2018. július 15., vasárnap

Csandra krama kismamáknak

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Csandra krama kismamáknak

Az alábbi változatot a terhesség második és harmadik trimeszterében végezhetjük, míg az első alatt érdemes minden ászana-gyakorlást felfüggeszteni. A harmadik trimeszterben igény szerint módosíthatók vagy elhagyhatók azok a pózok, amelyek kényelmetlenséget okoznak. Kerüljünk a hasra nehezedő bármilyen nyomást, és helyezzünk takarókat a csípő/medence/derék alá, ha szükséges. Ez a sorozat is nagyjából egy órát vesz igénybe.

  1. Csandra-namaszkára A – 7 kör. A nyolcadikban tartsuk ki a főbb pózokat tíz légzésig.
  2. (mindegyik pózt tartsuk 1-2 percig). Lefelé néző kutyapóz, dandászanaardha-pascsimóttánászana B és C.
  3. Dzsánusírsászana emelt törzzsel, pársva-dzsánusírsászana (bal lábbal, lefelé néző kutya, majd jobb lábbal, lefelé néző kutya).
  4. Dandászanabaddhakónászana hátul támaszkodva, lábujj-fogással, majd enyhén előredőlve, upavista kónászana C és D, lefelé néző kutya.
  5. Ékapáda vakrászana A (bal, majd jobb lábbal), vírászanaszupta vírászana (párnákkal alátámasztva), ustrászana B, ardha-málászana, lefelé néző kutyapóz.
  6. Viparíta karaní a falnál (függőleges lábbal, upavista kónászanában, békapozícióban – mindegyik 2 perc).
  7. Szupta viparíta kónászanaszupta baddhakónászanasavászana-relaxáció.

2018. július 14., szombat

Csandra krama kezdőknek

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Csandra krama kezdőknek

A fent ismertetett teljes sorozat végrehajtása másfél-két órát vesz igénybe, a légzés ütemétől függően. Ha valaki még nem rendelkezik a megfelelő mobilitással, vagy még nem nagyon jógázott vagy mozgott korábban, rövidebb sorozattal is elkezdheti a gyakorlást. Az alább ismertetett csandra-krama változat körülbelül egy óra hosszú, és a végrehajtásához szükség esetén használhatunk eszközöket (takarót, párnát, blokkot, hevedert). 

  1. Csandra Namaszkára A (4 kör + 1 kör kitartott pózokkal)
  2. Trikónászana és pársvakónászana bal, majd jobb lábbal (közte lefelé néző kutyapóz).
  3. Parivritta trikónászanaés pársvakónászana bal, majd jobb lábbal (közte lefelé néző kutyapóz).
  4. Ülő pózok: dzsánusírsászanapársva dzsánusírsászanaparivritta dzsánusírsászana (bal lábbal, majd szupta vinyásza, majd jobb lábbal, majd szupta vinyásza).
  5. Ardha baddhakónászana A, B, C (félig előrehajolva, teljesen előrehajolva, függőleges törzzsel), baddhakónászanaszupta vinyásza.
  6. Lefelé néző kutya, mardzsarászana (homorítás és domborítás ötször), lefelé néző kutya.
  7. Ardha-ustrászanaustrászana A, bálászana B, ustrászana B,bálászana B, ardha málászanaszupta pascsimóttánászana.
  8. Viparíta karaní a falnál (függőleges lábbal, baddhakónászanában, békapozícióban, 45 fokban zárt lábakkal – mindegyik 2 perc).
  9. Szupta viparíta kónászanaszupta baddhakónászanasavászana-relaxáció.

2018. július 13., péntek

Jade Spirit

Ismét eseménydús héten vagyunk túl. Múlt vasárnap volt Orsi lélekvisszahívása Oguzéknál, a héten behoztam az elmaradt jóga-blogjaimat, ami már hónapok óta nem sikerült, és leelőlegeztem a Siva-múrtit, Akit az Atma Centerbe fogunk hozni. Pénteken publikált felkérésemre kellemes meglepetésként sokan reagáltak, és segítettek adományokkal, hogy megvehessük Natarádzsát. Úgyhogy remélhetőleg már a jövő héten sikerül is elhozni, utána pedig elkezdem szervezni a felszentelő-fogadó ünnepséget. A hétvégén megtartottam az Ashtanga-jóga oktatói tanfolyam záró foglalkozását, és így ismét arra méltó emberek kaphatják meg majd a diplomájukat, amikor végeztek a vizsgáikkal. A harmadik sorozatot gyakoroltuk, és a második sorozat igazításait is, valamint az egész Jóga-szútrát végigvettük. Mivel itthon még nem nagyon van olyan gyakorló, aki teljes hosszában gyakorolja a harmadik sorozatot, remélhetőleg kompetens módon fognak tudni segíteni a végzős oktatóink minden lelkes Ashtanga-gyakorlónak. 

De amiről részletesebben szeretnék írni, az a pénteki látogatásom a Jade Spirit Fesztiválon. Ez egy új fesztivál, az Evernesshez hasonló témakörben, de még csak most bontogatja szárnyait. A jógaoktatói tanfolyam miatt csak a pénteki napon tudtam fellépést vállalni. 16:30-kor egy Ashtanga-gyakorlással kezdtünk, melyen még csak tizennégyen vettek részt, mivel gondolom a legtöbb vendég péntek este-szombat reggel érkezik a fesztiválra. A sátor teteje remek volt, viszont aljzat nem volt, és ugyanazzal a problémával találkoztunk, mint az Evernessen: a csupasz fűre, egyenetlen taljara leterített jógamatracokon nem olyan könnyű vinyászázni. Pláne hogy erősebb növényi szárak is kiálltak a talajból, amik át tudták szúrni az ember matracát, ha nem vigyázott. Ráadásul én el is felejtettem levinni a matracomat, így egy kölcsön jógaterítőn mutattam a gyakorlatokat. A csapat azért hősiesen végigküzdötte az első sorozatot, miközben Grubits Gergő Rav Drum-on játszott nekünk. A gyakorlás végén lefeküdtünk relaxálni, és én egy gonggal körbementem, hogy áttisztítsam minden résztvevő auráját.

Este 8-kor kezdődött a második programom, ez pedig egy Életfa-meditáció volt sámándobbal. Erre már nagyobb létszámban kezdtek gyülekezni a résztvevők, és én egy koncentrikus körben lefektettem őket a középső kis oltár körül. Az Életfa szimbolikája minden kultúrában megjelenik, és minden Életet, élőt összeköt az Univerzumban. Emellett lehetőséget ad a révülőnek a nem szokványos valóságba való átlépésre, és a magasabb vagy alacsonyabb világokba végzett utazásra. Még azok is, akik eddig nem próbálták ki a sámánutazást, gyakran szoktak látni állatokat, embereket, tanítókat a meditációjukban, és olyan tudást, erőt vagy gyógyítást kapnak, amire szükségük van. A fa koronája a jövőt, a gyökerei a múltat képviselik, és sok mindent megtudhatunk magunkról és az életünkről, ha ellazulunk és elmegyünk az Életfához. 

Miután mindenki lefeküdt, elkezdtem vezetni a meditációt, pár mondattal elmondtam, hogyan jelenítsék meg az Életfát maguk előtt a kedvenc erőhelyükön. Közben meggyújtottam egy zsályaköteget, és miközben a csörgőt rázogattam, körbefüstöltem a nagy emberkört. Ennek tisztító és védő hatása is van, meg kell hívni a szellemi segítőket, akik tartják a biztonságos teret egy ilyen csoportos révüléshez. Végül elkezdtem dobolni, és a dobbal is lassan körbementem a résztvevők körül, akik egyre többen lettek, már három koncentrikus körben feküdtek, és még két kutyát is odavonzott a dobszó. A körbedobolás után visszatértem középre, és nem gondolkodtam azon, hogy mit ütök, és mennyi ideig, úgy éreztem, hogy úgyis fogok egyértelmű jelzést kapni, amikor be kell fejezni. 

A dobszó egyre intenzívebb lett, és én is egyre több energiát éreztem koncentrálódni ebben az örvényben, aminek a közepén álltam. Lassan én is átléptem a transzállapotba, és úgy éreztem, nem is én játszom a dobon, csupán eszköz vagyok. Ekkor azt láttam, hogy egy nagy tölcsérben fénylő narancssárga energia ömlik alá az egész emberkörre, és mindenki teste fürdik, gyógyul, feltöltődik ebben az energiában. Az én testem is eléggé felmelegedett. Majd azt láttam, aminek először nem is akartam hinni, hogy szárnyas lények, fénylő angyalok állták körbe a fekvő embereket, és erőállatok is érkeztek sok mindenkihez. Az angyalokon azért lepődtem meg, mert a kereszténység, főleg a modern formájában kissé távol esik tőlem, és olyan szentimentális dolognak tartottam az "angyalokkal történő kommunikációt". Közben azt is láttam, hogy mintha hosszú indák tekergőztek volna körülöttünk, de nem fonódtak rá szorosan az emberekre, hanem inkább egy zölden ragyogó kupolát alkottak, egyfajta védett teret. Valamiért az Ayahuasca növény jutott az eszembe, melyet az amazonasi indiánok istenként és tanító növényként tisztelnek, pedig nem fogyasztottunk semmilyen hallucinogén szert. Azt is láttam, hogy a fekvő emberek homlokcsakrája megnyílt, és fénylő energia töltötte el, tudást, bölcsességet és belső látást kaptak. Akinek szüksége volt, bizonyára gyógyítást és erőt is kapott, minden esetre az élmény, ahogy én megéltem, eléggé intenzív energetikájú volt. 

Ekkor megint láttam az angyalokat, hiába hessegettem el a látványt az előbbiekben. Hosszú, fehér fénylő ruhában álltak körbe minket, és középre fordulva, az égnek emelve fújták a harsonáikat. Úgy látszik, hogy Dunavarsány egy szakrális hely, és arra is rájöttem utólag, hogy péntek 13-a volt, de egyben tízmilliószoros nap is a buddhista kalendárium szerint. Szóval lubickoltunk az energiában, és egy ponton úgy éreztem, hogy most kell abbahagynom a dobolást. Pár erősebb, lassúbb ütés után a visszahívó ütemet kezdtem játszani, vagyis sűrűn és kicsit halkabban ütöttem a dobot, és hívtam vissza minden utazót az ITT-be és a MOST-ba, a fizikai valóságba, hogy ne felejtsék ott valahol a lélekrészeiket a nem szokványos dimenzióban. Amikor mindenki megmocorogta magát, és lassan feleszmélt, felültek, és kérdezgettek még a sámándobolásról, amire amennyire tudtam, válaszoltam. Az egyik résztvevő azt mondta, hogy úgy érezte, öt perc volt az egész utazás, de amikor megnézte a telefonját, rájött, hogy már ötven perc telt el, amióta feküdt. Nekem nagyon nagy élmény volt, hogy ebben a szentségben részesíthettem ennyi embert (majdnem százan lettek a végére), és úgy láttam, sok mindenkit mélyen megérintett a dolog. Még sokat kell tanulnom a sámánizmusról és gyakorolnom is azt, amit tanulok, de amikor egyéni relaxációkban is használom a dobot, nagyon mély élményekről számolnak be a résztvevők. A dobolásról sajnos nem készült kép, mert el voltam foglalva, de Ashtanga közben kattintottam egyet, azt láthatjátok felül. 

2018. július 12., csütörtök

Az Önvaló megpillantása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Most megkérem a kedves olvasót, hogy fordítson figyelmet arra, amit mondani fogok. Amikor egy vállalkozásba fogunk, és nagy profitra szeretnénk szert tenni, csak úgy érhetjük el a vágyott eredményt, ha készen állunk arra, hogy megszenvedjünk minden akadállyal, amivel út közben találkozhatunk. Ha félúton abbahagyjuk, az olyan, mint leesni. Kérlek benneteket, hogy viseljétek el a nehézséget és a fájdalmat, amivel szembe fogtok találkozni.

A jóga gyakorlóinak eleinte különlegesen vigyázniuk kell az elméjükre és a testükre. Még ha eleinte nem is annyira törődünk az átmával (lélekkel), az nem fog problémát okozni. De ahogy halad a gyakorlásban, a gyakorlónak egyforma figyelmet kell szentelnie az elmének, testnek és az átmának. A test és az elme is egyaránt kapcsolatban van az átmával. A testet dzsadamnak nevezik. A dzsadam az, ami érzéketlen, öntudatlan. „sírjaté iti saríram” - e meghatározás szerint a test az, ami egy napon elenyészik.
Az elme (az elsődleges atom) annyira finom szerkezetű, hogy olyan, mint egy parányi atom egy közönséges atomhoz képest, és csapongó természetű. Tudhatjuk, hogy a test milyen természettel rendelkezik, de nem tudjuk olyan könnyen meghatározni az elme természetét. Ha nehézségek árán is, de megtanulhatjuk az elme megismerésének folyamatát. A dháraná és a dhjána segítségével megismerhetjük az elménket, de még ezekkel a módszerekkel is nehéz meglátni az átmát. A pránájáma gyakorlásának ereje által azonban, ha egyszer meg tudjuk állítani az elme csapongó természetét, elérhetjük a dhjánanididhjászanam és a szamádhi szintjeit, és ezáltal megláthatjuk az átmát.
(A számkhja filózófia megközelítésében csupán a négy durva fizikai őselem: a föld, víz, tűz és levegő rendelkeznek atomikus vagy részecske-természettel, amellett, hogy hullám-természetük van. A finomabb elemek, például az éter (ákása), vagy az elme (manasz) már sokkal inkább nonlokális mezőként írhatóak le, melyek bizonyos tekintetben megnyilváníthatnak hullám-természetet vagy akár lokalizálódhatnak is. Az elme csapongó természete a ksipta (zavart, dekoncentrált); múdha (mámoros, megszállott) és a viksipta (oszcilláló) állapotokban egyaránt érvényesül. A viksipta azonban már olyan állapot, ami alkalmas a jóga-szádhana gyakorlására, hiszen ha nem is tudjuk folyamatosan egy pontra rögzíteni a figyelmünket, de újra és újra vissza tudjuk téríteni a gyakorlásra. Krishnamacharya valószínűleg azért mondja, hogy a dháraná és a dhjána módszereivel önmagában nehéz megpillantani az átmát, mert ha ezeket az előkészítő lépések (ászana, pránájáma, pratjáhára) átugrásával próbáljuk gyakorolni, akkor a meditációnak mint önálló gyakorlatnak nem lesz annyi ereje, hogy az elménket az ékágra (egyhegyű állapotban juttassa. A pránájáma, különösen a kumbhaka (légzésvisszatartás) a leghatékonyabb módszer, mellyel meg tudjuk állítani a csapongó elmét.)

2018. július 11., szerda

Krisnából Siva?

Ebben az életemben 19 éves koromban lettem Krisna-szerzetes, és mivel ott Kirsna imádata volt hangsúlyozva, nem is nagyon gondoltam másra, legalábbis Isten más formájára. Amikor olyan hét-nyolc évvel ezelőtt a jóga hatására megengedtem magamnak, hogy egy kicsit táguljon a látásmódom, Krisna valahogy a háttérbe került, Siva pedig az előtérbe. Számos transzélményem közben láttam már az Úr Sivát, és a múltkor megfogalmazott kérés is sámándobos utazás közben bukkant fel előttem. 

Amikor csak tehetem, leülök révülni a dobommal. Jonathan Horowitz azt mondja, hogy révülés előtt világosan meg kell fogalmazni a feladatot, amin dolgozni szeretnénk. "Egy utazásban csak egy feladatod legyen! Tudd, mit kérsz: tanítást, segítséget, tanácsot, gyógyítást vagy választ!"

Miután megfogalmaztam az engem aktuálisan foglalkoztató témát, amiben segítséget, erőt szerettem volna kérni, leültem, és elkezdtem dobolni. Eleinte, ahogy szokott, nem történt semmi, amíg el nem lazultam, utána pedig viszonylag gyorsan megkaptam a választ az aktuális problémámra, de úgy tűnt, hogy nem ez a központi kérdés, amit a segítők meg akartak mutatni nekem. Már egy pár napja megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék többet megtudni közvetlenül a mostanit megelőző életemről, és hogy honnan jön a Siva iránti vonzalmam. Annyit tudtam a Bhrigu-asztrológus felolvasásából, mely jó tizenöt éve volt Indiában, hogy Dél-indiai bráhmana voltam az előző életemben. Az egyik korábbi révülésnél az jött ki, hogy Sivát imádtam az Arunacala hegynél. Sőt, több olyan utazás is volt, melyben egy barlang belsejében láttam Siva szobrát vagy ott meditáltam. 

A sasom megint az Arunacala hegy felé vette az irányt és oda repített. Egy hosszú hajú és szakállú bráhmana szádhut láttam, aki rövid fehér lepedőt viselt a dereka körül, és az Arunacala hegy lankáin igyekezett felfelé, hogy az erdőben egy Siva lingamot imádjon. A neve Vinaya Kalpa volt. A hegy mellett élt egy városkában, volt egy felesége és öt gyereke. Egész életében, legalábbis az utolsó részében mindig a szent hegyre járt, hogy Sivát imádja, és ott meditált. Ez voltam én előző életemben. Minden bizonnyal voltak még vágyak a szívemben, és hiába haltam meg ezen a kedvező szent helyen, újra meg kellett születnem egy másik testben. Vágytam arra, hogy lemondjak a szexről és a családi életről, és szerzetesi fogadalmat vegyek, de ez abban az életemben nem sikerült. És valószínűleg vágytam arra is, hogy megismerjem a nyugati világot, hiszen egész előző életemben nem jártam sehol Indián kívül. Nagyjából ennyi konkrétumot tudtam meg, és persze hiába kerestem rá erre a névre az interneten, a 100 évvel ezelőtti generációt még nem tartották annyira számon. Akkoriban élt azonban az Arunacala hegynél Ramana Maharishi és Kavyakantha Ganapati Muni, akikről majd még végzek egy kis kutatást. 
Bizonyára én is találkoztam velük.  

Amikor az előző életem "bemutatása" befejeződött, a sasom felfelé repített, az Arunacala hegy csúcsa felé. A hegy tetején egy hatalmas áldozati tűz, pontosabban tűzoszlop égett, amely felért egészen a Napig. A tűz körül különböző bölcsek, szentek és félistenek álltak, és áldozatot végeztek, mantrákat zengtek. Érdekes módon, a szívükben égő tűzből vettek ki és azt helyezték az áldozati tűzbe. Én is ezt tettem, és láttam, ahogy mindannyiunkban felébred és felkúszik a Kundaliní kígyó, hogy egyesüljön Sivával a koronacsakrában. 

Siva a férfi princípium, a Purusa, aki egyesül Saktival, a Prakritivel, a női Anyatermészettel. Így minden teremtő és kreatív erőnek és megnyilvánulásnak az ő egyesülésük a forrása. A születés, a szaporodás, a szexuális aktus egy csoda, melynek mindannyian a részesei vagyunk. De amikor azt gondoljuk, hogy Isten energiája és jóváhagyó pillantása nélkül képesek vagyunk teremteni, akkor elvágjuk magunkat ettől a lángoló életerőtől, és boldogtalanná válunk. A révülés befejeztével utánanéztem, és megtudtam, hogy Siva öt fő szent helye közül Arunacala az, amely a tűz elem székhelye (tédzsa-szthálam), így nem csoda, hogy a tűz elem felajánlásával szokták imádni. A föld, víz, tűz, levegő és néhol az éter a sámán-szertartásokban is központi szerepet tölt be. Arunacala dicsőségének még jobban utána kell járni, és remélem, hogy egyszer sikerül személyesen is eljutnom oda, és akkor talán kinyomozhatom, hogy valóban élt-e ott egy Vinaya Kalpa nevű szent.

2018. július 10., kedd

Kik nem alkalmasak a jógára?

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"De „A haramiák, azok, akik tisztátlan ételt esznek, trágár vagy sértő a nyelvezetünk, akik rosszindulattal beszélnek vagy hazudnak másokról, akik az evés vagy az érzéki élvezet rabjai, akik úgy tesznek, mintha jók lennének, akik pusztítanak és csalnak, akiknek rosszindulat van az elméjében, akik tiszteletlenek a Védák fel, alkoholisták, vagy bármi hasonló rossz szokásuk van, azok a kaszttól vagy vallástól függetlenül, nem alkalmasak a jóga gyakorlására.” Ezt határozottan kijelenti Gherandácsárja. Ennek az az oka, hogy bár ezek az emberek képesek lennének gyakorolni a jógát, de hamisságuk miatt problémát és sárülést tudnak okozni másoknak, annak ellenére, hogy a jógábhjásza „tiszta”. A puránákbanés a mi tapasztalatunkban is számtalan példát találunk erre. Például mindenki tudja, hogy a tiszta tehéntej jó egészséget ás boldogságot ad. Mégis, ha egy disznó- vagy kutyabőrből készült bögrébe öntjük, akkor méreggé válik és káros lesz. Hasonlóképpen, ha gazembereknek és csalóknak tanítjuk meg a jóga tiszta isteni nektárját, az csak balszerencsét fog okozni. Mint amikor a király a haszontalan, semmirekellő fiára bízza a királyságát, aki megsemmisíti a heyett, hogy megvédené; a jó szándékú guru is megtaníthatja a jógát egy csalónak, aki nem fogja tudni, hogyan használja helyesen és csak a világ pusztulását fogja okozni. 

Azok, akik hajlandóak jó képességeket elsajátítani, akik meg tudják tanulni az érzékeik feletti uralmat, akiknek békés a természete, akik az igazat mondják, akik szeretnék szolgálni a gurujukat, Akik odaadóak az apjuk és anyjuk iránt, akik a sásztraelőírásai szerint cselekszenek, akik tiszták, akik szeretnek fürödni a Gangeszben, aki követik a társadalmi kötelességüket, akik szerények és hazafiasak, akik büszkék a családjukra, ők mind jó alanyok a jógához. Ha a guru, a helyes utat és módot követve tanítja az ilyen embereket, és a jelenlétében gyakorolnak, akkor hamar szakértővé válnak. Az olvasóknak nagyon jól kell emlékezniük erre. Nem leszünk szakértő jógik csupán azáltal, hogy felvesszük a jelmezt és eljátsszuk. Bármivel foglalkozunk is, nagyon komolynak és szigorúnak kell lenni és odaadóan követni kell a megfelelő előírásokat és tilalmakat. Azok, akik nem esnek a fenti kategóriák valamelyikébe, nem jogosultak a jóga gyakorlására."

2018. július 9., hétfő

Összefogás a Siva-templomért

Még nem kértem ilyet ezen a felületen, illetve máshol sem, de most szeretném megragadni a lehetőséget, és minden ismerősöm, olvasóm, és az Atma Center vendégeinek segítségét is kérni egy dologban. Már több olyan üzenetet is kaptam transz-élményeim során, hogy egy Siva-templomot kell létrehoznom Budapesten. Sőt, ha jól emlékszem, még a Bhrigu-asztrológus is mondott ilyesmit annak idején Indiában rólam. A helyszín természetesen az Atma Center lenne, mivel az amúgy is egy nyilvános hely, mely minden nap nyitva áll. Indiában a templomokban úgynevezett múrtik, vagyis istenszobrok állnak az oltáron, és az Úr Siva Natarádzsa formája nagyon vonzó a számomra. Leginkább így szokták ábrázolni, vagy pedig meditáló jógiként. Sokáig kerestem azt a Siva-szobrot, amely megfelelő lenne az Atma Centerbe, és végül megtaláltam. A képeken láthatjátok Ti is. Siva-Natarádzsa szobra 68 cm magas, 16 kg a súlya, és bronz ötvözetből készítette egy nepáli mester. A közeli képen látható, hogy az arca is milyen szépre sikerült, ritkán lehet ilyen mestermunkát látni. 


Ha sikerül megszerezni a szobrot (egy budapesti kereskedőnél van egyelőre), akkor kiállítjuk az Atma Centerben, és nem csak a workshopokon lesz majd jelen személyesen, hanem bármikor be lehet jönni Hozzá meditálni, imádkozni, vagy felajánlani Neki valamit. Siva Asutosa, ami azt jelenti, hogy nagyon könnyen elégedetté lehet tenni. Egy virággal, egy füstölővel vagy egy gyertyával is akár. És az anyagi kéréseinket ugyanúgy elé tárhatjuk, mint a lelkieket, nem kell szégyenkezni. A hinduizmus felfogása szerint az istenszobor nem különbözik magától az isteni elvtől vagy személytől, akit ábrázol. Azzal a hasonlattal is szoktak élni, hogy olyan, mint a postaláda. Ha bedobod a leveledet a piros ládikába, akkor célba fog érni. ugyanúgy, ha a múrti előtt imádkozol, meditálsz, akkor közvetlen kapcsolatba tudsz lépni Sivával. 

Én minden esetre nagyon lelkes vagyok erre a projektre, még akkor is, hogyha ezer más dologra is kellene éppen a pénz. A Siva-szobor teljes ára 330 ezer Ft, és eddig 170 ezret sikerült összegyűjtenem. Abban kérném a segítségét mindenkinek, aki lelkes rá, hogy járuljon hozzá annyival, amennyivel tud és szeretne. Ez egy örök befektetés lesz, mivel a bronz szobrokat több száz évig is lehet imádni, ma is sokat találnak Indiában a földbe elásva. Amennyiben szeretnétek adományozni a Siva-szoborra, azt kérem, hogy írjatok emailt a gaurangad@gmail.com címre, vagy hívjatok fel telefonon: 06-30-9140839. Minden segítségnek nagyon örülök, és szeretném az adományozókat név szerint is feltüntetni majd egy emlékplaketten, ha Siva beköltözik az Atmába. Ezért személyes egyeztetés után fogok küldeni nektek számlaszámot, ahová utalni tudtok, vagy pedig készpénzben is lehet adományozni, de névvel együtt fogjuk rögzíteni az átvett összegeket.


Ha a közeljövőben sikerül megszerezni az Úr Sivát, akkor rendezünk egy "beavató" ünnepséget, ahová minden szponzor és érdeklődő hivatalos lesz. Én több, mint húsz éven keresztül voltam Krisna-pap és szerzetes, és Krisnának is gyűjtöttem adományokat, mígnem Siva jelezte, hogy Ő is szeretne jobban a köztudatba kerülni Magyarországon is. Krisna valóban szinte háztartási fogalommá vált, mindenki ismeri, mindenki látta már a templomokban, és mindenki olvasott is róla. Indiában azonban minden szent helyen ott van Siva, és Ő felügyeli a szent birodalom tisztaságát, csak képesített személyeket enged belépni a szent helyekre. Siva az, aki elveszi az egónkat és engedélyezi azt, hogy kilépjünk a szamszára körforgásából, és szimbolikája, például a háromágú szigony, sok más kultúrában is megjelenik. Ő volt az első Istenség, akit az Állatok Uraként imádtak Indus-völgyben és sok más ősi civilizációban, és a különböző sokezer éves sziklatemplomokban található fallikus szobrok is Siva ábrázolásai. Egyesek szerint a mohamedánok által a legszentebbnek tekintett Kába-kő is egy Siva-lingam. 

Sok titok van még Siva személyisége körül, amit majd fokozatosan igyekszem bemutatni a blogomban is, addig is nagyon várom a segítségeteket, keressetek meg, ha szeretnétek beszállni! Arról pedig, hogy miképpen lettem Krisna-hívőből Siva-bhakta, a szerdai blogban fogok majd írni.