2018. szeptember 19., szerda

Transzutazás az őszi napfordulón - beszámoló

Remélhetőleg egy hagyománnyá váló dolgot sikerült elindítanunk ezen az őszi napfordulón. A sámáni kultúrákban nagy jelentőséget tulajdonítottak a Nap éves pályája négy jelentős pontjának, a téli és nyári napfordulónak, valamint a tavaszi és őszi napéjegyenlőségnek. Az ilyen időpontok kedvező energiáit belső tisztulással és spirituális gyakorlatokkal lehet a legjobban kihasználni. Ezért szeptember 23-ára egy élő zenés transzlégzést, pontosabban transzutazást álmodtam meg, ami szerencsére meg is valósult, körülbelül úgy, ahogy elképzeltem.

Mivel az Atma Centerben nem igazán viselik el a szomszédok a dzsembét, cajont és egyéb ütős hangszereket, még a sámándobot is csak módjával, így a Bijó Rendezvényközpont Buddhapest jógatermében rendeztük meg ezt a transzeseményt. Öt kiváló zenész barátom tartott velünk: Balázs Gergő loophegedűn játszott, és hangmérnökösködött, Kőrösi Gábor gitáron, cajonon és dzsembén; Varga Zsolti handpanon, dzsembén és darabukán, Erdősi-Bóta Bence hang drumon és kalabashon játszott, Fonyódi Ádám pedig egy hatalmas digeridoon. Én meg hoztam a sámándobot, óceándobot, dorombot meg mindenféle csörgő-csengő-bongó eszközöket a meditáció elősegítésére.

Öt órára szépen meg is telt a terem, és néhány bevezető mondat után elkezdtük a légzést és a zenélést. Az első fél órát állva töltöttük, illetve a résztvevők állva lélegeztek és mozogtak, transztáncoltak, de becsukott szemmel, és nem értek egymáshoz sem. Volt, aki ettől tartott, de igazából ennek az a lényege, hogy könnyebben bele tudjunk kerülni a transzállapotba, anélkül, hogy izomgörcsök alakulnának ki az intenzív légzés miatt. Egyre gyorsult a zene, és egyre gyorsabban lélegeztünk a szánkon keresztül. A gyakorlott transzolók már az első pár perc után kívülről is látható módon "elszálltak", mindenféléket mozogtak meg még hangokat is adtak ki, főleg, amikor begyorsult a zene. A transzlégzés hatására megemelkedik az oxigénszint a sejtekben, a széndioxid pedig lecsökken, így az idegrendszer hiperaktív, hiperérzékeny és nyitott állapotba kerül. Ez kifogja a szelet az elme vitorlájából, amely szeret másokkal foglalkozni és a hétköznapi dolgokon pörögni. Amint kikapcsoljuk az elmét, megélhetjük a magasabb tudatosság eksztatikus érzését, és olyan mélyre és magasra tudunk menni, amit egyébként csak pszichedelikumokkal vagy évtizedekig tartó meditációs gyakorlattal érhetnénk el.

A zenészek remekül érezték egymást, voltak gyorsabb és lassúbb részek is. Én közben mondtam néha az instrukciókat. A transzlégzés ugyanis egy nagyon magával ragadó folyamat, de az egésznek a hajtóműve a légzés. Ekkor tudjuk elérni az olyan tudatalatti tartalmakat, amiket amúgy hosszú évekig tartó meditációval tudnánk csak a felszínre hozni, így pedig egy óra alatt kitisztul egy csomó dolog. De ha nem dolgozunk a légzéssel, akkor nem tudjuk kikapcsolni az elmét, és olyan lesz az egész, mintha kívülről nyalogatnánk egy mézesüveget.

Amennyire láttam, azért az első alkalommal transzolóknak is sikerült egészen belelazulniuk, a zene mindenkit vitt a szárnyán, a légzés pedig adta az erőt az egészhez. A transztánc végén leereszkedtünk a földre, először néygkézláb, majd mindenki lefeküdt. Ott folytattuk a transzlégzést, további intenzív megéléseket sikerült még előcsalogatni mindenkiből. A zenészek nagyon együtt voltak, és az utolsó fél órában mantrákat énekeltünk, közben a résztvevők már abbahagyták az intenzív légzést, felültek, és bekapcsolódtak a mantrák éneklésébe. Volt, aki ekkor is táncra perdült.A z Óm, Óm Mani Padme Hum, Óm Namo Nárájana és Óm Namah Sivája mantrákat énekeltük együtt, szintén jól megpörgetve a zenét hozzá. 

Ennek az utolsó fél órának az a szépsége, hogy amikor már kitranszoltad magad, akkor lassan rávezet arra, hogy a "másik" világ és ez a világ igazából nem két különböző hely, hanem egyszerre van jelen mindkettő. A transzállapotból visszatérni a testbe és a fizikai valóságba nem mindig könnyű, de a mantrázás sokat segít ebben. Így mindenki megnyugodva, kisimulva, frissen érkezett meg az utazás végén. Én már a kunyhózás óta a folyamatos hála áramlásában voltam, ezért szerencsére nem izgultam a program előtt, és ez a hála teljesen túlcsordult a transzutazás végére. Mindenki megölelt mindenkit a végén, éreztük egymás pulzáló szívcsakráját. Azt hiszem, felejthetetlen élmény volt mindenki számára, és ezért már tervezzük a következő alkalmat, december 21.én, pénteken este 6-tól. Jegyezzétek fel a naptárba, és küzdjétek le az idevezető akadályokat, az egót, a szégyenlősséget, a gátlásosságot, a félelmeket, legalább annyira, hogy itt tudjatok lenni, és elkezdjetek lélegezni. A többi már menni fog magától! Namaste! Hálásan köszönöm mindenkinek, hogy ez megvalósulhatott!

2018. szeptember 18., kedd

A jógí étkezése

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3.2 Mikor kezdjünk bele a jógábhjásza gyakorlásába?


Tavasszal a csittarai  és vaigaszi(csaitra és vaisákha, április 15 és június 15 között), ősszel pedig az aipaszi és karthikai (ásvina és karttika, október 15 és december 15 között), télen pedig a margazhi (márgasírsa – december 15 – január 15) - ha ezekben az időszakokban kezdünk bele a jóga gyakorlásába, akkor nem fogja megbetegíteni a testünket, és jártassá fogunk válni a jógában. A többi hónapban közepes siker várható.
(A hindu asztrológia szerint nagy jelentősége van annak, hogy mennyire kedvező időpontban kezdünk bele egy tevékenységbe, mert ez messzemenőkig meghatározza annak eredményességét. Az indiai naptár szerint ezek a hónapok az évszakok közepére esnek, míg ha a felsorolásból kimaradt hónapokban kezdjük meg a jóga gyakorlását, akkor esélyes, hogy éppen évszakváltás zajlik, amikor még az egészséges emberek biológiai erői is felborulnak, és így esélyesebbek lesznek a betegségekre.)

3.3 Étrendi korlátozások a jógábhjászí számára

Az ételt mindig mértékletesen kell fogyasztani. Nagyon tisztának kell lennie, ne legyen túl forró, de ne is hűljön ki túlságosan (kerüljük a nagyon hideg ételeket). Az étel ízét élvezve, töltsük meg a gyomrunkat félig ilyen ételekkel. Ezután, hagyjuk meg a gyomor negyedét a víz számára, a többit pedig üresen, hogy lehetővé tegyük a levegő mozgását. Például, ha valaki általában képes megenni ¼ mértékegységnyi ételt, annak 1/8-nyit kell ennie, a hasa többi részét pedig a fentiek szerint szabadon hagynia. 
Csak az érheti el a jóga állapotát, aki nem alszik, eszik, és dolgozik túl sokat vagy túl keveset. 
(Ehhez hasonló verset találunk a Bhagavad-gítá 6.16 versében: nátjasnatas tu jógó'szti na csaikántam anasnatah na csáti szvapna-sílaszja dzságrató naiva csárdzsuna - „Ó Ardzsuna, nem lehet jógí az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.” A jóginak törekednie kell a mértékletességre és az arany középút betartására, nem csak az evés és az alvás, hanem a cselekvés és a tétlenség, valamint a spirituális gyakorlat és a világi kötelességek között. Ha elvéti a középutat, és az egyik szélsőség irányába lendül, az akadályt fog képezni fejlődése útján.)

2018. szeptember 17., hétfő

Izzasztókunyhó Oguzzal

"Minden a Testvérem" - ezt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, mivel ez volt a jelszó, amivel beléptünk a kunyhóba, és amivel befejeztünk minden egyes ima-kört. Na de nem szaladok a dolgok elébe, hogy sorrendben haladjunk, kezdjük talán azzal, hogy nyáron voltam egy izzasztókunyhón, amit Sziránszki Regős Józsi tartott, és ott a második kör közepénél ki kellett jönnöm, mert páni félelem fogott fel, hogy én most ott benn meg fogok főni vagy valami komolyabb bajom lesz. 

Később az jött le ezzel az élménnyel kapcsolatban, hogy amikor anyukám terhes volt velem, tüdő- vagy nyirokmirigy-rákot diagnosztizáltak nála, és minél előbb el akarták kezdeni kezelni, de addig nem lehetett, amíg én bent voltam. Azt nem tudom, hogy koraszülött voltam-e, de valószínű, hogy azzal az érzéssel jöttem ki anyukám méhéből, hogy odabent már nem biztonságos a helyzet. Anyatejet sem kaptam, mert egyből elkezdték kezelni sugárterápiával. Ebből aztán több dolog is származott, ami a szülőkkel való kapcsolatomban és a párkapcsolati mintázatomban is megmutatkozott, de mindezt azóta sikerült tudatosítanom, és úgy érzem, megoldanom, amióta elkezdtem foglalkozni a sámánizmussal. 

Minden esetre, miután erre rájöttem, megértettem, hogy miért menekültem ki a kunyhóból, és reméltem, hogy a következő alkalommal már végig tudom csinálni. Orsival együtt mentünk le Oguzhoz az őszi napforduló alkalmából tartott izzasztókunyhóra. Amikor megérkeztünk, éppen a tűzgyújtáshoz készülődtünk. Mindenki felvett egy követ, egy kis dohányt ajánlott neki (ez szent növénynek számít a sámán-kultúrában, mert a szellemek nagyon szeretik), és elmondta az imáit magában. Én mind a négy égtáj felé meg fölfelé és lefelé is imádkoztam, majd behelyeztem a követ a farakás közepébe. Utána felülről is beborítottuk a köveket fával, majd Oguz meggyújtotta a tüzet. Ekkor nagyon kellett koncentrálni, emlékszem, hogy ez a Krisna-tudatban általam végzett tűzáldozatoknál is fontos momentum volt.

Amíg a tűz lobogott, mi köré ültünk, és hallgattuk Oguzt, aki a kunyhózás rejtelmeiről beszélt. Mivel a kunyhó az anyaméhet jelenti, a tűz az apát, a kunyhó és a tűz között elhelyezkedő oltár pedig az isteni erőket, nem volt szabad átjárkálni a kettő között, mert ott egy köldökzsinór húzódott, amin keresztül a kövek majd bekerülnek a kunyhóba. A sikeres kunyhózás számomra az újjászületést, a születés előtti traumáim feloldását jelentette, úgyhogy készültem, bár nem izgultam egyáltalán.

Amikor már leégett a tűz, és vörösen izzottak a kövek, vizet hoztunk a sátor mellé, és Oguz elsőnek lépett be a kunyhóba, majd én jöttem, körbefüstöltem magamat a füstölővel, és négykézláb beléptem a kunyhóba. Utánam Orsi jött, majd a többi résztvevő, azt hiszem hogy tizennégyen voltunk bent. Zoli, az egyik résztvevő segédkezett a kövek behozásánál, de ő is beült a kunyhóba. Az első körben bejött a hét kő, Oguz gyógynövényeket szórt rájuk, majd imákat ajánlottunk az ősznek az elengedés szellemében. Közben teljes sötétség volt odabent, és Oguz locsolta a vizet a kövekre. Énekeltünk, Oguz dobolt, mi pedig csörgőztünk. Így jobban telt az idő, bár az első kör még egyáltalán nem volt vészes. A kör végén Oguz kinyitotta a kunyhó ajtaját, így némiképpen fel tudtunk frissülni, főleg mivel mellette ültem, és nem a kunyhó belső felén, ahol sokkal kevésbé jár a levegő. 

A második körben  újabb hét kö érkezett, a tél erői, a víz elem és a tisztulás folyamata volt a meghatározó. Mindenki elmondta imáiban az ügyes-bajos dolgait, és hogy mit kér az isteni erőktől. Én már el is fejeltettem, hogy mit kértem éppen, de általában a lelki fejlődésért és a helyes útra találásért imádkoztam elsősorban. Nem szeretek ilyenkor nagyon anyagi dolgokat kérni, mert úgy érzem, hogy az úgyis megoldódik valahogy, míg a lelki fejlődéshez valóban szükségünk van Isten kegyére. A második kör végére már lett azért nagyobb pára, de pont amikor kezdett volna túl meleg lenni, Oguz ismét kinyitotta a kunyhó ajtaját. A harmadik körben újabb hét kö került be a kunyhóba, a tavasz és a újjászületés erőihez intéztük imáinkat, majd odaillő dalokat énekeltünk. Bár a sok ima és a hozzá kapcsolódó személyes drámák megérintettek, ugyanakkor ki is zökkentettek a meditációmból. Plusz a szünetek és az ajtó nyitogatása is egy kicsit "visszahozott", így nem tudtam úgy révülni, mint egy dobolásnál például. De azért a harmadik körben, amikor éppen azt éreztem, hogy ez most már kezd eléggé elviselhetetlenné válni, hirtelen úgy éreztem, mintha egy nagy védelmező energia-ernyő borulna a kunyhóra, és ha valaki nagyon erősen koncentrál felfelé és megnyitja a koronacsakráját, akkor minden szenvedés elillan, mintha ott se lett volna. Hiszen a szenvedés csak az elménkben jön létre. Ezt akartam is mondani a többieknek, mert nekem ettől hirtelen nagyon könnyűvé vált a benti lét, egy páran viszont mér fetrengtek és éppen a kimenetelen gondolkodtak. Persze Oguz nem engedte őket, inkább bíztatta, hogy maradjanak. 

Az erő-kupola, amit láttam, valamiért a Mer Ka Bá-ra emlékeztetett, pedig az Élet Virága könyvben még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam, mi is ez. Csak említés szintjén volt eddig szó róla, de valahogy ez így megnyilvánult előzetesen, mint ahogy a Krisztus-hálóról is írtam már az egyik korábbi látomásom során. Azt láttam az egyik utazásnál, hogy a földet egy fényháló szövi körbe, mintha egy világító pókháló lenne. A csomópontjaiban piramisok, szent helyek, sztúpák, templomok vannak, és persze azok a fényes aurájú, tiszta szívű szentek, aki teljes hittel járják a saját spirituális útjukat. Drunvalo Melchizedek ezt a védelmező energiateret nevezi Krisztus-hálónak. 

Szóval láttam és éreztem a kupolát a kunyhó felett, és húzta felfelé a koronacsakrámat, és hirtelen minden nagyon könnyű lett. Utána azt éreztem, hogy Siva a meditáló jógi formájában beereszkedik a kunyhóba, és helyet foglal az izzó köveken, lilás fényben tündöklő hologram formájában. Erről eszembe jutott, hogy nem sokára be fogjuk avatni Siva Nataraja murtiját az Atma Centerben. Így amikor a negyedik körben az Erőért imádkoztunk, akkor ahhoz kértem erőt és áldást, hogy beavathassuk az Úr Siva múrtiját, meghívjuk Őt az Atma Centerbe. Aki már nagyon nem bírta a meleget, az valahogy elheveredett a kunyhóban, én ezt pont a legvégén tettem meg, amikor Oguz kinyitotta a kunyhó ajtaját, és a vezetésével egymás után kimentünk a kunyhóból. Kissé szédelegtünk, és leheveredtünk odakint, amíg ki nem hűltünk és vissza nem tértünk a "hétköznapi" valóságba. 

Orsi röviden úgy foglalta össze az élményt, hogy ez nehezebb volt mint egy szülés. Amihez persze nem tudtam hozzászólni, de valóban megszülettünk, és nekem ez most békésebb és biztonságosabb volt, mint az első alkalom. De persze még sokat kell csinálni ahhoz, hogy teljes transzban tudjak meditálni végig a kunyhóban. A végén volt egy kis közös lakoma, Oguz felesége, Anett nagyon finom vegán sárgaborsólevest főzött. Volt más fogás is, de én a vegán dolgokra koncentráltam. A többiek még lakomáztak, de nekünk már indulnunk kellett haza, mert bébiszitter vigyázott a gyerekekre. Nagyon örültem, hogy Orsival részt tudtunk venni ezen a szertartáson. 

2018. szeptember 16., vasárnap

A pungu majúrászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A pózban az egyensúlyozás jelenti a legnagyobb kihívást a kétkezes változattal szemben. Ha túlzottan eltoljuk a súlypontot bármelyik irányba, akkor feldőlünk. A törzs megfeszítését is úgy kell megvalósítani, hogy a könyökünk pontja fölött elegendő ellenállással rendelkezzen a törzs, és egyenes tudjon maradni. Ez a póz különösen hasznos a statikus feszítésben végrehajtandó mentális elengedés, ellazulás gyakorlásához. Ez minden kartámaszos, egyensúlyozást és statikus törzserőt igénylő pózra igaz.

Rávezető változatok

A póz rávezető változatai között említhetjük a kétkezes pávapózt, és annak az összes könnyített változatát. Persze a kétkezes verziónak kifogástalanul meg kell lennie, mielőtt az egykezes változat gyakorlásába fognánk. Az egykezes változatot úgy kezdjük el gyakorolni, hogy az egyik könyökünket kivesszük a hasunk alól, és csak a tenyerünkön vagy ujjainkon támaszkodunk a törzs mellett. Amikor megtanultunk egyensúlyozni és megerősödtünk, akkor fokozatosan messzebb vihetjük és minden súlyt levehetünk róla. A kéz emelésénél először az oldalra vagy előre nyújtás lesz a könnyebb, majd a végén sikerül a törzs mellé zárni a karunkat. Nehezített változatardhapadma – pungu-majúrászana: vegyük fel a pózt féllótuszban, és azt a kart vegyük ki a hasunk alól, amelyik oldali láb féllótuszban van. Utána nyúljunk át a derekunk mögött, és fogjuk meg a nagylábujjunkat.

Egészségügyi hatások

Javítja az emésztést
Csökkenti az emésztési zavarokat, gyomornyálkahártya-gyulladást
Mérsékli a lép- és májmegnagyobbodást
Tonizálja a tüdőt és a hasi szerveket
Élénkíti a májműködést
Tonizálja a beleket, csökkenti a székrekedést
Erősíti a csuklót és az alkart
Tonizálja a hasfalat, erősíti a hátat, törzset és a csípő izmait
Ugyanazokkal a kedvező hatásokkal rendelkezik, mint a kétkezes pávapóz
Javítja az egyensúlyozó érzéket
Stimulálja a mentális és érzelmi egyensúlyt
Elősegíti az elme fókuszát és koncentrációját
Aktiválja a manipúra csakrát
Javítja a döntésképességet, önértékelést 
Elősegíti a motivációt, céltudatosságot és önkontrollt, javítja az önbizalmat

Ellenjavallatok:hasi műtét után, magas vérnyomás, glaukóma, csukló- vagy könyökproblémák, menstruáció, terhesség.

2018. szeptember 15., szombat

Pungu majúrászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Pungu majúrászana (sebzett páva-póz)
Dristinászágrai (orrhegyre)

pungu majúrászanát ékahaszta-majúrászanának is nevezik (egykezes pávapóz), mivel a kétkezes verzióhoz képest az egyik kezünk a levegőben van, a törzs mellett. Egy sebzett páva képéhez is társíthatjuk persze a pózt, amelyik az egyik lábát behúzva tartja. A mély hátrahajlítások után ezzel az átvezető pózzal szakítjuk meg a sort és egyenesítjük a törzset, majd áttérünk a hason fekvő hátrahajlításokra. 

Vinyásza számolás

Az előző pózból folytatva a vinyásza számolást, először fel kell jönnünk szamaszthitibe:

Nava: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Dasa: Kilégzésre hajtsuk előre a törzset uttánászanába.
Ékádasa: Belégzésre egyenewsedjünk fel úrdhva-vriksászanába, majd érkezzünk meg szamaszthitibe.

Ékam: Álljunk vállszélességű terpeszbe, majd belégzésre a külső tenyéréleket egymáshoz illesztve emeljük a karokat úrdhva-vrikásászanába.
Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre, és helyezzük el a két tenyeret az ujjakkal hátrafelé a talpaink között.
Tríni: Belégzésre emeljük vissza a törzset úrdhva-uttánászanába, de a tenyerek maradjanak ugyanúgy a földön.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga dandászanába, az ujjaink továbbra is nézzenek hátra. Vegyük fel a kétkezes pávapózt (majúrászana), de helyezzük a testsúlyunkat a jobb könyökünkre.
Pancsa: Miután megtaláltuk a jobb könyök megfelelő helyét, és rá tudtuk terhelni a teljes testsúlyunkat, a bal kezünket hozzuk ki oldalra és a lábainkat emeljük a magasba. Ha el tudjuk engedni a talajt a bal kezünkkel, akkor belégzésre kifelé néző tenyérrel nyújtsuk a karunkat a törzsünk mellett hátrafelé. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban (pungu-majúrászana).
Sad: Kilégzésre helyezzük vissza a bal kezünket a jobb mellé a kétkezes pávapózba (majúrászana).
Szapta: Belégzésre felfelé néző kutyapóz (még mindig hátrafelé néző ujjakkal)
Astau: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz (hátrafelé néző ujjakkal).
Nava-trajódasa: ismételjük meg a csatvári-astau vinyászákat úgy, hogy a bal kezünkre támaszkodunk a póz végrehajtásához.

2018. szeptember 14., péntek

Dimenzióváltás

Elkezdtem olvasni az Élet Virága könyvet, de egyelőre eléggé nagy kihívást jelent a világról alkotott eddigi elképzeléseimhez képest, bár azt hiszem van bennem elegendő spiritualitás. Drunvalo dimenzióváltás-elmélete azonban valahol megfogott, bár a számszerűsítéssel még nem nagyon tudok mit kezdeni. Ő 144 dimenzióról beszél, és hangsúlyozza, hogy ezek a dimenziók nem a matematika vagy elméleti fizika újabb kiterjedéseit vagy vektorait jelentik (idáig jutottam a magasabb dimenziók értelmezésében egyetemi tanulmányaim során), hanem rezgésszintekre, vagyis tudati szintekre utalnak. 

Legalábbis én a következőképpen értem a dolgot: a mi földi világunkban ugye három irányt, kiterjedést ismerünk. Én azonban a sámán-utazásaim során is hasonló módon tapasztalom a dolgokat, vagyis a három dimenzió valahogy mindenhol alap. Sőt, a puránikus leírások, vagy a sámán-beszámolók is hasonló módon fogalmaznak: lent-fent, kint-bent, elöl-hátul, jobbra balra, stb. Persze azt el tudom képzelni, hogy mondjuk a magasabb szférákban a tér és a három dimenzió átjáthatósága nagyobb, vagyis szellősebb az egész, és a tér egyes pontjai közvetlenül összekapcsolhatók. Ilyen megélésem volt már a Nap belsejével kapcsolatban. 

Visszatérve Drunvalo elméletére: a földi létszférában minden lénynek van egy alap hullámhossza, ez 7,23 cm. Ennek hang-megfelelője az Óm mantra. Én úgy képzelem el a magasabb dimenziókat, mintha egymásra rétegzett világok lennének, vagy "párhuzamos" valóságok, amelyek között tudnak közlekedni a megfelelő tudatossággal rendelkező személyek, és mindenhol az ott szükséges testet vagy létformát tudják felvenni. Drunvalo szerint, ha magasabb dimenzióba akarunk emelkedni, akkor nem kell mást tennünk, mint rövidíteni a hullámhosszunkat, vagyis az össz rezgéseink frekvenciáját kell növelni. Ő ezt oktávokhoz és hangmagasságokhoz hasonlítja, mivel a hang is egy hullám.

Tehát a mi tudati és érzékelési szintünkön is leképezhetőek ezek a dimenziók, például hangfrekvenciák, elektromágneses hullámok, fényhullámok, agyhullámok, vagy bármilyen egyéb rezgés formájában. Nos, legutóbbi sámándobos utazásomon pontosan ezt a kérdést tettem fel az erőállataimnak, hogy miképpen lehet dimenziót váltani. Erre közölték, hogy én azt már nagyon jól tudom, mert többször megcsináltam. Mi tagadás, érdekes helyekre jutottam el már a révüléseim során, miközben a fizikai testem itt volt a földön. Tehát a kulcs a meditáció, vagyis a tudat módosítása, a transzállapot elérése bizonyos meditációs tárgyra fókuszálva. Ezáltal az elménk rezgésszintje megváltozik, és kapcsolatba tudunk lépni azzal a szinttel.

Például a szanszkrit Gájatrí mantra első négy szava az Óm Bhúr Bhuvah Szvah bídzsa-mantrák. Az Óm ezek szerint a Földet jelöli, mivel itt mindennek ez az alap rezgése (persze ugyanakkor az isteni mag is benne van, mert Isten mindenhol jelen van), a Bhú a Naprendszerre vonatkozik és a benne található bolygókra, a Bhuvah a Tejútra, a Szvah pedig az Androméda galaxisra. Legalábbis így mondta a sasom, miközben én azért csillagászatból nem vagyok olyan erős. El is hívott magával, hogy megyünk az Andromédára.

Elég gyorsan ott teremtünk, és megérkeztünk egy bolygóra, amiről azt mondta, hogy Hathor a neve. A bolygó felettébb érdekes volt, megpróbálom leírni. A fények melegek és ragyogóak, és nem tudtam megállapítani, hogy hány nap volt az égen, de a szivárvány minden színében tündökölt minden, és csillámok itatták át. Mint a Disney-tündérmesékben. Voltak árnyékok, de csak azért, hogy kiemeljék a színeket, és nem azért, hogy sűrű sötétet teremtsenek. Amellett, hogy a fény látszólag más törvényeknek engedelmeskedett, mint nálunk (például itt mindennek egy meghatározott színe van, ott pedig színjátszó), a természeti jelenségek is nagyon légiesek és egymásba átfolyók voltak. A szivárvány például átfolyt felhőbe, majd vízbe, majd egy habos cukorsüvegre emlékeztető hegybe. Tehát az anyag sűrűsége sem volt olyan fix, mint nálunk. Itt a hegy az kőből van és nehéz, a felhő meg párából van és könnyű, puha. Ott az anyag úgy alakul, ahogy éppen szeretnénk. Technológiai cuccokat nem nagyon láttam, az ott élő fejlett lények inkább az akaratukkal irányították a környezeti megnyilvánulásokat, testi szükségleteik szinte nem voltak. Az alakjukat és a testűk "sűrűségét" is tetszés szerint tudták változtatni. Egy főnök-szerű lény lépett kapcsolatba velünk, valami főpap lehetett vagy ilyesmi. Anik vagy hasonló volt a neve. Nem is tudtam pontosan meghatározni, hogy hány feje és szeme volt, de telepatikusan kommunikáltunk. Sok mindent megtanított. Azt mondta, hogy a Földre és más bolygókra a szivárvány segítségével szoktak eljutni, és azok előtt jelennek meg finom fizikai testükben, akik a meditáció segítségével már felemelték a rezgésszintjüket. A legtöbb fejlett kultúrában voltak olyan papok, tanítok, akik előtt megjelentek és tanították őket Istenről, erkölcsről és a világról. A sumér, egyiptomi, maja, indiai, a proto-európai kultúrában is ott voltak, és a legutóbb a tibeti szerzeteseket látták el tudással. 

A hang és az elme koncentrációja a kulcs ahhoz, hogy megnyíljunk a magasabb dimenziók és Isten felé. Anik azt is elmondta, hogy a Földön számtalan formában imádják Istent, és az ő világukban is számtalan formában tisztelik Istent, de valójában egy az Isten, csak más és más módon jelenik meg. Azt mondta, hogy a sumérok Uruk városában az ő útmutatásaik alapján tisztelték Istent, de az összes többi földi megnyilvánulás különbözik az ő istenségeiktől. A fenti képen az egyik Uruk-beli templomb dobormű látható. 

A napokban volt egy álmom, amikor találkoztam a mesteremmel, aki beavatott a Krisna-tudatba és a Gauranga Das nevet adta nekem. Nagyon mérges volt rám, és helytelenítette a dolgokat, amikkel foglalkozom. Megkérdeztem Anikot, hogy miért volt ennyire elutasító. Anik azt mondta, hogy sok megvilágosodott mester élt a Földön az elmúlt korokban és most is sok van, de mind másképpen látják az Igazságot, és más szerepet töltenek be Isten tervében. Azokat a tanítványokat, akik hozzájuk jönnek, szintén a saját tervük, feladatuk végrehajtásában szeretnék lefoglalni. És mivel én most kiléptem az ő tervéből, és átléptem Oguz tervébe vagy feladatkörébe, ő ezt rosszallotta. De nem kell aggódnom, mert mindenki a szabad akarata által meghatározott utat járja, és ha lelkiismeretesen dolgozom, akkor minden problémám meg fog oldódni, és fontos szerepet tölthetek be az emberek "ébresztgetésében".

A múltkoriban posztolt dobon található szimbólumok is foglalkoztattak mostanában, és Anik azt mondta, hogy ez az ő kommunikációs nyelvük, de még fejlesztenem kell a rezgésszintemet, hogy fel tudjam fogni. Egyelőre csak azokat a fogalmakat tudom befogadni, amik a külsődleges tudásszerzési folyamataimhoz is kapcsolhatók. De ez egy korlátozás. Magyarul nem úgy kell értelmeznem a szimbólumokat, mint egy antropológusnak, hanem ha a tudatom kellőképpen megtisztult, akkor magától értetődő lesz a jelentése. Megmutatott egy szimbólumot, ami mintha egy kis arany ékszer lett volna a kezében. Térbeli alakzat volt, amiből csak két dimenzió volt látható a dobon. És ha belepillantottam a szimbólum belsejébe, akkor fraktálszerűen kanyargott az egész, arra utalva, hogy térben nem behatárolható a szimbólum és a jelentése sem. Úgyhogy majd lassan ez is a helyére kerül. Szokásomhoz híven persze ahogy vége lett a dobolásnak, leültem az internet elé, ás rákerestem az elhangzott kulcsszavakra, amitől kissé persze zavartabb lettem. Néha jobb, ha az ember a belső intuíciójára hallgat, és azt is kockáztatja, hogy zizinek nézik, amikor leírja az élményeit, hiszen mindenki a maga világnézeti korlátai által alkotott univerzumban él. Én is, bár mostanában eléggé erősen feszegetés alatt vannak a jól megszokott kis kereteim. Ennyit találtam például a Hathorokról (állítólag földön kívüli faj, és lehet, hogy az Andromédáról jöttek a Szíriuszon keresztül, és ők tanították meg Hathor óegyiptomi istennő imádatát is az embereknek):

"Az egyiptomi mellett kapcsolatot teremtettek a tibeti lámákkal is a tibeti buddhizmus kialakulása idején. A Hathorok tanítása az alapja a tibetiek hang használatával kapcsolatos egyedi technikájának és gyakorlatának. A korai földi kultúrákkal is érintkezésbe léptek."

Hogy ez miért pont azután jön be az életembe, hogy elkezdtem hangtálakkal gyógyítani, az gondolom nem véletlen.

2018. szeptember 13., csütörtök

Hol gyakoroljuk a jógát?

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3. Fejezet

jógábhjászáról

Miután folytattuk az első két anga (a jama és a nijama) gyakorlását, ebben a részben le fogjuk írni a harmadik és negyedik anga (ászana és pránájáma) gyakorlására érvényes és fontos elveket: A gyakorlás helyét és idejét, az étrenddel kapcsolatos szabályokat és korlátozásokat, a nádí sódhanaváju sódhana (vagyis a légzés vizsgálata, annak meghatározása, hogy miről vagyunk és nem vagyunk tudatosak a légzésünkkel kapcsolatban, és a légzés kijavítása).

Ne gyakoroljuk a jógát egy olyan országban, ahol nem hisznek a jógábhjászában, vagy egy veszélyes erdőben, ahol nem tudunk vigyázni magunkra, vagy túlzsúfolt városokban, vagy olyan házban, ahol nincs békesség. 

3.1 Hol gyakoroljuk a jógát?

Az alábbi helyek a legjobbak: ahol sok víz van; a termékeny helyek; egy vízparton vagy szent folyó mellett; ahol nincs tömeg; ami tiszta és félreeső – ezek a legjobb helyek. Ilyen helyen lehet gyakorolni a jógát. Az ilyen helyszínen találjunk egy olyan helyet, ahol van egy kút vagy tó. Kerítsük körbe a területet és egy sík helyen építsünk egy szép ásramot. Ezen a helyen oldjuk meg, hogy az olyan rovarok, mint a hangyák, szúnyogok, poloskák és egyéb vérszívó rovarok ne tudjanak bejönni. Ezen felül, minden nap tehéntrágyával kell megtisztítani a helyet. Az épületen belül helyezzünk el olyan képeket a négy falon, amelyek elősegítik a vairágja (elkülönülés),dzsitendrija (az érzékek legyőzése), és a jóga vidjá abhjásza (a jóga tudásának művelése) fejlődését.
Az ekképpen díszített jógábhjásza sálában terítsünk le egy fűből készült ülőhelyet a földön egy tiszta helyen, amely nincs szemben a bejárattal. E fölé terítsünk tigrisbőrt vagy őzbőrt, arra pedig fehér takarót vagy tiszta fehér anyagot.
Készítsük elő ekképpen az ülőhelyünket. A rossz szagok kiküszöbölése érdekében égessünk tömjént vagy füstölőt. Miután befejeztük az ászanából és pránájámából álló jóga-gyakorlásunkat, tizenöt perc pihenőt kell vennünk fekvő helyzetben, mielőtt kilépünk. Ha a jógábhjásza befejezése után azonnal kimegyünk, a huzat behatol a testünk parányi pórusain keresztül, és sokféle betegséget okozhat. Ezért bent kell maradnunk, amíg az izzadás alább nem hagy, jól át kell dörzsölni a testünket, elégedetten kell ülni és rövid pihenőt kell venni."
(A tehéntrágyával való bedörzsölés a fertőtlenítést szolgálja, mivel a tehéntrágya számos antibakteriális hatású vegyületet tartalmaz. A fű, amit le kell teríteni, általában kusafű(Desmostachya bipinnata). A tigris-vagy őzbőr a prána leszigetelését szolgálja. Ha nem terítenénk le, akkor a Föld energiatere kihúzná a pránát a testünkből, és így nem frissülnénk fel a gyakorlástól. Manapság a pvc vagy környezetbarát gumiból készült jógamatrac is megfelel erre a célra. A jógik persze nem öltek tigrist és őzet sem annak idején, de volt, hogy egy vadásztól elfogadtak egy bőrt ajándékba. A gyakorlás során keletkező izzadságot nem kötelező visszadörzsölni a testünkbe, főleg, ha méreganyagokat is tartalmaz. Ilyenkor a zuhanyzás és a szárazra dörzsölés is megteszi.)