2017. július 7., péntek

Minden szenvedés gyökere

Patandzsalí szerint a szenvedés elsősorban mentális felfogás következménye, és öt forrása van: avidjá (tudatlanság); aszmitá (egoizmus); rága (ragaszkodás); dvésa (ellenszenv); és abhinivésa (halálfélelem). A további blogbejegyzésekben egy-egy klésát fogunk kielemezni részletesebben, kezdve az avidjával, azaz tudatlansággal, melyet az összes többi klésa gyökerének is neveznek. Vagyis: ha megszüntetjük a tudatlanságot, akkor a többi klésa hatása is megszűnik. A megvilágosodást elérő gyakorló megszabadul a szenvedésektől.

Az avidjá megnyilvánulását nágy formában lehet nyakon csípni hétköznapi életünk során is: az átmeneti és az örök összetévesztése; a tisztátalan és a tiszta összetévesztése; a fájdalom és a szenvedés összetévesztése; valamint az önvaló és a nem-önvaló összetévesztése.

Az átmeneti és az örök

A világgal kapcsolatos tudakozódásunk ott kezdődik, hogy igyekszünk megismerni a dolgok természetét, illetve keressük az állandóságot. Minél tovább élünk, annál inkább rájövünk, hogy minden átmeneti, ami körülvesz bennünket, és minden változik. Eleinte nehezen megy az elengedés, de minél inkább megértjük, hogy csak a lélek örök, tudásunk birtokában könnyebben el fogjuk engedni a múlandó dolgokat.

A tiszta és a tisztátalan

Az anyagi világgal való kontaktus és az érzékszervi működések "beszennyezik" a lelki élőlényt. Természetesen a lelket a valóságban nem lehet beszennyezni, mégis az anyagi tudatállapotban "piszkosnak", bűnösnek, tökéletlennek érezzük magunkat. A jóginak meg kell ismernie a tisztaság és a megtisztulás módzsereit, melyekkel megtisztíthatja a testét, pránáját, érzékszerveit, elméjét, intelliegenciáját, megszabadulhat a hamis egótól és visszatérhet eredeti állapotába, mint tiszta tudat.

A fájdalom és az élvezet

A tudatlan élőlény gyakran összetéveszti azokat a tetteket és élményeket, melyek azonnali élvezetet okoznak, de hosszú távon szenvedést eredményeznek a karmikus visszahatásaik révén, és azokat a tetteket, melyek az elején szenvedésnek tűnnek, ám hosszú távon az önvaló érdekeit szolgálják. Ha egy élményt fájdalmasnak élünk meg, de tanulunk belőle, akkor az az érdekünket szolgálja. Azonban, ha élvezetes, de még mélyebbre taszít a tudatlanságba és a testi azonosításba, akkor hátráltatja a tudati fejlődésünket.

Az önvaló és a hamis azonosság

Az anyagi világba érkezvén a lélek a hamis, átmeneti azonosítások számtalan burkát ölti magára életről életre. Minden tapasztalat és benyomás, ami ér bennünket - a megfelelő tudás birtokában - közelebb visz a hamis azonosságaink felismeréséhez és megszüntetéséhez, valamint eredeti önvalónk megtapasztalásához. Ehhez három dolgot kell gyakorolni: a tudás művelését, a meditációt és a tudatosságot minden egyes tettünkben és pillanatunkban.

2017. július 6., csütörtök

A halál pillanata


Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A zsonglőr transz-szerű állapotba esik, amikor sikeresen zsonglőrködik annyi tárggyal, amennyit a tudatos elméje már nem tud nyomon követni. Hasonlóképpen, G.I. Gourdijeff magasabb tudatállapotot ért el a tanítványainál, amikor olyan táncot kellett végezniük, melyben mindegyik végtagjuk más ütemre mozog és más mozdulatot végez, mint a többi. A tudatos elme többé már nem tudja nyomon követni a történéseket, és belép a „zónába”. Hasonló módon áramlik a rádzsa-jógí elméje felfelé a magasabb tudatállapotok felé, amikor az elmének egyszerre kell nyomon követnie a csakrák színeit, sziromszámát, elemeit (a mahábhútákat), a jantra formáját és a jantra színét. Mivel ehhez az elme teljes feldolgozó kapacitására – a tudatosra és a tudatalattira is – szükség van, az elme meghódol és győzedelmesen megállapodik az itt és most-ban. Ebben az állapotban végre megnyitja magát evolúciós célja – az isteni inspiráció – felé. Ezt újra le fogjuk írni e könyv harmadik részének különböző helyein, amikor a bhakti-jógáról, a meditáció spirituális dimenziójáról lesz szó.

Ahhoz azonban, hogy az elmét eljuttassuk eddig a pontig, meg kell érteni egy dolgot: elengedhetetlen, hogy az összes feladatot mindegyik csakra tekintetében hajtsuk végre, és mindegyik légzésciklus alatt az összes csakrán meditáljunk. Ha mindezeket a feladatokat egymás után hajtjuk végre a csakrákon, és nem egyszerre, nem fogjuk elérni a sikert, vagy csak sokkal később. Itt következik az érvelésem: Ha már volt halál közeli élményünk, akkor észrevehettük, hogy a halál közeledtének pillanatában az elme felfüggesztődik, és az egész életünk leforog kis képkockákban. Úgy tűnik, mintha az örökkévalóságig szemlélhetnénk az életünk minden egyes tettét, és megítélhetjük, hogyan boldogultunk, illetve hogy milyen minőségű döntéseket hoztunk. Ezt a végítélet bibliai koncepciója is tükrözi. Az ítélethozó valójában a saját tudatfeletti elménk, mely a saját fejünkben ül.

Az a képesség, hogy egyszerre jelen tudunk lenni az életünk minden egyes pillanatában, annak köszönhető, hogy a közelgő halál felfüggeszti az elménket, ami által visszakerülünk a tiszta tudat (purusa, átman, az önvaló stb. Ezt érti Patandzsalí a tadá drastu szvarúpé avaszthánam (A látó megállapodik önnön természetében, a tudatban) aforizmában (Jóga-szútra 1.3). Az olyan pillanatokban, mint a halál közeli állapot, hirtelen megértjük, hogy a tudat számára minden egyszerre történik. A tudat azért rendelkezik ezzel a képességgel, mert egyáltalán nem módosítja az érzékszervi információkat, csak tudatos róluk."

2017. július 5., szerda

Jóga és politika

Gyakran felmerül a kérdés, hogy a jóginak kell-e, szabad-e politizálnia. Persze az emberek manapság nem értik pontosan, hogy mit jelent a politizálás. Az alábbiakban a saját álláspontomat fogom leírni a kérdéssel kapcsolatban, amely úgy hiszem, összhangban áll Patandzsalí szellemével és a jóga hagyományával. Persze elképzelhető, hogy az olvasóimnak más lesz a véleménye, ezt kommentben nyugodtan kifejezhetitek. 

Én magam gyakorlatilag 18-19 éves korom óta sokkal inkább érdeklődtem a spiritualitás, mint a politika iránt. Persze Krisna-hívőként az életünket és a szabad vallásgyakorlásunkat, prédikálásunkat valamennyire befolyásolta az aktuális politikai helyzet, de azért igyekeztünk pártfüggetlen, spirituális álláspontot képviselni. Én magam utoljára az úttörő mozgalom tagja voltam, a KISZ már éppen akkor kezdett szétesni, amikor arról lett volna szó, hogy be kell lépni. Párttag pedig nem lettem, sem az akkori egyetlen MSZMP-ben, sem az azóta Magyarországon megjelent különböző pártokban. Sőt, szavazni sem voltam még soha életemben, pedig már 46 éves vagyok. Azt gondolom azonban, hogy egy jóga-gyakorlónak vagy oktatónak természetesen nem tilos részt venni a politikai életben és gyakorolni állampolgári jogait. Nyugodtan elmehet szavazni, arra, akire akar, és akár valamelyik pártba is beléphet, ha éppen kedve tartja. 

Sok ember fejében azonban a "politizálás" nem ezt jelenti, hanem különböző politikai tartalmú vagy irányultságú cikkek, linkek megosztását a közösségi média felületeiken. Többek között ezért is igyekszem egyáltalán nem szánni semmi időt a Facebook hírfolyamom olvasgatására, mert ilyen jellegű megosztásokkal van tele, aminek a legtöbbje ráadásul nem is megbízható sajtótermék, hanem álhír vagy valamilyen lájkvadász kamucikk. Ha valaki követi az én Facebook idővonalamat, akkor tapasztalhatta, hogy én nem szoktam ilyeneket megosztani. Maximum a saját életemről, gyakorlásomról osztok meg képeket, vagy pedig a blogbejegyzéseimet osztom meg. Úgy gondolom, hogy számomra is lealacsonyító volna, ha mindenféle szenzációhajhász politikai bulvárcikket osztogatnék a falamon. 

Szóval szerintem az a legjobb álláspont, ha a jógi apolitikus, vagyis nem érdekli a politika, illetve ha érdekli, akkor sem úszít senkit senki ellen. A politikai megnyilvánulások ugyanis a legtöbbször megosztó jellegűek. Ha nem vagy valaki mellett, akkor az ellensége vagy. Mindig van egy uralmon lévő politikai elit, és van egy ellenzék, akik mindent másképpen akarnak és mindenbe belekötnek. A politikus legtöbbször a félelemalapú manipuláció, vagyis az ellenségkép létrehozása által tud követőket, szavazókat szerezni magának. Ha valami jól sikerül, az az ő érdeme, de ha valami rosszra fordul, akkor mindig van egy bűnbak, akit elő lehet venni, és akit utálni lehet azért, ami nekünk nem tetszik. A jógi viszont az ahimszá elvét igyekszik gyakorolni, ami azt is jelenti, hogy nem tekint senkire sem az ellenségeként. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne védjük meg a hazánkat vagy az otthonunkat, de azt sem, hogy agresszióra agresszióval válaszoljunk. A politikusok közül eddig Gandhi hozzáálása tetszett a legjobban, aki az erőszakmentes passzív ellenállás módszerével végül is letörte a brit gyarmati uralmat, és elérte India függetlenségét. Látva az Indián belül is számos áldozatot követelő vallási viszályokat, erőteljesen törekedett a vallások egyesítésére vagy kibékítésére, hangsúlyozva azok közös értékeit. 

Ez egy valóban jógikus álláspont, hiszen ha az egyik vagy másik vallás mellett kardoskodunk, akkor önkéntelenül is azt hangoztatjuk, hogy a többi vallás hamis vagy félrevezető. Ebből a szempontból a vallási mozgalmak sok rokon vonást mutatnak a politikával. Itt is az érdekek és a hatalom vannak a középpontban, és ha valaki el akarja azt venni tőlünk, akkor nem habozunk agresszióval válaszolni. Számtalan példát lehetne idézni erre bármelyik intézményes történelmi vallással kapcsolatban. 

Talán ezért viselkedik Patandzsalí annyira vallás- és politika-semlegesen, tiszteletben tartva mindenkinek a szabad akaratát és a véleményét, ugyanakkor felhívva a figyelmet arra, hogy a saját véleményünket másokat tiszteletben tartva és nem sértve kell képviselni, és inkább az értéket, a hasonlóságot kell keresni a másként gondolkodókban is, nem pedig a különbözőségeket, és azokat a vonásokat, melyek esetleg a tudatlanságunk miatt félelmet ébresztenek bennünk. 

2017. július 4., kedd

Kulcs a dháranához

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"12. Fejezet

12. Törvény: A pratjáhára elsajátítása erősíti a dháranát, vagyis a meditáció különféle alkotóelemeivel kapcsolatos egyidejű tudatosságot
Ennek a fejezetnek a tartalma is nagyon fontos. Ha mindet elsajátítjuk, akkor jó úton fogunk haladni a meditáció sikeres végzéséhez. Ha pedig túl nagy kihívásnak találjuk e fejezet tartalmát, mint ahogyan a legtöbb ember fogja, akkor haladjunk kis lépésenként, a saját ütemünkben.

Foglaljuk össze röviden az előző fejezet lényeges mondanivalóját: az elménk az érzékszervi információ bemutatója és interpretálója, és annak érdekében, hogy fel tudjuk függeszteni az elménket, az érzékszerveket össze kell kötni az érzéktárgyaikkal. Az elme öt érzékszervi komponense és a hozzájuk kötődő technikák a következők:

  1. Szagló komponens: múla bandha, nászágrai dristi, szantálfüstölő, a nyíló lótuszok illata.
  2. Ízlelő komponens: dzsihva bandha, uddíjána bandha, külső kumbhaka
  3. Vizuális komponens: Csakra-vizualizáció, bhrúmadhja dristi, sambháví múdrá, uddíjána bandha, külső kumbhaka, trátaka Isten formájára.
  4. Tapintó komponens: gjána múdrá, ákása múdrá, sziddhászana és padmászana.
  5. Hang-komponens: a bídzsáksarák, az ísta mantrák, az Óm mantra, bhramarí múdrá, sanmukhí múdrá.
Ha az elme összes különböző komponensét sikerül összekapcsolni a tárgyaikkal, akkor bevégeztük Patandzsalí tanítását a pratjáhárával kapcsolatban, és most már készen állunk a dháranára (koncentrációra). Sikerült megzaboláznunk a tudatalatti elme feldolgozó képességét, mely összehasonlíthatatlanul nagyobb a tudatos elménél. Most ezt a kapacitást a kreatív gondolkodásra és a mély meditációra tudjuk fordítani. Ebben a fejezetben növelni fogjuk az egyes csakrákba kiejtett tő-szótagok számát. Ezáltal még jobban le tudjuk lassítani a légzésünket és még több alkotóelemet tudunk hozzáadni a meditációhoz. A Gheranda szamhitá szerint a dháranát a csakra-vizualizáción keresztül kell gyakorolni (3.68). A Góraksa-sataka (77-88) és Szahadzsánanda Hatha-jóga Mandzsaríja (5.3) is egyetértenek abban, hogy a jógában a meditáció a csakrákon való meditációt jelenti."

2017. július 3., hétfő

Kardióedzés - változatosan

Aki nem szereti mindig ugyanazt csinálni, annak számára a kardióedzés, mint a ciklikus gyakorlatok netovábbja, meglehetősen unalmassá válhat egy idő múlva.  Most arra vonatkozólag szeretnék néhány tanáccsal szolgálni, hogyan tehetjük változatosabbá a kardió-edzéseinket, akkor is, ha csak fogyni vágyunk, vagy a szívünket, állóképességünket szeretnénk erősíteni, és akkor is, ha a kardióedzést egyéb fő sportunk mellett kiegészítésképpen űzzük. 

1. Mi az a karidóedzés?

A kardióedzés olyan gyakorlatok bizonyos időtartamig történő ciklikus végzéséből áll, melyek egyszerre dolgoztatják az alsó és felső végtagok izmait, és bizonyos tartományba emelik és ott tartják a pulzust. Gyakorlatilag, ha van olyan mértékű erőnk és állóképességünk, hogy például egy erőgyakorlatot (mondjuk a kettlebell szakítást) tíz percig vagy még hosszabb ideig tudjuk megállás nélkül végezni, az már önmagában kardióedzésnek tekinthető. De azért maradjunk a valamivel könnyebb gyakorlatoknál. 

2. Mi kell hozzá?

Mivel a kardióedzésben elsősorban a szív terhelésének szabályozására törekszünk, nagyon hasznos kellék lehet egy pulzusmérő szíj. Ma már ezek a mellkasra csatolható mérőegységek egyenesen az okostelefonokra továbbítják az adatokat, és ott nyomon követhetjük a pulzusszám változását, a megtett távot, sebességet, elégetett kalóriát stb. Érdemes beszerezni egyet, ha tényleg szeretnénk eredményeket elérni a kardióedzéseink közben.

3. Futás

A futás minden kardióedzés királya, és a kettlebell sportolók számára is elengedhetetlen. Heti 2-3 hosszabb futóedzést érdemes tartani, lehetőleg pihenőnapokon, de a kettlebell edzések után is érdemes 15-20 percet futni laza tempóban, mivel ez növeli a regeneráció mértékét. Az állóképesség fejlesztésére 5-10 km közötti távot fussunk egyenletes tempóban. Emellett a gyorsasági állókjépesség növelésére az intervallumos futás is ajánlott (pl. 300 m laza, 100 m gyors váltakozva). Ugyanakkor érdemes hetente vagy kéthetente egyszer gyors sebességgel lefutni 3 km-t. A Master of Sport szinthez szükség lesz a Cooper-tesz teljesítésére, ami azt jelenti, hogy 12 percen belül kell lefutni a 3 km-t. 

4. Outdoor kardió

Szép időben az ember szívesen fut, evez, úszik, biciklizik kint, a szabad levegőn. Ez kétségkívül jót tesz a tüdőnek és az egész szervezetnek, de az időjárási viszontagságokat (hideg, meleg, eső, szél stb.) is bele kell számítani az edzésünkbe. Még ha nem is adagolható olyan pontosan a terhelés, mint a teremben, gépeken, érdemes néha kiszakadni a megszokott környezetből és kint edzeni, főleg nyáron.

5. Kardió-mogzások

A következőkben felsorolom azokat a mozgásokat, amiket én szoktam kardióedzés gyanánt végezni a kettlebell edzés után vagy mellette: futás, úszás, Airbike (kar-láb bicikli), evezőgép, ellipszis, ugrókötél, lépcsőn futás, burpee. Ha ezeket váltogatjuk, akkor egyrészt az egész testünk izmai egyenletesen kapnak állóképességi terhelést, másrészt az elménk és az idegrendszerünk is változatosabb impulzusokat kap, mintha mindig csak egyféle kardió-gyakorlatot végeznénk. 

2017. július 2., vasárnap

A tárakszvászana végrehajtása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ebben a pózban folytatódik a kraukacsászanában elkezdődött hátrahajlító motívum, de ugyanakkor elkezdődnek a kézenállás-pózok is, melyek ezután folytatódnak, különböző lábtartásokkal.

Vinyásza számolás

Tárakszvászana A

Szapta: Belégzésre ugorjunk fel lefelé néző kutyapózból kézenállásba, majd hajlítsuk hátra a törzsünket és a lábunkat skorpió-pozícióba. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Astau: Kilégzésre egyenesítsük vissza magunkat kézenállásba, majd ereszkedjünk le csaturanga-dandászanába, minél kevésbé csapódva be a talajba.
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Tárakszvászana B

Ékádasa: Belégzésre ismét ugorjunk fel kézenállásba, de most a bal láb maradjon nyújtva, és csak a jobb lábunkat közelítsük a fejünkhöz. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Dvádasa: Kilégzésre egyenesítsük vissza a behajlított jobb lábunkat és a törzset kézenállásba, majd ereszkedjünk le csaturanga-dandászanába.
Trajódasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Csaturdasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Pancsadasa-astadasa: ismételjük meg az ékádasa-csaturdasa vinyászákat a bal oldalra is.

A tárakszvászana A és B között elegendő a fél vinyásza, ahogy a fenti leírásban szerepel, utána azonban opcionálisan végezhetünk teljes vinyászát is (vagyis álló helyzetig megyünk fel, és onnan kezdjük a következő vinyászát lefelé néző kutyáig).

2017. július 1., szombat

Tárakszvászana - összefoglalás

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Tárakszvászana (Táraka póza)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A tárakszvászana tulajdonképpen egy kézenállásban kivitelezett skorpió-póz. A póz mögötti filozófiai jelentés önmagunk felszabadítása a szádhaná, azaz a rendszeres gyakorlás által. Patandzsalí három dolgot hangsúlyoz, mint a felszabadulás elérésének eszközét: a gyakorlást (abhjásza), a lemondást vagy elkülönülést (vairágja) és az önvalóról szóló tudás (pragjá) megszerzését. A tárakszvászana egy fordított póz, vagyis kézenállásban fejjel lefelé állunk, ugyanúgy, mint a fejenállásban. Ez elősegíti a Kundaliní felébresztését és felvezetését a múládhára feletti nyugvóhelyéről a koronacsakra (szahaszrára) irányába. Menet közben a Kundaliní átszúrja a három granthít (csomót), melyek az önmegvalósítást akadályozó tényezőket képviselik: Brahma-granthí (a múládhára és szvádhisthána területén, a fizikai testtel és a külvilággal való azonosítást jelképezi; Visnu-granthí (a manipúra és az anáhata csakra területén helyezkedik el, és az elménkkel, érzelmeinkkel való azonosítást jelképezi; Rudra-ghanthí (a visuddhi és ágjá csakra területén helyezkedik el, és a hamis egóval (ahankára) való azonosítást jelképezi). Amikor sikerül megszabadulnunk minden hamis azonosítástól, akkor a Kundaliní felemelkedhet az ágjá csakrába, és onnan elérheti a szahaszrárát. A fordított pózokban a gravitáció erejét megfordítjuk, és nem az alsó csakrák felé fogja húzni a Kundalinít, hanem felfelé. A talpak fejre helyezése tovább erősíti a póz „egóromboló” hatását. Amíg az ember magasabb rendűnek tartja a fejét, mint a lábát, addig az egója nem tud túllépni az alá-fölérendeltségi viszonyokon. Amikor a talpunkat ugyanolyan tisztának és Istentől valónak fogadjuk el, mint a koronacsakránkat, azzal kifejezzük az Abszolút előtti meghódolást.

A Táraká névvel kapcsolatos mitológiai alakok ismertetésben Tárakászura és a jaksa hercegnő, aki emberevő ráksaszává változott, az eltorzult emberi természetet és egót jelképezi, melytől Isten megszabadítja a tulajdonosát, amikor megöli. Mivel a lélek elpusztíthatatlan, Isten nem a démonokat magukat ölte meg, hanem a démonikus mentalitásukat, és ezáltal felszabadította őket. Tárá, Brihaszati felesége az emberekre és félistenekre oly jellemző gyarlóságot és ragaszkodást képviseli, melyek szintén az egó megnyilvánulásai. Tárá képes volt beismerni és kijavítani hibáját, ezáltal megszabadult az egója félrevezető irányításától. A tárakszvászana A és B gyakorlása közben tehát azért imádkozhatunk, hogy Isten vegye el az egónkat és a démonikus mentalitásunkat, és szabadítson fel az anyag béklyóiból.