2016. július 20., szerda

Képi világ

Nem annyira szeretem Tibi Atya humorát, de ez speciel betalált, és nem is tudom, hogy inkább vicces vagy szomorú-e a dolog. Mint minden blogtémához, ennek megéréséhez is több impulzus vezetett. Például egy interjúban olvastam, ami egy könyvtár vezetőjével készült, hogy mennyire leszoktak a fiatalok az olvasásról. Amikor megjelentek az e-könyvek, azt jósolták, hogy ötven éven belül vége a papíralapú könyvnyomtatásnak. De nem is ez lenne a legnagyobb baj, hanem az, hogy az e-könyveket az emberek ugyanúgy nem olvassák, mint a nyomtatottat. 

Beszélgettem egy sportolóval is, aki jól ért a maga szakterületéhez, és azt mondta, hogy szívesen írogat cikkeket, de már nem sok értelmét látja, mert az emberek inkább megnéznek egy-egy képet vagy pár másodperces videót, de hosszabb szöveget már nem olvasnak el, akár az interneten van, akár az e-könyv olvasójukon, akár nyomtatott formában. 

Az egész online megosztós képi és mozgóképi világra még egy lapáttal rátesz az újabban megjelent mobilos sikerjáték, a Pékmon Go. Sikere abban rejlik, hogy míg az eddigi számítógépes és tabletes játékok otthon vagy bárhol ülve, kockulva is játszatók voltak, ebben a játékban folyamatosan mozgásban kell lenned. Ma is láttunk egy csapat embert, akik a Városligetben ültek, és mindenki szótlanul bámulta a saját telefonját. Nem tudom, hogy ezt játszották-e vagy valami mást, de az okostelefon bámulása minden esetre egy jó módszer arra, hogy ha unjuk a társaságot vagy a tevékenységet, amit végzünk, akkor ezzel tudjuk jelezni, hogy "nem vagyok ott", csak a testem tartózkodik a helyszínen. A Pokémon Go kedvelői pedig már mozgás közben is gyakorlatilag átlépnek a virtuális valóságba, mert nem a tájban gyönyörködnek vagy az emberekkel foglalkoznak, akik körülveszik őket, hanem a telefonjuk képernyőjén ugráló zsebszörnyekkel. És azt hiszem, hogy az első ilyen geolokációs játékot számos másik fogja követni, egy idő múlva Google szemüvegben meg egyéb olyan eszközzel feszerelve, amelyek még jobban elmélyítik a szakadékot a "valós", vagy inkább úgy mondom, hogy "offline" világ és a kedvünkre teremtett virtuális valóság között. 

Én valahogy úgy érzem, hogy maradi vagyok ebből a szempontból, szeretek nyomtatott könyveket olvasni, és amik itthon vannak a könyvespolcomon, azokat minduntalan tervezem elolvasni is, még ha csak évi néhány darabra jut is végül időm. Egy könyvesboltban százezreket el tudnék költeni, és sajnálom is, hogy nem csak a könyvvásárlás, de általában a kultúra sok esetben meghaladja az emberek pénztárcájának lehetőségeit, még akkor is, ha éppen volna igényük rá.

A könyvolvasással egyetemben természetesen más kulturális események iránti igény is csökkenőfélben van. Sokkal kevesebben járnak színházba, koncertre (mármint olyanra, ami nem a nyári fesztiválokon vagy a Park, Track stb. jellegű helyeken van, hanem pl. a Müpában), a múzeumokról nem is beszélve. Ha így haladunk, akkor ötven év múlva az emberek java része ismét funkcionálisan analfabéta lesz, legfeljebb beszélni fog tudni, de azt is egy sokkal szegényesebb nyelven, mint amit a klasszikus irodalom ránk hagyott, és az emberiség valóban a legértékesebb vívmányait, a kulturális értékeit fogja elveszíteni vagy elvesztegetni. A könyvégetésnél vagy egyes eszmék, filozófiai gondolatrendszerek üldözésénél sokkal alaposabb és szörnyűbb az a tendencia, amikor az emberekben az igényt és az érdeklődést ölik ki ezek iránt a dolgok iránt. 

Így valóban bekövetkezhet ismét a sötét középkor, melyben az olvasás, a kultúra, és a gondolkodás csupán egy kisebbség kiváltsága marad, akiket vagy üldözni fog a többség, mivel nem értik meg őket, vagy ki fogják őket közösíteni, mert zavarja őket digitális neoprimitivizmusuk megélésében. De ha így is lesz, akkor nyilván ez egy szükségszerűség lesz, mely zsákutcába sodor egy fejlődésképtelenné vált társadalmat. Hiszen most is megvan a szabad akarata és a választási lehetősége mindenkinek. Még pont abban a korban élünk, amikor ezek az értékek nem vesztek el, csak ijesztően sivárul az érdeklődés irántuk. Pontosan ennek a generációnak a felelőssége az, hogy megszerettesse a gyerekeivel a kultúrát, a tradicionális értékeket, és megtanítsa őket gondolkodni, és létrehozni a saját értékrendjüket, ahelyett, hogy virtuálisan generált tömegtermékek diktálnák az ízlésüket. Az emberiség elért a fejlődés azon pontjára, amikor a kulturális és civilizációs értékek még magasabbra emeléséhez minden eszköz adott, de ha a többség nem ezt választja, akkor marad a boldog tudatlanság és az újonnan beköszöntő sötét Újközépkor.

2016. július 19., kedd

Padmászana

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Padmászana

Ez a legerőteljesebb jógapóz. Ezt tekintik a legjobb póznak a pránájámához ( a jógikus légzőgyakorlatokhoz), de a meditáció céljára a sziddhászana ugyanolyan fontosságú. A padmászana fontossága abban rejlik, hogy a medence előrebillen, és a gerinc a támadni készülő kobra alakját veszi fel, ami szükséges ahhoz, hogy a kígyóerő felemelkedjen. Góraksa Nátha, Gheranda és más ősi tekintélyek csak azt a változatát fogadják el, amikor a jobb lábunkat helyezzük be először a lótuszba, de T. Krishnamacharya azt javasolja, hogy váltsuk az oldalakat.a képesek vagyunk eltölteni pár percet padmászanában, akkor gyakoroljunk pár kört a könyv második felében ismertetett meditációból. Lassan fejleszthetjük a gyakorlásunkat, amíg a meditációs gyakorlatunk fő részét nem tudjuk végigcsinálni padmászanában.

Egy másik megoldás lehet, ha padmászanában gyakoroljuk a pránájámát, és sziddhászanában a meditációt. Ne terjesszük ki hirtelen az időtartamot, amit padmászanában töltünk. Csak heti egy, vagy legfeljebb néhány percet adjunk hozzá. Ez a póz nagyon erőteljes, és az egy órás üléseket a padmászanában meg kell hagyni a haladó gyakorlóknak. Ha a csípőnk teljesen nyitott, és a pránájámát, valamint a meditációt is végig tudjuk csinálni padmászanában, az még jobb. Fontos, hogy ne közelítsük meg ezt a gyakorlás elvárásokkal. Soha ne kényszerítsük bele magunkat a pózba, illetve ne maradjunk a pózban erőlködve, ha fájdalmat érzünk.

Ahhoz, hogy egyenes lábas tartásból biztonságosan fel tudjuk venni a pózt, először teljesen hajlítsuk be a jobb térdízületet, azáltal, hogy a jobb sarkunkat a jobb fenekünkhöz érintjük. H képtelenek vagyunk erre, az azt jelzi, hogy a négyfejű combizmunk túl rövid a padmászana biztonságos felvételéhez. Ebben az esetben gyakoroljuk a korábban ismertetett vírászanát a négyfejű combizom nyújtásához, vagy üljünk keresztezett lábbal. Ha viszont hozzá tudjuk érinteni a jobb sarkunkat a jobb fenekünkhöz, akkor vigyük ki oldalra a jobb térdünket, és a jobb lábfejet spicceltessük, majd fordítsuk talppal fölfelé. Most húzzuk be a jobb sarkunkat a jobb lágyékhoz, hogy továbbra is biztosítsuk a jobb térd teljes behajlított állapotát a kifelé távolított helyzetben. Innen emeljük fel a jobb sarkunkat a köldökünkhöz, beljebb hozva a térdet a középvonalhoz. Tartsuk a sarkunkat egy vonalban a köldökkel, és helyezzük a lábfejünket az ellentétes combhajlatba.

Ismételjük meg ugyanezeket a lépéseket a bal oldalon is, úgy, mintha a jobb láb még ugyanúgy nyújtva volna. Először teljesen hajlítsuk be a térdünket, míg a comb hátsó része teljes hosszában nem ér a lábszárhoz. Vigyük ki a térdünket balra, majd először helyezzük a bal bokát a jobb boka alá a talajon. Innen emeljük fel a bal lábunkat a jobb boka fölé, a köldök irányába, miközben a bal térdünket kivisszük oldalra. Ne emeljük át a bal lábunkat a jobb térd fölött, mivel ez azt jelentené, hogy kinyitjuk a bal térdízületet, ami oldalirányú mozgást eredményezne a térdízületben a tranzíció alatt. Tartsuk a bal térdízületet végig annyira behajlítva, amennyire lehet, ami által a combcsont és a sípcsont egy egységként mozgatható, rés nélkül."

2016. július 18., hétfő

A hosszú élet titka

A napokban állított fel új világcsúcsot a brit Eddie Hall deadliftben, azaz felhúzásban: 500 kilót emelt meg. Igaz, hogy utána összeesett, mert hirtelen leesett a vérnyomása és megszédült, de azért megvolt az 500 kiló! Eddie Hall brit erősember életéről olvastam egy cikket, és a következő dolgokat érdemes megjegyezni belőle: Ő maga is nagyon egészségtelen és veszélyes sportnak tartja az erőemelést és az erősember-versenyeket, főleg az ő szintjén. 190 centijéhez  172 kilót nyom, naponta 5-6 órát edz, és a többi időben folyamatosan eszik és alszik. Egy rosszabb napon 7000 kalóriát tol be, egy jobb napon 12 ezret. És ennek java része persze állati fehérje. Egy ekkora testet bajos is lenne felépíteni állati fehérjeforrások és különböző anabolikus szerek nélkül. Éppen ezért Eddie is úgy gondolja, hogy megnyeri még a World's Strongest Man viadalt, majd visszavonul, vagy valamilyen más, egészségesebb sportágat választ magának. Ekkora testméretekkel még az olyan hétköznapi mozdulatok, mint a beszállás az autóba vagy egy zokni felvétele is gondot jelentenek. A 28 éves sportoló úgy érzi, hogy nem tud már hová fejlődni, de ha kellene, akkor még húsz évig tartani tudná ezt a szintet.

Nos, remélem, hogy valamikor az élete során Eddie is rátalál a jógára, ami negyven fölött tulajdonképpen mindenki számára életmentő. A hihetetlen izomtömeg persze korlátozza az ember mobilitását, de némileg lefogyva sokat tudna fejleszteni rajta, és a szívét, valamint az emésztőrendszerét sem terhelné annyira. Igazából az emberi test nem arra lett tervezve, hogy minden nap órákon keresztül mozgasson több száz kilós súlyokat, és ezzel nem az erőfejlesztés vagy az erőedzés ellen szeretnék állást foglalni, hiszen én is művelem. De az ilyen mértékű izomzat, még ha tisztán is ki lehetne fejleszteni (értsd doppingszerek nélkül), tulajdonképen egy feldogozó üzemmé alakítja az emésztőrendszert, melynek egy nagyobb család kalóriaszükségletét kell megemésztenie és kinetikus energiává alakítania minden nap. Ez bizony hamar elhasználja a szerveket és a szöveteket. Minél többet eszünk, minél többet ver a szívünk, minél gyakrabban veszünk levegőt, és minél több kalóriát égetünk el egy nap, annál hamarabb elhasználódik a testünk. Bár a sportnak kétség kívül számos pozitív hozadéka van az egészségre nézve, és mindenképpen jobb, mint a mozgáshiány, egy bizonyos terhelési szint felett a szervezet már nem képes maradandóan, sejtszinten regenerálódni, és egyszerűen elkopik.

A sportolóknak tehát már ifjú korban hasznos lenne elkezdeniük a jógát, de negyven fölött mindenképpen. A jógából ugyanis nem lehet kiöregedni, sőt, képes lelassítani a szövetek öregedését, és konzerválni az életenergiánkat. A jóga-ászanák gyakorlásának célja nem elsősorban az izomzat vagy az állóképesség fejlesztése, bár egy edzetlen embernél ilyen hatást is kifejt. Az ászanák célja sokkal inkább az egészség megőrzése és helyreállítása, valamint az ember felkészítése a pránájámára és a meditációra. A jógi életének célja e magasabb gyakorlatok művelése, és igazából az emberi test is leginkább erre lett tervezve. Sok más dologra is alkalmassá lehet tenni, például harcra, szellemi vagy fizikai munkára, de ezeken túl elsődleges funkciója az önmegvalósítás elősegítése. A jógi az életmódjából fakadóan kevesebbet eszik, visszatartja a lélegzetét a légzőgyakorlatok közben, és ezáltal le tudja lassítani az alapanyagcseréjét. Így több ideje marad az elméjét edzeni, mintha felturbózná a fizikai testét, hogy elképzelhetetlen sporteredményeket érjen el. Én szándékosan választottam olyan sportot a jóga mellé, amelyben még 80 éves aktív versenyzők is vannak, mivel a kettlebell sportban az edzésterhelés a szervezet által kezelhető határokon belül marad. De a legfontosabb a jóga, amit senkinek sem szabadna abbahagynia, bármit is hoz az élet. 

2016. július 17., vasárnap

A dropback gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A dropback gyakorlása

A fenti gyakorlatok után készen állunk a teljes dropback gyakorlására. Eleinte használhatjuk egy társunk vagy a tanár segítségét, aki egy övet átfűzve a derekunk mögött segít leereszkedni és felegyenesedni. Viszont arra kell törekedni, hogy minél kevésbé támaszkodjunk a segítőre. Amikor már csak a derekunk mögött tartja a kezét leereszkedés és felegyenesedés közben, anélkül, hogy hozzáérne, akkor készek vagyunk az önálló gyakorlásara.

Az önálló gyakorlásnál kétféleképpen kezdhetjük a gyakorlatot: vagy a hídból felállással, vagy a hátraereszkedéssel álló helyzetből.

A: felállás hídból. Vegyük fel a hídpózt hanyatt fekvésből, és sétáljunk be a tenyereinkkel a talpainkhoz, amilyen közel csak tudunk. Kezdjük el ringatni a csípőt előre-hátra, majd a harmadik ringatásnál vigyük bele a legtöbb lendületet, és a tenyerekkel könnyedén lökjük el magunkat a talajtól, Amikor érezzük, hogy a súlypontunk átlendült a talpak fölött, akkor egyenesedjünk ki a combok és a has segítségével, majd fékezzük meg a lendületet. Eleinte előfordulhat, hogy ki kell lépnünk az egyik lábunkkal, hogy ne essünk előre, de ezt később be tudjuk hangolni.


B: hátraereszkedés hídba. Álló helyzetben nyissuk a lábunkat csípőszéles terpeszbe, a lábfejeket párhuzamosan tartva. A tenyereket helyezzük imatartásba, majd kezdjük meg a hátrahajlítást, a súlypontot végig a talpak fölött tartva. Ha már látjuk a matracot a fejünk alatt, akkor lassan egyenesítsük ki és feszítsük hátra a karokat, majd engedjük bele magunkat a hídba. Az a célunk, hogy az esési fázis minél később és a talajhoz minél közelebb kezdődjön el. Magfelelő hajlékonyság és erő esetében a lendületet teljesen ki tudjuk iktatni a felállásból és a hátraereszkedésből is, és a súlypont áthelyezésével, kontrolláltan tudjuk elvégezni mindkét fázist.

2016. július 16., szombat

Dropback térdelve

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dropback falnál

Sokan szeretik falnál gyakorolni a dropbacket, ezt azonban helytelenül teszik. Ha nem tudunk még elég mélyre menni, akkor hasznosnak tűnhet az, hogy a fal egyik magasabban fekvő pontját érintjük meg a kezeinkkel. Viszont ha ilyenkor ránehezedünk a tenyerekre, akkor a combok és a csípő azonnal ellentétes módon kezdenek el dolgozni, mint a dropback negatív és pozitív szakaszában. A combokkal ugyanis előrefelé kell húzni a csípőt, míg abban a pillanatban, hogy a falnak támaszkodunk, elkezdjük a combokkal tolni magunkat a falhoz. A megoldás az, hogy a hátraereszkedésnél csak az ujjvégekkel érintsük meg könnyedén a falat, a súlypontot végig a talpak fölött tartva, és innen emelkedjünk vissza.

Dropback térdelő helyzetben

A comb, csípő, törzs, karok felkészítését azzal is elősegíthetjük, ha térdelő helyzetben végezzük a gyakorlatot. Itt a súlypontunk lejjebb lesz, ami biztonságérzetet ad, illetve mivel a teljes lábszárak a talajon vannak, sokkal stabilabban tudunk támaszkodni és erősebben húzni a combokkal. Ha az eddigi gyakorlatokat helyesen végre tudjuk hajtani, akkor ez is sikerülni fog.

A változat: Ez a változat valamivel könnyebb, mint a B, de mindkettő gyakorlása fontos. Helyezkedjünk térdelő helyzetbe. A lábszárak és a rüsztök párhuzamosan a talajon vannak, a törzs függőleges. A tenyerek imatartásban vannak a mellkas előtt. Kezdjük meg a hátraereszkedést, majd amikor látjuk a matracot magunk mögött, egyenesítsük ki és feszítsük hátra a karjainkat, és érkezzünk meg a talajra. Csak a tenyerek és a lábszárak vannak lent, a csípőt tartsuk minél magasabban a combot és a farizmokat megfeszítve. Belégzésre ereszkedjünk hátra, majd sétáljunk beljebb a tenyereinkkel, ha tudunk, és kilégzésre egyenesedjünk vissza. Valamivel nehezebb az a változat, amikor először kinyújtjuk a karokat, majd utána kezdjük meg a hátrahajlítást.


B változat: Ebben a változatban nem fogjuk használni a karokat, viszont nagyon jól erősíti a törzs izmait és minden izmot a térdektől a fejtetőig. helyezzük a tenyereinket hátul a medencecsontokra, a hüvelykujjakat a keresztcsonton tartva. Belégzésre hajlítsuk hátra a fejünket és a törzset, majd ereszkedjünk hátra, amennyire csak tudunk. Nem baj, ha eleinte nem érjük el a talajt a fejünkkel, menjünk addig a pontig, ahonnan még vissza tudunk egyenesedni, és jöjjünk vissza. Fokozatos gyakorlással a fejünket a talajhoz tudjuk érinteni, majd vissza tudunk egyenesedni. Eggyel nehezebb változat az, amikor a tenyereink nem a medencét támasztják, hanem imatartásban vannak a mellkas előtt végig. Ez a gyakorlat rávezet arra, hogy párhuzamos törzzsel egyenesedjünk fel, és ne forduljunk ki féloldalasan, ami az A változatban előfordulhat. A féloldalas kifordulás könnyen húzódást eredményezhet. A már képesek vagyunk 3x10 ismétlés végrehajtására a fejleérintésből, akkor a törzsünk megfelelően erős a dropbackhez.

2016. július 15., péntek

A Kundaliní felébresztése és a szamádhi

Sok félreértés kering a Kundalinível és annak felébresztésével kapcsolatban. Mivel én is csak elméletileg foglalkoztam eddig a kérdéssel, de azt azért igyekeztem minél alaposabban megtenni, szeretnék most néhány dolgot tisztázni ezzel kapcsolatban.

1. A múla bandha gyakorlása nem elégséges feltétele a Kundaliní felébresztésének. Valóban elengedhetetlen hozzá, de önmagában csak attól, hogy gyakoroljuk a múla bandhát, a Kundaliní nem feltétlenül fog felébredni. 

2. A Kundaliní felébresztésére nem egy, hanem számos módszer létezik. A tantra-jóga részletesen foglalkozik a Kundaliní tudományával, és a mai technológiai korban valóban fontos eszköze lehet az önmegvalósításnak. A jóga eszköztárában azonban számos módszer van (múdrák, mantrák, kriják, vizualizációs és meditációs technikák). Az egyik gyakorlónak ez válik be, a másiknak pedig az. Nincs univerzális módszer, amit mindenkinek követnie kellene.

3. A Kundaliní felébresztése nem feltétele a szamádhinak. A szamádhi elérésében hasznos segítséget adhat a Kundaliní felébresztése, mivel elősegíti a meditációs elmeállapot (egyhegyűség) kialakulását. Viszont nem szükséges feltétel ahhoz, hogy elérjük a szamádhit. Patandzsalí az ísvara-pranidhánát (odaadás Isten iránt) és a pragjá (megkülönbztetző tudás) megszerzését emeli ki a szamádhi elérésnek módjai közül. A Kundaliníről nem beszél kifejezetten. Valószínűleg az ő korában az emberek elméje sokkal alkalmasabb volt a meditációra, és ezért nem kellett segítségül hívni a Kundaliní technikákat, a kígyóerő önmagától felébredt, amikor a jógi meditációja megérett.

4. A Kundaliní felébresztése nem vezet autmoatikusan a szamádhihoz. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a Kundalinít a felébresztés után végig kell vezetni a csakrákon, és mindegyik csakrán történő keresztülhaladásakor különböző sziddhiket (misztikus képességeket) aktivál, melyek Patandzsalí szerint csupán zavaró melléktermékei a gyakorlásnak, és nem a céljai. Ugyanakkor átszúrja a granthikat, melyek a szamádhi elérését akadályozó tényezők. Az ágjá vagy a szahaszrára csakrába érkezvén válhat a Kundaliní a szamádhi elérésének eszközévé és a meditáció elősegítőjévé.

5. A szamádhi elérésekor a Kundaliní automatikusan felébred. Ha a jógi más módszert választ a szamádhi eléréséhez, és nem foglalkozik tudatosan a Kundaliní felvezetésével, az akkor is bekövetkezik, amint a jógi egyre feljebb jut a szamádhi különböző fokozatai között. 

6. A Kundalinít nem olyan könnyű felébreszteni. Sokkal többen vannak, akik elhitték, hogy felvezették a Kundaliní energiájukat, mint azok, akinek ez ténylegesen sikerült. Az önbecsapás általában könnyebb, mint a valós spirituális állapotok elérése.

7. A Kundaliní felébresztése veszélyeket is rejt. Ha nem vagyunk megfelelően felkészülve, és nem kapunk megfelelő irányítást a Kundaliní felébresztése során, akkor veszélybe sodorhatjuk önmgunkat. Pszichés, mentális és fizikai zavarokat is okozhat ez az energia, ha nem állunk készen az irányítására. Mint minden erőteljes fegyver, ez is a felhasználója ellen fordulhat, ha nem jogosult arra, hogy felébressze. Ezért érdemes alaposan körüljárni a témát, és szakavatott segítséget kérni, mielőtt belevágunk az ilyen jelegű kalandozásokba. 

2016. július 14., csütörtök

Sziddhászana

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Sziddhászana

A sziddhászana azt jelenti, hogy a „beavatottak póza”. Azért nevezik így, mert a Kundaliní felemelésére használják. Ebben a pózban nem annyira hangsúlyosak a gerinc kanyarulatai, mint a padmászanában, ezért valamivel alacsonyabb rendű a pránájámához, de a meditációhoz ugyanolyan jó; sőt, egyes jógik ezt részesítik előnyben. Mivel a bal sarkunk a gátnak nyomódik, a sziddhászana jó választás a múla bandha, vagyis a gátzár aktiválásához. Góraksa Nátha és más tekintélyek szerint először a bal sarkunkat kell behajtani, hogy stimuláljuk vele a múládhára csakrát. Ebben a tekintetben a póz a padmászana tükörképe, melynél a klasszikus források szerint először a jobb sarkunkat kell behelyezni a pózba.

A sziddhászana jellemzői sokban eltérnek a padmászanától. Míg a padmászanában olyan közel hozzuk egymáshoz a térdeket, amennyire csak lehetséges, a sziddhászanában olyan messzire húzzuk szét, amennyire lehetséges. Eleinte ráülhetünk valami magasításra, például egy összehajtogatott takaróra, és fokozatosan csökkenthetjük annak magasságát, ahogy fejlődünk a pózban. Az alátámasztás segíteni fogja a medence előrebillentését.

Egyenes lábas ülő pozícióból (dandászanából) hajlítsuk be a bal lábunkat és nyomjuk a sarkunkat a gáthoz, a múládhára csakra helyéhez, a végbél és a nemi szervek között. Most hajlítsuk be a jobb lábunkat, és helyezzük a jobb bokát a bal fölé úgy, hogy a jobb sarkunk a szeméremcsontot nyomja. A nemi szerv így a bal és jobb sarok közé kerül. Most dugjuk be a jobb lábunk ujjait a bal láb vádlija és combja közé. Mindkét kezünk segítségével húzzuk szét a jobb lábunk combját és vádliját, nyúlunk át, és húzzuk fel a bal lábunk ujjait úgy, hogy a jobb comb és vádli közé kerüljenek. Figyeljük meg, hogy ez mennyiben változtatja meg a sarkunk helyzetét, és milyen irányba forgatja a bal combcsontot. Csak e végső lépés által kerül a bal lábunk sarka megfelelő kapcsolatba a gáttal a végbél és a nemi szervek között. Ez az a pozíció, amire szükség van a Kundaliní felemeléséhez.

Létezik egy könnyebb változata is ennek a póznak a kezdők számára, amit ardha (fél) sziddhászanának neveznek. Itt, ahelyett, hogy egymásra helyeznénk a sarkunkat, egymás elé helyezzük, így mindkét láb a talajra kerül. Ezt a pózt csak bemelegítésként használjuk, és haladjunk tovább a sziddhászana felé, amint lehetséges."