2017. október 22., vasárnap

Jógászana A, B

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Jógászana (A jóga póza)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A hátrahajlító blokk után megérkeztünk az ülő pózokhoz. Az első ülőpóz a lótuszülés továbbfejlesztett változata, az első sorozat garbhapindászanájához hasonló póz. Az ülő pózok között a lótuszülés a legfontosabb és egyben a legnehezebb is, de mivel az már az első sorozattól kezdve szerepel a gyakorlásban, itt egy egyensúlyozó változat fog sorra kerülni, utána pedig két egyszerűbb póz, a szvasztikászana és a sziddhászana. A garbhapindászanától eltérően itt nem a térdhajlatok alatt dugjuk át a kezeinket, hanem az A pozícióban a lábaink körül kulcsoljuk, és imatartásba helyezzük a kezeinket, míg a B változatban a csípők mellett a talajra helyezzük őket, vagy a hátunk mögött igyekszünk kulcsolni.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászanába.
Astau: Kilégzésre hajtogassuk be a lábainkat lótusz-pozícióba, emeljük a térdeinket a mellkashoz, és a könyökeinket lefelé tolva helyezzük a tenyereket imatartásba úgy, hogy a térdeink a hónaljunk alatt legyenek. Végezzük el öt mély légzést a pózban (jógászana A).
Nava: Kilégzésre bontsuk az imatartást, majd forgassuk befelé a kézfejeinket, és helyezzük a tenyereinket a talajra a csípők alatt vagy mellett. Végezzünk el ismét öt légzést a pózban (jógászana B). Alternatív változatként megpróbálhatjuk kulcsolni az ujjainkat a derekunk mögött, de ez csak bizonyos anatómiai arányokkal rendelkező és nagyon vékony gyakorlóknak fog sikerülni. Ha nem érnek össze az ujjaink, akkor érdemes az eredeti változatot gyakorolni.
Dasa: Belégzésre forgassuk előre a tenyereket a csípők mellett, majd a térdeket továbbra is a hónaljban tartva, emeljük ki magunkat úrdhva-kukkutászanába.
Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

2017. október 21., szombat

A viparíta csakrászana hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


Egészségügyi hatások

Tonizálja és erősíti a karokat, lábakat és a törzset
Masszírozza a hasi szerveket: vese, máj, hasnyálmirigy
Tonizálja a tüdőt és a szívet
Serkenti a pajzsmirigy, agyalapi mirigy és a tobozmirigy működését
Kiegyensúlyozza a hormonháztartást és a nemi szervek működését
Jó hatással van az emésztésre
Elmulasztja a fejfájást és a vállfájdalmat
Csökkenti a menstruációs izomgörcsöket
Csökkenti a hátfájást
Jó hatással van az asztmára, migrénre, stresszre és a szorongásra
Jó hatású terméketlenség esetén
Csökkenti a csontritkulást

Ellenjavallatok
Deréktáji vagy gerincfájdalmak
Hátsérülések esetén a leérkezéskor történő becsapódás miatt nem ajánlott
Szívpanaszok, magas vagy alacsony vérnyomás
Magas szemüregi nyomás, zöldhályog
A nyaki gerincszakasz sérülései
Hasi vagy lágyéksérv
Porckorongsérv vagy gerinc-sérülések
Túlzott merevség


A póz végrehajtásának feltétele az, hogy a gyakorló önállóan végre tudja hajtani a hidat és a hídból felállást/hátraereszkedést, illetve a fal nélküli kézenállást és skorpió-kézenállást. Ha az ízületei túl merevek ehhez, akkor rávezető hátrahajlító pózokat kell gyakorolni a viparíta-csakrászana helyett. Az első próbálkozásokat mindenképpen érdemes tanári segédlettel végrehajtani.

2017. október 20., péntek

Előrevisznek-e az emlékeink?

Visszagondoltam a Re-alive című filmre, ami arról szólt, hogy a főszereplőt lefagyasztották, majd ötven év múlva újraélesztették és kapott egy bionikai cuccokkal feltuningolt testet a régi rákos teste helyett. Erről már volt egy bejegyzés, viszont most egy olyan témáról szeretnék írni, amit a fim remekül illusztrál: az elmékekről. A filmben a főhős visszaemlékezett "előző" élete minden egyes részletére, és mivel az életében szereplő fontos személyek már mind meghaltak, rendkívül magányosnak érezte magát. Ez is mutatja, hogy mennyire meghatároznak bennünket az emlékeink, a közösen szerzett élmények, tapasztalatok. Ha egy nap felkelnénk, és mindent elfelejtenénk, ami eddig történt velünk, akkor nem igazán tudnánk, hogy kik is vagyunk, mivel a testünkkel, az elménkkel és a testünkben átélt, az elménkben lenyomatot képző emlékeinkkel azonosítjuk magunkat.

A film végén a főszereplő öngyilkos lesz (legalábbis ő azt hiszi), de azután még egyszer újraélesztik, másodszorra azonban már nem követik el azt a hibát az orvosai, hogy visszaadják neki az összes emlékét. Így tulajdonképpen új életet kezdhet, de a kívülállók számára mégis úgy tűnik, hogy visszahozták a halálból, mivel a teste a régire hasonlít. 

Az elménk minden egyes élményt, benyomást rögzít, amit valaha átéltünk. Nem csak ebben de számtalan előző életünkben is. Persze, minél régebbi egy emlék, annál nehezebben tudjuk felidézni, ez még a jelen életünkben is igaz a gyermekkorunkra. Nekem valahol 3-4 éves köröm környékéről vannak még meg az első emlékeim, de nem sok. Már gyermekkoromban is eléggé befelé élő ember voltam, annak ellenére, hogy a környezetem meglehetősen extrovertáltnak és középpontban lévőnek tart. 

Persze az emlékek (szamszkárák) már a létrejöttük pillanatában szubjektív színezetet kapnak, tehát az elménk már akkor is megszűri az érzékszervekből bejövő információt. A szamszkárák  azután bekerülnek a tudatalattiba, hiszen nincs szükség rájuk minden pillanatban. Amikor próbálunk visszaemlékezni egy múltbeli esemény részleteire, akkor rángatjuk elő a lenyomatot a tudatalattiból, néha sikerrel, néha nem. Viszont egy emlék felidézésekor az elme tovább színezi azt, tehát az aktuális, vagy az emlék létrejötte óta eltelt benyomásokból kialakult vászaná (feltételekhez kötött természet) algoritmusa alapján ismét feldolgozza és interpretálja azt. Ennek persze jó oldala is van, hiszen a múltbeli eseményeket már nem tudjuk meg nem történtté tenni vagy megváltoztatni, és annak karmikus visszahatásait sem helyezhetjük hatályon kívül. Viszont megváltoztathatjuk a viszonyulásunkat hozzá, "feldolgozhatjuk a traumát", ahogy a pszichoterápiában mondják. Ennek van jelentősége a jelenlegi feltételekhez kötött reflexeink módosításában.

Mi történik, amikor meghalunk, majd újjászületünk egy következő testben? Nagyjából ugyanaz, mint a Re-alive film végén, vagyis az előző életünkkel kapcsolatos emlékek mélyre kerülnek a tudatalattiban, és általában nem tudjuk felidézni őket. Persze állítólag léteznek rá módszerek, például a reinkarnációs hipnózis, vagy a meditatív állapotban végzett reinkarnációs utazás, de ezzel kapcsolatban két kérdést kell feltennünk: 1. Megbízhatóak-e az ilyen módon felszínre hozott emlékek? 2. Hasznos-e a felidézésük, vagy csupán mentális voyeurködésnek tekinthető?

Az első kérdésre a válaszom bizonytalan, hiszen fentebb láttuk, hogy már az emlékek létrejöttét is mennyi szubjektív vonás kíséri, a felidézésükről nem is beszélve. Vagyis nincs garancia arra, hogy a regressziós technika során felszínre kerülő emlékeket valóban átéltük a múltban, vagy valóban úgy, ahogyan azok felidéződnek. Könnyen meglehet, hogy ezen emlékek egy részét az elme a terápia közben gyártja le a jelen életünkben szerzett benyomások (olvasmányok, filmek, kalandok stb.) alapján. Ezt persze valamennyire le lehet ellenőrizni, de ne feledjük, hogy az elme bármikor képes olyan fantazmagóriák összeállítására, mint amilyeneket az álom közben szokott produkálni. Az érzékszerveink által nem elérhető információkat éber állapotban, bizonyos meditációs technikákkal meg lehet szerezni ugyan, de ez nem egy könnyű folyamat. 

Van, amikor az így felidézett előző életbeli emlékek nagyon valóságosnak tűnnek, sőt, tovább megyek: bizonyos kutatók utána is eredtek, hogy valóban tényszerűen bizonyítható, korábban élt emberek életéről számolnak-e be ilyenkor a páciensek. Nekem például volt egy ismerősöm, akinél az jött elő, hogy Mozart volt valamelyik előző életében, és valóban le tudott játszani néhány Mozart-darabot anélkül, hogy megtanulta volna ebben az életében, sőt Mozart aláírását is le tudta utánozni (persze anélkül, hogy előtte lecsekkolta volna a levéltárban). Egy másik, asztrológia-vendégem szentül meg volt győződve róla, hogy előző életében ő volt Sztálin. De ne is folytassuk a példák sorát, van erről bőséges szakirodalom. 

A második kérdés az érdekes a számunkra: előbbre visz-e bennünket ezeknek az emlékeknek a felidézése? Személyes tapasztalataim szerint nem igazán, főleg, ha a terapeuta nem egy képzett pszichológus, aki megfelelő terápiás közegben fel tudja oldani a felszínre került traumákat. Ezek újbóli átélése ugyanis nem mindig elegendő ahhoz, hogy az általuk létrehozott feltételekhez kötöttséget megváltoztassuk. Néha csak bűntudatot vagy frusztrációt eredményeznek az ilyen emlékek. A hiba felismerése ugyanis egy első lépés lehet a kijavításához, de önmagában nem elegendő. Tovább is kell menni. A probléma viszont ott van, hogy a "hivatalos" pszichoterápia nem igazán hisz az előző életekben, és ezért csak a gyermekkori, vagy legfeljebb magzati traumákra igyekszenek visszavezetni mindent. Viszonylag szűk azon szakembereknek a köre, akik ismerik a reinkarnáció törvényeit, vannak megbízható és biztonságos módszereik az előző életbeli emlékek felidézésére, és megfelelő segítséget tudnak nyújtani a felmerülő traumák kezelésében. 

Ha nem találunk egy ilyen szakembert, akkor nem biztos, hogy érdemes megbolygatni azt, amit a Természet a tudatalattinkba süllyesztett. A múlt helyett jobban járunk, ha a jelenre koncentrálunk, és tudatosítjuk a mindennapi döntéseinket, valamint felelősséget vállalunk rájuk. A múltból hozott karmánkkal kapcsolatban elegendő, ha sejtéseink vagy megérzéseink vannak, bár az asztrológia némileg segíthet belelátni abba, hogy mi várható, milyen karmikus visszahatások fognak megérni és ránk zuhanni az életünk következő éveiben. Mindazonáltal sose feledjük, hogy nem áldozatok vagyunk,még ha el is szenvedjük a múltbeli hülyeségünk következményeit. A magunk sorsának a kovácsai vagyunk, szabad akarattal rendelkező személyek, akiknek az a célja, hogy egyszer megszabaduljanak a karma béklyói közül. Hogy ezt milyen eszközökkel érhetjük el, arra majd a következő blogbejegyzésekben térünk ki.

2017. október 19., csütörtök

A manipúra csakra jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

A manipúra hihetetlenül fontos szerepet tölt be a spirituális evolúcióban. Itt van az első alkalom, hogy a Kundaliní viszonylag stabil helyzetbe tud kerülni, míg a két alsó csakrában instabil, és könnyen visszaeshet. A manipúrát gyakran erő-csakrának is nevezik, és bár ez nem meríti ki a szerepkörét, mégis találó a elírás. A prána két tárolóhelye közül a szoláris tárolóhely a manipúrában van. Mivel a szoláris prána egyenlő a kifelé ható erővel, az önkifejezés erejével, ennek a csakrának valóban sok köze van a személyes hatalomhoz.

A manipúra az agni, vagyis a tűzelem székhelye is egyben. Az agni általában szennyezett formájában van jelen, mint a pitta, vagyis az emésztés tüze. A jógi arra törekszik, hogí a pittát átváltoztassa elemi tűzzé, mert akkor az agni átalakul az intelligencia tüzévé. Tipikus jóga-gyakorlatok, melyek ezt elősegítik: a naulí, kapálabhátí, a báhja (külső) uddíjána, a külső kumbhaka (légzésvisszatartás), a jóga-meditáció és a szent szövegek tanulmányozása. Pránikus nyomás által (vagyis az apána-váju, a lefelé mozgó életlevegő felfelé fordításával, felemelhetjük a Kundalinít a manipúra csakrába, ott pedig összekeverjük az agnival. Innen fölfelé pedig a tűz és levegő útjának nevezik a gyakorlást. A jógik javaslata az, hogy innen a tűz és a levegő segítségével emeljük tovább a Kundalinít.


A manipúra csakra kulcsszavai és funkciói a megszerzés, felhalmozás, és a feldolgozás. A manipúra a prána, vagyis a test erejének fizikai raktára. Ez nem csak az ételt, hanem a vagyont, hatalmat és a legtöbb olyan dolgot jelenti, amelyet be tudunk fogadni, meg tudunk szerezni és fel tudjuk halmozni. Ha a pitta, az ebben a csakrában elhelyezkedő metabolikus tűz akadályba ütközik, akkor falánkká válhatunk, vagy elefánt-nagyságúra hízhatunk. Nem csak fizikailag, de a gazdasági vagy politikai szinten is elefánt-méreteket ölthet valaki. Pozitívabb értelemben véve, ez a csakra felelős a prána befogadásáért és tárolásáért. A kumbhaka (légzésvisszatartás) során kivonjuk a pránát a visszatartott levegőből, és a manipúrában halmozzuk fel. Nagy segítség, ha képesek vagyunk vizualizálni ezt a folyamatot. Ha a testük sérült részei felé akarjuk irányítani a pránát, akkor tegyük ezt kilégzéskor, és vizualizáljuk, ahogyan a manipúra csakrából árad ki a prána."

2017. október 18., szerda

A túlzott önbizalom betegsége

Múlt héten arról írtam  hogy ha nem rendelkezünk elég önbizalommal, folyamatosan kételkedünk önmagunkban és pesszimisták vagyunk, azzal korlátozzuk a saját karmikus potenciálunkat. Még ha a karma törvénye adott is, mégis igaz a mondás: mindenki a maga sorsának a kovácsa, bár ezt a megadott szabályok szerint tudjuk csak végezni. A másik véglet persze az alaptalan, túlzott önbizalom, amiről most lesz szó. Logikus, hogy a boldogság útja valahol a kettő között van, ahogy Buddha is mondta, az arany középutat kell keresni.

A túlzott önbizalommal, vagy mondhatjuk egóval rendelkező emberekből is van bőven, ráadásul vannak közöttük sikeresek is. Ha az indiai guruk, vagy istenemberek között körülnézünk, ott is több lesz a mérhetetlen egóval rendelkező szélhámos, mint a valóban alázatos, hiteles szent jógi. Tehát az egó, ha karizmával párosul meglehetősen eladható dologgá válik, főleg a mai felszínes világunkban, ahol az emberek gyakran nem látnak és nem is akarnak a külsőségek mögé nézni, nekik elég a pompa, a népszerűség, és hogy mindenki az ő bálványukkal foglalkozzon. Erre egy remek példa Bikram Choudhury, akinek most már több pert és több millió dolláros pénzbüntetést akasztottak a nyakába, de még mindig képtelen őszintén elismerni, hogy hol hibázott és miként élt vissza a hatalmával. 

A túlzott önbizalommal rendelkező emberek egyik legnagyobb hibája, hogy elvágják magukat a környezetük visszacsatolásaitól. Még ha értesülnek is arról, hogy kinek mi a véleménye róluk, fittyet hánynak rá, azzal érvelve, hogy az illető csak irigységből és rosszindulatból fogalmazott meg egy negatív véleményt. Persze minden sikeres embernek vannak irigyei, de vannak jóakarói is, akik azt szeretnék, hogy az illető még sikeresebb legyen és tovább fejlődjön. A túlzott önbizalom azt súgja az embernek, hogy mindenkinél jobb, sőt, tökéletes, így már nincs hová fejlődnie. Amikor pedig hátradől és abbahagyja az önmaga javítására és fejlesztésére tett erőfeszítést, akkor a jellemhibái kezdenek egyre nagyobb méreteket ölteni. De mivel eddig is becsapta magát és hamis képet festett az elméjében önmagáról, ezeket a jellemhibákat is át fogja értelmezni, így egyre messzebb kerül attól az ideáltól, amit ő maga képzel saját magáról, vagy amilyennek mások hiszik, vagy szeretnék látni. 

Senki sem tökéletes. Ennek felismerése és beismerése az első lépés a tökéletesedés felé vezető úton. Persze a tökéletességet nem érhetjük el annak abszolút értelmében, főleg nem anyagi értelemben, csak a spirituális felszabadulás, a megvilágosodás szintjén. De ez is inkább lelki tökéletesség lesz, és nem anyagi. De ugyanakkor tudjuk fejleszteni az anyagi tulajdonságainkat, csiszolni a hibáinkat olyan mértékben, hogy azok ne akadályozzák a fejlődésünket és a kötelességeink végzését. 

A túlzott önbizalom hatására hajlamossá válunk arra, hogy felrúgjuk a kötelességeinket, és ledobjuk magunkról a kontrollt, az elszámoltathatóságot. Így kevésbé hasznos tagjai leszünk a társadalomnak, hiszen csak azokat akarjuk szeretni és magunk körül tartani, aki táplálják az általunk kialakított illuzórikus énképet, és tovább hízelegnek nekünk, fújják az egónkat. Nyilván valamilyen egyéni érdekből teszik ezt, vagy egyszerűen a félelem miatt nem hajlandók konfrontálódni, és tiszta vizet önteni a pohárba. A túlzott egó félelmet is ültet belénk, tudat alatt félünk, hogy valaki kipukkantja a hamis énképünk buborékát, és akkor nem marad semmink, mert már annyira eltávolodtunk a valóságtól. Éppen ezért a túlzott egóval rendelkező emberek mindenkit kontroll alatt és félelemben akarnak tartani, hogy megvédjék magukat az esetleges konfrontációtól. Az ilyen emberek hajlamosak kodependens kapcsolatokat kialakítani és érzelmileg zsarolni, bántalmazni, kihasználni másokat. Ebből a betegségből nagyon nehéz kigyógyulni, általában csak valamilyen komolyabb megrázkódtatás, traumatikus élmény tudja kirángatni az illetőt a hamis énképből, amibe beágyazta magát. Tehát ha úgy gondoljuk, hogy tökéletesek vagyunk, akkor itt az ideje elbeszélgetni azokkal, akikben megbízunk, és akiket a legjobb barátainknak tekintünk, hátha őszintén elmondják a véleményüket rólunk.  

2017. október 17., kedd

A szvádhisthána csakra lehetséges zavarai

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ez okból kifolyólag a jógik csak abban az esetben meditálnak kizárólag ezen a csakrán, ha a szexuális funkciójukban zavart éreznek, nem érdekli őket a gyermekeik felnevelése, vagy nem elég elkötelezettek irántuk, vagy ha ehhez a csakrához kapcsolódó bizonyos funkciókat kell végrehajtaniuk. Például egy színész, csapatsportoló vagy előadóművész esetében. A szvádhisthána funkciójának sötét oldala természetesen a nacionalizmus, ami olyan mértékben túlsúlyba kerülhet, hogy az illető az emberiség elleni bűntényekre, például népirtásra vetemedik. A népirtás akkor válik lehetővé, ha a politikai vezetők a hatalmi eszközeikkel visszaélve felébresztik a szvádhisthána destruktív erejét.

Az elzárt szvádhisthánával kapcsolatos problémák mellett ez a csakra főként akkor okoz bajokat, ha a magasabb csakrák el vannak zárva. Ilyenkor az ember erre a csakrára korlátozza a megértését, és „úgy cselekszik, mint egy állat”. Arra is hajlamos lesz, hogy kizárólag a családjával, törzsével vagy nemzetével azonosítsa magát, és nem képes felfogni azt az eszmét, hogy az emberiség egy család, vagy a világ polgárainak eszmeiségét. Ez a veszély nem áll fenn, ha tovább dolgozunk a spirituális evolúciónkon, és sorrendben megnyitjuk a magasabb csakrákat.

Az egyik ok, ami miatt a jógik fontosnak tartják a padmászanát (lótuszpózt), az, hogy automatikus tendenciát hoz létre az energia felemelésére a két alsó csakrából. Eleinte nehéz kikeveredni a két alsó csakra gravitációs mezejéből, mivel tamaszikus természettel rendelkeznek. Ahogy az űrbe kilőtt rakétát is addig kell gyorsítani, amíg el nem hagyta a Föld gravitációs terét, ugyanúgy a jóginak is erőfeszítést kell tennie a spirituális gyakorlatában, amíg az állati ösztönök birodalmát, melyet a két alsó, tamaszikus csakra képvisel, meg nem haladta. A Sakti a tudat gravitációs süllyedését képviseli a durva anyagba, míg ha helyesen állítjuk be a gerincet a padmászanában, aktiválni tudjuk és fel tudjuk emelni a leszálló erő ellentétpárját, a Kundalinít.

Manipúra csakra (köldökcsakra)

Elhelyezkedése: derékmagasságban
Minősége: radzsasz
Eleme: tűz
Érzéktárgy: látvány
Színe: feketés kék, az esőfelhő színe
Szirmok száma: tíz
Mantra: RAM
Jantra: vörös háromszög

A manipúra hihetetlenül fontos szerepet tölt be a spirituális evolúcióban. Itt van az első alkalom, hogy a Kundaliní viszonylag stabil helyzetbe tud kerülni, míg a két alsó csakrában instabil, és könnyen visszaeshet. A manipúrát gyakran erő-csakrának is nevezik, és bár ez nem meríti ki a szerepkörét, mégis találó a elírás. A prána két tárolóhelye közül a szoláris tárolóhely a manipúrában van. Mivel a szoláris prána egyenlő a kifelé ható erővel, az önkifejezés erejével, ennek a csakrának valóban sok köze van a személyes hatalomhoz.

2017. október 16., hétfő

Tudatos álmodás - kamu vagy egy új kor hajnala?

Egyik régi jógás ismerősöm hívta fel a figyelmemet erre az oldalra, mely a tudatos álmodással, testelhagyással, asztrális projekcióval foglalkozik. Nos, megnéztem a 3 perces összefoglaló filmet, amely a Fázis névvel elnevezett, elalvás és ébredés közötti tudatállapotot istenítette, és arra buzdította a kedves nézőket, hogy közvetlenül ébredés után nézzenek a tükörbe, de úgy, hogy közben a testük az ágyban marad, tehát csak az asztráltestükben odalebegve a tükör elé. A bemutató videó fölött közvetlenül Eszenyi Zsolt, az OOBE-live módszer megalkotója és főguruja saját videóban beszél arról, hogyan idézhetünk elő orgazmust a tudatos álmodás fázisában. Nos, mielőtt túlzottan szarkasztikusra váltanám a hangnemet, annyit elmondanék a benyomásomról az asztrálguruval kapcsolatban, hogy nem sok karizma szorult szegénykébe, és úgy látszik, ezen még a tudatos álmodás gyakorlása sem segített. Vannak olyan emberek, akiket ha meglátsz egy videón, akkor mágnesként vonzanak, és rögtön kíváncsi leszel rá élőben is. Nos, Zsoltika nekem az unott informatikus mintaképe, aki sok mindent olvasott az elme működésének témájában, és összedobott egy honlapot meg egy tanfolyamot, amit most 48 ezer Ft-ért árul. Nem feltételezem róla, hogy a vezetése alatt hirtelen megtáltosodna az asztráltestem és átszelné az univerzumot, vagy a végeláthatatlan gyönyör hullámaiban kezdene lubickolni. 

Nade. Lépjünk túl a honlapról és alkotójáról kialakult személyes benyomásomról, és beszéljünk egy kicsit arról, hogy mi is az a tudatos álmodás a jóga szemszögéből. A jógikus leírások három tudatállapotot sorolnak fel: mélyalvás, melyben nincsenek mentális változások; álom, melyben főleg a tudatalatti dominál; és ébrenlét, melyben az érzékszervekből folyamatosan beáramló információk feldolgozásával van elfoglalva az elménk. A meditáció voltaképpen egy negyedik tudatállapot, melynek során az elme tudatos irányítására törekszünk, először az egyhegyű, majd a felfüggesztett elmeállapotot elérve. Ezek az állapotok maximálisan tudatosak és irányítottak, nem úgy, mint az előzőleg felsorolt három (mélyalvás, álom, ébrenlét). Zsoltika bemixeli az agyhullámokat is, ami roppant tudományosan hangzik, és való igaz, a meditáló emberek agyhullámai mérhetően eltérnek a hétköznapi elmeállapotban levőkétől. 

Az első kérdés, ami felmerül: mennyire érdemes törekedni a tudatos álmodás kifejlesztésére? A reklámszöveg szerint ilyenkor a virtuális (vagy mondjuk úgy, asztrális) valóság olyan régiójába lépünk be, ami sokkalta valóságosabbnak tűnik számunkra, mint például a fizikai külvilág ébrenléti állapotunkban. Akár a drogok által megváltozott tudatállapotot is képes űberelni. Ilyenkor nekem az Inception című film jut az eszembe, ahol az emberek szinte "drogfüggővé" váltak az irányított álmodás folyamatától, hiszen az asztrálvilágban meg tudták teremteni azt a valóságot, amire a fizikai világban nem volt lehetőségük vagy képességük. Például újraélték már meghalt szerelmükkel töltött idejüket és tovább színezték azt. Tehát egy lehetséges veszélye ennek az egésznek, hogy a valós élet kihívásai elől az irányított álomvilágba menekülünk. 

Azonban. Kétségkívül jó lenne irányításunk alá vonni a tudatalattit, és kihasználni annak potenciálját, mely sok ezerszerese is lehet a tudatos elménk erejének. A jógikus meditációban erre törekszünk, és aki valóban mesteri szintet ért el benne (több évtizedes, mindennapos gyakorlással), az sokkal több mentális erővel rendelkezik, mint egy átlagember. Ezt elvileg használhatná különböző misztikus erők kifejlesztésére (például asztrális projekció, testelhagyás, teleportáció stb.), de akár olyan "hétköznapi" célokra is, mint az egészség helyreállítására az öngyógyító folyamatok tudatos irányításával, az élete céltudatos menedzselésére, vagy, és leginkább az önmegismerésre, önfejlesztésre.

A téma nem új, olvastam én már számos könyvet ezekről a dolgokról különböző szerzőktől, csak az marad ki néha a dologból, hogy az elme irányítása sokkalta nehezebb dolog, mint a test vagy a légzés fölötti uralom megszerzése. Hogy egy példával éljek, esélyes, hogy hamarabb sikerülne akaratlagosan megállítani a saját szívünket, majd újraindítani azt, mint asztrális utazásokat tenni, és az elménk segítségével irányítani a fizikai valóságot. A trükk azonban az, hogy viszonylag könnyen meg tudjuk tanítani az elménket arra, hogy teremtsen egy újabb illúziót, és elhitesse velünk, hogy az valóságos, mint ahogyan az ezoterikus szemfényvesztés 99 százaléka is a humbug, mégis akad elég ember, aki mélyen hisz benne.

Ettől eltekintve látok fantáziát a témában, méghozzá ez a dolog jól összekapcsolható a hangutazással és a tibeti hangtálakkal, gongokkal. A hangrezgések ugyanis szintén képesek megváltoztatni az ember elmeállapotát, és ha egy hangutazás előtt meghatározzuk a célt, akkor valóban érdekes meditációs élményekben lehet részünk. Mindezzel kapcsolatban azért óvatosnak kell lenni, és nem szabad túl komolyan venni. Egy következő blogbejegyzésben fogok majd értekezni egy kicsit az asztrálutazás veszélyeiről. Addig is nézzétek szeretettel Zsoltika videóját az asztrális orgazmusról: