2017. február 19., vasárnap

A szamánászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

Az egymást kioltó elemek itt elsősorban a láb és a kéz közelítése, majd kulcsolása során jelentkeznek, és nagyjából ugyanazok, mint a vaszisthászana, vagy az utthita-pársvaszahita során. További elemként az egyensúlyozás jelentkezik, hiszen a csípőt teljesen ki akarjuk egyenesíteni, de ilyenkor könnyebben kidőlünk előre vagy hátra. Az egyensúly megtalálásakor tudjuk stabilizálni a pózt.

Rávezető változatok

A pózra rávezetők az első sorozatban az utthita-haszta-pádángusthászana és pársvaszahita (álló egylábas lábemelések), illetve a szúpta-pársvaszahita (oldalsó lábujjfogás hanyatt fekve), valamint a harmadik sorozatból a vaszisthászana. Abban az egyensúlyozó elem nem annyira domináns, mint a szamánászanában, ezért önmagában az egyenes törzzsel oldalsó pózban történő fekvést is gyakorolhatjuk. Esetleg kipróbálhatjuk a pózt jógaöv használatával is, hátha akkor könnyebb megtalálni az egyensúlyt. Az egyensúlyt úgy is könnyebben megtaláljuk, ha a jobb karunkat nem a törzs alatt tartjuk, hanem kinyújtjuk a fejünk alatt.

Egészségügyi hatások

Erősíti a törzs izomzatát
Javítja a tartást
Fejleszti az egyensúlyérzéket
Nyitja a csípőt
Javítja az emésztést
Masszírozza az emésztőszerveket


Ellenjavallatok: az egyensúlyozószerv betegségei, csípőprotézis, terhesség.

2017. február 18., szombat

Szamánászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szamánászana (a szamána póza)

A szamánászanát az azt megelőző tádászanával együtt tekinthetjük csípőnyitó pózoknak is, és így összekötik az előttük lévő marícsjászana-blokkot, valamint az utánuk következő kartámaszos pózokat. A szamánászana nagyon hasonlít a harmadik sorozat elején végzett vaszisthászanához, mivel ott is oldalsó pozícióban kiemeljük a lábunkat és megfogjuk a kezünkkel. A különbség csupán abból fakad, hogy míg a vaszisthászanában mindezt oldalsó deszkapózban végezzük, és így a csípőnyitás mellett a törzserősítésre is nagy hangsúly esik, addig ebben a pózban az oldalunkon fekszünk, és így inkább az egyensúlyozásra kell törekednünk. Elképzelhető, hogy az egyensúlyozásnak és a csípőnyitásnak ez a kombinációja az oldalsó testhelyzetben a szamána váju kiegyenlítését hivatott előidézni.

Vinyásza számolás

Az előző póz lefelé néző kutyában végződött. Innen opcionálisan végezhetünk egy teljes vinyászát, vagy pedig a sad (hatodik) vinyászától kezdünk el ismét számolni, és elkezdjük a póz végrehajtását.

Szapta: Kilégzésre feküdjünk le hassal a talajra.
Astau: belégzésre forduljunk a jobb oldalunkra úgy, hogy a jobb kar kinyújtva a törzs és a csípő alatt marad. Kilégzésre emeljük a levegőbe a bal kezünket.
Nava: Belégzésre emeljük a levegőbe a bal lábunkat, és fogjuk meg a nagylábujjat a bal kéz három ujjával. Végezzünk el öt lassú végzést a pózban (szamánászana).
Dasa: Kilégzésre engedjük le a bal lábunkat. Majd végezzünk egy belégzést.
Ékádasa: Kilégzésre engedjük le a bal kezünket is és forduljunk a hasunkra.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.
Csaturdasa-vimsatihi: ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (szapta-trajódasa) a bal oldalra is.

2017. február 17., péntek

Az elme ereje

Tegnapelőtti blogomban arról írtam, hogyan képes az elménk kialakítani egy fizikai betegséget, és arról is beszéltem, hogy a betegségből való felépüléshez általában nem elég csak a gondolkodást megváltoztatni, hanem fizikai szinten is kezelni kell. Azonban az elme szerepe mégsem elhanyagolható a gyógyulás folyamatában. Vannak olyanok, akik a betegség hatására belecsúsznak az áldozat vagy a mártír szerepébe, esetleg úgy érzik, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben több figyelmet és szeretetet kapnak, mint egészségesen. kevesebb rajtuk a felelősség, nem kérnek számon rajtuk annyit, mint egészséges állapotukban.

Mindez tudat alatt vonzóvá teheti a beteg-szerepet és megtörténhet, hogy nem tudunk, nem akarunk kilábalni belőle. Hasonló esetet ír le Paulo Coelho Veronika meg akar halni című könyvében, ahol a pszichiátriai intézet lakói maguk kérik a vezető orvost, hogy ne rúgja ki őket, miután orvosi szempontból már egészségesnek lettek nyilvánítva., Érdekes módon, a börtönlakóknál is megfigyelhető hasonló tendencia. Elkezdenek félni a külvilágtól, az önállóságtól, jobban védve érzik magukat a börtön zárt, kiszolgáltatott rendszerében. Szóval a konklúzió mindebből az, hogy ha nem akarunk meggyógyulni, akkor valószínűleg nem is fogunk. 

Ahhoz, hogy meggyógyuljunk egy betegségből, felépüljünk egy sérülésből, rendelkezni kell azzal a küldetés- és felelősségtudattal, hogy egészségesen mi mindent tudunk és akarunk véghezvinni, amit betegen nem tudunk. A test csupán egy eszköz, és akkor már érdemes működőképes állapotban tartani, ha benne lakunk, legalább addig a kis ideig. A konstruktív gondolatok szerepe nem csak a gyógyulásban és az egészséges teljesítőképesség megőrzésében, hanem az életünk más területein is fontos.

A versenysoprtolók jól tudják, hogy a pozitív meditációjukkal akár 20-30%-kal is javítani tudják az eredményüket, mert mozgósítani tudják azokat a rejtett tartalékokat, melyek a kételyeink és a hitünk hiánya miatt általában elérhetetlenek számunkra. Természesen egy ilyen csúcsteljesítmény elérésekor sem történik valami rendkívüli csoda, csupán "benne vagyunk a zónában", vagyis sikerül elhárítani minden mentális akadályt, amely lekorlátozza a teljesítményünket. Természetesen a fordítottja is igaz: ha fejben nem vagyunk ott, nem tudjuk összeszedni magunkat, akkor a teljesítményünk is jóval elmarad a személyes rekordjaink mögött. 

Ugyanez az elv az életünk más területein is működik: a munkában, a kapcsolatainkban, a spiritualitásban vagy bármely tervünk megvalósítása során a siker nagyban függ attól, hogy mennyire tudunk rákoncentrálni az előttünk álló feladatra, mennyire vagyunk kitartóak, céltudatosak és mennyire hiszünk abban, hogy el fogjuk érni a kitűzött célt.

2017. február 16., csütörtök

A szusumná vizualizációja

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A bölcs jógi mindig kombinálja a szusumná-meditációt a váltott orrlyukas légzéssel, mivel mennyiségileg beszélve így tudjuk növelni a siker esélyét. Amikor a nádí suddhit gyakoroljuk, a légzésen (pránán) keresztül érjük el a gondolatainkat. Amikor a szusumnára koncentrálunk, akkor a gondolaton (vrittin) keresztül érjük el a pránát. Ha csak vizualizáljuk a szusumnát és rákoncentrálunk, a prána kifejleszti a tendenciát, hogy behatoljon a szusumnába.

A szusumná elhelyezkedése és színe

Miután elmagyaráztam a szusumná jelentőségét, most áttérünk a vizualizációjára. A szusumná a farokcsont végétől nem messze kezdődik, a gát közepén. Ez az a terület, amit megfeszítünk, amikor a múla bandhát (gátzárat) gyakoroljuk, melyet már részletesen leírtam előző könyveimben. Innen a szusumná hátrafelé kanyarodik a keresztcsont felé, onnan pedig megközelítőleg a gerincoszlopot követi. Azt a tényt, hogy a szusumná hátrafelé kanyarodik és a test hátsó oldala közelében fut végig, a másik neve, pascsima márga („hátulsó út”) is tükrözi. Végighalad a törzsön, majd a koponya közepén és a harmadik agylebenyen. Egyes iskolák azt tanítják, hogy a szusumná innen még tovább nyúlik a fejtetőig és még azon is túl, de ezzel itt most nem kell foglalkoznunk, mert a légzéssel nem tudunk túljutni a harmadik agylebenyen. Azt a területet csak kumbhakában (légzésvisszatartás közben) tudjuk átszelni. A gyakorlat céljából a szusumnának arra a területére fogunk koncentrálni, amin végig tudunk lélegezni, az a rész pedig a koponya közepén végződik.

A meditáció első pár évében tűzpirosként vizualizáljuk a szusumnát. A szusumnát agni nádínak, a tűz csatornájának is nevezik. Azért nevezik így, mert ha a pitta (az emésztés tüze) átalakult tiszta, elemi tűzzé (agni), a tűz aktiválja a szusumnát és felhajtóerőként használja. Ekkor az étel iránti éhség átalakul a magasabb, lényegi tudás iránti szomjjá alakul, melyet az upanisadok vigjánának, Patandzsalí pedig ritának (szent rend) nevez (Jóga-szútra 1.48). Az agni megtisztítása és felemelése egy nagyon erőteljes jógafolyamat. Ahogy a könyv első részében elmagyaráztuk, ha szeretnénk komolyan foglalkozni a belső tűz megtisztításával és felemelésével, akkor pusztán a meditáció nem lesz elegendő a legtöbb ember esetében. A legtöbb gyakorlónak ászanával, étrendbeli változásokkal, naulíval, kapálabhátíval, bhásztrikával, pránájámával, szankalpával és Isten iránti odaadással kell kombinálnia a meditációt, hogy felébressze az agnit."

2017. február 15., szerda

A psziché és az egészség

A tudomány és a pszichológia sokszor alkalmazza a szoftver és a hardver hasonlatát az elme és az agy, illetve az idegrendszer kapcsolatának leírására. Ebben a hasonlatban a számítógép alkatrészei (processzor, alaplap, memória, kezelő egységek, adattárolók stb). képviselnék az agyat, a testet és az idegrendszert, a szoftver (operációs rendszer, programok, tárolt adatok stb.) pedig a mentális, illetve pszichés működéseinket. A hasonlat valamennyire találó, ám két lényeges pontban eltér a valóságtól. Az egyik az, hogy a számítógép szoftverje képtelen működni a gép nélkül, vagyis attól függetlenül nem definiálható. Ugyanakkor az elménk vagy finomfizikai testünk a fizikai testtől függetlenül is tud működni és létezni. Ezt bizonyítják a klinikai halál állapotában átélt élmények és emlékek, valamint az előző életekkel kapcsolatos emlékek is. Persze ezek a dolgok vitathatóak, de valamilyen szinten léteznek és ellenőrizhetőek is. 

A másik lényeges differencia az, hogy a számítógép hardver-elemeinek működését és struktúráját nem befolyásolja az, hogy milyen program fut rajta. Az elmeműködésünk, a gondolataink viszont sok ponton képesek befolyásolni az agyunk struktúráját, működését és változásait. Azt a jelenséget, melynek során az agy neuronhálózata alkalmazkodik azokhoz a gondolati sémákhoz, melyek többször megismétlődnek benne, neuronális plaszticitásnak nevezik. Az új neuronkapcsolatok kialakulása a tanulási folyamatok egyik alapvető feltétele, de az agyunk általános reakciója is a gyakran ismétlődő gondolatokra. Ezek a gondolatok tulajdonképpen "szokássá" válnak, és alakítják az agyunk neurális struktúráját. A szokások természetesen lehetnek jók és rosszak, vagyis konstruktív és destruktív jelegűek. Tegnapelőtti bejegyzésemben az addikció kialakulásáról volt szó, és itt is bizonyos "szokások" alakulnak ki, vagyis az ismétlődő szituációkra adott reakció a szer használata lesz (korábbi példánkban kokain felszippantása vagy valamilyen édesség elfogyasztása). 

A stresszt vagy szorongást kiváltó szituációkkal is hasonló a helyzet, ha "felvesszük" ezeket, azaz nagyon beleéljük magunkat a szenvedésbe, akkor újabb neuronkapcsolatokat hozunk létre, és a kialakított idegpályákon több impulzust keringetünk, "feszültebbek" leszünk. Ez a stressz és feszültség az idegrendszeren keresztül a különböző szerveinkre is átterjedhet, például a bélrendszer egyes traktusaiban megnövekszik az izomtónus, és ott bélgyulladás alakulhat ki. Ezt a folyamatot szomatizációnak nevezik, vagyis egy bizonyos, a pszichében lezajló folyamat generál egy testi tünetet. Az orvostudomány ma már számtalan szomatikus eredetű betegséget felismert, például a magas vérnyomás, emésztőszervi betegségek, vagy akár a daganatok kialakulásánál sem zárható ki az elme és a negatív gondolati sémák szerepe. 

persze az egészség egy sokrétű jelenség, és attól még, hogy az elmén hatással van a testünkre, naivitás lenne azt gondolni, hogy csupán csak a mentális folyamataink, a gondolkodásunk megváltoztatásával képesek lennénk akár vissza is rendezni a kialakult szervi betegségeket. Tehát például nem fog eltűnni egy daganat attól, hogy felismerjük a kialakulásához vezető negatív gondolati programot és megpróbáljuk kigyomlálni az elménkből. Viszont a teljes gyógyuláshoz általában szükség lesz a mentális gyógyulásra is, hiszen így megelőzhetjük egy újabb betegség kialakulását, mely szintén az elméből indulna ki. A mentális higiéné tehát ugyanolyan fontos, mint a testünk tisztán és egészségesen tartása. 

2017. február 14., kedd

A szusumná aktiválása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A központi energiacsatorna ugyancsak egyensúlyt teremt az afferens (bejövő) és efferens (kimenő) idegi impulzusok között. A bal orrlyuk irányítja az afferens idegi impulzusokat. Amikor az érzékeink által felfogott adatokat érzékeljük és feldolgozzuk, ezt az orrlyukat kell előnyben részesíteni. Másfelől viszont a jobb orrlyuk a külső dolgok iránti érdeklődésünket növeli, például, hogyan öltözködünk vagy milyen képet fest rólunk a közösségi média, ami szintén nem segít a meditációban. Ideális esetben mindkét fajta idegi tevékenységet fel kell függeszteni ahhoz, hogy elérjük az egyensúlyt. Ezt azáltal érjük el, hogy felébresztjük a központi energiacsatornát, a szusumnát.

Amikor a központi energiacsatorna aktiválódik, akkor automatikusan felfüggeszti mindkét oldalsó energiacsatornát. Ez a tény magyarázza meg, hogy miért nem szabad aktiválnunk ezt a csatornát például autóvezetés, másokkal való beszélgetés, számítógép használata vagy üzleti vagy etikai döntések hozatala közben. Sem a bejövő, sem a kimenő idegek nem működnek nagyon jól, amikor a központi nádí aktív. Ugyancsak felfüggeszti a bal és jobb agyféltekéket, valamint a lunáris (relativista) és szoláris (fundamentalista) elmét. A spirituális meditáció közben az elme mindkét funkcióját fel akarjuk függeszteni, és le akarjuk csendesíteni. De a meditációs gyakorlaton kívül mindkét funkció nagyon fontos, viszont ki kell tudnunk kapcsolni őket, amikor a spirituális felszabaduláson dolgozunk. Olyankor túl kell lépnünk az elmén. Ez a pránájáma egyik alaptanítása, hogy a meditáció elsajátításához képesnek kell lennünk aktiválni a központi energiacsatornát. Ekkor gyors sikert fogunk elérni a meditációban.

Két alapvető technika létezik a szusumná aktiválására. Az egyik egy pránájáma-technika, ami a váltott orrlyukas légzésből áll (melyet nádí suddhinak neveznek, ha kumbhaka nélkül végezzük, illetve nádí sódhanának, ha légzésvisszatartással együtt végezzük). Ezt a technikát már megtanultuk az 5. fejezetben. A másik módszer egy meditációs technika, ami a központi energiacsatorna vizualizációjából áll. Mivel ez a könyv a meditációval foglalkozik, a második módszert fogjuk előnyben részesíteni, de mint ahogy gyakran előfordul, meg kell értenünk, hogy egyik jóga-technika sem jobb a másiknál. Minél többféle módszert gyakorolunk, annál nagyobb az esélyünk a sikerre."

2017. február 13., hétfő

Cukor vs kokain

Minden egyes alkalommal, amikor Update Norbi feldob egy lájkvadász posztot, amiben persze összekeveri a szezont a fazonnal, az internet népe röhög egy jót rajta, aztán lenyilatkoztatják Zacher Gábort, és mindenki megnyugszik. Ezzel általában el is van bagatellizálva a dolog, mint például Norbi Cukor vs kokain posztjával kapcsolatban. Pedig a cukor káros és addiktív, és sajnos sokkal többen fogyasztanak túl sok cukrot, mint amennyien kokainfüggőségben szenvednek. Mert a cukor olcsóbb és nem illegális. Úgyhogy mai mondókámat elsődlegesen a cukor egészségünkre gyakorolt hatása köré fogom kanyarítani. Dr Joseph Mercola cikkét fogom használni elsősorban, amelynek az eredetijében megtalálhatók a hivatkozások is.  

Az emberi test nem alkalmas túlzottan sok finomított cukor megemésztésére, legalábbis egészségkárosodás nélkül. Dr. Robert Lustig szerint egy egészséges felnőtt szervezete napi 24 g hozzáadott cukor megemésztésére alkalmas káros mellékhatások nélkül. Ehhez képest egy átlag amerikai napi 126 g cukrot fogyaszt, míg a magyar lakosság esetében  2014-ben 53 g-ot fogyasztottak a férfiak és 45-öt a nők. De még ez is bőven a duplája az ajánlott mennyiségnek. Ennek az elsődleges eredménye a máj leterhelése, mivel a fruktózt a máj emészti. A túl sok fruktóz közvetlenül zsírrá válik , mely szépen előkészíti az összes olyan krónikus metabolikus betegséget, amitől az emberek szenvednek. Nézzük akkor részletesebben:

1. A cukor tönkreteszi a májat. A túlzott cukor- és fruktózbevitel az alkoholfogyasztáshoz hasonló hatást fejt ki a májra, mivel csak az képes megemészteni a cukrokat.

2. A fruktóz túlsúlyt okoz. A fruktóz ugyanis kikapcsolja az éhséget és jóllakottságot szabályozó hormonok regulációját (inzulin, ghrelin és leptin), ezért sokkal többet eszünk a kelleténél, valamint kialakul az inzulin-rezisztencia (2-es típusú cukorbetegság). 

3. A cukor metabolikus szindrómát okoz. Ez olyan tünetek együttese, mint a túlsúly, hasi zsírlerakódás, csökkent HDL és megnövekedett LDL-szint, magas vércukoszint, magas triglicerid és vérnyomás.

4. A cukorfogyasztás hatására megemelkedik a húgysav-szint. Ez pedig a szív- és vesebetegségek kockázatát növeli. A modern ajánlások szerint a húgysav-szintnek 3-5.5 mg/dl között kell lennie. Az ennél magasabb szint egyértelműen a fruktóz-toxicitás markere. 

A cukor és alkohol közötti párhuzam

Dr. Lustig szerint a túlzott cukorfogyasztás következtében a májban az alkoholmérgezéshes hasonló állapot, az NAFLD (nem-alkoholos zsírmáj betegség) alakul ki. Az alkohol és cukor emésztése között három párhuzamot figyelt meg:

A máj a cukorhoz hasonló módon emészti az alkoholt, mivel mindkettő az elfogyasztott szénhidrátok és az elraktározott zsír közötti köztes anyag. Ennek eredménye: inzulin-rezisztencia, zsírmáj és magas vérzsír- értékek.

A fruktóz reakcióba lép a fehérjékkel, ennek következtében pedig reaktív szabadgyökök keletkeznek, melyek gyulladást okoznak, az alkohol metabolizmusa közben keletkező acetaldehidhez hasonló módon.

A fruktóz közvetlenül és közvetve stimulálja az agy jutalmazó központját, az etanolhoz hasonló módon, így kialakul a hozzászokás és a függőség. 

Egy tanulmány kimutatta, hogy a rákos sejtek növekedését és terjedését is elősegíti a fruktóz. Más kutatók véleménye szerint az Alzheimer és egyéb agybetegségek egyik kiváltó oka szintén a glükőz folyamatos metabolizmusa az agyban. További betegségek, melyeket a magas fruktóz-bevitel kiválthat: 2-es típusú cukorbetegség, szívbetegségek, zsíremésztési zavarok, magas vérnyomás, PCOS, demencia (öregkori elhülyülés). 

Ne feledjük, hogy a gyümölcsök természetes formában tartalmaznak fruktózt, ezért én, bár ajánlom a gyümölcsfogyasztást, azt javaslom, hogy 2/3 arányban fogyasszunk zöldségeket és egyéb növényi táplálékokat, és csak 1/3 arányban gyümölcsöket. Itt pedig egy videó arról, hogyan hat a cukor az agyra.




Na és a kokain?

A kokain rendszeres használata változásokat idéz elő az agyban. Egyrészt túlstimulálja az agy jutalmazó központját, mivel stimulálja a glutamát nevű jutalmazó és izgalmi állapotot kiváltó neurotranszmitter kiválasztását. Ugyanakkor ezek a hálózatok néhol átfedésben vannak a stresszkezelő neuronhálózatokkal is, ami arra ösztönzi a kokain-függőt, hogy a stresszelyzetek elől a szerhasználatban keressen menedéket. Pontosan ez okozhatja a leszokás utáni visszaesés magas arányát is. Tehát tulajdonképpen a kokain használata növeli a stressz-szintünket. Emellett a kokain csökkenti az orbitofrontális lebeny aktivitását, melynek következtében csökken a szerhasználó döntési képessége, a szerhasználat káros következményeihez való alkalmazkodási képesség, és az ítélőképesség is. 

A kokaint ismételten és növekvő adagokban szokták használni a függők, ez pedig ingerlékenységhez, nyugtalansághoz, pánikrohamhoz, paranoiához és teljes pszichózishoz is vezethet. A szer hatására a felhasználó hallásbeli hallucinációkat élhet át, és elveszíti kapcsolatát a valósággal. Valljuk be, azért ez a cukornál valamivel erőteljesebb hatás. A kokain felszippantása orrvérzéssel járó krónikus gyulladást okozhat az orrjáratokban, valamint a felső légutakat is károsíthatja. Csökkenti a vér áramlását az emésztőtraktusban, ami fekélyeket és bélsebeket okozhat. Sok esetben a felszívódás is rosszabbodik, és a felhasználó kórosan lesoványodik. A szívre és a keringési rendszerre is káros hatással van, növeli a szívizomgyulladás, a stroke, és az aorta-szakadás veszélyét. Hosszú távon a szív teljesítménye csökken.

Az agy véredényeire is hasonlóan káros hatással van a kokain, vérzéseket és hólyagokat okozhat az agy ereiben. Parkinson-kór és egyéb mozgásszervi, koordinációs zavarok is kialakulhatnak a hatására. A motoros funkciók mellett az agy és idegrendszer egyéb funkciói is károsodhatnak: A figyelem fenntartása, az indulatok uralása, a memória és a jutalmakkal/büntetésekkel kapcsolatos döntéshozatal képessége mind károsodhatnak. 

Végül pedig egy videó arról, hogyan hat a kokain az agyra: