2016. február 7., vasárnap

Virancsjászana B

 Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Virancsjászana B (Virincsi póza, B változat)
Dristi: Nászágrai (orrhegyre) - 1. rész; Pádajóragrai (lábujjakra) – 2. rész; Pársva (oldalra) – 3. rész

A virancsjászana A és B pozíciók erőteljesen eltérnek egymásról. Nehéz is felfedezni az összefüggést aközött, hogy miért kapta mindkét póz ugyanazt a nevet, illetve hogy miért jönnek egymás után a harmadik sorozatban. Az viszont egyértelmű, hogy ez a három póz az ardha-matszjéndrászanával együtt jó átvezető rész a kartámaszok és a hátrahajlító blokk között. A Virancsjászana B szintén három részből áll, ugyanúgy, mint az A. Mindhárom változatban a jobb lábunkat vírászana pozícióban tartjuk, illetve annak a módosított változatában, amit mindjárt ismertetni fogok. Az első részben a mellkast megemelve hajolunk előre, mint a mahámúdrában. A második részben ráhajolunk a kinyújtott bal lábra, míg a harmadik részben behajtogatjuk a kinyújtott lábunkat féllótuszba, és kifordítjuk a törzset bharadvádzsászana pozícióba.

Vinyásza számolás

Szapta: virancsjászana B 1. rész - Belégzésre lefelé néző kutyából ugorjunk előre dandászanába, majd a jobb lábat helyezzük be vírászana pozícióba. Egészen pontosan hajlítsuk be a térdünket és vigyük a sarkunkat hátra az ülőcsont alá. A comb ekkor 90 fokos szöget fog bezárni a bal lábunkkal. Pipáltassuk a lábfejet és fordítsuk ki úgy, hogy a belső talpélünk a talajon legyen. Toljuk be a sarkunkat minél jobban az ülőcsont alá. Ez a lábpozíció a negyedik sorozat múlabandhászanájához hasonlít a legjobban. Ott minkét láb belső talpélét a talaj felé fordítjuk, miközben a sarkunk a gát alatt összeér, a térdek pedig oldalt vannak a talajon. Ez egy kevésbé intenzív rávezető póz a múlabandhászanára. Fogjuk meg a bal lábunk ujjait a két kezünkkel, és egyenes törzzsel emeljük meg a mellkast, amennyire a kinyújtott karjaink lehetővé teszik. Nyomjuk az állunkat a szegycsonthoz (dzsálándhára bandha) és mindkét alsó bandhát egyidejűleg szintén fenntartva és az orrhegyünkre nézve végezzünk el öt mély légzést.

Astau: virancsjászana B 2. rész – Kilégzésre engedjük a mellkasunkat a bal lábra, kulcsoljuk a karjainkat a talpunk alatt és nézzünk a lábujjainkra. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Nava: Belégzésre emeljük a mellkasunkat a bal lábunkról.

Dasa: virancsjászana B 3. rész – hajtogassuk be a bal lábunkat féllótusz pozícióba, majd nyúljunk át hátul a bal kezünkkel és fogjuk meg a bal lábunk nagylábujját. Forgassuk ki a törzset balra, és a jobb tenyerünket támasszuk a talajra a bal térd külső oldala mellett. A tenyértő kifelé néz, az ujjaink pedig a térdünk alatt vannak. Belégzésre nyújtózkodjunk a törzzsel felfelé, kifelé pedig mélyítsük a forgatást. nézzünk oldalra, és maradjunk öt légzésig a pózban.

Ékádasa: Belégzésre bontsuk a pózt és emeljük ki magunkat lólászanába.
Dvádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Trajódasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Csaturdasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.
Pancsadasa-Dvávimsatihi: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat a bal oldalra is.

2016. február 6., szombat

A virancsjászana A hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A bal térdet nyomjuk a talajba, miközben a mellkast emeljük ki, emeljük el a talajtól. A gerinc kiegyenesítésével a jobb lábunkat nyomjuk hátra. igyekezzünk ellazítani a jobb lábat, így kevesebb erővel fogja előretolni a gerincet. A karkulcsolásnál a könyökökkel egymás felé törekszünk, amíg össze nem tudjuk kulcsolni a karokat. Utána húzhatjuk a karokat ellentétes irányba. A kartámaszos verziónál a tenyereket toljuk a talajba, miközben a medencét igyekezzünk minél magasabbra emelni.


Rávezető változatok

A póz második és harmadik részének gyakorlásához az első rész megfelelő elsajátítása a feltétel. Ha nem tudjuk még egyszerre féllótuszba rakni az egyik lábunkat, és közben a másikat a tarkónk mögé, akkor gyakoroljuk külön a lótuszt és féllótuszt előrehajlításban, valamint gyakoroljuk az ékapáda-sírsászanát. Ha már mindkettő megy, akkor hanyatt fekvésben helyezzük az egyik lábunkat féllótuszba, a másikat pedig igyekezzünk betenni a tarkó mögé. Itt még segíthetünk a kezünkkel, csakúgy, mint a póz első változatában, ha már ülve gyakoroljuk. Ha a kulcsolásnál nem ér össze a kezünk, akkor jógaövvel meghosszabbíthatjuk. Ha a kiemelésnél nem marad a lábunk a nyakunk mögött. akkor odaköthetjük a vállunkhoz egy hevederrel, vagy gyakorolhatjuk a tittibhászanát féllótuszban.

Egészségügyi hatások

javítja a véráramlást, különösen a hátunkban;
javítja a hemoglobin-szintet;
vérszegénység és idegfeszültség esetén is hasznos;
erősíti az emésztési tüzet, gyorsítja az anyagcserét;
javítja a csípő mobilitását, erősíti a hátizmokat;
mobilizálja a vállat (2. rész)
erősíti a karokat és a törzset (3. rész)

Ellenjavallatok: terhesség, csípőproblémák, illetve minden komolyabb térd-, boka-, gerinc- vagy nyaksérülés esetén kerülendő.

2016. február 5., péntek

Workout háború

Sok mindenkit látok a környezetemben, aki belekezd az edzésbe, és mindent azonnal akar. Vagy pedig rendszertelenül edz, de a mikor ráveszi magát, akkor totális háborút indít a szervezete ellen, és úgy érzi, akkor volt jó az edzés, ha utána négykézláb kúszik el az öltözőig, vagy hánynia kell edzés közben. Sajnos még olyanok is vannak, akik évek óta edzenek, és minden edzésen maximális terheléssel próbálnak dolgozni. Amit az ilyen megközelítés eredményesen tud hozni, az a sérülések tömkelege. Amit viszont nem hoz, az a fejlődés. 

Még a jógában is, főleg az Ashtanga-gyakorlók között látok néha ilyen mazochista, önnön testét áldozatként feláldozó mentalitású embereket. Őket nem érdekli, hogy fáradtak, hogy alig aludtak valamit, hogy ilyen vagy olyan sérülésük van, szinte beleőrülnek a tökéletes ászana hajszolásába. Nem hagynának ki egy gyakorlási napot sem, mert attól már lelkiismeret-furdalásuk van. Az ashtangázó vagy fitnesz-mániás nők néha olyan veszélyesen lefogynak, hogy még a menstruációjuk is elmarad. Vagy ha meg is jön, akkor nem veszik figyelembe, és ezeken a napokon is ugyanúgy terhelik a szervezetüket. 

A jógában sokszor beszélünk az erőszakmentességről, és én évekig nem értettem, vagy túlzottnak tartottam azt, amikor valaki felhívta a figyelmet, hogy ne tegyünk erőszakot a saját testünkkel sem. Lassan kellett eljönnöm nekem is arra a pontra, amikor a testem jelzéseit nem próbálom figyelmen kívül hagyni, és ha nem teljesít az általam ráerőltetett elvárások szerint, akkor elkezdem annak okát keresni, hogy mit nem adok meg neki a pihenés, regeneráció, táplálék vagy pszichológiai igények terén, vagy pedig módosítom a terhelést.

Sajnálatos dolog, hogy ez a "háború a tesünk ellen" mentalitás ennyire elharapózott a fitneszben, és az olyan irányzatok, ahol ezt tudatosan nyomják, kifejezetten divatosak. Valószínűleg a legtöbben, akik ilyen önkínzó fanatizmussal viseltetnek a testedzés iránt, egy csomó pszichológiai konfliktust kompenzálnak ezzel. Ha nem vagy békében önmagaddal az életed vagy a személyiséged más területein, akkor hajlamosabb leszel az edzés közben is "háborúzni", mert győzedelmeskedni akarsz valami felett, ami rád telepszik és nem hagyja, hogy önmagad légy. Sok fitnesz-fanatikusnak nincs rendben a kapcsolata vagy nincs is kapcsolata. Végülis az edzés közbeni önsanyargatásba is lehet menekülni ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, miért nem tudunk létesíteni egy boldog párkapcsolatot vagy családot. A kettő szerintem nem helyettesíti egymást. 

Azután a mások által velünk szemben támasztott elvárások is sokféle, néha nem túl egészséges motivációt hoznak létre. Boldognak és tökéletesnek akarunk látszani a munkahelyünkön, vagy örökké elégedetlenek vagyunk a testünkkel, vagy akár az étellel is háborúba kerülünk, ahelyett, hogy a testünket fenntartó, éltető táplálékként tekintenénk rá. Mindezeket a konfliktusokat fel kell ismerni és fel kell oldani, máskülönben a testedzés több szenvedést fog okozni, mint amennyi örömet ad.

Még a versenysportolók, illetve az edzőik is tudják, hogy a szervezetünk ciklikusan fejlődik és ciklikusan terhelhető. Ha minden edzésen a maximális terhelés közelében dolgozol, akkor az idegrendszered kisül, és automatikusan visszavesz a teljesítményből. Innentől kezdve pedig csak frusztrációt és szenvedést okoz, ha a korábbi rekodrjaidat igyekszel utolérni, ahelyett hogy visszavennél a terhelésből és hagynád regenerálódni, kiéhezni a szervezetedet a terhelésre. Minden edző agyon tud terhelni egy sportolót, de a jó edző el tudja érni, hogy fokozatosan és konzisztensen fejlődjön a teljesítménye. 

A teljesítményünkben lesznek szintek, ahol megrekedünk, és lesz olyan időszak is, amikor az élethelyzetünk miatt visszább kell vennünk a terhelést. Amikor a saját belátásunk szerint edzünk, akkor a különböző frusztrációk, komplexusok, bűntudat és egyéb belső konfliktusok sokszor eredményezhetik azt, hogy túlhajtjuk magunkat, vagy épp ellenkezőleg, elveszítjük a motivációnkat. Egy jó edző, akivel van egy személyes kapcsolatunk, és valamennyire belelát az életünkbe, segíthet abban, hogy tényleg hatékonyan eddzünk, és feloldjuk ezeket a tévképzeteket az edzéssel kapcsolatban. 

2016. február 4., csütörtök

Szúrja bhédana kumbhakával

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Szúrja bhédana kumbhakával

Amennyiben ezt a technikát spirituális szádhanaként használjuk az agni megtisztítása és fellobantása érdekében, hogy ezzel felébresszük a Kundalinít, hozzá kell tennünk a kumbhakát. Maguknak a kumbhakáknak és az egész gyakorlásnak meglehetősen hosszúvá kell válnia. Ebben az esetben még fontosabb a felügyelet. Ha elérjük a 20:40 arányt, csökkentsük a felére a belégzés hosszát és tegyük hozzá a belső kumbhakát az 1:1:2 aránnyal. (Hacsak a tanárunk nem ragaszkodik hozzá, hogy ismét kezdjük az 1:1:1 szamavritti aránnyal. Ha szilárdan begyakoroltuk a nádí sódhanát, akkor egy másik lehetőség az, hogy a nádí sódhana aránnyal kezdünk, 10%-kal csökkentve azt. A csökkentéssel figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a szúrja bhédana egyszerűen egy (hűsítő) hold-ciklus nélküli nádí sódhana. Ez azt jelenti, hogy eleinte kissé csökkenteni kell a melegíőt kumbhakákat.) Ebben az esetben az új számolás 10:10:20 lesz, vagyis 10 másodperc belégzés, 10 másodperc belső kumbhaka és 20 másodperc kilégzés. Terjesszük ki a számolást addig, amíg az egyes légzésciklusok meg nem haladják az egy percet, utána pedig váltsunk át az 1:2:2 arányra. Innen, ugyanezzel a módszerrel térjünk rá az 1:3:2, végül az 1:4:2 arányra.

A Kundaliní felébresztése érdekében ezt a módszert kombinálni kell más technikákkal, mint a naulíval és a bhásztrikával, de a Kundaliní felébresztése nem témája ennek a könyvnek. Ha túl sok hőt hozunk létre és ennek a szimptómái okoznak problémát, akkor növeljük a sítalít és a sítkarít. Ha túlfokozzuk a szoláris nádít, vagyis ennek a szimptómái jelentkeznek, akkor ellensúlyozzuk ezt a csandra bhédanával, melyet a következőkben fogunk ismertetni. Hirtelen túlhevülés esetén merüljünk vízbe, és igyunk sok, vagy ha tudunk, nagyon sok tejet. Egy indiai tanár azt mondta nekem, hogy ha fordítva sül el a technika gyakorlása, akkor igyak meg 300 pohár tejet és a szimptómák el fognak múlni.

Ha kétdecisnek veszünk egy átlagos poharat, akkor ez 60 liter tejet jelent. Ez valószínűleg több, mint amennyi a sarki boltban van. Ez lehet a magyarázat arra, hogy sok tradicionális indiai jógi nem megy túl messzire a legközelebbi tehéntől. minden esetre, ebből is egyértelművé válik, hogy szükségünk van egy tanár irányítására, amennyiben a haladó légzésarányokat szeretnénk gyakorolni."

2016. február 3., szerda

Várandósan sportolnál?

Amikor megláttam ezt a képet az Instagramon, őszintén szólva, kiverte nálam a biztosítékot. Nagyon szeretem a kettlebell sportot, és mindenkit bátorítok, hogy póbálja ki, és jöjjön versenyezni, de azért azt gondolom, hogy kilenc hónapos terhesen versenyezni nem a legjobb ötlet.

Feleségem sokat foglalkozik kismamákkal, akik előtte már jógáztak vagy sportoltak, illetve olyanokkal is, akik közben kezdik el. Az én tapasztalatom, főleg azoknál, akik terhesség előtt komolyabban sportoltak, hogy időnként nem vesznek tudomást (más)állapotukról, és arról, hogy a babavárás kilenc hónapja alatt mentálisan és pszichológiailag is fel kell készülni arra, hogy utána sok-sok éven keresztül a gyermek lesz az életünk középpontjában, vagy legalábbis jelentős helyet fog elfoglalni benne. 

Némelyik sportoló úgy van vele, hogy a terhesség nem betegség, és ugyanúgy terheli magát, mint annak előtte. Szerintem viszont, bár férfi vagyok, és nem voltam még terhes, mégsem ez az ideje annak, hogy brutális formába lendüljünk, leégessük magunkról az összes zsírt, izomtömeget növesszünk, vagy extrém teljesítményekre sarkalljuk magunkat, esetleg versenyezzünk. A versenyzés, legyen az akár egy futó-, vagy kettlebell-verseny, nem az a pszichológiai szituáció, ahol az ember csak jólesésig edz, hallgatva a teste és a baba jelzéseire. Persze, sok mindent ki lehet bírni, és a baba is kibírja, de ezek a hatások stresszként érik a szervezetünket, és a baba tudat alatt azt tapasztalja, hogy nem ő van a középpontban, hanem inkább akadályként, zavaró tényezőként vagy kihívásként van kezelve. 

A magam részéről tehát nem igazán támogatom azt, hogy valaki kettlebell-versenyeken induljon terhesen, vagy komolyabb kettlebell-edzést végezzen. Persze egyes gyakorlatokat lehet végezni, de én egy kismama fitnesz-programját teljesen másképpen állítanám össze, mint egy nem terhes nőét. Ettől eltekintve a kismamáknak valóban ajánlott a rendszeres, ám körültekintő testmozgás, különösen a második trimeszterben, és a harmadikban, ameddig jólesik. Még azt is megkockáztatnám, hogy egy nő, aki addig inaktív életet élt, óvatosan elkezdhet bizonyos edzéseket és megfelelően összeállított jógát végezni a terhesség alatt, de a legjobb, ha ezt tapasztalt edző felügyelete alatt teszi, aki maga is edzett már terhesen, vagy megfelelő tapasztalata van ezen a téren.  Saját fejünk után menni nem mindig tanácsos, főleg, ha az első terhességünket töltjük, mert nem mindig tudjuk felmérni, hogy mi az, ami még rendben van, és mi az, ami már veszélyes. 

Az extrém és csapatsportokat, küzdősportokat mindenképpen kerülném, de például súlyzós, gépes és funkcionális gyakorlatokból sok minden mehet. Jógában is kerülném az intenzívebb változatokat, például Ashtanga vagy Hot jóga, és számos ászana van, amit ilyenkor nem ajánlott végezni. Ebben is érdemes kikérni egy megfelelően képzett oktató véleményét. Az Atma Centerben például a következő irányelveket követjük a kismamák jógázásával kapcsolatban: Jóga kismamaként

2016. február 2., kedd

A szúrja bhédana hatásai

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ha gyakoroljuk a szúrja bhédanát, és észrevesszük, hogy elkezdjük kivetíteni a belső konfliktusainkat a külvilágra (például olyan konfliktusokba kerülünk a környezetünkkel és a kapcsolatainkkal, melyeket sokkal jobban meg tudnánk oldani a mentális megértés és felismerés folyamatával), akkor ez annak a jele lehet, hogy abba kell hagynunk a technika gyakorlását és a nádí sódhanával kell helyettesítenünk azt.

Kedvező hatások

A Hatha Tatva Kaumudí (10.1) azt javasolja, hogy télen gyakoroljuk a szúrja bhédanát (hogy felmelegedjünk), valamint a váta, illetve kapha túlsúlyából fakadó betegségek esetén. Nagyon jó a hegyekben vagy a hideg évszakban gyakorolni, és arra is jó, hogy megtisztítsa és felszítsa az agnit (a belső tüzet). A szúrja bhédana használható a légúti megbetegedések, például megfázás, arcüreg-gyulladás, hörghurut, valamint más váta és kapha problémák kezelésére. Depresszió esetén is hasznos, illetve energiát ad olyankor, amikor gyengének és elesettnek érezzük magunkat. Kiváló módja a túlzott lunáris szimptómák csökkentésének (mint a letargia, vagy a tunyaság, illetve a lelkesedés hiánya). A szúrja bhédana növeli a vitalitást és erősíti a testet. Dinamikussá, sikeressé és kitárulkozóvá tesz. Olyankor kell alkalmazni, amikor rendkívüli fizikai teljesítményre vagy akaraterőre van szükség, mint például háború esetén.

Mivel növeli a katabolizmust, súlycsökkentésre, azaz a zsírszövet lebontására és kiürítésére is használható. Swami Ramdev azt javasolja, hogy e célból naponta kétszer végezzünk el 27 kört. Ebben az esetben ne végezzünk belső kumbhakákat, viszont a külső kumbhakák növelnék a katabolikus hatást, amennyiben a gyakorló képes azokat erőlködés nélkül végezni.

A kumbhaka nélküli technika

Ez egy lassú légzéses pránájáma, ezért a természetes légzéshulláma a háromrészes fel-fel hullám. Meditációs ászanában ülve, alkossunk sankha-múdrát a jobb kezünkkel. Zárjuk el a bal orrnyílásunkat a gyűrűs és kisujjunkkal, és lélegezzünk be a jobb orrlyukon keresztül. Ezután, a hüvelykujjunkkal elzárva a jobb orrnyílást, lélegezzünk ki a bal orrnyíláson keresztül. Ez alkot egy kört. Azonnal zárjuk el a bal orrnyílást ismét, és lélegezzünk be a jobbon keresztül. Ismét zárjuk el a jobbat és lélegezzünk ki a balon keresztül. A szúrja bhédanában minden belégzést a jobb orrlyukon keresztül hajtunk végre, és minden kilégzést a balon keresztül.

Kezdjük az 1:1 aránnyal és hajtsunk végre tíz kört, vagy amennyit a tanárunk javasol. Ha a szúrja bhédanát jógaterápia céljaira használjuk, akkor csak olyan mértékben gyakoroljuk, amennyire kell a lunáris szimptómák csökkentése érdekében. Lassan, anélkül hogy bármikor erőltetnénk magunkat, terjesszük ki a számolást addig, amíg el nem érjük a 30:30-at, vagyis 30 másodperc belégzést és 30 másodperc kilégzést. Ezután csökkentsük a belégzést a felére és térjünk át az 1:2 légzésarányra. Innen ismét terjesszük ki a légzés hosszát, amíg egy légzés nem haladja meg az egy percet. Az egész légzésciklus alatt meditáljunk a napon a köldökünkben, mint ahogyan a nádí sódhana szoláris ciklusa alatt tettük. Ha a tanárunk nem ad másik mantrát, használjuk a lebontás matráját, vagyis a Ram-ot. Ha hosszabb ideig használjuk a szúrja bhédanát, akár kumbhaka nélkül is, kérjük egy tapasztalt tanár tanácsát, akinek figyelnie kell a szoláris nádí túlaktiválódásának jeleit."

2016. február 1., hétfő

Tiszta elmével

Nem szeretem a Facebook-hírcsatornámat görgetni. Túl nagy lett már ez a monstrum, túl sok mindenki van fent rajta, és gyakorlatilag kontrollálhatatlan az információ-áradat, ami az emberre zúdul, ha elkezd belekattintgatni az ismerősei áltql megosztott cikkekbe, linkekbe. Néha mégis megesik, ma például ezt a cikket olvastam. Nem vállalkozom most arra, hogy a cikkben leírt esettel vagy Feldmár András tevékenységével kapcsolatban állást foglallajk, mivel egyrészt nem ismerem, másrészt nem vagyok pszichológus és pszichoterapeuta sem. 

Felmerül azonban egy kérdés: hogyan viszonyul a jóga a hallucinogén drogok alkalmazásához a meditáció vagy önmagismerés elősegítése érdekében? A cikkből kiderül, hogy Feldmár híve volt a pszichotróp drogok használatának terápiás célokra, és több pszichológus, illetve pszichiáter is érdeklődést mutat a téma iránt. Mivel azonban a legtöbb országban, így Magyarországon, az USA-ban és Kanadában is illegális e szerek használata, a tudományos kutatások is meglehetősen nehézkesen mozdulnak. A hallucinogén drogok használata és terjesztése Indiában is büntetendő cselekmények számít, még az enyhébb hatású vadkender és hasis is, melyeket tradicionálisan előszeretettel használtak és használnak a saivita szádhuk az isteni tudatállapot eléréséhez. Sokszor rakétahajtóműhöz is szokták hasonlítani az agyagpipájukat, melyet ha begyújtanak, azonnal Sivához röpíti a tudatukat. 

A Feldmár által terápiás céllal emlegetett halál/ujjászületés motívumot is megtaláljuk a tantrikus hagyományban, főleg a baloldali tantrában, melynek művelői előszeretettel kapcsolódtak a halálhoz különböző megjelenési formáiban (koponyák, a halottégető hamuja, extrém böjtök és aszkézis), annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek elpusztíthatatlan, örök önvalójukhoz.

Patandzsali a Jóga-szútra 4.1-ben a következő módszereket sorolja fel a szamádhi eléréséhez: születés, gyógynövények, mantrák, tapasz (lemondás) és meditáció által. Egyes szövegmagyarázók az "ausadhí" szó alatt tudatmódosító hatású főzeteket vagy növényeket értenek, bár van, aki szerint a mítikus szóma-raszát, a félistenek halhatatlanságát okozó elixírjét jelenti, sőt, más magyarázók szerint az ágjá csakrából alácsöpögő amritát jelenti a kifejezés. 

Minden esetre a legtöbb tradicionális indiai jógaiskola inkább a hallucinogén és tudatmódosító hatású szerek fogyasztásának kerülését ajánlja, annak érdekében, hogy az elménk minél tisztább és szattvikusabb lehessen és mentessé váljon a külső anyagok általi függőségtől. A meditáció célja az elme koncentrálása az intelligencia által, aminek első lépése az elmébe berögzült vászanák, vagyis feltételekhez kötött gondolati minták fellazítása és eltávolítása. 

Én személy szerint valahogy olyan karmával születtem, hogy nem igazán vonzottak a függőséget okozó anyagok, sem a drogok, sem az alkohol, sem a nikotin, így amikor találkoztam a Krisna-tudattal, akkor nem okozott nehézséget ezen anyagok kerülése. Most is úgy gondolom, hogy ezek nem adhatnak túl sok pluszt az életemben, és sem a meditációban, sem egyéb problémáim megoldásában nem szorulok rájuk. A jóga útja az önfelhatalmazásról és önfelszabadításról szól (természetesen Isten segédletével), melynek során minden külsődleges, anyagi befolyást és fedőréteget fokozatosan eltávolítunk az elménkről. Ez az út fáradságos, és néhol frusztráló, de az igazság keresésében meg kell tanulnunk felismerni a hazugságot és az önbecsapást. Sem egy külső anyagtól, sem egy külső személytől való függőség végső soron nem fog közelebb vinni a felszabaduláshoz, azt a saját erőfeszítésünkből kell kiérdemelnünk.