2019. augusztus 19., hétfő

A hatodik Nap hajnala

Az ősi mezoamerikai civilizációk közül a maják voltak azok, akik a legpontosabb asztronómiai és naptárszámítási rendszerrel rendelkeztek. A 2012-re vonatkozó különböző maja jóslat-értelmezések is ebből a naptárszámítási rendszerből bontakoznak ki. Nézzük tehát, hogy min alapszik a maja naptár!

Tudnunk kell, hogy a maják szerint mi most a Nap ötödik korszakában élünk, és hogy szerintük a mostani ember megteremtését négy korábbi emberi faj és civilizáció előzte meg, melyek nagy katasztrófák következtében pusztultak el.

Az ötödik korszak kezdete a "Vénusz születése", aminek a Gergely naptárhoz viszonyított időpontját Joseph T. Goodman kutatásai alapján, Eric Thompson számította ki. Ez az időpont Kr.e. 3113. augusztus 10-e, és mivel egy nagy ciklus 1 872 000 napból áll, 2012. december 22-én ér véget.

1 872 000 nap x 5 világkor = 9 360 000 nap = 25 625 év.

25 625 év = 1 precessziós ciklus. (Ennyi idő alatt tesz meg a Föld egy teljes kört az állatövi jegyekben.) A Föld és a Nap poláris és egyenlítői területeinek semleges mágneses eltorzulása = 1 nagy maja ciklus = a precessziós ciklussal = 25 627 év : 5 = 5 125,4 év.
5 125 év = 3113, augusztus 10 + 2012. december 22.

Tudományosan bizonyított tény, hogy a Föld mágneses tere a Nap semleges lemezeinek hatása alatt áll, vele összhangban változik. Az is, hogy a Föld forgástengelye a Nap körüli pályáján a pálya síkjával 23,5 fokos szöget zár be, amely a Nap és a Hold gravitációs hatása következtében lassan elmozdul. A pólusok a csillagokhoz képest körpályát írnak le. Egy teljes körpálya egyenlő egy precessziós ciklussal, ami 25 627 év.


Sergio Magana a nahuatl naptárszámítási rendszerre hivatkozik,melyben a számadatok kissé eltérnek, de ő is arra a következtetésre jut, hogy az ötödik Nap korszaka 2012-ben ért véget. Azt mondja, hogy a világkorszakok, vagy nagy Napok ciklikusan ismétlődnek:

"Az egyik legfontosabb jellemzője ezeknek a Napoknak, hogy a kozmikus ciklusok különböző szinteken ismétlik magukat, és a Napok ugyanúgy váltakoznak, mint a nappalok és az éjszakák. Ezért hitték, hogy az egyik Nap fényből van, mint a nappal, míg a következő sötétségből, mint az éjszaka.
A napfény vagy Tonál Napok egyfajta külső észlelést teremtenek. E Napok ideje alatt Isten kívül van, a gyógyulás, a megelégedettség, a hódítás - minden kívül történik. Az ötödik Nap tonál volt, amely termékeny talajt nyújtott a különféle vallások, gyógymódok, háborúk stb. megteremtésének.

Ez az időszak azonban hamarosan befejeződik. Az átmenet egész pontosan az 1991. júliusi mexikóvárosi napfogyatkozással vette kezdetét, és egy másik napfogyatkozással fejeződik majd be 2021-ben. Most megyünk tehát át a sötét Napba, a naguál Napjába, ahol az észlelésünk befelé fordul, ahol fényre lesz szükségünk, hogy lássunk a sötétben, és ahol, amikor becsukjuk a szemünket, látjuk az álmainkat, a belső világunkat. Ez lesz az az idő, amikor először nem másokat, hanem önmagunkat fedezzük fel. 

Azt is meg kell említeni, hogy az ősi Mexikóban nem létezett az az előítélet, amely a fényt és a sötétséget a jóval és a rosszal hozza összefüggésbe. Ezek modern elgondolások. A fényt és a sötétséget éppolyan entitásoknak vagy erőknek tekintették, mint a nappalt és az éjszakát. 

Más, napjainkban csak szűk körben ismert koncepciók is léteztek, közéjük tartozott a sötétség útján történő megvilágosodás. Köztudott volt tehát, hogy a naguál négyszer erőteljesebb, mint a tonál. E számítások alapján az álmaidon való munkálkodásnak sokkal nagyobb ereje van, mint az éber állapotban elvégzett munkának, egészen pontosan négyszer akkora ereje.

2012-ig az ötödik Nap, Tecpatl Tonatiuh, a kovakő Napjának időszakában éltünk, amely átadta helyét a hatodik Napnak, Iztac Tonatiuhnak, azaz a fehér Napnak. A fehér a Ketzalkóatl, a tudás és a megvilágosodás Tezcatlipocájának a színe. Cuahtémoc az utolsó azték tlahtoani (uralkodó) utasította az embereit, hogy tartsák biztonságban a kincseiket, mert a hatodik Nap során visszanyerhetik őket. Ekkorra várjuk Ketzalkóatl, a Tollaskígyó visszajövetelét, de nem emberi lény, hanem tudás formájában. A jóslat Ketzalkóatlokról (többes szám) szól, ami azt jelenti, hogy szerte a világon emberek sokasága fogja felfedezni ezt az értékes tudást."

Cuahtémoc, az azték birodalom utolsó uralkodója ezt a jóslatot mondta el nem sokkal Tenochtitlan eleste előtt, 1521. augusztus 12-én:

"Napunk sötétsége fordult, Eljött Tenochtitlan, Texcoco és Tlatelolco szomorú alkonya. A hold és a csillagok győzedelmeskednek ebben a csatában, sötétségben és kétségek között hagyva bennünket. Zárkózzunk be a házainkba, hagyjuk el a kihalt utakat és piactereket, rejtsük el mélyen a szívünkben a kódexek, a labdajáték, a táncok és a templomok iránti szeretetünket, titokban őrizzük meg a bölcsességet, amelyre nagyra becsült nagyszüleink oly nagy szeretettel tanítottak bennünket, és ezt a tudást a szülők adják át a gyerekeiknek, a tanítók tanítványaiknak, amíg fel nem kel a hatodik Nap, amikor az új bölcsek visszahozzák és megmentik Mexikót. De addig is táncoljunk, és emlékezzünk Tenochtitlan dicsőségére, a helyére, ahol erősen fúj a szél."

Keztalkóatl pedig nem más, mint Thoth, akinek jóslata miatt Montezuma, vagy Moctezuma önként átadta az azték birodalmat a spanyol koknvisztádoroknak. Erről már írtam korábban. A hatodik Nap tehát a nagual, vagyis a Sötétség, a Hold, a jobb agyfélteke, a befogadó női minőség korszaka lesz. Nem biztos, hogy az eddigi jópárezer éves patriarchális társadalom ettől teljesen átfordul matriarchálisba, de az hiszem, hogy egyre fontosabbá fognak válni a közeljövőben a női tanítók, és egyáltalában a spirituális területtel foglalkozó nők, akik egyensúlyt hivatottak hozni az egyenletbe. A spirituális úton haladni kívánó férfiaknak pedig még fontosabb lesz, hogy női aspektusukat is megismerjék, elfogadják és egyensúlyba hozzák. Az autoritív és (férfi guruk által irányított) tekintélyelvű vallási rendszerek kora is lassan lejár, és az emberek belül fogják keresni a gurut, a saját lelkükben, megtanulják a helyén kezelni a spirituális segítőket, tanulókat, és nem függő viszonyba kerülni velük. A közvetlen megtapasztalás sokkal fontosabbá fog válni a spirituális úton, mint a "Mesterek" kizárólagos közvetítői szerepe. A hatodik Nap korszakában tehát előtérbe kerül az Éjféli Nap, a Sötét Hold, és az árnyék-Én, és mindezek energiájának befogadásával tudunk haladni majd az egyensúly, a Fény felé.

2019. augusztus 18., vasárnap

Karnapídászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"75. Karnapídászana (fülprés-póz)
Mivel ez az ászana gyógyítja a fülekkel kapcsolatos betegségeket, karnapídászanának nevezik.
Technika:
  1. Vegyük fel a halászana 2. változatában jelzett pozíciót.
  2. Kilégzésre hajlítsuk be a térdeinket és fokozatosan hozzuk beljebb úgy, hogy a térdeink belső fele a fülünkhöz érjen, a térdkalácsok érjenek a talajhoz, a combjaink pedig legyenek közel a testünkhöz, a vállaink érjenek a combjainkhoz.
  3. Végezzünk mély légzést, a lenti leírás szerint.
  4. Belégzésre végezzük el a lépéseket fordított sorrendben, amíg nem érjük el a hanyatt fekvő helyzetet.
  5. Pihenjünk.
Mély légzés: Ez az ászana a pránájámával együtt képes megszüntetni a süketséget. Kétféle süketség létezik. Az egyik az, amikor a dobhártya befelé hajlik, a másik pedig az, melyben a dobhártyák enyhén kifelé fordulnak. Az első fajtát általában az különbözteti meg a másodiktól, hogy az első típusba tartozók nehezebben tudnak hallani. Ha a dobhártya befelé hajlik, akkor a pránájámát belső légzésvisszatartással kell végezni. A másik esetben a pránájámát külső légzésvisszatartással kell végezni. A belső légzésvisszatartás időtartama kétszer olyan hosszú, mint a külsőé. De nem érhetjük el ezeket az eredményeket, ha nem sajátítottuk el a szarvángászanát és a halászanát a karnapídászana előtt. Amellett, hogy meggyógyítja a süketséget, az ászana további hatásai:
  1. csökkenti a köldök körüli zsírlerakódásokat,
  2. megszünteti az aranyeret,
  3. vakbélgyulladás és krónikus gyomorfájás esetén.

Aranyér: Két fajtája létezik: az első a belső aranyér, a másik pedig a kidudorodó, melyet néha vérzés kísér. Mindkettőre jó hatással van ez az ászana. Ebben az esetben azonban a belső és külső légzésvisszatartásnak azonos hosszúságúnak kell lennie. Ezt az az időtartam határozza meg,hogy a kilégzés után mennyi ideig tudjuk kényelmesen visszatartani a légzést, és nem a belégzés után. Először hajtsuk végre a sírsászanát, pihenjünk, majd végezzük a karnapídászanát aranyér kezelésére. Általános megfigyelésként az aranyérben szenvedőknek kerülniük kell a hosszú ideig történő egyenes ülést.

A legjobb eredmény érdekében végezzük ezt az ászanát üres hassal.
Megjegyzés: az átlagos egészséggel rendelkezők által végzett pránájáma ne haladja meg a nyolc kört. Az a lényeges, hogy semelyik lépésnél ne érezzünk erőlködést. Abban az esetben, ha valaki gyógyhatása miatt gyakorolja az ászanát, a körök száma az egyén erejének szintjétől függ. A pránájáma összességében szabályozott légzést jelent, és a témának szentelt fejezetben részletesen foglalkozunk majd vele.
Vakbélgyulladás és krónikus gyomorfájás: ezek általában a máj, lép vagy a belek nem megfelelő működése miatt alakulnak ki, és ez az ászana elősegíti a belső szervek tonizálását. Ha az illetőnek volt már hasi műtétje, akkor némileg módosítani kell az ászanát úgy, hogy a halászanával együtt végezzük. Az egyik lábunk karnapídászanában lesz. Ezt úgy vesszük fel, hogy a halászana 3. változatába kerülünk, majd egymás után hajlítgatjuk a térdünket, hogy a füleink közelébe kerüljenek. Így tudjuk csökkenteni a hasüregre nehezedő nyomást. Ha valakit nem operáltak, akkor a karnapídászanát kombináljuk az ardhapadmászanával, hogy növeljük a hasüregre nehezedő nyomást. Kezdjük a szarvángászana pozícióból, tartsuk egyenesen az egyik lábunkat, a másikat pedig hajlítsuk be, és hozzuk a sarkunkat az átellenes (pl. bal sarkat a jobb) lágyékhoz (ardhapadmászana pozíció). Most lélegezzünk ki, és az egyenes lábunkat vigyük a fejünk mögé, mint a halászanában, majd hajlítsuk be a térdünket és vigyük közel a fülünkhöz, mint a karnapídászanában.

2019. augusztus 17., szombat

Szúpta vadzsrászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Szúpta vadzsrászana (Alvó villámpóz)
Technika:
  1. Az első két lépés megegyezik a baddha padmászanáéval.
  2. Hajlítsuk hátrafelé a törzsünket és a fejünket is, úgy, hogy a fejünk teteje a földre érjen. A hátunk íveljen. A térdeink érjenek a talajhoz.
  3. Tartsuk lehunyva a szemeinket. Tartsuk fenn a normális légzést.
  4. Emeljük fel a törzset és térjünk vissza a normális pozícióba.
Megjegyzés: Amikor a hátunk ível, akkor a könyökeink a földre érnek, és hobb, ha puhára ülünk, amikor ezt az ászanát végezzük.
(Ha a lábaink lótuszpózban vannak, és megfogjuk a lábujjakat, mint a baddha-padmászanában, akkor a könyökök csak nagyon ritka anatómiai arányok mellett érnek le a talajra. A pózt természetesen mindkét láb-sorrenddel végrehajthatjuk, ahogyan ezt az előző két pózban is megtettük. Ebben az esetben vagy teljesen feljövünk álló helyzetig, vagy csak a lefelé néző kutyapózig, és utána újra előreugrunk, hogy végrehajtsuk a másik odlalra is. A szúpta vadzsrászana vinyászái a modern ashtanga vinyásza rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászanába, és helyezzük be a lábainkat lótuszpózba, először a jobbat, azután a balt. Fogjuk meg hátulról a nagylábujjainkat (először a balt, utána a jobbat) és hajtsuk végre az állzárat.
Astau: Kilégzésre hajoljunk hátra, a térdeinket a talajon tartva, és a könyököket a talajhoz közelítve. Végezzünk el minél több légzésciklust a szúpta vadzsrászana szthitiben.
Nava: Belégzésre egyenesedjünk fel, bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük a két tenyerünket a padlóra a térdeink két oldalán.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, a levegőben bontva a lótuszpózt.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Csaturdasa: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.
Pancsadasa: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. augusztus 15., csütörtök

A teljes elfogadás

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A teljes elfogadás
Mivel megértjük a korlátainkat (és az jó, hogy megértjük), nehéz külső segédlet nélkül elérni a szamádhit. A legerősebb segítség ennek az állapotnak az elérésében az, ha a szamádhiban való részesítés hatalmát kivetítjük egy külső, mindenható cselekvőre (aki nem mi vagyunk). Természetesen végeredményben mi vagyunk azok, aki elhárítja az akadályokat, de úgy juthatunk el oda a legkönnyebben, ha egy külső cselekvőre vetítjük ki ezt az erőt. Ez az erő mindig maga Isten legyen, és ne egy emberi guru. Ez a módszer megbukik, ha a megvalósítás átadásának erejét egy emberi tanárra vetítjük ki, mivel mi, emberek, korlátozottak vagyunk. Ha emberi guruknak adjuk ezt a hatalmat, azzal elvesszük Istentől, aki az egyetlen jogos tulajdonosa. E könyv ötödik fejezetében arról lesz szó, hogyan vonjuk vissza a projekció erejét az emberi guruktól. Ne helyezzünk egy közvetítőt magunk és Isten közé! A múltban számtalanszor megtettük ezt, és ez a vallások bűneinek cinkosává tett minket.
Miután útmutatást kértünk, és Istennek szenteltük magunkat, az utolsó lépés a szamádhi állapotának teljes elfogadása. Amikor Paramahamsa Ramakrishnát megkérdezték, hogyan érte el a szamádhit, a válasza ez volt: "Teljes mértékben elfogadtam a szamádhi ajándékát Istentől!" Ez a legközvetlenebb út! Nem mondom azt, hogy ne gyakoroljuk ez e könyvben említett többi módszert, de ki kell egészíteni és meg kell koronázni őket a bhakti-jógában tett erőfeszítéssel. Eleinte lehet, hogy meg kell küzdeni a sikerért. Ekkor azonban meg kell kérdezni magunktól: "Milyen módon nem teljes az isteni ajándék elfogadása és a meghódolásom Isten iránt? Mit tartok vissza?" Ha ily módon tesszük fel a kérdést, az mély lelki forradalmat fog elindítani.
Feltehetjük a kérdést: de hát ki ez az Isten, akinek meg kellene hódolni, és akitől el kell fogadni a szamádhit? Istennel kapcsolatban olyanok vagyunk, mint bizonyos erdei törzsi emberek, akiknek a nyelvében nincs szó az erdőre, mert nem ismerik az erdőnélküliséget. Sohasem voltak az erdőn kívül. Hasonlóképpen, nincs semmi a világban, a tapasztalatainkban vagy elképzeléseinkben, ami ne lenne Isten. Mivel nem rendelkezünk tapasztalattal a nem-Istenről, elhisszük, hogy nem láthatjuk Istent, mint ahogyan a hal sem tudja, mi az az óceán. Az igazság az, hogy nincs olyan tapasztalatunk, mely ne lenne isteni, mivel csak Isten létezik. Amikor elfogadtuk, hogy nincs semmi a tudatunkban, az anyagi világban, vagy az élőlények milliárdjai között, ami nem Isten, akkor készen állunk a szamádhi ajándékának elfogadására."

2019. augusztus 14., szerda

A négy őselem tisztítása - öngyógyító meditáció 2. rész

(A meditáció első részét itt olvashatjátok, mindenképpen az egészet el kell végezni egyben.)

Föld elem

Amikor felálltunk a víz partjáról, akkor el kell indulnunk, és keresnünk kell egy barlangot. olyat, amiben jártunk már, vagy egy elképzelt barlang is megfelel. Ereszkedjünk le a barlangba. A szemünk hozzászokik a sötétséghez, és látjuk a barlang csodálatos kristályait, cseppköveit, sziklatömbjeit és kanyargó járatait. Egyre mélyebbre és mélyebbre ereszkedünk a barlangban. Ha elértük az alját, ahol földet találunk, akkor átalakulhatunk vízcseppé, kis bogárrá vagy egy fa gyökerévé, hogy még mélyebbre tudjunk hatolni a talajban, rétegről rétegre. Jegyezzük meg, hogy mit látunk a barlang különböző rétegeiben, és milyen érzések fognak el bennünket. Ezt a meditáció előző részei során is tegyük meg, mert később értelmezhetjük majd a megélt élményeket. A csodálatos utazás során elérkezünk egy nyugvópontra, a Földanya szívébe vagy méhébe, ahol a testünk és a lelkünk eggyé válik a Föld és a sziklák, kristályok minőségével. Figyeljük meg a stabilitást, mozdulatlanságot, maradandóságot és biztonságot, amit ez a helyzet nyújt. Kérjünk áldást, hogy a Földanya minősége megtöltse a lényünknek és az életünknek azokat a területeit, ahol szükség van rá. Töltődjünk fel a mozdulatlan őserővel. Majd amikor úgy érezzük, hogy teljesen átjárt bennünket a föld-elem minősége, induljunk el fölfelé, a felszín irányába. Váljunk füstté, párává, életnedvvé, mely a gyökereken keresztül felfelé mozog a fa törzse felé. Kezdjük el a könnyű minőség erősítését, mely segíti felemelkedésünket. Érjük el a felszínt, és mielőtt kilépünk a barlangunkból, öleljük át a falakat, a köveket, a kristályokat, a földet.

Levegő elem

Induljunk el egy olyan terület felé, ahol nagy, tágas tér és sok levegő van. Ez lehet egy mező, egy hegy csúcsa, vagy a tengerpat, ahol a folyamatosan fújó szél átjárja a testünket. De a legjobb, ha minél magasabbra emelkedünk, mivel így ki tudjuk használni a a levegő elem felhajtó erejét. Érezzük, ahogy a szél simogatja az arcunkat, a bőrünket, körbeöleli az egész testünket, mint egy könnyű selyemanyag. Engedjük, hogy a szél elem a pórusainkon keresztül behatoljon a testünkbe, és átjárja azt, teret hozva létre a fejlődés, változás számára. Engedjük meg, hogy a szél kifújja, kitisztítsa belőlünk a nehézkességet, ólmosságot, fáradtságot, földhöz ragadtságot. érezzük megfoghatatlan erejét, mely képes a szárnyaira is kapni bennünket. Ha úgy érezzük, hogy szárnyalni, repülni, lebegni támad kedvünk, akkor emelkedjünk a magasba, alakuljunk át madárrá, vagy füstté, fénnyé és emelkedjünk a magasabb dimenziókba. Miután megjártul az alsó világokat és a tudatalattinkat, megtisztítottuk a teret a Felső Énünkkel történő kapcsolódáshoz, melytől tanítást, útmutatást, áldást kaphatunk. 

Visszatérés

Lassan forduljunk vissza eredeti meditációs helyünk irányába, és érkezzünk vissza oda. Vegyük fel hétköznapi formánkat, majd engedjük el a szellemi dimenziót, és érkezzünk vissza a fizikai testünkbe. Újra érzékeljük a testérzeteket, a fizikai jelenlétünket az ITT és a MOST valóságában. Mozgassuk át a végtagjainkat és az egész testünket. Ha az utazás nagyon messzire vitt, akkor fogjuk meg a fülcimpáinkat, és masszírozzuk meg. Ez segít a megélt élmények integrálásában. Dörzsöljük össze a tenyerünket, amíg fel nem melegszik, és helyezzük a szemeinkre. Amikor úgy érezzük, hogy eljött az ideje, lassan nyissuk ki a szemünket, és csodálkozzunk rá a világra.

Feldolgozás

Érdemes mindent leírni, jegyzetelni, amíg emlékszünk a megéléseinkre. Minden részlet fontos, ez az utazás tele lesz egyéni elemekkel, és megérthetjük belőle, hogy melyik őselem területén van feladatunk. nem csak a fizikai szinten, de a lelki szinten is előmozdíthatjua a gyógyulást, tisztulást, az egyensúly elérését. Hagyjunk elegendő időt magunknak pihenni, és figyeljük az álmainkat is a következő napokban. A következő egy-két hét eseményei, apró történései is segíteni fognak abban, hogy a megélt tisztítást és annak hatásait felfedezzük a hétköznapi életünkben.

2019. augusztus 13., kedd

Isten hangja

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"K: Mit jelent a "hit"?
V: Egy eksztatikus találkozást Istennel, ezen kívül pedig az Isten-megvalósítás zsigeri megtestesülését.
A személyes kapcsolat Istennel elengedhetetlen annak érdekében, hogy útmutatást kapjunk. "Isten oldala" felől nincs semmi, ami megakadályozná ezt a kapcsolatot; csak a mi elutasításunk Isten iránt az, ami megakadályozza. Amikor elkezdünk ezeken meditálni, az elutasításunk, mely távol tartja tőlünk Istent, egyre elviselhetetlenebbé válik, míg végül feladjuk.
Tehát az első lépés az, hogy Isten útmutatását kérjük. Most, hogy tudjuk - ezt az útmutatást Isten nem vonja meg tőlünk, azt is tudhatjuk, hogy ha úgy érezzük, hogy nem kapunk útmutatást, az csupán azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandóak meghallgatni. Ekkor belépünk a kifejezett hallás és csendesség állapotába. Az egyik legerősebb szankalpa (elhatározás) a meditációhoz: "Most olyan csendes vagyok, hogy hallhatom Istent." Mondjuk ki magunkban ezt a mondatot, mielőtt elkezdjük a meditációt, és utána hallgassunk. Ha a gondolat visszatér, akkor ismételjük el újra a mondatot. Nem tudok semmilyen erősebb módszert az önkorlátozó gondolatok megszüntetésére. Ez a bhakti-jóga.
Amikor halljuk Isten hangját (ez persze metaforikusan értendő, hiszen a legtöbb esetben nem a hallásunkkal érzékeljük), a következő lépés az, hogy az életünket Istennek szenteljük. A Gítában Krisna ezt úgy nevezi: "minden tett gyümölcsének felajánlása Nekem." A Biblia egyik szép története még inkább illusztrálja ezt a lépést. Egy napon Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy menjenek ki és tanítsanak a nevében. A tanítványok azt mondták: "De Mester, nem tudjuk, hogy mit mondjunk." Jézus válasza ez volt: "Most induljatok, és majd meg fogom mondani, mit mondjatok, amikor odaértek!" Az üzenet egyszerű: Ha az életünket Istennek szenteljük, Isten beszélni fog rajtunk keresztül."

2019. augusztus 12., hétfő

A négy őselem tisztítása - öngyógyító meditáció 1. rész

Ha lájkvadász akarnék lenni, akkor ezt a címet adtam volna ennek a bejegyzésnek: "A négy őselem mágiája", hiszen igazából amikor ezeknek az elemeknek - a Földnek, Víznek, Tűznek és a levegőnek az ős-esszenciájához kapcsolódunk, akkor mágikus változások kezdődhetnek el az életünkben és az egészségünkben is. Minden esetre most úgy fogom leírni ezt a meditációt, hogy akinek jó a memóriája és szokott meditálni, az le tudjon ülni vagy feküdni, és végig tudja csinálni, ha szükségét érzi, akár többször is. Mondjuk heti egynél gyakrabban nem ajánlom. A meditáció sorrendjében a Tűz elem jön először, mivel ez az átalakító, tisztító elem, mely a változásokat előidézi. Utána az ellentétével, a vízzel folytatjuk, majd leereszkedünk a Föld alá, és végül a legkönnyebb elemmel, a Levegővel zárjuk. A levegő légiességében tulajdonképpen benne van az Éter teressége, üressége, ezen keresztül léphetünk tovább a magasabb, spirituális dimenziók felé. 

Előkészületek

Keressünk egy nyugodt helyet a meditációnkhoz, ahol nem fognak közben megzavarni. Üljünk le meditációs pózban, a törzset egyenesen tartva a levegőben, vagy esetleg feküdjünk le (ebben az esetben nagyobb az elalvás veszélye). A meditációt végezhetjük csendben, vagy sámánhangszerekkel (dobbal, csörgővel) segítve a révülésünket, illetve egy megfelelő hangfelvételt is lejátszhatunk, mely segíti az időérzet fenntartását is. Szánjunk rá legalább 30-40 percet, ne siessük el.

Tűz elem

Hunyjuk be a szemünket és nyugtassuk le a légzésünket. Képzeljük el a kedvenc meditációs helyünket, vagy egy olyan helyet, ahol biztonságban érezhetjük magunkat. Ez lehet egy természetes táj, vagy egy ősi építmény, szakrális hely is. Nem kell, hogy teljesen egyedül legyünk a meditációnkban, csak a fizikai síkon. Hívjuk az erőállatainkat, a szellemi segítőket, és kérjünk védelmet az égi erőktől abban az esetben is, ha még nincs olyan mély kapcsolatunk a szellemvilággal. Meditáció közben ülve képzeljük el magunkat, akkor is, ha fekszünk. Jelenítsünk meg egy tábortüzet vagy áldozati tüzet magunk előtt. A tűz szépen lobog, kellemes a melege. Majd nézzünk fel az égre, és keressük meg tekintetünkkel a Napot. Nézzünk bele bátran a Nap sugaraiba, és engedjük, hogy behatoljanak a szemeinken keresztül, majd folyékony fény és hő formájában lassan ereszkedjen le a Nap heve a gerincünk mentén a köldökcsakrába. Koncentráljunk most a köldökcsakránkra, és érezzük, ahogy egyre csak gyűlik és fokozódik a tűz, a hő és a fény. Először egy kis pontban látjuk a tűzgolyót, majd ahogy hozzászokunk és felbátorodunk, lassan növelhetjük a tűzgömb méretét és intenzitását. Először a hasüregünket tölti be, majd a teljes törzsünket, végül a végtagjainkig és a fejünk búbjáig is elhatolnak a tisztító, átalakító lángok. Engedjük, hogy elemésszenek minden akadályt, belső blokkot, tisztátalanságot, mindent, ami nem szolgálja a fejlődésünket. Amikor már úgy érezzük, hogy a testünk csak egy vékony héj, amelyet belülről teljesen kitölt a tűz, akkor fordítsuk a figyelmünket az előttünk lobogó tűzrakásra. Figyeljük meg, ahogy az a tűz is máglya-nagyságúvá növekszik, és félelem nélkül lépjünk bele, váljunk eggyé a tűzzel. A belső és a külső tűz egyesül, és a lelkünk tűz-lényegűvé változik. Maradjunk ebben az állapotban addig, amíg azt nem érezzük, hogy a tűz lángjai kezdenek lelohadni. Ahogy csökken a tűz, újra a közepén ülünk, a parázson, és a testünk-lelkünk újjászületett, mint a főnixmadár. Amikor a tűz teljesen kialudt, akkor engedjük el a tűz-elemet, vissza a Napba.

Víz elem

Most induljunk el a meditációnkban, és keressünk fel egy természetes vizet: forrást, patakot, tavat vagy tengert. Üljünk le a partjára, és gyönyörködjünk a víz csillogásában, hangjában, puha, befogadó minőségében. Érintsük meg a kezeinkkel, simogassuk meg, mossuk meg az arcunkat. Érezzük hűsítő érintését. Áztassuk bele a lábunkat. Vessük le ruháinkat, és lassan lépjünk a vízbe, egyre beljebb és beljebb haladva. Bízzunk a Vízanyában, engedjük, hogy oltalmazó, tisztító ölelése befogadja lényünket. Érezzük, ahogy átmossa, megtisztítja a sejtjeinket, lényünk minden egyes atomját, és életerővel, harmonikus gyógyító információval tölti fel. Engedjük szabadjára az érzelmeinket, engedjük meg azt, hogy bármiféle emlékkép és a hozzá kapcsolódó érzelmek a felszínre ússzanak, anélkül, hogy tudatosítanánk a vonzalmunkat vagy ellenszenvünket a felbukkanó érzelmekkel, érzetekkel, vágyakkal, emlékképekkel kapcsolatban. Bízzunk benne, hogy mindez a gyógyulásunkat szolgálja. Merüljünk lassan bele a vízbe, ússzunk benne, majd lebegjünk, és engedjük meg magunknak, hogy mélyre menjünk a víz alá. ne aggódjunk, a víz alatt is fogunk tudni lélegezni, és életben maradunk, mint a kisbaba a magzatvízben. Lebegjünk, ússzunk az ismeretlen mélységek felé, fedezzük fel, mit rejt tudatalatti ösztön- és érzelemvilágunk. Az élményeket a meditáció közben csak megélni kell, nem kell értékelni. A feldolgozás a meditáció befejezése után következik. Amikor úgy érezzük, hogy elég mélyre mentünk, és a vízzel kapcsolatos félelmeink is kioldódtak, induljunk el a felszín, a part felé. Lassan emelkedjünk ki a vízből, és üljünk le a víz partján, búcsúzkodva a víz elemtől.

(A meditáció második felét a holnaputáni bejegyzésben olvashatjátok, mindenképpen az egészet egyben kell elvégezni.)