2015. augusztus 28., péntek

A férfiak felszabadítása

A férfi és nő közötti kapcsolat egy ambivalens dolog, erre a következtetésre már sok pszichológus, sőt már ókori filozófusok is eljutottak. Ahány férfi és nő létezik, annyiféle a kapcsolat közöttük, nem hiszem, hogy ki lehetne emelni egyetlen működő modellt, ami mindenkinek beválik. Én sem arra vállalkozom most, hogy megmondjam a tutit, hogyan kell csinálni.

Egy dolog azonban szemet szúr mostanában, hogy sok olyan kapcsolatot látok, ahol a férfi szinte mindenben aláveti magát a nőnek. Kétségtelen, hogy sok az erős nő manapság, és a legtöbb férfi inkább ráhagyja a dolgokat, nem konfrontálódik napi szinten, mert tudja, hogy úgysincs esélye. Ebből azonban több probléma is adódhat hosszú távon.

Az első az, hogy a férfi nem fogja férfinek érezni magát, mert genetikailag belénk van programozva az, hogy mi vagyunk a védelmezők, a családfők, miénk a felelősség. És ha ezt nem tudjuk valamilyen formában érvényesíteni, akkor elnőesedünk. Nem azt mondom, hogy nem kell alkalmazkodni, mert anélkül nem működik egy kapcsolat. Sőt, figyelmesnek is kell lenni, és meg is kell adni a tiszteletet és a választás jogát a másiknak. De ha a férfi folyamatosan meghunyászkodik, még akkor is, ha fontos kérdésről van szó, és nem ért vele egyet, akkor elveszíti a harci erejét, és nem fog tudni se felelősséget vállalni, se megvédeni a feleségét.

Minden egyes ráerőszakolt helyzetet úgy fog megélni tudat alatt, mint egy magláztatást, egy érzelmi kasztrációt, és könnyen megeshet, hogy végül elmenekül a kapcsolatból egy olyanba, ahol elhiteti vele az új partner, hogy "minden úgy lesz, ahogy ő akarja". 

Az olyan férfinek, aki soha nem érvényesítheti az akaratát, még a hormonháztartása is megváltozik, szinte biztos, hogy egy vizsgálaton kiderülne, hogy túl alacsony a tesztoszteron-szintje. Így viszont felelősséget sem tud vállalni, a nő pedig meg fogja érezni, hogy védelem nélkül maradt, és férj helyett egy gyereke van, aki kénytelen volt rábízni magát.

Persze vannak olyan férfiak, akik eleve ilyen kapcsolatot keresnek, mert nem akarnak felnőni és szembenézni a férfiszreppel járó kihívásokkal. Ők azok, akik idősebb, gazdagabb nőt választanak, akinek már van gyereke, mert nem akarják felvállalni az apaszerepet sem. De ez a bejegyzés most nem róluk szól. 

A következő probléma az, hogy még az erős nők is határozott partnerre vágynak, még akkor is, ha ezt szinte lehetetlenné teszik a viselkedésükkel. Erről mélyebben olvashattok Imani egyik blogbejegyzésében. Vagyis a nő nem hagyja, hogy a férfi irányítson, de elégedetlen vele, amiért nem viselkedik férfiként. Ilyenkor egyenesen hálás szokott lenni a férjének, amikor az egy-egy helyzetben belázad, és érvényesíti az akaratát, vagy az elvártakkal ellentétben viselkedik. 

Szóval a férfiaknak üzenem, hogy ne legyetek papucsok, mert leesik a tesztoszteron-szintetek! Ez tény! Ne legyetek akaratgyenge emberek, döntsétek el, hogy mit akartok, és ragaszkodjatok hozzá! Persze lehet (és kell is) fajsúlyozni a kérdéseket, például az, hogy mi legyen a vacsora, nem annyira fontos, mint hogy ki mivel szeretné tölteni a szabad idejét, milyen karrierre vágyik, vagy hogyan akarja nevelni a gyerekét. Ugyanakkor tartsátok tiszteletben a nők személyiségét is, és hagyjátok, hogy fejlődjenek, megvalósítsák önmagukat, és segítsétek őket ebben! Mert amikor önmagával foglalkozik, legalább addig is békén hagy, ez pedig létfontsságú egy kapcsolatban, hogy hagyjuk levegőhöz jutni a másikat, hagyjunk neki egy kis időt önmagára.

Ne várjatok az engedélyre, jelentsétek be, hogy mire készültök, és tegyétek meg! Ha kiharcolod magadnak a függetlenséget (persze tapintattal és érzékenyen), akkor ezt a nő is tiszteletben fogja tartani, sőt, téged is jobban fog tisztelni. Ne fojtsd el a belső késztetéseidet, hanem kommunikáld és valósítsd meg! Különben frusztrált leszel, elmegy a libidód és ez előbb-utóbb át fog csapni érzelmi, verbális és mentális aggresszióba. Az pedig nem a boldog kapcsolat záloga.

Azt gondolom, hogy az őszinte kommunikáció sokat segít ebben. A férfiaknak ez könnyebben megy, ha nem érzik azt, hogy magukba kell fojtaniuk a véleményüket. A nők sok esetben manipulatívabbak, a másikkal próbálják kimondatni azt, amit gondolnak, és úgy állítják be a szituációkat, hogy végül elérjék azt, amit akarnak. A férfi azonban nem szereti, ha manipulálják. Vannak olyan nők, akik inkább szinglik maradnak, mintsem hogy elkötelezzék magukat egy olyan kapcsolatban, amiben nem biztosak, hogy irányítani tudják a partnerüket. Viszont ha igen, akkor a fent leírt ördögi körbe kerülnek bele. 

A szingli férfiak gyakran őszintébben tudnak viselkedni alkalmi partnereikkel, pontosan azért, mert nem érzik a kényszert, hogy alá kell vetni magukat, nem szabad balhét csinálni, mert utána napokig viselhetik a következményeit. A duzzogó nő nem szép látvány. Meg kell tudni bocsátani egymásnak, de meg is kell tudni változtatni a viselkedésünket, hogy ne kelljen mindig bocsánatot kérni. És kommunikálni kell, hogy ne mérgezzék az elfojtott és kimondatlan dolgok a kapcsolatot, mert akkor, még ha fenn is tartjuk, az már csak egy tartalom nélküli, látszat-kapcsolat lesz. 

2015. augusztus 27., csütörtök

A légzés számolása

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Miután a légzés és a prána felfelé irányítása a kétszeres felfelé hullámmal természetes folyamattá vált, elkezdhetjük számolni a légzést. Ennek az a legkönnyebb módja, ha a háttérben egy óra vagy metronóm ketyeg. Ne nézzük az órát, hanem tartsuk csukva a szemeinket, vagy nézzünk egy szent tárgyra. Már az elején törekedjünk arra, hogy a látás érzékszerve a meditációt segítse és ne az órára irányuljon. Hasonlóképpen, amikor halljuk az órát vagy a metronómot ketyegni, ne számoljunk az elménkben, hanem használjuk az ujjainkat a számoláshoz a korábban leírt módszer szerint. Így egy mantrát mondhatunk az elménkben a számok helyett. Azt fogjuk tapasztalni, hogy az intellektusunk jobban és erőteljesebben fog fejlődni és a spirituális fejlődésünk is fel fog gyorsulni ahhoz képest, mintha számokat ismételgetnénk az elménkben. Általában két-három alkalom után hozzászokunk annak az újdonságához, hogy az ujjainkon számolunk.

Ha például az első belégzésnél négyig számoltunk, akkor a kilégzésnél is négyig számoljunk. Minden alkalommal, amikor megérintjük a következő ujjpercet, az „egy, kettő, három” helyett mondjuk azt, hoyg „Óm, Óm, Óm”. Az Óm lesz az alap mantra, hacsak nem jelölünk ki másikat. Az Óm-ból származik a „mindenható” („omnipotent”), „mindehol jelenlévő” („omnipresent”), és a „mindentudó” („omniscient”), valamint a zsidó „Ámen” és az arab „Amin”. Más szavakkal, az Óm egy univerzális kifejezés, amely a Legfelsőbb Lényre utal.

Miközben minden másodpercben ismételjük a mantrát, határozzuk meg a légzésünk hosszát. Tételezzük fel, hogy kezdetnek négy másodperc/mátra hosszú lesz a belégzés és a kilégzés. Amikor ez már kényelmes, a következő nap kiterjeszthetjük 5 mátrára/másodpercre a belégzést/kilégzést. Ezt azonban minden ambíció nélkül tegyük, soha ne erőltessük magunkat. Egyeseknek sokkal könnyebben megy a légzés megnyújtása, mint másoknak. Fogadjuk el, bármeddig is tart nekünk.

Ha már kényelmes az öt mátra, továbbmehetünk, 6, 7, stb mátráig. Néha egy pár napig vagy hétig is el kell időznünk egy-egy mátrán, néha pedig hamarabb is tovább tudunk lépni. Lehet, hogy úgy találjuk, 10-ig vagy 15-ig is könnyedén meg tudjuk nyújtani a légzést, de azután már lassabban fogunk haladni. Több hétnyi gyakorlással akár 20-25 mátránál hosszabb ki- és belégzésig is eljuthatunk. Fontos, hogy minden nap ugyanannyi időt gyakoroljunk, és ha lehet, ugyanakkor. Ha bármilyen negatív jelet tapasztalunk, akkor vegyünk visszább, és álljunk meg ugyanazon a szinten, amíg tovább nem tudunk haladni. Ahogy lelassítjuk a légzésünket, észre fogjuk venni, hogy az elménk is lelassul, és a meditáció természetesen bekövetkezik.

A hosszú távú cél az lesz, hogy lelassítsuk a légzésciklust egy percre vagy még hosszabbra, vagyis 1:1 arányú légzésnél a belégzés 30 másodperc, és a kilégzés is. Ezen a ponton erőteljesen fejlődni kezd a koncentráció. Az elme lelassulása mellett, az ilyen lassú légzés az elménk szattvikus is lesz, vagyis a szent dolgokhoz kezd vonzódni. Ezért is fontos, hogy egy szent tárgy vagy Isten képe legyen előttünk pránájáma közben."

2015. augusztus 26., szerda

Gerincbetegek országa

Természetesen ez a megtisztelő cím szinte bármelyik "civilizált" országra ráillik sajnos. A "fejletlen" országokban az emberek szántanak-vetnek, aratnak, hatalmas kosarakat cipelnek a fejükön, fára másznak, különböző szerszámokkal dolgoznak és hasonló egyszerű módszerekkel sokkal jobb állapotban tudják tartani a gerincüket, mint mi, a "fejlett" nyugatiak.

Nemrégiben olvastam, hogy Magyarország már az USA-t is megelőzte az elhízás arányának növekedésében, pedig azért az nem kis teljesítmény. És mi lesz azokkal a plusz mázsákkal? Húzzák a gerincünket mindenfelé. Szóval összegezve a gerincbetegségek járványos terjedésének okait: elhízás, mozgáshiány, ülő életmód, rossz táplálkozás, káros szenvedélyek, stressz, és a számítógép előtt görnyedés meg a telefon nyomkodása naphosszat. Ebből következőleg, aki még nem gerincbeteg, az majd az lesz, hacsak nem iktatja ki a fenti dolgokat az életéből és nem helyettesíti őket egészséges alternatívákkal.

Közelítsük meg a dolgot anatómiailag: A gerinc szerepe a testükben az, hogy tartsa a felsőtestet, és segítse a felső végtagok munkavégzését. Természetesen nem az egér tologatására kell itt gondolni, hanem például favágásra, kalapálásra, nehéz tárgyak cipelésére és emelésére. Nem egy hordást láttam Indiában, aki 40-50 kilókat is simán vitt a fején, vagy olyan sherpákat, akik 8 bőrönddel a hátukon koslattak fel a Himalájára papucsban. És valószínűleg jobb állapotban volt a gerincuk hetvenévesen, mint egy mai értelmiségi fiatalnak. 

Nap mint nap tapasztalom jógaórán és személyi edzésen is azt, hogy mennyire el vannak satnyulva a legtöbb ember izmai, beleértve a törzset, a gerincfeszítőket, a felső háti szakaszt (trapéz, romboidizom), ami első körben rossz tartásban jelentkezhet, majd később elcsúsznak a csigolyák, ledeformálódnak a porckorongok, és elkezdődnek a fájdalmak. pedig mindez megelőzhető lenne a gerinc és a hozzá kapcsolódó ízletek megfelelő mobilizációjával (tehát jógával), illetve a gerinc körüli izmok megerősítésével (tehát kettlebell-edzéssel).

Persze vannak hatékony gyógytornák, dehát a gyógytornára menjen az, aki beteg, és egyébként is halál unalmasak a gyakorlatok. Ehhez képest a kettlebell- vagy girja-gyakorlatokat sokkal izgalmasabb módon lehet használni a törzs, a hát, és a medence izamainak megerősítésére, de igazából tetőtől talpig minden izmunkat használjuk egy jó girja-edzésen. Olyan izomzatot lehet vele felépíteni, amire a régmúlt korok harcosainak és fizikai munkásainak volt szüksége, de a modern kor harcosainak sem árt. Igaz, itt nem az ellenséggel kell harcolnunk, hanem az öregkorral, a betegségekkel, a szellemi és fizikai leépüléssel, a depresszióval és az általános életunalommal.

Szóval erősítsük meg a testünket és a lelkünket a vasgolyókkal, de ugyanakkor őrizzük meg hajlékonyságunkat (vagy fejlesszük ki, ha nem volt) a jóga segítségével. E kettő kombinációja hatékonyan felkészít bennünket az élet kihívásaira, és biztosítja, hogy száz évesen is egyenes lesz a tartásunk, és nem fogunk görnyedten botorkálni. 

2015. augusztus 25., kedd

A légzés lelassítása

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A légzés lelassítása

A kedvenc meditációs pózunkban ülve az uddzsájí technika segítségével nyújthatjuk meg a légzést. Meg fogjuk tapasztalni, hogy az uddzsájí a légzés lelassításának elengedhetetlen eszköze. Alkalmazzuk a teljes jóga-légzésciklust, kilégzés közben fújjunk ki minden levegőt, és szívjuk be a lehető legtöbb levegőt anélkül, hogy erőlködnénk. Eleinte alkalmazzuk az 1:1 arányt, ami azt jelenti, hogy a kilégzés pontosan ugyanolyan hosszú legyen, mint a belégzés. Mivel a belégzés a radzsaszt képviseli, a kilégzés pedig a tapaszt, ha azonos ideig tartanak, az energiát és dinamikus egyensúlyt biztosít számunkra. Először a háromrészes le-fel hullámot fogjuk alkalmazni az első pár légzésciklus idejére, hogy megérkezzünk a jelen pillanatba és ellazuljunk, mielőtt átkapcsolunk arra a hullámra, ami természetesen illik az adott pránájáma-technikához.

Belégzés közben azt fogjuk tapasztalni, hogy az uddzsájí hang képzése megkönnyíti a levegő szétosztását a törzs alsó, középső, majd végül felső részébe, majd a kilégzést fordított sorrendben. Ha már megállapodtunk ebben a légzésmódszerben, akkor átváltunk a háromrészes fel-le hullámra, ami az uddzsájí természetes mintája. (ez nem vonatkozik a vinyásza-gyakorlásra, csak a formális, ülő pránájáma-gyakorlásra.) Ez azt jelenti, hogy a kilégzést valamivel a szeméremcsont fölött kezdjük, és engedjük, hogy hullámként kiterjedjen a kulcscsontokig. Csináljunk végig néhány kört, hogy megalapozzuk ezt a hullámot, és érezzük meg, mennyire segíti a koncentrációnkat és a képességünket, hogy nemes, spirituális dolgokra koncentráljuk az elménket. De persze ezzel a hullámmal dolgozni kell. A fel-le hullám relaxáló hatású, de hajlamos a gerinc tövénél hagyni a Kundalinít. Ekkor az elme attól boldog, ha ehet, ihat és jól érezheti magát."

2015. augusztus 24., hétfő

Lapacho - az immunerősítő


Igaz, hogy még nincs itt a szeles, hideg ősz, de az ember immunrendszere bármikor meggyegnülhet a kevés alvás vagy a sok stressz miatt. Én is elkaptam valami vírust két napja, tegnap torokfájással ébredtem. Nosza, gondoltam, meg kellene tolni egy kicsit az immunrendszeremet, hogy leküzdje a betolakodót, és hirtelen elhatározástól vezérelve vettem egy zacskó lapacho teát. Egy nap alatt megszűnt a torokfájás, de azért még iszom pár teát! A lapachoról (Tabebuia avellanedeae) a következőket kell tudni:

A Lapacho fa kérgét az inkák számtalan betegség kezelésére használták. Dél-Amerikában most is gyógyszerként tartják számon, a nyugati orvostudomány számára azonban csak a XX. század második felétől vált ismertté. Az utóbbi évtizedek során Észak-Amerikában a gyógynövény egyre ismertebbé vált, Európában viszont még mindig nagyon kevesen ismerik.

A Lapacho tea gyógyító ereje


Sokan azt állítják, hogy a Lapacho egy olyan csodagyógyszer, ami akár rákos betegségek gyógyítására is alkalmas, míg mások csak látszagyógyszernek tekintik. A Lapacho fa kérgéből készített tea mint rák elleni gyógyszer a mai napig éles vita tárgya. A fa kérge aktív hatóanyagokat tartalmaz, melyek gyógyító hatásúak a rákos megbetegedések kezelésében, az erős Lapacho teának és az intenzív kezelésnek azonban komoly mellékhatásai vannak.

Baktériumölő és immunerősítő hatása azonban kevésbé vitatott. Éppen ezért számos betegség kezelésére használják. Lássuk, mi mindenre is jó a Lapacho tea:

  • Immunrendszer erősítő
  • Megfázás
  • Influenza 
  • Malária
  • Gombás fertőzések
  • Vírusos fertőzések
  • Bakteriális fertőzések
  • Gyulladásgátló
  • Izzasztó hatású
  • Fájdalomcsillapító
  • Nyugtató
  • Vérnyomáscsökkentő
  • Vízhajtó
  • Rovarcsípések gyógyítására
  • Sebek tisztítására
  • Pikkelysömör kezelésére
  • Emésztés serkentésére
Tudnivalók a Lapachoról:
Felhasználható részek : belső kéreg
Hatóanyagok: Lapachol, kálium, kalcium, vas, bárium, stroncium, jód, bór
Más elnevezés: Iperoxo, Pau d'arco, Taheebo

Lapacho tea kezelés

A Lapacho gyógykezelés fokozott odafigyelést igényel, ugyanis fennáll a túladagolás veszélye. Nem szabad túl sok Lapacho teát inni, a kúra maximum 6 hétig tarthat megszakítás nélkül.
Terhesség esetén a tea csak külső használatra ajánlott.

A Lapacho tea elkészítése:

1 liter vízhez elegendő 2 teáskanál Lapacho fakéreg. 5 percig főzzük, majd 15 percig hűlni hagyjuk, csak ezután lehet inni.

A javasolt Lapacho kúra: 1 liter tea naponta, legtovább 6 hétig, ezután 4 hét szünet. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak a főzet külső felhasználására: kézöblítésre, fürdőkre, borogatásokra. A Lapacho fa kérgéből balzsamot is készítenek.

Tudnivalók a Lapacho fáról
A Lapacho fa Dél-Amerika esőerdeiben él, olyan országokban, mint Argentína, Paraguay és Brazília.
Örökzöld növény, vörös, vagy lila virágokkal. Bizonyos területeken akár 700 évig is elélhet.
A kéreg belső részét használják gyógyszerként. A kéreg többi része nem tartalmazza a már említett aktív hatóanyagokat.
Miután lehántották, a Lapacho fa törzsén a kéreg hamar regenerálódik, ezért a fa nem szenved semmilyen maradandó károsodást.

Dél-Amerika indiánjai már évszázadok óta ismerik, és sokféle betegség kezelésére használják a magasra növő, csodálatos virágokat hozó és akár 700 évig is élő Lapacho-fa kérgét. Évente egy-kétszer szedik le a belül vöröses barna kérgét, melyet apróra reszelnek és teaként fogyasztják. A fakéreg 40 éves kor után éri el a gyógyászati célra is alkalmas hatóanyag-koncentrációt. Csak 35-40 éve figyeltek fel a tudósok arra, hogy a perui és bolíviai inkák a növényi kivonatot nagyon eredményesen alkalmazzák gyulladások, izületi panaszok és daganatok kezelésére. Alkalmazzák nyálkahártya-és bőrfekélyek, hasi panaszok, különféle daganatok, reuma, fájdalmak, asztma, fertőzések és legyengülés esetén. Ezután megkezdődtek az intenzív kutatások.

Gyógyászati szempontból két fajtája között szoktak különbséget tenni: az egyik a La pacho colorado, azaz vörös La pacho, ipe roxo,a másik pedig a La pacho morado, azaz lila La pacho. Ez utóbbi, melynek gyógyhatását intenzívebbnek tarják, a hűvösebb klímát igényli, így inkább az Andok magaslatain és Paraguay magasabban fekvő helyein nő. A Pau D'arco, Taheebo és Ipe Roxo neveken is ismert fa kérgének széles körben elterjedt használata miatt például Brazíliában nemzeti jelképnek számít. Más vidékeken az indián őslakosság az "élet fájának", az "istenek fájának" nevezi, teáját pedig inka indián teaként is emlegetik.

Ez a dél-amerikaiak egyik univerzális gyógynövényének tartott La pacho nagyon magas ásványi anyag tartalommal (vas, kálium, kalcium, mangán és magnézium) rendelkezik, általános roboráló, immunerősítő hatása van, enyhíti a fertőzéseket és bőrbetegségeket, és csökkenti a szív- és érrendszeri panaszokat, sőt a szakértők szerint a daganat elleni küzdelemben is kiválóan segít.

Gyógyító hatóanyagai: Az 1960-as években indított kutatások után többféle hatóanyagot is sikerült kimutatni a fakéregből. A csodálatos természetnek hála, mint sok más gyógynövény, vagy gyógyító étel (zöldség, gyümölcs) esetében, a La pachonál is megfigyelték a hatóanyagok szinergetikus hatását, ami azt jelenti, hogy a különleges gyógyító hatás igazából a növényben jelen levő hatóanyagok összjátékából adódik, míg az egyes anyagok önmagukban nem hoznának jelentősebb eredményt. Azért nézzük meg, milyen hatóanyagokat is tartalmaz a kéreg a fitoterápia iránt intenzívebben érdeklődő olvasóink kedvéért:


Fő hatóanyagai: naphto- és furano-naphtochinon nevű alkaloidok (La pachole és La pachone), melyek idegrendszerre ható anyagok. A La pachol antibiotikus, sőt tumor növekedést gátló hatású. A vizsgálatok azt igazolják, hogy bár ez az anyag a kéregben csak minimális mennyiségben fordul elő, mégis igen effektív, tehát nem szükséges készítményben magunkhoz venni a La pachot, hanem teaként fogyasztva is hozzájuthatunk értékes összetevőihez


További hatóanyagai: flavonoidok, szaponinok, illetve izokumarin, kumarin, iridoglikozid és fenolkarbonsav. Ásványi anyag tartalma is igen magas és sok nyomelemet is tartalmaz: kálciumot, magnéziumot (segít stressz és izomgörcsök esetén), szelént és cinket (biológiai védőanyagok), mangánt (erősíti a szervezet ellenálló képességét), vasat (hiánya vérszegénységhez, fáradtsághoz, étvágytalansághoz vezet), jódot (a csontok stabilitásáért felelős, támogatja a sebgyógyulást), szilíciumot, rezet,foszfort,káliumot, illetve molibdént, nátriumot, kobaltot, bórt, aranyat, ezüstöt, stronciumot, báriumot, és nikkelt.

Mivel hatóanyagai komplex módon hatnak, a növény felhasználási köre is széles. Lássuk, milyen értékes tulajdonságokkal is rendelkezik!

Immunstimuláló. Ez főleg a chinonoknak (alkaloidoknak) köszönhető, melyek kis koncentrációban (nanogrammnyi adagban), azaz még teában is képesek aktiválni a fehérvérsejtek (granulociták és T-limfociták) takarító- (fagocita) funkcióját. Ezek a fehérvérsejtek a rossz struktúrájú, azaz daganatsejteket és a kórokozókat falják fel, azaz az ő munkájukat könnyíthetjük, meg a La pacho tea fogyasztásával.
Erős antibiotikus hatású, azaz segíti a szervezetet a kártékony baktériumok, sőt, még a vírusok és gombák elleni védekezésében és azok legyőzésében is.
Fokozza a sejtek anyagcseréjét, méregtelenít, segíti a kiválasztást; különösen a májsejtek méregtelenítő tevékenységét és a nyirokkal történő salakanyag-transzportot, azaz azok kiválasztását fokozza.
Daganat gátló, mivel segít elpusztítani a daganatos sejteket. A már emlegetett La pacho-alkaloidok (nanogrammnyi mennyiségben is) gátolják a daganatsejtek szaporodását. Azáltal is daganatellenes, hogy immunstimulálóként javítja a szervezet ellen álló erejét, a salaktalanító funkciók támogatásával pedig könnyebbé válik a kemoterápia mellékhatásainak leküzdése.
Sokféle és magas ásványi anyag -és nyomelem-tartalmának köszönhetően vérképzést elősegítő hatású, ezáltal könnyebben regenerálódik a vérkép.
Jó gyulladásgátló, hiszen hatóanyagai antioxidáns (szabadgyök-fogó) tulajdonságúak. 

Csökkenti a sejtmembránok szétesését, és a belőlük keletkező gyulladáskeltő prosztaglandinok szintjét.
Fájdalomcsillapító hatású, mely ugyancsak a prosztaglandinok termelődésének csökkenésére vezethető vissza.
Fokozza a kiválasztást, mivel serkenti a nyálkahártyák mirigyeinek nyákelválasztását, javítja a vizelet kiválasztását, a máj méregtelenítését, a nyirokkal történő salakanyag-eltávolítást, vér- és bőrtisztító hatással rendelkezik és segíti a sebgyógyulást.

Mikor fogyasszuk a Lapacho teát?

Legyengült immunrendszer esetén, azaz:
- gyulladásoknál
- visszatérő fertőzéseknél (bakteriális, vírusos, gombás fertőzések kiújulásának megelőzésére)
- allergiák és
- asztma kezelésekor
Gyulladáscsökkentőként
- ízületi gyulladásoknál, csökkenti a reumatikus fájdalmakat
- bélgyulladásoknál, helyreállítja a gyomor- és béltraktus zavarait
- bőrgyulladásoknál
- légúti gyulladások esetén (csökkenti a megfázásos és fertőzéses betegségek tüneteit, csökkenti a lázat is)
- húgyúti gyulladásoknál
Daganatos betegségeknél
- kiegészítő terápiaként az immunrendszer erősítésére
- a kemoterápia mellékhatásainak enyhítésére
- daganatellenes hatása miatt
Anyagcsere-aktiválására
- fogyókúrák kiegészítésére,
- cukorbetegségnél
- magas vérnyomás esetén
- enyhíti a szív- és érrendszeri betegségek panaszait és
- újra megemlítendő reumatikus fájdalmakat csökkentő hatása, hiszen a reuma is a helytelen táplálkozásból eredő, azaz az anyagcserével szorosan összefüggő betegség.
Salaktalanító kúráknál
- a máj méregtelenítésére (Fontos: minden ami a májat pörgeti, emelheti a vérnyomást, ezért ha valakinél ez gondot okoz, akkor célszerű felényi adagokkal próbálkozni, esetleg elhagyni a teát).
- nyirokrendszer salaktalanítására például ödémásoknál
- nehézfémek kiválasztására
- szervezet elsavasodása ellen
Kúraszerűen ajánlott candidás fertőzés esetén kiegészítő kezelésként gombaölő hatása miatt, illetve azon csodás képessége folyamán, miszerint képes a nehézfémeket is kiválasztani a szervezetből, melyeket a candida gomba szokott lekötni. Fontos, hogy a candida elleni küzdelemben ne felejtkezzünk meg a nehézfémekről, mert ha azok kivezetését elmulasztjuk, akkor azok elszabadulva idegrendszert károsító hatásúak (álmatlanságot, fejfájást, depressziót okoznak). Ugyanakkor eredménytelen candida diéták oka lehet az is, hogy a nehézfémekről elfelejtkeztünk, és a candida gombánk olyannyira meg akar minket védeni a nehézfémektől, hogy akkurátusan ragaszkodik hozzájuk és nem hagyja magát visszaszorítani.
Általánosságban javítja a vérképet, hiszen magas ásványianyag- és nyomelem-tartalmának köszönhetően elősegíti a vérképzést, azaz a vérkép regenerálódását.
Idegrendszerre gyakorolt hatása miatt a dél-amerikai szakemberek a tea fogyasztását ajánlják még
- depresszív hangulat esetén (Bár egyedül a teával a súlyos depresszió nem gyógyítható, mégis, mintegy „mellékhatásként”egy több hetes La pacho kúra után sok ember számol be arról, hogy lelkileg is kiegyensúlyozottabb, békésebb és nyugodtabb lett.)
- és álmatlanság esetén is: a mézzel édesített La pacho tea kortyokban fogyasztva jó alternatívája lehet az elalvást elősegítő klasszikus mézes tejnek, amelyet nem minden gyomor tolerál.

Mellékhatása nem ismert, de folyamatos fogyasztása nem javasolt, csupán kúraszerűen igyuk teáját.

2015. augusztus 23., vasárnap

Egylábas galambpóz

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

15. Ékapáda-rádzsakapótászana (egylábas királyi galamb-póz, előkészítő változat, tekintet az orrhegyen)

Az előző pózból helyezzük a jobb lábszárat a matracra a mellkas alatt keresztben. Ha a csípőnk nagyon mobilis, akkor a lábszál lehet akár párhuzamos a matrac elülső szélével. Ha kevesebb mobilitással rendelkezünk, akkor kb 45 fokban helyezzük el keresztbe a mellkas alatt, úgy, hogy a jobb térdünk kilógjon a törzs jobb oldala alól, a jobb sarkunk pedig ne a csípőtaréj alá essen, hanem valamivel fölötte, a hasfal alatt helyezkedjen el.

Ideális esetben a lábszárnak és a comb külső oldalának, valamint a jobb ülőcsontnak is a talajhoz kell érnie. A bal láb marad nyújtott állapotban, némileg befelé is forgathatjuk, hogy a bal csípőtaréj, a térdkalács és a rüszt a talajhoz érjen. Ezek után sétáljunk ki előre a tenyerekkel, és engedjük rá a mellkast a jobb lábszárra. A lábszár és a boka ekkor a hasfalba nyomódva masszírozza a zsigeri szerveket. Ez az első talajpóz (amelyben a törzs is a talajt érinti), ezért a tíz mély légzés végrehajtása után hajtsunk végre egy báhja kumbhakát (külső légzésvisszatartást) a három bandhával a következők szerint:

Belégzésre emeljük meg a fejünket a földről, majd préseljük ki az összes lehetséges levegőt a tüdőnkből, és szorítsuk az állunkat a szegycsonthoz (dzsálándhára bandha). Húzzuk be a gátizomzatot (múla bandha), majd a hasfalat is (uddíjána bandha). A gyakorlat célja nem feltétlenül a légzésszünet fenntartása szélsőségesen hosszú ideig, hanem az, hogy a bandhákban részt vevő izmokat minél intenzívebben húzzuk befelé, ezzel erőteljes vákuumot létrehozva a testüregekben. Tartsuk ki a kumbhakát öt-tíz számolásig, vagy ameddig jólesik. Amikor erőteljessé válik a légszomj, akkor engedjük el a bandhákat a fent említett sorrend fordítottjában (először az uddíjána bandhát, majd a múla bandhát, és végül a dzsálándhára bandhát), és lélegezzünk be lassan, erőfeszítés nélkül. Ha zihálva kell levegőt vennünk a kumbhaka után, akkor túl hosszú volt a légzésszünet. Fokozatosan haladva tudjuk megerősíteni a bandhában részt vevő izmokat és a tüdőt, kitolva a légzésszünet hosszát.

Minden talajpóz végén hasonlóképpen hajtsuk végre a báhja kumbhakát (külső légzésvisszatartást) a mahábandhával (a három izomzár egyidejű alkalmazásával). A külső, vagyis kiürített tüdővel végzett légzésvisszatartás a bandhákkal kombinálva elősegíti a széndioxid kivonását a vérből, a fáradt prána és vele együtt a méreganyagok és salakanyagok kiürülését. A kumbhakával végzett ászana-gyakorlás tehát sokkal intenzívebb méregtelenítő hatással rendelkezik, mint a folyamatos légzés mellett végrehajtott jógapózok.

A gyakorlat hatásai:

Nyújtja a kis- és nagy farizmot, a körteképű izmot és a combpólyafeszítő izmot.
Mobilizálja a csípőízületet, elősegíti a combcsont befelé forgatását
Nyújtja a csípőhajlító izmokat
Masszírozza és méregteleníti a vastagbelet, májat, epehólyagot, lépet, vékonybelet és a gyomrot.
Szabályozza a hasnyálmirigy működését

Ellenjavallatok:

A csípőízület bizonyos sérülései, kopása, csípőprotézis esetén a befelé forgatás kerülendő
Térdsérülések esetén a lábszárat közelíteni kell a combhoz
ha nem sikerül egyszerre a földhöz érinteni a jobb ülőcsontot és a bal csípőteréjt, akkor a csípő, a medence és a keresztcsonti ízület mobilizációjára van szükség.

Ha pipáltatjuk a jobb lábfejet, akkor a póz nyújtó hatása intenzívebb lesz. Ha viszont spiccelünk vele, akkor kímélőbb lesz a gyakorlat.

2015. augusztus 22., szombat

Egylábas deszkapóz

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

14. Ékapáda-dzsánusírsa-szantólanászana (egylábas deszkapóz, térd a homlokhoz, tekintet az orrhegyen)

Az előző pózból belégzésre forduljunk vissza lefelé néző kutyapózba. Először a jobb lábunkat emeljük, majd forduljunk át, és a jobb tenyerünket is helyezzük a földre a bal mellé vállszélességben. Kilégzésre hajlítsuk a jobb térdünket, és húzzuk be a mellkasunkhoz, miközben az állunkat is a mellkashoz nyomjuk. A cél az lesz, hogy a térdünket az állunkhoz, az orrunkhoz vagy a homlokunkhoz érintsük, erőteljesen feszítve a csípőhajlítókat és az oldalsó hasizmokat.

Toljuk előre a vállakat és a csípőt addig, amíg tudjuk. A lábfejre is feszítsünk rá, és spiccelünk, amennyire tudunk, csak a talppárnákon támaszkodva. A cél az lesz, hogy a vállak jóval a csuklók elé kerüljenek, nyújtott karral, és a csípő is kiegyenesedjen, vagyis a vállak és a bokák között egyenes vonalban legyen a törzs és a bal lábunk. A felső háti szakasz némileg domborodhat a dzsálándhára bandha miatt. Tartsuk ki a pózt tíz mély légzésig.

A gyakorlat hatásai:

Ez egy megerőltető póz, főleg a csípőhajlítókkal és a hasfallal kell erőteljes munkát kifejteni
Mobilizálja és erősíti a csuklókat és az alkart
Erősíti a vállakat és a törzs-izomzatot

Ellenjavallatok:

A csukló sérülése vagy csuklófájdalom esetén kifelé fordíthatjuk a kézfejeket kb 45 fokban, vagy végezzük alkartámasszal a pózt
A nyaki porckorongok sérülése esetén az állat nem kell teljesen a szegycsonthoz nyomni. De ha ezt csak a csuklyásizom rövidsége akadályozza, akkor fokozatos nyújtással (gyertya- és ekepózban) elérhetjük a teljes dzsálándhára-bandha pozíciót.

Ha a térdet nem sikerül a mellkashoz hozni, akkor vagy a csípőt kell mobilizálni, vagy a csípőhajlító izmokat kell erősíteni, vagy mindkettővel kell foglalkozni.