2019. október 11., péntek

Sámánság - alapfogalmak

Az alapfogalmak tisztázása mindig hasznos dolog, mert azok mentén tudunk továbbhaladni útkeresésünkben. Az alábbiakban a sámánsággal kapcsolatos három olyan fogalom- (vagy ha úgy tetszik, kategória-) párt szeretnék megosztani, melyek első pillantásra egymás ellentéteinek tűnnek, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor sok mindenben összekapcsolódnak és kiegészítik egymást.

Tradicionális sámánizmus

Sok olyan népcsoport és kultúra létezik még a földön, melyeknél a sámánvallás és a hozzá kapcsolódó gyakorlatok élő hagyományok (pl. számos szibériai, mongol, koreai, vagy éppen észak- és dél-amerikai indián népcsoport) és apáról fiúra szállnak. Ezeknél a népeknél a sámáni szertartásokra nem úgy tekintenek, mint alternatív spirituális útra, hanem a kultúrájuk szerves részeként ápolják, éltetik, gyakorolják a sámáni folyamataikat. Mindegyik kultúrkörnek megvan a saját (sok pontban egymáshoz hasonló) szabály- és hagyományrendszere. Ami talán közös bennük, hogy egy olyan sámán, aki beleszületett a saját népe hagyományaiba, jó eséllyel azt a világképet és szertartásrendet fogja követni, és arra korlátozza magát, amit őseitől megkapott. Nem fog kirándulásokat tenni vagy tanulmányozni más kultúrköröket vagy azok sámáni hagyományait, mert a sajátjánál köteleződik el. 

Core vagy neo-sámánizmus

A sámánság iránt az utóbbi évtizedekben felébredt nagy érdeklődés nem csak a kultúrantropológusok, valláskutatók, de a laikus érdeklődők, spirituális keresők körében is előidézte azt a szinkretista törekvést, hogy a sámáni alapgyakorlatokat és világnézeti tételeket a rájuk egyes helyeken jellemző kulturális motívumoktól kissé lecsupaszítva, a közös spirituális hagyományt és technikákat adják tovább, egy globális szemléletnek engedelmeskedve. Így bárki tud kapcsolódni a sámáni gyakorlatokhoz, kulturális hátterétől függetlenül. A Michael Harner és más kutatók nevével fémjelzett neo-sámánizmushoz sok polgári társadalomból származó ember vonzódik, akik gyermekkorukban nem tudtak mélyebben kapcsolódni a saját gyökereikhez. Sok olyan országban, ahol a tradicionális sámánizmus történelmileg nem maradt fenn, a core-sámánizmus nagy sikerrel tölti ki ezt az űrt, és ébreszti fel az igényt a keresőkben, hogy mélyebbre ássanak a saját kulturális és lelki gyökereik után. A core-sámánizmus követői nem szorítkoznak egy-egy kultúrkör hiedelemvilágára, hanem a saját szubjektív megéléseiket, és a bennük felmerülő archetipikus mintázatokat helyezik a középpontba, ezeket kiegészítve a különböző kultúrákból származó őshagyományokkal.

Utazó sámánizmus

Az utazó sámánizmus igazából egy révülési technika, melynek során a sámán a dob, csörgő, ének, tánc, légzés vagy tudatmódosító növények hatására "kilép" a testéből és a megszokott külső tudatállapotából, és a lelke utazásra indul a szellemvilág láthatatlan dimenzióiban, az Alsó, Felső vagy a Középső Világban. Utazásából visszatérve erőt, tudást, útmutatást, gyógyulást hoz azok számára, akik érdekében a samanizációt vagy a szertartást végzi. A révülést vagy transzállapotot látszólagos ájulás vagy önkívületi állapot kíséri, melyből visszatérve a sámán ismét képes kommunikálni a külvilággal. 

Behívó sámánizmus

A behívó samanizáció egy másik technika, ami inkább a médiumitáshoz hasonlítható. Ilyenkor a sámán révült állapotában meghívja a szellemeket a saját testébe, és egyéni tudata háttérbe vonul, amíg a szellemek az ő testén keresztül kommunikálnak, cselekszenek, gyógyítanak, elfogadják a felajánlásokat stb. Ilyenkor a sámán hangja vagy akár az általa beszélt nyelv is megváltozhat, és a samanizáció végén általában nem emlékszik arra, hogy mi is történt tulajdonképpen. De tudja irányítani a folyamatot, vagyis a szellemek meghívását és elküldését ő végzi, ugyanúgy, mint az utazó samanizációnál ő lép ki a testéből, tudja, hogy hová szeretne utazni, és vissza is tud térni a végén.

Fehér és fekete sámánság

A sámáni feladatköröket is két kategóriára oszthatjuk. a fehér sámáni minőséghez tartozik a gyógyítás, gyógynövények használata, különböző engesztelő áldozatok végrehajtása, jövendőmondás, tanítás, útmutatás, vagy akár elveszett tárgyak, személyek megkeresése. A lélekvisszahívást is többé-kevésbé ide sorolhatjuk, valamint a halott lelkének elkísérését a túlvilágra. Ezzel szemben a fekete sámáni minőség már inkább a "harcos" sámánokra vonatkozik, akik szembeszállnak a betegség-démonokkal, megszüntetik az átkokat, elűzik a gonosz szellemeket és démonokat, akik a klienset zavarják vagy megszállják. Az elrabolt és fogva tartott lélekrészek visszahozása is inkább fekete sámáni feladat, ugyanúgy, mint a halállal kapcsolatos egyes beavatkozások elvégzése, ahol a sámánnak "veszélyesebb" vizekre kell eveznie. A fekete mágusokkal vagy gonosz sámánokkal szembeni harc és védelem is a fekete sámánság hatáskörébe tartozik. A fekete sámánsághoz az elhívást és a beavatást nehezebb megkapni, mint a fehér sámánsághoz, de vannak olyan sámánok, akik mindkét minőséghez kapcsolódó feladatokat sikeresen el tudják végezni.

2019. október 10., csütörtök

Az új guru-paradigma

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Fiatalkoromban sok olyan esetet láttam, amikor ártatlan idősebb hindu úriemberek, akik eleinte gyönyörű spirituális tanítók voltak, elkezdtek hinni benne, hogy ők Isten egyedüli avatárjai, mivel a nyugatiak éveken keresztül ekként kezelték őket. Elkezdtek „istenemberként” viselkedni: az egójuk mérhetetlenné növekedett és a szépségük szertefoszlott. Ha bárkinek ekkora hatalmat adunk a kezébe, az őt is tönkre fogja tenni. Ezt láttuk bizonyos mértékig a politikában is, és az államunk és a kormányaink Voltaire és Montesquieu elképzelései alapján lettek kialakítva (vagyis az egyház és az állam különválasztásán, valamint a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató erők különválasztásán); de a spiritualitás területén ezt nem sikerült megvalósítani, és így ott tombol a korrupció.
Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségünk spirituális tanítókra. Sokkal inkább szükségük van rájuk, mint ezelőtt. A jógát vagy bármilyen tradicionális spirituális utat egy tanár nélkül megtanulni ugyanolyan nehéz lenne, mintha zenélni vagy gyógyítani szeretnénk megtanulni egyedül. Lehet, hogy néhány nagy autodidakta számára ez lehetséges, de a legtöbb ember nem így működik. Azok a modern tanítók, akik a legnagyobb hatással voltak rám: Ramakrishna, Aurobindo, Ramana és Krishnamurti. Egyikőjüknek sem volt emberi guruja (bár több tanítójuk is volt). A saját autoritásuk alapján tanítottak. Ezzel együtt, most olyan guruink vannak, aki obskúrus tanítókat kreálnak maguknak, akiket sohasem látott senki és őket kiáltják ki a saját gurujuknak, akitől a felhatalmazást kapták. Ez a 18-19. századi európai arisztokratákra emlékeztet, akik építészeket bíztak meg, hogy ősréginek kinéző kastélyokat és romvárakat építsenek nekik, melyre alapozva egy régi dinasztia leszármazottaiként hirdethették magukat. Bár nem minden állítás hazugság a guruk világában, azt javaslom, hogy kezeljük őket erős gyanakvással.
Ez a világ mély spirituális válságban van és a spirituális tanítókra még nagyobb szükség van manapság, mint ezelőtt. Mégis a mostani guruk körül egymás után megjelenő botrányok a szexuális kizsákmányolással, manipulációval, pszichoterrorral, mesés vagyon felhalmozásával kapcsolatban mélyen gátolják a spiritualitás lehetőségeit a társadalmunk forradalmasítása és az evolúciónk felgyorsítása terén. Mindez annak a ténynek ellenére, hogy erre a forradalomra sürgősen és erősen szükség volna, mivel eltéríthetne bennünket az ökölógia katasztrófa szakadékának széléről. Alább olyan ötleteket fogok ismertetni, melyek elősegíthetik egy spirituális gyakorlat, például a jóga szerepvállalását ebben. Ezeknek az ötleteknek az a célja, hogy előteremtse a tanító/tanuló kapcsolatának ökológiáját (a szervezetek egymáshoz történő viszonyát) és higiénéjét.
Először is olyan tanítókra van szükségünk, akik megmutatják a tanulóknak az utat, anélkül, hogy az útnak tettetnék magukat. Ez a legjobb figyelmeztetés, amit ajánlani tudok egy tanító vagy guru követőinek – kerüld az olyan tanítót, aki azt mondja, hogy ő az út és a kapcsolat középpontjába helyezi magát. A jó tanító a tanuló munkáját, erőfeszítését és gyakorlását fogja előtérbe helyezni, magát lényegtelennek beállítva. Olyan technikákat fog megtanítani, melyek helyettesítik a rajta való függést.
Bár sok jelenlegi guru a saját személyét helyezi előtérbe, az őszinte tanító a tanítást, a módszert és a technikát fogja előtérbe helyezni. Nem szabad hamis reményekkel áltatnia a tanulókat és misztikus hókusz-pókusz átadást sem végeznie. Így a tanító, aki nem magát helyezi előtérbe, hanem visszaadja a labdát a tanulónak, őket hatalmazza fel. A tanító az, akinek van elég alázata ahhoz, hogy elismerje – ő csak katalizátor a kapcsolatban és maga a tanuló végzi a legfontosabb munkát. A tanító megmutathatja az utat, de a tanulónak kell végigjárnia. A tanító az, aki készséggel elismeri, hogy ő is tanul a tanítványaitól. A kapcsolat nem lineáris, nem a tanítványok fölé magasodó, mindentudó régimódi gurué.

2019. október 9., szerda

A rénszarvas-totem

A Nagy Rénszarvas-szellem

A rénszarvasról szóló mitológiai körképet kezdjük a lappoknál, vagy ahogy önmagukat nevezik, számiknál. A számik áldozóligeteket (seitákat) építettek kövekből vagy farönkökből, és ott áldozták fel a legszebb rénszarvasokat a Nagy Rénszarvas-szellemnek. Az áldozóhelyet gyakran rénszarvas-agancsokkal díszítették. A Nagy Rénszarvas-szellem nagy fehér rénszarvasként, vagy ember-rénszarvas keverékeként ábrázolták. Voltak olyan istenalakok is, amelyek emberi testtel és fejjel rendelkeztek, de rajza rénszarvas-agancs volt (mint a keltáknál ismert Cernunnos vagy a görög Pán isten). A számik a rénszarvas minden testrészét szentnek tekintették, de különösen az agancsát, mert az az ég felé mutatott. A sámánok (szeidrek) szarvasangancsot és a rénszarvas bőréből készült kabátot vettek fel a szertartáshoz. Ezáltal kapcsolódott a sámán a rénszarvas szelleméhez és a szolgájává vált. A számik nagy becsben tartották a halott állatok csontjait, és úgy temették el őket, hogy minden csontjuk meglegyen, mert akkor hitük szerint a rénszarvas lelke tovább tud vándorolni és újraszületik.

Myandash története

Egyes számi törzsek a rénszarvasok leszármazottainak tekintik magukat. A Kola-félszigeten élő számik (lappok) úgy hiszik, hogy egy alakváltó rénszarvas-ember volt az ősük, akit Myandash-nak hívtak, Az anyja egy számi sámán boszorka volt, aki át tudott változni rénszarvassá, az apja pedig egy rénszarvas volt. Myandash az anyjával lakott egy rénszarvas-bőrből és csontokból készült kunyhóban, és amikor a kunyhóban volt, akkor emberi formája volt. Amikor kilépett belőle, akkor rénszarvassá változott. A sátor mellett egy folyó volt, amiben nem víz, hanem rénszarvas. vér folyt. Myandash és az anyja agy másik világban éltek, a Nagy Rénszarvas-szellem birodalmában. Myandash nagyon magányosan kezdte érezni magát a sátorban és megmondta az anyjának, hogy szeretne egy embernőt feleségül. 

Myandash anyja nem nagyon örült ennek, de mivel szerette a fiát, elment a földre és talált naki egy feleséget. Hogy ezután mi történt, arra több változat létezik: az egyik szerint Mayndashnak sok gyereke lett a feleségével, és amikor kimentek a sátorból, akkor ők is mindig rénszarvassá változtak. A másik változat szerint Myandash annyira eggyé vált a benne lakozó rénszarvas-totemmel, hogy már nem akart visszaváltozni emberré, és ezért nem tért vissza a sátorba. Ekkor a gyermekei is követték a tundrába. A felesége, immáron egyedül maradva, feláldozott egy rénszarvast a Nagy Rénszarvas-szellemnek, és közben egy rénszarvas-szőrmén ült és meditált. Ekkor Myandash szelleme belépett a testébe, és amikor később a felesége újraházasodott, akkor Myandash szellemének leszármazottai lettek a Kola-félszigeti számik további nemzedékeinek ősei. 

Norvégia ősi vadászai gyakran díszítették rénszarvassak az eszközeiket, mivel a hatalom és erő szimbólumának tekintették. A kamcsatkai korjak törzs legendája szerint a Teremtő elment a csillagokba, héyg visszahozza a rénszarvast az emberek számára. A Nagy Medve csillagképet Elwen' kyennek nevezik, ami rénszarvas-bikát jelent. Az északi sámánok legszentebb eszköze a rénszarvas-bőrből készült dob volt, mellyel a negatív erőket üldözték el. 

A számi sámánok, a naoidik is rénszarvas-bőrből készült dobot használtak a révüléshez és a szellemvilágba történő utazáshoz. A dobod a fizikai világ és a szellemvilág különböző jelenségeit jelképező szimbólumokkal, például rénszarvasokkal is díszítették. A dob ütője rénszarvas-agancsból készült. A rénszarvas-bőrből készült ütőfelületet rénszarvas-inakkal erősítették a kávához. A noaidi vagy sámán képes volt a dob segítségével utazni a fizikai és a szellemi világok között, és fel tudta venni a rénszarvas formáját, vagy elbújt a patája alatt, vagy a fék tetején ugrált, vagy hal formájában úszott a víz alatt. 

A mongol replülő szarvas-kövek

Mongóliában számos sziklaoszlop található, melyekre repülő rénszarvasokat faragtak. A tudósok nem sokat tudnak e kövek rendeltetéséről, legfeljebb annyit találgatnak, hogy fontos emberek emlékéül emelték. Világszerte legalább 700 ilyen követ találtak, és az észak-mongóliai Darkhat-völgyben van közülük 500. Azt mondják, hogy kb 3000 éve állnak ott a kövek, és egyesek szerint a sámáni hagyományokhoz van közük. A mongol hiedelem szerint az állatok viszik az égbe a halottak lelkét. A tsaatan törzs például belefoglalta a rénszarvas-köveket a buddhista rituálékba, de a közép-ázsiai kimméreknél is fennmaradtak ilyen kövek, oldalukon faragott rénszarvas-ábrázolásokkal.

Görög mitológia

A görög mitológiában a szarvasünőt különösen Artemissel, a vadászat szűz istennőjével hozzák kapcsolatba. A hajadon lányok, a Hold, a vadászat és a vadak istennője nagy népszerűségnek örvendett az ókori Görögországban.


A leírás szerint egy nőstény rénszarvasról van szó, és nem másmilyen szarvasról. Az agancsai aranyból, a patáéi bronzból voltak, és gyorsabban tudott futni, mint egy kilőtt nyílvessző. A nőstény rénszarvas az egyedüli szarvas-faj, amelynek van agancsa.

A legenda szerint Héraklész harmadik feladata az volt, hogy ejtse el Artemis rénszarvasát és hozza el Eurystheusnak, majd vigye vissza Artemisnek. Héraklésznek nem volt könnyű dolga a szélsebes ünővel - egy álló évig kergette szerte a Görög birodalomban. A hajszától kimerült rénszarvas az Artemisius hegyen keresett menedéket, és a Ladon folyóhoz jött. Amikor át akart kelni rajta, Héraklész akkor nyilazta le. 

Ahogy visszafelé tartott Eurystheus felé, összetalálkozott Atemissel és Apollóval, a nap, a pásztorok és a zenészek istenével. Eurystheus terve volt, hogy összetalálkozzanak, mivel azt gondolta, hogy Artemis majd megbünteti kedvenc rénszarvasa elrablásáért. Héraklész elmagyarázta a helyzetet, mire Artemis megkegyelmezett neki, és még a szarvas sebét is begyógyította. Ekkor Héraklész folytatta útját Eurystheus felé, de már nem bízott annyira abban, hogy a király visszaadja majd neki a szarvast. Így azt mondta neki, hogy csak akkor kaphatja meg a rénszarvast, ha saját maga jön ki érte. Eurystheus ebbe bele is egyezett, de persze amikor Héraklész elengedte a szarvast, az szélsebesen visszatért Artemiszhez. Így teljesítette be Héraklész a feladatot. A mítosz helyszíne Hüperborea, ami egy szibériai vagy sarkvidéki terület lehetett, ahol a rénszarvasok őshonosak.

Rénszarvas-rituálék

A rénszarvasok már a felső paleolitikum és a mezolitikum idejében szerepet játszottak Ázsai és Észak-Európa népeinek vallásos szertartásaiban. A vadászati évszak kezdetén rénszarvast áldoztak a vadászat istenének. Egy fiatal rénszarvasborjút temettek el vagy süllyesztettek el egy tóban. Létezett farkasáldozat is, melynek során egy rénszarvast és egy farkast öltek meg, és emelvényre helyezték a testüket. Ezzel igyekeztek kielégíteni a farkasok istenét, hogy a farkasok ne támadják meg a rénszarvas-csordákat. Az áldozat nem mindig véráldozat volt, esetenként élve ajánlották fel a rénszarvast az isteneknek. Ezek után a felajánlott állat védelmet élvezett, senki nem használhatta semmire. 


Létezett egy szánceremónia is, mely tavasszal történt. Új szánokat építettek az istenek totemei számára, és a szán készítői rénszarvas-vérrel kenték be a szán alkatrészeit. A téli napfordulón több napos szertartást tartottak, mely tánccal és szexuális szabadossággal járt, majd a szertartás végén a sámán gyógyította a betegeket és jövendőt mondott. A rénszarvasok agancsát a temetési szertartáskor is használták: a halottat uszadékfából és a sátorfáiból készült sírhelybe helyezték a személyes tárgyaival, egy-két rénszarvas agancsaival és egy papírpénzzel megtöltött, rénszarvasbőrből készült zacskóval együtt. 


A rénszarvas, mint totemállat

A rénszarvas családorientált, jól tud kommunikálni és járatos a társadalmi eseményekben. Született vezető, és minden lehetőséget megragad, hogy a közösségét új irányokba vezesse. A rénszarvas ártatlan természetű, és segítőkész a barátai és a családtagok Iránt. Mivel érzékeny mások igényeire, ez a totem megtanít arra, hogyan alkalmazkodjunk a közösség igényeihez. "Egy mindenkiért, mindenki egyért" - ez is lehetne e totem mottója. Ha a rénszarvas megjelenik az életedben, akkor meglehet, hogy eljött az ideje, hogy foglalkozz a közösségeddel. Ha elszigetelődtél, akkor esetleg vezető szerepet kell vállalnod és mindenkit csapatba kell szervezned. Ha viszont már vezető szerepben vagy, akkor esetleg azt kell észrevenned, hogy ráerőlteted másokra az elképzeléseidet, ebben az esetben pedig visszább kell lépned. A vezetés e totem kulcs-szerepe. Légy kedves és segítőkész tanító, és nem főnök.

A rénszarvas a kitartásra, erőre, céltudatosságra és szívósságra tanít. Megtanítja a nehézségekhez való alkalmazkodást és a körültekintést, valamint az állhatatosságot, mellyel véghezvisszük a dolgokat. Megmutatja, hogyan vegyük fel a dualitás, a bennünk rejlő férfi és nő szerepeit. Itt az ideje, hogy dominánsabb szerepet vállaljuk az életben és a munkában, vagy éppen finomabban kell hozzáállni a helyzetekhez? A rénszarvas a spirituális változásokban, a kommunikációban és a társadalmi képességeinkben is segítségünkre lesz. megtanítja, hogyan haladjunk tovább előre a csoporttal. A rénszarvas a mozgásról és a belső béke megtalálásáról, valamint saját helyünk felfedezéséről szól, ahogy haladunk az életünkben.

2019. október 8., kedd

A guru-kérdés új látásmódja

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A guru-kérdés új látásmódja
Harminc évvel ezelőtt az Ashok Road-on sétáltam Mysore-ban, Indiában. Egy előkelő keleti úriemberre lettem figyelmes, akinek nagy turbánja, hosszú fehér szakálla és haja volt. Gyönyörű selyembrokát ruhája volt, és az egyik legkifinomultabb modor sugárzott róla, amit embernél valaha láttam. Egyenesen a szemembe nézett, átható tekintettel, és jelezte, hogy menjek oda hozzá. Teljesen el voltam bűvölve, és mintha a vonósugarának a hatókörébe kerültem volna, lassan odabotladoztam hozzá, minden szabad akaratomat elveszítve. Miután maga elé idézett, lágy és zengő hangon kezdett beszélni hozzám, melyről úgy éreztem, hogy megfürdet a szeretetben és meggyógyít az összes sérülésből és gúnyból, amit valaha is kaptam. „Gyermekem, olyan hosszú ideje hívlak már, és most végre meghallottad a hívásomat. Még amikor a szülőhazádban voltál, már akkor is sokszor beszéltem hozzád, de akkor még nem hallottad. Most eljött az idő, amikor készen állsz, hogy megtaláld a gurudat és beavatást kapj az élet nagy rejtélyeibe.” Hipnotikus erejét egy pillanatra megzavarta az, ahogy a gyalogosok egy csoportja igyekezett kikerülni bennünket. Én végre kiszabadultam a tekintete alól és visszarohantam az Ashok Roadon, egyre tovább, amilyen gyorsan csak tudtam. Soha nem néztem vissza. Ez az úriember sok éven keresztül minden estéjét ott töltötte, hogy új tanítványokat gyűjtsön. Visszanézve elismerés illeti meg az előadásáért. Ahogy öltözött, beszélt és viselkedett, az tökéletes volt. Nem ezért tudtam elmenekülni előle, mert olyan ravasz voltam. Nem voltam az. Egyszerűen valaki más már figyelmeztetett rá, és azt mondta: „Légy óvatos, amikor az Ashok Road-on sétálsz, rákadhatsz erre a személyre. Ő egy sarlatán, aki a gonosz szektájába gyűjt követőket.”
Az ilyen kuruzslók azért sikeresek, mert mi, a követőik azzá tesszük őket. Minden szektát, ami valaha létezett, nem a vezetőik, hanem a követőik hoztak létre. Mi vagyunk azok, akik keresünk valakit, aki teljessé tesz, aki bevezet a misztériumokba, a Legfelsőbb Titkos Kamrájába, vagy a Templom Tabernákulumába. Mi keresünk valakit, aki felemeli a Kundalinínket, aki a kegyében részesít bennünket, és aki megsemmisíti a karmánkat. Nem csoda, hogy találunk valakit, aki kihasználja a saját vonakodásunkat, hogy felelősséget vállaljunk a spiritualitásunkra. Mint ahogyan egy romantikus kapcsolatban, amikor reméljük, hogy találkozunk azzal az egy személlyel, aki teljessé tesz bennünket, a spirituális téren is a gurura számítunk a siker elérésében; nem vállalunk felelősséget magunkért, hanem kivetítjük a gurura. Amikor a guru nem tudja ezt beteljesíteni és nem felel meg az elvárásainknak, akkor csalódást érzünk.
Bár a tanár meghatározása: „az, aki megmutatja az utat” látszólag nem tartalmaz csapdákat, az a remény, hogy találkozunk valakivel, aki „maga az út”, arra biztat bennünket, hogy adjuk át neki a felelősségünket. Azt a hiedelmet ébreszti, hogy ha meghódolunk e személy előtt, akkor megoldódnak a problémáink. És ez a hiedelem nem csak a tanítványokra korlátozódik. A tanítvány hite, hogy a guru mindenható és megadhatja nekik a spirituális szabadságot, a gurukkal is elhiteti a saját maguk által előadott történetet, vagy „képzeletbeli” isteni helyzetüket."


2019. október 7., hétfő

A rénszarvas-szimbólum

Az egyik nap egyéni lélekutazást vezettem, és a képek, amik jöttek, egy északi eszkimó törzsről szóltak, ahol a rénszarvast nem csak totemállatként, hanem isteni lényként is tisztelték. A rénszarvas mitológiai szerepe valahol közös szálakkal rendelkezik a szarvassal, vagy a hun-magyar mondakörből ismert Csodaszarvassal is. De ezen állatok mitológiai vonatkozásáról majd később írnék. A lélekutazás közben azt is éreztem, hogy ez a tizenhetedik szimbólum, amit Odin át szeretne adni nekem. Így egy következő alkalommal újra leültem, hogy csak ennek a szimbólumnak szenteljem a révülést, és megtudjam, hogy pontosan mire és hogyan kell használni. 

A második utazásnál az Életfa nagyon szép, téli, havas táj közepén állt, a fehér, arany és ezüst színek domináltak hófödte ágain is. Az Életfa tövébe először egy fényesen világító agancsokkal rendelkező csodaszarvas érkezett, majd az erőállataim is megjelentek. Amikor közöltem, hogy a rénszarvas-szimbólumnak szeretnék a nyomába eredni (ez a közlés nagyjából telepatikus úton szokott történni, vagyis gondolok valamire, és ők már meg is értik, hogy miről van szó). A sasom invitált, hogy kezdjük el szállni felfelé az Életfa mentén, és a rénszarvas is velünk tartott. A szivárvány hét színcsíkján úsztunk keresztül, és a fénysávok olyan sűrűk és selymesek voltak, mintha tejszínben siklottunk volna. Megérkeztünk a Valhalla kapujába, és ez alkalommal hét kapun keresztül kellett bejutnunk, de szerencsére mindenhol beengedtek a kapuőrök. Jelezték, hogy az átjutás nem mindenkinek olyan könnyű, a legbelsőbb kapukon csak nagyon kevesen juthatnak át. Útközben Odin két hollója és két farkasa is csatlakozott hozzánk. 

Így érkeztünk meg Odinhoz, aki még egyszer megmutatta a szimbólumot: fehér rúnakövön állt arany festékkel, és így nézett ki, ahogy bal oldalt látjátok. "Mi a szimbólum jelentősége?" - kérdeztem. Odin ezt válaszolta: "A rénszarvas hírvivő, küldönc. Ő hordozza a legértékesebb kincseket, ajándékokat az Élet vagy az Önmegvalósítás hosszú útján. Segít abban, hogy ha van egy szándékunk, akkor meg tudjuk őrizni annak tisztaságát az utunk végéig. A körülmények változnak, de a lényegnek épségben kell maradnia. Egyúttal a lélek eredendő tudását és gazdagságát is képviseli, mely mindig ott szunnyad a lélekben, még a legsötétebb órájában is. De épségben meg kell őrizni ezt a tudást és fényt, amíg a lélek eléri a megvilágosodást. Tanulmányozd az Yggdrasilon legelésző szarvast, és megérted, hogy mi a csodaszarvas funkciója."

Ekkor azt láttam, hogy a rénszarvas lemegy az Életfa gyökerei alá, és leereszkedik a föld mélyére, az Alsó Világba. Ez a régió a gyökércsakra területét képviselte. Utána felfelé indult, az Életfa tövénél a források között bolyongott (melyeket a skandináv mitológia szerint a Valhalla tetején legelésző Eikthyrnir szarvas szarvának csúcsairól alácsöpögő víz táplál. Ez a második régió a szakrális vagy szexcsakra területét képviselte. A rénszarvas elindult az Életfa szárán fölfelé, és egy helyen egy tábortűz égett, körülötte emberek. Ez volt a köldökcsakra területe, a tűzelem birodalma. A rénszarvas tovább igyekezett fölfelé, és elért az első elágazáshoz, ahol az Életfa vastag ágai között látni lehetett a szivárványt. Ez volt a szívcsakra területe, az összekötő kapocs Ég és Föld között. 

A rénszarvas még tovább ment fölfelé, és elérkezett abba a magasságba, ahol az ágak kezdenek elvékonyodni, és mozogni, valamint a levelek is susognak, duruzsolnak a szélben. Ez volt a torokcsakra területe, ahol a különböző hangok létrejönnek. Még tovább ment fölfelé, a lombkorona felső részébe, ahol az ágak között átragyogott a Nap és a Hold fénye. Ez volt a homlokcsakra területe, amelynek két szirma a Nap és a Hold energiáit, kettősségét képviseli. Utána még tovább emelkedett, a lombkorona tetejére, ahol a csillagok és a végtelen mély kék égbolt ragyogott. Ez volt az ezerszirmú koronacsakra területe. Az Életfa tövében lakó Nidhögg kígyó tudatosságának egyszer fel kell ébrednie, és akkor a rénszarvas, a mennyei hírvivő felkíséri az Életfa tetejére, az istenek lakhelyére. 

Ebben az utazásban többször is előfordult a hetes szimbolika, mint ahogyan a magyar népmesében és sok más mondakörben is megjelenik. A hetes a beavatás száma, és azokat a tudatszinteket képviseli, melyeken keresztül kell lépnie a léleknek a tudatosodás útján, hogy megszülethessen a magasabb világokban. A teozófiai hagyomány és annak modern követői tizenkét beavatásról beszélnek, melyekből az első hét érhető el addig, amíg van fizikai testünk. Ezzel együtt más források tizenkét dimenzióról is beszélnek, vélhetően a tudatunk a beavatások során válik képessé a multidimenzionális tudatosságra és jelenlétre. De egyelőre majd visszatérünk a rénszarvashoz kapcsolódó mitológiai dolgokra is. Odin a hét csakrámra vetítette ki a rénszarvas-szimbólumot, ami elősegíti a csakrák ébredését és tudatosodását. Elbúcsúztunk és visszatértünk az Életfához. 

2019. október 6., vasárnap

Halászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"78. Halászana – ekepóz

A szarvángászana után el kell sajátítanunk a halászana végrehajtását, mielőtt belekezdenénk a nirálamba szarvángászana gyakorlásába. Ezért foglalkozunk most a halászanával. A végső póz formája egy ekére emlékeztet, innen a neve.

Technika:
  1. Miután felvettük a szarvángászana pozíciót, egyenes gerinccel, nyújtott lábbal és a mellkashoz nyomott állal, végezzük el a halászanát folytatásként.
  2. A kezeinket, melyekkel eddig a hátunkat támasztottuk, hozzuk le a földre úgy, hogy a karok ki legyenek nyújtva és a tenyereink lefelé fordítva érjenek a földhöz. A tenyereink közötti távolság legyen 12-18 hüvelyk.
  3. Miközben lassan kilélegzünk, mindkét lábunkat lassan engedjük le úgy, hogy a földhöz érjenek, amilyen messze csak lehetséges. A lábujjaink talppárnája érjen a földre, és ne csak az ujjak vége. Ezt a csípőben történő hajlítással érjük el, a hátunk viszont maradjon annyira egyenes, amennyire lehetséges és tartsuk fenn az állzárat. Tartsuk egyenesen és nyújtva a lábainkat, a térdeink legyenek összezárva, a lábujjak spicceljenek és legyenek összezárva, a combunk és a vádlink legyen nyújtva.
    Változatok: Többféle változat létezik, melyeket alább ismertetünk:
    a) Ebben a változatban kulcsoljuk össze az ujjainkat, fordítsuk ki a tenyereinket és a hüvelykujjak érjenek le a földre.
    b) A második változatban hozzuk a kinyújtott karokat a fejünk mögé, körkörös seprő mozdulattal, és a karjaink érjenek a talajhoz, amíg vállmagasságba nem érnek. Most a tenyereket fordítsuk fölfelé és folytassuk tovább a körzést, amíg a kezeink nem kerülnek a lábujjak közelébe.
    c) Miután elértük a fenti pozíciót, hajítsuk be a könyökünket és helyezzük egymásra az alkarunkat a fejtetőnk mögött. Fogjuk meg a bal könyökünket a jobb kezünkkel, a jobb könyökünket pedig a ballal.
    d) A következő változatban az alkarokat nem a fejünk mögé, hanem a térdhajlatunk fölé hozzuk. Így a karjainkat kulcsoljuk a térdhajlatok fölött. A térdeinket ne hajlítsuk be.
    Megjegyzés: a fent leírt pozíciók az elérendő végső helyzetek. De lehet, hogy ez nem sikerül a gyakorlás elején. Ne próbáljuk erővel elérni ezeket a helyzeteket. Csak annyira hajlítsuk, amennyire kényelmesen lehetséges. A mély belégzések és kilégzések által a hasizmok tonizálódnak és a testünk egyre hajlékonyabb lesz, ahogy a gyakorlásunk előrehalad. Fontos odafigyelni arra, hogy ne erőltessük túl a testünket egyik szinten se, amit a légzés nehézzé válása jelez. Ha nem több, mint 2-4 hüvelykkel akarjuk lejjebb ereszteni a lábujjainkat, nem lesz túlerőltetés, és a gyakorlás előrehaladtával el fogjuk érni a végső pozíciót.
  1. Lassan és mélyen lélegezzünk be és ki, mindkét orrnyíláson keresztül, a torokban súrlódó hangot képezve. A mély légzések száma nem legyen több hatnál.
  2. Miközben lassan belélegzünk, emeljük fel a lábainkat együtt és hozzuk függőleges helyzetbe.
  3. Hozzuk a testünket hanyatt fekvő helyzetbe gördülve, mint a szálamba szarvángászanában.
  4. Pihenjünk legalább egy percig."
(A halászana vinyászái a modern Ashtanga vinyásza rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászana pozícióba.
Astau: Kilégzésre gördüljünk hátra a szarvángászanába, majd engedjük hátra a lábainkat a fejünk mögé, a karjaink pozícióját kiválasztva a fenti változatok közül (halászana szthiti). Végezzünk el 3-6 vagy több légzésciklust.
Nava: Belégzésre emeljük vissza a lábainkat szarvángászanába.
Dasa: Kilégzésre gördüljünk tovább csaturanga-dandászanába csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Csaturtadasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Pancsadasa: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe.)

2019. október 5., szombat

Pársva ékapáda szarvángászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"77. Ékapáda szarvángászana (egylábas vállállás) – oldalsó változat

Technika:
  1. Kezdjük a szarvángászana pozícióban! Mindkét lábunk legyen függőleges, egyenes, a térdek összeérnek és a hátunkat megtámasztjuk a tenyereinkkel.
  2. Kilégzésre hozzuk ki az egyik lábunkat oldalra. A jobb lábunkat jobb oldalra, a bal lábunkat pedig a bal oldalra. Tartsuk egyenesen ezt a lábunkat és engedjük le addig, amíg a lábunk nem érinti a földet, és derékszöget nem zár be a testünkkel. Egy kicsit el kell fordítanunk a lábunkat, hogy a földhöz érjen. Mindezt tegyük úgy, hogy közben a másik lábunk függőleges helyzetben maradjon.
  3. Belégzésre hozzuk vissza a lábunkat a függőleges helyzetbe.
  4. Ebben a pózban hajtsunk végre néhány mély belégzést és kilégzést pihenésképpen.
  5. Ismételjük meg a másik oldalra is. Mindkét lábunkat felváltva kell mozgatni, és mindkettőt ugyanannyi alkalommal.
  6. Amikor összezártuk a két lábunkat a megfelelő számú kör után, gördüljünk le hanyatt fekvő pozícióba, mint a szarvángászana esetében.
  7. Pihenjünk.

Megjegyzés: Eleinte nem fogjuk tudni annyira leengedni a lábunkat, hogy a lábujjaink elérjék a földet. Ne erőlködjünk a lábunk leengedésével ahhoz, hogy elérjük ezt a pozíciót. Másfelől viszont figyeljünk oda, hogy nem engedjük le a lábunkat olyan mélyre, amitől már meghúzódhatnak az izmok. Gyakorlással elérjük a végső pozíciót."

(A pársva ékapáda szarvángászana vinyászái a modern Ashtanga vinyásza rendszer szerint:
Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre uttánászana.
Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászana pozícióba.
Astau: Kilégzésre gördüljünk hátra a szarvángászanába, nyújtsuk és zárjuk össze a két lábunkat függőleges helyzetben, és támasszuk meg a hátunkat a tneyereinkkel.
Nava: Kilégzésre engedjük lefelé és oldalra a jobb lábunkat, amíg a lábujaink el nem érik a talajt. Ez a pársva ékapáda-szarvángászana jobb oldala.
Dasa: Belégzésre egyenesítsük vissza a jobb lábunkat a szarvángászana pozícióba.
Ékádasa: Kilégzésre engedjük lefelé és oldalra a bal lábunkat, amíg a lábujaink el nem érik a talajt. Ez a pársva ékapáda-szarvángászana bal oldala.
Dvádasa: Belégzésre egyenesítsük vissza a bal lábunkat a szarvángászana pozícióba.
Trajódasa: Kilégzésre gördüljünk tovább csaturanga-dandászanába csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül.
Csaturdasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Pancsadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Sódasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Szaptadasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Astadasa: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe.)