2017. június 25., vasárnap

A tarakszvászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A harmadik egy jaksa hercegnő, Táraká, akiből démon lett, és a Rámájana eposz tesz róla említést. Az apja, Szukétu, egy jaksa király tapaszját (lemondást) mutatott be, hogy fia lehessen. Szukétu fiút akart, de Brahmá egy erős és szép leánnyal áldotta meg. Gyönyörű hercegnő volt, akit Szunda, egy aszura király vett feleségül. Két fiuk született, Máricsa és Szubáhu.

Amikor Agasztja Risi halállal átkozta meg Szukétut, Táraká megfogadta, hogy fia, Szubáhu segítségével bosszút áll a bölcsön. Így mindketten kivívták a risi haragját. Agasztja azzal átkozta meg őket, hogy Táraká elveszítette gyönyörű szépségét, és mindketten gonosz ráksaszákká változtak. Táraká félelmetes és csúf emberevő lett. Agasztja átka után Táraká Malaja és Karusha környékén élt, a Gangesz és a Szarajú folyó találkozásánál. Ezt az erdőt Táraká erdejének nevezték el, mert mindenkit félelemben tartott, és minden embert megevett, aki arra járt.

Az átok miatti bosszú gyanánt, Táraká és Szubáhu megpróbált annyi risit zaklatni, amennyit csak tudott, hússal és vérrel terítették be az áldozati tűzhelyeiket. Visvámitra Risi különösen sokat kapott e szennyekből, és végül, amikor nem bírta tovább az üldöztetést, elment Dasarathához, Kósala királyához, hogy segítséget kérjen tőle. A király eleget tett a Risi kérésének, és elküldte két tizenhat éves fiát, Rámát és Laksmanát az erdőbe, hogy megvédjék Visvámitrát és az áldozati oltárát a ráksasza támadásaitól.


Visvámitra a két herceggel együtt elment Táraká erdejébe, és a bölcs arra utasította Rámát, hogy ölje meg a démon-nőt, és így mentse meg a környéket a fenyegetésétől. Ráma nem akarta megölni, mivel egy nő volt. Eleinte csak a karjait vágta le, hogy ne kezdhessen több támadást. Táraká azonban démonikus erejénél fogva eltűnt, megváltoztatta a formáját és továbbra is támadta őket, miközben láthatatlan maradt. Visvámitra azt mondta Rámának, hogy hercegként végre kell hajtania a kötelességét, félretéve személyes ellenérzéseit egy nő megölésével szemben. Ráma gyorsan átlőtte a szívét a nyilaival. Így a fiatal hercegek nem csak Visvámitra, hanem az áldozati arénában jelen lévő összes bölcs áldását megkapták.

2017. június 24., szombat

Tarakszvászana

Újabbb részlet az Ashtanga-könyvből:

Tarakszvászana (Taraka póza)

A táraka tő azt jelenti, hogy felszabadító, megmentő, szem vagy csillag, míg a szva azt jelenti, hogy én, saját magam. A hindu mitológiában három olyan személy is ismert, akinek Táraka volt a neve. Az első Tárakászura, akit Kárttikéja ölt meg. Tárakászura egy nagy hatalmú démon volt, Vadzsranaka fia. Tárakászura többször legyőzte a félisteneket, míg végül a félistenek már attól féltek, hogy elveszítik mennyei királyságukat. Táraka kapott egy áldást, mely szerint csak Siva fia győzheti le. Siva viszont teljesen lemondott jógi volt, akit nem érdekelt a házasságkötés. Végül Kámadéva, a szerelem istene lett megbízva, hogy látogassa meg Sivát. Kámadéva hirtelen tavaszt varázsolt és a kéj nyilával megtörte Siva meditációját. Amikor Siva felocsúdott, Kámadévára vetette tüzes pillantását és hamuvá égette a testét, Kámadéva szelleme, a szerelem esszenciája szétszóródott az egész univerzumban. Végül Siva feleségül vette Párvatít, aki Szatí (Siva első felesége) reinkarnációja volt és Siva örök társa (Ádí-sakti, az eredendő Istennő). Frigyükből megszületett fiuk, Kárttikéja, aki később megölte Tárakászurát és a testvéreit, Szimhamukhant és Szurapadmant, akik hegyekké váltak.

A második alak Táraká, vagy Tárá, Brihaszpati, a félistenek főpapja felesége. Hét fiút és egy lányt szült neki, az egyik fiút Budhának nevezték el, és semleges nemű volt. Csandra (a hold félistene) azt állította, hogy ő Budha apja, de Tárá csak hallgatott. Végül Budha saját maga is feldühödött, és kikövetelte a választ az anyjától, mire az bevallotta, hogy Csandra volt az apja.


Csandra Brihaszpati, a félistenek tanítójának tanítványa volt. Eyg alkalommal Csandra erőnek erejável kényszerítette Brihaszpati feleségét, Tárakát, hogy háljanak együtt, és ebből a nászból született Budha. Amikor Brihaszpati mindezt megtudta, nagyon dühös lett, és háború tört ki Brihasznati és Csandra között. Sukrácsárja, az aszurák tanítója Csandra oldalára állt, míg a félistenek Brihaszpati oldalára. E csata neve Tárákámjam volt, mivel a Tárá utáni vágyakozásból robbant ki. Az Úr Brahmá, a félistenek atyja attól félt, hogy a háború miatt az egész univerzum megsemmisül, ezért meggyőzte Tárát, hogy térjen vissza a férjéhez, Brihaszpatihoz, és így véget vetett a háborúnak. Brihaszpati azonban megátkozta Tárát, hogy semleges nemű fiút hozzon a világra.

2017. június 23., péntek

Dinamikus egyensúly

A múltkori bejegyzésben Gregor Maehle arról beszélt, hogy a meditáció közben a test és az elme izgését-mozgását úgy tudjuk megállítani, ha hallgatunk Isten hangjára, és úgy viszonyulunk a világhoz, hogy jó ahogy van, nem akarunk feltétlenül mindent megváltoztatni. A nyugtalan elme egyik jellemzője ugyanis az, hogy mindig bele akar szólni valamibe, bele akarja "ártani" magát a dolgok folyásába. 

Ez a gondolat, hogy kívül kell vonnunk magunkat a világ látszólag tökéletlen dolgain, és elfogadni azt, hogy semmin nem kell változtatni, némileg ellentmondani látszik a tegnapelőtti blog témájának, a küldetéstudatnak. De az ellentmondás csak látszólagos, hiszen a valódi küldetésünk (nőknek és férfiaknak egyaránt) a spirituális fejlődés, az önvalónk teljes és maradéktalan megtapasztalása. 

Ezen a téren is beleeshetünk azonban abba a hibába, hogy úgy érezzük: valamin változtatnunk kell, fejlődnünk kell, ki kell köszörülni a hibákat, melyek tökéletlen helyzetünkbe juttattak. Ebben segíthet néha az Isten felé fordulás.

A legtöbb vallás szerint Isten, akár immanensnek (a Természetben lakónak), akár transzcendensnek (az Univerzumon túlinak), akár mindkettőnek képzeljük, egy tökéletes, mindenható személy. Tehát valójában nincs szüksége a mi segítségünkre ahhoz, hogy véghezvigye tervét. Mi csupán eszközök, közreműködők lehetünk abban a dologban, ami amúgy is be fog következni. Sőt, a legjobb, ha passzív eszköznek tekintjük magunkat, azaz nem gondoljuk, hogy a végkifejlet a döntésünktől vagy az erőfeszítésünktől, annak tökéletességétől függ. 

Istent tökéletesnek tudjuk látni, és ha hallgatunk az isteni hangra, akkor megtapasztaljuk, hogy minden tökéletes, minden úgy jó, ahogy van. Az ITT és a MOST tökéletesen elegendő számunkra a boldogsághoz és az önmegvalósításhoz. Nincs szükségünk több időre, gyakorlásra, erőfeszítésre, mert az Önvalónk már amúgy is teljesen tökéletes és változatlan, csupán el kell merülnünk benne. Erőfeszítésünk tehát csupán az akadályozó és zavaró tényezők elhárítására korlátozódik, a zavar megszűnése után minden automatikusan megtörténik. Ez a dinamikus egyensúly elve, amikor akár tevékenyek, akár látszólag passzívak vagyunk a világban, a célunk annak felismerése, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és mi a tökéletesség részei vagyunk.

2017. június 22., csütörtök

A hallásérzet megkötése mantrával

Újab részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"
  • Oldalról nézve, a füleknek, a vállaknak és a csípőízületnek egy függőleges vonalon kell lennie. A fejünk ne kerüljön e vonal elé.
  • A medencénket enyhén billentsük előre, hogy hangsúlyozzuk a lumbális hajlatot. ez egy dinamikus egyensúlyt hoz létre, melyben negáljuk a gravitációs erőt (természetesen ez csak ülő helyzetben történik meg, álló helyzetben ugyanez az instrukció nem érvényes). Ha padmászanában (lótusz-pózban) ülünk, a medence előrebillentésével tudjuk stimulálni a múla bandhát, mivel a gát így kapcsolatba kerül a talajjal.
  • Üljünk olyan magasan, ahogyan csak tudunk. Képzeljük el, hogy egy horog van a fejünk legmagasabb pontjához akasztva, és annál fogva húznak miket fölfelé, hogy megnyúljon a gerincoszlopunk.
  • Bármilyen pózban ülünk is, ellenőrizzük, hogy mindkét tenyér és talp el van fordítva a földtől és az ég felé néz. Tehát a széken ülés nem lesz alkalmas.
  • Húzzuk lefelé a lapockáinkat a hátunk mentén, ha előre akarnának esni, akkor húzzuk őket egymás felé. Ezáltal a szívünk nyitott marad, a szívcsakra pedig emelkedett.
Ha arra érzünk hajlamot, akkor használjunk malát a meditációnkhoz. Mindig lépjünk tovább egy gyönggyel, amikor ismét visszatértünk a múládhára csakrához, vagy amikor ismét megkezdjük a belégzést.

11e Gyakorlat: A hallásérzet megkötése azáltal, hogy növeljük a mantrák számát mindegyik csakrában

Az elme végső komponense, melyről itt szót kell ejteni, a hallásérzet. A hang (sabda) a torokcsakrába van kódolva (visuddha csakra), de a jógában a hang nem csak a hallható hangot jelenti, hanem minden fajta rezgésmintát. A visuddha csakra az űr elem (ákása) lakhelye, és az űrre szükség van ahhoz, hogy a rezgésminták létezni tudjanak. Az űr a legalapvetőbb az öt elem közül, és nélküle a többi sem létezhetne. A többi négy elem (föld, víz, tűz és levegő) a rezgésmintákból nyilvánul meg, és ezért a hang (sabda) központi figyelmet kap a jógában, mivel képessé tesz bennünket arra, hogy megteremtsük és átalakítsuk a valóságot. A jóga-technika, mely ezzel a bizonyos témával foglalkozik, a mantra. A mantra szó a man (elme) és a tra (megvédeni és felszabadítani) tövekből áll. A mantra az, ami megvédi az elmét és felszabadít bennünket a feltételekhez kötött lét óceánjából.

2017. június 21., szerda

Mi a küldetésed?

Tegnapelőtti blogbejegyzésemben a férfi- és a női nemiség-esszenciáról volt szó. Femerülhet a kérdés, hogy mi jellemzi ezeket a nemiség-esszenciákat, illetve a hozzájuk kapcsolódó nemi szerepeket? 

A férfi nemiság-esszencia legfontosabb jellemzője a küldetés-tudat. A férfi valami jelentőset szeretne véghezvinni az életében, a karrierjében, a világban. Ha megtalálja, hogy mi a küldetése, akkor igazán kreatívan és aktívan tud dolgozni érte, míg ha még nem talált rá, akkor a munkahelyén csak középszerűen, rutin-jelleggel fog teljesíteni. Nem lesz motivált, hogy továbbfejlődjön, mert nincsenek igazi céljai. Ilyenkor vagy meg kell találnia, hogy mi az, ami igazából a küldetése, vagy pedig a sérült nemiség-esszenciáját kell valahogy helyreállítania. Megeshet, hogy a férfi nem azzal fogja a kenyerét keresni, ami a valódi küldetése, mégis fontos, hogy megtalálja azt, még ha csak hobbiként is űzi. 

A férfi nemiség-esszencia jellemzője tehát az, hogy számára a küldetés az elsőrendű fontosságú dolog, és a család csak a második helyre kerülhet. Ha megróbálja mesterségesen előtérbe helyezni a családot, vagy elveszik a napi csipcsup ügyekben, és szem elől téveszti a valódi célt, akkor a férfi nemiség-esszenciája is a háttérbe szorul, és a női kerül előtérbe. A férfinek tehát nem kell azon erőlködnie, hogy a család legyen számára a legfontosabb, és a nőnek sem kell ezt erőltetnie, máskülönben egy céltalan, "kasztrált" férfi lesz a férjéből.

A női nemiség-esszencia ezzel szemben a boldogság állapotának keresése, a szeretet és a szolgálat. Egy nő sokkal természetesebben alá tudja rendelni az életét a családja szolgálatának, mint ahogy az egy férfitől elvárható. A nő teljesen boldog lehet akkor, ha 20-30-40 évet feláldoz az életéből a gyerekei felnevelésére, és addig nem jut ideje a karrierjét építgetni. Persze manapság van, hogy egyedül kell nevelnie a gyerekeit, és ekkor kénytelen aktiválni a "családfenntartó" üzemmódot is a családról gondoskodó mellett. Sőt, sok nőben megvan az igény, hogy a gyermekei felnevelése mellett azért legyen valamilyen kreatív cél is az életében, és a személyiségét is fejlessze. Nőként tehát tisztáznunk kell magunkban, hogy mi a küldetésünk: a család és a gyereknevelés-e, vagy pedig valami más is emellett.

A karrierjükben sikeres anyák sem lesznek feltétlenül rossz anyák, akik elhanyagolják a gyermekeiket, hiszen a nemi szerepek nem sablonosak és egysíkúak, sőt, minden emberben mindkét nemiség-esszencia ott lakozik, csak az egyik általában domináns, míg a másik alárendelt. 

2017. június 20., kedd

A tapintásérzék beintegrálása a meditációba

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Egy másik eszköz, amit a tapintó érzék bevonására használhatunk a meditációba, a mala. Ha nem akarunk egy előre meghatározott időt fordítani a meditációra, akkor a mala segítségével is számolhatjuk a körök számát. Különösen, ha egy bizonyos isteni formán meditálunk, hasznos lehet, ha egy bizonyos szerkezetű és anyagú malát használunk, mely Istennek az adott formájához kapcsolódik. Például Jézus esetében a rózsafüzér, Visnu esetében a tulaszí fából készült golyók, Siva esetében a rudráksa gyöngyök és Kálí esetében a faragott csont. A mala használata segít, hoz az adott isteni formára tudjuk rögzíteni a figyelmünket. A malák a spirituális koncentrációt is felerősítik. Ha egy ideje használunk és töltünk egy malát, akkor önmagában a megérintése is elő fogja segíteni a meditációs tudatállapot elérését.

Meditációs technika

Üljünk az általunk kiválasztott ászanába, és helyezzük a kezeinket gjána- vagy ákása-múdrába. Adjuk fel a vágyat, hogy mozogjunk vagy hintázzunk, és álljunk ellen a vágynak, hogy mozgassuk a kezeinket. De ez ne legyen egy kívülről ránk kényszerített folyamat, hanem engedjük, hogy belülről jöjjön. Azt a vágyat, hogy izegjünk-mozogjunk, akkor tudjuk feladni, amikor a légzésre, a csakrákra, a mantrára és az elme különböző komponenseit megkötve megvalósítjuk, hogy az egész teremtés már eleve a dinamikus egyensúly állapotában van. A testünk és a kezeink csendje és mozdulatlansága egy mód, hogy Isten üzenetét hallgassuka szívünkben, amely azt mondja, hogy az ITT és a MOST tökéletes, semmit sem kell megváltoztatni.

Az elme mozgás-komponensét, mely a tapintásérzékhez kapcsolódik, azzal kötjük meg, hogy stabil ászanában, például padmászanában vagy sziddhászanában ülünk. Ezeket a pózokat részletesen ismertettük e könyv első fejezetében. A mozgatóérzék az egész testben szétáradó tapintásérezetet jelenti, nem csak a felszínén, hanem a belső szerkezetében is. Az ászanában a meditáció következő aspektusai a fontosak:"

2017. június 19., hétfő

Az ellentétek vonzása

Olvasok egy könyvet a nemi szerepekről, de erről majd bővebben akkor, ha befejeztem. Egyelőre ragadjunk ki belőle egy-két érdekes gondolatot:

Az emberek általában vagy férfi, vagy női nemiség-esszenciával rendelkeznek, illetve viszonylag kevesen vannak olyanok, akiknél a kétféle nemiség-esszencia kiegyenlített módon van jelen. Az ilyen emberek persze nem lesznek túlzottan szenvedélyesek egy kapcsolatban, hiszen a két ellentétes pólus (a férfi és a női nemiség-esszencia) sokkal erősebben hat egymásra, mint két depolarizált személyiség. Ők inkább barátok lesznek, mint szerelmesek. A férfiak kb 80%-ában a férfi nemiség-esszencia dominál, míg a nők esetében a női nemiség-esszencia. Egy férfinek olyan párt érdemes találnia, akiben a női nemiség-esszencia dominál, ha ő ebbe a 80%-ba tartozik. Mi is ez az esszencia? Egy bizonyos kisugárzás, habitus, pszichofizikai struktúra és preferenciák készlete, melyeket majd később rászletesen is megismerünk.

Ha egy férfi nemiség-esszenciával rendelkező férfi olyan nőt talál, akiben a férfi nemiség-esszencia dominál, akkor a "két dudás egy csárdában" effektus jön létre, vagyis mindketten irányítani akarnak, és nem akarják alávetni magukat a másik fél irányításának. Ebből hosszú távon nem nagyon származhat építő jellegű kapcsolat. Hiszen a kapcsolat lényege az, hogy midkét fél tudjon fejlődni spirituálisan, ebben kellene támogatniuk egymást a nemi szerepeikkel és a szexualitásukkal is. Ha a férfi túlzottan teszetoszává válik, és megfutamodik az életében elé kerülő kihívások ellen, akkor a nő védtelennek fogja érezni magát, és autmatikusan aktiválja a férfi nemiség-esszenciáját, azaz például elkezdi építeni a karrierjét és az egzisztenciáját. 

Ha a férfi abba a 10%-ba tartozik, akinél a női nemiség-esszencia dominál, akkor viszont őt eleve a férfiasabb, erőteljes, független nők fogják vonzani, akik "menedzselik" és irányítják őt a kapcsolatban. Az ilyen kapcsolat is tud működni, és a 20. század második felében, valamint a 21. században is sok példát látunk erre. A férfiak nőiesebbek, a nők esetenként férfiasabbak lettek. Ám ne feledjük, ha egy nő szingli, karrierista és önálló egzisztenciája van, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy a férfi nemiség-esszencia dominál benne. Sok esetben az élethelyzet hozza ki ezt belőle, és ha a megfelelő partner mellé kerül, akkor természetes módon előjön a nőies oldala, és remek anyuka, feleség és háziasszony lesz. 

A meleg pároknál is érvényesül ez a polaritás. Itt is akkor fog működni a dolog, ha az egyik fél férfi, a másik pedig női nemiség-esszenciával rendelkezik, mág ha azonos neműek is biológiailag. Ezeket a dominanciákat meg kell tanulni felismerni és megérezni, illetve oda kell figyelni arra, hogy az élethelyzetünk változása hogyan hozhatja elő az alárendelt nemiség-esszenciánkat.