2018. május 25., péntek

Siva Sankara Mantra

A Halhatatlanság Tava utolsó mantrája természetesen egy Siva-mantra volt, mert Siva neveit énekelni mindig nagyon kedvező. Emellett Siva a nagy jógiként és a nagy gyógyítóként van számon tartva, tulajdonképpen az Élet és Halál ura. A korábban már idézett Mahá-mritjundzsaja mantrában is a halál elkerülése érdekében fohászkodunk. Valójában a hinduizmusban Sivát gyakran Visnuval vetekedő rangsorban említik, sőt érdemes megjegyezni azt is, hogy egymásba olvadt, kombinált formában is imádják Harit (Visnut) és Harát (Sivát). Az alábbi mantrában tehát a Haré ismételten vonatkozhat Sivára, Visnura, illetve mindkettejük gyönyörenergiájára (Párvatí, illetve Laksmí).

Dzsaja Siva Sankara Bom Bom Haré Haré
Dzsaja Siva Sankara Bom Bom Haré Haré


Haré Haré Haré Haré Bom Bom Haré Haré
Haré Haré Haré Haré Bom Bom Haré Haré


Dzsaja – éljen; Siva – Siva, a kedvező; Sankara – a kedvező tettek és a szamádhi előidézője; Bom Bom – a damaru dob hangja; Haré – Ó Hara (aki elveszi a kedvezőtlen dolgokat).

Éljen Siva, a Kedvező, a kedvező tettek és a szamádhi előidézője aki táncol és a damaru dobján játszik, és aki elvesz a kedvezőtlen dolgokat.


A "Bom Bom" mantrát is többféle módon szokták értelmezni. Egyrészt úgy is tekintik, hogy Siva damaru dobjának hangját képviseli, melyen tánc közben játszik, és ilyenkor még a bokacsenygettyűi is ide-oda csilingelnek. Vannak olyan saivita szádhuk, például a nágababák, akik egy agyagpipát készítenek maguknak, és abban vadkendert vagy hasist szívnak. Ennek pöfékelésére is használják a "Bom Bom" kifejezést, mert hitük szerint a chillum (pipa) rakétaként repíti őket az Úr Sivához. Természetesen az Úr Siván hallucinogén szerek nélkül is lehet meditálni.

2018. május 24., csütörtök

A csakrák ás az egészség

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Van-e valaki, aki nem vágyik a béke és társadalmi stabilitás állapotára? E két dolog elengedhetetlen ahhoz, hogy egy család elégedettségben éljen. 
Manapság (jelen pillanatban) ez a két tényező hiányzik. Ez vitához és feszültséghez vezet az apa és fia, a vezető és alárendeltje, férj és feleség között, ami pedig csökenti az életminőséget. Tehát mindenkinek követnie kell a jógábhjásza első két lécsőfokát, a jamát és a nijamát. Az ászana-gyakorlás helyreállítja a vérnyomást, a sznájuk (ízületi szalagok) és a különböző testrészek tökéletes, ideális módon fognak működni. Azt is elősegíti, hogy a belső keringés minden formája megfelelően működjön. Mindannyian ismerjük a kapcsolatot a jó vérkeringés, a nádi granthik (energiacsatornák), az egészséges test és a jó egészség között. Nem kell tehát tovább hangsúlyozni a napi legalább néhány perces ászana-gyakorlás hasznát. Mi másra volna szükségünk, miután ezt megtapasztaltuk? Csak azután tudunk másokkal foglalkozni, hogy megkaptuk ezeket a hatásokat. 

pránájáma gyakorlásának ereje által a csontok, a csontvelő és a szív megerősödnek; fejlődik az agy, a fej, az anna kósam (a fizikai test), a zsírréteg; a mana kósam (az elme rétege), a légzés és a prána ereje, valamint az élethossz; kiélesednek az érzékek, megerősödik az intellektus és a hang, és a vér is megtisztul. Mindezek a fontos tényezők szükségesek a jó egészség fenntartásához. Akinek erősek a csontjai, a vitalitása, az idegei és az ízületei, az egészséges és hosszú életet fog élni. A vírjam (életerő) hiánya vagy gyengesége az erő hiányához vezet, ez pedig a csontok sorvadását okozza. Az ilyen tünetek a tuberkulózishoz vezetnek. Az, akinek nincs szennyeződés a vérében, sohasem kapja el a betegségeket, és a teste ragyogni fog. Hogyan maradhatna meg a sötétség ott, ahol napfény van? Ezért beszél minden ájurvéda írás a jó vérkeringésről és az erős csontokról, mint az egészség előfeltételéről. Ha a vérünk nem tiszta, akkor a nádí csakrák nem fognak megfelelően működni. Megfigyelhetjük a vonat, a különböző elektromos berendezések és egyéb gépek kerekeit. Ha csak egy kerék megáll, a gép összes működése megszűnik és a berendezés elromlik. Hasonlóképpen, ha a testnek nevezett gépben akár egy nádí csakra is elromlik, akkor nem kaphatjuk meg a jó egészség hasznát. Ezért a jó vérkeringés elengedhetetlen a nádí csakrák megfelelő működéséhez."

2018. május 23., szerda

Ráma és Krisna mantrái

 A soron következők Ráma és Krisna mantrái voltak a workshopon. A védikus időszámítás szerint két királyi dinasztia létezik a Földön, az egyik a Napistentől, a másik pedig a Holdistentől ered. Visnu mindkét dinasztiában inkarnálódott, a Nap-dinasztiában Rámaként, a Hold-dinasztiában pedig Krisnaként. E két dinasztia feladata, hogy óváják az embereket a szélsőslges nézetektől, melxeket a Napenergia (pingalá) és holdenewrgia (Ídá) túltengése hozhqt létre. Ráma a Nap-inkarnáció, egynejűséget fogadott, ezzel is példát mutatva a közönséges embereknek. Ezzel szemben Krisnának 16108 felesége volt, de az Ő példáját nem tudja követni a közönséges haladó.

A másodikként szereplő Hare Krisna mahámantrát a Krisna-hívők a legfőbb mantrának tekintik, és azt használják meditációra. A mantra Krisna és Ráma neveit is tartalmazza, bár van, amikor a "Ráma" szót Krisnára (Rádhá-ramana) vagy Balarámára (Krisna bátyja) értik. A Haré szó utalhat Harira (Visnura vagy Krisnára), Harára (az Istenségek női energiái) és az Úr Sivára is, akinek szintén Hara az egyik neve.

Raghupati Rághava Rádzsa-Ráma
Patita-pávana Szítá-Ráma
Szítá-Ráma Dzsaja Szítá-Ráma
Patita-pávana Szítá-Ráma

Haré Krisna Haré Krisna
Krisna Krisna Haré Haré
Haré Ráma Haré Ráma
Ráma Ráma Haré Haré


Raghupati – a Raghu (Nap) dinasztia ura; Rághava – Raghu király leszármazottja; rádzsa – király; Ráma – Úr Ráma; patita – az elesettek; pávana – megmentője; Szítá – Szítá Déví, Ráma hitvese; dzsaja – éljen; Haré – Krisna gyönyörenergiája (Rádhárání); Krisna – Krisna, aki mindenkit vonz (a Hold-dinasztia királya); Ráma – az Úr Ráma, vagy Balaráma, Krisna testvére.


Ó Ráma király, a Raghu dinasztia ura, Raghu király leszármazottja! Éljen Szítá és Ráma, az elesettek megmentői! Ó Hará, Ó Krisna, Ó Ráma!

2018. május 22., kedd

A jógából származó eredmények

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Egy másik példa – a mangófa esete. Tételezzük fel, hogy rengeteg gyümölcs van rajta. Azt is tételezzük fel, hogy a fa tulajdonosai megengedték, hogy leszedjük és megegyük a gyümölcsöket. Mégis mindemellett, ha nem mozdulunk el a jelenlegi helyzetünkből, vagy még ha el si mozdulunk, de nem a mangófához megyünk, vagy tegyük fel, hogy elmentünk, de nem tettük meg az erőfeszítést, hogy megmásszuk, vagy tegyük fel, hogy megmásztuk, de nem nyúltunk ki leszedni a gyümölcsöt, vagy tételezzük fel, hogy kinyúltunk, de nem fáradtunk azzal, hogy leszedjük; vagy ha le is szedtünk, nem kóstoltuk meg, hogy milyen az íze – Az isteni nektár megízlelése nélkül, hogyen tudhatjuk meg, hogy milyen az íze? A gyümölcs megízlelésének öröme messze meghaladja a fa megmászását vagy a gyümölcs leszakítását, ezt nem kell hangsúlyozni. Mégis, mint mondhatunk arról, aki odaér a fához, és anélkül, hogy leszedné a gyümölcsöket, azonnal elkezd sopánkodni, hogy nem ízlelhette meg a mangót és nem hajlandó visszamenni a fára? Elérhet-e bárki bármit erőfeszítés nélkül? Hasonló a helyzet a jógában is, ha nem gyakorlunk teljes hittel, akkor semmilyen haszonra nem teszünk szert. Bármilyen törekvést teljes elkötelezettséggel kell végezni, amíg be nem fejeztük, ha el akarjuk érni az eredményét. Hasonlóképpen, nem kétséges, hogy ha a jógábhjászát nem ezzel a hozzáállással gyakoroljuk, minden nak az előírt helyen és időben, akkor nem fogjuk megkapni az elvárt hasznot. 

Mint ahogy a Tirupati hegy megmászásához is lépcsőről lépcsőre kell haladni, és csak a végén kapjuk meg a Swami (az Úr) darsanáját (megláthatjuk az istenábrázolást a templomban), és érezhetjük a boldogságot, hasonlóképpen azoknak, akik a jóga-szásztra (a jógikus szentírások) útját követik, a megfelelő sorrendben végig kell haladniuk a jama  (tilalmak), nijama (előírások), ászana (jógapózok), pránájáma (légzőgyakorlatok), pratjáhára (érzékek visszavonása), dháraná (koncentráció), dhjána (meditáció) és szamádhi (elmerülés) fokozatain. Bárki, aki a megfelelő sorrendet betartva végigmegy ezen a nyolc lépcsőn, örömöt fog tapasztalni. Más tevékenységek esetében néha várni kell a végégi, hogy élvezhessük az eredményt. A jógábhjászára ez nem igaz. A gyakorlás minden szintjén vannak eredmények. Ha csak az ászanát gyakoroljuk, akkor erős lesz a testünk; a jama gyakorlása által kifejlődik az együttérzésünk minden élőlény iránt; csak a pránájáma gyakorlása által elérhetjük a hosszú életet és a jó egészséget. Ezekről részletesebben lesz szó az adott résznél. Hadd foglaljam most össze röviden: Ha valaki rendszeresen és hiba nélkül követi az ahimszá (erőszakmentesség), szatja (igazmondás), asztéja (nem-lopás), aparigraha (nem-birtoklás) és brahmacsarja (cölibátus) elveit, akkor kifejlődik benne a szeretet és az együttérzés nem csak más emberek, hanem minden élőlény iránt. Ez a hozzáállás, amikor minden élőlényt teljes pártatlansággal (egyenlőséggel) tudunk látni, elengedhetetlen a társadalom jólétéhez.

Az öt nijama saucsa (tisztaság), szantósa (elégedettség), tapasz (lemondás), szvádhjája (tanulás) és az ísvara pranidhána (Isten imádata). Ha kramaként (fokozatosan) követjük őket, akkor az összetűzések, düh, gyűlölködés és ellenségeskedés illúzióvá fog válni és lassan el fog tűnni a társadalomból. Amikor az ilyen hozzáállás megszűnik a társadalmon belül, akkor ki tudjuk fejleszteni a belső tisztaságot és a környezetünk tisztaságát is, ami elhárítja az akadályokat a reformok elől, és a társadalom a béke és nyugalom legmagasabb és állandó állapota felé tud fejlődni."

2018. május 21., hétfő

Naraszmha Mahá-mantra

A Halhatatlanság Tava workshop második mantrája egy Naraszimha-mantra volt, méghozzá az oroszlánfejű istenség fő mantrája. Naraszimha az Úr Visnu inkarnációja, aki azért jelent meg oroszlánfejjel, hogy megvédje a híveit, és elpusztítsa a démonokat. A szimhászana (oroszlánpóz) kapcsán már írtam Naraszimha megjelenéséről és történetéről, ott elolvashatjátok. Az a kérdés még fennáll, hogy miért szokta az Úr Visnu elpusztítani a démonokat? Isten mindenkit a karmája és a mentasálitása szerint "jutalmaz". A démonok általában irigyek rá, és le akarják győzni. Így harcba száll velük, és persze Ő kerekedik felül. Ugyanakkor, ha Visnu megöl egy démont, az megszabadul a bűnei visszahatásától, és vagy a szájudzsja-muktit éri el, azaz beleolvad Visnu testébe (szájudzsja-mukti), vagy a trstének a ragyogásában oldódik fel (brahma-szájudzsja). A démonok nem képesek elérni a személyes, vagyis formával rendelkező felszabadulás kategóriáit, mivel nincs odaadásuk Vsinu iránt.

Ugyanakkor Visnu nem csak azért jelenik meg, hogy elpusztítsa, azaz felszabadítsa a démonokat, hanem azért is, hogy megvédje a híveit és megóvja a vallásos elveket. Naraszimha is eképpen cselekedett.

Ugram Víram Mahá-visnum
Dzsvalantam Szarvató-mukham
Nriszimham Bhísanam Bhadram
Mritjur Mritjum Namámi Aham

ugram - a vérengzőnek; víram – a hősiesnek; Mahávisnum – a nagy Visnunak; dzsvalantam – lángnyelvekkel izzó; szarvató-mukham – akinek arca mindenhol jelen van; Nriszimham – Naraszimhának, az ember-oroszlánnak; bhísanam – a félelmetesnek; bhadram – a kedvezőnek; mritjur mritjum – a halál halálának; namámi - felajánlom a hódolatomat; aham – én.

Felajánlom alázatos hódolatomat az Úr Naraszimhadévának, aki vérengzően elbánik a démonokkal, és hősiesen megmenti a vallás elveit, aki Mahávisnu inkarnációja; akinek sörényét lángnyelvek díszítik, és akinek arca a teremtés minden zugában jelen van; aki félelmetes a bűnösök számára, de nagyon kedvező a hívei iránt.

Naraszimha nem csak a vallásos elvek érdekében végrehajtott agressziót képviseli, amikor kitépi Hiranjakasupi belét a körmeivel, és a nyaka köré tekeri, mint egy virágfüzért, hanem a tűz elemet is képviseli, azaz elégeti a negatív, korlátozó dolgokat, és mindent megtisztít a jelenlétével. 

2018. május 20., vasárnap

A szerető kedvesség

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:


6. Metta Bhávana

metta bhávana szerető kedvességet jelent. Ez a meditációs technika egy ősi buddhista módszer, és érdemes minden nap legalább öt percig gyakorolni. Ha ezt kihagyjuk az életünkből, akkor esélyes, hogy a szeretet, gyógyulás és odaadás valamilyen minősége is hiányozni fog belőle. A gyakorlatot a következőképpen végezhetjük:

Üljünk le kényelmes ülőhelyzetben. Kezdjük azzal, hogy meglátjuk, észrevesszük, felismerjük saját pozitív tulajdonságainkat. Engedjük meg magunknak azt, hogy teljességgel átöleljük magunkat. Töltsünk el néhány percet ennek az érzésnek a megtapasztalásával. Tegyük meg ugyanezt valakivel, akit ismerünk és szeretünk, majd valakivel, aki iránt semlegesek az érzelmeink, és végül valakivel, aki iránt negatív érzelmeket táplálunk jelen pillanatban. Töltsünk el néhány percet mindegyik személy pozitív tulajdonságain meditálva! Ha nehéznek érezzük azon személy pozitív tulajdonságain meditálni, aki iránt negatívak az érzelmeink, akkor ismételgessük magunkban a „szerető kedvesség” vagy Óm sánti 
mantrát. 

A meditáció második szintjén érzékeljük (vagy vizualizáljuk a tiszta energiát kiáramlani a koronacsakránkból. Küldjük ki ezt az energiát, először a közvetlen környezetünknek, azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk érzelmileg és fizikailag is. Utána terjesszük ki az energiát a szomszédainkra, a városunkra, az országunkra, az egész világra, majd végül az egész univerzumra.

A gyakorlatnak nincsenek káros mellékhatásai. A szeretet végtelen, és a figyelmünkkel tudjuk irányítani. Még ha nem is hisszük el annyira, hogy valóban ki tudjuk küldeni az energiánkat másoknak és a környezetünknek, a saját pszichénkre és közérzetünkre gyakorolt hatását számos tanulmány támasztja alá, és nagyon sokan megtapasztalták már. Csupáncsak gyakorolni kell a szerető kedvességet ahhoz, hogy érzékeljük az áldásait. 

kévala kumbhakát csandra-krama sorozat előtt is gyakorolhatjuk, vagy pedig az ászana-gyakorlás után közvetlenül végezhetjük mindegyik légzőgyakorlatot. A meditációt különálló technikaként is érdemes gyakorolni, de a célunk az, hogy életmóddá, életfilozófiává váljon. A gondolkodás és meditáció között ugyanaz a különbség, mint a cselekvés és a létezés között. Az első az idő vízszintes koncepciójához kapcsolódik. Egy bizonyos tevékenység végzése közben egy bizonyos cél felé törekszünk. Például bizonyosászana-gyakorlatsorok végzése által bizonyos eredményeket érhetünk el. Például az Ashtanga első sorozatának gyakorlásával nyúlnak a combhajlító izmok, erősödnek a vállak és a törzs-izomzat. 

A legtöbb ászana-gyakorló e séma alapján gondolkodik, és közben ellenáll a létezés lehetőségének. A gyakorlásunkat jógának nevezzük, miközben rájövünk, hogy az általunk tapasztalt változások java részét nem tudjuk befolyásolni. Vagyis a jóga sokkal inkább egy létállapot, mint az akaratlagos gyakorlásba fektetett erőfeszítés. Az idő függőleges koncepciója azt a gyakorlatot jelenti, amikor jelen vagyunk az élményben, amit átélünk és kapcsolatban maradunk a jelen pillanattal, bármennyi fájdalommal is jár ez. Abban a pillanatban, amikor megpróbáljuk fejleszteni a pózt, továbbhaladni a sorozatban, vagy tökéletes jógivá akarunk válni, feszültség, tagadás és illúzió jön létre. 

Nem érhetünk el jelentős változást, amíg valami más akarunk leni, mint ami vagyunk. Általában két lényként tapasztaljuk önmagunkat: az egyik az, amelyik itt és most vagyunk, a másik pedig az, amelyik valahol máshol akar lenni, Abban a pillanatban, amikor elengedjük a „máshol és másnak” levés késztetését, a valódi Jelenlét, a tényleges Önvaló megnyilvánul. Ekkor szűnnek meg a kettősségek.

2018. május 19., szombat

Az elme elcsendesítése

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

5. Rádzsa kévala kumbhaka

Ahogy megfigyeltük a légzésünket, ugyanolyan módon megfigyelhetjük az elménket is. Észleljük a felmerülő gondolatokat! Ahogy a légzésnél is, itt is megfigyelhetjük az t a tendenciát, hogy az elménk figyelmetlenné válik, és elkezd fantáziálni, vagy elindul valamelyik gondolat után. Igyekezzünk mentálisan visszalépni ettől, és csak figyeljük meg a felmerülő gondolatokat! Ahogy hosszabb ideig ülünk mozdulatlanul, az elme elkezd elcsendesedni, és a különböző gondolataink kevésbé fognak hatni ránk, mint a víz felszínén keletkező buborékok. A figyelmünk fenntartása kipukkantja ezeket a buborékokat, amikor nem adunk figyelmet nekik. Így tudjuk kultiválni a vairágját, vagyis az elkülönülést. 

Egy idő múlva a gondolataink megszűnnek, és anélkül tudjuk fenntartani a tudatosságot, hogy bármit is analizálnánk, még ha csak pár másodpercig is. Ahogy megszokjuk a nyugalomban ülést és hosszabb ideig gyakoroljuk, a csittais tovább marad tétlen. Amikor képesek vagyunk érzékelni a gondolatainkat, akkor mi az, ami érzékeli? Mi marad akkor, amikor a gondolkodó elme nincs jelen? Ha csak ülünk, az elménk és a légzésünk megnyugszik. Az Én igazából ez a csendes hely, a változások szemtanúja.

Bármilyen technika, még a fent leírt folyamatok is igazából kivetítések. Bármit tesz az elme és a test, ha az élményt teljes mértékben integrálni tudjuk, az jelentős változásokat fog előidézni. Ha csak végigsétálunk az utcán és teljesen tudatosítjuk az élményt, az már jóga. Amikor az ászana-gyakorlásunkat végezzük és változásra vagy a következő pózra vágyunk, az nem igazán jóga. A nyugodt ülés (vagy bármilyen jóga-technika alkalmazása) növeli a tudatosságra és integrációra irányuló képességet, ha helyesen végezzük. De ahogy folyamatosan fejlődik a kapcsolatunk a testünk belső valóságával, a különböző technikákra történő hagyatkozásnak fokozatosan csökkennie kellene, és nem növekednie. Az elménket bármilyen tevékenység közben le tudjuk csendesíteni. 

Természetesen az elme elcsendesítése egy haladó jógiknak szóló feladat, eleinte ez nem fog könnyen menni. De akkor is törekedni kell az ellazulásra, ahelyett, hogy még jobban megfeszülnénk az elme uralása feletti törekvésünkben. Idővel, a belső csend ki fog alakulni.