2019. március 13., szerda

Úton a Tavaszba, a Teremtésbe, az Újjászületésbe

Apró mozzanatokban érkezik az új Élet ebben az évben, de még nem kizárt, hogy valami nagy is lesz belőle, legalábbis sokunk életében. A szellemvilággal kapcsolatos kalandozásaimban is apró mozzanatok sorozata történik most éppen. Egyik este altatta a gyerekeket, mert Orsit már teljesen kikészítették. kértem egy kis segítséget a szellemvilágtól, mert nagyon élénkek voltak a gyerekek. Ekkor azt láttam a becsukott szemeim előtt, hogy az erdőből elindultak az álommanók (sohasem gondoltam volna, hogy tényleg léteznek), hogy elaltasság Lolát és Alexet. Olyanok voltak, mint az apró kertitörpék, zöldbe és pirosba voltak öltözve. A lapulevelek alól bújtak ki, ahol napközben meghúzzák magukat. Amikor körbevették az ágyat, finom, fátyolszerű hálót kezdtek szőni szentjánosbogarakból, és ezzel a hálóval beterítették a gyerekek szemét, száját, majd a fejét és az egész testét. Pár perc alatt rájuk is ereszkedett az álom, és már csak a lassuló szuszogásuk hallatszott az iménti ovis énekekből álló halandzsaszöveg helyett. A pislákoló szentjánosbogarak még engem is szendergő álomba ringattak, alig bírtam kivonszolni magamat a szobából egy óra múlva.

Múlt héten írtam a Halál Angyaláról, akivel még sok-sok évvel ezelőtt találkoztam. Kíváncsi voltam, hogy most is velem van-e. Elmentem az Életfához és találkoztam az erőállataimmal. Átnéztem a bal vállam felett, ahogy Castaneda írja, és ott láttam a fekete alakot. Gondolatban azt közölte velem: "Mindig itt vagyok, hogy emlékeztesselek: ami megszületett, az meg is fog halni, és csak az marad meg örökké, ami nem született meg, hanem mindig volt. De a te időd még nem jött el, még van dolgod ebben a testben. Egy kicsit megmutatta azt is, hogy milyen a halál. Amikor az ember szívét hidegség kezdi elönteni, és fokozatosan körbeveszi bentről kifelé, akkor tudja, hogy itt van az utolsó órája. De egyelőre meleget és sok energiát éreztem keringeni a szívemben és a testemben. Bár nem vagyok keresztény beállítottságú, meglepve tapasztaltam, hogy nagy, csuklyás fekete köpönyeget visel, és ezért nem látszik a fényes "arca", és van egy jókora kaszája is. "Mire való a kasza?" kérdeztem. "Arra, hogy lekaszáljam a lelkeket, akik már megértek arra, hogy elhagyják a földi porhüvelyüket. Nekik szükségük van a továbblépésre a fejlődéshez, mint ahogyan az érett kalászt is el kell hagynia a magoknak. És akik már eleget voltak az Alsó Világokban, a Holtak Birodalmában és a büntető világokban, őket is lekaszálom, mert eljött az ideje, hogy új testet kapjanak." Mindez nem volt félelmetes, inkább megnyugtató, hogy az Univerzum rendjében nem állhat be fennakadás.

Ma pedig dobkörön voltam, ott is sok kis jelenet rakódott egymásra. A gyógyító sátornál megint azt éreztem, hogy nem elég erős még a hangom, és utólag olvastam a "Sámánhangok" könyvben, hogy "A sámán éneke és kántálása az erő megnyilvánulása önmagában, önmagától, méghozzá olyan erőé, melyhez a természetfelettivel kapcsolatba hozó fájdalmas megpróbáltatás vezetett el. Az Amerika délnyugati sivatagaiban élő papagók szerint a méltatlanok nem részesülnek látomásban. Csak aki alázatos, azt látogatja meg az álom, és az álomban mindig ott rejlik az ének." A gyógyító sátor végére azért a dobok, a csörgők és az énekhangok mindig összeállnak valamiféle archaikus, prehistorikus őstemplommá, egy nagy dómot alkotnak, melyben az Őserő és a szellemlények, istenek összes hierarchiája felsorakozik, az Ég kapui megnyílnak, hogy egy pillanatra újra összekapcsolódhassunk őseredeti, belső lényegünkkel.  

A sok-sok dal után volt egy fekvő utazás, melyben az erőállatunktól kellet segítséget kérni. Nálunk most az otthonteremtés a központi téma, és az erőállatok elvittek a mélybe, megmutatva, hogy az ősi gyökerektől és a Természet elemeiből kell építkeznem, felismerve és tisztelve a szellemi erőt mindegyik elemben. A Földanya, a víz tündére, a növények és állatok szellemei, a tűz és a szél istenei mind akkor fognak együttműködni, ha megadjuk a tiszteletet és szimbolikus áldozatot ajánlunk fel nekik. A Természettel való közvetlen és tudatos kapcsolatra mindenkinek szüksége van, és legtöbben azért vagyunk betegek és boldogtalanok, mert elszakadtunk az Anyatermészettől, és mesterséges környezetben éljük az életünket. A jurta a természet rendjének megtestesülése, mely összekapcsolja az Alsó Világot (alap) a középsővel (belső tér) és a Felső Világgal (füstlyuk). Ezért a jurtában nagyon jól meg lehet idézni a Természet szellemeit és a Világrendet alkotó erőket. A fenti ábrán Tengri szimbólumai és a türk írás látható, amivel úgy látszik, szintén foglalkoznom kell majd egy kicsit.

2019. március 12., kedd

A világ csak illúzió volna?

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az objektív szamádhik jelentőségéről beszélve sokan így válaszoltak: „A meditáció nem valamin történő meditációt jelent. A meditáció a valódi természetünk. Ha egy tárgyra koncentrálunk, akkor az ismert dolgok foglyai maradunk.” Ezek az állítások az advaita védánta és a buddhizmus felfogását tükrözik a meditációról, és nem a jógáét. Egyikőjüket sem kell automatikusan helyesnek vagy helytelennek tekinteni; de a kérdésem a következő: „Egyáltalán minek jött létre a világ, ha a megismerése foglyul ejti a lelket? Ez azt jelentené, hogy Isten egy trükkmester, aki azért adta nekünk a világot, hogy belegabalyodjunk, és nem adta meg azt az értelmi képességet, amivel ki tudunk szabadulni belőle?” Ezt a kérdést tenném fel azoknak a filozófusoknak, akik szerint a világ ez illúzió, káprázat, vagy akár „nem igaz”, ahogy Gaudapáda nevezte a Mándúja Kárikában. Ezt Isten egyik indiai neve – Májin – is tükrözi. Ha Istent Májinnak nevezzük, ami azt jelenti: „az, aki az illúzió fátylát fonja”, akkor abban hiszünk, hogy Isten egy trükkmester, aki olyan illúzióban ejt foglyul, melyből szinte lehetetlen megmenekülni.
Hasonló módon, egyes radikális idealisztikus filozófiák (melyek szerint a világ csak egy gondolat az elménkben), az emberi testet „semminek”, „sárnak”, „börtönnek”, „egy sírnak, melybe be vagyunk zárva”, „csalásnak”, vagy a „szenvedés völgyének” tekintik. E filozófiák szerint az elme és a test a szabadság akadályai, ketrecek, melyekbe be vagyunk zárva, és amelyekből ki kell szabadulnunk, hogy a tiszta tudat napjában sütkérezhessünk. Ezen szélsőséges filozófiák terjesztői szinte mindig férfiak. Indiában az univerzumot vagy prakritinek (Természet) vagy Saktinak (energia) nevezik, és női jellegűnek tartják. Az univerzum elutasításával tehát minden női jellegétől megfosztjuk a teremtést, és csak a tiszta tudat marad, melyet férfi jellegűnek tekintünk. Ugyanezek a filozófiák előírják a cölibátust a férfi gyakorlónak, nehogy beszennyezze a nőiség. A testet, melyet az anyánk szült és táplált, elutasítják. Bár a nő, aki Isten egy Fiát foganta, szeplőtlen fogantatással tette ezt, a mi anyáink beszennyeződtek a folyamat közben. Nem sértés-e ez az anyáinkkal szemben? És mindez kényelmesen szexista. Azt, hogy a nemzést karmikus köteléknek tekinti, Buddha is alátámasztotta, amikor a saját fiát Rahulának (Béklyónak) nevezte, mert úgy hitte, hogy a fia ideláncolta őt az anyagi léthez. Mi ebben a hiba? Igen, helyes, az első a négy nemes igazság között: „Minden létezés szenvedés”! E tekintetben a vallások általában egyetértenek. Azt mondják, hogy az anyagi univerzumot, a testet, és minden világi dolgot le kell győzni és el kell érni egy másik világot, nevezzük azt akár mennyországnak, akár nirvánának.
Én is szeretem a tiszta tudat napját, de ez csak a misztikus élmény egyik oldala. Ha a misztikus tapasztalat mindkét aspektusát, a tárgy nélkülit és a tárggyal rendelkezőt is figyelembe vesszük, akkor teljesen más világképhez jutunk. Egy olyan világnézethez, melyben a világ nem egy hazugság, délibáb, csalás vagy a szenvedések völgye, és melyben a test nem egy sírhely, sár vagy egy koporsó, és amelyben a nők nem akadályok vagy zavaró tényezők a spiritualitásban. Ebben a világnézetben az anyagi univerzum és benne az emberi test Isten kikristályosodott teste. Míg a tiszta tudat állapotát Siva személyesíti meg, az indiai Isten, aki a tárgy nélküli szamádhi állapotában elmerülve ül a Himalája jeges és élettelen magaslatain, az univerzum női természetű. És a „nő” a megtestesítője. Nem a spiritualitásunk akadálya, hanem hordozója. Ha csak tárgy nélküli szamádhi lenne, mindannyian gondolat és mozdulat nélküli Sivák lennénk, a világ pedig egy élettlene hely volna, egy megdermedt kép, ami nem tartalmaz semmit, csak ...várjuk ki... semmit, ürességet. Micsoda férfi-paradicsom! De mi történt a teljességgel, a túláradó örömmel, a végtelen kreativitással, a bőséggel és a virágzással?
Ez a bőség csak akkor tért vissza, amikor Káma virágnyila megérintette Sivát. Így ő feleszmélt, és beleszeretett Párvatíba, a Sakti, a női teremtő erő megtestesülésébe. A Siva Purána ezt követő történetei finom egyensúlyt képviselnek a magányos meditáció és a világban való eksztatikus részvétel között. Figyelemre méltó, hogy a nyolc szamádhi közül az egyiket ánandának, vagyis az eksztázis szamádhijának nevezik.

-->

2019. március 11., hétfő

Siva alakja a Védákban

A védikus korszakban Siva alakját több védikus istenséggel is azonosították, többek között Purusával, Rudrával, Agnival, Indrával, Pradzsápatival, Vájuval és másokkal. 

Rudra

Siva személyisége, ahogy ma ismerjük, sok közös vonást mutat a védikus Rudra istenséggel. A legtöbb hindu ezért azonosnak tekinti őket. Rudra, a tomboló vihar istensége, általában pusztító, vésztjósló isntenségként van ábrázolva. 

A Rig Véda is említi Rudrát. A 2.33-ban Sivát a Rudrák, vagyis a vihar-istenek apjának tekintik. Emellett a Srí Rudram, a hinduizmus egyik legszentebb himnusza, mely a Rig és a Jandzsur Védában is megtalálható, és Rudrához szól, több esetben is Sivának szólítja. De a Siva jelzőt sokszor használják Indrára, Mitrára és Agnira is. Mivel a Siva szó jelentése az, hogy "tiszta", "kedvező", elképzelhető, hogy a jelző csak ezen istenségek minőségét jelzi, és nem Sivával való azonosságukat. Rudrát Sarvának is nevezik, ami arra utal, hogy íjat és nyilat hordoz. Egyesek ezt is Siva nevének tekintik, mely azt jelenti: "az, aki képes megölni a sötétség erőit".

Agni

Rudra és Agni közeli kapcsolatban állnak. E két istenség azonosítása fontos szerepet játszott Rudra-Siva személyiségének későbbi megjelenésében. Rudra-Siva kapcsolata a tűzzel szintén fontos motívum, mely Rudra más neveiben is kifejeződik: Sasipandzsara (aranyló vörös színű, mint a láng), Tivasímati (fényesen lángoló). Agnit bikaként szokták leírni, Siva hátasállata pedig Nandi, a bika. Agni szarvai szintén bika-jellegére utalnak. A középkori szobor-ábrázolásokon Agni és Siva egyik formája, Bhairava is lángokból álló koronát visel.

Indra

Wendy Doniger szerint a puránikus Siva a védikus Indra alakjának folytatása. Ezt több érvvel is alátámasztja. Mindkettő kapcsolatban áll a hegyekkel, folyókkal, férfias termékenységgel, bátorsággal, félelemnélküliséggel, háborúval, a bevett törvények áthágásával, az Aum hanggal, és a Legfelsőbb Lénnyel. A Rig Védában a Siva jelzőt Indrára is haasználják. Indra is, Sivához hasonlóan, egy bika képében jelenik meg. A Rig Védában Rudra a Marutok (szélistenek) apja, de nem hozzák kapcsolatba a marutok háborúskodásával, mint Indrát.

2019. március 10., vasárnap

Jóganidrászana

4.74 Jóganidrászana
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"30. Jóganidrászana (4.74)
Ez 12 vinyászából áll. A hetedik vinyásza a jóganidrászana szthiti. A kúrmászana első hat vinyászája megegyezik ezzel. A hetedik vinyászában üljünk úgy, ahogy a dvipada sírsászanában ültünk, és ahelyett, hogy a lábainkat a nyakunk mögé tennénk, először feküddjünk hanyatt, arccal felfelé. Utána emeljük meg a lábainkat, és helyezzük őket a tarkó mögé.
A dvipada sírsászanában imatartásba helyeztük a kezeket, és a múládhára csakra közelében tartottuk. Ebben az ászanában, a kramát követve, hozzuk a vállakat (és a karokat) jobb és bal oldalon a combok tetejére, és erősen fogjuk a csuklónkat a bal kéz ujjaival a gerinc alatt. Tanulmányozzuk a képet.
A hetedik vinyászában, miután csak récsakát csináltunk, vegyük fel az ászana szthitit. Ezután végezzünk púraka kumbhakát és feküdjünk le. A nyolcadik vinyásza a csaturanga dandászana. Az ászana utolsó négy vinyászája pontosan megegyezik a pascsimóttánászanáéval.
Hatásai: A tuberkulózist, a hasi puffadást, a vízkórt és az ödémát (a szövetek duzzadását a víz felgyülemlése miatt) – ezeket a komoly betegségeket gyógyítja. A vájut a szvádhisthána csakrában és a bharmaguha csakrában tartja, és ezáltal hosszú életet eredményez. Segít, hogy gyorsan kontroll alá tudjuk vonni az apána vájut. Terhes nők ne végezzék."
(A jóganidrászana vinyászái:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre tittibhászana pozícióba (a lábakat terpeszben hozzuk előre a karok két oldala mellett), majd ereszkedjünk le a talajra, és feküdjünk hanyatt. Mindkét lábunkat helyezzük a tarkó mögé, először a jobbat, majd mögé a balt. A kezeinket kulcsoljuk a derekunk alatt, a bal kézzel fogva a jobb csuklőt. Ez a jóganidrászana szthiti (4.74)
Astau: Kilégzésre bontsuk a kéz- és lábkulcsolást, és feküdjünk hanyatt, majd csakrászanával guruljunk hátra, és érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékádasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Dvádasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát nem számolja).)

2019. március 9., szombat

Dvipada Sírsászana

4.73 Dvipada Sírsászana
Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"29. Dvipada Sírsászana (4.73)
Ez a póz 14 vinyászából áll. A vinyászák a hatodikig megegyeznek a pascsimóttánászanáéval. A hetedik vinyászában mindkét lábunkat helyezzük a vállaink mögé, és végezzünk utpluthit, ahogy a bhudzsapídászana hetedik vinyászájában. Utána billentsük előre a medencénket és üljünk le.
Ezután végezzünk récsakát, és lassan, óvatosan helyezzük a bal lábszárat a jobb tetejére a tarkónk mögött. Vagyis a jobb sarkunk legyen a bal fülünknél, a bal sarkunk pedig a jobb fülünk mellett Miközben ebben az állapotban vagyunk, végezzünk púraka kumbhakát és emeljük fel a fejünket. Vigyünk a kezeinket a múládhára csakrához, és helyezzük őket imatartásba. A 8. vinyászától a 14-ig gyakoroljunk ugyanúgy, mint a bhudzsapídászanát.
Hatásai: Megszünteti a lép, máj és a gyomor betegségeit. Megtisztítja a múládhára csakrát. Nagyon elősegíti az uddíjána bandhát. Gyakoroljuk azután, hogy először nagyon figyelmesen tanulmányoztuk a képet. A terhes nőknek nem szabad végezniük ezt a pózt. Akik hajlamosak a vetélésre, azok egy ideig gyakorolják ezt az ászanát, majd hagyják abba, mielőtt megtermékenyülnek. Ha nem gyakorolják ezt az ászanát a terhesség alatt, akkor erős és egészséges gyermekük fog születni, segíti a méhfal egészségét és tágulását. Aki nem szeretne utódokat, annak mindig gyakorolnia kell ezt az ászanát. Ha gyakorolja, akkor nem lesz gyereke."

(A dvipada-sírsászana vinyászái:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre tittibhászanába, vagyis a lábainkat a karok két oldala mellett hozzuk előre, majd üljünk le a talajra. Helyezzük a tarkónk mögé a bal, majd a jobb lábunkat, majd emeljük meg a testünket a levegőbe, a tenyereken támaszkodva (4.73)
Astau: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga dandászanába.
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékádasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva–uttánászanába.
Dvádasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Trajódasa: Belégzésre egyenesedjünk fel és emeljük a karokat a levegőbe (úrdhva vriksászana)
Csaturdasa: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát nem számolja).)
A lábak behelyezésének sorrendjében eltérés van Kirshnamacharya és Pattabhi Jois között. Krishnamacharya szerint először a jobb, majd mögé a bal láb kerül be, míg Pattabhi Jois fordított sorrendben tanította. Krishnamacharya előrevette a kiemelt változatot (utpluthi), majd utána vette az ülő változatot. Pattabhi Jois ezt is fordított sorrendben oktatta.)

2019. március 8., péntek

Siva alakja a történelemben

Siva imádata pán-hindu tradíció, ami azt jelenti, hogy nem csak a hinduizmus különböző képviselői és csoportjai fogadják el és imádják istenként, hanem Indián kívül Nepálban, Srí Lankán, és Délkelet-Ázsia több országában is ismerik és imádják Siva alakját. A Siva-lingam, mint egyetemes maszkulin isteni szimbólum pedig számos megalitikus kultúra emlékeiben megjelenik a Közel-Keleten, Afrikában, Óceániában, és az amerikai kontinens különböző részein is. 

Siva alakja, ahogy ma ismerjük, sok-sok idő alatt épült fel, sok helyi kultúra hagyományainak egybeolvadásával az évezredek során. Vijaya Nath szerint Visnu és Siva alakjába számos helyi kultusz és istenség alakja olvadt bele az idők során. Idővel vagy úgy vették, hogy a különböző helyi istenségek ugyanannak az istennek a különböző aspektusait képviselik, vagy különböző kiterjedéseit, inkarnációit, melyekben imádták és ismerték az adott istent. Siva alakjába számtalan helyi istenség olvadt bele úgy, hogy a neve után tették az "ísa" vagy "ísvara" utótagot, mely "Urat" jelent, például Bhútésvara, Hatakésvara, Csandésvara.

Axel Michaels szerint a saivizmus, ugyanúgy, mint a vasinavizmus, egy olyan hallgatólagos egységet tételez fel, melyet nem találunk meg egyértelműen a gyakorlók vallásgyakorlatában, vagy filozófiai, ezoterikus doktrínáiban. Ezen felül, a gyakorlat, szertartások és a filozófiai tanok különálló egységet alkotnak.

Maharashtrában például létezett egy helyi istenség, akit Khandobának hívtak, és a földművesek, pásztorok védőistensége volt. Khandoba fő imádati központja Jejuriban van. Khandoba alakja beleolvadt Sivába, és Siva-lingamként imádják. De Siván kívül Szúrjával (Napisten) és Kárttikéjával (Hadisten) is azonosítják.

Indus-völgyi eredet

Számos indus-völgyi pecséten láthatunk állatokat, de néhány pecséten egy jógapózban ülő alak is látható, akinek szarva van vagy agancsos korona van a fején, és itifallikus, azaz felálló nemi szervvel ábrázolták. Mohenjo-daro korai feltárói Pasu-patinak (az Állatok Urának) nevezték el az alakot , ami később Siva és Rudra egyik neve is volt. Sir John Marshall és más kutatók szerint ez a figura Siva prototípusa, és úgy írták le, hogy három feje van, valamint jógapózban (baddhakónászana) ül.

Egyes akadémikusok, például Gavin Flood és John Keay kétségüket fejezték ki, például John Keay azt írja, hogy "Lehet, hogy ez valóban az Úr Siva egyik korai megnyilvánulása Pasupatiként, de a figura néhány vonása nem egyezik meg Siváéval." Doris Srinivasan (1997) szerint az alak feje inkább szarvasmarha- vagy bivalyszerű és nem emberi. Iravatham Mahadevan (1977) szerint az indus-völgyi pecséteken talált figura a hindu Murugan istenséggel azonosítható, aki Siva és Párvatí fia (Kárttikéja). Gregory L. Possehl (2002) arra a következtetésre jutott, hpgy a figurát valóban tekinthetjük istenség-ábrázolásnak, melynek köze van a vízibivalyhoz, és rituális pózban ül.

2019. március 7., csütörtök

A világ valósága és a szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"De ekkor valami furcsa történt. Észrevettem, hogy valaki más is figyel engem. Addig azt gondoltam, hogy csak egy hatéves test vagyok, mely nem különösen tehetséges, nem túlzottan intelligens, és éppen a többiek után kullog a sportban az iskolában. Alig tudtam megérteni a családomat és nem voltam képes megértetni magamat velük. De ahogy a kukoricamezőn feküdtem, a késő délutáni ég végtelen kiterjedését nézve, láttam, ahogy a „másik” én kinéz a szemeimen keresztül. Mivel nem volt előzetes elképzelésem arról, hogy mi ez, és mit kell tennem, kíváncsiságból engedtem magamat belezuhanni, mintha egy medencébe esne a testem. Amint elmerültem ebben a másik lényben, felvettem annak határtalan kiterjedését. Ennek a lénynek nem volt kezdete vagy vége. Időtlen és örők volt. Nem gondolkodott, észlelte az összes korlátozott gondolatomat, de saját maga nem hozott létre gondolatokat. Szemtanúja volt a fájdalmamnak, élvezetemnek, frusztrációimnak és félelmeimnek, de külön maradt tőlük – tiszta és érintetlen volt. Miközben én bele tudtam merülni, szinte fuldokoltam az életem drámájában, ez a furcsa barát maga az óceán volt. Tudatában volt a felszín hullámzásának, de mindig a felfoghatatlan mélységeinek teljessége maradt.
Ott maradtam újonnan talált barátommal egy óráig vagy még tovább. Ebben az órában megtanultam, hogy örök és határtalan vagyok, és az élet nem arról szól, amit eddig nekem mondtak. Megtanultam hallgatni is. Amikor hazatértem, az anyám azt mondta: „Nézd meg a cipődet! Nem megmondtam neked, hogy maradj távol a mezőtől? Várj, amíg elkap a gazda, majd jól el fog kergetni!” Nem mondtam ezt: „Anya, én nem félek. Tudtad, hogy te, a személyiségem, és a gazda is csupán képek vagytok, melyek a tudatom képernyőjére vetülnek?” Csak annyit mondtam: „Igen, Anya.”
Az ilyen jellegű spontán élményeket azonban nem könnyű integrálni és gyakran nem teszik egyszerűbbé az életet. A jóga részint azért kezeli annyira konzervatívan az ilyen élmények előhívását, mert nehéz integrálni őket. Mit kellett volna egy fiatal gyereknek kezdenie egy olyan tapasztalattal, mint az én esetemben? Nem sokkal ezután versengésbe kezdtem a falusi pappal, akinek egyáltalán nem tetszett az új konkurencia. Ezért hangsúlyozza jobban a jóga a felkészülést az ilyen állapotokra, mint magát az állapot bekövetkezését. Egyes emberek pszichedelikus szerek segítségével értek el hasonló élményeket. De ezek az élmények nem lesznek igazából a mieink, amíg nem végeztük el az előkészítő munkát, ami a jóga esetében magában foglalja a jóga-filozófia tanulmányozását, az odaadást, az ászanát, pránájámát, kriját és a Kundaliní meditációt.
A tárgy nélküli szamádhit ki kell egészíteni az objektív szamádhival
A fenti történet jól illusztrálja az 1.2. szútrát: „A jóga az elme hullámzásainak lecsendesítése.” De ez a szútra csak a tárgy nélküli szamádhit határozza meg, a magasabbat a kettő közül. Ha kivesszük a kontextusból, és nem egészítjük ki a szamádhi egyéb definícióival, azt gondolhatnánk, hogy a jóga csak a csendről szól, ami nem igaz. A csend fontos az elme egészsége és a spiritualitás szempontjából, de ez nem minden! Ha ez igaz lenne, akkor a jóga csak egy menekvés lenne a világból és a csapongó elménktől – majdnem, mind egy antidepresszáns-tabletta. Ez azt jelentené, hogy a jóga csak arról szól, hogy megállítsa az egész világot. De valójában több ennél.
A tárgy nélküli szamádhi annyira magával ragadó, hogy a világ (még ha csak egy kis időre) délibábnak, illúziónak, májának tűnik, és csak a tudat tűnik valóságosnak. Egyes misztikusok annyira szilárdak voltak ebben az állapotban, hogy jelentéktelennek tartották a világot, ami végeredményben puszta illúzió. Sajnos az ebből az állapotból fakadó filozófia azt eredményezheti, hogy az ember minden szociális aktivizmusból kivonja magát, még abból is, ami nagyon fontos. Más tényezők mellett ez vezetett a kasztrendszer megkövesedéséhez. Örökletessé tették, Minek változtassunk a társadalmi renden, ha úgysem valóságos? Azok, akik folyamatosan a tárgy nélküli szamádhi állapotában vannak megállapodva, ritkán állnak ki a nők jogaiért, az etnikai vagy nemi kisebbségekért. Hajlamosabbak azt mondani, hogy a dolgok jól vannak úgy ahogy vannak, és nem kommentálják a problémákat.
Misztikusként és jógiként is van társadalmi felelősségünk, és ha meg kell változtatni a dolgokat, akkor fel kell állnunk, és meg kell változtatnunk őket. Ha valótlannak és illúziónak nevezzük a világot jógikus szempontból, az a tárgy nélküli szamádhi túlhangsúlyozását jelzi. Ez a szamádhi a legerősebb és a leghatásosabb a psziché megváltoztatása szempontjából, de ki kell egészíteni az objektív szamádhikkal, melyek megtanítják nekünk a tárgyak, a világ és más emberek valóságát és természetét. Azt tanítják, hogy a világ és mások nem csupán a képzeletünk szülöttei, hanem fájdalmasan (vagy örömtelien) valósak és kapcsolatba kell lépnünk velük.