2019. április 23., kedd

A radikális ön-felelősség

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A karma típusai
Most nézzük meg, hol is kezdődik a feltételekhez kötöttség! A 4.8. szútrában Patandzsalí azt mondja: „A karma három típusából származnak a feltételekhez kötöttségek, melyek a nekik megfelelő tetteket fogják eredményezni.” A feltételekhez kötöttség a karmából származik, a karma pedig „cselekvést” jelent. Ebből az következik, hogy a feltételekhez kötöttséget a tetteinken keresztül hozzuk létre. A karma törvénye az ok és okozat törvénye. Ez azt jelenti, hogy nem a semmiből lesz valami, hanem egy okból, melyet javarészt nem ismerünk, mert rejtve marad.
A fenti szútrában Patandzsalí háromféle karmáról tesz említést. Ezeket szancsitának, prarábdhának és krijamánának nevezik. Hogyan kapcsolódnak ezek a szamádhihoz? Először foglalkozzunk a prarábdhával. A 2.13. szútra azt mondja, hogy a karma eredményezi a születésünk típusát, az élethosszunkat, és a nekünk jutó élményeket. A prarábdha az a karma, mely a jelenlegi testetöltésünkkel kapcsolatos dolgokat okozta. Abszolút minden, mai az életünkben történik, okkal történik. A mai életünkben mindent a korábbi tetteink, gondolataink, érzelmeink és beszédünk által okoztunk. Ez a karma azon aspektusa, amit az embereknek a legnehezebb elfogadniuk. Úgy megyünk végig az életünkön, hogy mindig másokat hibáztatunk, ha valami rosszra fordul. Belebukunk a hiteltörlesztésünkbe, és a házunkat elárverezik, a kapcsolataink szétesnek és a gyerekeink drogosok lesznek. Megrágalmaznak bennünket, elítélnek csalásért, börtönbe kerülünk és megbetegszünk. Mindenféle perek és konfliktusok áldozataivá válhatunk; úgy tűnik, mintha az egész világ ellenünk fordult volna. Szidhatjuk Istent, a kormányt, a rendszert, a multikat, a kapitalistákat, a kommunistákat, a szidókat, a muszlimokat, a keresztényeket, a buddhistákat, a fehéreket, a feketéket, a melegeket, a férfiakat, a nőket, a szüleinket, a partnerünket, a gyerekeinket, a médiát, vagy a génjeinket is a szenvedésünk, kudarcaink és hibáink miatt, vagy csak egyszerűen a balszerencsére fogjuk.
Kérdés: De nem vezet-e ez vissza ahhoz a kérdéshez, hogy „Mi értelme az egésznek?” és hogy „Miért ne ehetnénk megkínzott, ygártelepeken előállított húst? Bizonyára azok az állatok valami borzalmasat tettek, amiért „megérdemlik”, hogy így bántak velük?”
Válasz: Ez egy téveszme. A radikális ön-felelősség elvét önmagunkra kell alkalmazni, és nem másokra. Más szavakkal, fel kell tennem a kérdést: „Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe?” És akkor a válasz: „A saját gondolataim, szavaim és tetteim által.” A következő kérdés: „Hogyan kerülhetek ki ebből a káoszból?” Válasz: „Ha megváltoztatom a gondolataimat, szavaimat és tetteimet.” Ha megkínzott, gyártelepeken előállított húst eszünk, az kínzásként fog megnyilvánulni az életünkben, így vagy úgy. Más szavakkal, a karma tudományát arra kell használni, hogy a saját házunk előtt sepregessünk, és nem arra, hogy megmagyarázzuk mások életét. Az isten feladata.
Az Ótestamentumban találjuk ezeket a szavakat: „Ne áldj és ne átkozz. A bosszú az enyém – mondá az Úr.” Ez a mondat egyértelműen kijelenti, hogy Isten a karma törvénye, és nem mi. Nem próbáljuk megmagyarázni, hogy miért van valaki más ebben vagy abban a helyzetben, és sohasem használjuk valaki más helyzetét arra, hogy igazoljuk a saját hibáinkat. Helyesen kell gondolkodnunk, beszélnünk és cselekednünk, hogy rendbe rakjuk a saját karmánkat, attól függetlenül, hogy mit hiszünk mások karmájának. Például nem engedhetjük meg magunknak a karmikus törvények áthágását másokkal kapcsolatban, azzal mentegetőzve, hogy az volt a karmájuk, hogy ezt megkapják tőlünk. Honnan tudhatnánk, hogy mi a karmájuk?"

2019. április 22., hétfő

A "Sátán" (Baphomet) szimbolikája

Pár nappal ezelőtti blogomban említettem, hogy a Küszöb Őre számomra Baphometként jelent meg, egy kecskefejű, patás lényként, aki egy trónon ült, a kezében egy háromágú szigont tartott, és a homlokán a pentagramma, a lefelé fordított ötágú csillag fénylett,. Utéánaeredtem ennek a szimbolikának, amit ugye a modern keresztény egyházak egy az egyben a Sátánnal azonosítanak. Nos, anélkül, hogy filozófiaia fejtegetésbe merülnék a Sátán, vagyis az ellenpólus és Isten viszonyáról, nézzük egy kicsit magát a szimbolikát, hiszen az általában többet elárul arról, hogy mi dolgunk van az adott archetípussal, mint a teorizálás. 

A Wikipedia szócikke szerint:

Baphomet egy feltételezett bálvány neve volt, amelynek imádásával a templomos lovagrend tagjait vádolták. Az egymásnak ellentmondó, valószínűleg az inkvizíció által kikényszerített, később visszavont vallomások szerint Baphometnek két arca volt, mások szerint fej helyett koponyát viselt, esetleg macskára hasonlított, vagy éppen egy szakállas fej volt.

Anton Szandor LaVey egyházának, a Sátán Egyházának jele az úgynevezett „Baphomet pecsétje”. A képet LaVey Maurice Bessy A Pictorial History of Magic and the Supernatural című könyvének címlapjáról kölcsönözte, ide pedig Stanislas de Guaita 1897-es La Clef de la Magie Noire című könyvéből került. A jelet LaVey nevezte el Baphomet pecsétjének, korábban nem említették ezen a néven.

A Baphomet-szimbólum egy lefelé irányuló pentagramma, ahol a csillagban kecskefejet is látunk, és a csúcsokon egy-egy betű olvasható. A Baphomet-szimbólum a sátánizmus elsődleges jelképe, és a sátánizmussal elsőként Anton LaVey hozta kapcsolatba, de hogy ne legyen túl egyszerű az élet, ezt a jelképet sem kizárólag sátánisták használják. A Baphomet-szimbólum, illetve név eredete ködös, több feltételezés is van, ezekből néhányat megemlítünk itt, igyekezve röviden fogalmazni.

Leggyakrabban Jacques De Molay templomosait szokták említeni, állítólag náluk fordult elő a legkorábbi ismert Baphomet-ábrázolás, ők használták ezt a koncepciót. Eliphas Lévi a Baphomet név eredetéről a következőkre jutott: A latin „TEMpli Omnium Hominum Pacis ABhas”, vagyis „az isteni béke temploma az emberek között” kifejezés gyakori rövidítése volt a Tem. O. H. P. Ab. Lévi úgy vélte, ez utalás Salamon templomára, ami a korabeli elképzelés szerint a békét hozza az emberiségnek. A rövidítés visszafelé olvasva majdnem tökéletesen kiadja a Baphomet nevet.

Szokás még emlegetni a babiloni eredetű „Bahu Mid” kifejezést, ami egyfajta beavatást jelentett. Ehhez kapcsolódik az egyiptomi eredetlehetőség, ahol a „Tem” titulust jelent, az „Oph” (Of) szárnyas kígyót vagy sárkányt, az „Ab” pedig bölcsességet, tudást, akaratot, intelligenciát. A Bafomet/Baphomet tehát itt a Bölcsesség Kígyójának, a Tudás Kígyójának neve.

A már említett templomosok igen kalandvágyó keresztények voltak, és megismerkedtek a gnosztikus tanokkal is, amelyekben kulcsszerepet játszik Sofia/Sophia, a bölcsesség istennője. Akkoriban divat volt az ábécék betűinek a héber kabbala módszereinek megfelelő variálása, köztük az atbash-kódolás is, aminek az a lényege, hogy az ábécé jeleit egymás mellé írják, majd alá ugyanazt, csak hátulról kezdve. Héber betűkre alkalmazva a Sophia szóból ezzel az atbash kódolással a Baphometet kapjuk (bár a Sophia görög szó, míg a Baphomet eredete nem tisztázott). A Sophia héber betűkkel így írandó: ש (shin), ו (vav), פ (pe), י (yod), א (alef). A Baphomet pedig: ב (bet), פ (pe), ו (vav), מ (mem), ת (tav).

A kos- vagy kecskefej a mendészi bakra utal, az egyiptomi Neter Amon jelképére, akit a „rejtőzködő, a mindenben jelen lévő”-ként emlegettek, s így a legközelebb áll a természetben mindent átható a sötét erőhöz, ami mindennek az alapja. A koncentrikus körökben a Leviatán szó látható héber betűkkel (az alsó csúcstól kezdődik, és az óramutató járásával ellentétes irányban olvasandó). E név az ofita zsidó hagyományokból származik, a mezopotámiai mitológia Tiamatjából származó Mélység Sárkányának lényegét jelenti, amit néha Uroboroszként, a saját farkába harapó, testével kört formáló kígyóként is jelképeznek. Ez a jelkép tehát ilyen multikulturális hatásokkal testesíti meg azt, amit mi Sátánnak nevezünk."

Nos, akkor nézzük, mit sugall nekem az ábrázolás: a kecskeszakáll és a néha kos-szarvakkal ábrázolt fej a Kos és a Bak jegyek szimbolikáját hozza be. A Kos a zodiákus kezdete, az emberi evolúció kiindulási pontja, a zabolázatlan őserő. A Bak a tizedik jegy, mely a beavatás magasabb fokát képviseli, és melyet már csak a Vízöntő (Tanító) és a Halak (Megvilágosodott) archetípus követ. Számomra a két zodiákus jegy közös vonása a saját utunk keresése, a mások által nem kijelölt, csupán sugallt ösvény megtalálásának szimbolikája.

Na de haladjunk tovább. Baphomet a Földgolyón áll, illetve fölötte lebeg, mondhatni jóga-ülésben, bár nem olyan tökéletesben, mint a Buddha. Mégis, a Föld szintjétől való valamilyen mértékű elemelkedés lehetőségét sugallja, ráadásul a köldöke alatt egy lefelé mutató kardot látunk, körülötte a Kundaliní két kígyóga (arany és fekete) indul fölfelé. Baphomet szimbolikája sok helyen tartalmazza az anyagi Teremtésre oly jellemző kettősséget, polaritást, de a kard, mint az isteni Törvény félreértelmezhetetlen megnyilvánulása, megmutatja a két kígyó egyesülésének lehetőségét, bár nem felfelé mutat, hanem lefelé, a Kundaliní nyugvóhelye felé. Mondhatjuk, hogy a szabad akarat dimenzióit is tükrözi a karma törvényének súlya alatt. A fejlődés lehetőségét az alsó három csakrán keresztül mutatja be, és ezek a csakrák valóban képviselik a "sátáni" kísértéseket a spirituális úton, névlegesen a pénz, szex és hatalom csábító erejét, melyeket legyőzve (vagy súlyuk alatt összeroppanva) a gyakorló továbbléphet a magasabb csakrák szintjei felé. 

Baphomet állati patákkal és fejel rendelkezik, vagyis két "végpontjában" megtestesíti az állatias ösztönvilágot és őserőt, a teste mégis emberi test. Férfi felsőtestén két női mellet látunk, a kétneműség képviselőjét, mely szintén a polaritások feloldására vagy egyensúlyba hozására utal. A férfinek fel kell fedeznie önmaga rejtett női oldalát is, a nőnek pedig fordítva, és egyensúlyba kell hozni a kettőt. A fekete szárnyak a zsidó-keresztény kultúrkörben a "bukott angyal" szombolikáját képviselik, akik közül a legismertebb Lucifer, de Énók könyve egy egész bukott angyal-seregről számol be, akik a földre szálltak, és sok ősi kultúra alapítói lehettek a Földön. 

Baphomet jobb keze az égbe emelkedik, és egy világító félhold felé mutat, míg bal keze lefelé mutat (mindkettő ugyanazzal a krisztusi áldásosztó kéztartással). Itt megint csak a Fet és a Lent, a Világos és Sötét Hold, Éva és Lilith kettőssége jelenik meg (róluk később majd még részletesebben lesz szó), vagyis a polaritások, melyek feloldása, harmóniába hozása az Anyatermészeten, vagyis a női minőségen keresztül végül elvezet a megvilágosodáshoz. Egy kicsit az a benyomásom, hogy az intézményesült egyistenhitű vallásokban (pl. kereszténység, iszlám, hinduizmus, de kisebb mértékben a buddhizmusra is jellemző a patriarchális berendezkedés) igyekeztek háttérbe szorítani és valamilyen mértékben démonizálni, sátáninak beállítani a női minőséget és energiát, holott ez a pólus-eltolódás éppenséggel egy akadályozó tényezővé válhat a túlzottan elférfiasult istenkereső számára. Én ezt többször megéltem már a saját spirituális utamon is. 

Baphomet homlokán a pentagramma a szellem anyagba lépését, a Prakriti, azaz az immanens Isten, az Anyatermészet besűrűsödését jelképezi, és tulajdonképpen minden misztikus hagyományban és természetvallásban megjelenik, mint az öt Őselem (pl. föld, víz, tűz, levegő, Éter) körforgása és egymásba-alakulási ciklusa. Az erők minősülnek, és folyamatosan átalakulnak, mert nincs jó vagy rossz, magasabb vagy alacsonyabb rendű energia. Ezt jelképezi a pentagramma öt ága (többek között). Baphomet feje tetején egy fáklya vagy gyertya tündököl, a koronacsakra végső isteni összekötő természetére utalva, melyben ha megjelenik a megkülönböztető tudás fénye, akkor a lélek a koronacsakrán keresztül kilépve megszabadulhat a kötöttségektől, és megtapasztalhatja saját isteni lényegét. Az anyagvilág "sötétsége" csupán a háttér, a díszlet, mely kiemeli a Szellem ragyogó fényességét. 

2019. április 21., vasárnap

Szálamba szarvángászana

4.91 Szálamba szarvángászana 
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"43. Szarvángászana (4.91)
Ez a póz 12 vinyászából áll. A 8. vinyásza az ászana szthiti. Számos variációja létezik ennek az ászanának. Ezeket két fő csoportba oszthatjuk: szálamba (megtámasztott – könyökök a földön) és nirálamba (támasztás nélküli, a karok egyenesek).
Ezt az ászanát és a következő ászanát (a sírsászanát), melyet majd leírok, nagyon figyelmesen és körültekintően kell gyakorolni, emlékezve a korábbi figyelmeztetésekre. Mielőtt gyakorolnánk ezeket az ászanákat, először meg kell határozni, hogy a test megfelelő egészségi állapotban van-e. Csak azután szabad elkezdeni a gyakorlást. Számos probléma adódhat abból, ha kapkodva kezdjük el a gyakorlást. Sokkal jobb, ha ezeket az ászanákat először megfelelően megtanuljuk egy guru irányítása alatt.
Miközben ezt a két ászanát leírják, a jóga-sásztrák és a szakértők azt mondják, hogy ugyanúgy, ahogy a fejünk és a szívünk a testünk létfontosságú részei, hasonlóképpen ez a két ászana olyan, mint a fej és a szív. Sok szaktekintély mondja, hogy ha rendszeresen és megfelelően gyakorolja ezt a két ászanát, a gyakorló meg fogja tapasztalni a Kundaliní felébredését és felemelkedését. Ennek köszönhetően meg fogja tapasztalni az Ísvara áldásait és elmerül az örök boldogság óceánjában. Ezt mondják a nagy bölcsek.
Vége az Első Résznek"
(A szarvángászanát és a sírsászanát az ászanák kírálynőjének és királyának is nevezik. A szarvángászana az anáhata (szív) és visuddhi (torokcsakra) aktiválásában játszik fontos szerepet, ezért az ászanák királynőjének és az ászanák szívének is nevezik, míg a sírsászana (fejenállás), melynek leírásával a Jóga-makaranda második része kezdődik majd, az ágjá (harmadik szem) és szahaszrára (korokacsakra) aktiválásának elsődleges eszköze, ezért az ászanák királyának és az ászanák fejének is nevezik. A szarvángászana (vállállás) négy változatát ismerjük a vinyásza krama hagyományban. A szálamba szarvángászana a képen is látható változat, melynél a tenyereinket a lapockákhoz támasztjuk, és a könyököket vállszélességben a talajon tartjuk a hátunk mögött.

2019. április 20., szombat

Majúrászana

4.90 Szampúrna majúrászana szthiti
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"42. Majúrászana (4.90)
Ez a póz 9 vinyászából áll. Az 5. vinyásza maga az ászana szthiti. Ez az ászana két formával rendelkezik. Az egyik formát szampúrna majúrászanának nevezik. A másodikat egykezes majúrászanának. A mellékelt kép csak a szampúrna majúrászanát mutatja. Ebben az ászanában mindkét kezünket nyomjuk határozottan a földbe és a karok segítségével egyensúlyozzuk az egész testünket, mint egy botot a mérlegen, mindkét oldalt egyenlő magasságban tartva.
A majúrászana másik fajtájában csak az egyik kezünket tartsuk a földön és egyensúlyozzuk a testünket ezen a kezünkön, ahogy korábban említettük. Általában a legtöbb ember nem képes végrehajtani ezt a változatot. Ezért elegendő csak a szampúrna majúrászana gyakorlása. Tanulmányozzuk a képet figyelmesen, hogy megtanuljuk a tenyerek helyzetét.
Ezt az ászanát evés előtt (üres hassal) kell végezni. Evés után várjuk legalább négy órát, mielőtt gyakoroljuk ezt az ászanát. Ezt az ászana szthitit egy perctől három óráig kell tartani a gyakorló képességei szerint. Jó, ha rendszeresen gyakoroljuk és hosszabb ideig tartjuk ki ezt a szthitit a téli vagy hideg hónapokban inkább, mint nyáron.
Ha a szokásunkká tesszük, hogy legalább tizenöt percig gyakoroljuk ezt az ászanát minden nap, bámulatos eredményeket fogunk elérni. Először is, nem fogja engedni, hogy szükségtelen szövetek vagy túl sok tisztátalanság gyűljön össze a testünkben – ki fogja üríteni ezeket. Növelni fogja az emésztés erejét. Megvéd minden betegségtől és távol tartja ezeket a betegségeket. Azt mondhatjuk, hogy minden légzőszervi és bénulásos betegség – minden veszélyes betegség halálát okozza. Semmilyen betegség nem érheti el azt, aki ezt az ászanát gyakorolja."
Egykezes majúrászana
(A majúrászana vinyászái a következők:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana), érintsük össze a belső tenyéréleket.
Dvé: Kilégzésre uttánászana – a két tenyerünket ujakkal hátrafelé helyezzük a két bokánk közé.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana, marad a kéztartás.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, marad a kéztartás.
Pancsa: Belégzésre támasszuk rá a törzsünket a könyökeinkre, a tenyereket szorosan egymás mellett tartva, és emeljük ki az egész törzsünket egyenes botként a levegőbe. A fejünk és a lábfejeink legyenek azonos magasságban, a csípő, térd és a boka legyen teljesen egyenes (szampúrna majúrászana szthiti).
Sad: Belégzésre felfelé néző kutyapóz, marad a kéztartás.
Szapta: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz, marad a kéztartás.
Astau: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába, a kézpozíció továbbra is marad a talpak között.
Nava: Kilégzésre hajoljunk előre, majd egyenesedjünk fel szamaszthitibe.
Az ékahaszta-majúrászana vinyászái:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana), érintsük össze a belső tenyéréleket.
Dvé: Kilégzésre uttánászana – a két tenyerünket ujakkal hátrafelé helyezzük a két bokánk közé.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana, marad a kéztartás.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, marad a kéztartás.
Pancsa: Belégzésre támasszuk rá a törzsünket a jobb könyökünkre, majd a bal kart nyújtsuk ki előre a fejünk mellett, kielemlve magunkat az egykezes majúrászana pózba (daksina ékahaszta majúrászana szthiti).
Sad: Belégzésre felfelé néző kutyapóz, mindkét tenyér a talajon, mint a szampúrna majúrászanánál.
Szapta: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz, mindkét tenyér a talajon, mint a szampúrna majúrászanánál.
Astau: Belégzésre támasszuk rá a törzsünket a bal könyökünkre, majd a jobb kart nyújtsuk ki előre a fejünk mellett, kiemelve magunkat az egykezes majúrászana pózba (váma ékahaszta majúrászana szthiti).
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz, mindkét tenyér a talajon, mint a szampúrna majúrászanánál.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz, marad a kéztartás.
Ékádasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába, a kézpozíció továbbra is marad a talpak között.
Dvádasa: Kilégzésre hajoljunk előre, majd egyenesedjünk fel szamaszthitibe.)

2019. április 19., péntek

A Küszöb Őre

Ez egy érdekes és fontos téma, amely most jött fel nálam, és sok spiritualitással, pszichológiával, transzállapotkkal foglalkozó tanító és gyógyító említést tesz róla. A "New Age" vagy ezoterikus tanítások között a teozófia, antropozófia és a rózsakeresztes hagyományok is foglalkoznak vele, "Guardian of the Threshold" vagy Dweller at the Threshold" néven említve ezt a "lényt", melyet tulajdonképpen a tudatalattinkban hozunk létre, és mindaz alkotja, ami visszahúz bennünket a spirituális fejlődésünkben: a félelmeink, kétségeink, gátlásaink, bűntudatunk, önkorlátozó hiedelmeink, függőségeink és tudatlanságunk. Amint a gyakorló elkezd megnyílni, érdeklődni a megváltozott tudatállapotok és az azokban érzékelhető szellemi valóság Iránt, szembekerülhet e Küszöb Őrével, aki csak akkor fogja engedni, hogy átlépjen a küszöbön, ha megfelelő mértékben őszinte és eltökélt.  Az alábbiakban egy rószakeresztes misztikus, Max Heindel idézetét olvashatjuk: 

"A valódi "Küszöb Őre" egy összetett elementális lény, akit a láthatatlan tartományokban teremtünk meg az összes átalakítatlan negatív gondolatunkból és tettünkből, melyeket az evolúciónk teljes elmúlt időszakában elkövettünk. Ez az "őr" a láthatatlan világok bejáratát vigyázza, és próbára teszi a jogosultságunkat, hogy beléphessünk oda. Ezt a lényt idővel fel kell szabadítani vagy át kell alakítani. Elegendő tartást és akaraterőt kell kifejlesztenünk ahhoz, hogy szembeszálljunk vele és az irányításunk alá vonjuk, mielőtt tudatosan be tudunk lépni a fizikai sík feletti világokba."

A küszöb őrét alkotó energiát, gondolati mintákat tehát nem megsemmisíteni kell, mivel nem is lehet - az energia nem vész el, csak átalakul. Vagyis negatív, akadályozó energiáját át kell alakítani fénnyé, tűzzé, felfelé vivő energiává. Az alsóbbrendű természetünket nem megtagadni, vagy megsemmisíteni kell, hanem megzabolázni, és a magasabb céljaink szolgálatába kell állítani. 

Max Heindel beszél még arról, hogy a fizikai testhez való kapcsolódásunkat a vitális test és az érzelemtest fúziója okozza. Azok, akik az alsó csakrákon keresztül, materiális, "bűnös", kontrolláló módon fejezik ki leginkább az energiájukat, erősen kötődnek a fizikai testükhöz, és a halál után még sok ideig a fizikai test közelében, a földi síkon maradhatnak, "kísérthetnek". Mivel fizikai inkarnációjuk során is önző vágyak vezérelték őket, szellemtestükben is ilyen hatást igyekszenek gyakorolni másokra, még akkor is, ha angyalok vagy spirituális tanítók képében mutatkoznak a szellemvilág felé megnyíló tanítvány előtt. Ezért résen kell leni, hogy milyen szellemi erőt és lényt hívunk be, és mennyire bízhatunk meg benne. Az életüket spirituális értékek mentén élők sokkal könnyebben el tudnak szakadni a fizikai testüktől a halál pillanatában, sőt vannak, akik annyira szabadak a karmájuk kötöttségei alól, hogy önként választhatják meg a haláluk időpontját és módját. Ugyanakkor a hátrahagyott fizikai testük is mutathat rendkívüli dolgokat, például spontán módon mumifikálódik, nem bomlik szét, "ambróziát" termel és jó illata van, vagy egyszerűen fénnyé válik, mint Krisztus teste a sírba helyezés után. 

Ha készen állunk arra, hogy szembenézzünk a Küszöb Őrével, akkor bizonyára meg fog jelenni előttünk. Néha valamilyen félelmetes, vagy a kulturális berögződéseink szerinti negatív formát vesz fel, például ördögnek, Sátánnak vagy démonnak látjuk, hiszen a bennünk rejlő Alsóbbrendű Én megtestesülése. De az is lehet, hogy egy félelmetes állatként, például sárkányként jelenik meg, és meg kell küzdenünk vele. Többféle taktikát választhatunk a legyőzéséhez. Az első és legfontosabb az, hogy felismerjük: a Küszöb Őre nem egy külső, tőlünk idegen negatív erő, hanem a mi lényünk, énünk, egónk negatív, hátráltató aspektusa. Ennek elfogadásával mér félig győzelmet is arattunk. Lehet, hogy a találkozás során valamilyen égi fegyvert kapunk Istentől vagy szellemi segítőinktől, és annak segítségével küzdünk meg ellene, vagy mi magunk is valamilyen szellemlény vagy állat formáját felvéve hívjuk ki párbajra. A lényeg az, hogy megtaláljuk a gyenge pontját, ami a mi saját gyenge pontunk is egyben, és azon keresztül próbáljuk meg legyőzni. Ez a saját belső fejlődésünkben azt fogja jelenteni, hogy a gyengeségünk felismerése után erőt igyekszünk kovácsolni belőle. Az is lehet, hogy sikerül szeretettel és elfogadással a saját oldalunkra állítani, és egyszerűen félre fog állni, és beenged a szellemvilág kapuján. Vagy pedig meg kell győzni valahogy, alkudozni kell vele, esetleg a spirituális erőnket latba vetve rá kell parancsolni, hogy oldódjon fel a Fényben. A kontrolláló taktika esetében azonban, főleg, ha valóban sikerrel járunk, vigyázni kell az egóval, mert hajlamossá válhatunk arra, hogy egyből mindenkit irányítani akarunk, ami a szellemvilágban azért általában nem szokott működni, mert vannak ott nálunk sokkal fajsúlyosabb erők és lények is. Következzék még zárásképpen egy idézet a Lélekkristály honlapról, aminek szerzőjét nem sikerült beazonosítanom, de úgy érzem, van mondanivalója a témával kapcsolatban:

"Az ember spirituális fejlődése során elkerülhetetlenül elérkezik azokhoz az útelágazásokhoz, amik szinte végzetszerűen találkozást eredményeznek a küszöb őrével. Ez azért következik be, mert a spirituális fejlettség egyenesen arányos a tudatossággal. A tudatosság a rend irányába mutat. Tehát az ember tudatosan kezd hozzá aurája megtisztításához, élete rendberakásához, ezt követeli a spirituális fejlődés és egyébiránt ez az univerzum törvénye is. Tehát az ember megkísérli aurája rétegeit, energiarendszerét és annak áramlatait, azok minőségét az isteni rend törvényével összhangba hozni - ami a legnehezebb, de egyben a legtermészetesebb feladat is. Természetesen a beindult folyamat az ember egész energetikai rendszerében váratlan változásokat, „nehézségeket,” lelkében bizonytalanságot okoz. Az ember összezavartnak érezheti magát ilyenkor. A fejlődés egy kiemelt alkimiai pontján ebben a krízisben kerül sor a találkozásra, általában meditációban, de lehet más módja is. Ez egy valóságos szembesülés, összeütközés. Ilyenkor az ember annyira összezavarodhat, hogy nem tudja világosan megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. A küszöb őre ugyanis nem válogat az eszközökben, víziókban, stb., egyből a legsebezhetőbb pontunkat támadja, szándéka a bennünk élő félelem sokkhatássá emelése.

A küszöb őrének egyetlen és végső feladata: mindaddig és mindenáron távol tartani kenyéradó gazdáját a magasabb küszöb átlépésétől, amíg az erre méltóvá nem válik. Minden erejével kényszeríti gazdáját, hogy az megtanulja a számára előírt tananyagot, s csak ha a tanuló rezgése meghaladja az előírt mértéket, akkor ad, adhat belépő jegyet az asztrálsíkok felsőbb részébe.

Általában elmondható, hogy az őrző az esetek túlnyomó többségében megkérdőjelezhetetlen győzelmet arat. Ebből is látható, hogy a küszöb őre a mesterek, mestere természetes önérvényesítő akaratával hajtva, elzárja a másik élethez, a fejlődésünkhöz vezető utat és éppen ezzel teremti meg azt. Minden lehetséges és elképzelhető módon saját gyengeségeinkkel és félelmeinkkel állít szembe bennünket és kényszerít azok legyőzésére.

Ha azonban a lélek tudatossága legyőzi a küszöb őrét, mindennél jobban bizonyítja alkalmasságát egy magasabb szintű élet megéléséhez és éppen ez az Isten akaratának beteljesülése, de erről majd később részletesen... A küszöb őrét nem valamiféle véletlenek sorozata hozta létre. Az én-tudat hamissága és gyökereink, spirituális emlékezetünk elvesztése örök táptalajt szolgáltat neki. Egónk mentális tevékenysége teremtette, és olyan cselekedetek tartják életben, amelyek ugyanennek a hamis én-tudatnak a kiindulási pontjai.
"

2019. április 18., csütörtök

A tiszta tudat és az Én-ség

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jóga magyarázata szerint a világ a tiszta tudatból ered. A tiszta tudat a transzcendens Isten, ahogy a bevezetésben is említettem. Mivel a tiszta tudatnak (a transzcendens Istennek) szüksége van valamire, amiről tudatos (a teremtésre), hogy megnyilvánítsa a tudatosság minőségét, a tudat automatikusan elvezet az immanens Isten (az isteni teremtő erő, az univerzumok, és a teremtés egésze) megnyilvánulásához. Az egyik nem létezhet a másik nélkül, ezért csak metaforikusan mondjuk, hogy kezdetben csak a tudat létezett. Ami ezután következik, az bámulatos: a jóga szerint az első dolog, amit az isteni teremtő erő megnyilvánít, az intelligencia, utána az Én-ség (melyet néha „egónak” is nevezünk), és végül, távoli harmadikként, a manasz, vagyis az elme. Ez azt jelenti, hogy az intelligencia nem korlátozódik egy bizonyos személyre vagy agyra, mivel az Én-ség, vagyis az egyéniség előtt jön létre. Az intelligencia univerzális és mindenütt jelenlévő.
A jóga tudománya azt mondaná, hogy amikor Einstein felfedezte a fénysebesség képletét, az nem az ő találmánya volt, hanem az isteni intelligencia fejezte ki magát, Einsteint közvetítőként használva. Ugyanezt kell elmondani az összes nagy találmánnyal, műalkotással, és az anyag és élet összes megnyilvánulási formájával kapcsolatban. Az elme és a kondicionáltság problémája csak akkor jelenik meg, amikor a képletbe belekerül az Én-ség (az egó) vagy az Én-érzet. Az Én-ségnek azért kell ott lennie, mert Isten a természeténél fogva végtelen és örök, és így, annak érdekében, hogy az időben és térben korlátolt élőlényként fejezze ki magát (Mi-ként), a végtelennek fel kell vennie az egó/Én-ség formáját. Más szavakkal, Istennek szüksége van az egónkra, hogy rajtunk keresztül individualizálódjon.
Most, hogy létrejöttek a korlátozott élőlények, mint az első egysejtűek, az első afrikai nyelvhasználó őseink, és végül te és én, fel kell őket szerelni elmével (manasszal) is, hogy gyorsan tudjanak reagálni, és életben tudjanak maradni. Ugorjunk előre az időben, és ezek a lények felnőttek és spirituálisan éretté váltak. A felébredés pillanataiban felfüggeszthetik az elméjüket és az Én-ségüket, és újrakapcsolódhatnak a tudat és intelligencia eredeti isteni tulajdonságaihoz.
Ennek a bekezdésnek az volt a célja, hogy elmagyarázza: nem próbáljuk megszüntetni a feltételekhez kötöttséget, az egót vagy az elmét; mert ezek az eszközök, melyeket Isten használ, hogy kifejezze magát rajtunk keresztül. Ezek az evolúció szükségletei, és továbbra is használni fogjuk őket. Fontos megérteni, hogy Isten, a definíciója szerint nem rendelkezhet egóval, mert az egó térbeli és időbeli korlátozást jelent. Mi vagyunk azok, akik lokalizált egóval és elmével rendelkezünk, hogy Isten egyénné válhasson rajtunk keresztül és az előlények miriádjaiként fejezhesse ki magát. Az egót és elmét kipellengérező spirituális tanítók, mint például Swami Vivekananda semmibe veszik az emberiség és annak pszichológiai felépítése jelentőségét. A válasz nem az, hogy megsemmisítjük vagy felszámoljuk az elménket és az egónkat, ahogy Vivekananda és mások javasolják. Ha ezt tennénk, akkor növénnyé válnánk; és kíváncsi lennék, hogy egy modern pszichológus mit szólna ehhez a tanácshoz. Nem teszünk túl jót a spirituális keresésünknek, ha ilyen mértékben leegyszerűsítjük a dolgokat. A lényeg az, hogy az egész emberi lényt fejlesszük, hogy az egónkat és elménket az összes élőlény legfőbb java érdekében tudjuk használni.
Ami számít, az az, hogy most bevezetjük a választás lehetőségét. Amikor a magasabb jógát (különösen a szamádhit) gyakoroljuk, képessé válunk arra, hogy az elménket és a feltételekhez kötöttségünket gyors túlélési feladatokra használjuk (ahol a tudatalatti épp elég), vagy pedig elérjük a tiszta intelligencia mélyebb pillanatait, amikor felfüggesztjük az elmét és annak feltételekhez kötöttségét."

2019. április 17., szerda

Az Élet három misztériuma

Múlt hétvégén Oguznál voltunk tanításon, és beszélt a három misztériumról, amit ajándékba kaptunk az Élettől: ezek a halál, a születés és a szerelem. Mindhármon keresztülmegyünk az életeink során, csak az a kérdés, hogy mennyire tudatosan tesszük ezt. A "Váratlan szépség" című Will Smith-filmben a Szerelem, Idő és Halál volt ez a három szereplő (lásd a bejegyzés végén belinkelt videót, ha érdekel a film), de mivel bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy az Idő nem létezik, vagy akár azt is mondhatjuk, hogy az Idő az, ami e hármat összeköti, szétválasztja, és úgy általában, kutyulja a dolgokat körülöttünk és bennünk, meditálgassunk el egy kicsit a három misztériumon, melyek nem is igazán választhatók el egymástól. 

1. Születés

Azt mondják, hogy a születés élménye a legtöbb gyermek számára annyira megrázó, hogy szinte mindent elfelejt, ami az anyaméhben vagy az előző életeiben történt vele, bár ezen emlékek a tudatalattijában kétségkívül megmaradnak, és dolgoznak. A magzati és előző életbeli élményeket különböző meditációs, hipnózis- vagy transztechnikákkal fokozatosan a felszínre lehet hozni, a traumákat fel lehet oldani, de a születés élménye maga sokáig misztérium maradhat. Természetesen a születés mindig újjászületést is jelent egyben, tehát valami régi dolog meghalásával, elmúlásával jár együtt. Az ókor nagy spirituális kultúráiban több helyen is megjelenik a második születés fogalma, amely a testi születés után a lélek öntudatra ébredését, valamilyen spirituális folyamatba történő beavatást jelent. A kétszer születettek azok a spirituális gyakorlók (és egyben felszentelt papok) voltak például Indiában vagy Egyiptomban, akiknek sikerült mélyebben megismerniük a születés és halál misztériumát. A sámánok beavatási szertartásában is sokszor megjelenik a "sámánerő" vagy különböző rendkívüli képességek megszerzésével együttjáró újjászületés élménye.

2. Halál

A halál a beavatási ciklus végpontja, mely mindenki életében bekövetkezik egyszer, attól függetlenül, hogy mennyire állunk készen rá. A legfejlettebb spiritualisták esetében a halál élménye azonos a megváltással, a felszabadulással, a karmikus és reinkarnációs ciklus végső lezárásával, vagyis amikor a múlandóságból átlép az örökkévalóság állapotába. Ezzel egyetemben nem csak a halálon és az elmúláson, de az újjászületés élményén is túllép. Létezése kilép az idő korlátai közül, és már nem kezdettel és véggel rendelkező ciklusok egymésutániságában, hanem folyamatos fejlődési spirálként áramlik tovább. A halál és a Túlvilág, a Holtak Birodalmának megjárása sok tanító, spirituális vezető és sámán életének meghatározó élménye. A görög mitológiában Dionüszosz, a keresztény hagyományban Jézus Krisztus járta meg az Alsó Világok legmélyebb bugyrait, hogy felszámolja az emberben mélyen rejlő félelmet a haláltól és a bűnhődéstől. A halálra való tudatos felkészülés magában foglalja azon dolgok elengedését, melyek amúgy sem a mieink, de mégis ragaszkodunk hozzájuk, és ezek a ragaszkodások erősítik a halálfélelmünket.

3. Szerelem

A szerelem a férfi- és női pólus, energia vonzódása egymáshoz, a Teljesség megélése érdekében. Ebben az energetikai körforgásban egyszerre jelenik meg a Születés, a Halál, az Elmúlás és az örökkévalóság érzése is. A szerelem tudatos megélése, és e megélés kiterjesztése a létezésünk minden dimenziójára egy kilépési kapu, mely által az idő által behatárolt tudatállapotból eljuthatunk az Örök és Végtelen szint megtapasztalásáig. A Szerelem tudatos megtapasztalása segít abban, hogy kilépjünk a magány és a társ-függőség korlátai közül, és belekerüljünk abba a kozmikus energiaörvénybe, amely megteremtette, fenntartja és elpusztítja a Világokat. A szerelem érzését a végsőkig fokozva megtapasztalhatjuk a létezés isteni dimenzióit. Persze mindez jól hangzik elméletben, de ha az ember keresi a hétköznapok kis történéseiben is e három misztérium megismerésének és tudatosításának lehetőségeit, akkor fokozatosan ki fognak bontakozni előtte.