2017. augusztus 10., csütörtök

Jógaoktatói tanfolyamok - melyik mit ér?

A mai világban a marketing legalább olyan sokat nyom a latban, mint a felkínált áru vagy szolgáltatás minősége. Nem különb a helyzet a jógaoktatói tanfolyamok terén, ahol szintén hatalmas a versengés a tanoncokért, akik aztán, fél év vagy 200 óra leteltével kiözönlenek a jógapiacra (a személyi edzőkhöz és sportoktatókhoz hasonlóan) és képviselik azt a minőséget, amit az oktatáson kaptak (és jó esetben befogadtak), illetve amit még hozzá tanultak és tapasztaltak. 

A marketing-fogásoknál maradva, nem árt, ha az ember mögé lát egy kicsit, és elgondolkodik, amikor egy-egy jól hangzó reklámszöveget olvas, hogy valójában mit is ígérnek nekem ezen a tanfolyamon? Az egyik ismert képzőintézmény honlapjáról idézek, nem említve azért nevet, és nem is minősítve a képzést, itt inkább csak a marketingről és a mögötte rejlő értékek viszonyáról szeretnék szólni:

"HAT DOLOG, AMIT MÁS TANFOLYAMOKON NEM TANÍTANAK, TE VISZONT TUDNI FOGOD:
  • Hogyan helyezd el magad a XXI. században jógaoktatóként?
  • Hogyan találd meg az egyedi hangodat, stílusodat, megjelenésedet ahelyett, hogy egy lennél a szürke tömegből?
  • Hogyan motiváld az óráidon a különböző lelkületű vendégeidet?
  • Mit mondj, ha megkérdezik a vendégeid, hogy ezt vagy azt az ászanát miért gyakoroljuk? (Hát, nem azért, mert a guru 100 éve azt mondta.)
  • Mire figyelj, amikor kiszámolod, mennyit kérj egy foglalkozásért? (Mert nem úgy árazunk, hogy körbenézünk, aztán bemondunk egy olcsóbb árat.)
  • Hogyan igazodj ki a mai - átláthatatlan - jógarendszerek között?"
1. Nos, valóban nem árt, ha a jógaoktatót modern szemléletben képezik ki, ugyanis a belső és külső elvárások jelentősen eltérhetnek attól, ami mondjuk a középkorban uralkodott. A modern élet kihívásait és a jóga klasszikus rendszerét összeegyeztetni sem életmódban, sem szemléletmódban nem egyszerű, ne várjuk azonban egy jógaoktatói tanfolyamtól, hogy kulcsrakész megoldásokat ad a kezünkben a sikeres jógaoktatói karrierhez. Engem néha úgy keresnek meg a hallgatók, hogy mér jelentkezéskor órát szeretnének kapni az Atmában, ami lássuk be, objektíve lehetetlen, amikor van egy kiforrott és rutinos oktatói gárdám, akikkel évek óta együtt dolgozunk.

2. Az egyéniség kibontakoztatása a jógaoktatásban valóban fontos feladat, ámde két dolgot ne felejtsünk el: 1. Sokan vannak, akik nem is akarnak kitűnni a szürke tömegből és megtalálni az egyéniségüket, inkább másolnak másokat vagy jellegtelen közkatonák maradnak. Ez egy jellembeli dolog, amit pár hónap alatt megváltoztatni szinte lehetetlen.  Persze az ilyen emberek számára nem annyira szerencsés egy ilyen, mondhatni "prezenteri" szakma választása. 2. Azok, akik hajlandóak és képesek is megtalálni a saját hangjukat, egyéniségüket, gyakran egy életen keresztül dolgoznak ezen, és a folyamatot sok-sok kudarc és frusztráció kísérheti, ez nem egy egyszerű történet. Egy irodában püfölni a klaviatúrát sokkal kevésbé kreatív feladat, mind önmagadat megtalálni és átadni jógatanárként.

3. A vendégek motiválása megint egy kényes kérdés, ami nem csak szociális és pszichológiai érzékenységet, hanem sok-sok éves rutint is igényel. Addig gyakran belecsúszhatunk abba, hogy sok vendéget veszítünk, mert nem tudtuk felkelteni az érdeklődésüket a jóga iránt, vagy esetleg túltoltuk az elvárásokat velük kapcsolatban. Mindkettőre van példa. De még ha a tanár meg is találja a tökéletes egyensúlyt és a leghatékonyabb motivációs faktorokat (pl. személyes példa, személyes kapcsolat, az órák személyre szabása stb.), akkor is törvényszerű lesz a vendégkör folyamatos cserélődése. Az sem helyes, ha emiatt ostorozza magát az oktató folyamatosan.

4. Az ászanák és egyéb jóga-gyakorlatok hatásával és jelentőségével természetesen tisztában kell lennie a tanároknak, de azért itt is előfordul, hogy egyik vagy másik iskola, tradíció a saját dogmáját fogja erőltetni, és le akarja szoktatni a tanárt a gondolkodásról, az elé tálalt információk analizálásáról és megkérdőjelezéséről. Az valóban igaz, hogy ami 100 éve Indiában megfelelt, az most és itt nem biztos, hogy ugyanúgy alkalmazható. A tekintélyelvűség helyett a megfontolt bölcsességet kellene kifejlesztenie egy rátermett oktatónak.

5. A pénzügyi kérdés is furfangos dolog a jógaoktatásban, csakúgy, mint bármelyik szolgáltatásban. Vannak jóm szakemberek, akik nem mernek vagy nem akarnak sokat kérni, és vannak kevésbé felkészült, ámde karizmatikus oktatók, akik valóban komoly pénzeket tudnak keresni a jógaoktatással. Azt már megtanultam, hogy ami ingyen van, vagy nagyon olcsó, azt az emberek nem becsülik meg, ellenben, ami szemtelenül drága, azt meg sok ember nem engedheti meg magának. Sok esetben persze az oktatónak, mint alkalmazottnak, a stúdióhoz kell igazodnia az árképzésben, és nem hozhat független döntéseket.

6. A mai jógarendszerek között kiigazodni valóban nem könnyű feladat, és talán nem is kell mindenről mindent tudni. Én például Hot jógát oktatok tíz éve, de még sohasem voltam Bikram jógán. Viszont voltam más jellegű hot jóga órákon, amik tetszettek. Bikramra valahogy nem vágyom. Egy oktatónak nem árt, ha minél több óratípust, irányzatot, oktatói stílust megismer. Azonban ennek is inkább a saját utad és hangulatod megtalálása a cél. Nem kell feltétlenül megtanulni és oktatni minden olyan órát, ami éppen divatos, ha úgy érzed, hogy az nem igazán hozzád szól. Azonban ma már elvárás a jógaoktatókkal szemben, hogy többféle óratípust is meg tudjanak tartani, mert a vendégek az áron, elhelyezkedésen, az oktató személyiségén stb. túl azt is nézik, hogy milyen típusú terhelést vagy jógaórát kapnak. 

Ezt a témát pedig majd a következő blogbejegyzésben szeretném továbbfejtegetni, hiszen egy kezdő oktató gyakran saját magával sincs tisztában, és nem tudja eldönteni, hogy melyik irányzatot kövesse, gyakorolja, oktassa.  Nem mellékesen akkor hadd biggyesszem ide a szeptemberben induló 6 in 1 jógaoktatói képzésünk leírásának linkjét: http://atmacenter.hu/jogaoktato-kepzes/200-oras-jogaoktatoi-kepzes-6-in-1/

2017. augusztus 8., kedd

Az elemek jantra-szimbólumai

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Bár a kanistha kifejezés „kezdőt” jelent, ez itt egy relatív fogalom. Kezdőnek számíthat egy olyan gyakorló számára, aki az egész életét a komoly jóga-gyakorlásnak szentelte, és akik közül sokan aszkétikus életet élnek. Bárki, aki eléri azt a légzéshosszat, komoly jóginak számít, még az ókori mérce szerint is. Összehasonlításképpen: a középszintű (madhjama) számolás 112 másodperces légzésciklust takar, míg a haladó 140 másodpercet. Ne próbálkozzunk ezekkel a légzéshosszakkal, ha a gyakorlásunk többi aspektusa nem áll összhangban a meditációs gyakorlatunkkal. Komolyan kell gyakorolni a fordított pózokat, pránájámákat és a krijákat, hogy egyáltalán ennek a számolásnak a közelébe kerülhessünk. A jóga-szövegek szerint az ilyen intenzív gyakorláshoz tiszta vegetáriánus étrend szükséges, valamint a negatív gondolatoktól és érzelmektől való tartózkodás. A jógi életében mindennek a mértékletesség és az ésszerűség határain belül kell mozognia. A sorrend most a következő lesz:

LAM-LAM-LAM-LAM-LAM-LAM-LAM
VAM-VAM-VAM-VAM-VAM-VAM-VAM
RAM-RAM-RAM-RAM-RAM-RAM-RAM
JAM-JAM-JAM-JAM-JAM-JAM-JAM
HAM-HAM-HAM-HAM-HAM-HAM-HAM
ÓM-ÓM-ÓM-ÓM-ÓM-ÓM-ÓM

felfelé menet, és a fordítottja lefelé menet.

A pluszban nyert időt használjuk arra, hogy az egyes csakrákban a hozzájuk tartozó elem jantrájának formáján meditálunk:

Múládhára csakra (farokcsonti): föld elem – jantra - négyzet
Szvádhisthána csakra (keresztcsonti): vízelem – jantra – a hátán fekvő félhold
Manipúra csakra (ágyéki): tűzelem – jantra – csúcsával lefelé mutató háromszög
Anáhata csakra (mellkasi): levegő elem – jantra - hatszög
Visuddha csakra (torok): éter elem – jantra - kör
Ágjá csakra (homlok): elme – jantra – csúcsával lefelé mutató háromszög

Például, amikor a képzeletünkben belépünk a múládhára csakrába, akkor hétszer kimondjuk a LAM mantrát. Miközben ezt tesszük, vizualizáljuk a csakrát a gátnál, négy cinóberszínű szirommal, és a négyzet által képviselt föld elem szilárdságára gondolunk. Ekkor még csak fekete-fehérben képzeljük el a négyzetet. A színekkel később fogunk foglalkozni. Belégzés közben tehát felfelé haladva végigmegyünk a csakrákon, minden egyes tő-mantrát hétszer ejtve ki, és felidézzük a meditáció összes aspektusát, melyeket ezidáig beintegráltunk."

2017. augusztus 7., hétfő

A szülővé válás nehézségei

A felnőtté válás göröngyeiről, valamint a partnerkapcsolatban való elköteleződésről már írtam az elmúlt napokban, így talán kézenfekvően adódik a következő téma: a szülővé válás buktatóiról is érdemes ejteni pár szót, hiszen ugyanúgy, ahogy nem válik valaki automatikusan érett felnőtté pszichológiai értelemben attól, hogy a teste eléri a felnőttkort, ugyanúgy a partnerkapcsolatra sem válunk automatikusan éretté attól, hogy összeköltözünk vagy akár összeházasodunk valakivel.

A szülővé válással kapcsolatban is sokan azt gondolják, hogy csupáncsak attól, hogy születik egy gyerekük, már automatikusan képesítetté válnak a gyermeknevelésre. Pedig nem olyan forrón eszik azt a kását, ráadásul a szülővé válás folyamatát megelőzi a fent említett két pont, illetve szervesen összefüggnek a szülői szerepkörrel. Nem titok, vannak olyan kapcsolatok, amelyek azért mennek tönkre, mert egyik vagy mindkét fél nem volt felkészülve a szülői szerepre, és nem tudják sikeresen bevenni ezt a kanyart, támogatni egymást a szülővé válás és a személyiségfejlődés párhuzamosan futó folyamatában. Legalábbis én úgy gondolom, hogy párhuzamosan kellene futnia, de van, amikor az ember csak egyik szerepből a másikba csúszik, ahogy az élet sodorja, és közben elveszíti valódi azonosságát. 

A történetet talán az én személyes példámmal folytatnám, mert hiszen jómagam is gyakorló, de inkább kezdő apuka vagyok, immáron három gyerekkel. Ha vissza kellene emlékezni a gyermekkoromra, először is jócskán érződik rajtam az, hogy egyke gyerek voltam, így az anyagi dolgokon, mint a kaja, játékok, ajándékok stb. nem kellett osztoznom a tesóimmal. Így persze nem is szoktam meg azt, hogy milyen az, amikor a szülő (vagy a partner) figyelme és szeretete megoszlik, magyarul, eléggé önzővé nevelt az élet. A másik, ami felrémlik, hogy gyakran éreztem fölöslegesnek magamat, és úgy érzékeltem, hogy a szüleimnek nem jut elég idejük, hogy velem játsszanak, velem foglalkozzanak, mert mindig a munkáról beszélgettek egymással. Így aztán magamnak való lettem, még barátaim is nehezen lettek. Ugyanakkor kapcsolatfüggővé is váltam, akinek nehézséget okoz, ha egy pár hétig egyedül kell lennie. 

Ezek a szülői minták azért fontosak, mert az ember ezeket önkéntelenül is átviszi a saját gyerekeire, a velük kialakított kapcsolatra. Azt mondanám, hogy a szüleim az "üvegtorony" elve szerint neveltek, vagyis érzelmileg nem engedtek közel magukhoz, de anyagilag mindent megadtak, amire vágytam, talán ezzel pótolták a törődést. És persze hangoztatták az elvárásaikat, és meg is büntettek, ha nem tettem eleget nekik. Ebből lett aztán 19 éves koromban a nagy lázadás, amikor a moszkvai egyetemi tanulmányaimnak és a szüleim elvárásainak hátat fordítva Krisna-hívő szerzetes lettem, és azóta a saját utamat járom, illetve keresem. 

Nade térjünk rá a szülővé válásra. Első házasságomból született lányom már 11 éves, és 5 éves volt, amikor otthagytam őket. Ezt sokan a szememre vetették, vagy elítáltek ezért, különösen, mivel a krisnás közegben a válás istentelen cselekedetnek számít. Persze a gyerekben ez mindenképpen hagy egy törést, amit utólag elég nehéz helyrehozni. Ekkor még nem igazán értem meg a szülő-szerepre, és azt éreztem, hogy a gyerek születésével én lapátra kerültem, azaz ki lettem költöztetve a nappaliba, és a család megtűrt tagja lettem, aki megint csak nem kap elég figyelmet, mint ahogy gyermekkorában sem kapott. Talán ezért is kerestem valakit, aki elegendő figyelmet adott, és akire azt mondhattam, hogy én választottam páromnak, nem pedig a lelki elöljáró jelölte ki. 

Egy válás természetesen belső válsággal is együtt jár, nekem is egy-két év volt, mire feldolgoztam a lányomtól való távollétet, különösen, hogy ők később kiköltöztek Angliába. Mostani házasságomban Orsival már két gyermekünk született, Lola három éves, Alex pedig kilenc hónapos. Itt is sok a küzdelem, mert kis lakásban lakunk, a két gyerek mellett Orsinak is részt kell vennie a jógastúdiók vezetésében, és még egymással is kellene foglalkozni néha. Sokszor megesik, hogy ilyen helyzetekben is önző vagyok, és amikor Lola játszani akar velem, akkor arra hivatkozom, hogy dolgoznom kell. Ami egyébként igaz, mert például most is játszhatnék vele a blogírás helyett, úgyhogy valahogy egyensúlyt kell teremtenem a saját céljaim, küldetésem megvalósítására fordított idő, valamint a gyerekekre és a szerelmemre szánt figyelem között. Ez nem is olyan könnyű, mert sokszor le kell küzdenem a türelmetlenségemet és a frusztrációmat, hogy nem kapok elég figyelmet a feleségemtől. Ő persze krónikusan fáradt, mert éjszaka föl kell kelni, nappal pedig folyamatosan a gyerekekkel kell foglalkozni, főleg nyáron, amikor a bölcsi is szünetel. 

A szülőnek azonban meg kell tanulnia azt, hogy a gyerekekkel való foglalkozás egy befektetés, aminek során saját magáról is számtalan dolgot megtanulhat. És ha jól csinálja, akkor a gyerekek hálásak is lesznek, bár nem biztos, hogy úgy, ahogyan mi elképzeltük. A legfontosabb dolog pedig, ami a szülőt boldoggá teheti, ha olyan értékeket képes átadni a gyermekeinek, melyek által a gyermekek felnőttként is tartalmas, értékes, boldog életet tudnak élni.  

2017. augusztus 6., vasárnap

Szúpta bhékászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szúpta bhékászana (alvó békapóz)
Dristi: Nászágrai (orrhegyre)

A szúpta bhékászana egy hátrahajlító póz, a második sorozatban szereplő bhékászana felfelé fordított változata. A gravitáció hatása miatt az eredeti pózban inkább a felső gerincszakasz és a mellkas nyitása és hátrahajlítása a hangsúlyos, míg ebben a pózban a csípőhorpasz nyitása jut nagyobb szerephez.
Vinyásza számolás
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre lefelé néző kutyapózból vírászana pozícióba, vagyis a térdeket hajlítsuk be, és üljünk a két sarkunk közé.
Astau: Kilégzésre dőljünk hátra szuptavírászanába, de a könyökeinket helyezzük a talajra vállszélességben, minél közelebb a talpainkhoz.
Nava: Belégzésre helyezzük a tenyereinket a rüsztjeink alá, majd kilégzésre engedjük hátra a fejünket a talajra, és egyidejűleg nyomjuk fel a lábfejeinket a levegőbe, a csípőkkel együtt. Közben igyekezzünk ugyanúgy beforgatni a tenyereinket, mint a bhékászanában, vagyis az ujjaink nézzenek egy irányba a lábujjakkal. A csípőhorpaszt nyissuk meg maximálisan, és nyomjuk fel minél magasabbra. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Dasa: Belégzésre engedjük vissza a csípőt, a lábfejeinket és emeljük meg a fejünket.
Ékádasa: Kilégzésre üljünk fel vírászanába.
Dvádasa: Belégzésre emeljük ki magunkat lólászanába.
Trajódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Csaturdasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Pancsadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.


Aktív elengedés technikája

A póz felvételéhez meg kell feszíteni a farizmokat és a gerincfeszítő izmokat, egészen a tarkónkig. Ha sikerült felvenni a pozíciót anélkül, hogy a térdünkben fájdalmat éreznénk, és elértük a maximális izomfeszítéssel és a kezek rásegítésével elérhető legnagyobb magasságot, akkor próbáljuk meg ellazítani az izmokat a testünk hátulsó oldalán, amennyire lehetséges, anélkül, hogy a csípő magassága csökkenne.

2017. augusztus 5., szombat

Az uttána parighászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok

Az oldalra hajlító pózok viszonylag ritkák az Ashtanga-jógában, és általában az ászana-gyakorlásban is. Az első sorozatban gyakorolhatjuk a dzsánusírsászana D-t, ami inkább gerinccsavaró póz, mint oldalra hajlítás. A második sorozatban szerepel a parighászana (reteszpóz), megy azonban szintén gerinccsavaró gyakorlat, bár vitathatatlanul rokonságban áll az uttánaparighászanával. A parighászana végrehajtása esetén a csípő pozíciójának van fontos szerepe. Ha a csípőnk merőlegesen helyezkedik el a kinyújtott lábra, akkor a gerinccsavarás lesz hangsúlyos, ha pedig hátrébb visszük, és a két csípő, valamint a kinyújtott láb közötti szög több, mint 90 fok, akkor az oldalra hajlítást tudjuk hangsúlyozni. A képen látható változatot is gyakorolhatjuk, melyben a behajlított láb nem dzsánusírsászana vagy vírászana pozícióban van, mint az előző két póznál, hanem marícsjászana pozícióban.

További oldalra hajító gyakorlatok: Álló félhold-póz (ardhacsandrászana), melyben a karok magastartásban vannak és az egész törzset döntjük az egyik irányba, míg a csípőt az ellentétes irányba visszük. A másik a hátrahajló harcos-póz, melyben szintén vírabhadrászana B pozícióban végzünk egy oldalra hajlítást. Az uttána-parighászana gyakorlásában hangsúlyozhatjuk az oldalra hajlítást, vagy a gerinccsavarást is. Ha z oldalra hajlítást szeretnénk előtérbe helyezni, akkor spicceljünk a lábfejünkkel, és a talpunkat, sarkunkat, valamint a két csípőt tartsuk teljesen egy vonalon. Az oldalra hajlításnál az egész törzzsel maradjunk e vonal fölött, akkor is, ha a felül lévő kezünkkel esetlen nem érjük el a kinyújtott lábunkat.

Ha a gerinccsavarást szeretnénk hangsúlyozni, akkor pipáltassuk a lábfejet, és fordítsuk az egész lábunkat csípőből felfelé. A kinyújtott láb felőli csípőnket egy kicsit hátrébb engedhetjük a fent említett vonalon kívülre, viszont a kezeinkkel kapaszkodjunk bele a lábfejünkbe és teljesen forgassuk ki a felsőtestet. A leggyakoribb hiba a végrehajtásnál az szokott lenni, amikor a törzs lefelé fordul. Így az oldalsó rész nyújtása nem lesz megfelelő.

Haladó változat: Megkísérelhetjük a parighászana végrehajtását úgy is, hogy csak az egyik térdünkön egyensúlyozunk, és a másik lábunkat felemeljük a levegőbe, mint a napóra-póznál. Utána a szokásos kifordított törzspozícióban megkapaszkodunk a függőlegesen felfelé nyújtott láb lábfejében. Ehhez nagyon nyitott csípő és a hanumánászana végrehajtásának képessége is szükséges.

Egészségügyi hatások

Könnyíti és energizálja a törsz oldalsó részét
Lehetővé teszi a légzés háromdimenzióssá válását
Nyújtja a bordaközti izmokat
Csökkenti a légzőszervi panaszokat, például asztma, nétha, influenza, hörghurut
Nyugtatja az idegrendszert
Megtisztítja a keringési rendszert
Táplálja a hasi szerveket, javítja az emésztést
Leföldeli a testet és relaxálja az elmét
Nyújtja a combhajlító izmokat, a vádlit és a combközelítő izmokat
Elősegíti a törzs nyújtását, megnyitja a mellkast és a vállakat


Ellenjavallatok: Térdsérülések, csípőproblémák, nyaki gerinc panaszai.

2017. augusztus 4., péntek

Szeretet - elvárások nélkül?

A felnőtté válás kérdéseiről már értekeztem egyik előző írásomban, most pedig érdemes kitérni a szeretetre és a partnerkapcsolatra. Természetesen a szeretetnek nem csak a partnerkapcsolatunkban, hanem minden kapcsolatunkban: a szüleinkkel és a gyerekeinkkel, a barátainkkal és a munkatársainkkal, valamint az "ismeretlen" emberekkel kapcsolatban is ki kell fejeződnie. 

A gyermeki szeretet valamelyest más, mint egy felnőtt szeretete. A gyermek természetesen bízik a szüleiben és a környezetében, és természetesen elvárja tőlük a gondoskodást, néha ezt csak a ragaszkodásával hálálva meg. Természetesen, amikor egy bizonyos esetben nem teljesülnek az elvárásai, elkezd hisztizni, és makacskodik, dacol. Ilyenkor mindig a szülőnek kell kiokoskodnia, hogyan vezeti rá a gyereket arra, ami neki is jó, de az adott pillanatban mégsem akarja megcsinálni. 

Felnőttként már nem lehetünk annyira önzők, mint egy gyerek, csínján kell bánnunk az elvárásainkkal. Persze megesik, hogy a szülő is túlzottan sok elvárással közelít a gyermekéhez, vagy pedig ellenkezőleg, túlzottan szabadjára engedi, és olyan mértékű önállóságot vár el a gyermekétől, amire az még képtelen. Ezeket a tanult viselkedésmintákat aztán átvisszük a kapcsolatainkra felnőttként is, és túlzottan egocengtrikusak, vagy éppenséggel önűállótlanok leszünk a partnerkapcsolatunkban. 

Egy gyermektelen pár élete sok mindenben különbözik attól a helyzettől, amikor közösen gyerekeket nevelnek. Gyermek nélkül sokkal könnyebben tudnak egymásra koncentrálni, és kialakítani a határokat, közös pontokat, stb. a kapcsolatukban. A gyermekek érkezése azonban sok mindent felborít. A szülő úgy érzi, hogy nem marad semmi ideje saját magára, nem beszélve a partneréről, aki így elhanyagolva érzeheti magát. Mindebben nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, mert ha a gyerekek jelenlétét csak zavaró tényezőnek tekintjük a kapcsolatunkra nézve, akkor ők is fölöslegesnek, elhanyagoltnak fogják érezni magukat. 

Egy ember életében a legfontosabb dolog az, hogy szeretve érezze magát, azt érezze, hogy valakinek fontos, valaki törődik vele. Ezt pedig akkor tudjuk megadni a gyerekeineknek és a partnerünknek, ha gyakoroljuk az önzetlenné válást, áldozatot hozunk a másik érdekében az időnkből, figyelmünkből, energiánkból. 

Létezik egy ilyen mondás, hogy a férfiak arra számítanak, hogy a feleségünk nem fog változni, és ugyanolyan lesz évek múlva is, mint a kapcsolatuk elején. A nők pedig úgy gondolkodnak, hogy a férfi majd csak meg fog változni, és jobban meg fog felelni az elvárásaiknak, mint ahogy megismerték. Sokszor megpróbálják nevelni a férfit, aki a személyiségfejlődés helyett esetleg csak egy pótanyukát akar, így a nő még egy plusz gyerekkel köt ki a kapcsolatban, és úgy érzi, hogy őrá hárul az egész család menedzselésének feladata. A helyzet azonban az, hogy sem a könnyen irányítható, sem a nehezen irányítható férfiak nem olyan könnyen hajlandók a változásra, főleg, ha azt elvárásként élik meg, és nem a saját szabad akaratukból határozzák el.

Persze egy férfi, aki szereti a családját, sok áldozatra hajlandó értük, de valahol nem adhatja fel az egyéniségét és a függetlenségét, nem tudja olyan módon alárendelni magát a gyerekeinek és a partnerének, mint ahogyan egy nő képes rá. Vannak olyan esetek is azonban, amikor egy nő teljesen alárendeli magát a gyerekeinek vagy a férjének, de mindezt pótcselekvésként teszi, és évek múlva úgy érzi, hogy elveszített egy szakaszt az életéből, amikor nem foglalkozott az önfejlesztéssel, a saját (akárcsak kisebb) karrier-céljainak megvalósításával, és kihasználva érzi magát. 

A szeretet ugyanakkor nem válhat üzletté vagyis nem helyezhetjük a mérleg két serpenyőjébe az egymással szemben támasztott elvárásainkat, valamiféle egyensúlyt keresve közöttük. Sokkal jobb, ha képesek vagyunk megőrizni a kapcsolat spotaneitását és önkéntességét, és szeretünk örömöt okozni egymásnak. A kulcsmondat: "Hogyan tehetlek boldoggá?" Minél többször feltesszük ezt a kérdést őszintén a partnerünknek, és minél többet gondolunk arra, hogyan tehetjük ezt meg, annál jobban elmélyülhet a kapcsolatunk.

2017. augusztus 3., csütörtök

A csakrák és az őselemek

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Múládhára csakra (farokcsonti): föld elem – szilárdság
Szvádhisthána csakra (keresztcsonti): vízelem – folyékonyság
Manipúra csakra (ágyéki): tűzelem – plazmaállapot
Anáhata csakra (mellkasi): levegő elem – gáz állapot
Visuddha csakra (torok): éter elem – űr állapot
Ágjá csakra (homlok): elme -intelligencia

Az ágjá csakrához nem tartozik elem, mivel az alső csakrák képviselik mind az öt elemet. Az ágjá csakra viszont az elme képviselője, és az intelligencia az elme legmagasabb kifejeződése, a tiszta szattva-guna. Éppen ezért itt a tiszta intelligencián meditálunk.

Ahhoz hogy az eddig bemutatott összes feladatot végre tudjuk hajtani, a légzésünket hosszú távon körülbelül 72 másodperces ciklusokra kell lelassítani. Ha ennél sokkal gyorsabban lélegzünk, az elménk megzavarodik, elfárad vagy feszültté válik attól, hogy ennyi mindent kell egyszerre csinálnia. Ha azonban sikerül ennyire lelassítani a légzésünket, az elménk egyre koncentráltabb lesz. Csak akkor lépjünk erre a szintre, ha nem tapasztalunk semmilyen negatív tünetet, például felforrósodó testet, bezártságérzetet, szívfájdalmat, légszomjat vagy szorongást. Érdemes megjegyezni, hogy ha ilyen mélyre megyünk a meditáció gyakorlásában, akkor érdemes párhuzamosan fenntartani egy komoly ászana, krijá és pránájáma-gyakorlást is. Bár ez a meditáció minden szintjére igaz, egyre fontosabbá válik, ahogy mélyebbre hatolunk a jóga-meditációban.

12d Gyakorlat: Ejtsük ki mindegyik bídzsáksarát hétszer és adjuk hozzá a jantra alakját


Miután megszoktuk mindegyik mantra kimondását hatszor és összefüggően látjuk, vagy emlékezni tudunk az elemekre és az állapotaikra mindegyik csakra esetében, ideje hozzátenni mindegyik elem jantrájának alakját. Ehhez még egyszer növeljük a mantrák számát csakránként, ez alkalommal hétre. Ne siessünk, mert lassan már nagyon komoly gyakorlási szintre jutunk. Ha mindegyik bídzsáksarát hétszer mondjuk ki, nagyjából másodpercenként egy ismétléses ritmusban, A belégzés és kilégzés hossza 42 másodperces lesz, ami légzésciklusonként 84 másodperc. Ez megegyezik a számos jógaírásban, például a Gheranda-szamhitában említett kanistha számolással. A kanistha azt jelenti, hogy 12 másodperces a belégzés, 48 másodperces a belső kumbhaka, maid 24 másodperces a kilégzés. A ciklus hossza itt is 84 másodperc, bár a pránájáma légzés közben."