2017. április 13., csütörtök

A csakrák mantrái

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"De mielőtt felvezetnénk a Kundalinít, fel kell ébresztenünk a csakrákat, vagyis az evolúciós agyköröket. Felébresztésükhöz ugyanazokat a mágikus szótagokat fogjuk használni, melyeket a Nagy Istennő használt a létrehozásukhoz. Ezek a szótagok abszolút jelentőséggel bírnak, és nem lehet játszadozni velük. A szótagok csökkenő sorrendben:

Óm
Ham
Jam
Ram
Vam
Lam

Az Óm a kozmikus intelligenciát és a harmadik szem csakrát (ágjá) képviseli.
A Ham a teret/étert és a torokcsakrát (visuddha) képviseli.
A Jam a levegőt és a szívcsakrát (anáhata) képviseli.
A Ram a tüzet és a köldökcsakrát (manipúra) képviseli.
A Vam a vizet és a szakrális csakrát (szvádhisthána) képviseli.
A Lam a földet és a gyökércsakrát (múládhára) képviseli.

Megjegyzés: Az M-re végződő szótagok, mint a Lam, a legtöbb csakrát megrezegtetik, különösen a köldök, szív és torokcsakrát. Ezeket kell legelőször megnyitni. Ugyanezeket a szótagokat NG hanggal a végén is ki lehet ejteni. Ezt anuszvárának (nazalizációnak) nevezik a szanszkritban. Míg az Ómot általában M-mel ejtik ki, ha nazalizáljuk, akkor Óng lesz belőle. Az NG-re végződő mantrák az M-re végződők magasabb oktávjait jelentik. Ha az anuszvárával ejtjük ki a tő-mantrákat, például LANG, akkor ezek inkább a lágy szájpadlás fölött elhelyezkedő hat csakrához kapcsolódnak. Ezeket csak akkor szabad használni, ha az M-re végződő mantrák már meghozták az eredményüket, és az összes csakra fel lett ébresztve a visuddháig (torokcsakráig) bezárólag."

2017. április 12., szerda

Egy pillanat az örökkévalóságban

A reinkarnáció elmélete nem hiedelem, hanem tudományos tény, mely a lélek és az anyga alapvető különbségében gyökerezik.  Annak ellenére, hogy a legtöbben nem tudunk visszaemlékezni előző születéseinkre, lelkünk már számtalan testen vándorolt keresztül, és jelenlegi testetöltésünk is igazából csak egy pillanat az örökkévaló létünkben. 

Az elménk azonban hajlamos a pillanatnyi eseményekre reagálni, és ilyenkor elveszünk a múlandóság szövevényében. Folyamatosan a múlt miatt bánkódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és így nem tudunk teljesen tudatosak lenni a jelen pillanatról, és megtapasztalni, megérteni annak állandóságát változékonyságában. A Bhagavad-gítá kimondja: a lélek örök, a test pedig múlandó, ezért nem érdemes bánkódni sem az élő, sem a halott felett. Ragaszkodásunk miatt azonban néha nehezünkre esik így látni a dolgokat, főleg, ha egy hozzánk közeli, szeretett személyről van szó. 

A születés önmagában sem egy könnyű élmény, a babának is küzdenie kell, hogy a világra tudjon jönni. A védikus írások szerint a méhen belüli kilenc hónap és a megszületés olyan mély nyomot hagy a lélekben, hogy ennek hatására megfeledkezik előző születéseiről. Bár azt is olvashatjuk, hogy az anyaméhen belül a gyermek visszaemlékszik előző testetöltéseire, és imádkozik Istenhez, hogy kijöhessen a méh fogságából.

Minden esetre mi azt látjuk, hogy ahogy a gyermek cseperedik és növekszik, úgy érnek be értelmi képességei, és kíváncsivá válik az élet nagy kérdéseire: Honnan jöttem? Hová tartok? Mi lesz a halálom után? Hogyan jött létre ez a világ, és hogy kerültem bele? Hogyan találhatom meg a teljes és maradandó boldogságot? Hogyan szüntethetem meg a szenvedésemet?

Aki szerencsés, az az élete során sokat tanulhat a Végső Valóságról és önnön spirituális természetéről. Ha sikerül megtisztítania a tudatát a jóga vagy a lelki gyakorlatok segítségével, akkor meg is tapasztalhatja mindazt, vagy egy részét annak, amit a bölcsektől hallott. Ebben az esetben felkészültebben várhatja a halált, amely minden figyelmeztetés nélkül, bármelyik pillanatban beköszönthet. 

Örökkévaló létünk szempontjából csupán egy pillanat ez az élet, melyet számtalan másik pillanat fog követni, mindaddig, amíg meg nem tanulunk mindent, amire szükségünk van az öntudatra ébredéshez, és el nem égetjük a karmánk utolsó terméseit is. Ahogy a Bhágavatam mondja, az lelkeket összesodorja a karma hullámzása, mint ahogyan a hínárok verődnek egy csomóba egy kis időre, majd örökre különválnak útjaik. 

2017. április 11., kedd

A transzcendens és immanens Isten

Újabb részlet a Meditáció-könyvből:

"Annak érdekében, hogy megnyilvánítsa az univerzumot, a Brahmannak polárissá kellett változnia. Az egyik pólus a tiszta tudat és tudatosság maradt, és örökké változatlan maradt abban a folyamatban, melyen a másik pólus keresztülment. Ez a pólus a transzcendens isten. A másik pólus az immanens Isten, mely a Brahman látható aspektusa. A jógában ezt a pólust gyakran Saktinak nevezik. Míg Isten transzcendens aspektusa statikus, az immanens aspektusa dinamikus és folyamatos áramlásban van. Van egy mondás, mely szerint „A nő előjoga, hogy megváltoztassa a véleményét”, míg a férfiakról gyakran azt gondolják, hogy sohasem változnak a nézeteik. E nemi sajátosságok miatt a transzcendens Istenre tradicionálisan férfiként gondolnak (sok jóga-iskolában az Úr Sivának nevezik), míg a dinamikus pólust, mely minden pillanatban újrateremti magát, Saktival, az Anyaistennővel azonosítják.

Az isteni teremtőerő (prakriti) első megnyilvánulása a kozmikus intelligencia (buddhi), és abból árad ki a tér (ákása), levegő (váju), tűz (agni), víz (apasz) és végül a föld (prithvi). Ez a hat lépés alkotja a kozmosz megnyilvánulásának jógikus felfogását. Azonban ugyanez a hat lépés megismétlődik az emberi testben és az emberi lényben. Hermész Triszmegisztosz alkímista Smaragdtáblája szerint „Ahogy lent, úgy fent és ahogy fent, úgy lent”, amit az alkimista tradícióban úgy magyaráznak, hogy „amint bent, úgy kint és amint kint, úgy bent”. Az emberi lény mikrokozmosza az univerzum makrokozmoszának tükörképe.

Miközben a kristályosodás hat lépését megismételte az emberi testben, a Nagy Istennő hat bioplazmikus hanghullámot hozott éltre, és eközben létrehozta a csakrákat /lótuszokat az emberi lényben. E folyamat végén a Nagy Istennő szenderegni tért a gerinc tövénél elhelyezkedő gyökércsakrában. Általában Saktiként emlegetjük, amikor a világ teremtőjeként gondolunk rá, és ebben a tekintetben leereszkedőnek fogjuk fel. Amikor felébresztjük és felfelé vezetjük a gerinc mentén, akkor Kundalinínek (feltekeredettnek) nevezzük. Azért nevezik így, mert rugóként feltekeredve várakozik a gerinc tövénél, arra várva, hogy felébresszék, és így ki tudja bontakoztatni minden lény potenciálját. Mikor az isteni kreativitásként tekintünk rá, akkor prakritinek nevezzük; amikor az isteni életerőként tekintünk rá, akkor pránának nevezzük; azonban mindezek a kifejezések ugyanazt az immanens Istent írják le. Fontos, hogy ne névtelen és hatalmas energiaként tekintsünk a Kundaliníre, hanem a bennünk lakozó legmélyebb isteni potenciálként, mely annak a határtalan teremtő erőnek, az Istennőnek a kifejeződése, mely az egész univerzumot létrehozta."

2017. április 10., hétfő

Minden elmúlik

Ha jártatok már Indiában, vagy a Távol-keleten, akkor minden bizonnyal találkoztatok olyan emberekkel, akiken látszott, hogy semmi sem tudja megingatni őket a nyugalmukban, és látszólag mintha közömbösek lennének az élet történéseivel kapcsolatban. Ezzel szemben mi, a nyugati emberek, nap mint nap a különböző szélsőségek között hánykolódunk, egyszer kitörő örömöt élünk át, amikor valami jó történik velünk, egyszer pedig kétségbe esünk, ha valamilyen kellemetlen helyzetbe keveredünk. 

A keleti ember egy vezérelvet követ, amely képes felülemelni őt a mindennapok hullámzásán: az, hogy minden elmúlik egyszer. Mivel a keleti filozófiák szerint nem érdemes nagyon izgulni az átmeneti, múlandó dolgok miatt, a keleti ember inkább az Örökkévalóság, a lélek felé fordítja a tekintetét. A szenvedélyes, radzsaszikus mentalitású nyugati ember persze ezt könnyen összetéveszti egyfajta flegmasággal vagy nemtörődömséggel, ami inkább a tamaszikus, tudatlanságban lévő elme sajátja. 

Viszont a szattva, vagyis a jóság, világosság kötőereje éppenséggel az aktivitáson és passzivitáson túli állandóságra törekszik, és arra, amiről már korábban is ejtettem szót, hogy az ember a munka eredményéhez nem ragaszkodva, kötelességből végezze a tevékenységeit. Ha az örök lélek szempontjából próbáljuk nézni a hétköznapi történéseinket, azok szinte jelentéktelenné zsugorodnak. Ez persze nem egyfajta nihilizmust jelent, hanem azt, hogy az örök lélek dolgait előtérbe helyezzük az anyagi test és az anyagi világ örök változékonyságával szemben. 

A lélektől nem lehet elvenni semmit, mivel elpusztíthatatlan, és önmagában tökéletes, tiszta tudat, és éppen ezért nem is lehet hozzátenni semmit. Az erőfeszítésünk csupán abból áll, hogy megtisztítsuk az önmagunkról és másokról alkotott felfogást az átmeneti és hamis külső burkolatoktól. Az egó persze nem abban az értelemben hamis, hogy nem létezik, vagy csupán az illúzió terméke. Az egónk és az ahhoz kapcsolódó karmikus visszahatások tárháza esetenként nagyon is kemény, megkövesedett burkolatokat képes létrehozni, melyek szinte lehetetlenné vagy nagyon lassúvá teszik a spirituális evolúciót. Persze a spirituális fejlődésünk útjában álló akadályok is előbb vagy utóbb szertefoszlanak, hiszen, mint minden anyagi dolog, ezek is átmenetiek. Ha így szemléljük az életünket, akkor könnyebben túl tudunk lendülni a kudarcokon és a sikertelenségen, és türelmesebbé fogunk válni. 

2017. április 9., vasárnap

A Jónidandászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Jóni Dandászana (Siva és Sakti póza)

A „jóni” szó a női nemi szervre, a hüvelyre vonatkozik, míg a „danda” szó botot jelent, de a férfi nemi szerv analógiájaként is értelmezhető. A szó szerinti fordítás helyett ezért ebben az esetben Siva és Sakti (Párvatí) egyesülésére utaló kifejezésként értelmeztem a póz elnevezését. Az indiai mitológia szerint az eredeti Férfi elv a Purusa, akit Visnu, Siva és az összes isteni inkarnáció vagy kiterjedés képvisel, illetve az egyéni lelkeket (dzsívátmá) vagy a Brahmant is a Purusával azonosnak tekintik. A Prakriti pedig az egyetemes Női elv, a Természet, vagy az Isteni Energia különböző megtestesüléseire vonatkoztatják. Ide tartozik az összes női istenség, és a vaisnava filozófusok szerint maguk az egyéni lelkek is, melyek Visnu kiáradásai vagy parányi részei, és ezért női természettel rendelkeznek. Éppen ezért a spiritualitástól elválaszthatatlan a Férfi és Női elvek egyesülése vagy összekapcsolódása. A vaisnava filozófusok szerint az egyéni tudat egyesül vagy összekapcsolódik a Legfelsőbb Tudattal az isteni szeretetben, míg a Tantra, illetve a Rádzsa-jóga megközelítésében az egyéni tudat a Kundaliní Sakti segítségével érheti el a felszabadulást. A tantra-írások szerint minden fő csakrában jelen van Siva és Sakti egy bizonyos formája, és az ő egyesülésük során képes a Kundaliní áthatolni a csakrákon és a hozzájuk kapcsolódó granthikon (kötöttségeken). A szahaszrára csakrába érve a Kundaliní feloldódik a Prakritiben, míg az egyéni Tudat Siva áldásával megszabadul az egó általi kötöttségektől és megállapodik önnön természetében.

A spirituális megvilágosodás kétféle módon közelíthető meg. Az egyik az, amikor a Sakti felébred, felkúszik a szusumnán és egyesül Sivával a szahaszrára csakrában. Siva a magasabb, kozmikus tudatot képviseli, míg Sakti az energia evolúcióját. Ez a koncepció a Kundaliní jóga alapja.

A másik értelmezés az, hogy a tudat találkozik a Saktival, és ezt Sivarátrinak nevezik. A Sivarátri arra utal, hogy az anyagi létezés szintjén ébresztjük fel a tudatosságunkat és az evolúció magasabb pontján egyesülünk Saktival. Ezért használják a rátri, azaz éjszaka kifejezést. Mit jelent a tudat éjszakája és nappala? Amikor az egyén tapasztalja a létezést, a körülötte lévő objektív valóságot, az a tudat nappala. A tudat éjszakája az, amikor a tudat önmagában van, és nem él át objektív tapasztalatokat. Nem hallunk, látunk, érzünk vagy tudunk semmit. Az idő, tér és az objektivitás – az elme három minősége – érvényét veszíti. Csak a tudat marad. Ez a lélek éjszakája, a megvilágosodást közvetlenül megelőző állapot. Tehát a Sivarátri a szamádhi állapotát jelenti, de eleinte ez a szamádhi alacsonyabb szintjeire fog vonatkozni.

Siva története úgy szól, hogy az erdőben élt és elment, hogy feleségül vegye Párvatít, a Himalája lányát, aki a havas csúcsokon élt. Ő volt a szellemek és démonok mestere, guruja, és így ők is felvonultak a házassági menetében. Egyeseknek a feje hátulján volt az egyik szeme, másoknak nem is volt szeme, vagy a hasán volt. Egyeseknek egy füle volt, másoknak hatalmas elefántfüle, vagy csak lyukak volta a füle helyén. Egyesek egy lábon jártak, mások hármon.

Párvatí családja eléjük küldött egy fogadóbizottságot, hogy elvezessék őket Párvatí házához, de amikor megpillantották Sivát és félelmetes társait, akkor ijedtükben hazaszaladtak. Utána elszörnyedve mondták el Párvatínak, hogy mit láttak. „Siva borzasztó! Egy bikán érkezett, meztelenül, és a teste hamuval van bekenve. Az egész testét kígyók borítják, és a társai félelmetesek.” Párvatí anyukája felháborodott, metn nem akarta, hogy ilyen veje legyen. Pűrvatí azonban nyugodt és eltökélt maradt.

Amikor az Úr Siva menete belépett a himalájai királyságba, Ő és rút társai mind ragyogó isteni lényekké változtak, akiknek szép arca, finom ruhái voltak és illatos virágok díszítették őket. Az összes démon vonzó emberré változott. Mindez egy szempillantás alatt történt, és így zajlott le az esküvő.

2017. április 8., szombat

A parivrittászana B gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok

A póz rávezető gyakorlatai a kézenállás, a híd, a dropback, illetve az úgynevezett tiktakk-gyakorlat, amelyben lefelé néző kutyából kézenállásba, majd hídba ereszkedünk, és visszajövünk belőle. Ez utóbbit, valamint a hidat is végezhetjük egylábas változatban. Természetesen a mandalászana A változatnál említett rávezető gyakorlatok is hasznosak lehetnek. A rávezető gyakorlatok után itt is a talajszinten kezdjük el a körbesétálás gyakorlását, és tegyük meg a kör akkora részét a lábainkkal a talajon, amekkorát tudunk, az oldalsó részeken pedig ugorjunk át. Az oldalsó hajlékonyság fejlesztéséhez az ardhacsandrászana (álló oldalra hajlítás) és a kézenállásban oldalra hajlítás egy remek póz.

Egészségügyi hatások
A gyakorlat élénkíti az anyagcserét, javítja az emésztést.
A gerincfeszítő izmokat is lenyújtja és erősíti
A szív munkáját is megkönnyíti
Csökkenti a depressziót, megnyugtatja az elmét
Erősíti a karokat, lábakat, a vállakat, a törzs és a hát izmait
Nyújtja a törzs oldalait
Nyitja a mellkast és a csípőt
Csökkenti az alagút-szindrómát a csuklóban és az alkarban
Stimulálja a pajzsmirigyet és a mellékpajzsmirigyet
Tisztává teszi az elmét
Csökkenti a stresszt, depressziót és szorongást

Ellenjavallatok: Fejfájás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri panaszok, gerincproblémák, a csípőízület, a karok, vállak, csuklók problémái, csontritkulás, hasi vagy lágyéksérvek, menstruáció és terhesség esetén kerülendő a póz gyakorlása.

2017. április 7., péntek

Ragaszkodás és felelősség

Vannak felelősségteljes emberek, és felelőtlenek is. A skála a két véglet között mozog, de mindenki viszonyul valahogy a kötelezettségeihez. Az emberi élet első lényeges feladata az, hogy megértsük: vannak kötelezettségeink. Ezeket akkor is végre kell hajtani, ha van kedvünk hozzá, és akkor is ha éppen nincs. A védikus parancsolatok szerint az embernek van kötelessége a saját teste, a hozzátartozói, a rábízott emberek (beosztottak, alkalmazottak stb.), az általános emberek, a hazája és Isten (vagy önnön lelke) iránt. 

A felelőtlen emberek igyekeznek minél több kötöttséget, felelősséget vállalni, és rendre nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek. Sok esetben még saját magukra sem tudnak felelősséget vállalni, így valaki másra hárul a fenntartásuk, ellátásuk terhe, vagy pedig valamilyen szociális intézménybe, tébolydába, börtönbe kerülnek. Az anyagi kötelezettségeket felrúgó embereknek van egy szűk osztálya, ezek pedig a szentek, vallási megszállottak, illetve az anyagtól teljes mértékben elszakadt emberek. Őket egyszerűen nem érdeklik az anyagi dolgok, és úgy tekintik, hogy elegendő, ha teljesítik spirituális kötelességeiket Isten felé, és ezzel minden teljes. Ha valaki ténylegesen eléri a spirituális felszabadulás szintjét, akkor képes őszintén feladni az anyagi kötelességeit, mivel már nem köti meg semmilyen ragaszkodás. 

A kötelességek egyik alapja tehát a ragaszkodás. Ragaszkodunk a testünkhöz, ezért fenntartjuk. Ragaszkodunk a családunkhoz, ezért gondoskodunk róluk. Ragaszkodunk a hazánkhoz, ezért megvédjük azt. Ragaszkodunk az anyagi jóléthez, ezért dolgozunk, hogy előteremtsük az anyagi javakat. Krisna azonban arra tanít, hogy a költelességeinket ragaszkodás nélkül kell végeznünk, máskülönben illúzióba esünk, és saját magunkat fogjuk a tetteink végrehajtójának tekinteni. Ennek az a következménye, hogy jogot formálunk a tetteink eredményére, és ha az élvezetes, akkor élvezni akarjuk, ha pedig szenvedéssel teli, akkor szenvedünk tőle. A ragaszkodástól mentes cselekvés tehát sok szenvedéstől menthet meg minket. 

A kötelességünk mértékét gyakran a ragaszkodásunk miatt nem tudjuk helyesen felbecsülni, és túlzottan irányítani akarunk mindent, vagy pedig teljesítménykényszeressé válunk, és mások elvárásainak próbálunk minden áron eleget tenni, még ha azok megalapozatlanok is. De időnként saját magunkkal szemben támasztunk olyan elvárásokat, melyeknek nem tudunk eleget tenni, és így örökösen elégedetlenek vagyunk, vagy pedig bűntudat marcangol. 

A ragaszkodás csökkentése vagy legalább egészséges mértékben tartása segít abban, hogy ne érezzük magunkat felelőssnek olyan dolgokban, amelyekről nem tehetünk, vagy amelyekben megtettünk minden tőlünk telhetőt. A múltbeli döntéseinkkel kapcsolatos bűntudat vagy a mulasztásainkon való kesergés pedig végképp zsákutca, hiszen a múlttal már nem tudunk mit kezdeni. legfeljebb a jövőre vonatkozóan vonhatunk le következtetéseket belőle, és más esetben bölcsebben viselkedhetünk. De azt, hogy egy múltbeli helyzetért milyen felelősség terhel bennünket, úgyis a karma törvénye fogja meghatározni. Ha végig kell szenvednünk valamilyen negatív következményt a jövőben, akkor azt úgysem tudjuk elkerülni, nem érdemes a félelem béklyóiban vergődni. De minden egyes jövőbeni dőntésünkben lehetünk tudatosabbak, és viselkedhetünk úgy, hogy csökkenteni tudjuk saját magunk és mások szenvedését, bár ezt az anyagi világban nem tudjuk teljesen kizárni, sem kiszámítani. Isten, vagy a Karma útjai kifürkészhetetlenek.