2017. január 7., szombat

Karna halála

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A tizenhetedik nap

A háború tizenhetedik napján Karna bevetette a bhárgavásztrát a Pándavák hadserege ellen. Amikor a történelem során első alkalommal életre volt hívva a bhárgavásztra, millió és millió ragyogó és tűhegyes nyíl jelent meg az égen, mint egy hatalmas felhő, mely még a napot is eltakarta. A föld remegett, és a nyilak sok száz és ezer embert, lovat, elefántot és szekeret pusztítottak el. A fegyver majdnem kiirtotta a Páncsálákat és a Csédiket. Bárki a ki küzdeni próbált a fegyver ellen, meghalt, és a teljes Pándava hadsereg elfutott a csatamezőről a fegyver miatti félelmében. Még Krisna és Ardzsuna is elmenekült, hogy életben maradjon.

Krisna elvitte Ardzsunát, hogy megmentse a bhárgavásztrától, és meglátogatták Judhisthirát, aki a táborban feküdt halálos sebesüléssel. Látva, hogy menekülnek, Karna ismételten kihívta Krisnát és Ardzsunát, hogy álljanak ki vele harcolni, de Krisna távol tartotta Ardzsunát a csatatértől. A bhárgavásztra egy aksauhinít pusztított el a Pándava hadseregből (több, mint 200 ezer harcost). A csatatér olyan volt, mint a holttestekből álló óceán. Közben Judhisthira is Ardzsuna szemére hányta, hogy elmenekült Karna elől.

Miután Karna visszavonta a bhárgavásztrát, a csata folytatódott. Judhisthira sértegetését követően Ardzsuna visszatért a csatamezőra. A két ellenfél, Karna és Ardzsuna ismét szembeszállt egymással. A két hatalmas hős csatájára még a mennyek is megnyíltak, és megjelent az összes déva, mennyei bölcs, apszara, gandarva és a mennyek többi lakója, és virágokat szórtak a két nagy hősre. Még az aszurák és az alsó világok lakói is megjelentek, hogy lássák az ütközetet. A Pándavák és a Kauravák hadserege is abbahagyta a harcot, hogy lássák az ütközetet. Ahogy a közdelem megkezdődött, a mezőn összegyűlt harcosok és a félistenek szótlan csodálattal nézték a két hatalmas harcos erejét és rendkívüli képességeit. Karna sokszor elvágta Ardzsuna íjának húrját. Ardzsuna tíz lépéssel tolta vissza Karna szekerét minden egyes alkalommal a nyilai segítségével, de Karna csak két lépéssel tudta visszatolni Ardzsuna szekerét. Ezt látva az Úr Krisna dicsőítette Karna képességeit. Amikor Ardzsuna kérdőre vonta, akkor Krisna azt mondta, hogy semmilyen ember nem tudja visszatolni a szekerét, mert Ardzsuna szekerén Hanumán és Krisna is ott van, így a szekér az egész univerzum súlyát tartja. Még meg sem lehet rengetni ezt a szekeret, Karna pedig minden alkalommal két lábra tolta hátra a nyilaival. Krisna azt mondta, hogy semmilyen embernek nem sikerült és nem is fog sikerülni megmozdítani a szekeret, mely Mahávisnut tartalmazza.
A Mahábhárata szerint eleinte egyenlő volt a küzdelem a két ellenfél között, de Karna szekerének kereke beleragadt a sárba egy átok miatt, amit korábban egy bráhmana mondott ki rá. Karna tovább védekezett, de a legfontosabb pillanatban elfelejtette a brahmásztra aktiválására szolgáló mantrát, a guruja, Parasuráma átka miatt. Karna leszállt a szekeréről, hogy kiszabadítsa a kereket, és megkérte Ardzsunát, hogy addig szüneteltessék a csatát, a haric etikettre emlékeztetve őt. Krisna azonban sürgette Ardzsunát, hogy támadja meg Karnát a szabályok ellenére, és a feldühödött Ardzsuna megtámadta Karnát, miközben az az elsüllyedt kereket próbálta kiemelni. Karna védekezésül kilőtte a rudrásztrát, eltalálva vele Ardzsuna mellkasát. Ekkor Ardzsuna elájult, és első alkalommal ejtette ki a kezéből Gándíva íját. Karna, a csata szabályait követve nem próbálta megölni az öntudatlan Ardzsunát, hanem a szekérkerék kiszabadítására fordította ezt az időt. Közben Ardzsuna magához tért, és az andzsalika fegyver segítségével lefejezte a fegyvertelen Karnát. Bár a harci szabályok szerint tilos volt a fegyvertelen harcos megtámadása vagy a hátbatámadás, Ardzsuna hátulról támadt Karnára és megölte Krisna tanácsa szerint. Később kiderült, hogy Karnát csak akkor lehetett megölni, ha mindhárom átok egyszerre hatott rá, és ezért Krisna cselhez folyamodott, hogy elérje a halálát.


Azt mondják, hogy Durjódhana sohasem hullatott egy csepp könnyet sem az édestestvéreiért, akiket megöltek a csatában, de amikor szeretett barátja, karna elesett, vigasztalhatatlan volt.

2017. január 6., péntek

A veszélyes transz-zsírok

Évek óta a köztudatban van ez a téma, ám ami miatt elővettem, az egyes paleo-fanatikusok törekvése, mely szerint a növényi zsírok bizony veszélyesebbek az egészségünkre az állati zsíroknál. Nos, azt még nem tudni, hogy az állati, avagy a növényi zsírbevitel növeli-e jobban a szívbetegségek kockázatát, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy az állati, illetve növéniy fehérjebevitel jelentőségét ebben a kérdésben e4lfelejtik számításba venni. Pedig a vegánok körében általában sokkal kevesebb a szív-eredetű halál, mint a vegyes táplálkozású, és főleg magas állati fehérje-fogyasztó embertársaik körében. Az csak temrészetes, hogy aki sok álati fehérjét fogyaszt, az jó eséllyel sok állati szart is fog fogyasztani, viszont most kanyarodjunk el ettől a témától, és foglalkozzunk másvalamivel: a transz-zsírokkal és a feldolgozott élelmiszerekkel, melyek mindkét tábor álláspontja szerint károsak az egészségünkre.

Mi az a transz-zsír?

A transz-zsírsavak olyan telítetlen zsírsavak, melyek molekulái tartalmaznak szénatomok között átellenes (transz) kettős kötéseket. Ez kevésbé tekervényessé teszi ezeket a molekulákat, mint az ugyanazon oldali kötéseket (cisz) tartalmazó zsírsavakat.

A zsírok glicerinből és zsírsavakból épülnek fel. A zsírsavaknak három fő típusa van: telített, egyszeresen telítetlen és többszörösen telítetlen. A zsírsavakban lévő kettős kötések „cisz” vagy „transz” elrendezésűek lehetnek.

A zsírsavak egy különleges csoportját alkotják a transz-zsírsavak, amelyek tulajdonképpen egyszeresen telítetlen zsírsavak „transz” elrendezéssel, ez azt jelenti, hogy a szénhez kapcsolódó hidrogénatomok egymással szemben, transz állásban helyezkednek el.

Transz-zsírok alapvetően kétféle módon keletkezhetnek, egyrészt mesterségesen, a növényi olajok részleges hidrogénezése vagy az olajok finomítása során, másrészt természetes úton, a kérődző állatok anyagcseréje során. Magyarul a tejtermékek, tejzsírok feldolgozatlan állapotban is tartalmazhatják, míg a növényi olajokban finomítás és részleges hidrogénezés során jelennek meg a transz-zsírok, természetes állapotukban szinte nincs is ilyen kötés a növényi olajokban.

Miért káros a transz-zsír?

Mert emeli az érelmeszesedést fokozó LDL-koleszterint és csökkenti a védő HDL-t. Emeli továbbá a triglicerid szintet. A koleszterin károsbefolyásolásán túl emeli az érelmeszesedést szintén fokozó gyulladásos fehérjék szintjét (TNF, CRP, interleukin-6). Destabilizálja a szívizomsejtek membránját, ezáltal ritmuszavarokat, hirtelen szívhalált okoz. Végső soron elősegíti a szívinfarktust, agyérgörcsöt, korai halált. Az eddig elvégzett vizsgálatok összesített eredményét feldolgozó meta-analízis alapján a transz-zsírsav fogyasztás 2 százalékos emelkedése a szív és érrendszeri betegségek kockázatát 23 százalékkal emeli.
2012-ben jelent meg a szív- és érbetegségek megelőzéséről szóló európai ajánlás, mely mögé 9, a témában legjelentősebb orvosi szakmai társaság sorakozott fel - többek között a szívalapítványokat képviselő Európai Szívhálózat is. Az ajánlás egyértelműen megerősíti a fenti bizonyítékokat a transz-zsírsavak ártalmairól és a bevitel korlátozását ajánlja.

A magas transz-zsír bevitel sajnos egy sor más egészségi problémát is előidéz. Fokozza az elbutulás (Alzheimer-kór) romlását, továbbá rontja a gondolkodási funkciókat. Nőkben csökkenti a fogamzóképességet. A transz-zsír bevitel 2% növelése a fogamzóképességet 73%-kal rontja le. Újszülöttekben a köldökvénában mért magas transz-zsír tartalom esetén másfél éves korra az idegrendszeri fejlődés zavarát okozta. Itt az anya által fogyasztott transz-zsír tartalmú étel az anyatejjel került át a magzatba. A transz-zsír tartalmú élelmiszerek a rákbetegség kockázatát is megemelik, elsősorban az emlőrákét. Hangsúlyozni kell, hogy olyan anyagról van szó, ami helyettesíthető lenne az élelmiszeripari gyártás során!

Hány ember életét lehetne Magyarországon megmenteni a mellőzésükkel? Óvatos becslések szerint évente legalább 1000 ember halálát lehetne elkerülni, ha az élelmiszeripar nem használná. ÓRIÁSI SZÁM! Hogy jön ez ki? Sajnos ez a becsült évi 1000 elkerülhető haláleset egy nagyon óvatos számítás. A világon egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap, a New England Journal of Medicine összefoglaló közleménye alapján a koszorúér eredetű halálozás várható csökkenése a transz- zsírsavak teljes kiküszöbölése esetén 6 és 19 százalék közötti. Magyarországon a KSH kimutatása szerint 2011-ben a keringési rendszer betegségein belül koszorúérbetegségben 33 230-an hunytak el. Az általunk becsült évi megmenthető életek száma tehát a megadott százalékos tartomány alsó határértékének a felénél is kisebb értékkel van kikalkulálva. A tekintélyes szaklap adatai alapján a megmenthető életek száma tehát a becsültnek akár többszöröse is lehetne.

Mennyi transz-zsír "túl sok"?

Számos országban szabályozzák a maximálisan az élelmiszerbe kerülhető transz-zsírsav mennyiségét.[2] Az Egészségügyi Világszervezet 1%-ban határozza meg az elfogyasztott transz-zsírok maximális értékét, ez azt jelenti, hogy a napi energiabevitel maximum 1%-a származhat transz-zsírokból, nemzetközi táplálkozási ajánlások ennél magasabb szintet, az energiabevitel maximum 2%-t javasolják.

Ha egy átlagos felnőtt nő 2000 kcal-t fogyaszt el naponta, akkor ennek egy százaléka, azaz 20 kilokalória származhat transz-zsírból, ez körülbelül 2 grammnyi transz zsírnak felel meg. A tudósok csak a kilencvenes évek óta kezdik felismerni, hogy a transz zsírok káros hatásúak lehetnek. A vaj általános transz-zsírsav-tartalma például 2-4% között van.[4]

A részlegesen hidrogénezett növényi olajok különösen sok ilyen molekulát tartalmaznak. A részlegesen hidrogénezett növényi olajokat korábban a margaringyártás során használták, ugyanakkor ma már az étkezési margarinok gyártásánál a részlegesen hidrogénezett növényi olajok használata helyett visszatértek a szobahőmérsékleten is szilárd, természetes trópusi zsírok használatához.[5]

Az olajok hidrogénezése megnöveli a termékek eltarthatóságát és ízstabilitását. Jelenleg a hidrogénezett növényi olajokat főként a sütőipar, a cukrászat, valamint a csokoládé étbevonat készítői használnak. A zsírok olvadáspontját is megemeli, így lehet előállítani szobahőmérsékleten félig szilárd állagú olajszármazékokat. Bár ezek előnyös tulajdonságok, nem szabad elfeledkezni a fogyasztó egészségére gyakorolt káros hatásokról.

Magyarországon – Ausztria és Dánia után – az Európai Unióban harmadikként 2014. február 18-tól korlátozták a végső fogyasztónak szánt élelmiszerek transz-zsírsav tartalmát.[7] A transz-zsírsavak megengedett legnagyobb mennyisége az élelmiszer összes zsírtartalmának 2%-a, de kisebb – 20%, illetve 3% alatti – zsírtartalmú termékeknél ez az érték 4%, illetve 10% is lehet.[8]
Ettől eltekintve, ha valaki nyakló nélkül eszi a csomagolt, transzzsírtartalmú élelmiszereket, akkor mewglehetősen magas bevitelt össze tud hozni magának.

Miben vannak transz-zsírok?

A leggyakoribb élelmiszerek, melyek tranzs-zsírsav-tartalma magas lehet:

margarinok,
ropik, kekszek, chipsek, nápolyik,
tartós muffinok, croissan-ok, és egyéb csomagolt sütemények, fánkok,
szaloncukrok, négercsók, csoki figurák, téli fagyik, töltelékes csokoládék,
pattogatott kukorica,
mélyhűtött pékáruk és pizzák,
leveskockák és-porok,
salátaöntetek,
egyes látványpékségek termékei,
bizonyos gyorséttermi ételek,
kávéfehérítő porok, de a sor ezzel sajnos még nem ér véget
A legtöbb gyártó mára már kivonta a transz-zsírokat tartalmazó anyagokat a margarinokból, de a többi, listán szereplő élelmiszerben azért ki szokták használni a rendelet által megengedett százalékokat. Az otthon, magas hőfokon sütött süteményekben is keletkezhetnek transz-zsírok, illetve a sütőolaj égetése során is keletkezhetnek, melyek aztán az olajban kisütött ételekben landolnak. A látványpékségek és éttermek, gyorséttermek által forgalmazott élelmiszerek esetében szintén nehéz ellenőrizni, hogy milyen minőségű zsiradékot használtak a sütésnél, főzésnél.

Mit tehetünk?

Használjunk finomítatlan növényi olajokat, és ne hevítsük őket túl! Kerüljük a tejtermékeket, illetve minden állait fehérjét, valamint a fent felsorolt csomagolt élelmiszereket is. Használjunk természetes, feldolgozatlan alapanyagokat, és sportoljunk sokat!

2017. január 5., csütörtök

Eggyé válás mindennel

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Annak a ténynek köszönhetően, hogy az elme mindig a következő tárgyhoz fog kapcsolódni, ami felmerül benne, nem a meditációból van kevés ebben a világban, hanem a megfelelő tárgyra irányított meditációból. Ezt nem hangsúlyozhatjuk eléggé. Az igazság az, hogy mindannyian azóta meditálunk, amióta létezünk, mert nem tehetünk mást, de nem választottuk meg bölcsen a meditációnk tárgyát. Hacsak nem szabadulunk fel az elme hatása alól (ez egy nagyon magas szint a jógában, melyről Patandzsalí a 2.27-es szútrában beszél), nem tudunk nem meditálni. Durván fogalmazva minden koncentrált gondolkodást meditációnak tekinthetünk. Ezt az a tény is mutatja, hogy az olyan kifejezések, mint a mantra és a guru már az üzleti nyelvben is megjelentek. Például a „befektetési guru” kifejezést a sikeres befektetési tanácsadókra használják, vagy az ingatlanügynökökre mondhatjuk, hogy a mantrájuk az „elhelyezkedés, elhelyezkedés, elhelyezkedés”.

Bár nagyon nehéz nem meditálni, elég könnyű kiválasztani, hogy min meditáljunk. Ahogy már említettem, ha nem választjuk meg tudatosan a meditációnk tárgyait, akkor a feltételekhez kötöttségünk fogja kiválasztani tudat alatt. A feltételekhez kötöttség olyan, mintha újra és újra hallgatnánk mindannak a felvételét, amit a múltban hallottunk, tapasztaltunk, gondoltunk, éreztünk és tettünk. A legtöbb ember nem ilyen jövőt képzel le magának.

Patandzsalí, a Jóga-szútra ősi szerzője egyértelműen kijelenti, hogy nem a tudaton történő meditációval kell kezdeni a meditációs gyakorlatot. Patandzsalí azt állítja, hogy ha valaki ezzel kezdni, akkor valószínű, hogy spirituális zsákutcában végzi, és az ilyen jógikat prakriti-lajának és vidéhának nevezik (Jóga-szútra 1.19). Ez megtörténhet akkor, ha a szamádhiban képtelenek vagyunk különbséget tenni a tárgyak világa (objektív szamádhi) és az alany (tárgy nélküli szamádhi) között. Ha nem képeztük magunkat arra, hogy ezt megtegyük az elejétől kezdve, nagy az esélye annak, hogy a „mindennel való eggyé válás” állapotába kerülünk, ami a miszticizmus zsákutcája. Azok a misztikusok, akik ebbe az állapotba kerülnek, gyakran nagy mennyiségű rászedhető követőt vonzanak. A probléma ezzel az, hogy nagyon hosszú idő múlva, amit ebben az állapotban töltöttünk, vissza fogunk esni, és újra elmerülünk a feltételekhez kötött létben és a mentális rabszolgaságban, mivel nem sikerült elválasztanunk egymástól a tényleges önvalót, a tudatot, minden mástól, amivel eggyé váltunk."

2017. január 4., szerda

Mentális fitnesz

Foglalkozni kell az egészségünkkel, ezt már számtalan blgobejegyzésben levezettem. Az egészség az én fogalmaim szerint az adaptációs képesség fejlődédében nyilvánul meg, vagyis abban, hogy a környezetünk változásaira harmonikusan tudunk reagálni, alkalmazkodni tudunk hozzájuk anélkül, hogy ez belső konfliktushoz, vagy fizikai szinten betegséghez vezet. A betegség általában fájdalommal jár, és ezt megelőzhetjük azzal, ha méregtelenítjük és megerősítjük a testünket például jógával, tudatos táplálkozással, edzéssel, egészséges életmóddal. Nevezzük mindezt fittségnek, vagy angol kifejezéssel fitnesznek. Összegezve ez annyit jelent, hogy készen állunk az élet kihívásaira, szembe tudunk nézni velük, és le tudjuk győzni a felmerülő akadályokat.

Sokan úgy gondolják, hogy a fizikai testük fitten tartásával már meg is oldottak mindent. A fitnesznek azonban három szintje van, a fizikai, mentális és spirituális fitnesz. A jóga rendszerében például az ászana-gyakorlással és a jógikus étkezéssel tudjuk megőrizni a test egészségét, és ellenállóvá tenni azt az élet kihívásaival szemben. Az elménket a pránájáma segítségével tudjuk fitten tartani, és felkészíteni a meditációra. Maga a meditációs gyakorlat pedig már a spirituális fitnesz eszköze, és öntudatunkra ébredésünket, eredeti spirituális önvalónk megvalósítását tűzi ki célul. A spiritualitás útjai persze szerteágazóak, ezért e harmadik aspektust most nem részletezem. A fizikai testről pedig már bőven volt szó.

Beszéljünk hát a mentális fitneszről, vagyis az elmén rendbetételéről és karbantartásáról. Ez egyébként elengedhetetlen ahhoz is, hogy a spiritualitással elkezdjünk foglalkozni. Aki ezt felkészületlen elmével teszi sokféle akadályba ütközhet, és sokféle mellékvágányra is tévedhet. Érdemes megjegyezni azt, hogy a spirituális utak célja nem elsősoprban a mentális egyensúlyzavaraink helyrehozatala. Ehhez sokkal inkább pszichológiai és önismereti eszközöket kell igénybe venni. 

Vegyünk egy példát: valaki sportol, foglalkozik a testével, de az érzelmi kötődése, kapcsolatai rendkívül fejletlenek. Kezdve ott, hogy még a szüleihez fűződő viszonyát sem dolgozta fel tudatosan, és ezért felnőtt létére nem mer belsőleg is "felnőtté válni", megérni, felelősséget vállalni. Az ilyen mentális szinten megrekedt emberek kapcsolatai is rendkívül sekélyesek és rövid életűek lesznek. Általában azért, mert nem képesek megfelelően kifejezni az érzelmeiket és befogadni másokét, és ösztönösen kerülik a felelősségvállalást. A partnerkapcsolat, házasság, gyerekvállalás, szülővé válás mind olyan stádiumok az ember életében, melyek továbblépésre adnak lehetőséget a mentális fejlődésünk skáláján. Ezekből a szerepekből kinek többre, kinek kevesebbre van szüksége, hogy megtapasztalja azokat az élményeket, melyek a mentális fejlődése adott szakaszában szükségesek. persze egy élményt, élethelyzetet nem csak tapasztalni, átélni kell, hanem fel is kell dolgozni, tudatosítani, tanulni belőle. 

A személyes kapcsolatokon túl a társadalmi szerepvállalás, vezetővé válás, segítő szakma gyakorlása is egy-egy szerepkör lehet, mely érettebbé teszi a személyiségünket. Viszont egy éretlen személyiség esetén előfordulhat, hogy a távolabbi emberekre vállat felelősség egy menekvés a belső vagy a személyes kapcsolataiban zajló, feloldatlan konfliktusok elől. Ilyenkor nem csoda, de a vezetői vagy segítői szerepkörben sem fog tudni jól teljesíteni az illető, nemhogy ezzel a saját fejlődését elősegítené. 

A személyiségünk fejlődésének hű tükrei a kapcsolataink. Például a konfliktuskerülés vagy konfliktuskeresés is olyan belső folyamatokra utalnak, melyekkel foglalkozni kell. akár pszichológus segítségével is. A mentális fitnesz még sokkal rejtettebb dolog, mint a fizikai egészség vagy edzettség kérdése, ám ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb. Ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjuk mérni mentális fittségünket, meg kell tanulni őszintén kommunikálni és meghallgatni másokat.

2017. január 3., kedd

A szabadság és a halál

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A jóga rendszere felismeri, hogy az elme arra van programozva, hogy inkább a külvilág tárgyaihoz ragaszkodjon, mint az alanyhoz (a tudathoz), és ezért lassan kell a megfelelő tárgyak felé fordítani. Csak akkor irányítjuk az alany felé, ha a meditációs tárgyakra történő koncentrációt elsajátítottuk, és teljesen kifejlesztettük a koncentrációs erőnket. Ezáltal kétféle csapdát is el tudunk kerülni: a radzsaszikus elmével rendelkezők általában frusztráltak lesznek meditáció közben, mivel az eléjük folyamatosan ugrál az egyik gondolatról a másikra, mint ahogy a majom ugrál ágról ágra; míg a tamaszikus elmével rendelkezők általában eltompulnak és elálmosodnak, és kifejlődik náluk a fehér fal-effektus, amikor az elme üres, de lelassul, mintha kábítószer hatása alatt lenne. A jógában arra törekszünk, hogy először is ragyogóvá (szattvikussá) tegyük az elmét, és csak utána törekedjünk a tiszta tudaton történő meditációra.

Ezután először is találni kell egy megfelelő tárgyat a meditációhoz. Ha nem adunk az elmének egy tudatosan választott tárgyat, akkor az elme saját maga választja meg a tárgyat, és lehet, hogy nem fog tetszeni a végeredmény. Ebben az esetben az elme véletlenszerűen fog kapcsolódni bármihez, ami felbukkan benne, és ha már bele van programozva egy erős tendencia, akkor hajlamos lesz visszatérni az olyan tárgyakhoz, amikhez ragaszkodik, például a szexhez vagy valamilyen ételekhez, vagyont szeretne gyűjteni, szégyenkezik és bűntudatot érez a múltbeli élmények miatt, vagy pedig jövőbeli események miatt fél vagy izgul.

A jóga definíciója a meditációval kapcsolatban ellentétben áll sok nézettel, amit a modern tanítók képviselnek. Egyesek azt tartják, hogy a meditáció az az állapot, amit elérünk, ha sikeresen gyakoroljuk a meditációs technikát. A jóga azonban szamádhinak nevezi ezt a végeredményt. Mások abban hisznek, hogy a modern társadalom problémája nem a meditáció hiánya, hanem a túl sok meditáció. Mivel a meditációt bármilyen, általunk vágyott tárgyra irányíthatjuk, legyen az anyagi vagyon vagy érzéktárgy. Például, ha valakinek erős vágya van arra, hogy gazdaggá váljon, és az ideje java részét azzal tölti, hogy a vagyonszerzésre irányuló stratégiákat tervezi és hajtja végre, akkor a jóga álláspontja szerint ez a személy a dolláron meditál. Ez is meditáció, de annak tamaszikus formája. A jóga azért utasítja el a meditáció ezen formáját, mert a halál pillanatában nem fog segíteni. Ha a vagyonhoz és a testhez fűződő ragaszkodásunkat erősítjük, abból az a probléma származik, hogy a halálos ágyunkon nagyon fogunk ragaszkodni a jelenlegi helyzetünkhöz. El kell majd engednünk az összes vagyonunkat, amit kemény munkával szereztünk, és a testünket is, melybe szintén oly sok erőt fektettünk. A jóga célja az olyan elmeállapot létrehozása, mely a szabadsághoz vezet, és ez a szabadság még a halál pillanatában is megállja a helyét. A halál pillanatában a szabadság azt jelenti, hogy készek vagyunk elengedni mindent. Éppen ezért utasítják el a jógik az olyan tárgyakon történő meditációt, melyek növelik a ragaszkodásukat az átmeneti dolgokhoz és a véges anyagi testhez."

2017. január 2., hétfő

Malac a jégen

Már több, mint egy hete leesett a hó Budapesten, és egy-két nap alatt rá is fagyott az utakra, járdákra. Pár napig néztem, ahogy csúszkálnak az emberek a jégen a házunk előtt, ötemeletes lakótelepi lakásban lakunk egyébként albérletben Óbudán. Idős nénik, gyerekes anyukák lavíroztak a hóban, és senkinek nem jutott eszébe, hogy jobb lenne inkább feltakarítani a jeget, mint hogy a combnyaktörést reszkírozza az ember. Pedig minden lépcsőházba oda van készítve egy vödör útszórósó meg egy hólapát, valahogy mégsem használja senki. Amikor törtem a jeget, akkor is valószínűleg minden járókelő azt hitte, hogy fizetett hómunkás vagyok (pedig nem sokat láttam belőlük a városban), holott valójában csak egy lakó vagyok a házban. Azóta is csak a mi házunk előtt van feltörve a jég, a lakótelep többi része továbbra is korcsolyapálya, és ez így marad, amíg a Napocska fel nem olvasztja a jeget.

A helyzet az, hogy a legtöbb ember az egészségéhez is így viszonyul, mint a hóhoz. Ha megbetegszik, akkor nem gondolkodik el azon, hogy mi vezette ide, és mit kellene változtatnia az életmódján, a táplálkozásán és a gondolkodásmódján, hogy a következő betegséget meg tudja előzni, és nem is tesz semmit, hanem csak megvárja, amíg elmúlik. Ez a lusta és trehány mentalitás aztán azt okozza, hogy állandóan meg kell alkudnunk az ideáljainkkal, és inkább elfogadjuk azt, hogy az álmaink nem reálisak, mintsem hogy kényelmetlenséget vállaljunk, vagy erőfeszítést tegyünk azért, hogy változtassunk valamin. 

Az egészséges életmód melós, mivel meg kell válogatni, hogy mit eszünk, és rá kell szoktatni magunkat az egészséges ételekre, valamint meg kell szabadulnunk a kajafüggőségeinktől. Emellett be kell szerezni a megfelelő alapanyagokat, és el kell készíteni, vagy legalább meg kell szervezni, hogy mindig legyen egészséges étel, amit enni tudunk. 

Az edzés szintén melós, főleg, mivel a legtöbben nem hivatásos sportolók vagyunk, hanem az edzés mellett munkánk, családunk van, és örülünk, ha az egyéb kötelességeink mellett találunk időt az edzésre. Persze ez is szervezés és priorizálás kérdése. Ha inkább kifogást keresünk, mint megoldást, akkor megint a könnyebbik utat választjuk, ami nem vezet sehová, legalábbis az egészség és az önértékelés fejlődéséhez semmiképpen. 

Ha valaki 50, 60, 70 éves kora felett is erős, egészséges, strapabíró és életvidám, és vannak életcéljai, az általában egész életében tudatosan dolgozott azon, hogy ezt az életminőséget elérje. Nem hagyta, hogy a körülmények, és a vélt vagy valós kötelezettségek áldozatává váljon, hanem küzdött. Általában magától nem oldódik meg semmi sem, és bár bizonyos dolgok elmúlnak, de a testünk, az életünk, az értékrendünk stb. inkább az entrópia, vagyis a rendezetlenség, az energiaminimum, a struktúrák elmúlása irányában halad, hacsak nem teszünk tudatos erőfeszítést ennek lassítására vagy visszafordítására. Ha szeretnénk valamit felépíteni, az tervezést és tudatos, rendszeres erőfeszítést igényel. Semmi nem épült fel még csak úgy magától, mert a szél összefújta a hozzávalókat.

Természetesen az emberi fejlődés fizikai szintje csak egy aspektus, mely valamilyen értelemben véges, hiszen a testnek el kell pusztulnia valamikor. Viszont a jellemfejlődésnek és a tudati vagy spirituális fejlődésnek nincs határa, de ez már egy másik blogbejegyzés témája lesz. Az alapelv azonban itt is ugyanaz: rendszeres és tudatos erőfeszítést kell tennünk a kitűzött céljaink elérésére, mert magától nem fog semmi sem történni. A legtöbb ember esetében nem a képességekkel, vagy a lehetőségekkel van a baj, hanem a hozzáállással. A többi - csak kifogás...

2017. január 1., vasárnap

Karna, a hadvezér

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ghatótkacsa megölése

A kuruksétrai csata tizennegyedik napján a szokásoktól eltérően a harc a sötétedés után is tartott. Ezt ki tudta használni Gatótkacsa, Bhíma félig démoni származású fia, mivel az aszurák rendkívüli erőre tettek szert éjszaka. Ghatótkacsa elpusztította a kauravák haderejének jelentős részét, és Drónácsárját is megsebezte. Amikor Karna látta, hogy a helyzet kezd válságosra fordulni, felhasználta a Vászava Sakti fegyver Ghatótkacsa ellen, és megölte. Krisna elégedettséggel nyugtázta a tényt, hogy Karna már többé nem használhatta fel ezt a fegyver Ardzsuna ellen. Azt mondta Szátjakínak, hogy kiterjesztette májáját, vagyis illúzióját Karnára, hogy megvédje Ardzsunát Karna mennyei fegyvereitől, és nem engedte, hogy közvetlen harcba bocsátkozzanak.

Karna főparancsnoksága

A kuruksétrai csata tizenhatodik és tizenhetedik napján Karna, Drona halálát követően átvette a Kaurava hadsereg főparancsnoki szerepét. Karna ez alkalommal használta először Vidzsaja íját a harcban. Amint felajzotta az íjat, az dörgedelmes hangot adott ki, mely minden más hangot elnyomott. Ezt hallva, és halálra menő küzdelmet sejtve Karna és Ardzsuna között, Krisna azzal figyelmeztette Ardzsunát, hogy a hősök legkiválóbbikának nevezte.

Krisna szerint, Karna rendelkezett az öt Pándava testvér összes jó tulajdonságával – Judhisthira erényességével, Bhíma erejével, Ardzsuna íjász képességeivel, Nakula szépségével és Szahadéva bölcsességével. A Kauravák amiatt aggódtak, hogy Ardzsuna előnyhöz jut, mivel Krisna volt a szekérhajtója. Ennek ellensúlyozására, Durjódhana megkérte a tehetséges Sálját, Madra királyát és a Pándavák anyai nagybátyját, hogy legyen Karna szekérhajtója. Bár nem örült annak, hogy egy alacsonyabb rangú harcost kell szolgálnia, mivel Karna egy szekérhajtó fia volt, Sálja mégis elfogadja a feladatot. A háború kezdete előtt, amikor trükkel a Kauravák oldalára állították, Sálja ígéretet tett Judhisthirának, hogy demoralizálni és frusztrálni fogja Karnát.

Ahogy Karna ígérte Kuntínak, csak Ardzsuna megölésére törekedett. A tizenhatodik napon az összes Pándava testvérrel harcolt, Ardzsuna kivételével, mindegyiküket legyőzte közelharcban, de megkímélte az életüket, és durva szavakkal sértegette őket. Duhsászana szörnyű halálát követően arra utasította Sálját, a szekérhajtóját, hogy induljon Ardzsuna felé, mivel eldöntötte, hogy egyszer és mindenkorra végez vele. Karna támadásai annyira erőteljesek voltak, hogy Ardzsuna védekezése hamarosan összeomlott. Ekkor Karna felkészült, hogy megölje Ardzsunát. Elővette Nágásztráját, ugyanazt a fegyvert, amit Indradzsit használt Ráma ellen. Ekkor Sálja közbeavatkozott, és azt mondta neki, hogy célozzon Ardzsuna mellkasára. Mivel Sája folyamatos sértegetései már felidegesítették, Karna úgy vélte, hogy félre akarja vezetni, és a mellkasa helyett a fejére célzott. Krisna úgy mentette meg Ardzsuna életét, hogy Karna szekerének kerekét a földbe süllyesztette, ás így a nyíl csak Ardzsuna sisakját érte el, és nem a fejét. Ekkor Karna és Ardzsuna durva háborúba kezdett, ám ahogy Kuntínak ígérte, Karna csak egyszer használt mennyei fegyvert Ardzsuna ellen. Bár Karna volt fölényben, végül meghagyta Ardzsuna életét, mert a nap már lenyugodni készült. Egyes változatok szerint Krisna rájött, hogy csak a csoda mentheti meg védence, Ardzsuna életét, és ezért elintézte, hogy korábban nyugodjon le a Nap. Később az Úr Krisna kitervelte, hogy csellel fogják megölni Karnát. Elmondta Ardzsunának, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor Karna védtelen lesz, és Ardzsunának akkor kell lesújtania rá.