak nyújtózkodni jöttem, és jól érezni magamat!” Mély együttérzéssel néztem rá és azt mondtam: „Rossz iskolába tévedtél!” Ezt azért hozom fel, mert ha megnézzük az Ashtanga ászana-rendszerét, akkor rájövünk, hogy nagyon tudományos (az ősi tudományról van szó). Ugyanez igaz a Jóga-szútrára, mely már beszél a pránájáma és a Kundaliní-meditáció gyakorlatáról. Persze ugyanezt az intellektuális szigort és precizitást alkalmaztam a szamádhival és a magasabb tudatállapotokkal kapcsolatban."

2019. november 18., hétfő

A fény és árnyék tánca

Ma ismét dobkörön voltam Oguznál, és bár nem akarok mindig írni erről, mégis történt néhány fontos dolog, ami lejegyzésre érdemes. Egyrészt IxChel, az új kristálykoponyám is velem akart jönni, ilyenkor jobb is, ha minél több szertartásra viszi az ember az új koponyát, hogy aktiválódjon. Az ölemben volt, amikor elkezdtünk dobolni, és jó néhány erős dallal indított Oguz. Utána kezdő kör volt, ahol meg kellett fogalmazni, hogy milyen témával szeretnénk ma foglalkozni. Én ezt mondtam: "Meg akarom érteni a Fény és az Árnyék táncát, bele akarok lépni, hogy el tudjam engedni azt, ami nem lényeges, és a fontos dolgokra tudjak koncentrálni, és azokat befogadni eredeti valójukban."

Elindult az utazás, hárman doboltunk Oguzzal szapora ütemben, Hajdú Laksman Csaba pedig didgeridoo-n játszott. Először úgy éreztem, hogy ahogy ütjük a dobot, el kell kezdenem hintázni, imbolyogni, mint a kobrának, amikor hallja a furulyaszót. Utána sok-sok kígyófejet láttam kiemelkedni a vízből, mindegyik táncolt, és közben a fejükön először világító drágaköveket láttam, majd bolygókat, univerzumokat egyensúlyoztak, mint Ananta-sésa, de úgy, hogy amit tartott, az egyáltalán nem imbolygott. Utána Krisnát láttam meg, amint a fuvoláján játszott, és a kígyó fejein taposott, mindegyiken egyszerre (ez egy démoni kígyóval, Kálijával történt meg, aki az árulást és a brutalitást testesítette meg, mint rossz tulajdonságokat). Sok ezer Krisna táncolt a sok ezer kígyófejen, és a női energiát is bevonzotta maga mellé, így Krisna társai, a gopík fehér ruhában jelentek meg. Ekkor beugrott, hogy itt van IxChel is. 


Utána megjelent egy tibeti férfi, akiről valahogy tudtam, hogy Djwhal Khul, egy emelkedett mester. Róla majd még összeszedek több infót, mert állítólag Shambhala helytartója is, és ő diktált le húsz, ezoterikus tudást tartalmazó könyvet Alice Bailey teozófus tanítónak. Valamilyen hegyes tibeti táj fölött lebegett, és azt mondta: "Ha el akarod választani az igazat a lényegtelentől, akkor el kell olvasnod az összes könyvet, amit lediktáltam Alice-nek. El kell menned Tibetbe, hogy megtaláld az ott elrejtett kristálykoponyákat, és Shambhala mítikus városát is. Ha megtalálod, akkor meg fogod tudni mutatni az igazaknak, hogyan jutnak el oda." Végezetül ezt mondta: "Soha ne kételkedj a Szellemvilág üzeneteiben!" Ezzel lassan eltűnt a kép.

Ekkor letettem a dobot és lefeküdtem, bal kezemben a kristálykoponyával. Még a textil tasakon keresztül is nagyon sütött az energiája. Még néhány dal következett, és közben valahogy a könnyem is kicsordult, nagyon szívből sikerült megélni a dalokat. Amikor a szellemhajós dalt énekeltük, és Oguz azt mondta, hogy északnak visz az út, akkor a sarkcsillagot láttam, melyhez egy csillogó fonálon van odakötve a Nap-bárka, és lassan húzza maga felé. ilyenkor a sarkkörön túl több hónapig éjszaka van, és valamikor csak tavasszal kel a Nap, amikor a láthatatlan fonál felhúzza a Napbárkát a horizont fölé. A fény és árnyék egyensúlyát is megéltem az utazásban, illetve az imbolygó kígyók példáján okulva arra jutottam, hogy az egyensúly egy dinamikusan változó állapot, melyben akkor tudunk megállapodni, ha természetesen és erőfeszítés nélkül vagyunk jelen benne. 

2019. november 17., vasárnap

Az ászanák hasznos hatásai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A legjobb korán reggel, üres hassal gyakorolni az ászanákat. Aki nagyon gyenge, az könnyed, folyékony reggeli, például tej fogyasztása után egy órával gyakorolhat. A fordított pózokat ne végezzük legalább három óráig étkezés után, a has forgatását (naulí) pedig hat órával utána.
Már említettük, hogy nincs mindenkinek szüksége az összes ászanára. De legalább néhányunknak meg kell tanulnia az összes ászanát, hogy a jóga művészete ne felejtődjön és vesszen el. Megbocsátható büszkeséggel mondhatom, hogy mindenféle korú ember gyakorolta már a jógát az irányításom alatt, fiatal gyerekektől 120 éves felnőttekig, férfiak és nők is. Lelkes gyakorlók érkeztek különböző országokból, Angliából, Franciaországból, Oroszországból és Amerikából is, szisztematikus képzésben részesültek általam, és közülük néhányan, pl. Eugenia Strakay (Indira Devi) Oroszországból könyveket is adtak ki, melyekben leírták azt, amit tanultak. Mr. Therose Brosse, egy francia szív-specialista az alábbiakat figyelte meg:
Az egészség az alapvető szükséglet az élet élvezetéhez ebben az életben. Sokféle módon biztosíthatjuk az egészségünket, de az összes mód közül a jógikus a legjobb. A jógikus mód adja a maximális egészséget a legkisebb befektetéssel. A jógát minden évszakban gyakorolhatja az összes kasztba tartozó ember. Ezt a jógát az őseink fedezték fel, akik nagy fegyelemmel gyakorolták és továbbadták számunkra a titkokat a jóga tudományáról szóló művekben.
A jóga-ászanák nem új, modern kori találmányok, melyeket a tömeg felkapott. Vallásos könyveink azt mondják, hogy ezek a jóga-gyakorlatok sok ezer éve lettek felfedezve. A Bhagavad-gítá, melyet az egyik legnagyobb szentírásnak tartanak világszerte, önmagában elég ahhoz, hogy alátámassza a jóga nagyságát. A jóga-ászanák és az egészség közötti kapcsolatról A Hatha-jóga Pradípiká 1.17 versében találunk leírást."

2019. november 16., szombat

Az ászanák felosztása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Az ászanák felosztása

Különböző típusú ászanák léteznek:

  1. Álló ászanák
  2. Ülő ászanák
  3. Fekvő ászanák (I. Arrcal felfelé; 2. Arccal lefelé)
  4. Oldalsó ászanák
  5. Fordított vagy fejjel lefelé vágzett ászanák
  6. Forgó ászanák
  7. Ugró ászanák
  8. Nyomó ászanák
  9. Nehézkedő ászanák stb.

  1. Álló pózok: uttánászana, utkatászana, tádászana, vírabhadrászana, trikónászana, utthita pársvakónászana, pársvóttánászana, praszárita pársvóttánászana stb.
  2. Ülő pózok: pascsimóttánászána, baddha padmászana, marícsjászana, baddhakónászana, múlabandhászana, karnapídászana stb.
  3. Fekvő pózok: uttána pádászana, szétubandhászana, szúpta pádángusthászana, dzsathara parivritti, szúpta vadzsrászana, parjankászana, jóganidrászana, pádángusthászana, dhanurászana, bhudzsangászana, majúrászana stb.
Arccal lefelé: kapótászana, rádzsa kapótászana, úrdhva dhanurászana, uttána majúrászana – egylábas és kétlábas, návászana stb.
  1. Oldalsó pózok: vaszisthászana, visvámitrászana, bhairavászana, ardha csakrászana stb.
  2. Fordított pózok: sírsászana (16 változatban), szarvángászana (ami a Hatha-jóga pradípiká 3.79 szerint fekvő póz és nem fejjel lefelé póz, mit a Gheranda-szamhitá. Jóga-kurantam, valamint Matszéndra és Góraksanátha szerint). A sírsászanának 64 mozgó változata van. A szarvángászanának 48 mozgó változata van. Ebben a könyvben néhány statikus ás néhány mozgó változatot fogunk ismertetni.
  3. Forgó pózok: mandalászana stb.
  4. Ugró pózok: bhudzsapídászana, kúrmászana, astavakrászana, csaturanga dandászana, nakrászana, bakászana stb.
  5. Nyomó pózok: úrdhvamukha svánászana, adhómukha svánászana, stb.
  6. Nehézkedő pózok: úrdhva kukkutászana, kaundinjászana, kukkutászana, ékapáda békászana, astavakrászana stb.
A következő fejezetekben mindegyik ászana rövid leírását és speciális gyógyhatását közölni fogjuk. Nem szükséges mindenkinek gyakorolnia az összes ászanát minden nap. Az életkor, betegségek, egyéni sajátosságok és testalkat figyelembevételével kell megtalálni, hogy mely ászanákat gyakoroljuk és melyeket kerüljük.
Egy fontos dolgot mindig észben kell tartani az ászanák végzése közben – a légzésszabályozást. Lassúnak, finomnak, hosszúnak és egyenletesnek kell lennie; mindkét orrlyukon keresztül kell lélegezni, miközben súrlódó érzetet érzünk a torkunkban, és lélegezzünk be, miközben kiegyenesedünk, majd lélegezzünk ki, amikor előrehajlítjuk a törzset.

2019. november 15., péntek

IxChel, avagy Mexikó Szíve

A vasárnapi nagy kristálykoponya-meditáció után úgy éreztem másnap, hogy azonnal szereznem kell egy újabbat nekem is. Elmentem az egyik ásványboltba, ahol már korábban kinéztem egy fehér tejkvarc kristálykoponyát. Ő hívott, hogy most már ne hagyjam ott. Megnézegettem, és bár a faragása nem volt olyan szépen kidolgozva, mégis húzott a koponya. Megalkudtam az árussal, és kiléptem az üzletből. A koponya először a nadrágzsebemben volt, de úgy éreztem, hogy át kell tennem kabátom a belső zsebébe, hogy közelebb legyen a szívemhez. 

Elindultam a biciklivel, és közben azon gondolkodtam, hogy a maja jaguár-istenek közül melyik lehet ez a koponya, mivel a többi is nagyjából maja jaguár-minőségeket, illetve azték isteneket testesített meg. "El Corazón de Mexico" - jött az elmémben többször egymás után, miközben tekertem a biciklit. Ahha, szóval ez egy szívcsakra-centrikus koponya, női minőséggel. A "Mexikó szíve" tehát az egyik neve, de amikor megérkeztem az Atma Centerbe, akkor tovább kutattam, hátha volt a majáknak női jaguáristenük is. Nos, az istennő-fronton van náluk egy kis összeolvadás, de összefoglalva IxChelnek hívják azt az istennőt, aki a Hold, a vizek (eszembe jutott tegnap esti vizes álmom), a termékenység, a termés és a szivárvány istennője is egyben. Az ő minőségéhez lehet kapcsolódni ezen a kristálykoponyán keresztül, nem véletlen a fehér szín sem.

Leültem dobolni az új koponya elé, és megkérdeztem, hogy miben tud nekem segíteni. Azt válaszolta: "Segítek megélni a női oldaladat és feltárni a szívedbe zárt érzelmeket. Gyógyítás közben a kezébe adhatsz a vendégeidnek, ha a nőiségükkel, a termékenységükkel vagy a vízháztartásukkal van baj." Megmutatta jaguár-istennő formáját is, és láttam a holdat a feje fölött, majd északi fényeket, és végül a szivárvány színeit pasztellben kibontakozni a holdsugarakból. 

Azt szokták mondani, hogy a kristálykoponyák nem érzelmi szinten működnek, mint ahogy az ember vagy az erőállatok, hanem az intelligencia szintjén. IxChel viszont erre látszik rácáfolni, mert azonnal erőteljesen beindította az érzelmeimet. Másfél napja van nálam. Egyrészt mindenhová velem akar jönni, másrészt azóta folyamatosan érzelmi- és szívsérüléssel küszködő emberekkel hoz össze a sors, és nagyon megsajnálom őket. 


Amikor este hazahoztam IxChelt, akkor ő is enni kért, mint az előző koponyák, amikor megérkeztek. Én ezt nem tekintem rendkívülinek, mivel számomra isteni minőségeket csatornáznak le a koponyák, márpedig Indiában, Egyiptomban és Mexikóban is rendszeresen mutattak be ételáldozatokat az istenszobrok előtt. IxChel is mexikóit kért, de ha jól sejtem,a kakaót és a gyümölcsöt is kedveli. Megnéztem a koponyát alaposabban is, és az orrnyílása, ami alig látszik, egy csúcsával felfelé mutató szívet formáz. A jobb arccsontján van egy kis, három csúcsával összeérő háromszögből álló jel, amiről kiderült, hogy téridő-szimbólum, angyali energiát, illetve az életet képviseli. A koponya arcát kettéválasztó zárvány is érdekes: ha kívülről esik rá a fény, akkor a jobb oldala a sötétebb, de ha alulról megvilágítom egy lámpával (második kép), akkor a bal oldala. 

Mág egy dolog történt tegnap: találtunk egy kígyót vagy siklót az Atma Center bejárata előtt. Valamelyik autó sajnos elütötte, és így megdöglött, mire oda került. Először azt gondoltam, hogy jött Sivához meghalni, de amikor láttam, hogy Ixchel-t is kígyóval a fején szokták ábrázolni, akkor azt gondoltam, hogy hozzá (is) jött a kígyó. Szóval sok minden történik, amit az új koponya érkezéséhez tudok kötni, és már gyógyításnál is jelen volt, ami nagyon jól sikerült, bizalmat ad az embereknek a lélekutazás iránt, még olyankor is, ha éppen nem a nőiség a téma.

2019. november 14., csütörtök

Egységben Mindennel

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A második állapot, amiről Patandzsalí beszél, a prakritilajá nevet viseli, ami azt jelenti: „aki a prakritibe merült”. A prakriti az isteni teremtőerő. Laza fordításban a prakritilajá annyit tesz: „aki mindennel egy”. Sokan, akik spontán misztikus élményeket éltek meg, ezekkel a szavakkal írják le. Nem akarom senkinek elvenni a kedvét a misztikus kísérletezgetéstől, de gondoljuk végig a „mindennel egyként levés” hosszú távú következményeit! A „minden”, vagyis a világ folyamatos áramlásban van. Minden tárgy és megnyilvánulás a mag állapotból a megnyilvánult állapotba, majd a maradvány állapotba kerül. Minden alkotóelemekből áll, így minden szétesik és megsemmisül. Ezen felül sok minden van ebben a világban, amivel nem szeretnénk „egyek” lenni, különösen az emberiség kellemetlenebb oldalával. Patandzsalí és a jógik általában azt mondják, hogy az út nem az, hogy „eggyé váljunk mindennel”, hanem hogy megállapodjunk a tudatban (legyünk tudatosak mindenről, de tudjuk, hogy nem vagyunk azonosak vele).
Mivel a haladó meditáció-gyakorlók számára ez egy fontos kérdés, egy kicsit mélyebben fogok foglalkozni a prakritilajá, vagyis a „mindennel egyként levéssel”, mielőtt megmutatnám, hogyan kerüli el a bajt a jógi.

A haladó tanulók mindig azt kérdezik tőlem: „Nem ugyanaz a tudat (purusa) és a Világ/Természet (prakriti) magasabb szinten? És ha igen, akkor miért annyira vaskalapos Patandzsalí, elvéve a kedvünket a misztikus kísérletezéstől, hogy nem engedi meg azt, hogy „eggyé váljunk mindennel”? Absztrakt és elméleti szinten a tudat (purusa) és a Természet (prakriti) valóban egyek, de csak filozófiai tekintetben. Mindkettő egy Istenben. De mi nem vagyunk isten. Mi Isten gyermekei vagyunk, ezért bennünk nem egy a tudat és a világ. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetünk ennyire különbözőek Istentől? Az ősi tanító, Rámánudzsa ezt az „azonosság a különbözőségben” (bhéda-abhéda doktrína) formulájában válaszolja meg. A bhéda-abhéda azt mondja, hogy igen, azonosak vagyunk Istennel, abban, hogy tiszta, végtelen, forma nélküli, örök tudat (purusa) vagyunk; de abban eltérünk Istentől, hogy nem vagyunk azonosak az univerzummal. Hasonlítsuk össze az egész univerzumot a testünkkel. Érthető a különbség? Isten testét az univerzum (illetve pontosabban a múlt, jelen és jövő összes párhuzamos univerzumainak összessége) alkotja, ami azt jelenti, hogy Isten ereje és intelligenciája határtalan, örök és végtelen. Ezzel szemben a mi hatalmunk és intelligenciánk korlátos, átmeneti és véges. Így a jógik az énnek azon a részén meditálnak, azt valósítják meg és abban állapodnak meg, ami azonos a tudattal (purusával)."

2019. november 13., szerda

Kristálykoponyák az Atma Centerben

Vasárnap gyógyító szertartásnapot tartottam az Atma Centerben. Három nagyon erős szertartáson voltunk túl a csapattal, amikor megérkeztek Fazekas Ágiék,és hoztak nagyon sok nagy és erős kristálykoponyát. Egy kerek mandalába helyezték őket a terem közepén, középre Arktikát, a legújabbat, köré egy tizenkét koponyából álló kört, kívülre pedig még nyolc nagy koponyát, hegyikristályból, ametisztből, füstkvarcból és más nemes ásványokból. Némelyik alá villogó led-panelt tettek, és egy csendesülős meditációval kezdtük az utolsó  szertartást. Ági mondott néhány mondatot, majd elhallgattunk, csak a led-fény villódzott a szemhéjunkon keresztül. Én úgy láttam, mintha szinte a végtelenségig lelassultak volna a villódzások. Amikor kinyitottuk a szemünket, Ági megkérdezte, hogy szerintünk mennyi ideig voltunk csendben. Mindenki tíz perceket mondott, de kiderült hogy valójában csak egy perc volt. 

Utána megkezdtünk a sámándobos utazást. Mindenki lefeküdt, és Ágiék négyen a  négy sarokba telepedtek, mert miközben én doboltam és a többiek meditáltak, ők még kvantummezőt is húztak körénk. Ez egy olyan gyógyító technika, amit Ági szintén a koponyákon keresztül kapott, és a részleteibe itt most nem mennék bele. Minden esetre úgy néz ki, hogy sikeresen működött, mert a lényege az, hogy kiüti az elme rezgését a kristálykoponyák jóval harmonikusabb és állandóbb rezgésével, talán ennek köszönhető az időérzet belassulása, amit az elme a benne lezajló változások egymásutániságának megfelelően tud megsaccolni. Vagyis ha az elme hullámzása megáll, akkor az időérzékelésünk is megáll. 

Sok mindent lehetne írni a kristálykoponyák működéséről, de én most inkább a tapasztalatainkat fogom leírni, mert a legjobb kipróbálni azt, hogy miképpen hatnak, ha a jelenlétükben vagy.Körbementem a zsálya-füstölővel, csörgőztem és játszottam egy kicsit a dorombon, majd elkezdtem dobolni. Negyven percesre terveztem a dobolást, ezért néha kinyitottam a szememet és felnéztem a faliórára, de annyira belassult az időérzékelésem nekem is, hogy azt hittem, megállt a falióra. 

Amikor behunytam a szemet, akkor egy nagy kristálykoponyát láttam, amelyikbe mindannyian felemelkedtünk. Ez az élményem már többször megvolt, és ilyenkor a kristályrácsban ide-oda mozogva képernyők nyílnak, és mindenféle dolgot meg lehet kérdezni, megnézni. Tulajdonképen a kristálykoponyák rezgése, tudatossága az Akasa-krónikával hozza kapcsolatba a tudatunkat, és onnan sok minden információt megkaphatunk. 

Utána három nagy delfint láttam, amint a vízben körbe-körbe köröztek. Ez a szimbólum már az ókorban is elterjedt volt. A delfinek addig-addig köröztek a nagy óceán közepén, míg a középpontban elkezdett kiemelkedni egy kis sziget, ami egyre nagyobbá vált. Ez volt az ős-kontinens, mert egyesek szerint sok millió évvel ezelőtt csak egy szárazföld volt a földön, és minden oldalról tenger vette körül. Aztán ez a nagy kontinens lassan szétszakadozott és elérte a mai formáját is. Atlantisz is a része volt ennek az ős-kontinensnek, majd levált és elsüllyedt. Ezen az ős-kontinensen az emberek nagyon fejlett tudattal rendelkeztek, és minden  tudást a kristálykoponyáktól kaptak telepatikus úton. 

A csapatból többen elaludtak, és jóízűen horkoltak, mint a kisbabák. Amikor vége lett a meditációnak, többen arról számoltak be, hogy ekkora kiüresedést, békét, elme-csendet még nem tapasztaltak.  Sokan azt érezték, mintha hat órán keresztül feküdtek volna a földön. A nagy erő rezgését és gyógyítók jelenlétét is többen tapasztalták. Én tudtam, hogy a koponyák erőtere általában olyan folyamatokat indít be, amelyek később, aznap este, éjjel, vagy a következő napokban okoznak változásokat, érzékelhető történéseket. 

A workshopnak lassan vége lett, jópáran ott maradtak még a koponyákat simogatni és kérdezősködni. Amikor mindenki elment, és én is összepakoltam, elindultam volna hazafelé, de éppen akkor éreztem, hogy elengedett a nyakláncom, ami egész nap rajtam volt, és az összes erőtárgy elkezdett lepotyogni a nyakamból, de szerencsére sikerült összeszednem őket. Ha például az utcán szakad le, biciklizés közben, az sokkal nagyobb baj lett volna.

Már megszoktam, hogy amikor erős koponyák terében vagyok, akkor szokatlan és nem mindig kellemes dolgok történnek utána velem. Hazafelé tekertem a biciklimen, és az Astoria kereszteződésnél, amikor már zöldre váltott a lámpánk, hirtelen a semmiből egy autó jelent meg, amelyik majdnem elütött. Szerencsére megúsztam.

Éjszaka álmomban megjelent az összes vihar- vagy inkább esőisten, szám szerint tizenöt, erre emlékszem, és hatalmas vízáradatot zúdítottak ránk, de mindez nem volt félelmetes. Reggel viszont elkezdtem érezni a sürgető késztetést, hogy azonnal meg kell vennem a következő kristálykoponyámat, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz.