2017. február 12., vasárnap

A szamánászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szamánászana (a szamána póza)
Dristi: pádajóragrai (lábujjakra)

A szamána vagy szamana kifejezésnek többféle jelentése és fordítása létezik. A szanszkrit szó „megnyugtatást”, „csökkentést” és „mentesítést” is jelent. A szam tő azt jelenti, hogy „együtt”, míg az an tő azt jelenti, hogy „lélegzik” vagy „fúj”. A jógában a prána, vagyis az életlevegő őt alfaja közül az egyik, a szamána váju, melynek székhelye a vékonybél, és oldalsó irányba mozog. Az ájurvédikus kezelések közül szamanának nevezik a langhana, vagyis a test könnyedségét előidéző terápiák egyikét is. A szamana során a dósák, vagyis a biológiai erők kiegyensúlyozása zajlik gyógynövények, fizikai gyakorlatok, nap-terápia, valamint az egészségtelen ételek és italok kerülése által.

A szamána váju, vagyis „kiegyensúlyozó levegő” a hasban tartózkodik, és a köldök az energiaközpontja. Az ételek és a mentális-érzékszerv benyomások emésztését vezérli, valamint a spirituális tevékenységet. A szamána váju kiegyensúlyozásával nem csak a fizikai, hanem a spirituális erőnk is fejlődik. A szamána akkor terjed ki, amikor a prána és az apána egyesül a köldökcsakrában és felébreszti a szusumná nádít. A szamána krijá, mint „elcsendesítő gyakorlat” a szamádhival, vagyis a meditációban való elmerüléssel és az elme felfüggesztésével is kapcsolatban áll.

A szamana kifejezés az aszkéták egy csoportjára is vonatkozik, melyek közé Buddha, azaz Gautama Sziddhárta is belépett. Ez az aszkéta-csoport a Kr. u. 5. század körül jött létre. Abban az időben Észak-Indiában a csillagászat volt a legfejlettebb tudomány. A bolygók mozgásának pontos megfigyelése az újonnan kifejlesztett számítási módszerekkel egybevetve arra a következtetésre vezette a csillagászokat, hogy az időt hihetetlenül hosszú ciklusok alkotják, melyek végtelen módon ismétlődnek egymás után.

E következtetések alapján a kor filozófusai igyekeztek kidolgozni e hatalmas időintervallumok viszonyát az emberi élet drámájával és a végső boldogság keresésével. E filozófusok két nagy tábort alkottak: azok, akik a Védák hagyománya mentén állították fel elméleteiket, és azok a nem-ortodox csoportok, akiket szamanáknak (gondolkodóknak) neveztek, akik megkérdőjelezték a Védák hitelességét.

A szamana szó jelentését manapság „túlélőként” értelmezik, de az eredeti kifejezés a szama tőből fakadt, és azt jelentette, hogy „összhangban lenni”. A szamana filozófusok olyan életmódot és gondolkodásmódot akartak találni, ami nem a társadalmi normákkal, hanem a természeti törvényekkel volt összhangban, mivel ez utóbbiakat közvetlenül meg tudták figyelni tudományos eszközökkel, személyes tapasztalat, érvelés, meditáció vagy sámáni gyakorlatok által, mint amilyen például a megváltozott tudatállapotok elérése böjt vagy más aszkézis által.


A kontempláció e formái sokszor azt követelték meg, hogy a gyakorló feladja a családi élet korlátait és felelősségeit, és a hontalan vándor életét fogadja el. Ez állt Sziddhártha herceg döntése mögött is, aki hátrahagyta az otthonát, hogy megtudja, létezik-e valódi boldogság, mely felette áll a öregedésnek, betegségnek és a halálnak.

2017. február 11., szombat

Tádászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Tádászana (hegytartás)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

Ez a póz, valamint a következő (szamánászana) egy összekötő elem lesz a marícsjászana-változatokból álló blokk és a kartámaszos blokk között. A tádászana az álló alappozíció, melyet szamaszthitinek is nevezünk. Ebben az esetben annyi az eltérés a végrehajtásnál, hogy a lábfejeket kifelé fordítjuk, mint a szétubandhászana gyakorlásánál.

Az előző póznál a vinyászákat a lefelé néző kutya-pózig soroltuk fel, így innen folytatjuk a szamaszthitiig:

Ékónavimsatihi: Lefelé néző kutyából belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába, majd kilégzésre eresszük vissza a karjainkat szamaszthitibe.
Ékam: Belégzésre emeljük a karokat úrdhva-vriksászanába.
Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Tríni: Belégzésre emeljük meg a fejünket úrdhva-uttánászanába.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutya.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre, és egyenesedjünk fel, majd a lábainkat óvatosan fordítsuk ki, ha lehet 90 fokig. Ekkor a teljes lábak nyújtva vannak, a sarkaink összeérnek, és a tenyereinket imatartásba helyezzük a mellkas előtt (tádászana). Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Astau: Kilégzésre hajoljunk előre, és helyezzük el a tenyereinket a talajon, majd kilégzésre emeljük meg magunkat a tenyereinken, és keresztezzük a lábszárakat.
Nava: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Egészségügyi hatások:

Javítja a testtartást
Erősíti a térdet, combot és a bokát
Tonizálja a farizmokat és a hasat
Csökkenti az ülőideg-gyulladást
Javítja a lúdtalp állapotát
Erősíti és mobilizálja a gerincet
Javítja az egyensúlyt
Szabályozza az emésztő-, légző- és idegrendszert.
Fejleszti az éberséget
Szabályozza a légzést
Erősíti a lábak és a csípő erejét, robbanékonyságát és mobilitását
Csökkenti a feszültséget és a fájdalmat az egész testben
Javítja a vérkeringést
Csökkenti a tompaságot és a depressziót
Harmonizálja a testet és az elmét
Növeli az energiát és a lelkesedést


Ellenjavallatok: Fejfájás, alvászavarok, alacsony vérnyomás, a térd vagy a boka sérülései.

2017. február 10., péntek

Fagypont alatt

Ez a blogbejegyzés most nem az elhúzódó télről fog szólni, pedig már nagyon várom a végét, hanem a hibernálásról. Ez nem science fiction, hanem egy létező jelenség, amit krionikának neveznek. Jelen pillanatban három intézet van a világon, ahol halottak lefagyasztását és tárolását vállaják: Michiganban, Arizonában és Moszkvában. Az USA-ban jelenleg 300 hullát őriznek lefagyasztva, és több ezren várnak arra, hogy haláluk után őket is behibernálják a nem kevés költséget (30-40 ezer dollárt) felemésztő eljárással, annak reményében, hogy a jövőben a tudomány nemhogy a halálukat okozó betegséget lesz képes gyógyítani, de a halottakat is fel tudja majd támasztani. 

Az Index cikkében a következőt olvashatjuk az eljárásról:

"Ma már hivatalosan nem is a lefagyasztás szót használják, hanem azt mondják: vitrifikálják a testet. Ez azt jelenti, hogy a testet jeges vízbe mártják, majd fagyásálló anyagot juttatnak bele. A következő lépés, hogy nitrogént használva fagyáspontig hűtik a testet, amely úgy keményedik meg, hogy nem roncsolódnak a sejtek. A testeket ezek után folyékony nitrogénben, mínusz 196 fokon tárolják az idők végezetéig – vagy legalábbis addig, míg az intézet nem megy csődbe."

Nos, emelkedjünk egy kicsit filozófiai magasságokba, hogy konkrétabban meg tudjuk vizsgálni az élet és halál probelmatikáját, méghozzá egy örök érvényű írás, a klasszikus Bhagavad-gítá segítségével!

"Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a
testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig; a
halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét
megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle
változás." (2.13)

"Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a
nemlétezőből nincsen állandóság, a létezőből pedig
megszűnés. A látnokok erre mindkettő alapos
tanulmányozásával jöttek rá." (2.16)

"Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen
testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe." (2.22)

"A megszületett számára biztos a halál, a holt számára pedig
a születés. Ezért nem szabadna keseregned kötelességed
elkerülhetetlen végrehajtása közben." (2.27)

Sokan törekszenek arra, hogy a fizikai test halhatatlanná tétele által győzzék le a halált, még a jógik között is. Ez a törekvés azonban a Bhagavad-gítá tanítása szerint haszontalan, hiszen a test, miként megszületett, úgy pusztulásra is van ítélve. Ellenben a lélek örök, és amikor a test hasznavehetetlenné válik, elhagyja azt, és egy újabb testbe költözik. A szövetségi törvények szerint élő embert nem fagyaszthatnak be, még saját kérésére sem. Csak a halál beálltának hivatalos megállapítása után kerülhet sor a test konzerválására. Ilyenkor azonban a lélek már réges rég elhagyta a testet, és mire a jelöltet kifagyasztanák a közeli vagy távoli jövőben, nem lesz kit újraéleszteni, ugyanis a lélek már rég egy új testben lakoznik. Egyébként is, ki az, aki felcserélné egy újszülött testét egy foszladozó öregember aszott múmiájára? 

Tehát jobban tesszük, ha életünk során nem arra gyűjtjük a pénzt, hogy minél tovább tárolják folyékony nitrogénbe mártott holttestüknket, hanem arra fordítjuk az értékes emberi születésünk során rendelkezésünkre álló időt, hogy az önvalóról tudakozódunk, és igyekszünk megtapasztalni, megvalósítani eredeti, örök spirituális természetünket. Így megértjük, hogy a tudat számára nem létezik az elmúlás, míg a test örökkvalóvá tételére irányuló törekvés teljesen hiábavaló.
















2017. február 9., csütörtök

A szusumná jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Mi a központi energiacsatorna (szusumná) jelentősége?

Most el fogjuk kezdeni lépésről lépésre felépíteni az alapvető jógikus meditációs technikát. Számos különböző verziója és változata létezik, de a legtöbb alapját az úgynevezett központi energiacsatorna aktiválása képezi. A Sziddha-sziddhánta Paddhati, a sziddha filozófia fő műve szerint a központi energiacsatorna aktiválása minden erőt megad (2.26). A jóga tanítása szerint több ezer energiacsatorna (nádí) található a testünkben, melyeken keresztül az életerő (prána) áramlik, de közülük három fontos van: a bal oldali energiavezeték (ídá), a jobb oldali energiavezeték (pingalá) és a központi energiacsatorna (szusumná). Ahogy korábban elmagyaráztuk, a bal nádí a bal orrnyíláshoz kapcsolódik, és akkor aktiválódik, amikor a légzés főként azon keresztül áramlik. Hasonlóképpen, a jobb energiacsatorna akkor aktiválódik, amikor a légzés főként a jobb orrnyíláson keresztül áramlik. A központi energiacsatorna akkor aktiválódik, amikor a két orrnyílás pontosan egyensúlyban van (amit a nádí sódhana pránájámával érhetünk el), de azáltal is, hogy koncentrálunk rá és vizualizáljuk.

Ahogy már megtanultuk, a légzés és a gondolat együtt mozog, ami azt jelenti, hogy nem csak a légzés befolyásolja a gondolatot, hanem a gondolat is befolyásolja a légzést. Miért szeretnénk összhangba hozni a légzést a két orrnyílásban? Bár a két agyféltekét a megfelelő időben kell aktiválni, a meditáció és más spirituális tevékenységek közben össze kell hangolni a kettőt a központi energiacsatorna aktiválása által.

A szusumná ugyanakkor egyensúlyt teremt az idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus ágai között. A szimpatikus idegrendszer irányítja a fight-or-flight reflexet. Ezt a stressz váltja ki és az adrenalin kiválasztása által mozgósítja az energiatartalékainkat. A jobb oldali, szoláris, férfi orrnyílás működteti. Amikor a jobb orrnyíláson keresztül lélegzünk, képesek vagyunk megerőltető fizikai és mentális feladatok végrehajtására, mint például a tudományos témák vagy akár a jóga-irodalom tanulmányozása.

Másfelől, a paraszimpatikus idegrendszer lehetőséget ad a feltöltődésre, pihenésre és alvásra, valamint az élvezetek átélésére. Ezt az aspektust a bal orrnyíláson keresztül történő légzés aktiválja. A meditáció az idegrendszer két ága közötti egyensúlyt igényli. Az aktív szimpatikus idegrendszer túl izgatottá tenne bennünket, míg a domináns paraszimpatikus idegrendszer túlzottan ellazulttá és álmossá tenne, így nem lennénk eléggé figyelmesek."

2017. február 8., szerda

Így teszi tönkre a fitlabda a derekadat!

Egy korábbi blogbejegyzésemben már értekeztem arról (saját tapasztalat alapján), hogy a fitlabda nem a legjobb barátja a prosztatának és a láb ereinek, most pedig következzék egy újabb ópusz arról, hogy ez az alattomos fitneszeszköz miképpen képes tönkretenni a derekunkat! Akik ismernek és járnak hozzám edzésre, tudják, hogy nem vagyok nagy barátja a fitlabdának és a bosu-labdának, pedig bizonyos dolgokra nyilvánvalóan jó. Én azonban úgy vagyok vele, hogy nem csináltatok minden gyakorlatot a vendégeimmel csak azért, mert valamire jó. Konkrétan megfogalmazott célok mentén dolgozunk, és ezek eléréséhez a legtöbbször nem elengedhetetlen a fitlabda használata. Szóval térjünk vissza a derékproblémákra!

Létezik egy nagyon jó gyakorlat, mellyel egyszerre tudjuk megerősíteni a törzsünket, és nyitni tudjuk a vállunkat, illetve a csípőnket. Ez pedig a híd. Ha semmi más hátrahajlító gyakorlatot nem csinálsz az életedben, ezt az egyet akkor is érdemes lenne rendszeresen elővenni! Természetesen nem mindenkinek fog menni egyből a teljes híd, ennek pedig különböző okai lehetnek: gyenge törzs, gyenge karok, kötött csípőhajlítók vagy kötött vállöv. A szakértő edző vagy jógaoktató hamar felismeri, hogy min kell dolgozni ahhoz, hogy meglegyen a szép híd, és megfelelő előkészítő gyakorlatokat ad a vendégnek. Ezekre most hadd ne térjek ki részletesen. Ha az illető csípője és válla kötött, ami bizony gyakori eset, főleg az erősítő edzést végző férfiaknál, akkor a hídpóz inkább egy asztalra fog hasonlítani (lásd a képen a bal alsó ábrát), mivel az illető térde és könyöke majdnem derékszögben fog behajolni. 

Tételezzük fel, hogy egy elmés edző azt mondja egy ilyen vendégnek, hogy feküdjön rá egy fitlabdára, és onnan próbálja kiemelni magát hídba. Ha az illető váll- és csípőmobilitása megfelelő, mint a képen látható hölgynek, és az akadály a karok, valamint a törzs gyengesége, akkor ez a megoldás még hasznos is lehet. Ellentétes esetben azonban mi történik? A testünk úgy van felépítve, hogy a vállöv és a csípő körül számos, elég nagy méretű és erős izom található. Ezért ezeket az ízületeket szinte lehetetlen túlnyújtani, legalábbis a hídpózban. Viszont azt is tudjuk az építészetből, hogy a boltív záróköve a súlyánál fogva továbbítja a ránehezedő terhet a boltív két támköve felé. 

A hídpóznál ugye a karokkal és a lábakkal nyomjuk magunkat felfelé, a térdek és a könyökök kiegyenesítésére törekedve. Ebből adódóan az erőhatás fordított módon fog jelentkezni, mint a statikusan egymásra pakolt kövek esetében, vagyis az izmaink ereje a boltív csúcsa, tehát a derekunk felé fogja továbbítani a nyomást. A deréktáji gerinc-szakasz a testünk "legsebezhetőbb" pontja. Egyrészt azért, mert középen helyezkedik el, és bármilyen tárgyat a legkönnyebb középen kettétörni, másrészt mert nem veszik körül bordák vagy medencecsontok és nagy izmok. Így a derék vagy a törzs erejét elsősorban a core-izomzat (a különböző hasizmok és gerincfeszítő izmok) fogja meghatározni. 

A kötött vállú és csípőjű ember esetében tehát, ha megpróbálja egy bizonyos pont fölé emelni a medencéjét, akkor az összes nyomás a derekára, illetve a gerincfeszítő izmokra fog koncentrálódni. Ha csak simán, a földről próbálja kiemelni magát, akkor kb addig vagy egy kicsit magasabbra fogja tudni emelni a törzsét, mint ami a bal alsó képen látható, rez pedig még nem veszélyes. Ha viszont ráfekszik egy labdára és onnan igyekszik erejét megfeszítve kiemelni magát, akkor mi fög történni? Egyrészt begörcsölhetnek vagy meghúzódhatnak a gerincfeszítő izmai (erector spinae és quadratus lumborum). Másrészt, ha esetleg nem épek már az ágyéki porckorongjai, akkor az erős nyomás hatására azok még jobban deformálódhatnak. Az első esetben a fájdalom 1-2 hét múlva megszűnik, míg a második esetben tartósan megmaradhat. 

Éppen ezért fitlabdán hanyatt fekvésben maximum passzív nyújtást érdemes végezni, azaz ráterheljük a törzsünk súlyát a labdára, és a karokkal, valamint a lábakkal igyekszünk a talaj felé közelíteni, átnyújtott térdekkel és karokkal. Akár be is akaszthatjuk a lábunkat vagy a kezünket a bordásfal alá, hogy még hatékonyabb legyen a passzív nyújtás. A hidat azonban jobb labda nélkül gyakorolni és szükség esetén kiegészíteni csípő- illetve vállnyitó gyakorlatokkal.

2017. február 7., kedd

A spirituális szabadság

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A szattvikus meditációs tárgyak azok, melyek a belső vagyonnal kapcsolatos elképzelést előhozzák bennünk. Röviden ezek az isteni fények, melyeket csakráknak neveznek, az isteni hangok, vagyis a mantrák és az isteni formák, vagyis Isten megtestesülései, melyek képessé tesznek arra, hogy a határtalan tudaton, a személytelen Abszolúton, a Brahmanon meditáljunk.

Ha a munkahelyünkön konfliktusokat élünk át a kollégáinkkal vagy a feletteseinkkel, az hatással lesz az elménkre. Nem azt fogjuk érezni, hogy békések vagyunk vagy támogatva vagyunk, hanem azt, hogy ki vagyunk szipolyozva. Ha olyan környéken lakunk, ahol hemzsegnek a bandák és virágzik a bűnözés, akkor valószínűleg szükségünk lesz a túlélő ösztönünkre, ha boltba megyünk. Ezek a példák azt illusztrálják, hogyan hatnak a külső körülmények az elmeállapotunkra. Bár néha időbe kerülhet, amíg megváltoztatunk valamilyen külső körülményt az életünkben, a belső körülmények, azok a tárgyak, melyek felé tudatosan irányítjuk a figyelmünket, közvetlen irányításunk alatt állnak. Éppen ezért az első lépés az új önmagunk felé az, hogy teljes irányításunk alá vonjuk belső világunkat.

Az emberi lényeknek megvan az a képessége, hogy el tudják különíteni a belső valóságukat attól, ami kívül zajlik. Minél nehezebbnek és értelmetlenebbnek tűnik számunkra a külvilág, annál fontosabb, hogy belül létrehozunk egy pozitív vonatkoztatási rendszert, melyből a külső életünkhöz is erőt tudunk meríteni. Ezt a tényt Victor Frankl találóan megmagyarázta „Man's Searching for Meaning” című könyvében. Frankl, egy zsidó származású pszichiáter, különböző náci koncentrációs táborok lakója volt. A háború után azt írta, hogy a spirituális élményeire és kontextusára irányuló koncentráció segítette őt át az atrocitásokon. Azt is érezte, hogy a spirituális kontextusra koncentrálva – ami az én nyelvezetem szerint azt jelenti, hogy szent meditációs tárgyakat választunk, - növelte a holokauszt túlélésének esélyét számára. Persze Frankl-hoz viszonyítva a mi feladatunk végtelenül egyszerű, de az ő példája segíthet megérteni, hogy a spirituális szabadság olyasvalami, ami teljesen független a külső körülményeinktől. Ez olyan dolog, ami még a halál próbáját is ki fogja állni."

2017. február 6., hétfő

Nyálkaképző ételek

Minekutána a savasító/lúgosító ételek alatt elvágták a fát a következő érveléssel:

„A lúgosítással kapcsolatos népszerű elméletek kémiai és élettani szempontból tévhiteken és szándékos félrevezetésen alapulnak. A módszer nem az ígéretes, de még bizonyítandó gyógyászati metódusok, hanem a megalapozatlan eljárások közé tartozik. A lúgosításra ajánlott módszerek, ételek egy része nemhogy a vér, de még a vizelet pH-ját sem növeli. Röviden összefoglalva: a szervezet lúgosítása nem valósítható meg, és az ezzel kísérletező módszer csodás eredményei bizonyítatlan, ellenőrizetlen állítások.”

 - az egyszeri ember azt gondolja, hogy na, akkor most már mindent ehet, mert az étrendnek semmi köze a savassághoz és a rákhoz. A történet azért ennél árnyaltabb, és ha az ételek szervezetre gyakorolt hatását a vér pH érték-ingadozásával összehozni némileg erőltetett dolog is, azért érdemes megvizsgálni a különböző ételek, ételcsoportok egészségünkre gyakorolt hatását egy másik szempontból, ami tudományosan is megalapozottabb. 

Mi a nyálka?

Testünk belső üregeit (bélcsatorna, légutak, hüvely és méh) nyálkahártyák borítják, melyek folyamatosan nyálkát képeznek. Ez a nyálka, ha megfelelő kémhatású, összetételű és mennyiségű, elősegíti ezen szervek működését. Ha viszont megbetegszünk, az általában túlzott nyálkatermelődéssel jár (pl. bélhurut, hüvelyi folyás, felső légúti hurutok, nátha stb.) A kisgyerekeknél a fehér orrváladékot enyhébb gyulladás jelének tekintik, míg a zöldet erősebbnek. Továbbá azt is tudjuk, hogy a külső és belső sebek, gyulladások környékén is zöldes-sárgás genny keletkezik, mely elhalt fehérvérsejtekből, fertőző mikroorganizmusokból, savóból és egyéb bomlástermékekből áll, és erősen fertőző, gyulladáskeltő.

Nos, van-e összefüggés az elfogyasztott táplálékok és a nyálkaképződés között? Valószínűleg van, és ezt a népgyógyászati megfigyelések is alátámasztják. Ha a gyerek megfázik, akkor nem adnak neki például joghurtot és tejtermékeket, mert akkor sokkal nehezebben gyógyul meg, mintha zöldséglevessel etetnék. A tejtermékek erőteljes nyálkásító hatása az egészséges embereknél is érvényesül, sokan tapasztalják, hogy utána jobban behurutosodnak a légutaik. A nyálkamentes étrend egyik első szószólója Arnold Ehret volt, az alábbi listák főként az ő felfogását tükrözik. Nem tudom, hogy tudományos kísérletekkel mennyire igazolható az különböző ételek nyálkaképző hatása, de azért az figyelemre méltó, hogy ezek a listák javarészt egybeesnek a savasító/lúgosító étrend ajánlásaival. Minden esetre, ha nem is akarjuk kizárni teljesen a nyálkaképző telekeket, betegségek vagy gyullladások idején érdemes minimumra csökkenteni őket, és egyébként is valószínűleg jobb lesz az agészségünk hosszú távon, ha 60-70%ban a nyálkamentes ételeket helyezzük előtérbe az étkezésünkben. 

Nyálkaképző ételek

Ehret szerint a nyálkaképző ételcsoportok közül a legagresszívabbak a húsok, a halak és a tejtermékek, melyeket ő gennyképző ételeknek nevez. Bár a nyálka és a genny nem ugyanaz, minden esetre úgy sejtette, hogy ez a három ételcsoport rendelkezik a legerősebb gyulladáskeltő hatással, és okozza a legnagyobb oxidatív stresszt a szervezetünk számára

Húsfélék: vér, tojás, szalonna, mindenféle hús (marha, sertés, szárnyas, birka, vadhús), feldolgozott húsok (sonka, kolbász stb.), állati zsiradékok
Tengeri állatok: minden fajta hal, rákok, kagylók, kaviár, lazac.
Tejtermékek: Mindenfajta tej (tehén, kecske, bivaly stb.), kefír, joghurt, tejszín, túró, sajtok, vaj, író.

A második csoportba már a növényi ételek tartoznak, melyeket közepesen nyálkaképzőnek tart:

Gabonafélék: árpa, kenyérfélék, péksütemény, kukoricaliszt, lenmagliszt, kamut, köles, zab, quinoa, tönköly, búza, fehér rizs, barnarizs, amaránt, hajdina, chia, tésztafélék.
Hüvelyesek: bab, borsó, csicseriborsó, vesebab, lencse, mungóbab, szójabab, vöröslencse, zöldbab, stb.
Olajos magvak: mandula, brazil dió, kesu, gesztenye, dió, mogyoró, földimogyoró, pekándió,pisztácia, tökmag, napraforgómag, szezámmag, kendermag stb.

A harmadik csoportba a feldolgozott élelmiszereket és az édességeket sorolja:

Feldolgozott élelmiszerek: szárított ételek, konzervek, csomagolt ételek, feldolgozott húsfélék.
Édességek: péksütemények, sütemények, kekszek, torták, cokorkák, csokoládék, zselatin, fagylaltok, mályvacukor

A következő csoportba a savképző étel- és italféleségek kerültek:

Italok: Alkoholos italok, rövid italok, szirupok (risz, árpamaláta, csokoládé, kuoricaszirup stb.) kakaó, kávé, kombucha, szénsavas üdítők, teafélék (zöld, fekete, stb.), ecetek.
Erjesztett ételek: halszósz, savanyított zöldségek, olívabogyó, savanyúságok, savanyú szószok (ketchup, mustár, majonéz, tartár, salátaöntetek stb.), szójaszósz.

A következő csoportban olyan vegetáriánus vagy vegán ételek kerültek, melyek a feldolgozási módtól függően mérsékelten vagy erősen nyálkaképző hatásúak is lehetnek:

Vegetáriánus/vegán feldolgozott élelmiszerek: chipsek, készételek, hummusz, szintetikus állati szövetek (műhús), margarin, élesztő, tésztafélék, dobozos gyümölcslevek, növényi tejek, növényi vajak, margarinok, növényi tejszínek, szójalecitin, tempeh, tofu, szójatermékek, szejtán, sült snackek, vegán édességek, vegán sajtok, vegán majonéz, vegán tejszín, növényi joghurtok.
Olajok: avokádó, chia, kókusz, kokorica, lenmagolaj, gyapotmagolaj, szőlőmagolaj, kemdermagolaj, mag-olajok, olívaolaj, pálmaolaj, mogyoróolaj, repceolaj, szójaolaj stb.
Fűszeranyagok: feketebors, cayenne, chili, currypor, szerecsendió, paprika, sóféleségek, vanilia-kivonat.

Végül az utolsó csoportba a magasabb keményítő- és zsírtartalmú zöldségek kerültek, melyek enyhén vagy közepesen nyálkaképző minősítést kaptak: articsóka, avokádó, manióka, karfiol, kókuszhús, kukorica, durian, gombafélék, zöldborsó, olívabogyó, paszternák, éretlen banán, tökfélék, burgonya, édesburgonya, fehér répa, karalábé.

Nyálkamentes ételfélék

Mielőtt eret vágna valaki, hogy "De hát akkor mit egyek?", itt a lista, hogy mit javasol az étkezésben előtérbe helyezni:

Zöld leveles ételek: rukkola, Bok Choi, káposzta, kelkáposzta, pitypanglevél, zöldfűszerek (bazsalikom, petrezselyem, currylevél, rozmaring, kakukkfű stb.) saláták: fejes saláta, jágsaláta, római, madársaláta, Lollo, endivia stb., Mustár (növény), spenót, mángold, zellerszár, vízitorma, zsázsa.
Zöldségek (főzve vagy nyersen): spárga, feketeretek, brokkoli, kelbimbó, uborka, kapor, hagymafélék, retkek, paprikafélék, céklafélék, lilakáposzta, rebarbara, tengeri zöldségek, csírák, cukorrépa, paradicsom, cukkini, nyáritök, répafélék, karfiol (főve), zöldborsó (főve), sütőtök (sütve vagy főve), spárgatök, édesburgonya (sütve).
Gyümölcsök: tulajdonképpen minden gyümölcsöt felsorol, még a banánt is, pedig az valamennyire nyálkaképzőnek tekinthető.
Szárított gyümölcsök: alma, barack, banán, bogyósok, datolya, füge, mazsola, kiwi, mangó, körte, ananász, szilva, eper. Azért ne feledjük, hogy sok szárított gyümölcs hozzáadott cukrot tartalmaz, az pedig már nyálkaképzővé teszi.
Édesítőszerek: agavé, kókuszvíz, natúr gyümölcslekvárok (cukor nélkül), natúr juharszirup, méz, melasz.

Arnold Ehret egy több éven keresztül tartó lassú tranzíciót javasol, melynek során az ember fokozatosan kiiktathatja a nyálkaképző ételeket. A lista meglehetősen hasonlít a 811-es étrend listájához, bár ott még a hőkezelést sem engedélyezik, de ugyanúgy törekszenek a zsírok kizárására még a növényi ételekből is. Nos, mint mér korábban kifejtettem, szerintem az olajos magvak, hüvelyesek és egyes gabonafélék teljes likvidálása az étrendből a legtöbb embernél nem fog beválni, főleg a sportolóknál. Ezeket 30-40%-ban benne hagyhatjuk az étrendünkben, de ha a nyálkamentes ételekből (zöldség, gyümölcs, zöld levelesek) minél többet fogyasztunk, azzal mindenképpen jót teszünk az egészségünkkel. Arnold Ehret egyébként 56 éves korában halt meg, miután egy előadása után megcsúszott az utcán, és beverte a tarkóját az aszfaltba. Így nem tudta a saját életével bizonyítani az elméletei igazát. Minden esetre mindenki elvégezheti a saját kísérletét a táplálkozással kapcsolatban, és megtalálhatja azt az étrendet, ami legjobban támogatja az egészségét.