2016. május 17., kedd

Minden jóga egy

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Minden jóga egy

Ahogy a négy Véda eredetileg egy volt, az összes jóga is kezdetben egyetlen rendszer volt, amit néha Mahá jógának, vagyis Nagy jógának neveznek. A bhakti, karma, hatha, rádzsa stb. jógákra történő felosztás mesterséges, mivel ezek csupán az egy jóga különböző aspektusai. Ez a könyv először megmutatja, hogy a hatha-jóga különböző aspektusai nem alkotnak mást, mint a meditáció fizikai aspektusát. Ez az alap, amire a meditáció struktúrája épül. Utána leírom a jóga mentális diszciplináját, amit meditációnak, vagy rádzsa-jógának neveznek. Ezután megtárgyaljuk a fizikai és mentális jóga eredményeit vagy gyümölcseit – a bhakti-jóga spirituális aspektusát. Ez a folyamat végül a jóga végkövetkeztetésébe, a gjána-jógába olvad, melyet csak akkor szabad megpróbálni, ha az életünk minden társadalmi és egyéb kötelességét bevégeztük.

Az Úr Krishna azt mondja a Bhagavad-gítában (4.2), hogy az eredeti jóga elveszett az idő múlása miatt. Ez az oka annak, hogy ma az eredeti jóga számtalan apró technikára és iskolára oszlott, melyek önmagukban kevés területet fednek le. Ha a környezetéből kiragadva gyakoroljuk az egyéni jóga-technikákat, akkor kevés az esély a sikerre. Patandzsali azt mondja, hogy a jógában elért sikerhez mind a nyolc ágat kell gyakorolni (Jóga-szútra, 2.28). Ebből az következik, hogy az ászana gyakorlása nem elegendő. Egyáltalán nincs bizonyíték a jóga-irodalomban arra, hogy az ászana önmagában elvezet a célhoz. Másfelől viszont, minél több ágat vagy eszközt adunk hozzá a jóga-gyakorlásunkhoz, annál potenciálisabb lesz a gyakorlásunk és annál nagyobb az esélyünk a sikerre.

Sok jógi manapság megakad az ászana-gyakorlás szintjén, mert azt gondolják, hogy emberfeletti teljesítményt kell elérniük benne, mielőtt belekezdhetnek a magasabb ágak gyakorlásába. De az élet túl rövid ahhoz, hogy így gondolkodjunk: annak érdekében, hogy reális esélyünk legyen a siker elérésére a jógában, minél hamarabb be kell vezetnünk a gyakorlásunkba a magasabb ágakat. Minél korábban kezdjük el a pránájáma és a meditáció valamilyen alapvető formáját, annál hamarabb megtapasztalhatjuk a belső szabadságot. Ha akár csak tíz percet fordítunk mindkettőre egy nap, ezáltal az életünk és gyakorlásunk összes aspektusa fejlődni fog. Ne várjunk arra, hogy valamiféle misztikus szintet érjünk el az ászanában, ami valószínűleg sohasem fog bekövetkezni. Vannak olyan emberek, akik harminc évnyi napi gyakorlást fektettek bele az ászanába, de a végeredmény semmi más, csak egy karcsú test. Ha elhisszük, ha nem, ez a karcsú test, az összes ászana-gyakorlásunk ellenére a föld alá fog kerülni (vagy elillan a kéményen, a választásunktól függően). Ne fordítsuk mindezt az időt kizárólagosan az ászana-gyakorlásra, ha bármilyen maradandó eredményt szeretnénk kapni az ászana-gyakorlásból, akkor azt a pránájámával és a meditációval kell kombinálni.

Patandzsali a jógának ezt a struktúráját nevezi „ashtanga-jógának”. Ez az ashtanga-jóga magába foglalja az összes többi jógaiskolát és a jóga összes aspektusát. Míg az előző könyveimben elmagyaráztam Patandzsalí jógájának első négy aspektusát, vagyis a jamát és nijamát (erkölcsi elveket), az ászanát (jógapózokat), és a pránájámát (légzőgyakorlatokat), ez a könyv Patandzsalí jógájának ötödik és hatodik ágával foglalkozik. Ezeket az ágakat pratjáhárának (a külső stimulusoktól való függetlenségnek) és dháranának (koncentrációnak) nevezi, és ez a szöveg ezeknek az ágaknak az alapvető és legfontosabb technikájával fog foglalkozni."

2016. május 16., hétfő

Harcosok klubja

Kedd és csütörtök reggelenként Thaibox edzések zajlanak a BSK Crossfightban, párhuzamosan a mi kettlebell edzésünkkel. Mindkét csapat keményen küzd. Mi a golyókkal, ők pedig egymással. Amúgy roppant barátságos srácok, de azért edzésen megcsapkodják-megrugdossák egymást, és akkor érzik igazán embernek magukat. Mindig a Harcosok klubja film jut eszembe, amikor nézem őket.

Uraim, ez a Harcosok Klubja!
A Klub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról.
A Klub kettes számú szabálya: senkinek egy kurva szót se erről a klubról.
A Klub harmadik szabálya: ha az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik, a bunyónak vége.
Negyedik szabály: a küzdelem kétszemélyes.
Ötödik szabály: egyszerre egy bunyó zajlik.
Hatodik szabály: ing és cipő nélkül küzdünk.
Hetedik szabály: minden küzdelem addig tart, ameddig tart.
És végül a nyolcadik szabály: hogy ha ma este jársz itt először, bunyóznod kell.

Persze a művészetbe mindent bele lehet magyarázni, úgyhogy most következzék az én interpretációm eme mesterművel kapcsolatban (ha nem láttad még, akkor mindenképpen keríts sort rá!).

A főszereplő és a Narrátor egy és ugyanaz a személy: az, akinek látja magát mások visszajelzései alapján. és az, akivé szeretne válni. A harcosok klubja tehát valójában a belső küzdemleinkről szól, a magasabb és alacsonyabb énünk szüntelen konfrontálódásáról, vagy időnkénti együttműködéséről. Szándékosan nem jó és rossz oldalt írtam, mert ezek a fogalmak relatívak, és nem mindegy, hogy ki alkotta az értékrendet, ami alapján bekategorizáljuk a tulajdonságainkat. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy az alacsonyabb énünk mindaz, amit szeretnénk hátrahagyni, amin szeretnénk túllépni, ami már nem szolgálja az erdekünket, ami korlátoz bennünket az önmegvalósításban. A magasabb én az az ideál, amit szeretnénk elérni, amiért hajlandóak vagyunk küzdeni, konfrontálódni, áldozatot hozni.

Első szabály: a belső küzdelmeidet jobb, ha megtartod magadnak, és nem dicsekedsz a sikereinkkel, de nem keseregsz másoknak a kudarcaidon sem. Meg lehet beszélni a problémáinkat másokkal, de saját magadnak kell megoldanod őket, senki nem fogja ezt helyetted megtenni.

Második szabály: Ne válj guruvá vagy prófétává! Akkor sem, ha úgy érzed, hogy valamit sikerült megoldanod, megvalósítanod, eljutnod A-ból B-be és szívesen segítenél másoknak. Persze ezt megteheted spontán módon, de a mindentudó okostojás szerepének elfoglalása mindent el fog rontani. A legtöbb guru azt mondja, amit hallani szeretnél, és nem azt, amire valójában szükséged van. Mert akkor pofánvernéd.

Harmadik szabály: Néha a magasabb én győz, de néha az alacsonyabbik. Ne keseredj el! Néha fegyverszünetet kell kötnötök, és össze kell fognotok! Senki nek tud éjjel-nappal küzdeni, néha el kell engedned magadat, de az elveidet soha ne add fel!

Negyedik szabály: Csak magaddal foglalkozz! Ha a saját konfliktusaid megoldására koncentrálsz, nem lesz időd mással foglalkozni. Meg amúgy is minek? Nem fogod tudni mások problémáját megoldani helyettük! Senki sem fog úgy táncolni, ahogyan te fütyülsz. Még a saját belső ellenfeled sem.

Ötödik szabály: Egyszerre egy feladatra koncentrálj! Ha öt-hat dologgal foglalkozol egyszerre, akkor semmit sem fogsz tudni rendesen megoldani.

Hatodik szabály: Ne akard a körülményeidet, a lehetőségeidet védekezésre felhasználni! Ez csak menekülés a probléma elől. Állj szembe vele teljes önvalódban, ne szégyelld a gyengeségeidet, és ne titkold az erősségeidet sem! Küzdj őszintén és ne foglalkozz azzal, hogy nyersz vagy pedig veszítesz! Mindig van egy újabb küzdelem, ami előtted áll!

Hetedik szabály: Egy-egy kihívás az életedben nem addig tart, ameddig te izgalmasnak találod. Néha nem tudsz megoldani egy problémát, és nem tudsz elmenekülni előle, csak ott van és felőrli az idegeidet. Addig kell küzdeni, ameddig kell, az idő végtelen.

Nyolcadik szabály: Ne csak tervezgess és készülődj arra, hogy megváltoztatod az életedet és az önmagadról alkotott képet - cselekedj! Még ha hibát hibára is halmozol, hamarabb el fogsz jutni a megoldásig, mint az, aki csaok fontolgatja, hogy tenni kéne már valamit. 

A te életedben neked kell lefektetni a szabályokat, és nem a társadalomnak vagy a külvilágnak. Sokkal többet ér egy lázadó, akinek már nincs veszítenivalója, mint egy bólogató polgár, akinek mindig valaki más mondja meg, hogy mit szabad, és mit nem.

Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs...


2016. május 15., vasárnap

A dikászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A póz fenntartásához aktiválni kell a bandhákat, és a középpontból kiindulva kell stabilizálni az izmokat, mindegyikben közepes izomtónust fenntartva. A gravitáció ellensúlyozására emelni kell a törzset és a lábat, de ha elértük a vízszintes helyzetet, akkor nem szabad tovább feszíteni a stabilizáló izmokat. A dikászana ez egyik legjobb póz az SI-ízület működésének kiegyensúlyozására.

Rávezető változatok

Ez a póz sokkal könnyebb, mint a harmadik sorozat többi póza, ezért ha idáig eljutottunk, akkor valószínűleg nem fog gondot okozni a végrehajtása. A vízszintes helyzet fenntartása akkor jelenthet gondot, ha például a vállízületeink túl kötöttek. Ebben az esetben alkalmazzunk vállnyitó pózokat, például hason fekve forduljunk fejjel a fal felé, és a kinyújtott karokat helyezzük a falra, minél magasabbra. Annyi hely maradjon a fal és a vállak között, hogy le tudjuk engedni a fejünket a mellkasra. teljesen egyenes könyökök esetén ebben a pózban erőteljesen tudjuk nyitni a vállakat, és így könnyebb lesz a törzs és a karok közötti 180 fokos szög fenntartása a dikászanában is. Ha szeretnénk még jobban erősíteni a törzsizmokat, akkor a kezünk közé és a bokánkra tehetünk valamilyen nehezéket.

Egészségügyi hatások

Erősíti a combot, farizmokat, vállakat, hasat, csuklyásizumot, deltaizmokat, és a bokákat.
Nyújtja a combhajlító izmokat, a hátizmokat és a gerincet.
Stimulálja a hasnyálmirigy, máj, lép, vesék és az idegrendszer működését.
Erősíti a vérkeringést, fokozza a pulzust.
Javítja az egyensúlyérzéket.
Fejleszti az állóképességet.
Növeli a tüdőkapacitást.
Elősegíti az erek tisztítását.
Javítja a visszerek állapotát.
Csökkenti a zsírlerakódást a derék körül és az egész testben.
Megszünteti a feszültséget a gerincben.
Aktiválja és megnyitja a szívcsakrát.
Javítja a memóriát és a koncentrációt.
Csökkenti a szeretet adásával és kapásával kapcsolatos félelmet és kétségeket, mivel megnyitja a szívcsakrát.

Ellenjavallatok


Az SI-ízület heveny fájdalmai, vállsérülések, a combhajlító izmok erős húzódása, magas vérnyomás, hasi sérv.

2016. május 14., szombat

Dikászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dikászana (iránytű-póz)
Dristi: hasztágrai (kezekre - A) és nászágrai (orrhegyre – B)

A dikászanát egyes források díghászanának is nevezik, és egy madár nevének fordítják, de a dik tő, mely irányt jelez, pontosabb lehet. A póz A változata egy iránytűhöz hasonlít a legjobban, a B változat pedig már hasonlítható egy madárhoz vagy repülőgéphez. A madár szabadon tud szárnyalni minden irányban, így mindkét értelmezés helytálló lehet. Iyengar vírabhadrászana III-nak nevezi, mert a vírabhadrászana B-ből szokták felvenni ezt a pózt. Túladandászana (mérlegpóz) néven is ismert. Az intenzívebb harántspárga-pózok között (hanumánászana, trivikramászana) megbújó póz jó felkészítő az utána következő két egylábas álló egyensúlyozó pózhoz. A póz célja tehát elsődlegesen az egylábas egyensúlyozás elsajátítása, amellett, hogy a gerincfeszítő izmokat és az SI (szakoriliakális) ízületet is aktiválja.

Vinyásza számolás

Ékam: az előző pózból álló szamaszthitibe érkeztünk meg, így ezt a pózt innen kiindulva fogjuk végrehajtani. Belégzésre emeljük a karjainkat a fejünk fölé és zárjuk össze a tenyereinket, nézzünk a hüvelykujjakra.

Dvé: Kilégzésre döntsük előre a törzset uttánászanába.

Tríni: Belégzésre emeljük ki a mellkast úrdhva-uttánászanába, a tenyereket továbbra is a talajon tartva.

Csatvári: Kilégzésre engedjük el a földet a kezeinkkel, és emeljük ki a törzset, a karokat, valamint a jobb lábunkat vízszintes helyzetbe. Ez a dikászana A. Tartsuk ki a pózt öt mély légzésig.

Pancsa: A következő kilégzésre vigyük a karokat ki két oldalra, úgy, hogy a tenyerek kifelé (előre) nézzenek. Ez a dikászana B. Tartsuk ki a pózt öt mély légzésig.

Sad: A következő kilégzésre ismét érintsük kössze a tenyereinket a fejünk előtt, és nézzünk az ujjhegyekre. Tartsuk ki a dikászana A-t még öt légzésig.

Szapta: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába. Opcionális módon itt gyakorolhatjuk az ékapáda-uttánászanát, vagyis előrehajlás közben vigyük a jobb lábunkat fölfelé, a függőleges pozíció felé. Ez még egy rávezető póz az utána következő trivikramászanára.

Astau: Belégzésre emeljük a mellkast úrdhva-uttánászanába.

Nava-ékádasa: Ismételjük meg a csatvári-sad vinyászákat, vagyis a dikászana A-t és B-t a bal lábbal is.

Dvádasa: Kilégzésre engedjük előre a törzset uttánászanába. Opcionális módon itt gyakorolhatjuk az ékapáda-uttánászanát, vagyis előrehajlás közben vigyük a bal lábunkat fölfelé, a függőleges pozíció felé.


Szamaszthiti: Belégzésre egyenesedjünk fel tadászanába, de ne emeljük a karokat, majd fújjuk ki a levegőt.

2016. május 13., péntek

Tízezer ászana

Körülbelül egy hónapja kezdtem el egy projektek az Instagramon a #10KAsanas hashtaggel. Ennek a projektnek az lesz a lényege, hogy naponta egy ászanát fogok lefotózni és felposztolni, tízezer napon keresztül, méghozzá mind a tízezer ászana különböző lesz, legalább valamely részletében. 

A Hatha-jóga Pradípikában azt olvassuk, hogy az Úr Siva nyolcmillió-négyszázezer ászanát próbált ki, és ebből 84-et emelt ki, amiket fontosnak tartott az emberiség számára. A klasszikus hatha-jóga rendszerek között több olyan is van, amelyben 84 ászanát gyakorolnak. Persze a jóga-gyakorlás célja nem feltétlenül az, hogy minél többféle ászanát végre tudjunk hajtani, hiszen egy bizonyos ponton túl ez is csak izgatottá teszi az elmét. Ha nyolcvannégy ászanát tökéletesen elsajátítunk, már az is elég ahhoz, hogy előkészítsük a testünket a jóga magasabb fokozataira.

Thirumalai Krishnamacharya állítólag 3000 ászanát tanult meg Ramamohan Brahmacaritól, majd ebből kb 5-600 féle változatot alkalmazott a tanítása során. Az Iyengar és Ashtanga vinyásza rendszerben 2-300 ászanát gyakorolunk, és a pár száz évvel ezelőtti klasszikus ábrázolások (freskók, kéziratok, domborművek) sem tartalmaznak ennél sokkal többet. A modern korban két törekvés volt egy nagyobb ászana-gyűjtemény létrehozására. Az egyik Dharma Mittra nevéhez fűződik, aki 908 különböző ászanában fotózta le magát, illetve tavaly jelent meg Daniel Lacerda könyve, 2100 Asanas címmel.

Ehhez képest a tízezer elég nagy számnak tűnik, és körülbelül harminc évembe fog telni, amíg végzek vele. Mivel nem vagyok egy olyan extrém módon hajlékony ember, mint Jani Jaatinen, vagyis @gokulacandra, inkább az egyszerűbb, vagy legalábbis általam kivitelezhető pózokra fogok koncentrálni, remélem így is kijön a tízezer! Egyelőre csak az Instagramon és a Facebook-megosztásokban vannak fent a képek. Jó lenne majd egy rendszerezett weboldalra is feltölteni őket, ami nekem is segítene a nyilvántartásban, de jelenleg erre még nincs kapacitásom. 

Minden esetre, ha van kedvetek játszani, kapcsolódjatok be, és posztoljátok ti is az ászanás képeitekez az Instagramra, a #10KAsanas hashtaget használva. Jó móka lesz!

2016. május 12., csütörtök

A feltételekhez kötöttség megtisztítása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ahogy Patandzsali, a Jóga-szútra szerzője elmagyarázta, a jógában akkor érhetjük el a sikert, ha megtisztítjuk a feltételekhez kötöttségünket (Jóga-szútra 1.50-52). „Amikor a memória megtisztult, az elme megszabadul önnön természetétől, és csak a meditáció tárgya ragyog fel benne.” (Jóga-szútra 1.43). Más szavakkal, ha szeretnénk megtapasztalni a világot úgy, ahogyan az igazából van, először el kell törölnünk a múltbeli feltételekhez kötöttségünket, mivel az szűrő gyanánt fedi be az érzékszerveinket és minden új dolgot a régi élményekhez hasonlít. Ezt a gondolatot, hogy ha a világot önnön frissességében akarjuk megtapasztalni, akkor ezt feltételekhez kötöttség nélkül kell megtennünk, a Hatha Tatva Kaumudí (3.26) is alátámasztja.

Tehát képzeljük el, hogy a legújabb operációs rendszert szeretnénk telepíteni az elménk számítógépére, méghozzá egy jóga-operációs rendszert, míg az, amelyiket törölni szeretnénk, tartalmazza a múltunkat, a sérelmekkel, megaláztatásokkal, visszautasításokkal, bűntudattal, félelemmel, fájdalommal és kétségekkel együtt. Ahhoz, hogy megszabaduljunk a múltbeli feltételekhez kötöttségtől, töröljük a számítógépünk háttértárolóját, de éppen, amikor szeretnénk telepíteni az új jógikus/meditációs operációs rendszerünket, amely mentes az elutasítástól való félelemtől, azt vesszük észre, hogy a régi operációs rendszer gyorsan és váratlanul visszatelepítette magát. Ekkor kiderítjük, hogy a régi operációs rendszernek két biztonsági meghajtója is van, amiről vissza tudja telepíteni magát, ha törlik.

Annak érdekében, hogy az elménk nagyon erős és ellenálló legyen, az emberi feltételekhez kötöttség három különböző helyen tárolódik, nem csak az elmében. Ezért találjuk szemben magunkat akkora ellenállással, amikor változtatni akarunk. A három helyet a Taittiríja Upanisad sorolja fel: a test (annamaja kósa), a lélegzet (pránamaja kósa) és az elme (manómaja kósa). Ha valóban szeretnénk elengedni a múltunkat és hagyni, hogy megszülessen az új énünk, akkor mindhárom rétegből külön törölni kell a feltételekhez kötöttséget. Pontosan ezt teszi a jóga-ászana, pránájáma és meditáció együttes alkalmazása. Ezek megtisztítják a testet, a légzést és az elmét is. Miután az előző könyveimben leírtam a test és a légzés megtisztításának módszereit, ebben a könyvben a meditációval fogok foglalkozni, a jógi módszerével, amivel megtisztítja az elméjét, a harmadikat és utolsót a három réteg (kósa) közül.

Megjegyzés a kósákkal kapcsolatban

Az öt kósa modelljét többféle módon szokták értelmezni. Egyes magyarázók szerint az ánandamaja kósa (gyönyörtest) maga az átman, vagyis a lélek, a tudat. Mások szerint viszont, mivel ez is egy kósa, vagyis fedőréteg, az átman ettől különáll, és ez a réteg csak a tudat spirituális élményeit rögzíti. Ezek a magyarázók azzal a példával szoktak élni, hogy a lélek (átman) olyan, mint egy gyertya, míg a tudat (ebben az esetben az ánandamaja kósa) olyan, mint a gyertya fénye, mely beragyogja a többi négy réteget. megint mások az átman (egyéni lélek) és a brahman (Legfelsőbb Lélek) között is hasonló dialektikus kapcsolatot tételeznek fel (vagyis egyidejűleg azonosnak és különbözőnek is tekintik őket)."

2016. május 11., szerda

Mire jó az aszkézis?

Elolvastam Confidence and Power, azaz Galba Zsolt blogját, amit az aszkézisről írt. A bejegyzés tele van aszketkius jógikról készült képekkel, és a mondanivalója is igen megszívlelendő. Zsolt a sport, a testedzés területén éri utol az aszkézis modern megnyilvánulását, és valljuk be, valahol igaza is van. Nagyon sokan vannak, akik kínozzák magukat az edzéssel, és kompenzatorikus cselekvésként űzik. Ez magyarul azt jelenti, hogy az életed valamely területén nem vagy sikeres, vagy nincs egyensúlyban az adott terület (vagy területek), és a sporttal próbálod ezt kompenzálni, esetleg ott is az általad kiötlött eredmények, teljesítmények hajszolásával. Ennek a következménye persze az lesz, hogy a benned lappangó elégedetlenség és frusztráció a sporttevékenységedre is kiterjed, és ott sem tudsz majd mértékkel és ésszel dolgozni, hanem belehajszolod magadat a sérülésekbe, a túledzettségbe, a teljesítményfokozókba. 

De lépjünk egy kicsit távolabb a sport világától, és kanyarodjunk vissza a jóga-gyakorláshoz. Sok a rokon szál, hiszen sokan az ászana-gyakorlást is többé-kevésbé sportként űzik, ez főleg az Ashtanga-gyakorlókra jellemző. Este kilenckor már ágyban vagy, vagy ha nem, akkor is kelsz kora hajnalban és egy fél vödör kávéval indítasz, hogy egyáltalán odatalálj a jógaterembe a Mysore gyakorlásra. Katonásan végignyomod a sorozatot, igyekszel a legjobb formádat mutatni a tanárnak, hiszen a jógi független a külső körülményektől és a bioritmus hullámzásától. És ha éppen nincs jó napod, akkor is beleerőlteted magadat a pózokba, és sérülést okozol saját magadnak. Az Ashtangások körében a leggyakoribbak a csukló-, váll-, térd- és porckorong-sérülések, és mindez azért, mert sokkal könyörtelenebbek és teljesítménycentrikusabbak tudnak lenni a többi jógairányzat művelőinél.

Szóval igyekszel mindent patentul csinálni, hogy a tanár lássa, milyen jó vagy, és átadja neked a következő ászanát. Hiszen az Ashtangában is vannak fokozatok. Az első sorozat után jön a második, a harmadik, satöbbi. És olyan nincs, hogy éppen neked ne sikerüljön a lábadat a tarkód mögé erőltetni, vagy megfogni a bokádat a hátrahajlításban. Addig fogod tolni, amíg nem sikerül. Közben pedig nőttön-nő a belső feszültség, és egy idő múlva elpattan a húr: a szervezet jelzi, hogy nem jó irányba haladsz. Ilyenkor vagy feldolgozod és tudatosítod, hogy mit rontottál el, vagy mit akartál kompenzálni a kőkemény gyakorlásoddal, és elfogadod a gyengeségeidet, a hibáidat, elfogadod, hogy nem gép vagy, és nem erre van szükséged, vagy nem így, és változtatsz valamin, vagy pedig teljességgel ki fogsz ábrándulni a jógából.

Vannak olyanok, akik nem is tudják elengedni a jógában a belső feszültségeiket, pedig arról kellene szólnia a dolognak, és nem a teljesítménycentrikusságról. Ők néha más mozgásformára váltanak, és ott találják meg önmagukat. A jóga nem mindenkinek való, vagy nem mindenkinek ez fog segíteni ebben az adott életfázisában. Minden esetre az aszkézisnek, vagy tapasznak megvan a maga ereje, ha megtanuljuk arra használni, hogy felépítse és megtisztítsa a személyiségünket, és elvezessen önmagunkhoz. 

A régmúlt és modern idők jógijai és szádhujai is erre használták a lemondásokat, akár az ászana-gyakorlás, akár az étkezés, a szexuális élet, vagy akár Isten imádata, a szent helyekre való zarándoklat formájában, akár különböző fogadalmak formájában. Voltak, akik az aszkézissel szerzett erőt elsinkófálták, és kezdhették elölről az egészet, és voltak olyanok (bér kevesebben), akik soha nem tértek le az útról, és végül minden erőfeszítést feladva bele tudtak olvadni az Önvalóba. 

Az aszkézis minden vallási hagyományban megjelenik, és sok helyen vezeklésként, vagy valamilyen bűnök, hibák törlesztéseként tekintenek rá. Szögezzük le azonban, hogy iIten szemében nem előbbrevaló az, aki jobban tudja kínozni magát, hiszen Krisna kifejezetten felhívja rá a figyelmet a Bhagavad-gítában, hogy nem tekinti spirituális folyamatnak az olyan lemondást, amivel a gyakorló fájdalmat okoz magának (lásd önkorbácsolás, szöges ágy, a testünk átszurkálása kardokkal stb., a híres fakír-produkciók java része ebbe a kategóriába esik). A képen például egy agórí baba látható, akik emberi testrészeket szoktak enni, emberi koponyából isszák az áldozati állatok vérét stb. Az őszinte és tudatos gyakorló, aki felismeri hibáit és tanul belőlük, és az aszkézist a spirituális erejének fejlesztésére használja, könnyebben eléri a megvilágosodást, mint az, aki folyamatos harcban áll önmagával.