2019. március 14., csütörtök

Az eksztázis ereje


Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Miért az eksztázis?
Az objektív szamádhi e fajtáján (az ánandán) keresztül ezt a világot, ezt az univerzumot és sokrétű teremtését Isten kikristályosodott testeként tapasztaljuk meg. Isten nem csak egy maroknyi szent hegyen és templomban található meg. Nem! Nincs olyan hegy és semmilyen hely ebben a világban, ami nem isteni. Nem létezik olyan, hogy halott és tompa anyag. Ennek a világnak minden helye és minden lénye isteni; minden egyes atom és emeli részecske nem kevesebb, mint isten kikristályosodott intelligenciája. Az egész univerzum, a teremtés teljessége él, lélekkel teli és eleven. Annak a megértése, hogy minden, beleértve önmagunkat is a magasabb intelligencia megnyilvánulása – sőt, maga a szívverése és a légzése – ez az eksztázis.
Egyes modern tanítók azt mondják, hogy az eksztázis nem spirituális, vagy hogy nem szabad ragaszkodnunk hozzá; vagy azt mondják, hogy a felébredés az semmi különös, csak még több a szokásosból. Áldás rájuk! A legtöbb vallás nem bátorít arra, hogy személyes kapcsolatba lépjünk Istennel, vagy pedig egyszerűen kijelentik, hogy számunkra ez lehetetlen. Azt hiszem, azért mondják ezt, mert az eksztázis valóban forradalmi, mivel felold minden kontrollt, amivel bármilyen külső hatalmi struktúra rendelkezik felettünk. Van egy ősi indiai szöveg, a Vigjána Bhairava, melyet Sivának tulajdonítanak, aki maga is forradalmi hajalmokkal rendelkezett. Ebben a szövegben Siva azt mondja, hogy az eksztázisnak csak egy formája létezik, vagyis az isteni eksztázis. Azt mondja, hogy ez a tudat tulajdonsága, és azt javasolja, hogy ha eksztázist tapasztalunk, akkor fókuszáljunk a természetére, ahogy a tudatból származik, és ne a stimulusra, mely az eksztázis látszólagos oka. Ez az iparosodott és kapitalista világ tudja, hogy eksztázisra vágyunk, és elhiteti velünk, hogy megkapjuk, ha elég drogot, szexet, ingatlant, hatalmat, öltönyt, ruhát, ételt vagy bármit veszünk, amit éppen el akarnak adni. De Siva valami egészen mást mond. Azt mondja, hogy az eksztázis a természetünk, és az egyetlen oka annak, hogy megtapasztalhatjuk, az, hogy a bensőnkből árad.
Semmilyen hatalom nem akarja, hogy elérjük ezt a belső eksztázist, mert ha egyszer elértük, akkor a vonatkoztatási rendszerünk külsőről belsőre változik. Míg előtte kívül kerestük önmagunk meghatározását - a kormány, a nagyvállalatok, vagy ideológiák világában – amikor felfedezzük ezt a belső eksztázist, és a közvetlen kapcsolatot Istennel, ezek válnak a vonatkoztatási rendszerünkké és az azonosságunk forrásává. És ekkor a külső spirituális hatalom számára már sokkal nehezebb „kontrollálni a viselkedésünket”. Eléggé egyértelmű, hogyan kontrollálták az egyházak, guruk és vallási intézmények sok évezreden keresztül a viselkedésünket a saját anyagi hasznuk érdekében.
Van egy olyan irányzata is a modern spirituális tanítóknak, akik azt mondják, hogy ne várjunk el túl sokat a spirituális béredéstől. Azt sugallják, hogy hétköznapi és normális, és nem sokban tér el minden mástól; komolyan igyekszenek csökkenteni az elvárásainkat. Ez persze merőben eltér attól, amit én tapasztaltam. És én semmilyen tekintetben nem vagyok értékesebb, vagy nem érdemlem meg jobban ezt az élményt, mint te vagy bárki más. Az eksztázis Isten legbelsőbb természete, és mivel mindannyian isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, mindannyian érezzük. Ez a születési jogunk; ne engedjük, hogy bárki is meggyőzzön az ellenkezőjéről."

2019. március 13., szerda

Úton a Tavaszba, a Teremtésbe, az Újjászületésbe

Apró mozzanatokban érkezik az új Élet ebben az évben, de még nem kizárt, hogy valami nagy is lesz belőle, legalábbis sokunk életében. A szellemvilággal kapcsolatos kalandozásaimban is apró mozzanatok sorozata történik most éppen. Egyik este altatta a gyerekeket, mert Orsit már teljesen kikészítették. kértem egy kis segítséget a szellemvilágtól, mert nagyon élénkek voltak a gyerekek. Ekkor azt láttam a becsukott szemeim előtt, hogy az erdőből elindultak az álommanók (sohasem gondoltam volna, hogy tényleg léteznek), hogy elaltasság Lolát és Alexet. Olyanok voltak, mint az apró kertitörpék, zöldbe és pirosba voltak öltözve. A lapulevelek alól bújtak ki, ahol napközben meghúzzák magukat. Amikor körbevették az ágyat, finom, fátyolszerű hálót kezdtek szőni szentjánosbogarakból, és ezzel a hálóval beterítették a gyerekek szemét, száját, majd a fejét és az egész testét. Pár perc alatt rájuk is ereszkedett az álom, és már csak a lassuló szuszogásuk hallatszott az iménti ovis énekekből álló halandzsaszöveg helyett. A pislákoló szentjánosbogarak még engem is szendergő álomba ringattak, alig bírtam kivonszolni magamat a szobából egy óra múlva.

Múlt héten írtam a Halál Angyaláról, akivel még sok-sok évvel ezelőtt találkoztam. Kíváncsi voltam, hogy most is velem van-e. Elmentem az Életfához és találkoztam az erőállataimmal. Átnéztem a bal vállam felett, ahogy Castaneda írja, és ott láttam a fekete alakot. Gondolatban azt közölte velem: "Mindig itt vagyok, hogy emlékeztesselek: ami megszületett, az meg is fog halni, és csak az marad meg örökké, ami nem született meg, hanem mindig volt. De a te időd még nem jött el, még van dolgod ebben a testben. Egy kicsit megmutatta azt is, hogy milyen a halál. Amikor az ember szívét hidegség kezdi elönteni, és fokozatosan körbeveszi bentről kifelé, akkor tudja, hogy itt van az utolsó órája. De egyelőre meleget és sok energiát éreztem keringeni a szívemben és a testemben. Bár nem vagyok keresztény beállítottságú, meglepve tapasztaltam, hogy nagy, csuklyás fekete köpönyeget visel, és ezért nem látszik a fényes "arca", és van egy jókora kaszája is. "Mire való a kasza?" kérdeztem. "Arra, hogy lekaszáljam a lelkeket, akik már megértek arra, hogy elhagyják a földi porhüvelyüket. Nekik szükségük van a továbblépésre a fejlődéshez, mint ahogyan az érett kalászt is el kell hagynia a magoknak. És akik már eleget voltak az Alsó Világokban, a Holtak Birodalmában és a büntető világokban, őket is lekaszálom, mert eljött az ideje, hogy új testet kapjanak." Mindez nem volt félelmetes, inkább megnyugtató, hogy az Univerzum rendjében nem állhat be fennakadás.

Ma pedig dobkörön voltam, ott is sok kis jelenet rakódott egymásra. A gyógyító sátornál megint azt éreztem, hogy nem elég erős még a hangom, és utólag olvastam a "Sámánhangok" könyvben, hogy "A sámán éneke és kántálása az erő megnyilvánulása önmagában, önmagától, méghozzá olyan erőé, melyhez a természetfelettivel kapcsolatba hozó fájdalmas megpróbáltatás vezetett el. Az Amerika délnyugati sivatagaiban élő papagók szerint a méltatlanok nem részesülnek látomásban. Csak aki alázatos, azt látogatja meg az álom, és az álomban mindig ott rejlik az ének." A gyógyító sátor végére azért a dobok, a csörgők és az énekhangok mindig összeállnak valamiféle archaikus, prehistorikus őstemplommá, egy nagy dómot alkotnak, melyben az Őserő és a szellemlények, istenek összes hierarchiája felsorakozik, az Ég kapui megnyílnak, hogy egy pillanatra újra összekapcsolódhassunk őseredeti, belső lényegünkkel.  

A sok-sok dal után volt egy fekvő utazás, melyben az erőállatunktól kellet segítséget kérni. Nálunk most az otthonteremtés a központi téma, és az erőállatok elvittek a mélybe, megmutatva, hogy az ősi gyökerektől és a Természet elemeiből kell építkeznem, felismerve és tisztelve a szellemi erőt mindegyik elemben. A Földanya, a víz tündére, a növények és állatok szellemei, a tűz és a szél istenei mind akkor fognak együttműködni, ha megadjuk a tiszteletet és szimbolikus áldozatot ajánlunk fel nekik. A Természettel való közvetlen és tudatos kapcsolatra mindenkinek szüksége van, és legtöbben azért vagyunk betegek és boldogtalanok, mert elszakadtunk az Anyatermészettől, és mesterséges környezetben éljük az életünket. A jurta a természet rendjének megtestesülése, mely összekapcsolja az Alsó Világot (alap) a középsővel (belső tér) és a Felső Világgal (füstlyuk). Ezért a jurtában nagyon jól meg lehet idézni a Természet szellemeit és a Világrendet alkotó erőket. A fenti ábrán Tengri szimbólumai és a türk írás látható, amivel úgy látszik, szintén foglalkoznom kell majd egy kicsit.

2019. március 12., kedd

A világ csak illúzió volna?

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az objektív szamádhik jelentőségéről beszélve sokan így válaszoltak: „A meditáció nem valamin történő meditációt jelent. A meditáció a valódi természetünk. Ha egy tárgyra koncentrálunk, akkor az ismert dolgok foglyai maradunk.” Ezek az állítások az advaita védánta és a buddhizmus felfogását tükrözik a meditációról, és nem a jógáét. Egyikőjüket sem kell automatikusan helyesnek vagy helytelennek tekinteni; de a kérdésem a következő: „Egyáltalán minek jött létre a világ, ha a megismerése foglyul ejti a lelket? Ez azt jelentené, hogy Isten egy trükkmester, aki azért adta nekünk a világot, hogy belegabalyodjunk, és nem adta meg azt az értelmi képességet, amivel ki tudunk szabadulni belőle?” Ezt a kérdést tenném fel azoknak a filozófusoknak, akik szerint a világ ez illúzió, káprázat, vagy akár „nem igaz”, ahogy Gaudapáda nevezte a Mándúja Kárikában. Ezt Isten egyik indiai neve – Májin – is tükrözi. Ha Istent Májinnak nevezzük, ami azt jelenti: „az, aki az illúzió fátylát fonja”, akkor abban hiszünk, hogy Isten egy trükkmester, aki olyan illúzióban ejt foglyul, melyből szinte lehetetlen megmenekülni.
Hasonló módon, egyes radikális idealisztikus filozófiák (melyek szerint a világ csak egy gondolat az elménkben), az emberi testet „semminek”, „sárnak”, „börtönnek”, „egy sírnak, melybe be vagyunk zárva”, „csalásnak”, vagy a „szenvedés völgyének” tekintik. E filozófiák szerint az elme és a test a szabadság akadályai, ketrecek, melyekbe be vagyunk zárva, és amelyekből ki kell szabadulnunk, hogy a tiszta tudat napjában sütkérezhessünk. Ezen szélsőséges filozófiák terjesztői szinte mindig férfiak. Indiában az univerzumot vagy prakritinek (Természet) vagy Saktinak (energia) nevezik, és női jellegűnek tartják. Az univerzum elutasításával tehát minden női jellegétől megfosztjuk a teremtést, és csak a tiszta tudat marad, melyet férfi jellegűnek tekintünk. Ugyanezek a filozófiák előírják a cölibátust a férfi gyakorlónak, nehogy beszennyezze a nőiség. A testet, melyet az anyánk szült és táplált, elutasítják. Bár a nő, aki Isten egy Fiát foganta, szeplőtlen fogantatással tette ezt, a mi anyáink beszennyeződtek a folyamat közben. Nem sértés-e ez az anyáinkkal szemben? És mindez kényelmesen szexista. Azt, hogy a nemzést karmikus köteléknek tekinti, Buddha is alátámasztotta, amikor a saját fiát Rahulának (Béklyónak) nevezte, mert úgy hitte, hogy a fia ideláncolta őt az anyagi léthez. Mi ebben a hiba? Igen, helyes, az első a négy nemes igazság között: „Minden létezés szenvedés”! E tekintetben a vallások általában egyetértenek. Azt mondják, hogy az anyagi univerzumot, a testet, és minden világi dolgot le kell győzni és el kell érni egy másik világot, nevezzük azt akár mennyországnak, akár nirvánának.
Én is szeretem a tiszta tudat napját, de ez csak a misztikus élmény egyik oldala. Ha a misztikus tapasztalat mindkét aspektusát, a tárgy nélkülit és a tárggyal rendelkezőt is figyelembe vesszük, akkor teljesen más világképhez jutunk. Egy olyan világnézethez, melyben a világ nem egy hazugság, délibáb, csalás vagy a szenvedések völgye, és melyben a test nem egy sírhely, sár vagy egy koporsó, és amelyben a nők nem akadályok vagy zavaró tényezők a spiritualitásban. Ebben a világnézetben az anyagi univerzum és benne az emberi test Isten kikristályosodott teste. Míg a tiszta tudat állapotát Siva személyesíti meg, az indiai Isten, aki a tárgy nélküli szamádhi állapotában elmerülve ül a Himalája jeges és élettelen magaslatain, az univerzum női természetű. És a „nő” a megtestesítője. Nem a spiritualitásunk akadálya, hanem hordozója. Ha csak tárgy nélküli szamádhi lenne, mindannyian gondolat és mozdulat nélküli Sivák lennénk, a világ pedig egy élettlene hely volna, egy megdermedt kép, ami nem tartalmaz semmit, csak ...várjuk ki... semmit, ürességet. Micsoda férfi-paradicsom! De mi történt a teljességgel, a túláradó örömmel, a végtelen kreativitással, a bőséggel és a virágzással?
Ez a bőség csak akkor tért vissza, amikor Káma virágnyila megérintette Sivát. Így ő feleszmélt, és beleszeretett Párvatíba, a Sakti, a női teremtő erő megtestesülésébe. A Siva Purána ezt követő történetei finom egyensúlyt képviselnek a magányos meditáció és a világban való eksztatikus részvétel között. Figyelemre méltó, hogy a nyolc szamádhi közül az egyiket ánandának, vagyis az eksztázis szamádhijának nevezik.

-->

2019. március 11., hétfő

Siva alakja a Védákban

A védikus korszakban Siva alakját több védikus istenséggel is azonosították, többek között Purusával, Rudrával, Agnival, Indrával, Pradzsápatival, Vájuval és másokkal. 

Rudra

Siva személyisége, ahogy ma ismerjük, sok közös vonást mutat a védikus Rudra istenséggel. A legtöbb hindu ezért azonosnak tekinti őket. Rudra, a tomboló vihar istensége, általában pusztító, vésztjósló isntenségként van ábrázolva. 

A Rig Véda is említi Rudrát. A 2.33-ban Sivát a Rudrák, vagyis a vihar-istenek apjának tekintik. Emellett a Srí Rudram, a hinduizmus egyik legszentebb himnusza, mely a Rig és a Jandzsur Védában is megtalálható, és Rudrához szól, több esetben is Sivának szólítja. De a Siva jelzőt sokszor használják Indrára, Mitrára és Agnira is. Mivel a Siva szó jelentése az, hogy "tiszta", "kedvező", elképzelhető, hogy a jelző csak ezen istenségek minőségét jelzi, és nem Sivával való azonosságukat. Rudrát Sarvának is nevezik, ami arra utal, hogy íjat és nyilat hordoz. Egyesek ezt is Siva nevének tekintik, mely azt jelenti: "az, aki képes megölni a sötétség erőit".

Agni

Rudra és Agni közeli kapcsolatban állnak. E két istenség azonosítása fontos szerepet játszott Rudra-Siva személyiségének későbbi megjelenésében. Rudra-Siva kapcsolata a tűzzel szintén fontos motívum, mely Rudra más neveiben is kifejeződik: Sasipandzsara (aranyló vörös színű, mint a láng), Tivasímati (fényesen lángoló). Agnit bikaként szokták leírni, Siva hátasállata pedig Nandi, a bika. Agni szarvai szintén bika-jellegére utalnak. A középkori szobor-ábrázolásokon Agni és Siva egyik formája, Bhairava is lángokból álló koronát visel.

Indra

Wendy Doniger szerint a puránikus Siva a védikus Indra alakjának folytatása. Ezt több érvvel is alátámasztja. Mindkettő kapcsolatban áll a hegyekkel, folyókkal, férfias termékenységgel, bátorsággal, félelemnélküliséggel, háborúval, a bevett törvények áthágásával, az Aum hanggal, és a Legfelsőbb Lénnyel. A Rig Védában a Siva jelzőt Indrára is haasználják. Indra is, Sivához hasonlóan, egy bika képében jelenik meg. A Rig Védában Rudra a Marutok (szélistenek) apja, de nem hozzák kapcsolatba a marutok háborúskodásával, mint Indrát.

2019. március 10., vasárnap

Jóganidrászana

4.74 Jóganidrászana
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"30. Jóganidrászana (4.74)
Ez 12 vinyászából áll. A hetedik vinyásza a jóganidrászana szthiti. A kúrmászana első hat vinyászája megegyezik ezzel. A hetedik vinyászában üljünk úgy, ahogy a dvipada sírsászanában ültünk, és ahelyett, hogy a lábainkat a nyakunk mögé tennénk, először feküddjünk hanyatt, arccal felfelé. Utána emeljük meg a lábainkat, és helyezzük őket a tarkó mögé.
A dvipada sírsászanában imatartásba helyeztük a kezeket, és a múládhára csakra közelében tartottuk. Ebben az ászanában, a kramát követve, hozzuk a vállakat (és a karokat) jobb és bal oldalon a combok tetejére, és erősen fogjuk a csuklónkat a bal kéz ujjaival a gerinc alatt. Tanulmányozzuk a képet.
A hetedik vinyászában, miután csak récsakát csináltunk, vegyük fel az ászana szthitit. Ezután végezzünk púraka kumbhakát és feküdjünk le. A nyolcadik vinyásza a csaturanga dandászana. Az ászana utolsó négy vinyászája pontosan megegyezik a pascsimóttánászanáéval.
Hatásai: A tuberkulózist, a hasi puffadást, a vízkórt és az ödémát (a szövetek duzzadását a víz felgyülemlése miatt) – ezeket a komoly betegségeket gyógyítja. A vájut a szvádhisthána csakrában és a bharmaguha csakrában tartja, és ezáltal hosszú életet eredményez. Segít, hogy gyorsan kontroll alá tudjuk vonni az apána vájut. Terhes nők ne végezzék."
(A jóganidrászana vinyászái:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre tittibhászana pozícióba (a lábakat terpeszben hozzuk előre a karok két oldala mellett), majd ereszkedjünk le a talajra, és feküdjünk hanyatt. Mindkét lábunkat helyezzük a tarkó mögé, először a jobbat, majd mögé a balt. A kezeinket kulcsoljuk a derekunk alatt, a bal kézzel fogva a jobb csuklőt. Ez a jóganidrászana szthiti (4.74)
Astau: Kilégzésre bontsuk a kéz- és lábkulcsolást, és feküdjünk hanyatt, majd csakrászanával guruljunk hátra, és érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékádasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Dvádasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát nem számolja).)

2019. március 9., szombat

Dvipada Sírsászana

4.73 Dvipada Sírsászana
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"29. Dvipada Sírsászana (4.73)
Ez a póz 14 vinyászából áll. A vinyászák a hatodikig megegyeznek a pascsimóttánászanáéval. A hetedik vinyászában mindkét lábunkat helyezzük a vállaink mögé, és végezzünk utpluthit, ahogy a bhudzsapídászana hetedik vinyászájában. Utána billentsük előre a medencénket és üljünk le.
Ezután végezzünk récsakát, és lassan, óvatosan helyezzük a bal lábszárat a jobb tetejére a tarkónk mögött. Vagyis a jobb sarkunk legyen a bal fülünknél, a bal sarkunk pedig a jobb fülünk mellett Miközben ebben az állapotban vagyunk, végezzünk púraka kumbhakát és emeljük fel a fejünket. Vigyünk a kezeinket a múládhára csakrához, és helyezzük őket imatartásba. A 8. vinyászától a 14-ig gyakoroljunk ugyanúgy, mint a bhudzsapídászanát.
Hatásai: Megszünteti a lép, máj és a gyomor betegségeit. Megtisztítja a múládhára csakrát. Nagyon elősegíti az uddíjána bandhát. Gyakoroljuk azután, hogy először nagyon figyelmesen tanulmányoztuk a képet. A terhes nőknek nem szabad végezniük ezt a pózt. Akik hajlamosak a vetélésre, azok egy ideig gyakorolják ezt az ászanát, majd hagyják abba, mielőtt megtermékenyülnek. Ha nem gyakorolják ezt az ászanát a terhesség alatt, akkor erős és egészséges gyermekük fog születni, segíti a méhfal egészségét és tágulását. Aki nem szeretne utódokat, annak mindig gyakorolnia kell ezt az ászanát. Ha gyakorolja, akkor nem lesz gyereke."

(A dvipada-sírsászana vinyászái:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre tittibhászanába, vagyis a lábainkat a karok két oldala mellett hozzuk előre, majd üljünk le a talajra. Helyezzük a tarkónk mögé a bal, majd a jobb lábunkat, majd emeljük meg a testünket a levegőbe, a tenyereken támaszkodva (4.73)
Astau: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga dandászanába.
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékádasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva–uttánászanába.
Dvádasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Trajódasa: Belégzésre egyenesedjünk fel és emeljük a karokat a levegőbe (úrdhva vriksászana)
Csaturdasa: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát nem számolja).)
A lábak behelyezésének sorrendjében eltérés van Kirshnamacharya és Pattabhi Jois között. Krishnamacharya szerint először a jobb, majd mögé a bal láb kerül be, míg Pattabhi Jois fordított sorrendben tanította. Krishnamacharya előrevette a kiemelt változatot (utpluthi), majd utána vette az ülő változatot. Pattabhi Jois ezt is fordított sorrendben oktatta.)

2019. március 8., péntek

Siva alakja a történelemben

Siva imádata pán-hindu tradíció, ami azt jelenti, hogy nem csak a hinduizmus különböző képviselői és csoportjai fogadják el és imádják istenként, hanem Indián kívül Nepálban, Srí Lankán, és Délkelet-Ázsia több országában is ismerik és imádják Siva alakját. A Siva-lingam, mint egyetemes maszkulin isteni szimbólum pedig számos megalitikus kultúra emlékeiben megjelenik a Közel-Keleten, Afrikában, Óceániában, és az amerikai kontinens különböző részein is. 

Siva alakja, ahogy ma ismerjük, sok-sok idő alatt épült fel, sok helyi kultúra hagyományainak egybeolvadásával az évezredek során. Vijaya Nath szerint Visnu és Siva alakjába számos helyi kultusz és istenség alakja olvadt bele az idők során. Idővel vagy úgy vették, hogy a különböző helyi istenségek ugyanannak az istennek a különböző aspektusait képviselik, vagy különböző kiterjedéseit, inkarnációit, melyekben imádták és ismerték az adott istent. Siva alakjába számtalan helyi istenség olvadt bele úgy, hogy a neve után tették az "ísa" vagy "ísvara" utótagot, mely "Urat" jelent, például Bhútésvara, Hatakésvara, Csandésvara.

Axel Michaels szerint a saivizmus, ugyanúgy, mint a vasinavizmus, egy olyan hallgatólagos egységet tételez fel, melyet nem találunk meg egyértelműen a gyakorlók vallásgyakorlatában, vagy filozófiai, ezoterikus doktrínáiban. Ezen felül, a gyakorlat, szertartások és a filozófiai tanok különálló egységet alkotnak.

Maharashtrában például létezett egy helyi istenség, akit Khandobának hívtak, és a földművesek, pásztorok védőistensége volt. Khandoba fő imádati központja Jejuriban van. Khandoba alakja beleolvadt Sivába, és Siva-lingamként imádják. De Siván kívül Szúrjával (Napisten) és Kárttikéjával (Hadisten) is azonosítják.

Indus-völgyi eredet

Számos indus-völgyi pecséten láthatunk állatokat, de néhány pecséten egy jógapózban ülő alak is látható, akinek szarva van vagy agancsos korona van a fején, és itifallikus, azaz felálló nemi szervvel ábrázolták. Mohenjo-daro korai feltárói Pasu-patinak (az Állatok Urának) nevezték el az alakot , ami később Siva és Rudra egyik neve is volt. Sir John Marshall és más kutatók szerint ez a figura Siva prototípusa, és úgy írták le, hogy három feje van, valamint jógapózban (baddhakónászana) ül.

Egyes akadémikusok, például Gavin Flood és John Keay kétségüket fejezték ki, például John Keay azt írja, hogy "Lehet, hogy ez valóban az Úr Siva egyik korai megnyilvánulása Pasupatiként, de a figura néhány vonása nem egyezik meg Siváéval." Doris Srinivasan (1997) szerint az alak feje inkább szarvasmarha- vagy bivalyszerű és nem emberi. Iravatham Mahadevan (1977) szerint az indus-völgyi pecséteken talált figura a hindu Murugan istenséggel azonosítható, aki Siva és Párvatí fia (Kárttikéja). Gregory L. Possehl (2002) arra a következtetésre jutott, hpgy a figurát valóban tekinthetjük istenség-ábrázolásnak, melynek köze van a vízibivalyhoz, és rituális pózban ül.