2018. december 3., hétfő

Bízz a boldogságban!

Minden ember a boldogságra vágyik, és arra törekszik, amilyen mértékben és módon ezt lehetővé teszi a tudása és a tudatossága. Röviden levonhatjuk azt a következtetést, hogy a boldogságunkat csak a tudatlanságunk és a feltételekhez kötöttségünk mértéke korlátozza, és ha siketül teljesen felszabadítani a tudatosságunkat, akkor megtapasztalhatjuk a teljes, korlátok nélküli boldogságot. 

Eleinte azonban az ember a boldogsága elé gördülő akadályok felismerésével és elhárításával foglalatoskodik. Ez a sorrend fontos, hiszen csak akkor van esélyed eltávolítani egy akadályt, ha először felismerted, tudatosítottad. Az egyik alapvető akadály a boldogságod elérésében a kétely, a kételkedés. Ha szüntelenül kételkedsz önmagadban, abban, hogy a helyes döntést hoztad-e, és nem veszítesz-e el valami visszahozhatatlant a döntésed miatt, vagy mi lesz, ha nem tudod visszacsinálni, akkor eleve elvágod magadat a boldogságtól. 

Az embernek számos fontos döntést kell hoznia az életében, amelyek visszafordíthatatlanul ráállítják egy karmikus pályára az előtte álló számtalan lehetőség közül. Ezzel egyidőben a többi utat már nem tudja végigjárni. Meg kell tanulnunk együtt élni a döntéseinkkel és azok következményeivel, elfogadni és megszeretni őket. Bíznunk kell abban, hogy a döntés, amit hoztunk, a legjobb számunkra, vagy legalábbis nem rosszabb mint bármelyik másik, amit hozhattunk volna. 

Hadd adjak két példát erre: Ha döntesz egy partner mellett és elkezded építeni a kapcsolatotokat, a közös életeteket, akkor ne azon agyalj állandóan, hogy biztos-e hogy ő a legmegfelelőbb a számodra, és nem lennél-e boldogabb valaki mással, mert az összes lehetőséget úgysem tudod kipróbálni. Fogadd el a helyzetet, hacsak nem érzed azt, hogy a kapcsolat már kiüresedett és nem szolgálja tovább a kölcsönös fejlődéseteket, vagy eluralkodott benne egymás bántása, hibáztatása. Ilyenkor megesik, hogy eljön az a pont, amikor nincs értelme tovább folytatni. De ha csak kételkedsz magadban, és azon gondolkodsz, hogy mással talán boldogabb lennél, akkor jusson eszedbe, hogy a boldogság egy relatív fogalom, és dominánsan nem a helyzettől függ, amit éppen átélsz, hanem attól, hogy azt a helyzetet milyen tudattal fogadod be, éled meg, dolgozod fel. Ha ez a feldolgozási folyamat nem is történik, hanem érzelmileg elzárkózol a helyzettől és a partneredtől, és mindent visszavetítesz rá, akkor egy helyben fogsz toporogni a saját életedben, és nagy az esélye annak, hogy a következő partnered, bármennyire is "kellemesnek" ígérkezik a kapcsolat elsőre, önkéntelenül is ugyanazt a tükröt fogja tartani neked. Az emberek sokszor cipelik magukkal ugyanazokat a belső konfliktusokat és problémákat kapcsolatról kapcsolatra, amiket nem sikerült tudatosan feldolgozniuk. 

Egy másik példa: a spirituális út. Ha az ember erősen szoláris beállítottságú, akkor persze száz százalékosan meg lesz győzve arról, hogy az általa választott út a legtökéletesebb, magasabb rendű másokénál, és mindenki téved, aki nem úgy gondokodik, mint ő. Eszébe sem jut a kételkedés vagy az önreflexió. Ennek is vannak hátulütői, de most nem ez a témánk. Az erősebb lunáris befolyás alatt álló ember azonban hajlamos itt is kételkedni önmagában. Gyakran úgy tekint az első akadályokra, amikbe beleütközik az általa választott spirituális úton, mint annak a jelére, hogy rossz úton jár, és egy másikat kell választania. De itt is igaz, hogy tulajdonképpen bármelyik utat választjuk, ha haladunk rajta, akkor közelebb jutunk a spirituális teljességhez. De ha folyamatosan kételkedünk, elindulunk, majd visszatérünk egy korábbi szintre, vagy elindulunk egy másik úton, akkor igazából sehová sem fogunk eljutni. Bízni kell a döntésünkben, és abban, hogy ha valami hiányzik, azt az Univerzum pótolni fogja akkor, amikor szükségünk van rá.

Van, amikor az önértékelésünkkel van a baj, és úgy érezzük, hogy meg sem érdemeljük a boldogságot, lúzerek vagyunk, és minden igyekvésünk balul sül el. Ezeket az önkorlátozó hiedelmeket is lassan fel kell oldani, mert amellett, hogy elfogadjuk az Árny-oldalunkat és a Fény-oldalunkat is, vagyis az alsóbb és felsőbb énünket, el kell fogadnunk azt is, hogy minden teremtett lénnyel megegyező mértékben nekünk is jogunk van a boldogságra, és megkaphatjuk mindazokat az eszközöket, módszereket, tudást, ami szükséges, hogy el is érjük ezt a boldogságot. Bízz Önmagadban és az Univerzumban, és rá fogsz jönni, hogy a külső és a belső világ ugyanaz. Ekkor meg fogod tapasztalni, hogy a "külvilág" a belső világodban zajló folyamatokat tükrözi vissza rád.

2018. december 2., vasárnap

Múdrák - befejező rész

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"18. Káka múdrá: Tartsuk úgy a szánkat, mint a varjú csőrét, lélegezzünk be és szívjuk be a külső levegőt a hasunkba.
Hatásai: Minden betegség megsemmisül, és olyan hosszú lesz az életünk, mint a varjúé. Ez hatha-jóga.
19. Matanginí múdra: Álljunk vízbe nyakig. Szívjuk be a vizet az orrnyílásainkon keresztül, és köpjük ki a szánkon keresztül. Ezután szívjuk be a vizet a szánkon keresztül és fújjuk ki az orrunkon keresztül. Ez rádzsa-jóga.
Hatásai: Gyakoroljuk ezt minden nap sokszor ugyanazon a helyen a fent leírtak szerint. Olyan erősek leszünk, mint egy elefánt, semmilyen betegséget nem kapunk meg, és elkerüljük az idő előtti halált.
(Ennek a múdrának a gyakorlásához nem feltétlenül kell nyakig a vízbe állni. Egy pohár meleg, enyhén sós vízzel is gyakorolhatjuk a dzsala netihez hasonlóan, csak nem az egyik orrlyukból a másikba áramoltatjuk a vizet, hanem a szánk és az orrnyílásaink között.)
20. Bhudzsanginí múdra: Vegyük fel a bhudzsangászanát, nyújtsuk ki a nyakunkat előre és a váta szára krama szerint szívjuk be a külső levegőt és végezzünk púraka kumbhakát.
Hatásai: Megszünteti az olyan betegségeket, mint az emésztési zavar, agni mandam (gyenge emésztési tűz), hasi fájdalmak, és boldogságot okoz. Ez rádzsa-jóga.
(A bhudzsanginí múdránál nem világos, hogy a belső légzésvisszatartás közben kell-e dzsálándhára bandhát végezni, de valószínűleg ajánlott. A káka múdránál nem lett említve, hogy bent kell-e tartani a levegőt vagy le kell-e nyelni, de ez is elképzelhető. Ha csak beszívjuk a hasba a levegőt a szánkon keresztül, majd egyből ki is fújjuk, annak nem lesz túl erős hatása.)
Bejelentés
Ha valaki az erejének és képességeinek megfelelően gyakorolja ezt a húsz múdrát, akkor a szvászammal (légzés), kászammal (köhögés), léppel, méhammal (epehólyag) kapcsolatos 84000 betegség megelőzhető. Rendkívüli fizikai erőre teszünk szert és nem esünk áldozatul az idő előtti halálnak. Ezen felül, a prána váju belép a szusumná nádíba és kifejleszthetjük az egy pontra szegezett tekintetet és elmét. Ezért ezeket a múdrákat el kell érni, mielőtt a pránájáma gyakorlásába fogunk.

2018. december 1., szombat

Ashtanga-könyv - összefoglalás

Végére értem az Ashtanga-könyvnek, melyben az Ashtanga vinyásza jóga hat sorozatának összes ászanáját igyekeztem részletesen ismertetni. Aki szeretné begyakorolni a sorozatokat, annak valószínűleg hasznos lehet a könyv. Az első és a második sorozat leírásánál Gregor Maehle "Ashtanga Yoga - Practice and Philosophy" és "Ashtanga Yoga - Intermediate series" könyveit használtam fel, illetve fordírtottam le. Az első könyvben a Jóga-szútra részletes magyarázata is helyet kapott, amit szintén megtaláltok a blogomban magyar nyelven. Mivel itthon a kiadók nem nagyon kapkodnak az Ashntaga-könyvek iránt, a fordítások és a többi írásaim egyelőre itt a blogban olvashatók, de ha lesz rá lehetőség, szívesen megjelentetem nyomtatásban vagy e-könv formátumban is. 

Gregor Maehle nem folytatta az Ashtanga-sorozatok leírását a második sorozaton túl, így a teljesség kedvéért ezt én magam végeztem el, ennek értünk most a végére. Tehát a harmadik-hatodik sorozat pózainak leírásai tőlem származnak, az ászanák neveire és azok jelentéstartalmára vonatkozó részletes információkkal együtt. Gregor Maehle a klasszikus Ashtanga-jóga magasabb ágaival folytatta, megírta a "Pranayama - the Breath of Yoga" és a "Yoga Meditation" című könyveket, melyek fordítása már szintén megjelent itt a blogban Pránájáma-könyv és Meditáció-könyv címkével. Aki szeretné esetleg egybeszerkesztve olvasni ezeket a könyveket, annak érdemes rászánnia egy kis időt arra, hogy összemásolja a különálló blogbejegyzéseket egy fájlba, és olvassa ekönyv-olvasón vagy végső esetben kinyomtatva.

Gregor Maehle ötödik könyve a "Samadhi - The Great Freedom" címet viseli, és a szamádhi gyakorlásáról szól. Ezt a könyvet nemrégiben rendeltem meg, és várom a megérkezését, amikor is elkezdem azt fordítani a hétvégi blogbejegyzések gyanánt. Kedden és csütörtökön maradnak a Krishnamacharya-könyvek, amelyek közül a Jóga-makarandánál járok, és nem sokára elérkezünk az ászanákról szóló részhez. Hétfőn, szerdán és pénteken továbbra is a saját ihletettségű írásaim fognak megjelenni a blogban. Addig is, amíg nem fut be a Szamádhi-könyv, a hétvégi bejegyzésekben is a Jóga-makaranda fordításaival fogok haladni. 

A jövőre vonatkozó terveim szerint megtartanám a blog jelenlegi formáját, és amikor kifut a Krishnamacharya-könyv, akkor fokozatosan elkezdem a régebbi klasszikus művek fordítását, a hétvégi bejegyzésekben pedig a Szamádhi-könyv fordítása fog először megjeleni, majd visszatérünk még egy-két ászanával kapcsolatos anyag ismertetésére is. Mindenkinek további jó olvasást kívánok, illetve magamnak pedig elegendő időt, hogy el tudjam készíteni a blogbejegyzéseket. 

Az Ashtanga vinyásza jóga rendszere nekem abban a megközelítésben tűnik teljesnek, ahogy Gregor Maehle kezeli, vagyis nem tekinti önmagában álló célnak az ászanák terén elért emberfeletti teljesítményt, hanem hozzáteszi a pránájámát és a meditációs gyakorlatokat is. A blogom is voltaképpen ezt a célt szolgálja. Az ászana-gyakorlás mellett megismerkedhetünk a pránájámával, különböző légző- és meditációs, koncentrációs technikákkal, valamint a mögöttük álló elméleti és filozófiai háttérrel, illetve arról is szó esik, hogy az életünk, személyiségünk, világnézetünk egyéb aspektusai milyen kapcsolatban lehetnek a jógával és hogyan illeszthetők bele a spirituális fejlődésünkbe. Mindehhez hozzájön még az az ősi tudás, ami a természetvallásokban, a sámáni hagyományokban és a mai sámánok, tudók által kapott és közvetített tanításokban ránk maradt, csak hogy egy kicsit globális vagy univerzális kontextusba is kerüljön a lélekről szóló tudás.  

2018. november 30., péntek

Érzés és érzelem

Érzés és érzelem

Régóta érlelődik már bennem ez a téma, csak nem igazán tudtam, hogyan induljak neki a körüljárásának. Most viszont megkaptam az egyik barátomtól Tom Kenyon és Virginia Essene "A Hathorok üzenetei" című könyvét, amiben nagyon érdekes és fontos dolgokról lehet olvasni. Először ebből idéznék, és utána fejteném ki a gondolataimat ezzel kapcsolatban. 

"Szeretnénk átadni nektek egy elképzelést arról, amit ti érzésnek neveztek, s ez majd felgyorsítja a fejlődéseteket. Mi különbséget teszünk az érzés, észlelés és az érzelem között. Az érzés alatt a fizikai, tapasztalható érzékelést értjük, az érzékekkel felfogható és a belső vagy finomabb világok fizikai érzékelését. Az érzelmek pedig számunkra az érzések és az érzésekkel kapcsolatos gondolatok együttese. 

Az érzések valójában nem negatívak és nem pozitívak. Semleges jelentések, olyanok, mint egy energiát mérő műszer. Az érző természetetek az érzelmi testeteknek egy tulajdonsága, amely szorosan kötődik a KÁ-hoz. Az érzelmi test egy energiamező, amely átszövi a fizikai testeteket. Ha valami mozgásba hozza az érzelmi testet, akkor egy bizonyos rezgésszámon vibrálni kezd, és energiaáramlatokat gerjeszt, amelyek körbejárják, átjárják a fizikai testet. 

Az energia szempontjából a felemelkedési folyamat egyik kulcsa, hogy engedjük megnyílni és szabadon áramolni az energiamezőinket. Az érző természetetek kiművelésén keresztül juthattok el a képességhez, hogy több energiát mozgassatok, és pozitív módon irányíthassátok ezeket."

Az érzés tehát a pillanatnyi érzékelés észlelése, mielőtt az elme még hozzálátna a feldolgozásához. Ez az érzékelés fakadhat fizikai szintű érzékszervi ingerből, vagy pedig finom szintű érzékelésből is (például belépünk egy helyre, és érzékeljük a hely energiaminőségét, vagy valakinek a kisugárzását, akivel találkozunk). 

Az érzelem már az az energia, amit az elménk a feldolgozás során generál, hozzá asszociálva az érzéshez a múltbeli, hasonlóképpen képzett lenyomatokból fakadó ítéletalkotást (például kellemesnek vagy kellemetlennek, vonzónak vagy ijesztőnek stb. könyveli el az adott érzékszervi ingert). Az érzelmi energia megjelenésének vagy aktiválódásának tehát valamilyen trigger-élmény lehet a kiváltó oka, de maga az érzelmi energia a triggertől függetlenül is létezhet, raktározódhat a tudatalattinkban. A különböző érzelmek, például irigység, félelem, ragaszkodás, szerelem, tisztelet, felelősség, féltékenység, bátorság stb. olyankor is megjelenthetnek az elménkben, illetve az érzelmi testünkben, amikor látszólag nincs jelen semmilyen triggerélmény. Akár álmunkban is átélhetünk bizonyos érzelmeket, anélkül, hogy az álomban átélt eseményekkel való összefüggésüket felfedeznénk. 

Az ilyen felbukkanó érzelmeket sokszor nem tudjuk önálló, elraktározott energiának tekinteni, és kiengedni, kiüríteni magunkból, hanem azonosítjuk magunkat vele, és mindenáron keresünk valakit vagy valamit, amit okolhatunk az adott érzelem megjelenésével. Holott jobban járnánk, ha nem azonosulnánk az érzelemmel, hanem engednénk felbukkanni, megélnénk, majd hagynánk szertefoszlani. 

Az érzelmi energiák megjelenését gyakran zavaró körülményként is felfoghatjuk ilyenkor vagyunk hajlamosak rászoktatni magunkat az érzelmeink elfojtására. Ez azonban megbetegíti az érzelmi testünket, és elvonja a KÁ-t, vagyis a pránát. Ezáltal diszharmonikus elmeállapotba kerülünk és a testi egészségünkre is negatív hatással van az érzelme elnyomása. A félelmek, gátlások, blokkok feloldása fontos feladat, valamit az is, hogy megtanuljuk a felszabaduló érzelmi energiákat pozitív módon irányítani, vagy legalább nem megbántani vele másokat. 

Az érzelmi energiák megélése ugyanolyan fontos, mint a jó emésztés. Ha nem tápláljuk megfelelően a fizikai testünket, vagy nem tudjuk megemészteni a táplálékot, vagy visszatartjuk a kiürítendő anyagcseretermékeket, akkor megbetegszünk. Ugyanez igaz az érzelmi testünk energiacsere-folyamataira is. A Hathorok elképzelése szerint az érzelmek elfojtása, nem-megélése vagy elutasítása akadályt képezhet a spirituális fejlődésünknek egy bizonyos szintjén. Nagyon sok karizmatikus spirituális tanító küszködik az érzelmi energiák elnyomása miatt kialakult problémákkal,ugyanis az érzelmi energiák megélése és keringetése megfelelően érett és tudatos kapcsolatrendszert is feltételez, amiből egy "emelkedett" tanító általában kivonja magát, és minden érzelmi kapcsolatát alárendeli a vele szemben gyakorlandó tekintélyelvűségnek és feltétel nélküli engedelmességnek. Ez viszont mindkét fél részéről általában torzítja a megnyilvánuló érzelmek minőségét. A Hathorok végkövetkeztetése: 

"Van egy létfontosságú, egyedülálló és pozitív rezgés, amely akkor jön létre, amikor valaki egy bizonyos érzelmet érez: agy érzelmi rezgéstartomány, amelyet feltétel nélküli elfogadásnak és feltétel nélküli szeretetnek hívnak. Ez a sejtek között olyan harmonikus rezgést hoz létre, amely pozitívan hat a DNS-re, erősíti, lehetővé téve a még pontosabb informácótárolást. Ez a pozitív rezgés mindig létrejön a feltétel nélküli elfogadás és szeretet érzésekor. Ha engeditek végigáramlani az érzelmi testeteken a feltétel nélküli elfogadás és szeretet energiáját, akkor ezzel kezdetét veszi a mély gyógyulás és az egyensúly kialakulásának folyamata."

2018. november 29., csütörtök

További múdrák hatásai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"15. Sambháví múdra: A trátaka abhjásza (a szem tisztításának gyakorlata), melyet a satkrijáknál emlegettünk, miután a szemeink alaposan könnybe lábadtak, rögzítsük tekintetünket a két szemöldök közé.
Hatásai: Ez elősegíti az ékágra csittát (egy pontra szegezett elmét) és megadja a dhjána sziddhit (a meditáció tökéletességét). Ez a rádzsa-jóga.
(A dristi, vagyis a tekintet fixálása azt a célt szolgálja, hogy a szemgolyók ne vándoroljanak ide-oda. Ez az önkéntelen mozgás ugyanis a tudatalatti elmeműködésnek köszönhető. Ha tehát sikerül hosszabb ideig a két szemöldök közé rögzíteni a tekintetünket, az elme tudatalatti hullámzásai is elcsitulnak, és így a meditációnk sikeressé válhat.)
16. Asviní múdra: Ismételten zárjuk össze és ernyesszük el a végbélnyílást, sokszor egymás után.
Hatásai: Megszünteti a végbél betegségeit, fizikai erőt ad, élessé teszi az intellektust, felébreszti a Kundaliní erejét és megelőzi a korai halált. Ez a rádzsa jóga.
(Az „asva” szó lovat jelent. A ló hasonlóan szokta elernyeszteni és összehúzni a végbélnyílását. Ezzel a gyakorlattal meg tudjuk erősíteni a végbél záróizmait, ami jó hatással van a helyi szervek egészségére, és a Kundalinírt is stimulálja. Az intellektust azáltal élesíti, hogy a múládhára és ágjá csakrák között szoros kapcsolat jön létre, amikor a múla bandhát vagy az asviní múdrát alkalmazzuk. A korai halál sok esetben úgy szokott bekövetkezni, hogy a lélek a végbélnyíláson keresztül hagyja el a fizikai testet. Ezzel a múdrával ennek esélyét le tudjuk csökkenteni.)
17. Pásiní múdra: Fogjuk meg a két lábunkat, és helyezzük el a nyakunk mögött. Nyújtsuk ki a karokat, és a talajra helyezve őket, emeljük meg a testünket.
Hatásai: Felébreszti a Kundalinít, mely táplálja a testet. Ez a hatha-jóga."
(A pásiní múdra tulajdonképpen a dvipada-sírsászana tenyereken kiemelt változata, melyben mindkét lábunkat a vállak és a tarkó mögé helyezzük, először a balt, majd mögé a jobbat.)

2018. november 28., szerda

59 rúna-szimbólum

 A múltkoriban volt egy sámánutazásom, amikor Odinhoz mentem a Valhallába és kértem, hogy tanítson. Ekkor egy marék rúnakövet nyújtott felém, amiken azonban nem a jól ismert germán Futhark rúnák voltak. Nem sokkal később láttam egy fényképet egy számi (lapp) sámándobról, melyen több, mint százötven különböző szimbólum volt. Elkezdett érdekelni a dolog, mert úgy éreztem, hogy ezek között a dobszimbólumok között rejtőzhetnek azok a rúnák vagy szimbólumok, amiket Odin át akart adni nekem. Tudni kell azt, hogy a számi kultúra némiképpen ellenségesen tekint az északi skandináv, vagy népszerű nevén viking hagyományokra, de én azért úgy érzem, hogy lehet némi kapcsolat a panteonjuk között. Ennek persze még utána kell járni. Minden esetre úgy döntöttem, hogy végzek egy utazást ismét Odinhoz, hogy megtudakoljak tőle egy-két dolgot ezekről a rúnákról (egyes kutatók kifogásolnák ezt az elnevezést, ha már számi szimbólumokról esik szó, de én azért ezt fogom használni).

Elkezdtem dobolni, és ma különösen ütemesen és erősen szólt a dob. Az Életfánál azonnal megjelent a sasom és a farkasom, és mindketten el akartak jönni Odinhoz. Én átváltoztam a sassá, és a farkasba kapaszkodva a karmaimmal elkezdtünk repülni felfelé, Asgard felé. A szivárványhídon meg is érkeztünk Asgard kapujába, ahol Heimdallr kérdezősködni akart, hogy mi járatban vagyunk, de az erőállataim tudtára adták, hogy Odinhoz megyünk, és már vár ránk. Valóban be is léptünk a Valhalla csarnokába, és én egyből feltettem az első kérdésemet: hány szimbólum van, amit meg kell ismernem? Odin azt válaszolta, hogy ötvenkilenc (az ógermán Futhark csak huszonnégyből áll). Utána megkérdeztem azt is, hogyan kell használni a rúnákat, hiszen a szimbólumok összegyűjtése és értelmezése még hosszabb időt fog igénybe venni. 

Odin azt válaszolta, hogy a szimbólumokat lehet emberi test méretben ráfesteni egy vászonra vagy papírra, és ráfektetni azt, akire alkalmazni akarom. De egy dobra is rá lehet festeni az ötvenkilenc szimbólumot, és azt lehet jóslásra használni. Ezt a módszert a számi sámánok, a noaidik is alkalmazták. Vannak olyan fennmaradt dobok is, amelyeken körülbelül 59 szimbólum látható. Utána Odin még kinyitotta a harmadik szemét a homlokán, és belevilágított az én harmadik szemembe, amitől az egész agyam felizzott. Mézsört is itatott velem, amiben benne volt a költészet vagy az írásban történő önkifejezés képessége. A lándzsájának élét a fejem tetejéhez érintette, és az állatai eggyé váltak az én erőállataimmal, akik ettől teljesen felélénkültek. Odin két hollójának fekete tollai beleolvadtak a sasom szárnyának alsó részébe, a két farkas pedig belebújt az én farkasom testébe, és így felruházták az erejükkel. Ezután még táncoltunk és mulattunk egy darabig a Valhallában, majd végül vissza kellett térni az Életfához. Az erőállataim boldogan búcsút intettek nekem, én pedig feladatokkal ellátva tértem vissza. Néhány számi dob mintázatát láthatjátok a blogbejegyzésben is. 

2018. november 27., kedd

Sakti csalana múdra

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"12. Sakti csalana múdra: Üljünk padmászanába (lótuszülésbe) és zárjuk el az orrnyílásainkat. Tartsuk a prána vájut a hasunkban, hajtsunk végre kumbhakát, és az uddíjána bandha múdra segítségével préseljük össze a prána vájut. A 72 ezer nádí a múládhára csakrába fog tolódni a kandaszthánában, és felébresztik az alvó Kundalinít, mely anélkül, hogy máshová mozdulna a testben, el fogja foglalni a szusumnát, a középső csatornát. Ezt a kumbhakát sakti csalana múdrának nevezik.
Hatásai: Gyorsan képessé tesz a prána irányítására és elvezet a szamádhi sziddhihez.
(A sakti csalana múdra egy kumbhakával végzett uddíjána bandha. Bár a leírás nem említi, a múla bandhát is aktívan kell tartani közben, különben a Kundaliní nem fog elindulni felfelé. Ha lefelé indul, az pedig halálhoz vezethet. A padmászana olyan póz, amely lezárja a nádík lefelé vezető nyílásait, és így könnyebb felemelni a Kundalinít. Természetesen nem maga a 72 ezer nádí fog vándorolni a testünkön vagy az étertestünkön belül, hanem inkább a bennük keringő energia összpontosul a kandaszthánába, vagyis a kismedencébe, ahol a Kundaliní alvó állapotban fekszik. A sok hőenergia felébreszti a Kundalinít, és az a bandhák hatására felfelé indul a szusumnán. Ehhez természetesen a figyelmünk vizuális irányítására is szükség van, vagyis a kumbhakák végzése közben világosan el kell képzelni a felébredő és kiegyenesedő Kundalinít.)
13. Tataka múdra: Üljünk pascsimóttánászanában és nyomjuk előre a hasfalunkat. Ez rádzsa-jóga.
(Ennek a gyakorlatnak a hatásait nem ismerteti a szerző. A gyakorlatot a következőképpen érdemes végrehajtani: töltsük meg a tüdőnket és a hasunkat teljesen levegővel és tartsuk bent a levegőt (antara kumbhaka). Hajoljunk előre pascsimóttánászanában a combjainkhoz nyomva a hasfalunkat, amennyire lehet. A légzésvisszatartás alatt többször erőteljesen toljuk ki, majd húzzuk be a hasfalunkat. A hatások között természetesen meg kell említeni az emésztőszervek méregtelenítését, az emésztési tűz hatékonyságának növelését és az uddíjána bandha megerősödését.)
14. Mandúka múdra: Tartsuk zárva a szánkat és tekerjük fel a nyelvünk végét a szájpadláshoz, majd mozgassuk ide-oda. Gyűjtsük össze a nyelvünk tövének felső részéből csepegő nektárt és nyeljük le. Ez hatha-jóga.
Hatásai: Segítségével minden betegséget elkerülünk. Megállítja az öregedést, a haj őszülését, és megvédi a testünket.
(A mandúka múdra a khecsarí előkészítő változata. A nyelvünk tövében lévő nyálmirigyek sok nyálat termelnek, ha a nyelvet felfelé fordítva mozgatjuk. A nyál lenyelése javítja az immunrendszer működését, és valószínűleg a pajzsmirigyünk működését is optimalizálja.)