2018. november 2., péntek

Fehér és fekete sámánok

A mai Ősök Útja Dobkörön Oguz beszélt arról, hogy manapság sokan akarják megidézni vagy megkapni a különböző erőket a szellemvilágtól, de ahhoz már nem veszik a fáradtságot, hogy megtanulják biztonsággal irányítani is azokat. Pedig a jól használt erő sokszor hatékonyabb, mint a nagy, de irányíthatatlan erő. Azután arról is beszélt, hogy vannak a fehér és fekete sámánok, és hogy sokan félreértik ezt a témát. A fehér sámánok inkább tanítók, szertartásvezetők, bölcs tanácsadók, és néha gyógyítanak is, de ők inkább az isteni erők és az emberek közötti közbenjárással foglalkoznak, "engesztelő" sámánok. Míg a fekete sámánság inkább a harcról, a küzdelemről szól. Ők azok, akik szívesen alászállnak az alsóbb világok legmélyére is, megküzdenek a betegség-démonokkal, és elkísérik a lelket a Holtak Birodalmába. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik jó, a másik meg rossz, mert mindkét fajta sámán segítő munkát végez, csak más szellemi erőkhöz kapcsolódnak. De vannak olyan sámánok is, akik a fehér és fekete sámánizmusba is beavatást kapnak. 

Eléggé fáradtan érkeztem a mai dobkörre, a sok feladat mostanában leterhelt. Ezt meg is fogalmaztam a kezdő körben, hogy most már szeretném, ha ez a mozgalmas időszak lezárulna, és egy kicsit letisztulnának a dolgok. Még a kezdő kör előtt megjelent előttem egy csendes, hóval borított út egy téli erdőben. A Nap sugarai szikráztak a hókristályokon, és vágni lehetett a csendet. Valószínűleg erre vágyom most, és a dobkörre való megérkezés mindig egy megnyugvást szokott hozni. Az első feladat az volt, hogy hanyatt fekve el kellett képzelni egy kutat, és belenézni a vízbe, megnézni a tükörképünket. Vagy egy kérdést kellett megfogalmazni, vagy pedig a születésünkre kellett vissza"emlékezni". Nekem nehezemre esett ráhangolódni a gyakorlatra, pedig azt a kutat képzeltem el magamban, amelyik Oguzék házának udvarán áll. Végül a víztükör helyett mintha egy négyszögletes képernyőt láttam volna, és azt láttam, ahogy anyám szül. Mivel fáradt voltam, nem volt olyan tiszta a látomás, de azt láttam, mintha megindították vagy gyorsították volna a szülést. Utána tovaúsztak a képek, és én igyekeztem a kérdésemre koncentrálni: "Mi dolgom van Sivával?" - ezt kérdeztem meg, mert az elmúlt napokban többen is megkerestek Siva imádatával kapcsolatban. Válaszképpen megjelent az Úr Siva, és a szigonyát tolta oda az arcom elé. Nem rázta fenyegetően, de mintha azt mutatta volna, hogy a szigony szimbolikájában rejlik a válasz. Ennek majd utána kell hogy nézzek. 

A szünet után egy másik feladat következett: a lélekkísérés. Az egyik dobkörösnek az anyukája bekerült az intenzív osztályra, és egy közös gyógyítást végeztünk az érdekében, hogy segítsük visszatérni a fizikai egészséghez vagy esetleg átlépni a következő létbe, ahogy majd eldönti. Ökölbe szorítottuk a kézfejeinket, és a halántékunkhoz nyomtuk. A könyököket a levegőben kellett tartani. Körbe álltunk az oltár körül, Oguz elkezdett dobolni, mi pedig lecsatornáztuk az energiát, és az oltáron keresztül küldtük a betegnek. Az orron keresztül kellett belélegezni, a szánkon keresztül pedig ki. Erre a gyakorlatra hamarabb sikerült ráhangolódnom, mély torokhangok jöttek ki belőlem kilégzésnél, miközben Oguz egy érdekes háromnegyedes ütemet ütött, amire egy kicsit ringatóztam is. 

Megjelent előttem a beteg, és úgy tűnt, mintha az összes energia, amit továbbítunk, a fénylő hajkoronájába ment volna, ami egyre jobban világított és egyre hosszabb lett. Végül egészen a lábáig ért már, és beborította a fényével. Ez volt a ruhája. Úgy láttam, mintha egy hajón ülne, és a hajón ott volt még valaki, valószínűleg Oguz, mert egy fénylő dob volt a kezében. A hajó csendesen siklott az éjfekete vizen, és az általunk küldött energia mintha két fénykötéllé vált volna a víz alatt, amelyeken a hajó tovahaladt, mint két sínen. Egy kis dallam kezdett kialakulni a hangomból, bár szerintem csak én hallottam, mert halkan mormogtam csak. De egészen hosszúk lettek a kilégzéseim, belégzés szinte alig volt.  A gyógyítás vége felé kettőt kellett lépni a kör közepén lévő oltár felé, és egyre gyorsabbá vált a dobolás, meg a légzés is. Ekkor azt éreztem, mintha én lennék Siva fény-szigonya, a két karom és a koronacsakrám a három hegye, a törzsem és a lábaim pedig a nyele voltak. Végigáramlott rajtam az energia, és láttam, ahogy a hajó körül egyre jobban kivilágosodik minden, míg végül belehajóztak a Fénybe. Nem tudom, hogy meggyógyul-e az illető, azaz prána formájában kapja meg a fényt, hogy tovább élhessen, vagy pedig "dimenziót vált", de úgy érzem, hogy a csoportos lélekkísérés sikeres volt. Köszönöm a mai élményt is. 

2018. november 1., csütörtök

Kapálabhátí tisztítás vízzel

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"VI. Kapálabhátí krijá
Ez háromféle lehet: vjutkrama, váma krama és csit krama.
1. Vjutkrama kapálabhátí krijá: Szívjuk be a vizet az orrunkon keresztül, és köpjük ki a szánkon keresztül. Ez rádzsa-jóga.
Hatásai: Megszünteti az összes nyálkával kapcsolatos betegséget.
2. Vámakrama kapálabhátí krijá: (bal oldal) Szívjuk be a levegőt a bal orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a jobbon keresztül. Ezután szívjuk be a jobb orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a balon keresztül. Miután megismételtük ezt négyszer, szívjuk be a tiszta vizet a bal orrlyukon keresztül. Emeljük fel az arcunkat, zárjuk el a bal orrlyukunkat az ujjunkkal, döntsük kicsit jobbra a fejünket, és engedjük ki a vizet a jobb orrlyukon keresztül. Hasonlóképpen, a jobb orrlyukon keresztül beszívott vizet a balon keresztül kell kiengedni.
Hatásai: Megelőzi a náthás megbetegedéseket. Erősíti az indrijákat (érzékszerveket), és így még a legfinomabb illatot is érzékelni tudjuk. Ez rádzsa-jóga.
3. Csitkrama kapálabhátí krijá: Szívjuk be a vizet a szánkon keresztül, nyeljük le, majd ürítsük ki az orrunkon keresztül. Ezt huszonháromszor kell megismételni.
Hatásai: Megszünteti a nyálkával kapcsolatos betegségeket, megelőzi az öregedést, és ragyogóvá teszi a testet. Ez hatha-jóga.
Az összes kapálabhátí kriját tiszta, hűs (nem melegített) vízzel kell végezni. A legjobb idő e kriják gyakorlására a kora reggel, napkelte előtt. Az első tizenöt napig, ha gyakoroljuk ezeket a kapálabhátí krijákat, égő érzést fogunk tapasztalni az orrunkban, a szánkban és a torkunkban, és egy kicsit hurutos lesz a nyálkahártyánk. Nem törődve ezekkel a szimptómákkal, hűségesen kövessük az utasításokat és gyakoroljuk a krijákat. Nagyon hamar meg fogjuk tapasztalni az összes fent említett kedvező hatást.
(A kapálabhátí krijához tartozik az erőteljes, goys kilégzések gyakorlása is az orron keresztül. Ezt kiegészíthetjük a fent felsorolt krijákkal, melyek vízzel történnek. Az égető érzést úgy is elkerülhetjük, ha némi sót teszünk a vízbe, majd fokozatosan csökkentjük a sókoncentrációt, ahogy a nyálkahártya megszokja az átmosást. A vizet fel lehet forralni fertőtlenítés céljából, és utána visszahűtve használhatjuk. Eleinte a testhőmérsékletnél kicsit melegebb víz fog jólesni, majd fokozatosan használhatunk hidegebb vizet is. A három krijá közül az orrból szájba és szájból orrba történő ürítés igényel némi gyakorlást, az egyik orrlyukból a másikba történő átmosáshoz viszont érdemes beszerezni egy orrmosó kannát, és azzal könnyebben meg tudjuk oldani a kriját.)

2018. október 31., szerda

A Boldogasszony szíve és a Hegy teteje

A novemberi dömösi elvonulás beszámolójának második része következik:

Szombaton este kimentünk egy látomáskeresésre a Mária-fa kápolnához- Pár száz évvel ezelőtt néhány falusi gyerek Mária-jelenést látott itt az egyik fán, ami napokig megmaradt, és a falusiak is látták, idejöttek gyógyítkozni meg segítséget kérni a Boldogasszonytól. Így hát mi is kimentünk a sötét estébe, és mindenki kiválasztott egy erőhelyet magának a kápolna környékén, majd leültünk egy fél órás csendes meditációra. Én egy nagy, lapos sziklára telepedtem az egyik nagy, régi fa alatt a domboldalon. Miután behunytam a szememet és a térdeimre tettem a felfelé néző tenyereimet, lassan elrévültem a patak csörgedező hangjára. Úgy éreztem, mintha az Istennő megfogná mindkét tenyeremet, és bíztatna: "Ne aggódj, ha úgy érzedd, hogy nem szeretett eleget az anyád, én minden anyában ott vagyok, és mindig veled leszek, mindig gondoskodni fogok rólad." Egy forrás jelent meg a belső szemeim előtt, melyből a Boldogasszony víz-kezei emelkedtek ki. Azt mondta még, hogy a földben is benne van, és ez az egész megélés mintegy az esti Óm-ozás közben átélteknek volt a folytatása. Utána a sötét erdőben bandukoltam a látomásomban, és egy kis házikó ablakából meleg fényt láttam kiszűrődni. Egy fehér hajú öreganyó nyitott ajtót, és kedélyesen behívott. Megetetett vacsorával, fürdővizet készített nekem, majd lefektetett az ágyikóba, és betakart dunyhával. Ha jól emlékszem, még a csillagokkal, illetve a csillagok közötti mély sötétséggel kapcsolatban is volt valami, de az utazás végére úgy látszik bealudtam egy kicsit, mert hirtelen megrándultam, és arra eszméltem, hogy majdnem leestem a szikláról, de Babba Mária szerencsére az utolsó pillanatban felébresztett. Megdobogott a szívem, amikor ráeszméltem, hogy kényelmes erőhelyem előtt egy 4-5 méter mély szakadék tátongott, annyira magasan voltam az előttem elterülő tisztáshoz képest. Miután éppen visszatértem volna a barátságos erdei házikóval kapcsolatos meditációba, sajnos megszólalt a telefon a zsebemben, jelezve a fél óra leteltét. Így hát elővettem a dobomat, hogy visszahívjak mindenkit, majd leültünk egy kis kerek fabódéba, és miután megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, énekeltük egy kicsit a Zöld Tárá mantrát.

A vasárnapi nap reggelén megvolt az ászana-gyakorlás, majd egy 45 perces diád-gyakorlat következett. Miután sikerült kialakítani a párokat, leültek egymással szemben, egy mécsest gyújtottak, és egymás bal szemébe néztek. Felváltva kérdezték egymástól: "Mondd meg nekem, ki vagy te?", és válaszoltak, ami eszükbe jutott. Én közben lassan, egyenletes ütemben doboltam. Majd hét lassú dobütéssel zártam le a gyakorlatot. A dobolás közben én is berévültem egy kicsit, és a jelenetben, amit láttam, egy hosszú úton mendegéltem. Hátulról láttam magamat, a hátamon volt a dobom. Lassan átváltott a kép egy domboldalra, ahol felfelé kaptattam, és a dobon kívül most már egy íj és nyílvesszők voltak a hátamon. Még később már ugyanígy láttam magamat hátulról, de egy ló hátán. Úgy látszik, hogy ezeket a dolgokat még meg kell tapasztalnom ebben az életemben. Egy hegyre tartottunk fölfelé, és amikor a ló már nem tudott jönni, gyalog másztam fel tovább, egészen a hegy tetejére. A hegytetőn egy kis mélyedésben megláttam valami fényességet, és amikor leguggoltam, hogy szemügyre vegyem, akkor láttam, hogy egy kristály oktaéder az, amelyben holografikus képek váltakoznak. A segítőim azt mondták, hogy ennek a kristálynak bármikor feltehetek kérdéseket, és meg fogja mutatni a választ, de nem vihetem magammal, hanem mindig el kell jönnöm ide, hogy megkérdezzem. Amikor befejeztük, a megosztó körben volt, aki egészen mély utazásokról számolt be, és volt, aki már az elején megunta, elveszítette a fonalat, és a feladat helyett a párjával már csak egy laza beszélgetést folytattak. 

A reggeli után elindultunk az erdőbe, és kerestünk egy szép tisztást. Elmondtam a következő feladatot: induljunk el, és ellazult tekintettel keressünk egy fát, amelyet vonzónak találunk. Teremtsünk kapcsolatot a fával, és kommunikáljunk vele. Én egy sudár, magas és vastag törzsű fát találtam, egy kis odúval a gyökerei között. Amikor leültem a fa alá, akkor üdvözöltem, és játszottam neki egy kicsit a dorombon. Majd meditatív állapotban igyekeztem kapcsolódni vele. A fa azzal kezdte, hogy "Nem hoztál semmi felajánlást? Mondd meg majd a többieknek is, hogy legközelebb ne üres kézzel keressék fel a kedvenc fájukat!" Valóban igaza volt, hozhattam volna dohánylevelet, egy kis kukoricalisztet vagy valamilyen gyümölcsöt is. 

Az Életfa-szimbólumon meditáltam, miközben a fa alatt ültem, mint ahogy a többieknek is ajánlottam. Azt láttam, hogy az Életfa törzsében egy hosszú üreg húzódott, abban pedig egy kettős fényspirál jelent meg, mely a DNDS-re hasonlított. Az első kérdés, ami izgatott engem, az volt, hogy lesznek-e még fák a földön az unokáink idejében. Erre azt válaszolta, hogy "Ne aggódj, mi még száz év múlva is állni fogunk!" És mióta vagy itt? Láttad a honfoglaló magyarokat is? Erre azt válaszolta, hogy ő még akkor nem élt, de az ősei igen, és hogy nem voltak honfoglaló magyarok, mert népünk mindig is a Kárpát-medencében élt. Ő is egy falubéli nemesnek volt a szelleme. Azt is kérdeztem, hogyan bírja ki a hideget télen. Azt mondta, hogy nem fázik, és ha én is úgy lelassulok, ahogyan ő, akkor engem sem fog zavarni többé a hideg. Még azt is mondta, hogy azért tud ellenállni minden viszontagságnak, mert nagyon mélyre eresztette a gyökereit, és ott az őseink egész történelme megtalálható. Azt mondta, hogy ha én is szilárdan akarok szembenézni az élet kihívásaival, akkor meg kell ismernem őseim tudását és hagyományait, mert így lesznek mély gyökereim. Amikor befejeződött a meditáció, építettem egy kis tornyot kövekből a gyökerei közé, ha már nem vittem felajánlást, és hazahoztam egy kis ágacskát, amit a fa alatt találtam, jó lesz erőtárgynak. Itt is mindenkinek érdekes megélései voltak, és volt, aki ezt is egy egótörő feladatnak érezte. 

Az utolsó napon rövidebb volt a program, így ismét beültünk másfél órára a szaunába, amit már egészen jól megszoktam. Úgy látszik, Oguz izzasztókunyhója némileg ellenállóvá tett a meleggel szemben. A délutáni páros jóga-gyakorlás után egy szellemhajó-gyakorlatot végeztünk még az elvonulás lezárásaképpen (lásd a képen). Egy fiú csörgőzött elől, mi hátul doboltunk két lánnyal, a többiek pedig a hajó két odalát alkotva előre-hátra dülöngéltek és dinamikusan lélegeztek. Ez az utazás most nem vitt olyan mélyre és sötétre, a Holtak Birodalmába, mint a múltkori, amikor Oguznál a dobkörön csináltuk ugyanezt a gyakorlatot. Bár volt olyan is, aki azt élte meg. Én viszont azt tapasztaltam, hogy sokkal fényesebb volt az egész. A téma, amit adtam, az volt, hogy találkozzunk a tanítónkkal. Én először egy görög könyvtárba érkeztem meg, ahol egy görög bölcs állt, és megkérte, hogy válasszak a könyvek közül. Én tudtam, hogy mindegyikből megkaphatom ugyanazt a tudást, mert mindegyik könyv igazából az Ákása-krónika volt, amit már láttam egyszer. Kiválasztottam egy szép nagy könyvet, és kinyitottam. Ugyanúgy néztek ki a lapok, mint a múltkori látomásomban, mindenféle jelenetek jelentek meg rajtuk. A múltkor azonban nem jegyeztem meg, hogy mit láttam benne, most viszont szemügyre vettem az első oldalt. az Életfa-szimbólum volt rajta, és a képet nézve sok mindent megláthattam, ami a szimbólum működéséhez tartozott. 

Utána továbbindultunk, és először a farkasommal futottunk nagyon hosszú ideig az erdőn át, majd hegyek következtek, azok felett pedig a sasom segítségével repültünk át. Kelet felé tartottunk, majd végül megérkeztünk Tibetbe, a Himalájába. Egy barlang bejáratánál álltam. Bent egy jó nagy Buddha-szobor volt, amely egy idő múlva átváltozott egy élő lámává. Már éppen összeszedtem magamat, hogy valami nagy okosat kérdezzek tőle, amikor rám förmedt: "Mit akarsz te itt kérdezősködni, ülj le és meditálj, akkor majd megvilágosodsz!" "És mennyi ideig fog tartani, mire elérem a megvilágosodást?" "Tízezer évig" - válaszolta lakonikusan. "És addig mit csináljak? - kérdeztem vissza. "Taníts másokat, és mentsd meg őket." - közölte a láma, majd visszaváltozott Buddha-szoborrá. Mit volt mit tenni, gondoltam, akkor ott helyben kipróbálom a meditációt. Egy mantrát is kaptam hozzá, ami ott zengett a barlangban" Óm Ah Hum" - később utánanéztem, és kiderült, hogy ez egy valóban létező buddhista mantra. Leültem hát, és a légzésemre figyelve elkezdtem zengetni a mantrát. Közben azt éreztem, hogy kifényesedik a központi energiacsatornám, és nagy fénycsóvák lövellnek ki a gát- és koronacsakrámon, valamint a szív- és a harmadik szem-csakrámon. Nagy lelkendezésem eltartott egy darabig, de közben kikerültem a barlangból, és visszakerültem a szellemhajóba. Emlékeztettem magamat, hogy másokért is felelős vagyok, akik most részt vesznek ebben a gyakorlatban. A hajó, mint mondtam, nem szállt le az alsó világ mélyére, hogy a terheit letegye, hanem két örvény alakult ki. Az egyik fölfelé tartott, és az óramutató irányába csavarodva, fölfelé húzta a résztvevők tudatát, amely egyre fényesebb lett, minél magasabb régiókba hatolt. Közben egyidejűleg egy másik örvény kavargott lefelé, az óramutatóval ellentétesen, mint a lefolyóban a víz. Ez az örvény sötét energiából állt, mely a mélybe távozott. A hajó egyre magasabbra emelkedett az univerzumban, míg végül egy hatalmas hegy tetején megfeneklett. Ez a Kailása hegy volt, Siva szent lakhelye, a létezés legmagasabb pontja, és a hajó legénysége kiszállt, hogy meggyőződjenek: valóban hazaértek, innen most már nincs hová továbbmenni. Siva, Párvatí, Ganésa és sok-sok szolgájuk jelent meg, hogy üdvözöljenek minket, és amikor mindenki megértette, hogy ez a végállomás, lassan befejeztük a szellemhajó-gyakorlatot. Azt hiszem, hogy élményekben gazdag, és tartalmas négy napon vagyunk túl, és mindezt folytatjuk a tavaszi elvonuláson a március 15-ei hétvégén, illetve majd a nyári táborban is, amikor ismét lesznek sámán-gyakorlatok és sok-sok jóga. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, és részt vett ezen az elvonuláson.

2018. október 30., kedd

Az orr, a hasüreg és a szemek tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"III. Neti krijá
Vegyünk egy arasznyi vékony cérnát. Szívjuk be az orrunkon keresztül, és fogjuk a kezünkbe a cérna két végét, miután az egyik kijött a szánkon keresztül. Nagyon óvatosan húzzuk föl-le tizenkétszer. Utána a szánkon kerezstül húzzuk ki a cérnát.
Hatásai: Megszünteti a különböző kapha betegségeket. Jó lesz a szemünk és jártassá válunk a khecsarí múdrában. Ez a hatha-jógához tartozik.
(A cérnát sok esetben nehéz ledugni a szájüregig, azért érdemes olajjal bekent katétercsővel is kipróbálni a tisztító gyakorlatot. Amikor gyakorlottabbá váltunk, akkor vastagabb katétert is képesek leszünk átdugni az orrunkon. Ez a gyakorlat segíti a khecsarí múdrá gyakorlását, melynek során az orrgarat legtetejéig kell feldugnunk a nyelvünket, hogy megállítsuk a Holdból (az elméből) a Napba (a gyomorba) alácsöpögő nektárt.)
IV. Nauli krijá
Behúzzuk az alhasi idegeket a hasfalunkba és utána gyorsan forgatjuk a hasfalat jobbra és balra, az egész hasunkon végig.
Hatásai: Minden betegséget megszüntet, és megerősíti az emésztés tüzét. Ez a rádzsa-jógához tartozik.
(A naulí krijá gyakorlását úgy érdemes kezdeni, hogy kiürítjük a tüdőd, majd végrehajtjuk a madhjama naulít, vagyis a két egyenes hasizmot megfeszítjük, míg az oldalsó hasizmainkat behúzzuk. A gyakorlat elsajátítása után a következő lépés a váma és daksina naulí, vagyis a bal és a jobb oldali egyenes hasizom megfeszítése külön-külön. Ha már ez is megy, akkor elkezdhetjük gyakorolni a forgatást jobbra és balra. Egyesek szerint fel-le hullámoztatás is létezik.)
V. Trátaka krijá
Fixáljuk a tekintetünket egy pontra vagy tárgyra anélkül, hogy megmozdítanánk a szemünket, vagy pislognánk, amíg el nem kezdünk könnyezni. Emellett jártassá tesz a sambháví múdrában, és megelőzhető vele a távollátás. Ez a rádzsa-jógához tartozik."
(A trátakát legjobb egy mozdulatlan gyertyalángra koncentrálva gyakorolni. Amikor rárévülünk a gyertyalángra, akkor lassan az egész látómezőnket kitölti, és különféle audiovizuális élményeket élhetünk át közben.) 

2018. október 29., hétfő

A hang ereje

 Most zárult le négynapos jóga- és önismereti elvonulásunk, melyet Dömösön tartottunk. Szeretnék röviden beszámolni az ott lezajlott programokról, de elsősorban a saját élményeimre fogok koncentrálni a beszámolómban. Remek volt a csapat, mindenki lelkesen részt vett az összes gyakorlaton, még az egót kényelmetlen helyzetbe hozókon is.  Csütörtökön tíz körül érkeztek a vendégek, és egyből elkezdtünk jógázni, utána pedig egy sámándobos hangutazás volt, melynek témája a félelmeink tudatosítása és a szembenézés lényünk azon részével, melyet nem tudunk elfogadni. Az ebéd után kimentünk kirándulni egy rövidet, majd délután volt másfél óra szaunázás, és kezdődött a jóga-gyakorlás Orsival. Csakránként haladtunk fölfelé az egyes gyakorlásokon. A jóga után elődást tartottam a hét csakra és a hét sámáni tudatszint kapcsolatáról, majd egy hangfürdő következett, melynek témája az elengedés volt. A vacsora után elindultunk a Duna-partra, hogy bemutassunk egy rövid szertartást az ősöknek, mivel november elseje volt. Mindenki hozott magával egy kis papírcsónakot, vagy valami kis úszólalkalmatosságot, és meggyújtottunk egy mécsest az eltávozott őseink emlékére. Én apám, anyám és apósom részére gyújtottam egy-egy mécsest, és imáim után vízre bocsátottam őket. Egy kicsit kellett terelgetni a cipősdobozt, amiben a mécsesek úsztak, de végül csak elindult a Dunak közepe felé. Lassan visszaindultunk lefeküdni. 

A második napon, pénteken a köldökcsakrára irányuló jógapózokat végeztünk, majd nádí sódhanát, azaz váltott orrlyukas légzést végeztük, és utána békapózban hajtottunk végre egy fél órás meditációt. A reggeli után hosszabb túrára indultunk, megjártuk a Vadálló-köveket és a Prédikálószéken lévő kilátót, ahol csodás kilátás nyílt a Dunakanyarra. A fárasztó kiránudlás után ismét másfél óra szaunázás következett. A szaunában is spirituális témákról beszéltem, és minden nap elénekeltünk egy-két mantrát. Az esti jógaóra után bódhiszattva-szívmeditáció volt. A gyakorlat lényege abban áll, hogy egymás felé irányítjuk a felfelé és lefelé áramló pránát, és egy energiagömböt hoztunk létre a köldökünk magasságában, majd ezt a gömböt felemeljük a szívcsakrába. Akkorára növeljük a légzésünkkel, hogy az alsó és a felső (Krisztus-) szívcsakrát is magába foglalja, majd minden egyes belégzéssel befogadjuk önmagunk szenvedését, és kilélegezzük a szeretetet, amivé átalakítottuk. A gyakorlat második részében kitágítjuk a gömböt, hogy az egész univerzum beleférjen, és mindenki szenvedését befogadjuk a szívünkbe, átalakítjuk szeretetté, és kilélegezve kisugározzuk minden élőlényre. A meditáció alatt gongon játszottam, majd amikor lefeküdtek a földre relaxálni, a fujarámon játszottam egy kis improvizációt. Volt, akinek a fujara hangjára egy Ayahuasca-utazás és vadászat ugrott be a dzsungelben. Minden ilyen gyakorlat után volt megosztókör, mely alatt mindenki elmesélte, hogy miket élt át meditáció közben. 

A vacsora után a tábortűznél beszélgettünk. A harmadik napon reggel hétkor ismét jóga volt, majd egy órás transzlégzést végeztünk. Ez még mélyrehatóbb változásokat idézett elő a résztvevőkben. Reggeli után ismét nekiindultunk egy túrának, ez alkalommal a Rám-szakadékon próbáltunk feljutni a gyerekekkel együtt, majd visszatérvén ismét másfél órás szauna következett. Este a hatodik csakrára irányultak a jógagyakorlatok, majd a hangot és a fényt használtuk a meditáció során. A hangsátor gyakorlatban mindenki játszott a sámándobokon és csörgőkön, és különböző hangokat adtunk ki a torkunkkal, ami éppen jött. Nekem eleinte nehezemre esett énekelni, mert a torokcsakrámban hosszú évek óta van valamiféle blokk. Utána az erőállataimra hangolódtam, és a jellegükben hozzájuk illő hangok jöttek ki a torkomon. A végére egészen feloldódtam, és a többiek is mindenféléket kurjongattak. 

Fél óra hangsátor után leültünk, és ülve énekeltünk az Óm mantrát. Mindenki a saját ütemében és magasságában énekelte, így a különböző hangok egy csodálatos szimfóniát alkottak. Bennem is megszűnt minden görcsösség, és felszabadult hanggal tudtam énekelni a mantrát. Először mélyebb, aztán magasabb hangok jöttek ki a torkomon. A mély hangok egészen a torokénekhez voltak hasonlóak, és a Föld magjában találtam magamat, láttam, ahogy a Föld szívcsakráját egy energiaszál köti össze Dobogókővel. Amikor alul jártam, akkor a Föld szívcsakrájában megpillantottam a fénylő Óm jelet. Egy pillanatra anyám is megjelent előttem, és betakart egy takaróval.  Utána egy utat láttam magam előtt, egy fekete erdőben. A háttér és a környezet fénylő fekete volt, az út pedig aranyszínben ragyogott. Elindultam rajta, néhányan még csatlakoztak is hozzám. Magam előtt láttam az aranyban fénylő Napkorongot, melyen ismét ott láttam az Óm jelet. A hátam mögött a nagy Holdanyót láttam. Amikor elértem az Óm jelet a Napban, akkor rájöttem, hogy a homlokomon belül van az aranyszínű Óm jel. Utána innen ismét kiterjedt kozmikus méretűvé, majd újra belerepültem. Ez így folytatódott a végtelenségig, mintha két egymással szembefordított tükör tükrözné folyamatosan. Az Óm éneklése végül magától elhalt, itt is nagyon szép élményekről számolt be mindenki.

2018. október 28., vasárnap

Szúptakandászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:
Szúpta-kandászana A, B (fekvő üreg-póz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)
A szúpta-kandászana az előző póz témájának folytatása. A kanda üreget jelent, és kétféle lábpozíciót neveznek így: az egyikben a két talpat a szívgödörbe nyomjuk, a másikban pedig a hónaljba (kandapída). Mindkét változat erőteljes csípőnyitó hatással rendelkezik.
Vinyásza számolás
Szapta: belégzésre ugorjunk előre ülő helyzetbe, majd feküdjünk hanyatt.
Astau: kilégzésre helyezzük a jobb, majd a bal lábunkat a hónaljunk alá. A tenyereinket érintsük össze imatartásban a mellkasunk előtt. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban (szúptakandászana A)
Nava: Kilégzésre bontsuk az imatartást, majd kezeinkkel kapaszkodjunk a combokba a térdek felett. A karokkal dolgozva tudjuk nyitni a csípőt, zárni a lapockákat, kiemelni a mellkast, és közelíteni a térdeket a talajhoz. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban (szúptakandászana B).
Dasa: Belégzésre bontsuk a karpozíciót, és a lábainkat is nyújtsuk ki hanyatt fekvésben.
Ékádasa: Kilégzésre csakrászanával érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Aktív elengedés technikája
A szúptakandászana egy mély csípőnyitó póz. Ahhoz, hogy megfelelően végre tudjuk hajtani, a csípő körüli izmokat és a belső combizmokat teljesen el kell lazítani, viszont a gerincfeszítő és lapockazáró izmokkal dolgozni kell.
Rávezető változatok
Kezdjük a gyakorlást az egylábas jógadandászanával ülő helyzetben, majd gyakoroljuk ugyanezt hanyatt fekvésben , mindkét lábunkkal egymás után. Ezután megpróbálhatjuk felvenni a kétlábas jógadandászanát ülő helyzetben, úgy, hogy közben a hátunkat betámasztjuk a falhoz. Miután sikerült rögzíteni a két talpat a hónaljunkban, akár el is jöhetünk a faltól, és megpróbálhatjuk kiemelni magunkat ebben a pózban. Mindezek után készen fogunk állni a szúptakandászana begyakorlására.
Egészségügyi hatások
Nyújtja a hát és a gerinc körüli izmokat, valamint a lágyékot, a belső combokat és a combhajlítókat
Nyitja a csípőt
Csökkenti a deréktáji feszültséget
Tehermentesíti a keresztcsontot
Lassítja a pulzust, nyugtatja az elmét, csökkenti a stresszt

Ellenjavallatok: Terhesség, menstruáció, magas vérnyomás, a csípő, térd és a boka sérülései, deréktáji fájdalom.

2018. október 27., szombat

Az ékapáda sírsa-jógadandászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok
Gyakoroljuk az ékapáda-sírsászanán (lába nyak mögött) alapuló különböző pózokat és kiemeléseket, valamint a jógadandászanán (láb a hónaljban) alapuló pózokat is több szögben, mindkét lábbal. Utána hajtsuk végre az egyik lábbal az egyiket, a másikkal pedig a másikat egyszerre, hanyatt fekvésben. Ha már mindkét láb gond nélkül a helyén marad, akkor elkezdhetjük gyakorolni az ülőcsontot történő egyensúlyozást, valamint a kiemelést.
Egészségügyi hatások
Elősegíti az idegrendszer irányítását
Erős masszázst kapnak a mellékvesék, így erősödik a vitalitásunk
Masszírozza a hasi és kismedencei szerveket
Javítja az emésztő-, reproduktív és kiválasztószervek funkcióját
Javítja a vérkeringést és a hemoglobin-szintet
Elősegíti a szervezet méregtelenítését
Erősíti az emésztési tüzet
Kedvező hatással van cukorbetegség esetén
Nyújtja a hát és a gerinc körüli izmokat, valamint a lágyékot, a belső combokat és a combhajlítókat
Nyitja a csípőt
Csökkenti a deréktáji feszültséget
Tehermentesíti a keresztcsontot
Lassítja a pulzust, nyugtatja az elmét, csökkenti a stresszt

Ellenjavallatok: terhesség, menstruáció, magas vérnyomás, a csípő, térd és a boka sérülései, nyaki vagy deréktáji fájdalom. Csak teljesen egyenes gerinccel gyakoroljuk!